Emlékezzünk a saját hibáinkra

Senki se szóljon kemény szavakkal és utasító hangnemben, amikor Isten munkásaival bánik. Akik hajlamosak a feddőzésre, azok emlékezzenek arra, hogy ők is követtek már el olyan súlyos hibákat, mint amelyeket másokban kárhoztatnak. Alázzák meg magukat Isten előtt és kérjenek tőle bocsánatot a kemény beszédekért, amelyek elhagyták a szájukat és az óvatlan lelkületért, ami megnyilvánult a részükről. Ne feledjétek, hogy Isten minden szavatokat hallja, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek. {MR311 31.3}   

Krisztus minden megkísértett lélek ügyében szót emel, de miközben ezt teszi, népe közül sokan megszomorítják azzal, hogy testvéreik vádolásával Sátán mellett foglalnak állást, azok „szennyes öltözetére” mutogatva.[3] {MR311 31.4}   

Ne csüggedjenek el azok, akiket kritizáltak, mert miközben testvéreik kárhoztatják őket, Krisztus ezt mondja róluk: „…markaimba metszettelek fel téged. Teremtés és megváltás által ők az enyémek.” – 143 sz. kézirat, 1902 (Részlet az Evangelizálás c. könyvből, pp. 633-4) {MR311 32.1}