Kemény ítélet kiszabása

Túl sok az önző szeretet a köreinkben. Ha van egy testvér, aki mindent, amit csak teszünk vagy javaslunk, helyesnek tart és támogat, akkor ezt a testvért többre becsüljük másoknál. Ha akad egy másik, akiről azt képzeljük, hogy nem nézi jószemmel azt, ahogyan dolgokban eljárunk, akkor elhúzódunk tőle és azon vagyunk, hogy leszóljuk a munkáját. A Szentlélek megszomorodik az ilyen önző vallásosságon, és – hacsak fel nem ismerik és meg nem szüntetik – az előítélet és az elidegenedés lelkülete fogja elcsúfítani Isten munkáját. Isten megcsúfoltatik, amikor népe nem testvérként szeret és amikor nem mutatják be helyes módon a mintát, amit kaptak. {MR311 39.1}   

Nem várják el tőlünk, hogy mindnyájan pontosan ugyanúgy dolgozzunk a műben. Minden egyes munkásnak meg van a maga személyes feladata, amit el kell végeznie. A lelki élet egységre vezet. Munkavégzés céljából vagyunk a világon, komoly lelki munka céljából. Azonban az egyik munkás nem ugyanolyan feladatot kapott, mint a másik. Ha az egyik munkás nem követi azon munkatervet, amit egy másik helyesnek gondol, ez nem szabad, hogy nézeteltérést okozzon és elidegenítse őket egymástól. Meglehet, a munka elvégzésének módja nem pont ugyanaz, ahogyan azt egy másik végezné, de ha a munkát lelkiismeretesen végzik, akkor Isten elfogadja a fáradozást. Isten jó munkát vár el, az erőfeszítések eredménye pedig a munkás értékéről tesz bizonyságot. „Gyümölcseiről ismeritek meg őket.”... {MR311 39.2}   

Sok esetben kemény ítéletet szabtak ki, amikor bátorításra és helyeslésre lett volna szükség, mivel az elvégzett munka eredménye azt mutatta, hogy Isten áldása nyugodott meg rajta. Isten azt akarja, hogy változás történjen mindenhol, ahol ez az alapelv megjelent, mivel az ellentétes a tervével. Amikor megengedik, hogy emberi értelem váljon irányító hatalommá, akkor mindkét oldal sérül: az is, aki veszi a bátorságot, hogy a másik lelkiismerete legyen, és az is, aki megengedi magának, hogy emberi bölcsesség irányítsa. {MR311 40.1}   

Munkásokként szükségünk van arra, hogy nehéz ügyekről közösen tanácskozzunk. Helyénvaló, ha testvér testvérrel tanácskozik, és kiváltságunk, hogy miután ezt megtettük, együtt boruljunk le imában és kérjünk isteni bölcsességet és tanácsot. Szomorú hiba azonban, ha emberi hang válik irányító hatalommá, és ennek nem lenne szabad így maradnia. – 186.sz. levél, 1907 (Részlet az Evangelizálás c. könyvből, p. 97) {MR311 40.2}