Hetedik fejezet - Óvakodjatok a hamisítványoktól!

A próba alapja

„A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak, ez azért van, mert nincs bennük világosság”. (Ésa 8:20, a King James fordítás alapján) Isten népének oltalma a hamis tanítók befolyásával és a sötétség lelkeinek hitető hatalmával szemben: a Szentírás. Sátán latba veti valamennyi fortélyát annak érdekében, hogy az embert megakadályozza a Biblia igazságainak megismerésében. Annak világos kijelentései ugyanis leleplezik az ő megtévesztéseit. Valahányszor Isten művében ébredés zajlik, az a gonoszság fejedelmét is erőteljesebb tevékenységre serkenti. Mindenestül beleveti magát most is a Krisztus és  követői elleni végső harcba. Az utolsó nagy hitetés hamarosan kibontakozik előttünk. Az Antikrisztus csodákat fog művelni a szemünk láttára. A hamisítvány annyira hasonlít majd az eredetire, hogy a Szentírás nélkül lehetetlen lesz különbséget tenni közöttük. A Szentírás bizonyságtétele alapján kell minden kijelentést és csodát megvizsgálni. – A nagy küzdelem, p. 593. {TR 54.1}   

Miért nem történik ma annyi csoda?

Az az ember, aki a csodák működésében keresi hitének igazolását, azzal fog találkozni, hogy Sátán, valamiféle hitetés által csodákat visz véghez, amik igazi csodáknak fognak látszani. – Szemelvények…, II, p. 52. {TR 54.2}   

Sátán tapasztalt tevékenykedő, és alig érzékelhető megtévesztésekkel áll majd elő, hogy ily módon elhomályosítsa és összezavarja a gondolkodást, és gyökerestül kiirtsa az üdvösségről szóló tanítást. Akik nem fogadják el Isten Igéjét úgy, amint van, az ő csapdájába esnek. (– uo.) {TR 54.3}   

Gonosz angyalok járnak a nyomunkban minden pillanatban… Új területre mennek, csodákat és jeleket művelnek a szemünk láttára… {TR 55.1}   

Némelyeket meg fogja kísérteni, hogy ezeket jelenségeket Istentől jövő csodákként fogadják. Betegek gyógyulnak meg a jelenlétünkben. Jelek történnek majd a szemünk láttára. Fel vagyunk vajon készülve arra a próbára, amely akkor vár ránk, amikor Sátán hazug csodái teljes erejükkel megnyilvánulnak? Nem ejt tőrbe, nem ragad ez magával sok lelket? Azzal, hogy eltávoznak Isten parancsolatainak egyértelmű előírásaitól, és mesékre figyelnek oda, sokak elméje készül elő ezeknek a hazug csodáknak a befogadására. Mindnyájunknak igyekeznünk kell felöveznünk magunkat arra az erőpróbára, amely hamarosan reánk vár. Isten imádsággal tanulmányozott és gyakorlatban alkalmazott Igéjébe vetett hit lesz a pajzsunk Sátán hatalmával szemben, ez visz bennünket győzelemre, Jézus vére által. – Bizonyságtételek, I. köt., p. 302. {TR 55.2}   

A gyógyítás az ördögtől is jöhet

Megbízást kaptam annak elmondására, miszerint a jövőben nagy éberségre lesz szükség. Isten népe soraiban nincs helye a lelki kábultságnak. Gonosz lelkek serénykednek az emberek elméjének uralása érdekében. Emberek kötözik magukat nyalábokba, készen arra, hogy az utolsó napok tüze megeméssze őket. Azok, akik elvetik Krisztust és az Ő igazságát, elfogadják majd azt a bölcselkedést, amely elárasztja a világot. A keresztényeknek józanoknak és ébereknek kell lenniük, határozottan ellenállva ellenségüknek, az ördögnek, aki ordító oroszlánként széjjel jár, keresvén kit elnyeljen. A gonosz lelkek befolyása alatt emberek fognak majd csodákat művelni… {TR 55.3}   

Nem kell a megtévesztés áldozatául esnünk. Olyan lenyűgöző jelenetekre kerül majd sor, amelyekhez Sátánnak szorosan köze van. Isten Igéje kijelenti, hogy Sátán csodákat fog művelni. Beteggé tesz embereket, majd hirtelen eltávolítja róluk sátáni hatalmát. Ekkor aztán gyógyultakká nyilvánítják ezeket az embereket. Ezek a látszólagos gyógyulások próba elé állítják a hetednapi adventistákat. Sokak, akik azelőtt nagy világossággal bírtak, nem járnak majd a világosságban, mert nem váltak eggyé Krisztussal. – Szemelvények…, II, p. 53. {TR 55.4}   

Ha azok, akiken keresztül a gyógyítások végbemennek, ezeknek a nagy megnyilvánulásoknak révén hajlandóságot mutatnak, hogy mentséget keressenek arra a maguk számára, miért mellőzik Isten törvényét és miért maradnak meg az engedetlenségben — és noha mindenre meglehet az erejük —, nem arra mutat, hogy Isten nagy erejével rendelkeznek. Épp ellenkezőleg, ez a nagy hitető csodatevő hatalma. Az erkölcsi törvény taposója ő, aki minden ravaszságát azért veti latba, hogy vaksággal verje meg az embereket, akik így ne ismerjék fel valódi jellegét. Azt a figyelmeztetést kaptuk, hogy az utolsó napokban hamis jelekkel és csodákkal áll elő. Egészen a próbaidő lezárásáig folytatja ezt,  annak bizonyítására, hogy ő a világosságnak és nem a sötétségnek angyala, és így állítsa magát eléjük. – Uo., pp. 50-51. {TR 55.5}   

Hamis nyelvek 1864-ből

A fanatizmus szelleme uralta a szombatünneplők egy csoportját. Csupán felszínesen kortyoltak az igazság kútforrásából és járatlanok voltak a harmadik angyal üzenetének értelmében. {TR 56.1}   

Némelyek olyan istentiszteleti formákat gyakorolnak, amiket ajándékoknak neveznek, és azt mondják, hogy az Úr bízta ezeket a gyülekezetre. Egy értelem nélküli szózagyvalékból áll ez, amit ők ismeretlen nyelvnek neveznek, ez azonban nem csak az emberek, de az Úr és az egész menny számára is ismeretlen. Ezeket az ajándékokat férfiak és nők fabrikálták, a nagy hitető segítségével. Fanatizmust, hamis izgalmat, hamis nyelveken szólást és lármás istentiszteleteket tekintettek a hit különleges bizonyítékainak, amiket Isten a gyülekezetre bízott. Egyeseket megtévesztettek ezzel… {TR 56.2}   

A fanatizmust és a lármát a hit különleges bizonyítékaiként könyveltek el. Voltak, akiket nem elégít ki a gyülekezeti alkalom, ha nem találják erősnek és nem elég vidám. Ezen munkálkodnak és ezért keltik ezt az érzelmi izgatottságot. {TR 56.3}   

Az effajta alkalom hatása azonban nem üdvös. Amikor az önfeledt érzelmi szárnyalás elmúlik, mélyebbre süllyednek, mint ahogy az alkalom előtt voltak, mivel az örömük nem jó forrásból származott. A lelki fejlődés szempontjából azok a leghasznosabb alkalmak, amiket ünnepélyesség és mély önvizsgálat jellemez, amelyen mindenki komolyan törekszik megvizsgálni önmagát és buzgón, alázattal igyekszik tanulni Krisztustól… {TR 56.4}   

Léteznek vándorcsillagok, akik Istentől küldött lelkészeknek vallják magukat, akik egyik helytől a másikig járva hirdetik a szombatot, de akik az igazságot tévelygéssel keverik és a Bibliával nem egyező nézeteik egész tömegét vetik a nép elé. Sátán azért támasztotta őket, hogy az értelmes és érzékeny hívekben undort keltsen. Némelyek ezek közül sokat beszélnek az ajándékokról és gyakran rendkívül zaklatottak. Vad és izgatott érzelmeknek adják át magukat, és érthetetlen hangokat adnak ki magukból, amiket ők a nyelvek ajándékainak neveznek, és egy adott embercsoportot, úgy tűnik, ámulatba ejtenek ezek a megnyilatkozások. Különleges lélek uralja ezt az embercsoportot, amely ráront mindenkire és nekimegy mindenkinek, aki netán helyteleníti a gyakorlatukat. Isten Lelke nincs jelen ebben a munkában és nem áll az ilyen munkások mellett. Másik lélek van bennük. – Bizonyságtételek, I, pp. 411-414. {TR 57.1}   

A világot nem a nyelvek ajándéka és nem is a csodák, hanem a megfeszített Krisztus prédikálása téríti meg. – Bizonyságtételek a lelkészeknek, p. 424. {TR 57.2}   

Dob, tánc és lárma

Az általad leírt dolgokkal kapcsolatban, amelyek Indianában mentek végbe, az Úr megmutatta nekem, hogy ugyanezek fognak lezajlani a próbaidő lezárulása előtt. Feltárult mindenféle bárdolatlanság. Lesz ott kiáltozás, dobok, zene és tánc. Az értelemmel rendelkező lények érzékszervei is úgy összezavarodnak ettől, hogy nem lehet bízni abban, hogy helyes döntéseket hoznak. És ezt nevezik a Szentlélek munkájának. {TR 57.3}   

A Szentlélek soha nem nyilatkozik meg ilyen módokon, ilyen lármás zenebonákban. Ezek Sátán találmányai, amelyek arra szolgálnak, hogy leplezzék leleményes módszereit, amelyekkel eléri, hogy a napjainkra szóló tiszta, őszinte, felemelő, megnemesítő és megszentelő igazság hatástalan maradjon… A lármás zenebona sérti az érzékszerveket és megrontja azt, ami helyes módon használva áldás lehetne. A sátáni erők tevékenykedése olvad egybe a fülsiketítő lármával és zajjal, amivel karneváli hangulatot teremtenek, és ennek a „Szentlélek munkálkodása” nevet adják… Akik ennek az állítólagos ébredésnek a részesei, olyan benyomásokat szereznek itt, amelyek nyomán hánykódni fognak. Nem tudják elmondani azt sem, amit korábban a bibliai alapelvekkel kapcsolatban megismertek. {TR 57.4}   

Egyesek elvesztik a testük feletti uralmat

Nem bátoríthatjuk ezt a fajta istentiszteletet. Hasonló befolyás áramlott be az 1844-es időpont lejárta után. Hasonló alakításokra kerültek sor akkor is. Az emberek izgalomba jöttek, egy olyan erő dolgozott bennük, amit ők az Isten erejének gondoltak. Körbe-körbeforgott a testük, mint egy kocsikerék, és azt állították, hogy nem lennének erre képesek, ha nem természetfeletti hatalom munkálkodna bennük. Szárnyra kelt az a hiedelem, hogy a halottak feltámadtak és felmentek a mennybe. Az Úr üzenetet adott nekem erre a fanatizmusra vonatkozóan, mert a bibliai igazság csodálatos elvei elhomályosultak. {TR 58.1}   

Meztelenkedés

Férfiak és nők, akikről az a mondás járta, hogy a Szentlélek vezérli őket, meztelenül tartottak összejöveteleket. A szent testről beszélgettek. Azt mondták, hogy őket már nem érheti kísértés;  énekeltek és kiáltoztak és mindenféle zajos érzelem kinyilvánításával vétették magukat észre. Ezek a férfiak és nők nem voltak rosszak, de félrevezették és elhitették őket… Sátán mintázta meg ezt a művet, amelynek a felfokozott érzékiség lett az eredménye. Isten műve gyalázatot szenvedett. Az emberi eszközök sárba taszították az igazságot, a szent igazságot. {TR 58.2}   

A vidéki hatóságok felléptek velük szemben és a kör vezetői közül többeket börtönbe csuktak. Akik ily módon a börtön falai mögé kerültek, a hatósági fellépést az igazságért elszenvedett üldözésnek nevezték, amellyel az igazságot a test által beszennyezett ruhába öltöztették… Feltártam az Úr rosszallását működésükkkel kapcsolatban, s arra mutattam rá, hogy ez a tevékenység kifogásolható, és visszataszító színben tünteti föl az igazságot az ott lakók előtt… {TR 58.3}   

Bizonyságot tettem és kijelentettem, hogy ezeket a fanatikus mozgalmakat, ezt a zajt és ezt a fülsiketítő lármát Sátán lelke ihlette, aki csodákat művelt, hogy elhitesse, ha lehet, a választottakat is. (132. levél, 1900. Egyes részek megtalálhatók a Szemelvények Ellen G. White írásaiból c. könyvben is. II. könyv, pp. 36-37.) {TR 58.4}   

Zűrzavar

Résen kell lennünk, hogy szoros kapcsolatban maradjunk Krisztussal, nehogy Sátán cselfogásai megtévesszenek. Az Úr azt kívánja, hogy az Őt szolgálók között rend és fegyelem, ne pedig izgatottság és zűrzavar honoljon. – Szemelvények…, II, p. 35. {TR 58.5}   

A vad, lármás kiáltozások és istentiszteletek nem annak bizonyítékai, hogy Isten Lelke munkálkodik. – Review and Herald, 1889. március 5. {TR 59.1}   

Rend — és a vele szemben megnyilvánuló benyomások és érzések

Azoknak a nyugtalan lelkek a száma nem is csekély, akik nem vetik magukat alá a fegyelemnek, a szervezettségnek és a rendnek. Úgy gondolják, hogy a szabadságukban rövidítenék meg őket, ha félre kellene tenniük a saját véleményüket és meg kellene hajolniuk a tapasztaltabbak véleménye előtt. Isten műve csak akkor fog fejlődni, ha meglesz a rend iránti hajlandóság és száműzik összejöveteleikről a fanatizmus nemtörődöm és féktelen szellemét. {TR 59.2}   

Nem a benyomások és az érzések a határozott bizonyítékai annak, hogy egy embert az Úr vezet. Amikor nem is gyanítjuk, Sátán érzéseket és benyomásokat ad. Ezek nem biztos, hogy jó tanácsadók. Mindnyájunknak alaposan tisztában kell lennünk hitünk bizonyítékaival és legyen a legfőbb tanulmányunk tárgya, hogyan ékesíthetjük hitvallásunkat és teremhetünk gyümölcsöt Isten dicsőségére. – Bizonyságtételek, I, p. 413. {TR 59.3}   

Sátán rabszolgái

Sátán mindenütt igyekszik elcsábítani az ifjakat arra az ösvényre, amelyen haladva elvesznek; ha pedig már látja, hogy azon az úton járnak, sietteti őket a lefelé tartó menetben, egyik kicsapongásból a másikba vezetve őket, míg áldozatai el nem veszítik lelkiismereti fogékonyságukat, és többé nem tartják szem előtt az Istennek félelmét. Mind kevésbé tartóztatják meg magukat. Rászoknak a borra és az alkoholos italokra, a dohányra és az ópiumra, majd lépcsőfokról lépcsőfokra haladnak a lealjasodás útján. Az étvágyuk rabszolgái. Mindinkább megvetik az egykor tiszteletben tartott tanácsot. Fölényes magatartást vesznek fel, kérkednek a szabadsággal, holott az önzés, a romlott étvágy és a szabadosság rabszolgái. – Bizonyságtételek, p. 274. {TR 59.4}   

A drogok „ihletése”

[A Battle Creek-i gyógyintézet egyik betege] már egy ideje úgy vélte, hogy új világosságban részesült. Nagyon beteg volt és feltehetően nemsokára a halál várt rá. Azok, akiknek előállt a nézeteivel, csupa fül voltak, úgy hallgatták őt, és egyesek véleménye szerint ihletés alatt állt… Érvelése sokak számára hézagmentesnek tűnt. Arról beszéltek, milyen hatalommal teljesek voltak az intelmei a betegszobájában. Rendkívül csodálatos látásai voltak. De mi volt ennek az ihletésnek a forrása? — A fájdalmai enyhítésére adott morfium. – Szemelvények…, II, p. 113. {TR 59.5}   

Panteizmus, spiritizmus és szabad szerelem

Az az elmélet, miszerint Isten az egész természetet átható lényeg, Sátán egyik legkifinomultabb csalása. Hamis színben tünteti fel Istent, és gyalázattal illeti hatalmas és felséges voltát. Isten Igéje nem támasztja alá a panteista elméleteket… Jóleső érzést kelt az érzéki szívben és zöld utat ad a szabadosságnak. – Bizonyságtételek, VIII, p. 291. {TR 60.1}   

Azt az elméletet, miszerint Isten az egész természetet átható lényeg, sokan fogadják be a Szentírás hitvallói közül. De bármilyen szép ruhába is öltöztetik, ez az elmélet egy rendkívül veszedelmes csalás. Hamisan tünteti fel Istent, és fennséges, hatalmas lényét gyalázattal illeti. Nem pusztán az ember félrevezetésére hajlamosít, hanem a lealjasítására is. A sötétség az alapeleme, az érzékiség a munkaterülete… Ezek az elméletek, ha végigkövetjük az általuk kínált logikát, elsöpörhetik az egész keresztény üdvrendet. Elvetik az engesztelés szükségességét, mivel az embert önmaga üdvözítőjévé teszik. – A nagy orvos lábnyomában, pp. 428-429. {TR 60.2}   

Megláthattam, hogy ezek az Istenről való tetszetős nézetek hitehagyásba, spiritizmusba és a szabad szerelembe torkollnak. Ezekben a tanításokban a szabad szerelem felé mutató tendencia annyira leplezett volt, hogy elsőre nehéz volt nyilvánvalóvá tenni annak valódi jellegét. Míg az Úr elém nem tárta, nem tudtam, minek nevezzem, de aztán azt az utasítást kaptam, hogy nevezzem szentségtelen lelki szerelemnek. – Bizonyságtételek, VIII, p. 292. {TR 60.3}   

Ahogyan egyesek az apostolok korában is megpróbálták a hagyomány és a bölcselkedés által lerontani a Szentírásba vetett hitet, úgy törekszik az igazság ellensége manapság is tiltott ösvényekre vezetni a lelkeket a bibliakritika, a fejlődéselmélet, a spiritizmus, a teozófia és a panteizmus tetszetős nézetein keresztül (.…) A spiritizmus révén egész embertömegeket tanítanak arra, hogy a vágy a legmagasabb rendű törvény, hogy a szabadosság szabadság, s hogy az ember csakis önmagának tartozik számadással. – Az apostolok története, p. 474. {TR 60.4}   

Irracionális viselkedés

A megszentelődés nem örömteli érzelmi szárnyalás, nem egy pillanat műve, hanem egy egész élet munkája. Ha valaki azt állítja, hogy az Úr igazzá és szentté tette őt, az áldásra vonatkozó állítás bizonyítéka a szelídségben, a béketűrésben, a hosszútűrésben, az igazsághoz való hűségben és a szeretetben válik nyilvánvalóvá. {TR 61.1}   

Ha az úgynevezett áldás, amit azok fogadtak be, akik állítják, hogy meg vannak szentelve, arra készteti őket, hogy valami különleges érzésre bízzák magukat, továbbá kijelentik, hogy nincs szükség a Szentírás kutatására Isten kijelentett akaratának megismerése céljából, akkor az a feltételezett áldás hamis, hiszen annak birtokosát arra készteti, hogy fontosságot tulajdonítson megszenteletlen érzelmeinek és képzelgéseinek, ugyanakkor zárja be a füleit Istennek Igéjében kijelentett szava előtt… {TR 61.2}   

A vallási dolgokban tanúsított ideges izgatottság nem annak bizonyítéka, hogy Isten Lelke munkálkodik a szívben. Olvasunk olyanról, hogy amikor Sátán munkálkodik az emberek elméjében és testében, annak jele őrjöngéssel kísért vonaglás, sikoltozás és visítozás. Arra azonban nincs példa Isten Igéjében, hogy ilyen megnyilvánulások tapasztalhatók azoknál, akikre Isten kiárasztja az Ő Lelkét. Egyértelmű, hogy a zabolátlan képzelgések, a vad őrjöngések és a testek vonaglása az ellenség tevékenysége. {TR 61.3}   

Sokan mégis úgy vélik, hogy az elmének az a zűrzavaros állapota, amit Sátán ereje fokoz fel, a tanúsága annak, hogy Isten váltotta ki az illetlen viselkedést, pedig szegények csak megtévesztett lelkek. A Biblia szellemét és alaphangját tekintve is mindenestől kárhoztatja a józanság és értelem nélkül cselekvő embereket. Amikor Isten Lelke munkálkodik a szívben, az Isten hívő és engedelmes gyermekei megértik, hogy érzékeny lelkületű férfiak és nők cselekedeteiben kell tükröződnie annak, hogy a vallást ezek józan ítélőképességére bízhatja. – Signs of the Times, 1895. febr. 28. {TR 61.4}   

Vélekedések

Krisztus ezt mondta: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők”. (Máté 7:21-23.) {TR 62.1}   

Vallhatják ugyan, hogy ők Krisztus követői, de szem elől tévesztették Vezetőjüket. Meglehet, azt mondják: „Uram, Uram!”; rámutathatnak a betegekre, akik rajtuk keresztül gyógyultak meg, és más csodákra is és állíthatják, hogy nekik több van a Lélekből és Isten erejéből, mint amennyit azok tudnak felmutatni, akik megtartják az Ő törvényét. Munkálkodásuk azonban az igazság ellenségének hatalma alatt áll, aki azon fáradozik, hogy elhitessen lelkeket, s akikre nézve azt tűzte ki magának, hogy el fogja tántorítani őket az engedelmességtől, az igazságtól és a kötelességtől. {TR 62.2}   

A közeljövőben ennél is erőteljesebben nyilatkozik majd meg ez a csodatevő hatalom. Ugyanis meg van írva róla: „És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára”. {TR 62.3}   

Meg vagyunk lepődve azon, hogy milyen sokan készséggel elfogadják ezeket a nagyralátó állításokat, mint Isten Lelkének igazi munkálkodását. Csakhogy mindazok hitetés áldozatává lesznek, akik pusztán a csodákra tekintenek és hagyják, hogy az ösztönök és a benyomások irányítsák őket.… {TR 62.4}   

Szentséggel büszkélkedők

Senki nem szent igazából, aki szentséggel büszkélkedik. Akikről az a bejegyzés található a mennyei könyvekben, hogy ők szentek, nincsenek tudatában ennek a ténynek és ők az utolsók, akik tulajdon jóságukkal hencegnek. Egyetlen próféta vagy apostol sem állította magáról soha, hogy szent lenne. Még Dániel, Pál vagy János sem. Az igazak soha nem állnak ilyen jogigénnyel elő. {TR 62.5}   

Minél jobban hasonlít valaki Krisztusra, annál inkább szomorkodik azon, hogy mennyire nincs meg a hasonlóság. A lelkiismeretük ugyanis érzékeny, és a bűnöket jobban számon tartják, mint Isten. Magasztos képük van Istenről és az üdvösség nagyszerű tervéről, szívük pedig, megalázkodva méltatlanságuk tudatán, megelevenedik attól a dicső ígérettől, hogy a királyi család soraiba számíttatnak, mint az Örökkévaló Király fiai és leányai. {TR 62.6}   

Az Isten törvényének kedvelői nem léphetnek istentiszteleti és lelki közösségre a törvény eltökélt megszegőivel, akik keserűséggel és rosszindulattal telnek meg, valahányszor a Biblia világosan kinyilatkoztatott igazságait eléjük tárják. Rendelkezésünkre áll egy jelzőkészülék, amely különbséget tesz az igaz és a hamis között. „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak, ez azért van, mert nincs bennük világosság.” – Uo. 1885. febr. 26. {TR 63.1}   

Kinek a szavára adhatok?

Krisztusban kell horgonyt vetnünk, a hitben kell meggyökereznünk és alapot vennünk. Sátánnak ügynökei vannak, akiken keresztül munkálkodik. Kiválasztja azokat, akik nem ittak az élő forrásból, akik lelkükben valami különös és új után szomjaznak, s akik készen állnak arra, hogy bármely útjukba kerülő kút vizéből igyanak. Hangokat hallanak innen és onnan is: „Íme, itt van a Krisztus.” Vagy: „íme amott”. Nem kell hinnünk nekik. Mi tévedhetetlen bizonyítékokkal rendelkezünk arra nézve, hogy melyik a Jó Pásztor hangja, aki felszólít bennünket, hogy kövessük Őt. Így szól: „Megtartottam az én Atyámnak parancsolatait.” Az Isten törvénye iránti alázatos engedelmesség ösvényén vezeti a nyáját, és soha nem bátorítja őket a törvény áthágására. {TR 63.2}   

„Az idegennek hangja” az a hang, amely nem tiszteli, és meg sem tartja Isten szent, igaz és jó törvényét. Sokan tesznek nagyralátó állításokat a szentségre vonatkozóan, és dicsekednek az általuk véghezvitt csodákkal, betegeket gyógyítva, miközben semmibe sem veszik az igazságnak ezt a nagyszerű iránytűjét. De kinek az ereje által mennek végbe ezek a gyógyulások? Észrevette valaki is, hogyan szegik meg a törvényt? S vajon ők azon az elvi alapon állnak, hogy készek alázatos és engedelmes gyermekek módjára Isten valamennyi kívánalmához szabni önmagukat?... {TR 63.3}   

Senkinek nem kell a hitetés csapdájába esnie. Isten törvénye ugyanolyan szent, mint az Ő királyiszéke, az előtt pedig minden embernek, aki e világra jön, meg kell ítéltetnie. Nincsen egyéb mérték, amely a jellemet valódi próba alá helyezhetné: „A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak, ez azért van, mert nincs bennük világosság.” A kérdés az, hogy Isten Igéje alapján dől el kinek-kinek a pere, vagy az emberek állításainak kell hitelt adnunk? Krisztus ezt mondja: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” – Szemelvények…, II, p. 50. {TR 63.4}