Isten egy népet vezet. Van egy választott népe, egy egyháza a földön, amelyet törvénye letéteményesévé tett. Szent felelősséget bízott rájuk és örökkévaló igazságot, amelyet át kell adniuk a világnak. Isten megfeddi és megfenyíti népét. A Laodíceának szóló üzenet a hetednapi adventistákra alkalmazható, akik nagy világosságot nyertek, de nem jártak a világosságban. Azokat fogja „kivetni a szájából” – hacsak meg nem térnek – akik magasztos hitvallást tettek, de nem jártak Vezetőjük nyomdokain. Az az üzenet, amely a Hetednapi Adventista Egyházat Babilonnak nyilvánítja, Isten népét pedig kihívja belőle, nem mennyei küldöttől származik, sem Isten Lelke által ihletetett emberi eszköztől. {MR311 5.1}
A Hű Tanúbizonyság azt mondja, „Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében.” (Jel. 3:18-21). {MR311 5.2}
Jézus, ha megnyitják előtte az ajtót belép, hogy az egyház minden egyes tagját a leggazdagabb áldásokban részesítse. Egyszer sem nevezi őket Babilonnak, se nem kéri őket, hogy jöjjenek ki belőle. Ellenben azt mondja: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem” (a feddés és figyelmeztetés üzeneteivel) (Jel. 3:19). Ezek a feddések nem ismeretlenek előttem. Azért küldtem figyelmeztetéseket, mert az Úr Lelke arra kényszerített, hogy így tegyek, és azért közöltem feddéseket, mert az Úr a feddés szavait adta nekem. Nem tértem ki az elől, hogy Isten teljes tanácsát hirdessem, amelyet azért kaptam, hogy az egyházzal közöljem. {MR311 6.1}
Isten félelmében és iránta való szeretet jegyében mondom: Tudom, hogy az Úr szeretettel és könyörülettel gondol rájuk, hogy helyreállítsa és kigyógyítsa őket valamennyi visszaesésükből. Van megbízatása az egyháza számára. Nem szabad Babilonnak nyilvánítani őket, hanem a föld sójává és a világ világosságává kell lenniük. Az élő üzenet eleven igehirdetőivé kell válniuk ezekben az utolsó napokban… {MR311 6.2}
Ismét mondom, az Úr nem szólt egyetlen olyan hírvivő által sem, aki az Isten parancsolatait megtartó egyházat Babilonnak nevezi. Igaz, hogy konkoly van a búza között, de Krisztus azt mondta, hogy el fogja küldeni az angyalait, hogy gyűjtsék össze előbb a konkolyt és kévékbe kötve égessék meg azt, a búzát pedig takarítsák a csűrbe. Tudom, hogy az Úr szereti az egyházát. Azt nem szabad felosztani, vagy független részekre bontani. Ez teljes következetlenség lenne. A legcsekélyebb bizonyíték sincs arra, hogy ilyesmi be fog következni. Akik hallgatnak majd erre a hamis üzenetre és megpróbálnak másokat is ezzel a kovásszal beoltani, azok meg fognak csalatni és készek lesznek nagyobb megtévesztéseket elfogadni, végül pedig semmivé lesznek. {MR311 6.3}
Egyes egyháztagokban büszkeség, önelégültség és makacs hitetlenség él, és nem hajlandóak feladni az elképzeléseiket, noha bizonyíték bizonyítékra halmozható arra nézve, hogy a laodiceai gyülekezetnek szóló üzenet alkalmazható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyház eltöröltetik és ne létezne tovább. A búza és a konkoly hadd növekedjen együtt az aratásig. Akkor majd az angyalok lesznek azok, akik elvégzik a különválasztás munkáját. {MR311 7.1}
A hívők szívleljék meg annak az angyalnak a szavát, aki ezt mondta az egyháznak: „Fogjatok össze.” Az egységben rejlik az erősségetek. Szeressetek testvérként, legyetek irgalmasok, legyetek udvariasak. Istennek van egy egyháza, Krisztus pedig kijelentette, hogy „A pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.” (Mt. 16:18). Az Úr által küldött hírnököknek isteni megbízólevelük van. Gyöngéd érzésekkel vagyok irántatok, de könyörgöm, gyertek ki a világosságra. – 16 sz. levél, 1893. (Szemelvények 2. kötet, 66-69 o.) {MR311 7.3}
