11. fejezet

Kezdd korán az oktatást! — A szülői tekintély iránti engedelmességet már csecsemőkorban kell a gyermekbe plántálni, s az egész gyermekkoron át ápolni kell. {CG 82.1}   

Vannak szülők, akik úgy gondolják, hagyhatják, hogy kicsinyeik csecsemőkorban a saját akaratukat kövessék, s csak akkor kell foglalkozni velük, ha már elég idősek lesznek hozzá - de ez tévedés!... Már a csecsemő életében el kell kezdeni az engedelmességre szoktatást... Követeljetek engedelmességet otthonotok iskolájában! {CG 82.2}   

A gyermekeknek életük legkorábbi szakaszától fogva meg kell tanulniuk engedelmeskedni szüleiknek, tisztelni szavukat és megbecsülni tekintélyüket. {CG 82.3}   

Mielőtt az értelem kifejlődne — A gyermeknek legelőször az engedelmesség leckéjét kell megtanulnia. Még mielőtt elég idős lesz az önálló gondolkodáshoz, már megtanulhat engedelmeskedni. {CG 82.4}   

Az anya feladata a csecsemőkorban kezdődik. Féken kell tartania gyermeke akaratát, ösztöneit, és engedelmességre kell őt késztetnie. Tanítsd engedelmességre, és idősebb korában se lankadjon kezed! {CG 82.5}   

Mielőtt az önző akarat megerősödik — Kevés szülő kezdi el idejében engedelmességre tanítani gyermekeit. Általában két-három éves korig hagyják őket, s tartózkodnak a fegyelmezéstől, mert azt gondolják, hogy ehhez még túl kicsik a gyerekek. Ám ez idő alatt az önzés megerősödik a kis lényben, s minden egyes nap csak nehezíti a szülők feladatát, hogy győzzenek a gyermek irányításában. {CG 82.6}   

A gyermek már nagyon korán megérti, amit világosan és egyszerűen mondanak neki, s kedves, józan irányítás alatt meg lehet tanítani az engedelmességre. Az anyának nem szabad megengednie, hogy vele szemben akár csak egyetlen esetben is fölénybe kerüljön a gyermek. A tekintélyt megőrizve nem lesz szükség túlzott szigorra. A határozott, szilárd kéz, és a szeretetről biztosító kedvesség célt fog érni. Ám hagyjuk csak az önzést, indulatosságot és akaratosságot fékezetlenül a gyermek életének első három évében, bizony nehéz lesz utána alávetni az üdvös fegyelemnek! Hajlamai romlottá válnak - csak saját akaratának követésében talál örömet, és a szülői tekintély utálatos lesz számára. Ezek a gonosz hajlamok egyre csak növekednek, egészen a felnőttkorig, amikorra az önzés és az önfegyelem hiánya tetőpontra hág, s kiszolgáltatja őt a földünkön tomboló gonosz hatalomnak. {CG 82.7}   

Sohasem szabad megengedni, hogy a gyermekek tiszteletlenséget tanúsítsanak szüleik iránt. Az önző akarat megnyilvánulásait soha, egyetlen esetben se hagyjuk rendreutasítás nélkül. A gyermek eljövendő jóléte kedvességet, szeretetet, ugyanakkor szilárd fegyelmet követel. {CG 83.1}   

A szülőknek engedelmeskedve — az Isten iránti engedelmességet tanulják meg — Nagy előnyük van azoknak a gyermekeknek és fiataloknak, akiknek imádkozó szüleik vannak, és így lehetőségük van megismerni és szeretni Istent. A szüleiknek való szófogadás és tiszteletadás megtanítja őket arra, hogyan engedelmeskedjenek mennyei Atyjuknak, s hogyan tiszteljék Őt. Ha a világosság gyermekeiként járnak, akkor kedvesek, udvariasak, szeretetteljesek és tisztelettudók lesznek szüleik iránt, akiket látnak, és így könnyebb lesz szeretniük Istent, akit nem látnak. Ha hűségesen képviselik szüleiket és Isten segítségével az igazságban járnak, az igazság szerint élnek, akkor mindig tudatában lesznek annak, hogy Isten tulajdonai, jól irányított életükkel és szent beszélgetésükkel tisztelik Őt. {CG 83.2}   

Csak az engedelmesek lépnek a mennybe — Szülők és tanítók, véssétek a gyermekek elméjébe, hogy az Úr próbára teszi őket ebben az életben, hogy lássa, szeretettel és tisztelettel engedelmeskednek-e Neki? Akik itt nem akarnak engedelmeskedni Krisztusnak, azok az örökkévaló világban sem akarnak majd. {CG 84.1}   

Ha szülők és gyermekek valaha is beléphetnek a mennyei palotákba, azért lesz, mert ezen a földön megtanultak engedelmeskedni Isten parancsolatainak. {CG 84.2}