Komoly, ünnepélyes felhívás lelkészekhez

FELHÍVÁS MAGASABB SZÍNVONALRA

{TM 142}   

Petoskey, Michigan, {TM 142}   

1890. VIII. 20. {TM 142}   

Kedves Testvéreim! {TM 142}   

Isten feltárta előttem a mű valóságos állapotát. Ki sem tudom fejezni, ahogy ez lelkemre nehezedik, s, hogy mennyire aggaszt. Emberek kiadják magukat az igazság tanítóinak, s ilyen minőségben működnek is, pedig első sorban nekik volna szükségük arra, hogy Krisztus iskolájának kezdő elemeit megtanulják. Isten meggyőző, megtérítő erejének kell áthatnia a lelkészek szívét, vagy pedig lássanak más foglalkozás után. Ha Krisztus követeit áthatja annak komolysága, hogy az igazságot tárják a nép elé, akkor józan, meggondolt emberek lesznek, Isten munkatársai. Ha valóban megértették Krisztusnak a tanítványokhoz intézett megbízó szavait, akkor majd tiszteletteljesen nyitják meg Isten szavát, figyelnek utasításaira, oktatásaira. Mint akik az élők és holtak között állnak, a mennyből kérnek bölcsességet, azért, hogy tudatában legyenek, hogy Istennek adnak majd számot végzett munkájukról. {TM 142.1}   

TRÉFÁLKOZÓ LELKÉSZ

Mit végezhet a lelkész Jézus nélkül? Valóban: semmit. Mert ha világias, tréfálkozó ember, akkor nem tudja feladatát teljesíteni. Krisztus mondotta: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." Az ajkáról elhangzó tiszteletlen szavak, nevettető tréfás adomák egyáltalában nem valók a szószékre, s Isten szava határozottan elítéli, kárhoztatja. {TM 142.2}   

Testvéreim, mondom néktek, ha lelkészeink meg nem térnek, gyülekezeteink megbetegszenek s elhalnak. Csakis Istennek ereje változtathatja meg az ember szívét s telítheti Krisztus szeretetével. Csak egyedül Isten hatalma fékezheti a szenvedélyeket, szentelheti meg az ember vonzalmait. Akik lelkészi szolgálatot teljesítenek, alázzák meg szívüket, akaratukat pedig rendeljék alá Isten akaratának, legyen életük Krisztusban elrejtett élet. {TM 143.1}   

Mi a célja a lelkészi szolgálatnak? Vajon az-e, hogy a humort a vallással vegyítsük? Ilyen dolgok a színházba valók. Ha Krisztus kiábrázolódott a lélekben, ha az igazság, megszentelő erejével a lélek benső szentélyét elfoglalta, akkor majd nem lesznek tréfás vagy fanyar, ingerült mogorva emberek, hogy Krisztus drága tanításaira oktassanak veszendő lelkeket. {TM 143.2}   

Lelkészeink jellemének kell megváltoznia. Érezzék, hogy ha munkájukat nem Isten erejében végzik, ha saját tökéletlen igyekezetükre vannak utalva, akkor minden embernél nyomorultabbak. Krisztus segít minden evangélistának, aki, noha imádkozik, ott sír a tornác és az oltár között, lelki aggodalmában az Úrhoz kiált, jelenlétéért esedezve. Mert hiszen egyébként nem állhat a nép elé, mialatt az egész menny letekint rá, s angyalok tolla jegyzik minden szavát, magatartását és lelkületét. {TM 143.3}   

Oh, vajha az emberek félnék az Urat! Oh vajha az emberek szeretnék az Urat! Oh vajha Istennek hírnökei együtt éreznének veszendő lelkekkel! Akkor nem csupán szónokolnának, hanem Istennek ereje megelevenítené egész valójukat, szívük pedig izzana Isten szeretetének tüzétől. Gyengeségükből erőre jutnának, mert cselekvői az igének. Hallanák Jézus szavát: "Íme Én tiveletek vagyok mindenkor." Jézus volna tanítójuk. Az általuk hirdetett igének volna elevenítő ereje, erősebb a kétélű fegyvernél, mely alhat a szívnek és a léleknek mélyéig és megítéli a gondolatokat, s a szív szándékait. Ahogyan a szónok a menny jelenlétét értékeli, s ahogyan tiszteli és bízik Isten erejében, olyan mértékben részesül a menny elismerésében, mint istennek munkatársa. Ugyanilyen mértékben válik Istennek hatalmas eszközévé. {TM 143.4}   

Akik lelkek üdvösségéért munkálkodnak, részesülniük kell a felemelő, nemesbítő erőben, állandóan növekedniük kell Istennek ismeretében és az igazságban. Ha az evangélium szolgája Istennek élő igéjéből merített szavakat szólja, ha hiszi és elvárja Krisztus együtt működését, akinek szolgája. Ha önmagát elrejti, és Jézust magasztalja, a világ üdvözítőjét, akkor szavai hallgatóinak szívébe férkőznek s munkáját a menny elismerése kíséri. A Szentlélek Istennek élő ügyvivője, aki meggyőz a bűnről. Ez a mennyi küldött, ügyvivő tárja a szónok elé a keresztben bemutatott áldozat áldásait: s mialatt az igazság a jelenlévők lelkét érinti, Krisztus magához vonzza őket, és munkálkodik természetük átformálásán. Krisztus készen áll, hogy gyengeségeiken segítsen, hogy tanítson, vezessen s hogy mennyből származó eszmékkel lelkesítsen. {TM 144.1}   

Emberek milyen keveset tehetnek lelkek megmentése érdekében, ámde milyen sokat Krisztus által, ha Lelke áthatja őket! Az ember, ha tanít is, de nem olvashat hallgatói szívében. Ám Jézus kegyelmet oszt, minden lélek szükséglete szerint. A Lélek ismeri az ember képességeit, gyengeségeit, erejét. Az Úr munkálkodik emberek szívén. Az evangélista pedig, hallgatói számára, a halál illata lehet a halálra, ha eltávolítja őket Krisztustól. Vagy ha odaszentelt életű, hű, nem önmagában bízik, hanem Jézusra tekint fel, akkor az élet illata lehet az életre, lelkek számára, akik már a Szentlélek meggyőző hatása alatt állnak, s szívüket az Úr előkészítette az üzenetek befogadására, melyekkel emberi ügyvivőjét megbízta. Isten érinti a hitetlenek szívét, hogy azután engedjenek az igazság üzenetének. "Isten munkatársai vagyunk." A szívbe plántált meggyőződés, s az ige világossága megelevenítik a lélek szunnyadó erőit, képességeit. Isten Lelke munkálkodik a szíven, s együttműködik Isten művével, emberi eszközei útján. Ha lelkészek tudatára ébrednek annak, hogy maguk is alapos reformációra szorulnak, ha érzik, hogy magasabb színvonalra kell feljutniuk, akkor a gyülekezetekre gyakorolt hatásuk felemelő és nemesbítő lesz. {TM 144.2}   

GYŐZZÜNK TITKOS HIBÁK, BŰNÖK FELETT

A lelkészkarban bűnösök vannak. Nem vívnak élet-halál harcot, hogy a szoros kapun át bejussanak. Isten nem működik együtt velük, mert nem tűrheti a bűn jelenlétét. Isten Lelke gyűlöli a bűnt. Még az angyalokat is akik trónját körülvették, akiket szeretett, de akik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták lakóhelyüket, Isten száműzte a mennyből lázadó vezérükkel együtt. Isten trónjának alapzata szentség, a bűn a szentségnek az ellentéte. A bűn feszítette keresztre Istennek Fiát. Ha az emberek láthatnák, hogy a bűn mennyire gyűlöletes, akkor nem tűrnék el, sem nem nevelnék magukat bűnre. Életüket és jellemüket megreformálnák. Titkos hibáikat legyőznék. Ha a menny szentjei akartok lenni, akkor először a földön legyetek szentek. {TM 145.1}   

Szükséges, hogy hittestvéreink legyőzzék titkos hibáikat, vétkeiket. Isten neheztelése felhőként lebeg körülöttük. A gyülekezetek gyengék. Önzés, könyörtelenség, kapzsiság, irigység, rágalmazás, hamisság, lopás, rablás, érzékiség, könnyelműség és paráznaság vádjai terhelik azokat, akik állítják, hogy hiszik a korszerű, szent, ünnepélyes igazságot. Hogyan lehet megtisztítani a tábort ezektől az átkos dolgoktól? Ha azok, akik magukat keresztényeknek vallják, állandóan űzik, bennük élnek? Valamennyire óvatosak vigyáznak magukra az emberek előtt, ám életük Istent sérti. Tiszta szemei látják, tanuk jelentik, feljegyzik bűneiket, mind a nyíltakat, mind a titkosakat. S ha meg nem térnek, ha meg nem vallják bűneiket Krisztusnak, ha nem esnek töredelemmel a sziklára, akkor bűnük vádként feljegyzetten marad a Cselekedetek Könyvében. Oh, rettenetes történetek tárulnak majd a világ elé az ítélet napján, - a be nem vallott bűnök, az el nem törölt bűnök történetei! Oh, vajha ezek a szegény lelkek belátnák, hogy haragot halmoznak fel a haragnak napjára! Akkor majd a szívnek gondolatai, s a cselekedetek is nyílván valókká lesznek. Testvéreim, mondom néktek szükséges, hogy megalázkodjatok Isten előtt. "Szűnjetek meg gonoszt cselekedni", ámde ne álljatok meg itten, "tanuljatok jót tenni". Csak úgy dicsőíthetitek Istent, ha gyümölcsöztök az ő dicsőségére. {TM 146.1}   

Lelkészek! Kezdjétek meg a munkát önmagatokon Krisztusért. Szentségtelen életetek által botránykövet helyeztetek saját gyermekeitek és a hitetlenek útjába. Közületek néhányat az indulatok uralnak a szenvedély és előítélet. Így csak tisztátlan, romlott áldozatokat mutattok be Istennek. Krisztusért kérlek benneteket, tisztítsátok meg a tábort, s az ő kegyelme által kezdjétek meg önmagatokon a személyes munkát. A lélek megtisztítását erkölcsi szennyfoltjaitól. A vidám lelkész a szószéken, vagy aki mindenekfelett dicséretre pályázik, olyan látvány, amely ismét megfeszíti Istennek Fiát, s Reá nyíltan szégyent hoz. Alapos bűnbánatra, Üdvözítőnkbe, Jézus Krisztusba vetett hitre, éber őrködésre, szüntelen imádkozásra, s az Írások szorgalmas tanulmányozására van szükség. Isten mindazért felelősségre von, amivé lehettünk volna, de nem lettünk. Amit megtehettünk volna, de nem teljesítettük, mert nem használtuk fel tehetségeinket Isten dicsőségére. Mindaz a tudás, amit megszerezhettünk volna, de nem tettük, örök veszteségünk marad, még ha lelkünket, életünket nem is veszítjük el. Minden befolyásunk Istent illeti Mindazt, amit megszerzünk, használjuk fel az ő dicsőségére. Minden vagyonunkat, amit az Úr reánk bízott, helyezzük Isten oltárára, hogy az ő kezébe adjuk vissza. Mi magunk munkáljuk sorsunkat. Segítsen Isten mindannyiunknak, hogy bölcsen az örökkévalóságot válasszuk. {TM 146.2}   

Testvéreim! A föld történelmének legünnepélyesebb szakában élünk. Nincs időnk a bűnözésre. Mindenkor veszedelmes dolog törvényszegésben élni. Ám bizonyos értelemben ez különösen napjainkra vonatkozik. Az örökkévaló világ küszöbén állunk, sokkal komolyabban kell vennünk az időt és az örökkévalóságot, mint ezelőtt bármikor. Mindenki vizsgálja meg önnön szívét, mindenki könyörögjön az Igazság Napjának fényes sugaraiért, hogy elűzze a lelki sötétséget, hogy megtisztítsa a szennytől. "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsátja bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól." Érzelmektől eltekintve, hit által, Jézus a mi Üdvösségünk szerzője, hitünk bevégzője. Drága kegyelme által megerősíti erkölcsi erőnket, és a bűnösök úgy tekinthetnek magukra, mint akik meghaltak a bűnnek, de élnek Istennek, Jézus Krisztus által. Egyszerű hit, Krisztus szeretetével egyesülve, összekapcsolja a hívőt Istennek. Mialatt Krisztus jó vitézként harcolja harcát, az egész hűséges világegyetem rokonszenvét élvezi. A szolgáló angyalok körülveszik, hogy küzdelmeiben segítsék, tehát bátran állíthatja: "Az Úr az én segítségem." "Az Úr az én erősségem és pajzsom", senki le nem győzhet. "Kegyelemből tartattatok meg, hit által és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez." {TM 147.1}   

Istennek végtelen bölcsessége és hatalma tevékenykedik miérettünk. A mennyei sereg valóban harcolja harcainkat érettünk. Mindenkor feszült figyelemmel kísérik a lelkeket, az Üdvözítő vérén vásárolt tulajdonait. Krisztus áldozata által felismerik az emberi lélek értékét. Az Úr oldalán állni, mindenkor biztonságos, de nem félszívvel, hanem teljesen. Éppen az ilyen félszívű, közömbös, gondatlan munka választ el Jézustól erőtök forrásától. Ezért így imádkozzatok: "Végy el mindent tőlem, elveszthetek vagyont, világi dicsőséget, mindent, csak a Te színed legyen velem." Mindenkor biztonságot ad ha lelkünket Istenre bízzuk, aki az egész mennyen és földön uralkodik {TM 148.1}   

KUTASSÁTOK AZ ÍRÁSOKAT, ÉS HITTEL IMÁDKOZZATOK

Lelkésztestvéreim, vajon hozzálátnak-e a körültekintő munkássághoz megszívleli-e Pál apostolnak Titushoz intézett figyelmeztetését: "Az ifjakat hasonlóképpen intsed, hogy legyenek mértékletesek. Mindenben te magadat adván példaképül a jó cselekedetekben, a tudományban romlatlanságot, méltóságot mutatván. Egészséges, feddhetetlen beszédet, hogy az ellenfél megszégyenüljön, semmi gonoszt sem tudván rólatok mondani." Tit. 2:6-8, 11-15. {TM 148.2}   

Isten megmutatta nekem, hogy területi konferenciáink egész lelkészkara elhanyagolja az Írások tanulmányozását, az igazság kutatását. Ha elméjüket kellőképpen fegyelmeznék, ha ott felhalmoznák Krisztus drága tanításait, akkor bármikor s bármilyen szükség esetén meríthetnének a tudás kincstárából, újat és régit, hogy Istennek egyházát táplálják, megadván mindenkinek a maga eledelét a maga idejében. Ha Krisztus a lélekben lakozik, akkor élő vízforrássá válik, "élő vizek kútforrásává az örök életre!" {TM 148.3}   

Azt mondom, amit láttam, s ami igaz, nevezetesen, hogy jól irányított, kitartó igyekezettel több, sokkal több lelket vezethetnénk az igazság ismeretére. Oh, a vég közel! Ki áll készen Krisztusért, aki felkel trónjáról, hogy felöltse a bosszúállás ruháit? Kiknek neveit jegyezték be az élet könyvébe, amely a Bárányé? Csak azok nevei szerepelhetnek ott, akik követik a Bárányt, valahova megy. Vetkőzzétek le téves eszméiteket, jellemetek kifogásolható tulajdonságait. Ámde öltözzétek fel Krisztus életszentségének öltözékét. Hitet és szeretetet! Oh mennyire nélkülözik mindkettőt a gyülekezetek! A mennyei kereskedő tanácsolja nektek: "Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy., és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss." Isten mentsen meg attól, hogy akik területeinken az igét hirdetik, a bolond szüzekhez hasonlítsanak, akiknek ugyan voltak lámpáik, de nélkülözték a kegyelem olaját, ami a lámpában ég, és világít. Oh, több imádkozó evangélistára van szükségünk, - férfiakra, akikben él a szeretet által munkálkodó hit és megtisztítja a lelket. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Mennyire tökéletlen a hit a mi gyülekezeteinkben. Miért nem hisszük, hogy az Úr úgy tesz, ahogyan megmondotta? {TM 149.1}   

Mi Isten szolgái vagyunk mindannyiuknak adott tálentumokat, természetes és lelki adományokat. Mint Isten gyermekeinek, alkalmasságunknak a mennyei lakhelyek számára állandóan fokozódnia kellene. Krisztus mondotta tanítványainak, hogy elmegy, és helyet készít számukra. Aki megragadja Krisztus igazságos szentségét, tökéletes emberré válhat Krisztus Jézusban. Magasabb szempontból tevékenykedve, Krisztus példáját követve, átalakulhatunk az ő hasonlatosságára mindinkább nemesbedve, megjavulva. {TM 150.1}   

Az Üdvözítő így imádkozott: "Szenteld meg őket a Te igazságoddal, a te igéd igazság." Akiket az igazság nevelt, fegyelmezett, azok az igének cselekvői lesznek, szorgalmasan olvassák a Bibliát, komoly vágyakozással kutatják az Írásokat, hogy megértsék, hogy értelmesen teljesítsék Isten akaratát. {TM 150.2}   

LEGYETEK UDVARIASAK

Területeink evangélistái meggondoltan járjanak Isten színe előtt. Az apostol tanítására: "Legyetek kegyesek" /azaz udvariasak/, a hivatásukban igen nagy szükségük van, minthogy őrködniük kell lelkek felett, akikért számadással tartoznak, törekedjenek tehát a tévelygők megmentésére. Lehet, hogy elveinkhez híven jársz el, lehetsz igazságos, becsületes és vallásos, ám mindezzel együtt gyengédséget, szívességet és udvariasságot is gyakorolnod kell. Ha valaki tévelyeg, légy iránta még gyengédebb. Ha nem vagy udvarias, elűzheted az illetőt Krisztustól. Minden kiejtett szavad, sőt hangsúlyod is mutasson önzetlen érdeklődést, részvétet a veszélyben forgó lelkek iránt. Ha nyersen, vádolóan, türelmetlenül bánsz vele, akkor éppen az ellenség malmára hajtod a vizet. Ajtót nyitsz a kísértéseknek, Sátán pedig úgy tűntet fel előttük, mint aki nem ismered az Úr Jézust. Azt gondolják, hogy saját útjuk a helyes, s, hogy jobbak, mint ti. Tehát hogyan nyerheted meg a tévelygőket? Ők felismerik az őszinte kegyességet, amely szavakban és jellemben láthatóvá válik. Ha megtérést, bűnbánatot és hitet és alázatosságot akarsz tanítani, akkor Jézus szeretetének szívedben kell lakoznia. Az igazság, amelyben hiszel, képes megszentelni a lelket, s átformálja az ember egész lényét. Nemcsak szavait és magatartását változtatja meg, hanem megalázza büszkeségét és megtisztítja a lélek templomát minden szennytől. {TM 150.3}   

BIBLIAI VALLÁSOSSÁG

Még lelkészeink közül is csak kevesen élnek megszentelt életet. Éjjel-nappal szomorkodom durvaságukon, nyersességükön, barátságtalan szavaikon és lelkületükön, pedig magukat a mennyei Király gyermekeinek, a királyi család tagjainak vallják. Kemény szívűek, részvétlenek, nyersek azokkal szemben, akiket nem kedvelnek. A menny könyveiben pedig nagy bűnként jegyzik fel. Sokan beszélnek az igazságról, tanítják az igazság elméletét, ám Jézusnak szívet lágyító szeretete nem vált jellemük élő, tevékeny elemévé. {TM 151.1}   

Korunk, - mondhatnánk - az egyetemes hitehagyás korszaka. Akik pedig vallják, hogy magasabb rendű igazságot hirdetnek, de ha jellemük és eljárásuk nem egyezik Isten igazságával, akkor félrevezetik a gyülekezeteket. Isten jósága, kegyelme, részvéte, gyengédsége és szeretete nyilvánuljon meg mindazok szavaiban, magatartásában és jellemében, akik magukat Isten gyermekeinek vallják, különösen pedig azokéban, akik állítják, hogy az Úr Jézus hírnökei, akiket az élet Igéjével, a veszendők megmentése érdekében küldött ki. A Biblia parancsa szerint, kerüljék mindazt, ami jellemükben nyers és durva. Oltassanak be Krisztusba, az élő szőlőtőkébe. Olyan gyümölcsöket teremjenek, mint a szőlőtő. Az ágak csak így bizonyíthatják a szőlőtő értékességét. {TM 151.2}   

Krisztus azért jött le világunkra, hogy az Atyát kinyilatkoztassa, az akkor uralkodó nagy sötétség, tévedés és babonaság közepette. Krisztus tanítványai képviseljék a Mestert mindennapi életükben. Így árad a mennyei világosság tiszta sugarakban a világra. Így tárul a világ elé olyan jellem, amely teljesen különbözik azok jellemétől, akik nem választották Isten igéjét életük vezérévé és mértékegységévé. Őrizzük meg Isten ismeretét, a világot borító sötétség közepette s a népeket övező nagy sötétségben. Századról századra rosszul mutatták be Krisztus tiszta jellemét azok, akik magukat híveinek és Isten Igéje hívőinek tartották. Keményszívűség jellemezte életüket. Szeretet és jóság és őszinte udvariasság gyorsan eltűnt az egyházakból és az evangélium szolgái szívéből. Mit gondolhat minderről Isten világegyeteme? Akik magukat Krisztus képviselőinek vallják, inkább a Sátánt jellemző szívtelenséget mutatják, amely őt alkalmatlanná tette a mennyre. Ugyanez a sors vár azokra, akik ismerik az igazságot, de megszentelő ereje elől elzárják szívüket. "Tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." Krisztus szolgái nemcsak Jézus prédikálása által vezessék az embereket megtérésre, hanem őrködjenek szüntelenül felettük, tanításukkal és példaadásuk által tárják eléjük az Urat, az üdvözítő Jézus Krisztust. Szenteljék meg magukat, azért, hogy hallgatóik is megszentelődjenek. Így mindannyian növekszenek majd a kegyességben, kegyelemből kegyelembe, amíg Istennek követe tökéletességben állíthat elő minden embert Krisztus Jézusban. Akkor majd láthatóvá válik az evangélista tisztsége, valóságos szent jellegében. {TM 152.1}   

SÜLLYEDŐ SZÍNVONAL

A lelkészi tisztség színvonala nagyon süllyedt. Az igaz szentély lelkészét a világ félreismeri. Isten kész arra, hogy embereket munkatársaiul fogadjon, őket a világ világosságává tegye, ügyvivőkké, akik által kegyelmesen világosságot áraszthat. Ha az üzenet hirdetőiben nem él, nem lakozik Krisztus, ha nem őszinték, - s néhányan nem azok - vajha az Úr felébresztené őket tévedésükből, mielőtt végleg késő. Isten azt akarja, hogy az emberek gyengédek, jószívűek legyenek, hittestvéri szeretettel egymás iránt. Jézus arra vár, hogy megnyissák előtte az ajtót, hogy beléphessen, hogy szívükbe áraszthassa szeretetének melegét, minden emberi kapcsolatában az Üdvözítőt tárja a világ elé. {TM 153.1}   

Az evangélium szolgái gyakran a bírálók szerepét viszik, hajlandóságot mutatnak éles vitákra. Szombat szombatot követ, ám a hallgatóság lelkébe és szívébe Krisztus kegyelméből szinte semmi sem áradt. Így történik, hogy az evangélium szolgálatát nem tartják fontosnak. Az egész menny a bűnösök üdvözítésén munkálkodik, s ha az emberiség legszegényebbjei töredelemmel járulnak az Atya elé, mint a tékozló fiú, akkor az egész mennyei sereg örvend. A mennyben gyengéd melegség, udvariasság és szeretet uralkodik. Járuljanak a lelkészek imában Isten elé, vallják meg bűneiket s a kisgyermek egyszerűségével kérjék a szükségelt áldást. Könyörögjetek Krisztus szeretetének gyengéd melegségéért, azután pedig vigyétek bele beszédeitekbe, ne engedjétek, hogy csak valaki is azzal távozzék, azt mondja, hogy a hittételek, amelyeket hisztek, alkalmatlanná tesznek a szenvedő emberiséggel való együttérzésre, s annak kifejezésére, - azaz hogy vallástokban nincs szeretet. A Szentléleknek szíveteken végzett munkája kiégeti majd az önzés seprejét, s olyan szeretetet mutat, mely tűzben megpróbált, nevezetesen gazdagító szeretetet. Aki ezzel a szeretettel bír, együtt érez Vele, aki úgy szeretett minket, hogy életét adta a mi megváltásunkért. {TM 153.2}   

NE EMBERT DICSŐÍTSETEK

Pál, a korinthusiakhoz szólva mondja: "Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való." Ez az, amire Krisztus is tanította tanítványait: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." Pál, a lelkészek és a nép lelkére akarja kötni annak az okát, hogy Isten miért bízta az evangéliumot gyenge és tévelygő emberekre, - nevezetesen, hogy ne embert illesse az egyedül Istent megillető dicsőség, hanem minden dicsőség csak egyedül Istené legyen. A követ ne dicsőítse önmagát, s ne tulajdonítsa magának a sikert, még csak ne is osztozzék az Istent illető tiszteletben, mintha a saját erejéből végezte volna munkáját. Jól felépített érvelések és a hittételeknek vitaszerű bizonyítása csak ritkán tesznek jó hatást a hallgatóságra. Nem ébreszt ínségük vagy veszedelmük tudatára. Krisztus szeretete által meglágyult és részvétteljes szívből fakadó egyszerű, rövid vallomások, megállapítások mustármagként hatnak. Krisztus ehhez hasonlította kijelentéseit a mennyei igazságokról. Ő, az ő Lelkének életadó erejét hinti az ember lelkébe, hogy az igazság magja kicsírázzék, és gyümölcsöt hozzon. {TM 154.1}   

Vajon hittestvéreim megszívlelik-e, hogy nem embert illeti a dicsőség? Vajon elismerik-e, hogy Krisztus munkálkodik az emberek szívén, s nem ők? Vajon testvéreim, az evangélium szolgálatában esedezve járulnak-e Isten elé, az ő jelenlétéért és erejéért? Mindaddig ne prédikáld az igét, amíg meg nem tudod, saját tapasztalatodból, hogy mit jelent számodra Krisztus. Ha a Krisztus életszentségébe vetett hit megszentelte szívedet, akkor prédikálhatod Krisztust, akkor felmagasztalhatod a feltámadt Üdvözítőt hallgatóid előtt. Jézus szeretete által megalázkodott és benne felolvadt szívvel mondhatod: "Íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit." {TM 154.2}   

ÁPOLD A HITET ÉS A SZERETETET

Sajnos, elhanyagolják a Biblia olvasását és tanulmányozását. Nem kutatják alázatos szívvel, önmaguk számára. Ne fogadjátok el emberek bibliamagyarázatát, bármilyen állást töltsenek is be, hanem vegyétek elő a Bibliát s keressétek magatok az igazságot. Miután Jézus beszélt hozzájuk, a samaritánusok mondották az asszonynak: "Nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus." Kezünkben az igazság báránya, tárháza. Ássatok mélyre s akkor a legértékesebb ismerethez juttok. Sokan megrestültek és bűnösen elhanyagolták az Írások kutatását, ezért nélkülözik Isten Lelkét, úgyszintén Igéjének ismeretét. János Jelenéseiben olvassuk, hogy csak a nevük az, "hogy élnek", ám halottak. Testvéreim! H a Szentlélek késztetésének nem engedtek, ha nem ő az indítója tevékenységeteknek, ha befolyását nem kéritek, azért, hogy Isten erejében munkálkodjatok, akkor Isten üzenete hozzátok így hangzik: "Csalás áldozatai vagyok: s végzetessé válhat számotokra. Meg kell térnetek. Először világosságot kell kapnotok, hogy világosságot áraszthassatok. Fogadjátok magatokba az Igazság Napjáénak fényes sugarait." Akkor majd elmondhatjátok Ésaiással együtt: "Kelj fel, világosodják, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt." Ápoljátok a hitet és a szeretetet. "Íme nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna." Keressétek az Urat. Mindaddig ne nyugodjatok, amíg biztosan nem tudjátok, hogy Krisztus a ti Üdvözítőtök. {TM 155.1}   

Testvéreim, mindenkor gondoljatok arra, hogy a Biblia vallása sosem írtja ki a részvétet, a rokonszenvet. Tanítsátok, műveljétek a valóságos keresztényi udvariasságot, vigyétek bele minden érintkezéstekbe, testvéreitekkel és világiakkal. Családjaink is sokkal több szeretetre és udvariasságra szorulnak, mint amennyiben részesülnek. Ha szolgáló evangélista hittestvéreink naponta magukba szívják Krisztus lelkületét, akkor valóban udvariasak lesznek. Nem tekintik gyengeségnek a gyengédséget, a szánalmat, mert hiszen ez Krisztus evangéliumának egyik alapelve. Krisztus tanítása meglágyítja, engedelmessé teszi a lelket. A szívbe befogadott igazság a Lélek megújulását eredményezi. Akik szeretik Jézust, szeretni fogják a lelkeket, akikért meghalt. A szívbe plántált igazság Jézus szeretetét és átalakító hatalmát bizonyítja. Ami durva, fanyar, bírálgató, uralomra törő, az nem Krisztustól, hanem Sátántól ered. Hidegség, szívtelenség, a gyengéd részvét hiánya kovászként járja át Izrael táborát. Ha engedjük, hogy ezek begyökerezzenek, mint ahogyan az elmúlt évek folyamán, akkor gyülekezeteink szánalmas állapotba kerülnek. Az igazság minden tanítójának jelleme hasonlítson Krisztus jelleméhez. Az az ember, aki a keresztény erényeket ápolja magában, nem lesz haragos, nem szidalmaz, nem veti meg felebarátját. Érzi, hogy az isteni természet részesévé kell válnia, s hogy a mennyei kegyelem bőséges forrásából állandóan merítenie kell, mert egyébként kiapad lelkéből az emberszeretet teje. Krisztusért szeressünk minden embert. Az érzéki szívnek nem esik nehezére kedvenceit szeretni, s ezeket pártfogolni. Ám Krisztus parancsa, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett bennünket. "A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik a békességen munkálkodnak." {TM 156.1}   

Komoly, ünnepélyes munka vár rátok, nevezetesen, hogy az Úrnak utat készítsetek. Mennyei kenetre szorultok, de meg is kaphatjátok. "Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen." Ki űzhet tréfát, ki folytathat könnyelmű társalgást, beszédet, mialatt hit által a megöletett Bárányt szemléli, aki az Atya trónja előtt, Közbenjáró gyanánt könyörög földi egyházáért? {TM 157.1}   

Hittel tekintsünk fel a trónt övező szivárványra, amely mögött bevallott bűneik felhője lebeg. Az ígéret szivárványa biztosíték minden alázatos, töredelmes hívő lélek számára, hogy élete Krisztuséval egy, s, hogy Krisztus egy az Atyával. Isten haragja egyetlen lélekre sem zúdul, aki Benne keres menedéket. Isten kijelentette: "Meglátom a vért és elmegyek mellettetek." "Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről." {TM 157.2}   

Krisztus végtelen szeretettel szereti a világot. Odaadta érte drága életét. Ő volt az Atya egyszülöttje. Feltámadt a halálból, Istennek jobbjára ült, s közbenjár miérettünk. Ez a Jézus, megdicsőült emberiségében, szüntelen szeretetében, a mi Üdvözítőnk., Ő parancsolata nekünk, hogy úgy szeressük egymást, ahogy ő szeretett bennünket. Vajon akarjuk-e ezt a szeretetet ápolni? Hasonlatosak leszünk-e Jézushoz? {TM 157.3}   

***** {TM 158}   

A zsidók közül sokan jöttek és hallgatták, amikor Krisztus az üdvösség csodáit kinyilatkoztatta, - ám nem azért jöttek, hogy tanuljanak, azért jöttek, hogy bíráljanak, hogy beszédében valamit találjanak Ellene, amivel a nép előítéletét felkelthetik. Ezek a zsidók elégedettek voltak tudásukkal, ám Isten gyermekeinek ismerniük kell a jó Pásztor hangját. Vajon nem időszerű volna-e, hogy böjtöljünk és imádkozzunk Isten színe előtt? Véleménykülönbségek veszélye környékez, az a veszély, hogy pártoskodunk vitatott pontok felett. Vajon nem kellene-e komolyan keresnünk az Urat, lelkünkben megalázkodva, azért, hogy megismerhessük az igazságot? —RH 1890. II. 18. {TM 158.1}   

***** {TM 158}   

Vigyázz, nehogy példaadásod másokat veszedelembe ne döntsön. Rettenetes dolog, ha lelkünk üdvösségét elveszítjük, ám még rettenetesebb, ha olyan életet élünk, amely mások vesztét okozza. Az a gondolat, hogy befolyásunk a halál illata legyen a halálra, félelmes gondolat, ám lehetséges. Ezért nagyon gondosan őrködjünk gondolataink, szavaink, szokásaink, indulataink és hajlamaink felett. Isten személyes életszentségre szólít fel. Csak, ha Krisztus jelleme nyilatkozik meg bennünk, akkor tudunk együttműködni Vele lelkek megmentésére. —RH 1904. XII. 22. {TM 158.2}