A szent írások

HOGYAN KUTASSUK AZ ÍRÁSOKAT?

{TM 105}   

Hogyan kutassuk az Írásokat, annak érdekében, hogy megértsük tanításait? Lássunk Isten Igéjének tanulmányozásához töredelmes szívvel, tanulni vágyó, imádkozó lélekkel. Ne gondoljuk, - mint ahogyan a zsidók tették, - hogy eszméink és véleményeink tévedhetetlenek. Azt se tegyük, amit a pápisták, akik szerint bizonyos egyének az igazság és az ismeret egyedüli őrzői, s hogy az embereknek nincs joguk az Írásokat önmaguk számára tanulmányozni, hanem el kell fogadniuk az egyházatyák magyarázatait. A Bibliát ne azért tanulmányozzuk, hogy saját előítéleteinket, véleményeinket alátámassza, hanem egyedüli célunk legyen, hogy megismerjük Isten akaratát. {TM 105.1}   

Sokan attól félnek, hogy ha egyetlen pontban is beismernék tévedésüket, mások kétségbe vonnák az igazság egész elméletét. Ezért úgy érezték, hogy a kutatás, a tanulmányozás meg nem engedhető, mert szakadásra, egyenetlenségre vezetne. Ám ha a tanulmányozásnak ez az eredménye, minél előbb történik, annál jobb. Ha vannak, akiknek Isten Igéjébe vetett hite nem állja meg az Írások tanulmányozásának próbáját, minél előbb napfényre kerül, annál jobb, mert megnyílik az út, hogy tévedésüket belássák. Tarthatatlan volna, hogy régebben elfogadott álláspont vagy elfogadott eszme soha, semmilyen körülmény között fel nem adható. Csak egyedül Egyetlenegy a tévedhetetlen Ő, aki az út az igazság és az élet. {TM 105.2}   

Akik megengedik, hogy előítéletük elzárja előlük az igazság ismeretét, nem részesülhetnek mennyei megvilágításban. Ugyanis ha az Írásnak egy-egy elvét feltárják, sokan nem azt kérdezik: Igaz-e, - összhangban van-e Isten szavával, - hanem: Ki adta elő, ki hirdeti? S ha nem a nekik tetsző forrásból ered, nem fogadják el. Annyira elégedettek saját eszméikkel, hogy nem akarják tanulmányozni az Írás bizonyítékait, azért, hogy meg érthessék, hanem előítéleteik miatt elvetik, nem foglalkoznak velük. {TM 105.3}   

Az Úr gyakran ott munkálkodik, ahol legkevésbé várnák. Megdöbbent bennünket, mert saját választása szerinti ügyvivői által nyilatkoztatja ki hatalmát, viszont elhalad emberek mellett, akikhez feltekintettünk, mert tőlük vártuk a világosságot. Isten azt akarja, hogy az igazságot az igazságért fogadjuk el, - azért, mert az igazság. {TM 106.1}   

A Bibliát nem szabad emberek eszméi szerint értelmezzünk, bármilyen hosszú időn keresztül tartották is igaznak. A magyarázók szavait, véleményeit ne fogadjuk el Isten szavának. Ugyanolyan tévedő halandók, mint mi magunk. Isten adott józan észt nekünk és nekik is. A Biblia önmagát értelmezi. {TM 106.2}   

ÓVATOSAN TÁRJUNK FEL ÚJ SZEMPONTOKAT

Akik az Írásból új szempontokat tárnak elő, legyenek igen óvatosak, tanulmányozzák a tételeket alaposan, készüljenek fel, hogy azokat a Bibliából bizonyíthassák. Ne hozzunk semmi olyat, ami széthúzást okozhatna, csakis világos bizonyítékok alapján történjék, nevezetesen, hogy Isten különlegesen időszerű üzenetet küld. {TM 106.3}   

Ám óvakodjunk visszautasítani az igazságot. Népünk nagy veszedelme, hogy emberekre tekintenek, emberekhez ragaszkodnak, emberekbe kapaszkodnak. Akik nem szokták meg, hogy a Bibliát önmaguk tanulmányozzák, hogy a bizonyítékokat mérlegeljék, vezetőikben bíznak, elfogadják döntéseiket, határozataikat. Ezért sokan visszautasítják az Isten által küldött üzeneteket, ha a vezető hittestvérek nem fogadják el. {TM 106.4}   

Senki se állítsa, hogy ismeri az egész igazságot, amelyet Isten ad népének. Az Úr ezt nem tűrheti. Ő mondotta: "Íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat." Még akkor is, ha összes vezető férfiaink visszautasítanák a világosságot és az igazságot, és az ajtó továbbra is nyitva áll. Az Úr majd támaszt férfiakat, akik a népnek az időszerű üzenetet közvetítik. {TM 107.1}   

AZ IGAZSÁG MEGÁLL, MEGMARAD

Az igazság örökkévaló: küzdelme a tévedéssel csak annál inkább bizonyítja erejét. Sose vonakodjunk az Írások tanulmányozásától olyan egyénekkel, akikről joggal feltételezzük, hogy kívánkoznak az igazság ismeretére. Feltéve, hogy az egyik hittestvérnek a tizedtől eltérő véleménye van, s felkeres téged, felajánlja, hogy együttesen tanulmányozzátok az Írásnak ezt a pontját. Vajon te telve előítélettel, ellenkezz-e vele? Kárhoztatva eszméit, alkalmat sem adva neki, hogy őszintén meghallgasd? Az egyedüli helyes út, hogy mint keresztények, Isten Igéjének fényénél hozzáfogjunk s tanulmányozzuk a kérdéses pontot, amely feltárja az igazságot és leplezi a tévedést. Eszméinek kigúnyolása legkevésbé sem gyengíti álláspontját, még ha hamis is, sem nem erősíti a te álláspontodat, még ha igaz volna is. Ha hitünk oszlopai nem bírják el a szigorú vizsgálatot, akkor a legfőbb ideje, hogy tudomásul vegyük. Farizeusi lelkületnek közöttünk nincs helye. {TM 107.2}   

TANULMÁNYOZZUK AZ ÍRÁSOKAT TISZTELETTELJESEN

Tiszteletteljesen lássunk a Biblia tanulmányozásához. Érezzük, hogy Isten színe elé járultunk. Könnyelmű beszédtől, tréfálkozástól tartózkodjunk. Míg a Biblia némely része könnyen érthető, másutt találhatunk nehezebben felfogható részeket, lényeges kellék a türelmes tanulmányozás, az elmélkedés és a komoly ima. Ha a Bibliát megnyitjuk, imádkozzunk a Szentlélek megvilágosításáért. Áll az erős ígéret, hogy el is nyerjük. {TM 107.3}   

Az a lelkület, amellyel az Írásokat tanulmányozod, határozza meg a melletted álló vezető jellemét. A világosság angyalai segítenek az alázatosoknak, akik mennyei vezetésért esedeznek. Ám ha a Bibliát tiszteletlenül veszik kézbe, önelégült lelkülettel, telve előítélettel, akkor Sátán a készséges segítő, aki Isten igéjének világos kijelentéseit elferdíti. {TM 108.1}   

Vannak, akik könnyelműen, gúnyosan, sőt csúfolódva kezelik azokat, akik nincsenek velük egy véleményen. Mások sorozatos kifogásokkal élnek minden újabb meglátással szemben. Ha pedig ezekre az ellenvetésekre az Írás világos választ ad, nem ismerik el az előadott bizonyítékokat, nem engedik, hogy meggyőzzék őket. Kérdéseik nem arra szolgálnak, hogy eljussanak az igazságra, hanem, hogy mások gondolatait megzavarják. {TM 108.2}   

Sokan éleselméjűségüknek és felsőbbségük bizonyítékának tartják, hogy másokat zavarba ejthetnek az igazságot illetőleg. Bonyolult érvelésekkel állnak elő, szavakon nyargalnak. Jogtalan előnyt szereznek kérdéseit felvetésével. Ha kérdéseidre világos választ kaptak, változtatnak a tárgyon, más pontokat hoznak fel, mert el akarják kerülni, hogy az igazságot éljék és beismerjék. Óvakodjunk attól a szellemiségtől, mely a zsidókat uralta. Nem akartak Krisztustól tanulni, mert írásmagyarázata nem egyezett eszméikkel. Ezért váltak kémekké, őt nyomon követték, "igyekezvén valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt." Ne idézzük fel magunkra az üdvözítő rettenetes vádját: "Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek a tudománynak kulcsát, ti magatok nem mentek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok." {TM 108.3}   

EGYSZERŰEN ÉS HITTEL

Nem kell ahhoz sok tudás vagy képesség, hogy olyan kérdéseket vessünk fel, melyekre nehéz választ adni. A gyermek is kérdezhet olyasmit, ami a legbölcsebb embert is zavarba ejtheti. Ne vegyünk részt ilyen versenyekben. Ugyanolyan hitetlenség uralkodik ma is, mint Krisztus napjaiban. Ma is, mint akkor, előnyök élvezetének és emberek dicséretének a vágya csábítja el az embereket az egyszerű istenfélő élettől. A legveszedelmesebb büszkeség, a szellemi büszkeség. {TM 109.1}   

Fiatal emberek kutassák, tanulmányozzák az Írásokat önmaguk számára. Ne gondolják, hogy csak a tapasztaltabbakra tartozik az igazság felismerése. A zsidó nemzet elveszett, mert főembereik, papjaik és véneik elvonták őket a Biblia igazságaitól. Ha megszívlelték volna Jézus tanításait, ha önmaguk számára kutatták volna az Írásokat, nem vesztek volna el. {TM 109.2}   

Sorainkban fiatal emberek megfigyelik, hogy lelkészeink milyen lelkülettel tanulmányozzák, kutatják az Írásokat. Vajon tanulékonyak-e, alázatosak-e, hogy elfogadják a bizonyítékokat, elfogadják a világosságot az Isten által választott és küldött hírnököktől? {TM 109.3}   

Tanulmányozzuk az igazságot önmagunk számára. Ne bízzuk magunkat emberre, hogy helyettünk gondolkozzék. Nem számít, hogy kicsoda, vagy milyen állást tölt be, senkire se tekintsünk fel, ne tartsuk próbakövünknek. Együttesen tanácskozzunk, engedelmeskedjünk egymásnak. Ám ugyanakkor használjuk fel istenadta képességeinket, hogy megérthessük az igazságot. Közülünk mindenki Istenhez tekintsen fel világosságért. Egyénileg fejlesszük ki jellemünket, hogy megállja a próbát Istennek ama napján. Ne ragaszkodjunk csökönyösen eszméinkhez. Ne gondoljuk, hogy senkinek nincs joga véleményünkkel szembehelyezkedni. {TM 109.4}   

Ha olyan hittétellel kerülnél szembe, amelyet nem értesz, térden állva járulj Isten elé, hogy megérthesd, mi az igazság, nehogy Isten ellen viaskodónak találtassál, mint a zsidók. Noha figyelmeztessük embertársainkat, hogy csak az igazságot fogadják el, de figyelmeztessük arra is, nehogy elutasítsák a világosságot, hanem nyomuljanak előre, törjenek ki a sötétségből, Isten szavának komoly tanulmányozása által. {TM 110.1}   

Nathanael, amikor Jézus elé járult, az Üdvözítő így kiáltott fel: "Íme egy igazán Izraelita, akiben hamisság nincsen." Nathanael mondá: "Honnan ismersz engem?" s Jézus így felet: "Láttalak téged, mialatt a fügefa alatt voltál." Jézus bennünket is lát majd az ima titkos helyén, ha világosságért könyörgünk Hozzá, hogy megismerhessük az igazságot. {TM 110.2}   

Ha egy testvér tévtanokat hirdet, tanít, akkor a felelős tisztségeket betöltő vezetőknek tudniuk kell erről. Ha pedig igazságot tanít, akkor álljanak mellé. Mindannyian tudjunk arról, amit körünkben tanítanak. Mert ha igazság, akkor tudnunk kell. A szombatiskolai tanítóknak tudnia kell róla, s a szombatiskola minden tanulójának is értenie kell. Mindannyiunkra hárul az a kötelezettség, hogy meg értsük, amit Isten küld számunkra. Ő adott irányvonalat, amelynek alapján minden tantételt megvizsgálhatunk. "A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok: Akik nem ekként szólnak, azoknak nincs hajnaluk!" Ám ha e próbakő szerint megáll, ne legyetek annyira telve előítélettel, hogy azért nem ismeritek el a tételt, mert eszméitekkel nem egyezik. {TM 110.3}   

Nincs az az ember, aki felfoghatná Isten egyetlen ígéretének minden kincsét és nagyságát. Van, aki az egyik szempontot fogja fel, a másik pedig ismét más oldalát, szépségét látja meg. A Lélekbe pedig mennyei világosság árad. Ha minden dicsőséget felfoghatnánk, lelkünk elalélna. Ám Isten bőséges ígéreteinek sokkal nagyobb kinyilatkoztatásait élvezhetnők, mint amennyivel megelégszünk. Csak szomorkodom, ha látom, mennyire szemünk elől tévesztjük a számunkra rendelt áldások teljességét. Megelégszünk a lelki megvilágosodás pillanatnyi sugaraival, villanásaival, holott napról napra Isten színének világosságában járhatnánk. {TM 111.1}   

Kedves Testvéreim! Imádkozzatok, olyan erővel, mint még soha, hogy az Igazság Napjának sugarai világítsák meg az Igét, hogy valóságos értelmét megérthessétek. Jézus könyörgött, hogy tanítványait az Igazság szentelje meg, - azaz Istennek Igéje. Mennyire komolyan könyörögjünk mi is, hogy ő "aki mindeneket vizsgál, igen, még az Istennek mélységeit is" s akinek feladata, hogy Isten népét mindenre emlékeztesse s elvezérelje minden igazságra, legyen velünk, szent Igéjének tanulmányozásánál. {TM 111.2}   

***** {TM 111}   

Isten azt akarja, hogy Reá, s nem emberekre bízzuk magunkat. Isten kívánsága, hogy szívünk megújuljon. S a világosság sugarait akarja reánk árasztani Isten trónjáról. —RH 1890. II. 18. {TM 111.3}   

DÁNIEL ÉS A JELENÉSEK KÖNYVÉNEK TANULMÁNYOZÁSA

Isten Lelke megvilágosította a Szentírás minden oldalát, mégis sokan vannak, akikre alig van hatással, mert alig-alig értik meg. A rostálás idején, amikor a tévtanok, hamis elméletek mutatkoznak, ezek a felületes olvasók, minthogy nincsenek megalapozva, futóhomokként sodródnak majd ide s tova. Elfogadnak bármilyen álláspontot, elkeseredett érzelmeik kielégítésére. ... Dánielt és a Jelenéseket tanulmányoznunk kell, az Ó- és Újszövetség többi próféciáival együtt. Legyen világosság, igen világosság legyen lakhelyeiteken. Ezért pedig buzgón imádkozzunk. A Biblia szent lapjait a Szent Lélek világítja meg. Megnyitja értelmünket, hogy megismerjük az igazságot. {TM 112}   

Isten Igéjét sokkal jobban kell tanulmányoznunk. Különösen Dániel és a Jelenések könyvét, és pedig jobban, mint valaha, művünk történelme folyamán. Bizonyos vonalon kevesebbet beszéljünk, éspedig a római hatalomról és pápaságról, ám hívjuk fel a figyelmet mindarra, amit a próféták és az apostolok Isten Szentlelkének ihletése alatt írtak. A Szentlélek úgy formálta a dolgokat, mind a prófétikus kijelentések, mint az események vázolása terén, hogy az ember, a szóvivő láthatatlan maradjon, Krisztusban elrejtve, s csak a mennyek Ura Istene és az ő törvénye dicsőíttessék. Olvasd Dániel könyvét. Idézd emlékezetedbe pontról pontra az ott felsorolt birodalmak történelmét. Szemléld az államférfiakat, tanácskozásaikat, hatalmas hadseregeiket. Lásd meg Isten művét, hogy mennyire megalázta emberek gőgjét, dicsőségük porba hullott Előtte. /különböző cikkekből és kéziratokból vett szemelvények. / {TM 112.1}   

Az a világosság, amelyet Dániel kapott Istentől, különösen az utolsó időkre szól. Az Ulai és a Hiddékel, Sinár nagy folyamainak partján látott látomásai szemeink előtt teljesednek, s a megjövendölt események hamarosan bekövetkeznek. {TM 112.2}   

Gondolkozzunk a zsidó nemzet körülményein, amikor Isten Dánielnek ezeket a próféciákat adta. {TM 113.1}   

Vegyünk több időt a Biblia tanulmányozására. Nem értjük az Igét úgy, ahogyan értenünk kellene. A Jelenések könyvének előszava felszólít, hogy értsük meg az adott oktatást, Isten kijelentése szerint: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit." "És megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van." Ha mi, mint nép megértjük, hogy ez a könyv mit jelent számunkra, akkor nagy ébredés lesz sorainkban. Mi nem értjük teljességükben e leckék tanulságait, Isten felszólításának ellenére, hogy kutassuk és tanulmányozzuk. {TM 113.2}   

A múltban, mert tanítóink kijelentették, hogy Dániel és a Jelenések könyve bepecsételt könyvek, tehát az emberek nem foglalkoztak velük. A misztikus fátylat, mely visszatartotta az embereket attól, hogy fellebbentsék, Isten keze távolította el Igéjének e részeiről. A könyv címe: "Jelenések" éppen azt jelenti, hogy Isten igen fontos dolgokat nyilatkoztatott ki. Ennek a könyvnek az igazságai hozzánk szólnak, akik az utolsó napokban élünk. Mi szent dolgoknak szent helyén állunk. A fátylat elvonta róluk a mennyei Kéz. Ne maradjunk tehát távol, kívül. Lépjünk be, ám ne gondatlanul, szentségtelen tiszteletlen gondolatokkal, ne indulatosan, hanem tiszteletteljesen, Isten félelmében. Közeledik az az idő, amikor a Jelenések könyvének próféciái teljesednek. {TM 113.3}   

Isten parancsolatai és Jézus Krisztus bizonyságtétele, azaz a prófétaság lelke, immár birtokunkban van. Isten Igéjében felértékelhetetlen drágagyöngyök vannak. Akik az Igét kutatják, tartsák tisztán, világosan elméjüket. Ne engedjék, hogy étvágyukat ínyenckedés rontsa meg, ne hódoljanak kedvteléseiknek evésben ivásban. {TM 114.1}   

Mert ha mégis így tesznek, akkor agyuk elködösödik, képtelenek lesznek mélyre ásni, felfogni e föld történelmének végső jeleneteire vonatkozó dolgok értelmét. {TM 114.2}   

Ha Dániel és a Jelenések könyvét jobban megértenők, akkor mint hívők egészen más lelki, vallási tapasztalatokat tennénk. A menny nyitott kapuiról a hívők olyan látomásokat kapnának, hogy szívük és lelkük megértené, milyen jellemmel kell bírniuk, hogy megérthessék azt a boldogságot, mely majdan a tiszta szívűek jutalma lesz. {TM 114.3}   

Akik alázatosan és szelíden megérteni törekszenek, amit a Jelenések könyve kinyilatkoztat, az Úr megáldja őket. Ez a könyv olyan sok mindent tartalmaz a hallhatatlanságról, az örökkévalóságról, annyira telve dicsőséggel, hogy akik komolyan olvassák és kutatják, részesülnek a megígért áldásban. "Boldogok, akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit és megtartják azokat, amelyek megírattak abban." {TM 114.4}   

AZ ŐSZINTE TANULMÁNYOZÁS EREDMÉNYE, JUTALMA

A Jelenések tanulmányozásából egy dolog bizonyossá válik, - nevezetesen, hogy Isten és népe közötti kapcsolat szoros és határozott. {TM 114.5}   

Csodálatos kapcsolatot láthatunk a mennyei világegyetem és a világunk között. Isten, a Dánielnek kinyilatkoztatott dolgokat utólag kiegészítette Jánosnak, a Pátmos szigetén. Ezt a két könyvet tanulmányozzuk gondosan. Dániel kétszer kérdezte: "Mennyi idő telik el a vég idejéig?" {TM 114.6}   

Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek a vége? És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek közül senki sem érti. De az értelmesek értik. És feltétetik a pusztító utálatosság, ezerkétszáz és kilencven nap lesz. Boldog, aki várja és megéri az ezerháromszáz és harmincöt napot. Te pedig menj el a vég felé, és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén. {TM 115.1}   

A Juda törzséből származó oroszlán törte fel e könyv pecséteit, s Jánosnak kinyilatkoztatta mindazt, ami az utolsó napokban történik. {TM 115.2}   

Dániel, feladata szerint, feljegyezte a bizonyságtételeket, amelyek bepecsételtettek a vég idejéig, amikor is az első angyal üzenetének hirdetése esedékes e világ számára. Ezek a dolgok végtelenül fontosak ezekben az utolsó napokban. Ámde míg "megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan", "az istentelenek istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti." Mennyire igaz! A bűn: Isten törvényének áthágása. S akik az Isten törvényére vonatkozó világosságot nem fogadják el, azok nem fogják megérteni az első, a második és a harmadik angyal üzeneteit. Dániel könyve a Jelenések könyve által válik érthetővé, s elvezet egészen a föld történelmének utolsó jelenetéig. {TM 115.3}   

Vajon hittestvéreink szívükre veszik-e, hogy az utolsó napok veszedelmei közepette élünk? Olvassátok a Jelenéseket Dániellel kapcsolatban és tanítsátok. {TM 115.4}   

GYŐZHETETLEN ERŐK KÉSZENLÉTBEN VÁRAKOZNAK

Akik Isten Fiának testét eszik, és vérét isszák, azok Dániel könyvéből és a Jelenések könyvéből a Szentlélek által ihletett igazságokat tárnak majd elő. Olyan erőket indítanak el, mozgatnak meg, amelyek elnyomhatatlanok. Gyermekek ajkáról hangzanak el olyan titkok, amelyek elrejtettek a felnőttek elől. {TM 116.1}   

Nagy és ünnepélyes események küszöbén állunk. Több prófécia gyors egymásutánban teljesedik. A hatalom minden eleme munkához lát. A múlt történelme megismétlődik, régi ellentétek, küzdelmek felújulnak. Ezen a földön Isten népét mindenfelől veszélyek környékezik. Az emberiség állandó, mindent átható feszültségben él. {TM 116.2}   

Tanulmányozzátok a Jelenések könyvét, kapcsolatban Dániel könyvével, mert a történelem megismétlődik. Nekünk, vallási előnyeink folytán, ma már sokkal többet kellene tudnunk, mint amennyit tudunk. {TM 116.3}   

Angyalok kívánkoznak betekinteni azokba az igazságokba, amelyeket Isten kinyilatkoztatott embereknek, akik töredelmes szívvel kutatják Isten igéjét, s imádkoznak annak az ismeretnek tágulásáért, szélesbüléséért, elmélyüléséért és magasságáért, amelyet csak Isten adhat. {TM 116.4}   

Mialatt a föld történelmének végéhez közeledünk, különösen az utolsó időkre vonatkozó próféciákat kell tanulmányoznunk. Értsük meg az Újszövetség utolsó könyvének igazságait. Sátán elvakította sok lélek értelmét, hogy csak örvendtek, ha kifogást találhattak, hogy tanulmányozását elkerülhessék. Ámde Krisztus, szolgája János által kijelentette az utolsó napok eseményeit, és ő mondja: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van." {TM 116.5}   

Dániel és a Jelenések könyve egy kötetben kerüljön kiadásra. Néhány részlethez magyarázatot fűzhetünk, ám még ez is feleslegessé válhat. {TM 117.1}   

Hakell testvérnek tettem ezt a javaslatot, amelynek eredményeképpen kiadta könyvét. Ez a könyv nem elégíti ki a szükségletet. Eszmém az volt, hogy a két könyvet összekössük. Dániel könyvére következzék a Jelenések könyve, mert több világosságot áraszt a Dániel által felvetett tárgykörökre. A cél az, hogy e két könyvet összekössük, ugyanis mindkettő azonos tárgykörben mozog. {TM 117.2}   

Hirdessük azt az üzenetet, amely felébreszti az egyházakat. Mindent meg kell tennünk, hogy terjesszük a világosságot, nemcsak saját népünk körében, hanem a világon is. Utasítást kaptam, hogy adjunk ki Dániel és a Jelenések próféciáit, a szükséges magyarázatokkal, kisebb könyvek alakjában s küldjük szerte az egész világra. Saját népünknek is szüksége van arra, hogy a világosságot érthetően eléje tárjuk. {TM 117.3}   

Krisztus látomást adott Jánosnak: Isten parancsolatait és Jézus hitét tárta eléje. Ez határozottan hirdetnünk kell minden nemzetnek, népnek és nyelvnek. Babilon szimbóluma alatt bemutatott egyházak úgy tárulnak elénk, mint amelyek lelki magaslatukról lebuktak, s üldöző hatalommá váltak azokkal szemben, akik megtartják Isten parancsolatait, és akiknél van a Jézus Krisztus bizonyságtétele. János ezt az üldöző hatalmat, bárányszarvú állatnak látja, amely úgy szól, mint a sárkány. {TM 117.4}   

Mialatt mindjobban közelgünk a véghez, a pogány hatalmak külsőleg mindnagyobb és nagyobb erőt mutatnak: pogány istenségek hatalma jelentkezik, megmutatkozik a világ nagy városaiban. Ez a vonal már teljesedése felé siet. Az Úr Jézus, különböző jelképek által bemutatta Jánosnak azok gonosz jellemét és csalárd befolyását, akik különösen üldözték Isten népét. Mindenki bölcsességre szorul, hogy gondosan kikutassa a törvényszegés titkos bűnét, amelynek nagy a szerepe e föld történelme folyamán. Éppen napjainkban, amelyben élünk, az Úr elhívta népét, s üzenetet adott, hogy hirdesse és hordozza. Elhívta egyháza tagjait, hogy felfedjék a bűn emberének gonoszságát, aki a vasárnapra vonatkozó törvényt hatalma jeléül választotta, s vélte, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt. Elnyomja Isten népét, mely szilárdan kitart Isten félelmében, azáltal, hogy megtartja Isten megszentelt, igaz szombatját, a teremtés szombatját. {TM 117.5}   

Az utolsó napok veszedelmei közepette élünk. Feladatunk, hogy figyelmeztessük az embereket arra a veszedelemre, amelyben élünk. Tárjuk fel a próféciák ünnepélyesen komoly jeleneteit. Ha népünk csak félig ébren volna, ha tudatában volna a Jelenésekben vázolt események közelségének, akkor gyülekezeteinkben reformációt láthatnánk, és sokan hinnének az Üzenetben. Nincs veszteni való időnk, Isten felszólít, hogy őrködjünk lelkek felett, mint akik felelősséggel tartoznak érettük. Tárjátok fel az új elveket, adjátok elő a világos, érthető igazságot. Hatása olyan lesz, mint a kétélű fegyveré. Ámde magatartástok ne legyen harcias. Jönnek napok, amikor csendben várakozva meglátjuk Isten üdvözítését. Beszéljen tehát Dániel, beszéljen a Jelenések könyve, mondják meg, hogy mi az igazság. Ám a tárgykör bármelyik pontját tárod is fel, magasztald Jézust, minden reménységünk középpontját "Dávid gyökerét és ágát, a fényes Hajnalcsillagot." {TM 118.1}   

ÁSS MÉLYEBBRE

Mialatt az igazságot kutatjuk, nem ásunk eléggé mélyre. Akik hiszik a korszerű igazságot, olyan helyzetbe kerülnek, hogy számot kell adniuk a bennük élő reménységről. Isten népének meg kell állnia királyok, fejedelmek, uralkodók, a föld nagyjai előtt. Akik tudják meg, hogy ez a nép ismeri az igazságot. Legyenek tehát megtért, meggyőződött emberek. Isten, Szentlelke által, egyetlen pillanatban többre taníthat, mint amit e föld nagyjaitól tanulhatnánk. A világegyetem szemléli e földön folyó küzdelmet. Isten végtelen árat fizetett azért, hogy minden embernek alkalma legyen megismernie azt, ami bölccsé teheti az üdvösségre. Angyalok feszülten figyelik, hogy lássák, kik ragadják meg ezt az alkalmat! Ha Isten népe elé üzenet tárul, ne ellenezzék, vegyék elő Bibliájukat, egyeztessék a törvénnyel és a bizonyságtétellel. Ha nem állja meg a próbát, akkor nem igazság. Isten akarata, hogy értelmünk táguljon. Kegyelmét akarja reánk árasztani. Mindennap jó dolgokból lakmározhatunk, mert Isten megnyithatja előttünk a menny egész kincstárát. —RH 1890. II. 18. {TM 119.1}