A munkások tanácskozzanak egymással a munkavégzés során. Senki se önállósítsa magát a saját független értékítélete alapján, és ne dolgozzon a saját értelme szerint, hacsak nem rendelkezik saját kincsestárral, amelyből meríthet. Mennyei Atyánk gondoskodik a gyermekeiről, és az Ő kegyelme elégséges a szükség minden idején. Ha azonban elégségesnek tekintjük magunkat arra, hogy Isten művét irányítsuk, az eredményesség tekintetében pedig a tervezésben és a végrehajtásban megnyilvánuló személyes bölcsességünktől függünk, akkor kudarcokra és veszteségekre számíthatunk, mivel ezek bizonyosan be fognak következni. {MR311 20.3}
Megmutatták nekem, hogy a munka irányítását nem szabad tapasztalatlan kezekre bízni. Ne azok vegyenek nagy felelősséget magukra, akik nem rendelkeznek széleskörű tapasztalatokkal, még ha úgy vélik is, hogy alkalmasak a feladatra. Testvéreik hiányosságokat láthatnak ott, ahol ők maguk csak tökéletességet látnak. Túl nagy most a tét ahhoz, hogy az Úr kincsestárából származó eszközök befektetése során bármilyen jelentős kockázatba fussunk bele. Ha valaki kísérletezni kíván, akkor tartsa fenn magát a saját forrásaiból, így ha veszteség jelentkezik, akkor egyedül ő fog veszíteni. – Review and Herald, 1885 december 8. {MR311 20.4}
