Mit keressen egy fiatalember a feleségében?

Egy fiatalember olyan lányt állítson maga mellé, aki kész arra, hogy az élet terheinek rá eső részét magára vegye, akinek a befolyása nemesíteni, finomítani fogja; és aki szerelmével boldoggá teszi.4 {LYL 20.1}   

„Az Úrtól van pedig az értelmes feleség”. „Bízik ahhoz az ő férjének lelke.” „Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.” „Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén. Vigyáz a házanépe dolgára, és a restségnek étkét nem eszi. Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt: Sok leány munkálkodott serénységgel de te meghaladod mindazokat!” „Megnyerte a jót, aki talált feleséget és vett jóakaratot az Úrtól!” (Péld 19,14; 31,11-12, 26-29; 18,22). {LYL 20.2}   

Rolf egy európai vezető lelkész fia volt. A lány, akit el akart venni, nem volt biztos abban, hogy, szereti őt, de Rolf egyre biztatta, hogy fogadjon hűséget neki, adja neki kezét. {LYL 20.3}   

Más problémák is voltak, amelyek azt sejtették, hogy a lány nem volt kész magára venni a házasság kötelességeit úgy a temperamentuma, mint neveltetése miatt. Ellen White feltesz néhány kérdést Rolfnak, amire minden házasságot tervező fiatalembernek választ kellene adnia. {LYL 20.4}   

1886. szeptember 23. {LYL 21}   

Great Grimsby, Anglia {LYL 21}   

Kedves Rolf! {LYL 21}   

Baselben járva beszélgettem Edith-tel arról, hogy te figyelemmel kíséred őt. Megkérdeztem tőle, teljesen biztos-e abban, szeret téged annyira, hogy egész életére hozzád kösse magát. Azt felelte, hogy még nem döntött végérvényesen ebben a kérdésben. Mondtam neki, tudnia kell, hogy milyen lépést tesz; és nem kellene bátorítania az őt kedvelő fiatalembert, ha nem szereti. {LYL 21.1}   

Egyszerűen azt mondta, nem tudta, szeret-e téged, de azt gondolta, hogy ha eljegyzed, akkor talán megismerhet. De igazából egyikőtöknek sem volt alkalma a megismerkedésre. {LYL 21.2}   

Van okom azt gondolni, hogy nem szereti a házimunkát. Én pedig tudom, hogy olyan feleségre van szükséged, aki boldog otthont tud teremteni neked. Megkérdeztem tőle, van-e tapasztalata az otthonteremtés feladataiban. Azt felelte, hogy otthon, apja családjában végzett házimunkát. Azért tettem fel neki ezeket a kérdéseket, mert jellemét úgy ismertem meg, hogy szüksége volna külön tanulásra az élet gyakorlati kötelességeiben, de neki sem kedve, sem hajlama nincs ezekhez a dolgokhoz. {LYL 21.3}   

Elmondta nekem, még nem döntött, és te sürgeted és szereted őt, de nem tudja azt mondani, hogy szeret téged, noha nagyon kedves és figyelmes vagy. „Akkor jussatok megállapodásra” – mondtam én. „Ne bíztasd tovább!” {LYL 21.4}   

Azt mondtam neki, hogy gondolja meg a veled kötendő házasságot, vajon ezzel a lépéssel mindketten dicsőítitek-e Istent. Az életetek lelkibb lesz-e s hasznosabbá váltok-e? A megfontolatlanul, önzően tervezett házasságok általában nem végződnek jól, hanem gyakran borzalmas kudarcba fulladnak. {LYL 21.5}   

Nos, Rolf nem állíthatom, hogy volna jogom azt tanácsolni, ne vedd feleségül Edith-et, de érdekel a sorsod. A következő dolgokat meg kell fontolni: Boldogságot hoz-e otthonodba az, akit elveszel feleségül? Edith takarékos, vagy házasságkötésetek után nemcsak a saját keresetét emészti fel, hanem a tiédet is teljes egészében, adózva a hiábavalóságnak, a külsőség iránti szeretetéből. Elvei helyesek ebben a tekintetben? {LYL 21.6}   

Nem hinném, hogy Edith ismerné az önmegtagadást. Ha volna alkalma, módot találna arra, hogy még többet költsön, mint amennyit megkeresett. Nem tud uralkodni vágyain és élete részévé vált, hogy mindent kénye-kedve szerint tegyen. Könnyű, kellemes életre vágyik. {LYL 22.1}   

Nyíltan kell beszélnem. Tudom, ha elveszed feleségül, egybekeltek, de eggyé nem váltok. Hiányozni fog valami abból, aki a feleséged lett. A keresztényi áhítat és kegyesség nem növekedhet ott, ahol a lelket ennyire az önzés uralja. {LYL 22.2}   

Úgy írok neked Rolf, ahogy a fiamnak írnék. Nagy és nemes munka áll előttünk, és hogy milyen szerepet töltünk be ebben a világban, az teljesen attól függ, milyen célokat tűzünk magunk elé az életben. Talán az ösztöneinket követjük. Benned megvannak mindazok a tulajdonságok, melyek hasznos emberré tehetnek, de ha a saját kedved szerint teszel, az akaratosság erős áramlata elsodor. Tűzd magasra a mércét magad előtt, és kitartóan küzdj, hogy elérd! {LYL 22.3}   

Szíved mindent uraló céljává váljon az, hogy teljes férfiúságra nőj Krisztus Jézusban! Krisztusban derekasan megállod a helyed, Krisztus nélkül azonban semmit sem tudsz elvégezni úgy, ahogy kellene. Az az elhatározásod, hogy megvalósítsd célodat. Ez a jellemtulajdonság nem kifogásolható, ha minden erődet Istennek ajánlod. Kérlek, tartsd fejedben, hogy nem áll szabadságodban úgy rendelkezni magaddal, ahogy a képzeleted, szeszélyed diktálja. Krisztus végtelen nagy árat fizetett érted. Az Ő tulajdona vagy, és ezt minden tervednél számításba kell venned! {LYL 22.4}   

Különösen a házasságnál légy körültekintő, hogy olyan társat válassz, akivel vállvetve haladtok előre a lelki fejlődésben. {LYL 22.5}   

Rolf, szeretném, ha jól megfontolnád mindezeket. Isten segítsen, hogy imádkozni tudj ezért! Az angyalok figyelik ezt a küzdelmet. Azzal búcsúzom tőled, hogy fontold meg ezt a kérdést és dönts! {LYL 22.6}   

E.G. White {LYL 22}   

1886. 23. levél {LYL 22}