Amikor szolgálatot végző testvérek gyűlnek egybe, hogy tanácskozzanak, tanúsítsanak tiszteletet az értelmes elvek kifejtése iránt, kapjon mindenki teljes mértékben szabadságot a gondolkozásra. Egységnek, szeretetnek és szabadságnak kellene jelen lenni az egymással való párbeszédben. Örömöt kellene jelentenie, hogy egymással tanácskoztok, elképzeléseket vettek össze és terveket tekintetek át. A jóság, a bizalom és a szeretet légkörét árasszátok egymásra, mivel ez a Szentlélek jelenlétének bizonysága. Isten jelenléte legyen érezhető, a lélek pedig alázódjon meg annak elismeréseként, hogy Isten lehajol hozzánk, amikor terveket fektet le minden lélek érdekében, akiért Krisztus meghalt, és ezáltal a szívek meglágyulnak és megtörnek. {MR311 30.2}
Fogjatok össze testvéreitekkel, ha azt akarjátok, hogy fogjanak össze veletek és bizalmukat belétek helyezzék. A bizalom és hit bizalmat és hitet fog nemzeni. Ne csak szolgáló testvéreiteket fogadjátok bizalmatokba, hanem azokat is, akikkel kapcsolatba kerültök, és éreztessétek velük, hogy bíztok bennük, és hogy hiszitek, hogy Isten legalább annyira tanítja őket, mint amennyire benneteket. Tárjátok eléjük terveiteket. Szabadon szólhat az egyik, majd szabadon szólhat a másik is, és lehet, hogy olyan dolgokra hívják fel a figyelmeteket, amelyekre azelőtt nem gondoltatok. {MR311 30.3}
Isten nem tár fel mindent egyetlen ember értelme előtt, hanem tanítja egyiket és a másikat, és egy harmadikat is. Az embereknek Istenben kell megállniuk, és anélkül, hogy a rájuk váró kritikától félnének, úgy kell szólniuk, ahogyan Isten azt nekik adja és úgy kell írniuk, ahogyan Isten diktálja. Miután leírták a gondolataikat, hadd olvassák fel azt szabadon a testvéreiknek, és fogadjanak minden kedves szót vagy figyelmeztetést, amit a felolvasó testvérek jónak látnak a testvéri szeretet és jóság lelkületével velük közölni... {MR311 31.1}
Az Istentől kapott figyelmeztetéseket figyelembe kell venni. Krisztus ezt mondta a tanítványaival kapcsolatban: „Ti mindnyájan testvérek vagytok.” Mindenki maga ad számot Istennek önmagáról... Ne fektessetek le semmilyen meghatározott szabályt és ne írjatok elő semmilyen részletet arra nézve, hogy Isten szolgái hogyan végezzék a munkájukat. A Tanító ezt mondja: „Miközben olyan buzgón igyekeztek felidézni a részleteket, fogytán az idő, amely olyan értékes... a munkások gondolatai pedig lényegtelen dolgokon időznek, amelyeket a munkaterületen dolgozókra kellett volna hagyni, hogy tervezzék meg maguknak... Sok dologgal pedig, amelyek túl fontosak ahhoz, hogy elnapolják, alig foglalkoztatok, sok jelentéktelennel pedig sok időt töltöttetek, amikor semmi nem indokolja, hogy emberek szabjanak meg olyan dolgokat, amelyeket már részletesen megterveztek.” – 53 sz. levél, 1894 {MR311 31.2}
