Mit tegyünk kételyeinkkel

Sokakat - főként a hitben tapasztalatlanokat - időnként zavarba ejtenek a kétkedő sugallatok. Sok olyasmit találnak a Bibliában, amit nem tudnak megmagyarázni, de még felfogni sem, és Sátán ezt használja fel, hogy megingassa hitüket a Szentírásban mint Istentől származó kinyilatkoztatásban. Felteszik a kérdést: "Hogyan tudhatom meg, hogy melyik a helyes út? Ha a Biblia valóban Isten szava, akkor hogyan szabadulhatok meg ezektől a kételyektől és zavarba ejtő gondolatoktól?" {SC 105.1}   

Isten sohasem kívánja tőlünk, hogy bizonyságok nélkül higgyünk. Ő elegendő nyilvánvaló bizonyságot ad, amelyekre hitünket alapozhatjuk. Isten létezése, jelleme, szavának megbízhatósága mind olyan bizonyságok által vannak megalapozva, amelyek az értelmünkhöz szólnak. Ezek a bizonyságok bőségesek. Ugyanakkor Isten soha nem távolította el a kételkedés lehetőségét. Hitünknek bizonyítékokon kell nyugodnia, nem bizonyításon. Akik kételkedni akarnak, lesz alkalmuk rá, akik pedig valóban meg akarják ismerni az igazságot, elegendő bizonyságot találnak hitük szilárd alapjául. {SC 105.2}   

Lehetetlen, hogy a véges elmék teljesen megértsék az egyetlen Végtelen jellemét és munkáit. E szent Lény a legélesebb értelem és a legműveltebb elme számára is szükségképpen örökre titokzatosságban marad. "Isten mélységét elérheted-e, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-e? Magasabb az égnél, mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál, hogy ismerheted meg?" (Jób 11:7-8) {SC 105.3}   

Pál apostol így kiált fel: "Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az Ő útjai!" (Rm. 11:33) Ugyanakkor azt is kijelenti az Ige, hogy bár "felhő és homályosság van körülötte", mégis "jogosság és igazság az Ő királyi székének alapja" (Zsolt. 97:2). Oly mértékig meg tudjuk érteni velünk való bánásmódját és cselekvésének indítékait, hogy felismerjük ezekben a végtelen szeretettel és kegyelemmel párosult korlátlan hatalmat. Annyit érthetünk meg szándékaiból, amennyit megérteni javunkra válik. Ezen túl is bíznunk kell azonban mindenható kezében és szeretetteljes lényében. {SC 106.1}   

Isten Igéje - csakúgy, mint isteni Szerzőjének jelleme - titkokat is magában foglal, melyeket véges lények sohasem érthetnek meg teljesen. A bűn bejövetele világunkba, Krisztus testtélétele, az újjáteremtés, a feltámadás és még sok más, a Bibliában elénk tárt kérdés túl mély ahhoz, hogy emberi értelemmel megmagyarázzuk, vagy akár csak teljesen felfogjuk. Nincs okunk azonban kételkedni Isten Igéjében csak azért, mert nem tudjuk megérteni az isteni gondviselés titkait. A természet világában is titkok vesznek körül bennünket mindenfelől, amelyeket nem értünk. Az élet legegyszerűbb megjelenési formái is olyan kérdéseket vetnek fel, amelyeket a legbölcsebb gondolkodók sem tudnak megfejteni. Mindenütt tudásunkat meghaladó csodákkal találkozunk. Meglepődjünk-e akkor azon, hogy a lelki élet világában is olyan titkok vannak, amelyeknek nem tudunk a mélyére hatolni? A nehézség kizárólag az emberi gondolkodás gyengeségében és korlátoltságában rejlik. Isten elegendő bizonyságot adott nekünk a Szentírás isteni mivoltáról magán a Szentíráson belül, ezért nincs okunk kételkedni az Ő Igéjében csak azért, mert nem tudjuk megérteni a gondviselés összes titkát. {SC 106.2}   

Péter apostol azt mondja, hogy az Írásban "vannak némely nehezen érthető dolgok, amelyeket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak a maguk vesztére" (II. Pt. 3:16). A kétkedők igyekeztek érvként felhasználni a Biblia ellen a benne rejlő nehézségeket, holott éppen ellenkezőleg, e titkok a Biblia isteni ihletettségének erős bizonyítékai. Ha a Biblia csakis olyan dolgokat mondana Istenről, amelyeket azonnal, könnyen megérthetünk, ha véges gondolkodásunkkal meg tudnánk ragadni az Ő nagyságát és fenségét, akkor a Biblia nem hordozná az isteni tekintély félreérthetetlen ismertetőjegyeit. A benne foglaltak fenségének és titokzatosságának arra a hitre kell indítania bennünket, hogy a Biblia Isten Igéje. {SC 107.1}   

A Biblia olyan egyszerűen tárja fel az igazságot, olyan tökéletesen igazítva azt az emberi szív szükségleteihez és vágyaihoz, hogy ez kivívta a legműveltebb elmék csodálatát is, ugyanakkor képes a legegyszerűbb és legképzetlenebb embert is rávezetni az üdvösség útjára. Ezek az egyszerűen kijelentett igazságok annyira emelkedett, messzeható, az emberi felfogóképességet oly végtelenül meghaladó dolgokat ölelnek fel, hogy mi csak azon az alapon tudjuk őket elfogadni, hogy Isten adott kinyilatkoztatást róluk. A megváltás terve világosan tárul elénk, hogy minden egyes lélek megérthesse, milyen lépéseket kell tennie ahhoz, hogy eljusson az Istenhez való megtérésre és az Úr Jézus Krisztusban való hitre. E könnyen megérthető igazságok mögött azonban olyan, Isten dicsőségét rejtő titkok lappanganak, amelyek legyőzik ugyan a kutató elmét, az őszinte igazságkeresőben mégis tiszteletet és hitet ébresztenek. Minél inkább kutatja a Bibliát, annál jobban elmélyül benne az a meggyőződés, hogy a Szentírás az élő Isten szava, és az emberi elme meghajol az isteni kinyilatkoztatás fensége előtt. {SC 107.2}   

Ha elismerjük azt, hogy nem tudjuk teljesen felfogni a Biblia nagy igazságait, akkor csupán annyit teszünk, hogy tudomásul vesszük: a véges elme nem tudja megragadni a végtelent, az ember a maga korlátozott tudásával nem tudja teljesen megérteni a Mindenható szándékait. {SC 108.1}   

A kétkedők és a hitetlenek megvetik Isten szavát, amiért nem tudják minden titkát megfejteni, de azok között is sokakat fenyeget hasonló veszély, akik azt vallják, hogy hisznek a Biblia ihletettségében. Így szól az apostoli intés: "Vigyázzatok, atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen, gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon." (Zsid. 3:12) Helyénvaló dolog alapos tanulmányozás tárgyává tenni a Biblia tanításait, és kutatni "Isten mélységes dolgait", amenynyiben kinyilatkoztatást nyertünk róluk, mert bár "a titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a mi fiainkéi" (V. Móz. 29:29). Sátán viszont arra törekszik, hogy rossz irányba fordítsa az emberi elme kutató hajlamát. Bizonyos büszkeség elegyedik a bibliai igazságok tanulmányozásába, és az emberek máris türelmetlenek, legyőzöttnek érzik magukat, ha nem tudják kielégítően megmagyarázni a Biblia minden egyes részletét. Túlságosan megalázó számukra elismerni, hogy nem értik az ihletett igéket. Nincs készség bennük türelmesen várni addig, míg Isten jónak látja kinyilatkoztatni előttük az igazságot. Úgy érzik, emberi értelmük képesíti őket arra, hogy önerejükből felfogják a Szentírás tanításait, és amikor kudarcot vallanak ebbéli törekvésükben, tagadni kezdik tekintélyét. Tény, hogy a közfelfogás a Bibliából származtat számos olyan elméletet és tanítást, amelyeknek egyáltalán nincs alapjuk a Bibliában, sőt ellentétesek az ihletett kinyilatkoztatás egészével és lényegével. Ezek a dolgok is kételyeket ébresztenek és zavart keltenek sokak gondolkodásában. Nyilvánvaló azonban, hogy nem Isten Igéje a felelős ezekért a dolgokért, hanem eltorzított emberi értelmezése. {SC 108.2}   

Ha lehetséges volna, hogy teremtett lények teljességgel megértsék Isten lényét és az Ő cselekedeteit, akkor ezután már semmi további felfedezni való igazság nem maradna számukra, nem lenne lehetséges, hogy növekedjenek az ismeretben, gondolkodásuk és személyiségük nem fejlődhetnék tovább. Isten nem lenne többé a legfelsőbbrendű lény, és az emberek számára, miután elérték tudásuk és képességeik végső határát, nem léteznék további előrehaladás. Adjunk hálát Istennek azért, hogy ez nem így van. Isten végtelen, Őbenne van elrejtve "a bölcsesség és az ismeret minden kincse" (Kol. 2:3). Kutathatnak és tanulhatnak az emberek az örökkévalóságon át, mégsem tudják soha kimeríteni Isten bölcsességének, jóságának és hatalmának gazdagságát. {SC 109.1}   

Isten azt akarja, hogy már ebben az életben mindjobban feltáruljanak népe előtt Igéjének igazságai. Egyetlen út vagy mód létezik csak ennek az ismeretnek a megszerzésére: Isten Igéjének megértésére csak akkor juthatunk el, ha az a Lélek világosítja meg az elménket, aki az Írásokat ihlette. "Isten dolgait nem ismeri senki, hanemha Istennek Lelke", "mert a Lélek mindeneket vizsgál, az Istennek mélységeit is." (I. Kor. 2:11, 10) Így hangzott az Üdvözítő ígérete tanítványai számára: "Amikor eljön az igazság Lelke, elvezérel titeket minden igazságra-, mert az enyémből vesz és megjelenti néktek." (Jn. 16:13-14) {SC 109.2}   

Isten azt akarja, hogy használjuk gondolkodó-, érvelőképességünket, és a Biblia tanulmányozása - tapasztalni fogjuk - úgy megerősíti és megnemesíti elménket, ahogyan semmilyen más tanulmány nem képes. Mindazonáltal óvakodnunk kell az értelem istenítésétől, mert az alá van vetve az emberi erőtlenségeknek és gyengeségeknek. Ha nem akarjuk, hogy olyannyira homályos legyen számunkra a Szentírás, hogy még a legegyszerűbb igazságait se tudjuk felfogni, akkor a kisgyermek alázatával, hitével, tanulni vágyóan kell közelednünk hozzá, és könyörögnünk kell a Szentlélek segítségéért. Amint Isten hatalmát és bölcsességét érzékeljük, valamint a saját alkalmatlanságunkat arra, hogy felfogjuk az Ő nagyságát, alázatra kell hangolódnia szívünknek, hogy mindig olyan szent tisztelettel nyissuk meg Igéjét, mintha az Ő jelenlétébe lépnénk. Amikor kézbe vesszük a Bibliát, szívünknek és elménknek meg kell hajolnia a nagy "Vagyok" előtt. {SC 109.3}   

Látszólag sok nehéz és homályos dolog van a Bibliában, Isten azonban világossá és egyszerűvé teszi ezeket azok számára, akik a fentiekben leírt módon törekednek megértésükre. A Szentlélek vezetése nélkül azonban mindig hajlamosak vagyunk a Biblia kiforgatására és félreértelmezésére. Sokan olvassák úgy a Szentírást, hogy semmi hasznuk belőle, sőt az emberek sokszor kifejezetten a kárukra foglalkoznak a Bibliával. Ha tiszteletlenül és ima nélkül nyitjuk meg, nem fognak Istenre irányulni gondolataink és érzelmeink, nem jutunk összhangra az Ő akaratával, hanem kételyek árnyékolják be a gondolkodásunkat. Az ilyen jellegű Biblia-tanulmányozás csak a szkepticizmusban erősít meg minket. Az Ellenség a maga ellenőrzése alá vonja gondolkodásunkat és téves értelmezéseket sugall nekünk. Ha emberek nem törekednek arra, hogy összhangba kerüljenek Istennel mind a szavak, mind pedig a cselekedetek szintjén, akkor bármilyen képzettek legyenek is egyébként, biztosan hajlamosak lesznek a tévelygésre a Szentírás megértését illetően, ezért nem biztonságos a magyarázataikra bíznunk magunkat. Akik azért veszik kézbe a Szentírást, hogy ellentmondásokat találjanak benne, azok nem rendelkeznek helyes lelki ítélőképességgel. Torzult látásuk folytán sok okot fognak találni a kételkedésre és a hitetlenségre olyan dolgokban is, amelyek valójában világosak és egyszerűek. {SC 110.1}   

Bárhogy leplezzék is, a kételkedés és bizalmatlanság oka a legtöbb esetben: a bűn szeretete. Isten Igéjének tanításai és intései nem kellemesek a büszke, bűnszerető szív számára, és akik nem akarnak engedelmeskedni az Ige kívánalmainak, azok készek kétségbevonni a tekintélyét. Akkor juthatunk csak el az igazságra, ha őszintén vágyakozunk megismerni, és ha készek vagyunk szívből engedelmeskedni neki. Akik ilyen lelkülettel fognak a Biblia tanulmányozásához, azok bőséges bizonyítékot találnak arra, hogy az Írás valóban Isten beszéde, olyan megértésre juthatnak a benne foglalt igazságokat illetően, amelyek "bölccsé tehetik őket az üdvösségre" (II. Tim. 3:15). {SC 111.1}   

"Aki cselekedni akarja az Ő akaratát, az megtudhatja e tudományról, hogy vajon Istentől van-e, vagy pedig magamtól szólok" - jelentette ki Jézus (Jn. 7:17). Ahelyett, hogy megkérdőjeleznétek és gáncsolnátok azt, amit nem értetek, ügyeljetek inkább arra a világosságra, amely máris rátok ragyog, és akkor még több világosságot nyertek. Krisztus kegyelme által teljesítsétek mindazokat a kötelességeiteket, amelyeket már világosan megértettetek, és Isten képessé fog tenni benneteket arra, hogy azokat is megértsétek és teljesítsétek, amelyek felől jelenleg még kétségben vagytok. {SC 111.2}   

Létezik egy olyan bizonyság, amelyhez mindenki hozzáférhet, a legműveltebb emberek éppúgy, mint a tanulatlanok. Ez a bizonyság a tapasztalatok bizonysága. Isten meghív bennünket, hogy szerezzünk bizonyosságot magunknak Igéje valóságos ihletettségét, az Ő ígéreteinek igaz voltát illetően. Ilyen felhívással fordul hozzánk: "Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!" (Zsolt. 34:9) Ahelyett, hogy mások véleményétől függnénk, ízleljük meg mi saját magunk. Így biztat bennünket: "Kérjetek, és megkapjátok!" (Jn. 16:24) Isten ígéretei mindig beteljesednek. Soha nem hiúsulnak meg, mert lehetetlen, hogy meghiúsuljanak. Ha közelebb húzódunk Jézushoz és örvendezünk Benne, mert szeretete teljességének a részeseivé válunk, akkor tapasztalni fogjuk, hogy jelenlétének világosságában eloszlik minden kétely és sötétség. {SC 111.3}   

Isten "megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szeretett Fiának országába" - jelenti ki Pál apostol (Kol. 1:13). Mindazok, akik "átmentek a halálból az életre" meg tudják "pecsételni azt, hogy az Isten igaz" (Jn. 5:24; 3:33). Mindannyian el tudják mondani ezt a tanúvallomást: "Segítségre volt szükségem, és megtaláltam Jézusban. Minden szükségletemet betöltötte, megelégített lelkem éhségében. A Bibliára immár mint Jézus Krisztus kinyilatkoztatására tekintek. Ha azt kérdezitek tőlem, miért hiszek Jézusban, ezt válaszolhatom: Azért, mert Ő az isteni Megváltó számomra. És miért hiszek a Bibliában? Mert a Biblia igéi Isten hangjával szólnak lelkemhez." A saját tapasztalatunkban találhatjuk meg a bizonyítékot arra, hogy a Biblia igaz, és hogy Krisztus az Isten Fia. Tudni fogjuk, hogy nem kitalált meséket követünk. {SC 112.1}   

Péter apostol így biztatja keresztény testvéreit: "Növekedjetek a kegyelemben és az Urunk és megtartó Jézus Krisztusunk ismeretében." (II. Pt. 3:18) Ha Isten népe növekszik a kegyelemben, akkor részesül majd Igéjének mind világosabb megértésében is. Új világosságot és szépséget fedez fel szent igazságaiban. Így volt ez az egyháztörténelem korábbi korszakaiban is mindenkor, és ez a törvényszerűség érvényesül egészen a vég idejéig. "Az igazak ösvénye olyan, mint a hajnali világosság, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig." (Péld. 4:18) {SC 112.2}   

Hit által tekinthetünk előre az elkövetkezendőkre és ragadhatjuk meg Istennek azt az ígéretét, hogy az örökkévalóságban növekedni fogunk az értelemben, hogy emberi adottságaink ott az isteni erőkkel egyesülnek, mert lelkünk minden képessége közvetlen kapcsolatba kerül a világosság Forrásával. Már most örvendezhetünk annak, hogy ott világos lesz mindaz, ami itt talányos volt számunkra Isten gondviselésében, hogy világos magyarázatot kapunk majd a nehezen érthető dolgokra, tökéletes és szépséges összhangot látunk ott, ahol véges elménkkel csak zűrzavart, meghiúsult terveket láthattunk. "Mert most tükör által, homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem." (I. Kor. 13:12) {SC 112.3}