Isten ismerete

Isten sokféleképpen törekszik megismertetni magát velünk és közösségbe vonni minket önmagával. A természet szüntelenül szól hozzánk. Akiknek nyitott a szívük, azokra mélyen hat az Isten kezének munkáin keresztül megnyilatkozó szeretet és dicsőség. A halló fül meghallja és megérti a természet dolgai által közvetített isteni üzenetet. A zöld mezők, a fenséges fák, a bimbók és a virágok, az átvonuló felhők, a záporeső, a csobogó patak, a csillagos ég - mind a szívünkhöz beszélnek, és arra késztetnek bennünket, hogy ismerjük meg Őt, aki mindezeket alkotta. {SC 85.1}   

Megváltónk a természet jelenségeihez kapcsolta értékes tanításait. A fák, a madarak, a völgyek virágai, a dombok és tavak, a fenséges égbolt csakúgy, mint a mindennapi élet eseményei és körülményei az igazság igéjével szövődtek össze tanításai nyomán. Így életünk fáradságos munkái és elfoglaltságai közepette is gyakran felidéződhetnek emlékezetünkben az Ő ajkáról elhangzott beszédek. {SC 85.2}   

Isten azt akarja, hogy mi, az Ő gyermekei, teremtményei értékeljük és élvezzük azt az egyszerű, csendes szépséget, amellyel földi otthonunkat feldíszítette. Isten szereti a szépet, és mindenekfelett a jellem szépségében gyönyörködik. Az a vágya, hogy a virágok csendes erényéhez hasonló egyszerűség, szépség és tisztaság fejlődjék ki bennünk. {SC 85.3}   

Isten teremtett művei értékes tanításokat közvetítenek nekünk az engedelmességről és a bizalomról, ha odafigyelünk rájuk. A természet világában, a csillagoktól kezdve - amelyek korszakokon át folyvást róják nyomtalan pályájukat a végtelen térben - a legkisebb atomig minden engedelmeskedik a Teremtő akaratának. Isten pedig mindenről gondot visel, mindent fenntart, amit teremtett. A kis barna verébre, amely félelem nélkül csicsergi szerény énekét, ugyanaz a Valaki visel gondot, aki a számtalan világot is fenntartja a végtelen mindenségben. Amikor az ember napi küzdelmes munkájára indul vagy imádságba merül, amikor éjszakai álomra hajtja a fejét, vagy amikor felkel reggel, amikor a gazdag ember ünnepel a palotájában, vagy a szegény ember maga köré gyűjti gyermekeit egyszerű asztalához, a mennyei Atya mindezt gyengéd figyelemmel kíséri. Egyetlen könnycsepp sem gördülhet le, amit Ő észre ne venne, egyetlen mosoly sem kerüli el tekintetét. {SC 85.4}   

Ha igazán hinnénk ezt, összes szükségtelen aggodalmaskodásunk megszűnnék. Életünk nem lenne tele annyi csalódással, mert mindent - a kis dolgokat éppúgy, mint a nagyokat - Isten kezébe tennénk le, akit nem ejt zavarba a gondok sokfélesége, aki nem roskad össze ezek súlya alatt. Akkor olyan lelki nyugalmat élvezhetnénk, amelyet sokan régóta nélkülöznek. {SC 86.1}   

Amikor a föld vonzó szépségét érzékeljük és élvezzük, gondoljunk az eljövendő világra, amelyben ismeretlen lesz a bűn és a halál mételye, ahol az átoknak az árnyéka sem fog többé látszani a természet arculatán. Rajzolódjék ki bennünk egy kép a megváltottak eljövendő otthonáról, és eközben gondoljunk arra, hogy a valóság a legragyogóbb képzeletnél is dicsőségesebb lesz. A természetben fellelhető sokféle isteni ajándék csak halvány visszfénye a mennyei dicsőségnek. Meg van írva, hogy "szem nem látta, fül nem hallotta és ember szíve meg sem gondolta" azokat a dolgokat, amelyeket "Isten készített az őt szeretők számára" (I. Kor. 2:9). {SC 86.2}   

Sok mindent tudnak mondani a természetről a költők és a természettudósok, de igazán a keresztény élvezi és értékeli a föld szépségét, mert ő a virágokban, bokrokban, fákban az Atya keze nyomát látja és az Ő szeretetét ismeri fel. Senki sem értheti meg teljesen a hegyek, völgyek, folyók és tengerek üzenetét, aki nem úgy tekint rájuk, mint amelyek Isten emberek iránti szeretetének kifejeződései. {SC 87.1}   

Isten az Ő gondviselése és Lelkének szívünkre ható befolyása által szól hozzánk. Értékes tanulnivalót fedezhetünk fel a mindennapi körülményeinkben és környezetünkben, a körülöttünk zajló változásokban, ha nyitott a szívünk arra, hogy érzékeljük ezeket. A zsoltáríró így kiáltott fel, amikor Isten gondviselésének munkáiról elmélkedett: "Az Úr kegyelmével telve a Föld." (Zsolt. 33:5) "A bölcs eszébe veszi ezeket, és meggondolja az Úrnak kegyelmességét." (Zsolt. 107:43) {SC 87.2}   

Isten szól hozzánk az Ő Igéje által is. A Szentírást tanulmányozva még világosabb körvonalakban rajzolódik ki előttünk Isten jelleme. Elénk tárul a pátriárkák és a próféták, valamint a régi idők más szent embereinek története, akik "hozzánk hasonló emberek voltak" (Jak. 5:17). Megfigyelhetjük, hogyan győztek az ahhoz hasonló elbátortalanító körülmények között, mint amelyekkel nekünk kell megküzdenünk. Láthatjuk, miként kerültek szembe ugyanazokkal a kísértésekkel, mint mi, de hogyan nyertek erőt, reménységet ismét, és diadalmaskodtak Isten kegyelme által. Mindez bátorításul szolgál számunkra az igazságért és az igaz életért folytatott küzdelmünkben. Miközben az általuk nyert értékes tapasztalatokról olvasunk, mi is részesedünk abból a világosságból, szeretetből és áldásból, amelyet ők élveztek, és abból a munkából, amelyet végeztek a nékik adott kegyelem által. Az a szellem, amely őket áthatotta, a mi szívünkben is lángra lobbantja a szent lelkesedést és vágyakozást, hogy jellemünkben hasonlóvá váljunk hozzájuk, és amiképpen ők, mi is Istennel járjunk. {SC 87.3}   

Jézus azt mondta az ószövetségi szent iratokról - ami még inkább igaz az újszövetségi iratokra nézve -, hogy "ezek tesznek bizonyságot rólam", vagyis a Megváltóról, akiben a mi örök életre való reménységünk összpontosul (Jn. 5:39). Igen, az egész Biblia Krisztusról beszél. A teremtésről szóló beszámolótól kezdve, amely a Biblia elején található - "mert nála nélkül semmi sem lett, ami lett" -, egészen addig az ígéretig, amellyel a Biblia lezárul - "ímé eljövök hamar" -, az Ő munkáiról olvashatunk és az ő szavát halljuk (Jn. 1:3; Jel. 22:12). Ha meg akarjátok ismerni a Megváltót, tanulmányozzátok a Szentírást! {SC 88.1}   

Töltsétek meg a szíveteket Isten igéivel! Élő vízként fogják csillapítani égő szomjúságotokat. Ez amaz "élő kenyér, amely a mennyből szállt alá" (Jn. 6:51). Jézus kijelenti: "Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek." Ő maga meg is magyarázza ezt a kijelentését: "A beszédek, amelyeket szólok néktek, lélek és élet." (Jn. 6:53, 63) Testünk abból épül fel, amit megeszünk és megiszunk, a lelki életben ugyanúgy, mint a fizikai életben, vagyis, amit az elménk befogad, amin elmélkedik, az ad jelleget és erőt lelki természetünknek. {SC 88.2}   

A megváltás művébe angyalok vágyakoznak betekinteni. Ez lesz a megváltottak tudománya és éneke az örökkévalóság végtelen korszakain át. Vajon nem méltó-e akkor jelenleg is teljes figyelmünkre és gondos tanulmányozásunkra? Jézus végtelen kegyelme és szeretete, értünk hozott áldozata megkívánja, hogy a legkomolyabban és legünnepélyesebben elmélkedjünk róla. Több időt kellene fordítanunk arra, hogy szeretett Megváltónk és Közbenjárónk jellemével foglalkozzunk. Jézus azért jött e világra, hogy megmentse népét annak bűneiből. A Megváltónak erről a küldetéséről szüntelenül gondolkodnunk kellene. Miközben e mennyei dolgok foglalkoztatják elménket, hitünk és szeretetünk növekszik, erősödik, imáink pedig mindinkább elfogadhatóak lesznek Isten számára, mert egyre inkább áthatja őket a hit és a szeretet. Értelmes és buzgó könyörgésekkel fogunk Isten elé járulni. Jézus iránti mély és állandó bizalom jellemez majd minket, naponkénti élő tapasztalat lesz számunkra, hogy Ő "mindenképpen üdvözítheti a maga hatalmával azokat, akik általa járulnak Istenhez" (Zsid. 7:25). {SC 88.3}   

Midőn Megváltónk tökéletes jelleméről gondolkodunk, vágyakozni kezdünk arra, hogy teljesen átalakuljunk és megújuljunk az Ő tisztaságának hasonlatosságára. Lelkünk "éhezni és szomjúhozni" fogja (Mt. 5:6), hogy hasonlóvá legyünk hozzá, akit imádattal tisztelünk. És minél többet foglalkozunk gondolatban Krisztussal, annál többet szólunk majd róla másoknak is, annál inkább képviseljük Őt a világ előtt. {SC 89.1}   

A Biblia nem csupán a képzett emberek számára íratott, hanem az egyszerű embereknek is, arra szánta Isten, hogy minden ember megértse. Az üdvösséghez szükséges nagy igazságok olyan világossá tétettek benne, mint a déli verőfény. Senki sem fogja eltéveszteni vagy elveszteni az üdvösség útját, kivéve azokat, akik a saját elgondolásukat követik Isten világosan kinyilatkoztatott akarata helyett. {SC 89.2}   

Nem szabad pusztán csak emberi bizonyságtevésre támaszkodnunk az Írások tanítását illetően, hanem saját magunknak kell tanulmányoznunk Isten Igéjét. Ha másoknak engedjük át, hogy helyettünk gondolkozzanak, akkor szellemi erőink bénult állapotba jutnak, és képességeink visszafejlődnek. Mivel nem gyakoroljuk magunkat abban, hogy az elmélkedésre érdemes témákra összpontosítsuk a figyelmünket, elménk nemes erői elsatnyulnak, nem leszünk képesek többé arra, hogy megragadjuk Isten Igéjének mély jelentését. Kitágul viszont a gondolkodásunk, ha szellemi erőnket a Biblia összefüggéseinek kutatására használjuk, igehelyet igehellyel, "lelkieket lelkiekkel" vetve össze (I. Kor. 2:13). {SC 89.3}   

Semmi sem olyan alkalmas értelmi képességeink erősítésére, mint a Biblia tanulmányozása. Semmilyen más könyv nem képes arra, hogy oly mértékben felemelje a gondolatainkat és megelevenítse képességeinket, mint a Biblia mélységes és nemes igazságai. Ha úgy tanulmányoznánk Isten Igéjét, ahogy kellene, akkor olyan széles látókörre, nemes jellemre és állhatatos céltudatosságra tehetnénk szert, amivel csak ritkán találkozhatunk manapság. {SC 90.1}   

Az Írások sietős olvasásából csak kevés haszon származik. Végigolvashatja valaki az egész Bibliát anélkül, hogy meglátná a benne rejlő szépségeket és megragadná a benne foglalt kijelentések mély és rejtett jelentését. Több haszna van annak, ha egy kis szakaszt addig tanulmányozunk, míg világossá válik a mondanivalója és nyilvánvalóvá lesz a megváltás tervével való összefüggése, mint ha sok fejezetet olvasnánk át határozott szándék nélkül úgy, hogy nem nyerünk semmilyen hasznos tanítást ezáltal. A Biblia legyen mindig kéznél. Nyissuk fel saját magunk, olvassuk, amint alkalmunk van rá, és véssük emlékezetünkbe igéit. Még az utcán járva-kelve is elmélkedhetünk egy-egy elolvasott szakaszról, rá összpontosítva a figyelmünket. {SC 90.2}   

Komoly figyelem és imádsággal kísért tanulmányozás nélkül nem nyerhetünk bölcsességet. A Szentírás bizonyos részei annyira nyilvánvalóak, hogy nem lehet félreérteni őket, vannak azonban más szakaszok, amelyek jelentése mélyebben fekszik, nem lehet egy pillanat alatt, azonnal meglátni őket. Igehelyet igehellyel kell egybevetni ennek érdekében. Alapos kutatásra, imádságos elmélkedésre van szükség. Az ilyen tanulmányozás gazdag jutalmat hoz. Ahogy a bányász felfedezi az értékes érceret, amely a föld felszíne alatt rejtőzik, ugyanúgy talál nagy értékű, rejtett kincseket a Bibliában Isten Igéjének állhatatos kutatója, olyan kincseket, amelyek a felületes kereső szeme előtt rejtve maradnak. A szívünkben forgatott ihletett igék pedig az élet forrásából kiáradó üdítő folyamok. {SC 90.3}   

Sohase tanulmányozzuk a Bibliát ima nélkül. Mielőtt megnyitnánk, könyörögnünk kell a Szentlélek megvilágosító segítségéért, és megadatik nékünk. Amikor Nátánáel Jézushoz ment, a Megváltó így kiáltott fel: "Ímé, egy igazán izráelita, akiben nincs hamisság!" Nátánáel azt kérdezte: "Honnét ismersz te engem?" Jézus ezt válaszolta: "Mielőtt Fülöp hívott téged, láttalak, amikor a fügefa alatt voltál." (Jn. 1:48-49) Ugyanígy lát minket is Jézus az ima titkos helyein, ha keressük Őt, hogy világosságot nyerjünk az igazság megismerésére. A világ Világosságától küldött angyalok keresik fel azokat, akik szívbeli alázatossággal kutatják Isten útját, a mennyei vezetést. {SC 91.1}   

A Szentlélek a Megváltót magasztalja és dicsőíti. Küldetése abban áll, hogy bemutassa Krisztust az Ő igazságának tisztaságában és bizonyságot tegyen arról a csodálatos szabadulásról és kegyelemről, amit általa elnyerhetünk. Jézus ezt a kijelentést tette a Lélekről: "Ő az enyémből vesz és megjelenti néktek." (Jn. 16:14) Az isteni igazság egyetlen igazán hatékony tanítója: az igazság Lelke. Milyen nagyra becsülte Isten az emberi nemzetséget, hogy odaadta az ő Fiát, hogy meghaljon érte, és elküldi Lelkét, hogy az ember tanítója és állandó vezetője legyen! {SC 91.2}