56. fejezet

Sokan letérnek a helyes ösvényről a világi intézményekben — Szörnyűséges tény, amelynek minden szülő szívét meg kellene remegtetnie: a legtöbb iskola és egyetem - ahová a fiatalokat szellemi műveltség elsajátítása és önfegyelemre nevelés végett küldik - olyan befolyást áraszt, amely eltorzítja a jellemet, eltereli a gondolkodást az élet igazi céljairól, és lerombolja az erkölcsöt. A hitetlenekkel, a szórakozást hajhászó, romlott emberekkel kialakult kapcsolatok miatt sok fiatal elveszíti Istenbe vetett hitét, tisztaságát és azt az önfeláldozó lelkületet, amelyet keresztény szüleik féltve őrizve ápoltak bennük gondos vezetésükkel és kitartó imáikkal. {CG 328.1}   

Sokan, akik azért mentek iskolába, hogy alkalmassá váljanak az önzetlen szolgálatra, a világi tudományok tanulmányozásába merülnek. Becsvágy ébred bennük, hogy az iskolában kitüntetéseket nyerjenek, a világban pedig tiszteletet és magas állásokat kapjanak. Szemük elől tévesztik korábbi célkitűzésüket, és életüket önző, világi célokra áldozzák. Olyan szokásokat alakítanak ki, melyek tönkreteszik életüket e földön, és miattuk az örök életet is elveszítik. {CG 328.2}   

A hívő otthon befolyása elhalványul — Imádkozzatok így: „Ne vígy minket a kísértésbe!” (Mt. 6:13) Azután gondoskodjatok róla, hogy gyermekeitek ne menjenek olyan helyre, ahol fölösleges kísértéseknek vannak kitéve. Ne küldjétek őket olyan oktatási intézménybe, amelynek befolyása a szívük mezejébe vetett tövisnek és konkolynak bizonyul majd. {CG 328.3}   

Gyermekéveikben az otthon iskolájában nevelődjenek Isten félelmében, azután vigyázzatok, nehogy oda engedjétek őket, ahol a már megszerzett vallásos tapasztalatok kitörlődnek, s kialszik a szívükben Isten szeretete. A magas fizetésre való kilátás vagy a magas szintű műveltség látszólagos előnyei ne csábítsanak. „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?” (Mk. 8:36-37) {CG 328.4}   

Főiskoláink Isten által elrendelt intézmények — Amikor Isten angyala közölte velem, hogy intézetet kell létrehoznunk az ifjúság nevelésére, láttam, hogy ez lesz Isten egyik leghatásosabb eszköze emberek megmentésére... Ha főiskolánkon olyan lenne a légkör, amilyennek lennie kellene, akkor az ott nevelkedő fiatalokat alkalmassá tenné arra, hogy felismerjék Istent, s Őt magasztalják minden alkotásában. Amíg Istentől kapott képességeiket művelik, addig felkészülnek arra, hogy eredményesebb szolgálattal adózzanak neki. {CG 329.1}   

Ösztönözzük a fiatalokat, hogy látogassák iskoláinkat, amelyeknek fokról fokra egyre jobban a prófétaiskolákhoz kell hasonlóvá válniuk. Iskoláinkat az Úr alapította. {CG 329.2}   

Az iskoláinkban tanuló fiatalok között sokan nagyobb iramban haladnának tanulmányaikban, ha el lennének különítve családjuktól, ahol téves nevelést kapnak. Néhány család számára szükségessé válhat, hogy olyan helyre költözzön, ahol a gyermekeket a bentlakás költségei nélkül elhelyezhetik egyik iskolánkban, de ez sok esetben inkább hátrány a gyermek számára, mint áldás. {CG 329.3}   

Kollégium az akaratos leánynak — Testvérem, az Ellenség azt tesz a lányoddal, amit akar, mígnem kelepcéi acélkapcsokkal kötik meg őt. Ma már erőteljes és kitartó igyekezetre van szükség, hogy a lelkét meg lehessen menteni. Ha eredményt akarsz elérni, nem végezhetsz félmunkát. A hosszú évek szokását nem lehet könnyen megtörni. Oda kell helyezned őt, ahol folyamatosan szilárd és megingathatatlan hatással vannak rá. Azt tanácsolom neked, hogy írasd be őt a ... városban lévő kollégiumunkba. Hadd legyen a bentlakásos iskola fegyelme alatt. Már évekkel ezelőtt ide kellett volna őt küldened. {CG 330.1}   

Úgy igazgatják ezt az iskolát, hogy jó otthont teremtenek a növendékek számára. Lehet, hogy ez nem mindenkinek megfelelő, de csak azért, mert hamis elméletekre, a maguk kényeztetésére és kívánságaik kielégítésére nevelték őket, s így helytelen szokásokat vettek fel. Azonban, kedves testvérem, közeledünk az idők végéhez, s most nem a világ ízléséhez kell igazodnunk. Azt kell felismernünk, hogy mit mond a Szentírás, hogy az Istentől kapott világosság szerint éljünk. Ne hajlamaink, szokásaink uralkodjanak rajtunk. Isten szava a mértékünk. {CG 330.2}   

Helybeli tanulók — Úgy tűnik, mintha néhány tanár azt gondolná, hogy az iskolához közel lakó szülők gyermekeinek csak akkor van joguk az iskolába jönni, ha ők is beköltöznek a kollégiumba és együtt laknak tanáraikkal. Ez nekem nagyon furcsa ötletnek tűnik. {CG 330.3}   

Vannak fiatalok, akiknek valóban előnyt jelent egy időre távol kerülni otthonuk kényeztető befolyásától egy jól szabályozott iskolaotthonba. Azoknak pedig, akiknek szükségszerűen el kell hagyniuk otthonaikat, hogy az iskola kiváltságaiban részesülhessenek, szintén áldást jelent a kollégium. A fiatalok számára a legjobb hely mégis az a szülői ház, ahol Istent tisztelik és engedelmeskednek Neki, s ahol a szülők megfelelő nevelése és irányítása által a hívő család gondoskodását és fegyelmezését élvezik a fiatalok... {CG 330.4}   

Óvakodjunk mindenféle szükségtelen és önkényes szabályhozataltól, amely arra irányul, hogy elválassza a tanulókat a szülői környezettől, különösen, ha az az iskola közelében van… {CG 331.1}   

A szülők - hacsak nincsenek meggyőződve arról, hogy a gyermek legjobb érdekeit szolgálná, ha egy iskolaotthon fegyelme alá helyeznék - törekedjenek arra, hogy amennyire csak lehetséges, tartsák ellenőrzésük alatt gyermeküket. Vannak helyek, ahol bár a szülők közel laknak az iskolához, mégis úgy látják, hogy a fiatalnak az válna előnyére, ha beköltözne valamelyik kollégiumba, ahol olyan képzést kapna, amelyre otthon nem nyílik lehetőség. De ne erőltessük, hogy a gyerekek elváljanak szüleiktől... {CG 331.2}   

A gyermekek oltalmazói és irányítói elsősorban a szülők. Az övék az a szent megbízatás, hogy figyelemmel kísérjék gyermekeik nevelését és oktatását. {CG 331.3}   

Érthető tehát, hogy ők tudják a legjobban, milyen irányítás és nevelés szükséges a gyermekeknek ahhoz, hogy a kívánt jellemvonásokat hozza elő és erősítse meg bennük. Ők látták éveken keresztül kicsinyeik fejlődését. Azt tanácsolom, hogy azok a gyerekek, akik négy-öt kilométerre laknak az iskolától, hadd járjanak be naponta otthonról, hogy szüleik jó befolyása alatt maradhassanak. Ahol csak lehetséges, maradjanak együtt a családok. {CG 331.4}   

Minden gyermeknek legyen lehetősége a tanulásra! — Alszik a gyülekezet, és nem veszi észre, hogy mennyire fontos a gyermekek és fiatalok oktatása. Mondhatja valaki: „Ugyan, miért kellene annyira fontosnak tartanunk fiataljaink alapos oktatását? Szerintem elég, ha azoknak szentelünk figyelmet, akik közülük elhívatást éreznek - akár az irodalom területén, akár más, különleges képzést igénylő szakterületen -, s elhatározzák, hogy azzal akarnak foglalkozni. Semmi értelme, hogy fiataljaink tömege magas szintű oktatásban részesüljön. Nem elégít ez ki minden szükségletet?” Nem! Határozottan nem!... Minden fiatalnak legyen meg az a kiváltsága, hogy részesülhet iskoláink nevelésének áldásaiból, s így kedvet kapjon arra, hogy Isten munkatársa legyen. Mindnyájuknak szükségük van oktatásra, hogy elfoglalhassák helyüket a kötelességek terén, a magánéletben és a társadalomban egyaránt. {CG 332.1}   

Kiegyensúlyozott iskolai programok — A gondolkodás képességét művelni kell, hogy Isten dicsőségére lehessen használni. Gondos figyelmet kell fordítani az értelem művelésére, a szellemi képességek különböző oldalait egyformán erősítve azáltal, hogy mindet igénybe vesszük a maga külön területén. Ha a szülők eltűrik, hogy gyermekeik a maguk hajlamait kövessék, a maguk gondolkodása szerint cselekedjenek, s szórakozásaikat űzzék kötelességük rovására, akkor jellemük is e minta szerint alakul, és nem lesznek alkalmasak az életben semmilyen felelős állás betöltésére. Fékeznünk kell a fiatalok kívánságait és hajlamait. Erősítenünk kell jellemük gyönge pontjait, és nyesegetni a már megerősödött rossz hajtásokat. {CG 332.2}   

Ha engedjük, hogy valamelyik képességük tétlenül szunnyadozzék vagy eltérjen a helyes pályájától, akkor nem hajtjuk végre Isten akaratát. Minden adottságot jól ki kell művelni. Fordítsunk gondot az összes képességre, mert mindegyik kihat a másikra, mindet gyakorolnunk kell, hogy gondolkodásunk kiegyensúlyozott legyen. Ha folytonosan csak néhány képességet használunk - mert a gyermekek gondolkodásuk erejét csupán egy irányban gyakorolják, szellemi képességeik más oldalainak rovására -, akkor kiegyensúlyozatlan gondolkodással és jellemmel érik el a felnőttkort. Rátermettek és erősek lesznek az egyik irányban, de súlyos hiányt szenvednek más, ugyanolyan fontos területeken. Nem lesznek szellemileg életképes férfiak és nők. Szembeszökő hiányosságaik lesznek, melyek egész jellemüket megrontják. {CG 332.3}   

A folyamatos, egész éven át tartó tanulás átkai — Sok szülő majdnem egész éven keresztül az iskolában tartja gyermekét. Ezek a gyerekek kényszerűen végigmennek az általános tanulmányokon, de amit tanultak, nem marad meg bennük tartósan. Az állandóan tanuló gyerekek közül sokan szinte teljesen felhagynak a gondolkodással, szellemi életük visszafejlődik. Az állandó, egyhangú magolás elfárasztja az elmét és csak nagyon kevés hasznuk származik a tanultakból - sokaknak szinte fájdalmas lesz könyveket olvasni. Nem szeretnek tanulni és nem éreznek vágyat a tudományok megismerésére. Nem szoktak hozzá a rendszeres önvizsgálathoz és elmélkedéshez... {CG 333.1}   

Azért kevés a józanul gondolkodó és helyesen következtető fiatal, mert hamis befolyások akadályozzák az értelem fejlődését. A szülők és tanítók feltevése, hogy a folyamatos tanulás erősíti az elmét, helytelennek bizonyult, mert a legtöbb esetben éppen az ellenkező hatást váltotta ki. {CG 333.2}   

A bírálat a szülőket illeti — A tanárnak nem kell a szülők feladatát is elvégezni. Sok szülő félelmetesen elhanyagolja kötelességét. Ahogyan Éli, úgy ők sem fegyelmeznek megfelelően, azután kollégiumba küldik neveletlen gyermekeiket, elvárva, hogy ott kapják meg az otthon elmaradt nevelést. {CG 333.3}   

A tanári munkának nem sok becsülete van. Ha sikeresek némelyik önfejű fiatal megjobbításában, csak kevés köszönetet kapnak érte. Azonban, ha a fiatalok a gonoszok társaságát választják és a rosszból egy még rosszabb állapotba süllyednek, akkor a tanítót okolják s az iskolát ítélik el. Igazság szerint a legtöbb esetben a bírálat a szülőket illeti. Az övék volt az első és legkedvezőbb lehetőség, hogy megneveljék gyermekeiket, amikor lelkük még tanítható, szívük és gondolkodásuk könnyen befolyásolható volt. Ám a szülők tunyasága miatt a gyermekek szabadon követhették saját akaratukat, míg meg nem keményedtek gonosz cselekedeteikben. {CG 334.1}   

A szülők tartsák fenn a tanár tekintélyét! — Az egyik legnagyobb nehézség, amivel a tanároknak számolniuk kell, hogy a szülők nem támogatják őket a főiskola fegyelmének megteremtésében. Ha a szülők megfogadnák, hogy kezeskednek a tanítók tekintélyéért, sok engedetlenségnek, bűnnek és kicsapongásnak vennék elejét. A szülőknek meg kell követelniük gyermekeiktől, hogy tiszteljék a jogos tekintélyt és engedelmeskedjenek is neki. Lankadatlan szorgalommal és gonddal kell tanítaniuk, irányítaniuk és fékezniük gyermekeiket, míg a helyes szokások szilárdan megalapozódnak bennük. Ilyen neveléssel a fiatalok azelőtt tiszteletben tartották a társadalom rendjét és az erkölcsi korlátokat. {CG 334.2}   

Nem a gyermekek feladata megítélni, hogy a főiskola fegyelme ésszerű-e, vagy sem. Ha a szülők annyira megbíznak a tanárban és az iskola által képviselt oktatási rendszerben, hogy el merték küldeni oda gyermekeiket, akkor legyen józan értelmük és erkölcsi bátorságuk támogatni a tanárt a fegyelem megkövetelésében... {CG 334.3}   

A bölcs szülők hálásak azért, hogy vannak olyan iskolák, ahol nem tűrnek meg semmiféle törvénytelenséget, ahol a gyerekeket a kényeztetés helyett engedelmességre nevelik, és ahol jó befolyás éri őket. {CG 335.1}   

Vannak szülők, akik azért küldik romlott gyermekeiket iskolába, mert otthon már javíthatatlanok. Döntsék hát el ezek a szülők, hogy hajlandóak-e támogatni a tanárt a fegyelmezésben, vagy inkább készek elfogadni és elhinni gyermekeik minden hazug állítását?! {CG 335.2}   

Támogatni kell az iskola fegyelmét — Egyes szülők, akik gyermekeiket ... iskolába küldték, megmondták nekik, hogy ha valami értelmetlenséget követelnek tőlük, ne engedelmeskedjenek, akárki is legyen, aki követeli. Hogyan taníthatnak ilyet egy gyermeknek?! Tapasztalatlanságukban hogyan is tudnák megítélni, hogy mi ésszerű, és mi ésszerűtlen? {CG 335.3}   

Ha esetleg úgy tartja kedvük, hogy az éjszakát házon kívül töltsék - senki sem tudja, hol -, és nevelőik, tanítóik azt követelik, hogy adjanak számot hollétükről, ezt ők ésszerűtlennek és személyi jogaik megsértésének fogják tartani. Miféle erő vagy hatalom képes ezeket a fiatalokat kordában tartani, ha minden fegyelmezést ésszerűtlennek és szabadságuk korlátozásának tekintenek? {CG 335.4}   

Sok esetben ezek a fiatalok rövid idő után, tanulmányaik befejezése nélkül térnek vissza otthonaikba, hogy szabadon követhessék elhajlott, neveletlen és fegyelmezetlen akaratukat, amit nem tehettek az iskolában. Oktalan apák és anyák kényeztetésükkel tették tönkre mind ezt az életüket, mind lehetőségüket az örök életre. Ezeknek a lelkeknek az elvesztése őket terheli. {CG 335.5}   

Tudományok az iskola kapuin kívül — A gyerekeknek és fiataloknak ápolniuk kell az alaposság szokását az oktatásban. A főiskolai tanulmány nem foglal magában mindenfajta nevelést, amit meg kell kapniuk. Állandóan tanulhatnak, minden dologból, amit látnak és hallanak. Következtethetnek az okból az eredményre, tanulhatnak a környezetükből és az életkörülményekből. Mindennap tanulhatnak valamit, amit kerülniük kell és amit gyakorolhatnak, ami felemeli és nemesíti őket, megszilárdítja jellemüket és megerősíti bennük azokat az elveket, amelyek a valódi, nemes férfiasság és nőiesség alapjai. {CG 336.1}   

Ha felelőtlenül, célok nélkül kezdenek tanulmányaikhoz, ha megelégszenek azzal, hogy minden különösebb erőfeszítés nélkül csak végigjárják iskoláikat, akkor nem érik el azt a színvonalat, amelyre Isten szeretné fölemelni őket. {CG 336.2}