× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Kilencedik fejezet – A nevelés fontossága

A nevelés igazi célját gondosan meg kell fontolni. Isten minden egyes emberre képességeket és erőt bízott, hogy azokat megszaporítva és megjobbítva adjuk vissza neki. Minden ajándékát azért adta, hogy azokat a legteljesebb mértékben használjuk. Mindegyikünktől elvárja, hogy fejlesszük képességeinket és a lehető legmagasabb szintű hasznosságot érjük az érte végzendő nemes munkában. Minden rendelkezésünkre álló talentum, legyen az szellemi képesség, pénz vagy befolyás, Istentől való, hogy Dáviddal együtt ezt mondhassuk: „mert tőled van minden és amit a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked.” (1Krón 29:14). {FE 82.1}   

Kedves ifjú! Mi életed célja és rendeltetése? Azért vágyódsz tanulni, hogy nevet és rangot szerezz a világban? Vannak ki nem mondható gondolataid, melyek szerint, egy napon majd szellemi magaslaton állhatsz, vagy tanácskozó és törvényhozó testületben ülhetsz és segíthetsz törvényeket életbe léptetni nemzeted számára? E vágyakban nincs semmi rossz. Mindegyikőtök felmérheti az előtte álló pályát. Ne legyetek elégedetlenek átlagos teljesítményekkel. Tűzzétek magasra a célt, aztán pedig ne kíméljétek magatokat, hogy elérjétek a szintet. {FE 82.2}   

Isten félelme minden igazi nagyság alapja. Amit életetek minden kapcsolatába magatokkal kell vinni, az a feddhetetlenség és megingathatatlan becsületesség alapelve. Vigyétek hiteteket az iskolába, a kollégiumba és minden kedvtelésetekbe. A fontos kérdés most számotokra az, hogyan válasszátok meg és tegyétek tökéletessé tanulmányaitokat úgy, hogy megmaradjon a szeplőtelen keresztény jellem szilárdsága és tisztasága minden földi követelés és érdek Krisztus evangéliuma alá történő rendelése közben. Olyan „épületet” akartok most építeni, amit be is tudtok rendezni, hogy aztán a társadalomhoz és az élethez való viszonyulással megfelelhessetek Isten teremtésbeli rendeltetésének. Mint Krisztus tanítványai, nincs eltiltva tőletek, hogy földi, múló dolgokkal foglalkozzatok. Azonban vigyétek magatokkal vallásotokat. Bármilyen területen szereztek képesítést, amibe bele akartok fogni, soha ne fogadjátok el azt a gondolatot, hogy nem lehetséges sikert elérni alapelvek feláldozása nélkül. {FE 82.3}   

Egyensúlyban tartott hitelvekkel az ember bármilyen, tetszés szerinti magaslatot elérhet. Örömmel látnánk, hogy arra a magaslatra emelkedtek, amelyet Isten szánt nektek, hogy elérjétek. Jézus előtt az ifjú emberek becsesek és nem örül annak, ha kiműveletlenül, kifejletlen talentumokkal nőnek fel. Erős lelkű, szilárd elvekkel élő emberekké nőhetnek fel, akik alkalmasakká válnak nagy felelősségek hordozására és e célt szem előtt tartva jogosan megfeszíthetik minden erejüket. {FE 83.1}   

Azonban soha ne kövessetek el olyan hatalmas bűnt, hogy Isten-adta képességeiteket gonosz célokra vagy mások kárára használjátok. Vannak tehetséges emberek, akik képességüket erkölcsi rombolás és romlás terjesztésére használják, de az ilyenek olyan magot vetnek, amelynek aratásakor nem lesznek büszkék. Félelmetes dolog Istentől kapott képességeinket úgy használni, amely a társadalomra áldásos befolyás helyett romboló és bajt hozó. Hasonlóképpen szörnyű dolog a ránk bízott talentumokat elásni, elrejteni a világ elől, mert ez nem más, mint az élet koronájának elutasítása. Isten igényt tart a szolgálatunkra. Mindenkinek megvan a saját felelőssége, melyet hordoznia kell. Az élet nagyszerű küldetését csak akkor tölthetjük be, amikor e felelősségeket teljesen elfogadjuk, hűségesen és lelkiismeretesen teljesítjük. {FE 83.2}   

A bölcs így szól: „Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében” (Préd 12:1). Egy percig se gondold azonban, hogy a vallás az embert szomorúvá és búskomorrá teszi és elzárja a siker útját. Krisztus vallása nem távolít el, még csak nem is gyengít egyetlen képességet sem. Semmiképpen sem foszt meg attól, hogy élvezd a valódi boldogságot. Nem arra van, hogy csökkentse az élet iránti érdeklődésed vagy közömbössé tegyen a barátok vagy az élet által támasztott igények iránt. Az életet nem gyászban kell élni miatta. Nem mélyről feltörő sóhajokban vagy nyögésekben nyilvánul meg. Nem és nem. Akik Istent mindenben elsőnek, utolsónak és a legfontosabbnak teszik az életben, azok a legboldogabbak a világon. Nem tűnik el az arcukról a mosoly és a derű. A vallásos élet az embert nem durvává, nyerssé, rendetlenné vagy udvariatlanná teszi, hanem éppen ellenkezőleg. Felemeli és megnemesíti. Ízlése kifinomul, ítélőképessége megszentelt lesz. Alkalmassá válik a mennyei angyalok társaságára és a Jézus által készített hazában való életre, amelyért visszatért, hogy elkészítsen számunkra. {FE 83.3}   

Soha se veszítsük szem elől a tényt, hogy Jézus az öröm forrása. Nem gyönyörködik az emberi nyomorúságban, hanem nagyon szeretne boldogoknak látni bennünket. A keresztényeknek nagyon sok örömforrásuk áll készen és csalhatatlan pontossággal meg tudják mondani, hogy mely örömök megengedettek és helyesek. Élvezhetnek olyan örömöket és pihenést, amelytől tiszták maradnak a gondolataik, nem aljasodnak le, amelyben nem kell csalódniuk és nem hagy utána szomorú befolyást, amely tönkreteszi önbecsülésüket vagy a hasznos lét útját meggátolja. Ha Jézust magukkal tudják vinni, imádságos lelkületet ápolni, akkor teljes biztonságban vannak. {FE 84.1}   

A zsoltáríró így szól: „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad és oktatja az együgyűeket.” (Zsolt 119:130). Semmi nem múlja felül a Biblia, nevelő hatalmát. Semmiféle tudományos munka nem alkalmas a gondolkozás fejlesztésére olyannyira, mint a Biblia nagyszerű és létfontosságú igazságain és gyakorlati tanulságain való elmélkedés. A legnagyobb gondolkozók is, ha keresésükben nem Isten igéje vezeti őket, zavarba jönnek és nem értik meg a Teremtőt és műveit. Azonban ha az elmét az örök igazságok megragadására és mérlegelésére állítjuk rá, erejét összeszedve erőfeszítést teszünk, hogy Isten igéjének gazdag tárházában kutassunk az igazság kincsei között, akkor gondolkozásunk sohasem lesz földhözragadt és elgyengült, mint amikor engedjük, hogy hétköznapi dolgokon időzzön. {FE 84.2}   

A Biblia a világ részére adott legtanulságosabb és legátfogóbb történelem. Szent oldalain a teremtés egyetlen hiteles beszámolóját olvashatjuk. Itt szemlélhetjük azt a hatalmat, „aki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá” (Ésa 51:13) Itt találhatjuk az emberi faj olyan hitelt érdemlő történetét, amelyet nem ront meg emberi előítélet vagy büszkeség. {FE 84.3}   

Isten igéjében a legmélyebb gondolatokra méltó témaköröket találunk. Igazságai a legfennköltebb vágyakat keltik az emberi lélekben. Benne nyerhetünk lelki közösségre pátriárkákkal és prófétákkal, hallgathatjuk az Örökkévaló szavát, amint emberekhez szól. Itt szemlélhetjük, min elmélkedtek csodálattal az angyalok: Isten Fia, amint megalázta magát, hogy helyettesünk és kezesünk legyen, hogy segítség nélkül megküzdjön a sötétség hatalmaival és győzelmet szerezzen miértünk. {FE 85.1}   

Ifjúságunknak is rendelkezésére áll e drága könyv. Ha terveiket és céljaikat a Szentírás mérlegére teszik, akkor biztos ösvényeken fognak járni. Itt tanulhatjuk meg, Isten mit vár el a képmására teremtett embertől. Ebből tanulhatjuk meg, hogyan tegyük jobbá a jelen életünket és hogyan biztosíthatjuk a jövőbelit. Nincs más könyv, amely szívünk kérdéseit meg tudná válaszolni, vagy vágyódásait ki tudná elégíteni. Isten igéje tanításainak megszívlelésével az emberek képesek a legnagyobb tudatlanságból és romlottságból felemelkedni és Isten fiaivá, a bűntelen angyalok társaivá válni. {FE 85.2}   

Gondolataink minél többet időznek ezeken a témákon, annál jobban láthatóvá válik, hogy ugyanazon alapelvek járják át a természeti és lelki dolgokat. A természet és a kereszténység összhangban van, mivel mindkettőnek ugyanaz a Szerzője. A természet, mint könyv és az isteni kinyilatkoztatás ugyanazon isteni elme műveire mutat. A természetben vannak megértésünkre váró tanulságok és Isten könyvében is mély, komoly, mindennél fontosabb, elsajátításra váró leckék. {FE 85.3}   

Ifjú barátaim! Az Úrnak félelme minden fejlődés alapja, a bölcsesség kezdete. Mennyei Atyátok igényt tart rátok. Kérésetek és érdemeitek nélkül gondviselése gazdagságában részesít benneteket. Sőt, mi több, az egész mennyet nektek adta egyetlen ajándékban, szeretett Fiában. E végtelen ajándékért cserébe kér tőletek készséges engedelmességet. Mivel drága árat fizetett értetek, amely Isten Fia vére volt, elvárja tőletek, hogy helyesen használjátok a kapott kiváltságokat. Szellemi, erkölcsi képességeitek Istentől kapott ajándékok. Olyan talentumok ezek, amelyek bölcs gyarapításra valók és nem arra, hogy megfelelő használat nélkül parlagon heverjenek vagy lustaság miatt megbénuljanak és elkorcsosuljanak. Döntéseteken múlik, hogy a rajtatok nyugvó súlyos felelősséget hűséggel teljesítitek-e vagy sem, erőfeszítéseiteknek jó irányt és erőtök legjavát adjátok-e. {FE 85.4}   

Az utolsó napok veszélyei közepette élünk. Az egész menny érdeklődve figyeli, milyen jellemet formáltok. Mindent megkaptatok, hogy isteni természet részesei legyetek kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Az embernek nem magára hagyva, a saját gyenge erőfeszítéseivel kell győzni a gonoszság erői felett. Közel való segítséget kapott és minden vágyakozó lélek megkapta, aki igazán kívánja. A Jákob látomásában a lajtorján fel és alászálló angyalok minden léleknek segítséget adnak, amely feljebb akar jutni, akár a legmagasabb mennyig. Isten népét őrzik ők és figyelik minden lépésüket. Megkapják jutalmukat, akik ezen a fényes úton járnak. Be fognak lépni az Atya örömébe. {FE 86.1}   

A nevelés fontossága

Dánielnél az Úrnak félelme volt a bölcsesség kezdete. Olyan helyzetbe jutott, ahol erős kísértések érték. A királyi udvarban mindenütt jelen volt a züllött életmód. Önző élvezetek, nagy evés-ivás, mértéktelenség és falánkság mindennaposak voltak. Dánielnek szabad volt társulnia az udvaroncok gyöngítő és megrontó életgyakorlatához, vagy szabad volt ellene állnia a lehúzó befolyásnak. Az utóbbit választotta. Szívében eltökélte, hogy nem hajlandó megrontani magát azokkal a bűnökkel, amelyekkel kapcsolatba került, legyenek bármelyek is annak következményei. Még a király asztaláról való hússal és borral sem volt hajlandó megfertőztetni magát. Az Úr elégedett volt Dániel választásával. A menny szerette és nagyra becsülte őt. A bölcsesség Istene adott neki a káldeusok tudományában való jártasságot, valamint látomások és álmok megértésének tudását. {FE 86.2}   

Ha a főiskoláinkra járó diákok hajlandók az állhatatosságra és kitartanak a becsületességben, ha nem hajlandók a bűn útján járókkal társulni és a társaságuk sem igézi meg őket, ahogyan Dániellel sem történt meg, akkor Isten pártfogását fogják élvezni. Ha elvetik a haszontalan szórakozásokat, nem merülnek el evés-ivásban, akkor az ismeretek megszerzésére tiszta marad elméjük. Így olyan erkölcsi képességet nyernek, amellyel mozdíthatatlanul megállnak, amikor kísértések támadják őket. Folyamatos küzdelmet jelent a gonosszal szembeni állandó éberség, de megéri, amikor egyik győzelmet a másik felett aratjuk önmagunkon és a gonoszság hatalmain. Miután a vizsgálat és próba megtörtént, akkor az ifjúság, úgy mint Dániel, visszatükrözheti Isten dicsőségét a helyes úthoz való hűséges ragaszkodás által. {FE 87.1}   

A folt nélküli jellem olyan drága mint Ofir aranya. Senki sem emelkedhet tiszteletreméltó magasságba tiszta, makulátlan erények nélkül. Nem lehet azonban nemes vágyakat és igazságszeretetet örökölni. Nem lehet jellemet vásárolni. A kísértésekkel szembeni kemény erőfeszítésekkel kell kialakítani. Helyes jellem kialakítása egy élet munkája és Isten nagyszerű céljával történő egyesülésben élt imádságos élet következménye. Saját erőfeszítésünk eredménye a birtokolt jellem kiválósága. Biztathatnak bennünket a barátok, de helyettünk nem végezhetik el a ránk váró munkát. Vágyakozással, sóhajtozással, álmodozással soha nem leszünk nagyok vagy jók. Másznunk kell a létrán. Övezzük fel elménk derekát és fogjunk munkához akaratunk összes erői ellen. Lehetőségeink bölcs kihasználása, az Isten-adta talentumok forgatása az, amely olyan férfiakká és nőkké tehet bennetek, akiket Isten elfogad és a társadalom áldására válhatnak. Tűzzük magasra a mércét. Legyőzetést nem ismerő energiával hozzuk ki a legtöbbet talentumainkból és lehetőségeinkből, és törjünk a cél felé. {FE 87.2}   

Tudják ifjaink, hogy csatákat kell megvívniuk? Sátán és serege sorakozott fel ellenük és nincsenek olyan tapasztalataik, mint az idősebbeknek. {FE 88.1}   

Sátán rendkívüli módon gyűlöli Krisztust és azokat, akiket vérével vásárolt meg. Gonoszsága minden álnokságával munkálkodik. Minden cselfogását arra használja, hogy az ifjúságot zászlaja alá gyűjtse. Eszközül használja őket, hogy Bibliába vetett kételyeket sugalljon nekik. Amikor a kétely egy magját sikerült elvetni, addig ápolja, amíg az felnő és bőséges aratást hoz. Ha sikerül neki egy ifjút megingatnia az Írásokkal kapcsolatban, akkor ez addig fog munkálkodni, amíg más elméket is meg nem fertőz ugyanilyen kételyekkel. {FE 88.2}   

Akik kételyeket táplálnak, azok független gondolkozásukkal fognak dicsekedni, azonban messze vannak a hiteles függetlenség birtoklásától. Tele vannak szolgai félelemmel, nehogy egy ugyanolyan gyenge és felületes valaki, mint ők, kigúnyolja őket. Ez aztán a gyengeség és a legzsarnokibb szolgaság. Az igazi szabadság és függetlenség Isten szolgálatában rejlik. Szolgálatával nem járnak boldogságunk növekedését gátló korlátok. Elvárásainak való megfeleléssel olyan békét, elégedettséget és örömöket találunk, amelyeket nem kaphatunk meg a vad szabadosság és bűn útján. Tanulmányozzuk tehát a vágyott szabadság természetét. Isten fiainak szabadsága-e Krisztusban szabadnak lenni, avagy szabadságnak hívjuk az állatias szenvedélyekbe való önző belemerülést? Az ilyen fajta szabadság súlyos lelkiismereti terheket követel. Ez a legkegyetlenebb rabság. {FE 88.3}   

A gondolkozás igazi függetlensége nem makacsságot jelent. Rávezeti az ifjúságot, hogy formáljon saját véleményt Isten igéjéről függetlenül attól, mások mit mondanak vagy tesznek. Ha kételkedők, ateisták vagy hitetlenek társaságában vannak, rávezeti őket, hogy ismerjék el, védjék meg hitüket az evangélium szent igazságában istentelen társaik gáncsoskodásával vagy szellemes megjegyzéseivel szemben. Ha olyanokkal vannak, akik szerint elegáns dolog a hitvalló keresztények hibáit felsorakoztatni, majd pedig gúnyolni a vallást, az erkölcsiséget és erényeket, a valóban független gondolkozás oda vezeti őket, hogy udvariasan, de bátran bizonyítsák, hogy a gúny a józan érvek szegényes pótszere. Képessé lesznek túllátni a gúnyolódó személyén és észrevenni azt, aki erre a lelkületre viszi őket, aki Isten és ember ellensége, és az általa használt eszközében személyesen neki ellene állni. {FE 88.4}   

Álljatok ki Jézusért, ifjú barátaim és a szükség idején Jézus fog értetek kiállni. „Gyümölcseik által ismeritek meg őket”. Vagy Isten, vagy Sátán uralja a gondolkozást. Az élet pedig oly világosan bizonyítja, hogy senkinek sem kell tévedésben élnie, melyik hatalomnak enged. Mindenki rendelkezik jóra vagy rosszra vivő befolyással. A tiéd Krisztus vagy Sátán oldalán áll? Akik elfordulnak a gonoszságtól, a Mindenható erejét és kegyelmét veszik igénybe. Az őket körülvevő befolyás nem földi. Rendezett életük és istenfélő beszédük csendes hatalmával bemutathatják Jézust a világnak. Visszatükrözhetik a menny világosságát és lelkeket nyerhetnek Krisztusnak. {FE 89.1}   

Boldog vagyok, hogy vannak olyan intézményeink, ahol az ifjúság elkülönülhet a napjaink iskolájában annyira uralkodó, megrontó befolyástól. Legyenek hálásak testvéreink, hogy Isten gondviseléséből ezek az iskolák létrejöttek és álljanak készen arra, hogy anyagi eszközeikkel fenntartsák őket. Minden befolyásra szükség van az ifjúság nevelését és erkölcsiek felemelését illetően. Arra kell őket nevelni, hogy legyen erkölcsi bátorságuk ellene állni e leromlott korszak erkölcsi szennyáradatának. Ha szilárdan kapaszkodnak Isten hatalmába, a társadalomban jellemformáló erőként és követendő példaként állhatnak meg és nem őket fogja a világ a maga képére formálni. {FE 89.2}   

Nem lehet fontosabb munka, mint az ifjúság megfelelő nevelése. Őriznünk kell őket, Sátánnak ellene kell állnunk, hogy ne ragadja ki őket karjainkból. Amikor ifjak jönnek főiskoláinkra, nem szabad úgy érezniük, hogy idegenek közé jöttek, akik nem törődnek a lelkükkel. Legyenek Izraelben olyan anyák és apák, akik úgy őrzik lelküket, mint olyanok, akiknek el kell majd számolniuk velük. Testvéreim! Ne tartsátok magatokat távol a drága ifjúságtól, mintha nem volna kifejezett gondotok rájuk vagy irántuk érzett felelősségetek. Ti, akik régóta vagytok hitvalló keresztények, nektek adatott a munka, hogy türelemmel és szeretettel a jó úton vezessétek őket. Mutassátok ki, hogy szeretitek őket, mivel ők az Úr családjának ifjabb tagjai, akiket a vérén vásárolt meg. {FE 89.3}   

A jövő társadalmát a ma ifjúsága határozza meg. Sátán buzgó és kitartó erőfeszítéseket tesz, hogy megrontsa a gondolkozást és minden fiatal személy jellemét lealjasítsa. Mi, akiknek több a tapasztalatunk, pusztán nézőkként álljunk és szemléljük, hogyan viszi végbe akadály nélkül célját? Álljunk a helyünkre, mint őrök, akik dolgoznak értük és Isten segítségével tartsuk őket vissza a pusztulás csapdájától. Az egyik példázatban, amikor az emberek aludtak, az ellenség konkolyt vetett. Amíg ti, testvéreim, nem vagytok tudatában az ő munkájának, seregnyi ifjút gyűjt zászlaja alá és ujjongva örül, mivel segítségükkel visel hadat Isten ellen. {FE 90.1}   

Iskoláink tanárainak is van hordoznivaló felelősségük. Szóban és jellemben olyannak kell lenniük, amilyennek akarják diákjaikat, hogy legyenek – istenfélő férfiak és nők, akik igazságot cselekszenek. Ha ők maguk megismerik az utat, akkor nevelhetik a diákokat is, hogy azon járjanak. Nem csupán tudományokra fogják őket tanítani, hanem erkölcsi függetlenségre is, hogy Jézusért dolgozzanak és ügye érdekében vegyék fel terheiket. {FE 90.2}   

Tanítók! Milyen lehetőségeket kaptatok? Micsoda kiváltságban van részetek, hogy a rátok bízott ifjúság gondolkozását és jellemét formálhatjátok! Micsoda öröm lesz számotokra, hogy a nagy, fehér trón körül találkozhattok majd velük és azt tudni, hogy ami tőletek telt, megtettétek az örök életre való felkészítésben! Ha munkátok megállja az utolsó nap próbáját, milyen édes zene lesz a fületeknek, meghallani, a Mester áldását: „Jól van jó és hű szolgám, menj be a te Atyád örömébe”. {FE 90.3}   

Az aratásra váró nagy mezőn bőségesen van mindenki részére munka. Akik elhanyagolják azt, amit megtehetnek, bűnösnek fognak találtatni Isten előtt. Dolgozzunk az időért és az örökkévalóságért. Munkálkodjunk az ifjúságért minden, Istentől kapott képességünkkel és ő megáldja célirányos erőfeszítéseinket. Üdvözítőnk arra vágyik, hogy megáldja az ifjúságot. Örvendezni fog, amikor igazsága szeplőtelen ruhájába öltözötten meglátja őket trónja körül. Arra vár, hogy fejükre helyezze az élet koronáját és hallhassa, amint boldog hangon csatlakoznak Istent és a Bárányt dicsérő, dicsőítő és magasztaló győzelmi énekhez, amely a menny tróntermeiben fog hangzani és visszhangzani. - Review and Herald, 1884 augusztus 19, 26 {FE 91.1}