Hatvankettedik fejezet – Vetés minden vízpart mellett

1903 május 29-én, meghívásra meglátogattam Healdsburgot, ahol tanévzárást tartottak. Örömmel tudtam meg, hogy tanárok és diákok megállapodtak abban, hogy az ilyen szokásos iskolazárást kísérő fárasztó és haszontalan dolgokat mellőzik és a tanév legvégéig, mindenki hasznos tanulásra fordította energiáját. {FE 487.1}   

Péntek reggel osztották ki csendesen a jogosultaknak a bizonyítványokat. Ekkor jöttek össze tanárok és diákok egy tapasztalatcsere találkozóra, amelyen sokan beszéltek a tanév során, Istentől kapott bőséges áldásokról. {FE 487.2}   

A nyugalomnap reggelén a healdsburgi gyülekezet tágas nagytermében a hallgatósághoz szóltam. A tanárok és diákok elöl ültek és Isten áldása volt rajtam, amikor eléjük tártam, hogy Isten munkásaiként milyen felelősségük van. Az Üdvözítő felszólítja a tanárokat és diákokat, hogy eredményes ember-halászként végezzék szolgálatukat. {FE 487.3}   

Este nagy közönség gyűlt össze a gyülekezetben Beardslee testvér és tanítványai zenei szolgálatának meghallgatására. A szép éneklés istentiszteletünk fontos része. Örülök, hogy Beardslee testvér arra tanítja diákokat, hogy énekelni tudó evangelizátorok legyenek. {FE 487.4}   

Amit láttam az iskolában, nagy elégedettséggel töltött el. Az elmúlt év során jelentős fejlődés történt. Diákok és tanárok egyaránt a lelki életükben magasabb és egyre magasabb célokat tűznek ki. Az elmúlt év során jelentős megtérések voltak. Elveszett bárányokat találtak meg és hoztak vissza a nyájhoz. -- Review and Herald, 1903 július 14 {FE 487.5}