× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

Ötvennegyedik fejezet – A testnevelés fontossága

Testünk használata és erősítése a nevelés valamennyi helyes módszerének létfontosságú részét képezi. Az ifjúságot meg kell tanítani, hogyan hasznosítsa fizikai erejét, hogyan őrizze meg képességeit a legjobb állapotban és hogyan tegye ezeket hasznossá az élet gyakorlati kötelességeiben. Sokan úgy vélik, hogy ezek a dolgok nem részei az iskolai munkának, de ez tévedés. Minden gyermeknek meg kell tanítani otthon és minden diáknak az iskolában azokat a leckéket, amelyek az embert alkalmassá teszik a gyakorlati hasznavehetőségre. {FE 425.1}   

A kisgyermek számára a testnevelés első helye a családi otthon. A szülők alapozzák meg az egészséges és boldog életet. Az első kérdések egyike, amelyben dönteni kell az, hogy mi kerüljön az asztalra. Nagymértékben ezen múlik a kicsinyek fejlődése és a család egészsége. Nagyon fontos, értünk-e ahhoz, hogyan készítsük el az ételt. Nem kevésbé fontos az étel megfelelő mennyisége és minősége. {FE 425.2}   

Bölcsességgel kell eljárni az étel elfogyasztásánál. Ha többet fogyasztanak, mint amennyit meg tudnak emészteni és fel tudnak használni, akkor a gyomorban felgyűlik egy bomló tömeg, amely kellemetlen leheletet és rossz szájízt okoz. A test életerői kimerülnek, mert azon erőlködnek, hogy a feleslegtől megszabaduljanak, az agy pedig idegi erejét veszíti. A szervezetet kevesebb étel táplálhatta volna és erőit nem használta volna túlműködésre. A szervezet megfelelő táplálásához azonban mégis teljes értékű ételt kell biztosítani, amely mennyiségében és minőségében elegendő. Ha követjük a bibliai elvet: „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek,” (1Kor 10:31) akkor nem engedünk az étvágynak a testi egészségünk rovására, amelyet kötelességünk megőrizni. {FE 425.3}   

Minden anya gondoskodjon arról, hogy gyermekei megértsék saját testük működését és hogyan viseljenek gondot róla. Magyarázza el nekik, hogyan épülnek fel és működnek izmaink, amit jóságos Mennyei Atyánk adott nekünk. Isten keze műve vagyunk és Igéje kijelenti, hogy „*félelmetesen és csodálatosan” vagyunk megteremtve. Ezt az élő „lakóhelyet” készítette el Isten az agy részére. „**Különös gonddal formálta”. Olyan templom ez, amelyet maga az Úr tett alkalmassá Szent Lelke benne lakozására. Az ember elméje irányítja az egész embert. Minden cselekedetünk forrása, legyen az jó vagy rossz, az elmében található. Elménkkel imádjuk Istent és vele kapcsolódunk a mennyei lényekhez. Mégis, sokan egész életüket úgy töltik, hogy nem vesznek tudomást arról, micsoda ékszerdobozzal rendelkeznek, amely e kincset hordozza. {FE 425.4}   

Összes szervünk az agy szolgálatában áll. Az idegek azon hírvivők, amelyek az agy parancsait küldik szét a test minden részébe és az élő szervezet mozgásait irányítják. A testmozgás a test fejlődésének és használatának fontos eszköze. Meggyorsítja a vér keringését, alapállapotot, tónust ad a szervezetnek. Ha az izmokat használat nélkül hagyjuk, rövidesen láthatóvá válik, hogy a vér nem tudja azokat megfelelő mértékben táplálni. Méretbeli növekedés és erősödés helyett elveszítik szilárdságukat és rugalmasságukat. Elpuhulnak, elgyengülnek. Nem a tétlenség törvényét adta Isten a testnek. Az összes testrészünk összerendezett működése – az agyé, a csontoké, az izmoké – szükséges az egész emberi szervezet teljes és egészséges használatához. {FE 426.1}   

A testnevelés munkája a családban kezdődik és az iskolában folytatódjon. A Teremtő terve, hogy az ember ismerje meg önmagát, azonban az ismeretszerzési törekvésekben, az ember ezt a tervet szem elől téveszti. A diákok éveket szentelnek a különféle tanulmányi területeknek. Természettudományok és a teremtett világ más tudományágainak tanulásába merülnek bele. E legtöbb területen értelmessé válnak, azonban önmagukat nem ismerik meg. Úgy néznek az érzékeny emberi szervezetre, mint olyan dolog, amely önmagáról gondoskodik és azt, amely maximális mértékben szükséges – saját testük megismerése – elhanyagolják. {FE 426.2}   

Minden diák értse meg, hogyan viseljen magáról úgy gondot, hogy egészségét a lehető legjobb állapotban őrizze, és az ellen tudjon állni a gyengeségnek és betegségeknek. Ha valamilyen ok miatt nem érkezik meg a betegség vagy balesetek következnek be, jó ha tudja mit tegyen az ilyen vészhelyzetekben anélkül, hogy orvost hívna és annak mérgező szereit bevenné. {FE 426.3}   

Maga az Úr szólt a testről való gondoskodás témájáról. Igéjében ezt találjuk: „Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti. (1Kor 3:17) Ez az igeszakasz elrendeli a test lelkiismeretes megőrzését és elítél minden tudatlanságot és nemtörődöm hanyagságot. Az Ige újra kimondja: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi. (1Kor 6:19-20) Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.” (1Kor 10:31) {FE 427.1}   

Testünk értelmes, lelkiismeretes gondozását a Mennyi Atyánknak köszönhetjük, aki „úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3.16) Egyenként Krisztus tulajdonai vagyunk, az Ő megvásárolt tulajdona. Mindegyikünktől megkívánja, hogy minden dologban való mértékletesség gyakorlása által őrizzük egészségünket és erőnket. Uralkodni kell az étvágyon és a szenvedélyeken, hogy e dolgokkal ne gyengítsük vagy ne fertőztessük meg Isten emberi templomát. {FE 427.2}   

Bármi, ami gyengíti a testi erőt, elerőtleníti az elmét is és megnehezíti a különbségtételt a jó és rossz, a helyes és helytelen között. Ezt az elvet látjuk Nádáb és Abihu történetében. Isten igen szent feladatot adott nekik és megengedte, hogy a rájuk bízott szolgálatban közel kerüljenek Hozzá. Volt azonban egy szokásuk. Bort ittak és zavaros elmével fogtak a szentélyszolgálathoz. E szolgálatban Isten maga gyújtotta meg a szent tüzet, de ők a füstölőkben közönséges tüzet használtak, amikor Isten népe imáival együtt ajánlották fel az illatáldozatot. Mivel szentségtelen életük miatt elméjük nem volt tiszta, semmibe vették az isteni kívánalmat és „tűz jött azért ki az Úr elől, és megemésztette őket, és meghaltak az Úr előtt.” (3 Móz 10:2) {FE 427.3}   

Isten megtiltotta a szentélyében szolgálatot teljesítő papoknak a bor használatát és ugyanilyen meghagyást tett volna a dohánnyal kapcsolatban is, ha ismert lett volna annak használata, mivel az is bénító hatást gyakorol az agyra. Azon túl, hogy megzavarja az ember tisztánlátását, tisztátalan szokás és megfertőzteti az embert. Mindenki álljon ellen a bor, dohány, húsfélék, tea és kávé fogyasztása csábításának. Tapasztalatok bizonyították, hogy sokkal jobb munkát lehet végezni e káros dolgok fogyasztása nélkül. {FE 428.1}   

Mind szülők, mind tanárok mélyen véssék az ifjúság elméjébe, hogy Krisztus végtelen árat fizetett megváltásunkért. Mindent lehetségest megtett, hogy visszanyerje Isten iránti hűségünket. Azt akarja, hogy jusson eszünkbe mennyei származásunk és az, hogy Isten fiaiéként és leányaiként Istennek fenséges céljai vannak velünk és így igazi tisztelettel legyünk önmagunk iránt. Azt kívánja, hogy minden képességünk fejlődjön és a lehető legjobb állapotban tartsuk azokat, hogy betölthessen bennünket kegyelmével, szolgálni tudjuk Őt és munkatársaivá lehessünk a lelkek üdvösségre segítésében. {FE 428.2}   

Minden diák és minden egyén kötelessége minden hatalmában lévőt megtenni, hogy testét úgy ajánlja fel Krisztusnak, mint fizikailag és erkölcsileg tökéletes, megtisztított templomot. -- Különleges bizonyságtételek a nevelésről, 1896 május 11 {FE 428.3}