Állhatatos, fáradhatatlan erőfeszítésre van szükség — A jellem nem a véletlen műve. Nem határozható meg egyetlen dühkitörés vagy helytelen lépés alapján. A jellem a cselekedetek ismétlődése, amelyek végül szokássá válnak, s jóra vagy rosszra alakítják azt. Az igaz jellem kialakítása csak kitartó, fáradhatatlan erőfeszítések által lehetséges: a ránk bízott tálentumok és képességek fejlesztésével Isten dicsőségére. Ehelyett sajnos sokan hagyják magukat sodortatni a körülményektől vagy az ösztöneiktől. Nem azért, mert nincsenek jó képességeik, hanem mert nem ébrednek tudatára: Isten akarata, hogy fiatalságuk legjavát nyújtsák. {CG 164.1}
Legelső kötelességünk Isten és embertársaink iránt az önképzés. A tökéletesség legmagasabb fokáig kell ápolnunk minden adottságot, amivel a Teremtő megajándékozott, hogy a lehető legjobbat tehessük. Jellemünk tisztításához és nemesbítéséhez Jézustól ránk áradó kegyelemre van szükségünk, mert csak ezáltal lehetünk képesek meglátni és kijavítani hiányosságainkat, s fejleszteni erényeinket. {CG 164.2}
Az Istentől kapott erők művelése — Mindenki számára óriási munkaterület önmaga jellemének építése. Az épület napról napra egyre közelebb áll a befejezéshez. Isten szava figyelmeztet rá, hogyan építsünk, s arra is, hogy házunk örökkévaló sziklára épüljön. Közeleg az idő, amikor feltárul munkánk eredménye. Most kell művelnünk az Isten által ránk bízott erőket, s olyan jellemet formálnunk, amely hasznunkra lesz ebben az életben és az örökkévalóságban is. {CG 164.3}
A Krisztusban mint személyes Megváltónkban való hit erőt és szilárdságot kölcsönöz a jellemnek. Akiknek valódi hitük van Krisztusban, józanul gondolkodnak és soha nem feledkeznek meg arról, hogy Isten szeme mindig rajtuk van, hogy az emberek Bírája az erkölcsi értékeket méri, s hogy a mennyei lények figyelik, miként fejlődik jellemük. {CG 165.1}
A tökéletes isteni minta követése — Isten azt várja tőlünk, hogy az elénk helyezett mintával összhangban építsük jellemünket. Egyik téglát a másik után rakva, kegyelem által munkálkodjunk, s ha rátalálunk gyenge pontjainkra, a kapott utasítás szerint javítsuk ki azokat. Ha egy ház falain repedést látunk, tudjuk, hogy valami hiba van az épületben. A mi jellemünk épületén bizony gyakran láthatók repedések, s ha ezeket a hiányosságokat nem pótoljuk, az építmény le fog omlani, amikor rátör a próba vihara. {CG 165.4}
Isten azért ad nekünk erőt, képességet a gondolkodásra és időt, hogy olyan jellemet építhessünk, amelyre ráhelyezheti jóváhagyó pecsétjét. Azt szeretné, hogy minden gyermeke nemes jellemet építsen magának tiszta és nemes cselekedetek által, hogy az utolsó napon arányos, szép épület legyen látható, egy tiszta templom, amit ember és Isten egyaránt tisztel. {CG 165.5}
Aki szeretne gyönyörű épületté növekedni az Úr számára, annak minden erejét és képességét művelnie kell. Csak a tálentumok helyes felhasználásával tud a jellem harmonikusan fejlődni. Így helyezzük az alapra azt, amit a Biblia ezüstnek, aranynak és drágakőnek nevez, mert ezek kiállják Isten tisztító tüzének próbáját. Jellemünk építésében Krisztus a példaképünk. {CG 166.2}
Dánielt már gyermekkorában megtanították szülei a szigorú mértékletesség szokására. Megtanulta, hogy mindenben alkalmazkodnia kell a természet törvényeihez; hogy az evés és ivás közvetlen hatással van testi, szellemi és erkölcsi képességeire, s hogy mindezekért felelősséggel tartozik Istennek. Mivel Istentől kapott ajándéknak tartotta minden képességét, ezért soha, semmilyen körülmények között nem rombolta, csökkentette azokat. E tanítás eredményeként Isten törvényét felmagasztalta elméjében, s tisztelte szívében. Fogsága kezdetén, fiatal éveiben Dániel olyan próbán ment keresztül, ami megismertette vele az udvarias finomkodást, képmutatást, a pogányságot. E különös iskola mégis józan életre, szorgalomra és hűségre nevelte őt! Romlatlanul élt a körülötte lévő gonosz légkörben. {CG 166.4}
Dániel és társai nagy hasznát vették ugyan a fiatalkori helyes nevelésnek, de ezek az előnyök önmagukban még nem tették volna őket olyan emberré, amilyenné váltak. Eljött az idő, amikor önmagukért kellett cselekedniük - amikor jövőjük saját lépésüktől függött. Ekkor úgy döntöttek, hogy hűségesek maradnak a gyermekkorukban kapott tanításhoz. Az Isten félelme, amely a bölcsesség kezdete, volt az ő nagyságuk alapja. Az Ő Lelke erősített meg minden igaz célt, minden nemes elhatározást. {CG 167.1}
Magasra tűzd a célt! — Ha a fiatalok ma úgy szeretnének megállni, ahogyan Dániel, akkor lelkük minden izmát és idegszálát meg kell feszíteniük. Az Úrnak nem az a szándéka, hogy mindig kezdők maradjanak. Ő azt szeretné, ha elérnék a létra legmagasabb fokát, hogy arról Isten országába léphessenek. {CG 167.2}
Ha a fiatalok kellőképpen értékelik a jellemépítés fontosságát, akkor látni fogják: valóban úgy kell munkálkodniuk, hogy az kiállja majd a próbát Isten ítélőszéke előtt. A legalázatosabb és leggyengébb is, ha kitartó erőfeszítések által és mennyei bölcsességet keresve ellenáll a kísértéseknek, olyan magasságokat érhet el, amelyek most még lehetetlennek tűnnek számára. Ezek az eredmények nem jönnek létre, csak ha szándékunk eltökélt, hogy hűségesek leszünk az apró kötelességek teljesítésében. Állandó figyelmet követel tőlünk, hogy a ferde jellemvonásokat ne engedjük megerősödni. Minden fiatalnak lehet erkölcsi ereje a gonosz legyőzésére, mert Jézus eljött erre a földre, hogy példánk legyen, és Ő isteni segítséget nyújt mindenkinek a küzdelemhez. {CG 167.3}
A tanácsot és feddést meg kell szívlelni — Azoknak, akik jellemükben, viselkedésükben, szokásaikban és cselekedeteikben tökéletlenek, meg kell szívlelniük a tanácsot és feddést. Ez a világ Isten műhelye, akinek e műhelyben minden követ addig kell faragnia és csiszolnia, amíg értékes lesz, hogy elfoglalhassa helyét az Úr épületében, a mennyei templomban. Ám ha elutasítjuk a tanítást és fegyelmezést, olyanok leszünk, mint a faragatlan és csiszolatlan, durva kövek, melyeket végül mint használhatatlant dobnak félre. {CG 168.1}
Lehet, hogy jellemed építésében még olyan sok az elvégzetlen munka, mintha csiszolatlan, durva kő lennél, amit még alaposan meg kell munkálni ahhoz, hogy elfoglalhassa helyét Isten templomában. Ne lepődj meg, ha az éles sarkokat kalapáccsal vagy vésővel távolítja el jellemedről, hogy betölthesd a helyet, amit számodra készített. Emberi lény nem képes elvégezni ezt a munkát. Megvalósítása egyedül Isten által lehetséges. Abban biztos lehetsz, hogy Ő egyetlen fölösleges ütést sem mér rád. Szeretetből munkálkodik, a te örökkévaló boldogságodért. Ő ismeri gyengeségeidet, és a felépítéseden munkálkodik, nem a lerombolásodon. {CG 168.2}