× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Tizenkilencedik fejezet – A családi otthontól kapott nevelés

Fontos munka az anyáé. A mindennapi élet otthoni gondjai és megpróbáló kötelességei között kell áldásos és felemelő befolyást gyakorolnia a háztartására. A gondjaira bízott gyermekben minden anya szent felelősséget kap a Mennyei Atyától. Krisztus kegyelmén keresztül kiváltsága, hogy isteni minta szerint alakítsa jellemüket, hogy olyan befolyást nyerjen életük, amely Isten és a menny felé vonzza őket. Ha az anyák mindig tudatában lettek volna felelősségüknek és legfőbb céljukká, legfontosabb küldetésükké tették volna, hogy gyermekeiket az élet kötelességeire és a jövőbeli örök élet tisztességére alkalmassá tegyék, akkor nem látnánk most azt a nyomorúságot, amely országunkban oly sok otthonban megvan. Olyan az anya munkája, hogy saját életének folyamatos fejlődését igényli, gyermekeinek egyre magasabb és magasabb célok elérésre vezetésére. Sátán azonban terveket készít, hogy mind a szülők, mind a gyermekek életét megszerezze. Az anyák figyelme elfordul az otthon feladatai és a rájuk bízott kicsinyeik iránti gondoskodástól az én és a világ szolgálata felé. Hivalkodás, divat és kisebb jelentőségű dolgok kötik le figyelmét és így a drága gyermekek testi, erkölcsi nevelését elhanyagolja. {FE 149.1}   

Ha a világ szokásait és gyakorlatát teszi mércévé, akkor az anya alkalmatlanná válik osztályrészéből adódó kötelességeinek felelősségteljes betöltésére. Ha a divat rabságban tartja, meggyengül állhatatossága és élete fárasztó teher és nem áldás lesz. Testi gyengeség miatt lehet, hogy nem értékeli a számára adatott lehetőségek értékét és családja, az ő gondolatainak, imáinak és szorgalmas tanításainak hiányában fog felnőni. Ha az anyák megfontolnák az Istentől kapott csodálatos kiváltságaikat, akkor nem fordulnának el olyan könnyen szent kötelességeiktől a világ jelentéktelen dolgai felé. {FE 149.2}   

Az anya munkája a karjaiba vett csecsemővel kezdődik. Gyakran láttam, hogy kicsi gyermek földhöz vágja magát, visít, de akaratát akkor sem teljesítették. Ilyenkor kell „megdorgálni a gonosz lelket” (v.ö: Júd 1:9). Az ellenség megpróbálja gyermekeink elméjét uralni, de megengedjük neki, hogy akarata szerint formálja őket? E kicsinyek nem érzékelik, hogy milyen lélek mozgatja őket és a szülők kötelessége helyettük és értük józan ítéletet gyakorolni és belátásuk szerint cselekedni. Gondosan figyelni kell a gyermekek magatartását. A gonosz hajlamokat meg kell fékezni és a gondolkozást a helyes irányba serkenteni. A gyermeket minden erőfeszítésében arra kell bátorítani, hogy uralkodjon önmagán. {FE 150.1}   

A gyermekek összes szokásait illetően a rendszeresség legyen a szabály. Az anyák nagy hibát követnek el, amikor megengedik nekik, hogy étkezések között egyenek. A gyomor e gyakorlat miatt kizökken rendes működéséből és megalapozzuk a jövőbeli szenvedést. Idegességüket lehet, hogy valamilyen még meg nem emésztett egészségtelen étel okozhatta, de az anya úgy érzi, nincs ideje megvitatni a dolgot és rendbe tenni kárt okozó gyakorlatát. Megállni sincs ideje, hogy lecsendesítse türelmetlen aggódását. A kis szenvedőnek ad valami majszolnivalót vagy valamilyen finomságot, hogy lecsendesítse, azonban ez csak növeli a rosszat. Aggódásukban egyes anyák, hogy jókora munkát végezzenek, olyan ideges sietségbe kezdenek, hogy ingerlékenyebbekké válnak, mint a gyermekek és szidással vagy akár ütleggel próbálják meg csendre ijeszteni a kicsinyeket. {FE 150.2}   

Az anyák gyakran panaszkodnak gyermekeik gyenge egészségére és orvossal konzultálnak, amikor egy kis józan ész használatával meglátnák, hogy a bajt az étrend hibái okozzák. {FE 150.3}   

A falánkság korát éljük és amilyen szokásokra nevelik az ifjúságot, de még sok hetednapi adventistát is, közvetlenül szemben áll a természet törvényeivel. Egy alkalommal asztalnál ültem több, 12 évnél fiatalabb gyermekkel. Bőségesen szolgáltak ételt és egy törékeny kisleány savanyúságot kért. Adtak neki egy üvegnyi kínai ecetes zöldséget nagyon erős mustárral és csípős fűszerekkel, amelyből szabadon szedett magának. Ez a gyermek közismert volt idegességéről és ingerlékeny természetéről. E csípős ízesítők egyértelműen ilyen állapotot idéztek elő. A legidősebb gyermek úgy gondolta, hogy minden étkezéshez szüksége van húsra és nagyon elégedetlen, sőt tiszteletlen volt, amikor nem adtak neki. Az anya mindig teljesítette a kívánságait és elfogadta nemtetszését is, amíg a gyermek szeszélyeinek teljesen rabja nem lett. E kislegénynek nem adtak munkát, és idejének nagy részét olyan dolgok olvasásával töltötte, ami haszontalan, vagy akár ennél is rosszabb volt. Állandóan fejfájásra panaszkodott és semmi kedve nem volt egyszerű ételt enni. {FE 150.4}   

A szülők adjanak a gyermeknek elfoglaltságot. Nincs biztosabb forrása a gonoszságoknak, mint a tétlenség. A testi munka, amely egészséges fáradtságot jelent az izmoknak, étvágyat fog adni az egyszerű, teljes értékű ételekhez és a megfelelő munkát végző ifjúság nem fog morogva felkelni az asztaltól, mivel nem lát maga előtt egy tányérnyi húst és különféle csábító ínyencségeket. {FE 151.1}   

Jézus, Isten Fia, a saját kezével ácsként dolgozott és példát adott az egész ifjúságnak. Akik méltóságuk alattinak tartják, hogy hozzáfogjanak az élet hétköznapi kötelességeihez, ne feledjék, hogy Jézus engedelmes volt szülei iránt és kivette saját részét a család fenntartásában. József és Mária asztalán nem sok luxuscikket lehetett látni, mivel ők a szegények és alacsony származásúak közül valók voltak. {FE 151.2}   

A szülők a pénzzel való gazdálkodásban legyenek gyermekeik példaképei. Vannak olyanok, akik, amikor pénzhez jutnak, ínyencségekre vagy felesleges ruhakölteményekre költik és amikor fogyóban van, hiányát érzik, annak, amit eltékozoltak. Ha bőséges a jövedelmük, akkor abból minden dollárt elhasználnak. Ha pedig nem nagy, akkor nem elég a tékozló szokások miatt megvett cikkekre és kölcsönkérnek, hogy pótolják az igény miatti hiányt. Bármilyen lehetséges forrásból szereznek, hogy kitalált szükségleteiket betöltsék. Tisztességtelenné és megbízhatatlanná válnak, és a mennyei könyvek feljegyzései szerint olyanok, akik nem kívánnak az ítélet napjára tekinteni. A szem kívánságát ki kell elégíteni, az evésnél az ember ne tagadja meg önmagát és a holnappal nem törődő szokásaikkal szegények maradnak, amikor megtanulhattak volna addig nyújtózkodni, ameddig a takarójuk ér. A tékozlás a bűnök egyike, amelyre ifjúságunk hajlamos. Megvetik a takarékosság szokását attól való félelmükben, hogy zsugorinak és kicsinyesnek fogják őket tartani. Vajon Jézus, a menny Fensége, aki türelmes munkálkodásra adott nekik példát, mit mondana az ilyenre? {FE 151.3}   

Nem kell itt konkrétan megfogalmaznom, hogyan lehet a takarékosságot minden részletében gyakorolni. Akik teljesen átadták szívüket Istennek és a Szavát vezetőjüknek tekintik, tudják hogy viseljék magukat az élet minden feladatában. Jézustól fognak tanulni, aki szelíd és alázatos szívű. Krisztus szerénységének gyakorlásával a kísértés számtalan ajtaját zárják be. {FE 152.1}   

Nem fognak azon tűnődni, hogyan járjanak étvágyuk kedvében vagy szép ruhák iránti szenvedélyüket hol elégítsék ki, miközben oly sokan vannak, akik szinte éheznek. Amikor naponta, ilyen gondolattal ad ki az ember haszontalan dolgokra pénzt, hogy „ez csak öt, vagy tíz cent”, ez az összeg nagyon csekélynek tűnik, azonban szorozzuk be e csekély összegeket az év napjaival és ahogy telnek az évek, e számok csaknem hihetetlen összegekre rúgnak. {FE 152.2}   

Az Úr szívesen mutatta meg nekem azon gonoszságokat, melyek a költekező szokásokból származnak, hogy figyelmeztessem a szülőket: tanítsák gyermekeiket szigorú takarékosságra. Tanítsák meg őket, hogy a szükségtelen dologra elköltött pénz a helyes használatától eltérített összeg. Aki hűtlen a kevésen, hűtlen lenne a sokon is. Ha az emberek hűtlenek a földi dolgokon, akkor nem lehet rájuk bízni mennyei kincseket. Őrködjünk az étvágy felett. Tanítsuk meg gyermekeinket jó példával és elmélettel arra, hogy egyszerű étrenden éljenek. Tanítsuk meg őket arra, hogy legyenek szorgalmasak, nem pusztán elfoglaltak, hanem kössék le magukat hasznos munkával. Törekedjünk felébreszteni bennük az erkölcsi érzékenységet. Tanítsuk őket arra, hogy Isten számít rájuk kora gyermekkoruktól fogva. Mondjuk el nekik, hogy minden területen erkölcsi romlás látható és Jézushoz kell járulniuk, hogy átadják magukat testben és lélekben. Benne találhatnak erőt a kísértésekkel szembeni ellenállásnál. Tartsuk szemük előtt, hogy nem azért teremtette őket, hogy saját maguknak kedvezzenek, hanem nemes célokból az Úr eszközei legyenek. Tanítsuk meg nekik, hogy amikor kísértések késztetik őket az önző élvezetek útjaira, amikor Sátán ki akarja zárni látóterükből Istent, akkor tekintsenek Jézusra és így esedezzenek hozzá: „Ments meg Uram! Segíts győzni!” Imájára válaszul angyalok fognak köré gyűlni és biztos ösvényekre vezetik őket. {FE 152.3}   

Krisztus imádkozott a tanítványaiért, hogy az Atya ne vegye ki őket a világból, hanem őrizze meg őket a gonosztól – hogy ne engedjenek a kísértéseknek, amelyekkel mindenütt szembe kell majd nézniük. Ezt az imát minden apa és anya ajánlja fel Istennek. Azonban helyes dolog-e így könyörögni értük, utána pedig engedni őket úgy cselekedni, ahogy nekik tetszik? Kényeztessék az étvágyukat, amíg el nem uralkodik rajtuk? Számíthatunk így gyermekeink féken tartására? – Nem! Már a bölcsőtől fogva kell tanítani a mértékletességet és az önuralmat. Főleg az anyán nyugszik e feladat felelőssége. A leggyengédebb földi kötődés az anya és gyermeke között van. Ezen erősebb és gyengédebb kötelék miatt a gyermekre nagyobb hatással van az anya élete és példája, mint az apáé. Az anya felelőssége mégis súlyosnak mondható és az apa folyamatosan segítse őt. {FE 153.1}   

Mértéktelenséget találunk evésben, ivásban, munkában, csaknem minden dologban, mindenütt. Akik nagyon megerőltetik magukat, hogy adott időn belül sok munkát végezzenek el, és folytatják a munkát, amikor ítélőképességük szerint pihenniük kellene, azok soha sem nyertesek. Az ilyenek „kölcsöntőkén” élnek. Felélik életerejüket, amire szükségük volna a jövőben. Amikor szükség volna az oly meggondolatlanul elhasznált energiára, akkor ami van, már nem elég, mert hiány van belőle. Nincs már testi erő, és a szellemi képességek is megfogytak. Rájöttek, hogy valami hiányzik, de nem tudják, mi az. Eljött az ínség ideje, de testi erőforrásaik kimerültek. Minden ember, aki áthágja az egészség törvényeit, valamikor, nagyobb vagy kisebb mértékben bizonyosan szenvedni fog miatta. Isten életerőt biztosított nekünk, amelyre életünk különböző szakaszaiban lesz szükségünk. Ha ezt az erőt nemtörődöm módon feléljük, akkor valamikor vesztesek leszünk. Hasznavehetőségünk csökken, de lehet, hogy maga az élet is tönkremegy. {FE 153.2}   

Szabályként mondhatjuk, hogy a napközbeni munkát nem ajánlott estéig elhúzni. Ha a nap összes óráit jól használtuk, az estébe nyúló munka sok többletet jelent és a túlerőltetett szervezet megszenvedi a rárakott terhelést. Megmutatták nekem, hogy akik ezt teszik, gyakran sokkal többet veszítenek, mint nyernek, mivel energiáik kimerülnek és ideges izgatottságban folytatják a munkát. Nem vesznek észre semmilyen közvetlen kárt, azonban biztosan tönkreteszik szervezetüket. {FE 154.1}   

A szülők szánják estéiket a családjuknak. Tegyék félre a napi gondokat és a munka terheit. A férj és az apa sokat nyerne, ha szabályként bevezetné, hogy családja boldogságát nem rontja el azzal, hogy üzleti bajait haza hozza, amin tovább aggódik. Nehéz ügyekben szüksége lehet felesége tanácsára, és mindketten megkönnyebbülést nyerhetnek, ha együtt keresik Isten bölcsességét. Azonban állandóan a munkával kapcsolatos dolgokon gondolkozni kárt tesz a lélek nyugalmában és a testben is. {FE 154.2}   

Lehetőleg boldogan töltsünk estéinket. Legyen az otthon olyan hely, ahol vidámság, udvariasság és szeretet van. Ez a gyermekeknek is vonzó lesz. Ha a szülők állandóan felesleges gondokat csinálnak maguknak, akkor ingerlékenyek és hibakeresőkké válnak, és a gyerekek is átveszik ugyanezt az elégedetlenség és viszály lelkületét. Az otthon a világ legboldogtalanabb helye lesz. A gyermekek így több örömet találnak idegenek között, nemtörődöm társaságokban vagy az utcán, mint az otthonukban. Mindezt el lehetne kerülni, ha mértékletességet és türelmet gyakorolnánk minden dologban. Az otthont csaknem földi paradicsommá teszi, ha a család minden tagja önuralmat gyakorol. Szobáinkat tegyük minél kellemesebb környezetűvé. Legyen az otthon a gyermekek részére a világ legvonzóbb helye. Vegyék körül őket olyan hatások, hogy ne akarjanak utcán keresni társaságot és gonosz szórakozóhelyekre is inkább csak rettegéssel gondoljanak. Ha a családi élet olyan, amilyennek lennie kellene, az ott kialakított szokások erős védelmet nyújtanak azon kísértésrohamok ellen, ami az ifjúságot akkor éri, amikor felcseréli a szülői ház menedékét a világért. {FE 154.3}   

A házainkat családi boldogság céljára vagy pusztán hivalkodásból építjük? Kellemes, napos szobákat biztosítunk gyermekeinknek, vagy besötétítve, zárva tartjuk azokat olyan idegenek részére, akiknek boldogsága nem rajtunk múlik. A társadalomnak nem tehetünk nagyobb jót, nem szolgálhatjuk jobban javát, mint azzal, ha gyermekeinket megfelelő nevelésben részesítjük, szívükbe véssük példamutatással és tanítással azon fontos elvet, hogy a tiszta élet és a szándék őszintesége képesíti őket a legjobban arra, hogy a világban betöltsék szerepüket. {FE 155.1}   

Mesterkélt szokásaink sok kiváltságtól és örömtől fosztanak meg bennünket és hasznavehetőségre alkalmatlanná tesznek bennünket. A divatos élet kemény és hálátlan élet. Milyen gyakran áldozunk fel pénzt és egészséget, türelmünk súlyosan megfárad, az önuralmat elveszítjük pusztán a látszatok kedvéért. Ha a szülők ragaszkodnának az egyszerűséghez, a hivalkodás kielégítésére nem engednének meg maguknak nagy költekezéseket és nem követnék a divatot, ha hajlandók volnának megtartani a jó és helyes választásában való nemes függetlenségüket, nem hatnának rájuk azok, akik bár hitvalló keresztényeknek tartják magukat, nem hajlandók felvenni az önmegtagadás keresztjét, akkor e példával felbecsülhetetlen nevelést adnának gyermekeiknek. Gyermekeik erkölcsi értékekkel bíró férfiakká és nőkké válnának, és így bátran ki mernének állni a jóért, még a divatos nézetek és közvélekedés sodrásával szemben is. {FE 155.2}   

A szülők minden tette befolyással van gyermekeik jövőjére. Amikor időt és pénzt nem kímélnek külsőségekre és a romlott étvágy kielégítésére, akkor nagyravágyást, önzést és a kívánságok követését nevelik beléjük. Panaszkodnak az anyák: gonddal és munkával annyira leterhelhetek, hogy nem képesek időt szánni kicsinyeik tanítására és együtt érezni velük csalódásaikban és próbáikban. Az ifjú szívek együttérzés és a kedvesség után sóvárognak, és ha nem kapják meg szüleiktől, akkor olyan helyeken keresik, amelyek gondolataikat és erkölcseiket is veszélyeztethetik. Hallottam, amint egy anya valamilyen ártatlan örömet megtagadott gyermekétől időhiány és nemtörődömsége miatt, miközben szemei valamilyen haszontalan díszítésen voltak és ujjai azon babráltak, ami a gyermeket is csak a hivalkodás szolgálatára és tékozlásra ösztönözte. „Amerre hajlik az ág, úgy fog a fa is nőni.” Ahogyan a gyermek közeledik a férfi és asszonykorhoz, ezek a leckék úgy fogják megteremni a hivalkodás és az erkölcsi értéktelenség gyümölcseit. A szülők szoktak siránkozni gyermekeik hibáin, de nem veszik észre a tényt, hogy az önmaguk által vetett magból kinőtt termést aratják. {FE 156.1}   

Keresztény szülők! Vegyétek fel életetek terhét és gondoljatok őszintén a rajtatok nyugvó szent kötelességekre. Legyen számotokra Isten igéje a mérce és ne a világi divatokat és szokásokat, ne a szem kívánságát és az élet kérkedését kövessétek. Családotok jövőbeli boldogsága és a társadalom jóléte főleg azon múlik, hogy milyen testi és erkölcsi nevelést kapnak gyermekeitek életük első pár évében. Ha ízlésük és szokásaik minden dologban olyan egyszerűek, amilyennek lenniük kell, ha a ruha fölösleges díszítés nélküli és rendes, akkor az anyák is találnak időt gyermekeik boldoggá tételére és az örömteli engedelmesség megtanítására. {FE 156.2}   

Ne küldjétek gyermekeiteket túl korán iskolába. Legyen az anya óvatos, hogyan bízza mások kezére a kis zsenge elme gondolkozásának formálását. A szülőknek kellene gyermekeik legjobb tanítóinak lenni amíg a gyermek el nem éri a 8-10 éves kort. A szabad természet legyen az iskolás terem a virágok és madarak között, és a természet kincsestára pedig az olvasókönyvük. Ha ilyen környezetben kapnak leckéket, ezeket nem fogják egyhamar elfelejteni. Nagy gondot kell fordítani a szív talajának előkészítésére, amikor a Magvető szórja majd a jó magot. Ha a világi divat követésére fordított, a jelenleg eltékozolt időnek és fáradtságnak csak a felét szánnák a gyermek gondolkozásának fejlesztésére és formálására, a helyes szokások kialakítására, akkor a családokban látható változások történnének. {FE 156.3}   

Nemrég hallottam egy anyát amint mondta, hogy tetszik neki a szépen felépült ház, azonban a kidolgozottságában és az ácsmunkában látható hibák bosszúságára voltak. Nem kárhoztatom, hogy valakinek ilyen értelemben jó ízlése legyen, azonban amikor őt hallgattam azt fájlaltam, hogy ezt a szabatosságot nem vitte bele gyermeknevelési módszereibe. Ezek olyan „épületek” voltak, amelyekért ő felelős, és mégis durva, udvariatlan modoruk, szenvedélyes, önző természetük, féktelen akaratuk minden jelenlévőnek fájdalmasan látható volt. Kedvezőtlenül megformált jellemük, rosszul összeállt emberi tulajdonságaik valóban láthatók voltak, de az anya minderre vak volt. Házának elrendezése és külseje fontosabb volt számára, mint gyermekei jellemének arányossága. {FE 157.1}   

A tisztaság és rend a keresztény kötelességek közé tartoznak, és még ezeket is túlzásba lehet vinni, az egyetlen nélkülözhetetlen szemponttá tenni, miközben a nagyobb jelentőségű dolgokat elhanyagolják. Akik gyermekeik ilyen megfontolások szerinti érdekeit elhanyagolják, azok tizedet adnak a mentából és a köményből, miközben elhanyagolják azokat, amelyek a törvényben nehezebbek – az igaz ítéletet, az irgalmasságot és Isten szeretetét (v.ö: Mt. 23:23). {FE 157.2}   

A legjobban elkényeztetett gyermekek makaccsá, szenvedélyessé és szeretetlenné válnak. Bárcsak észrevennék a szülők, hogy a józan belátással és korai életkorban végzett nevelésen múlik mind a szülők, mind a gyermekek boldogsága. Kik ezek a kicsinyek, akik gondjainkra vannak bízva? Az Úr családjának ifjú tagjai. Az Úr így szól: „Vedd ezt a fiú, vagy leánygyermeket. Neveld fel és tedd alkalmassá arra, hogy olyanok legyenek, „mint a templom mintájára kifaragott oszlopok”(v.ö: Zsolt 144:12), hogy az Úr házának pitvaraiban tündököljenek. Becses munka az ilyen! Fontos munka! Mégis látunk olyan anyákat, akik nagyobb misszióterületek után sóhajtoznak. Azonban a napi élet kötelességeinek megragadása és hűséggel, kitartással való végzése számukra lényegtelen dolognak látszik. Miért van ez így? Nem azért van-e így gyakran, mert az anya munkáját oly ritkán becsülik? Ezernyi gondja és terhe van, amelyekről az apának alig van tudomása. Amikor hazatér, akkor gyakran magával hozza gondjait és munkahelyének megoldatlan problémáit, amelyek beárnyékolják a család életét, és ha nem talál mindent a saját elképzelése szerint otthonában, akkor hangot ad türelmetlenségének és további hibákat keres. Dicsekedhet azzal, hogy mit ért el napközben, azonban az anya munkája, ahogyan ő látja, nem sokat ér, vagy legalábbis alulbecsüli. Számára az anyai gondok csekélységek. Az asszonynak csak főzni kell, a gyermekről gondot viselni – néha sok gyermekről – és a házat rendben kell tartania. Egész nap azon volt, hogy a háztartás rendben legyen. Megpróbálta, bár fáradtan és zavarokkal küzdve, hogy kedvesen és vidáman beszéljen, tanítsa a gyermekeket és a helyes úton tartsa őket. Számára mindez erőfeszítésbe és sok türelmébe került. A maga részéről pedig nincs mivel büszkélkednie, hogy mit végzett. Számára úgy tűnik, mintha semmit se csinált volna. Azonban nem így van. Bár munkájának eredményei nem látványosok, Isten angyalai figyelik a gondterhelt anyát és feljegyzik milyen terheket visel napról-napra. Lehet, hogy soha nem jelenik meg neve a történelem feljegyzéseiben, a világtól sem kap tisztességet vagy elismerést, ahogyan a férj és az apa kaphat, azonban Isten könyvében megörökítik. Teszi, amit tud, és beosztása Isten szemében magasztosabb, mint egy királyé a trónján, mivel jellemet alakított és gondolatokat formált. {FE 157.3}   

Napjaink anyái teremtik, alakítják a jövő társadalmát. Milyen fontos, hogy gyermekeik olyan nevelésben részesülve nőjenek fel, hogy képesek legyenek az élet minden területén őket érő kísértésekben megállni. {FE 159.1}   

Bármi is legyen az apa elhívása és bármilyenek is gondjai, vigye otthonába ugyanazt a vidám arckifejezést és kellemes hanghordozást, amellyel munkahelyén egész nap látogatókat és idegenek üdvözölt. Érezze a feleség, hogy számíthat férje nagy-nagy szeretetére és gyengédségére, hogy a férj karjai minden küzdelmében és gondjában erősítik és felemelik, befolyása életet ad és terhei fele sem olyan súlyosak. A gyermekek, ugyebár nemcsak az anyáé, hanem az apáé is? {FE 159.2}   

Törekedjen az apa, hogy megkönnyítse az anya munkáját. Önző örömeinek szánt szabadidejében törekedjen arra, hogy ismerje meg gyermekeit. Legyen társuk sportjukban, munkájukban. Mutassa meg nekik a gyönyörű virágokat, a hatalmas növésű fákat, amelyekben nyomon követhetik Isten munkálkodását és szeretetét. Tanítsa meg őket arra, hogy Isten, aki mindezt teremtette szereti a szépet és a jót. Krisztus a mezők virágait és az égi madarakat mutatatta a tanítványainak, hogy lássák: Isten gondot visel róluk és ezt bizonyítéknak használta, hogy Neki gondja van az emberre, akit sokkal fontosabbnak tart a madaraknál és a virágoknál. Mondja el gyermekeinek, hogy bármennyi időt is vesztegetnek hivalkodó külsőségekkel, az ember megjelenése soha nem múlja felül kecsességében és szépségében a mezőkön található legegyszerűbb virágét sem. Gondolataik így a mesterkéltről a természetes felé fordulnak. Megtanulhatják, hogy Isten örömre adta mindezen csodadolgokat és azt akarja, hogy Neki adjuk szívünk legjobb és legszentebb érzelmeit. {FE 159.3}   

Igyekezzenek a szülők gyermekeikben felkelteni a testi felépítésük iránti érdeklődést. Az ifjúságot tanítani kell a saját testüket illetően. Nagyon kevesen vannak köztük, akiknek határozott ismeretük volna az élet rejtélyeivel kapcsolatban. A csodálatos emberi szervezet tanulmányozása, a bonyolult szervek összes többitől való függése olyan téma, amely iránt a legtöbb anya kevéssé, de lehet, hogy semennyire sem érdeklődik. Nem értik, hogy a test milyen hatást gyakorol a lélekre és a lélek a testre. Felesleges csekélységekkel foglalják el magukat, utána pedig arra hivatkoznak, hogy nincs idejük megszerezni a szükséges információt, hogy gyermekeik egészségére megfelelően gondot viseljenek. Kisebb gondot okoz, ha orvosokra bízzák őket. Több ezer gyermek hal meg, mivel lényük törvényét nem ismerik. {FE 159.4}   

Ha maguk a szülők ismeretet szereznének e témával kapcsolatban és éreznék, hogy ezeket gyakorlatba kell ültetni, akkor jobb állapotok uralkodnának. Tanítsuk meg a gyermekkel az ok-okozati összefüggéseket. Bizonyítsuk nekik, hogy ha lényük törvényeit áthágják, akkor szenvedéssel kell a büntetést megfizetniük. Ne csüggedjünk, ha nem látunk olyan gyors fejlődést, amilyenre vágynánk, azonban türelemmel tanítsuk őket és haladjunk tovább a győzelemig. Folytassuk tanításukat a saját testüket illetően, hogyan viseljenek arra gondot. A testi egészséggel kapcsolatos nemtörődömség erkölcsi hanyagságra hajlamosít. {FE 160.1}   

Fordítsunk gondot annak megtanítására, hogyan készítsenek egészséges ételeket. Amikor élettanról és a helyes főzésről adunk leckéket, akkor tesszük a legelső lépéseket a nevelés egyes leghasznosabb területein és olyan elveket nevelünk beléjük, amelyek a vallásos nevelés elengedhetetlen elemei. {FE 160.2}   

Szükség van az összes tanulságra és leckére, amiről itt beszéltem. Ha ezeket igazán megszívlelik, akkor olyanok lesznek, mint a világot elárasztó, gonoszság elleni védőbástya, amely megóvja gyermekeink egészségét. Mértékletességet akarunk az asztalainknál. Olyan házakat akarunk, ahol az Isten-adta napfényt és a tiszta levegőt örömmel fogadják. Vidám, boldog befolyást akarunk otthonainkban. Hasznos szokásokat kell begyakoroltatni gyermekeinkkel és tanítani kell őket Isten dolgaira. Világos, hogy mindennek ára van. Imák, könnyek, türelem, és gyakran elismételt tanítások. Néha tanácstalanokká válunk, mit is tegyünk, azonban imáinkban Istenhez vihetjük őket: őrizze meg lelküket a gonosztól. „Uram, kérlek, végezd el a Te munkádat. Lágyítsd és fékezd meg gyermekeim szívét.” Isten meghallja imáinkat. Odafigyel a síró és gondokkal terhelt anyák könyörgésére. Amikor Krisztus a földön járt, a gondterhelt anyák hozzá vitték gyermekeiket. Azt gondolták, ha kezével megáldja őket, akkor nagyobb bátorsággal fogják őket úgy nevelni, ahogyan kell. Az Üdvözítő tudta, miért viszik hozzá kicsinyeiket és megfeddte tanítványait, akik távol tartották volna őket, és így szólt hozzájuk:„Engedjétek hozzám a gyermekeket mert ilyeneké a mennyek országa.” Jézus szereti a kicsinyeket és figyelemmel kíséri, hogyan végzik a szülők feladatukat. {FE 160.3}   

Bőven látunk gonoszságot mindenfelé és ha a gyermekeink üdvösségét akarjuk, akkor buzgó, kitartó erőfeszítést kell tenni. Krisztus ezt mondta: „Én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban.” (Jn 17:19). Azt akarta, hogy tanítványai megszentelődjenek és önmagát az ő példaképükké tette, hogy Őt követhessék. Mi volna, ha az apák és anyák ugyanezen a véleményen volnának és így szólnának: „Akarom, hogy gyermekeimnek rendíthetetlen elvei legyenek és életemmel példát adok nekik.”? Az anya ne tartson semmilyen áldozatot túl nagynak háza népe üdvösségéért. Ne feledjük: Jézus az életét adta azért a célért, hogy megmentsen téged és szeretteidet a romlástól. Tiéd együttérzése és segítsége ebben az áldott munkában, és így Isten munkatársa leszel. {FE 161.1}   

Bármi is lehet, amelyben kudarcot vallunk, azonban legyünk alaposak gyermekeinkért végzett munkában. Ha a családi nevelésből tisztán, erényesen kerülnek el máshová és ha a legkisebb, legalacsonyabb helyet is töltik be Isten, emberiségért való nagyszerű tervében, akkor életünk munkáját soha nem nevezhetjük kudarcnak. -- Keresztény Mértékletesség és Bibliai higiénia.. 60-72 oldalak, 1890 {FE 161.2}