Noha személyre szabott feladatunk van és egyénileg viselünk felelősséget Isten előtt, mégsem szabad a saját, független ítéletünket követni, tekintet nélkül testvéreink véleményére és érzéseire. Mert ennek az iránynak a követése fejetlenséghez vezetne az egyházban. A lelkészeknek kötelessége tiszteletben tartani testvéreik értékítéletét, az egymáshoz való viszonyukat azonban, valamint az általuk tanított tantételeket a törvény és a bizonyságtételek mérlegén kell megmérni. Ha így tesznek – és ha tanítható szívvel rendelkeznek – akkor nem lesznek megoszlások közöttünk. Egyesek hajlanak a rendbontásra és elsodródnak a hit nagy útjelző oszlopaitól, azonban Isten munkálkodik a lelkészein, hogy egyek legyenek tantételekben és a lelkületben. – Bizonyságtételek Lelkészeknek, p. 30. {MR311 22.1}