A tanult emberekkel való érintkezést és kapcsolatokat egyesek többre tartják, mint a menny Istenével való közösséget. Tanult emberek kijelentéseiről úgy gondolják, hogy értékesebb gondolatok, mint az Isten igéjében kinyilatkoztatott legmagasabb bölcsesség. Mialatt azonban a hitetlenség büszkén emeli fel fejét, a Menny megvetően tekint az emberi okoskodás hiábavalóságára és semmisségére, mert az ember önmagában és önmagától hiábavalóság. Az ember összes érdeme, minden erkölcsi méltósága egyszerűen Jézus Krisztusban van és az Ő érdemei által áll fenn. Hát akkor milyennek tekinthetők a valaha élt legnagyobb emberek legnagyszerűbb spekulációi? Mégis Isten kinyilvánított akarata elé teszik okoskodásaikat és érvelésüket és úgy tárják azokat a világ elé, mint - állításuk szerint - az Örökkévalónál magasabb bölcsességet. Hiábavaló okoskodásaikban (v.ö: Rm 1:21) a menny üdvrendjét elértéktelenítik, hogy saját hajlamaikhoz és vágyaikhoz illeszkedjen. {FE 331.1}
A nagy Isten törvénye által igazgatja országát és akik lábbal tapossák ezt a törvényt, egy napon úgy találják, hogy felelősségre vonják őket e törvény pontjai miatt. Azzal a kijelentéssel nem lehet orvosolni a törvényszegést, hogy a törvény már nincs érvényben. Eltörlése annak megbecstelenítését és a Törvényadó megvetését jelentené. A törvény megszegője részére az egyetlen menekülési út az Úr Jézus Krisztusban található, mivel Isten egyszülött Fia által nyújtott kegyelem és elfedező áldozat segítségével lehet a bűnöst megmenteni és a törvény igazságát fenntartani. Akik a nagyság színében tetszelegnek a világ előtt, ugyanakkor semmibe veszik Isten kinyilatkoztatott akaratát, azok az embert a tisztesség ruháiba öltöztetik és a(z emberi) természet tökéletességéről beszélnek. Nagyon szép képet mutatnak, ez azonban pusztán illúzió, hízelgő megtévesztés, mivel az önmaguk által csiholt szikrák fényében járnak. {FE 331.2}
Akik a Bibliával ellentétes tanítást találnak ki, a nagy hitehagyót követik, akit a mennyei udvarokból kivettettek. Elbukása előtti állapotáról az ige ezt írja: „Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva voltál mindenféle drágakövekkel… Voltál felkent oltalmazó Kerub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén voltál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen voltál útjaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettek, míg gonoszság nem találtatott benned…. Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben; a földre vetettelek királyok előtt, adtalak szemük gyönyörűségére… tettelek hamuvá a földön mindenek láttára, a kik reád néznek. Mindnyájan, akik ismertek a népek közt, elborzadnak miattad; rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel!” (Részletek Ezekiel 28-ból) {FE 331.3}
Ilyen vezetővel – a mennyből elűzött angyallal - ezek az feltételezetten bölcs földi emberek nagyon jól hihető elméleteket találhatnak ki, amelyekkel megbolondítják az emberek gondolkozását. Pál apostol ezt mondta a Galáciában élt keresztényeknek: „kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak..?” (Gal 3:1/a) Sátán mesteri elme és megvannak a választott eszközei, amelyekkel embereket felmagasztal és Isten fölé emelt tisztességgel ruházza fel őket. Istennek azonban hatalma van. Képes megragadni azokat, akik törvényszegéseikben és bűneikben holtak (v.ö: Efez 2:1 és Kol 2:13) és Szentlelke működésével, aki halottaiból feltámasztotta Jézust, átformálja az emberi jellemet és az embert ismét visszaalakíthatja elveszett isten-képűségére. Akik hisznek Jézus Krisztusban, Isten törvénye elleni lázadó állapotukból engedelmes szolgákká és országának polgáraivá válnak. Az igazság által újjászületnek, megelevenednek és megszentelődnek. Istennek eme hatalmát a kételkedők nem hajlandók beismerni és minden bizonyítékot elutasítanak, amíg azok véges képességeik határain belül vannak. Még Isten törvényét is félre merik tenni és határokat szabnak Jehova hatalmának. Isten azonban ezt mondta: „Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. (1Kor. 1:19-24) -- Youth’s Instructor, 1895 február 7 {FE 332.1}
