Lényeges elvek viszonylatainkban

JEHOVA A MI KIRÁLYUNK

{TM 477}   

Isten több dolgot feltárt előttem, s megparancsolta, hogy közöljem népével szóban és írásban. A Szentléleknek eme üzenete szent oktatást nyújt Isten népének kötelességem felől, Isten és embertársaim iránt. {TM 477.1}   

Különös dolog lopózott be gyülekezeteinkbe. Felelős tisztségeket betöltő férfiak, akiknek bölcs tanácsaikkal munkatársaik segítségére kellene sietniük, azt hiszik, hogy a gyülekezetek királyai és uralkodói, akik parancsokat osztogathatnak: "Ezt tedd, s ezt ne tedd", "Így és ilyen módon munkálkodj." Voltak helyek, ahol a munkásoknak kijelentették, amennyiben nem teljesítik e felelős férfiak utasításait, akkor fizetésüket a terület nem folyósítja. {TM 477.2}   

Helyes, ha a munkások, mint hittestvérek tanácskoznak egymással, ám ha valaki arra törekszik, hogy munkatársai kikérjék egyéni tanácsait, feladatuk részletei felől, s kötelességüket tőle tanulják meg, akkor veszedelmes álláspontot foglal el, arra van szüksége, hogy megtanulja tisztsége tényleges felelőségeit. Isten senkit sem bízott meg azzal, hogy embertársának lelkiismerete legyen. Nem helyes, nem bölcs dolog, ha tisztviselőre annyi felelőséget hárítunk, hogy a diktátorság szükségét érzi. {TM 477.3}   

ÁLLANDÓ VESZEDELEM

Évek óta fokozódik a hajlam, hogy felelős tisztségeket betöltő férfiak uralkodjanak, Isten öröksége felett. Így csökkentették, sőt kiirtották a gyülekezet tagjainak lelkében élő égő vágyat, nevezetesen, hogy mennyei oktatásra, utasításra szorulnak, s, hogy kiváltságuk, hogy Istennel tanácskozzanak kötelességeikről. Ezen változtatnunk kell. Reformra van szükségünk. Férfiakat, akiknek nincsen felülről jövő bölcsességük, ne bízzunk meg olyan tisztségekkel, melyekben a gyülekezet tagjait befolyásolhatják. {TM 477.4}   

Az üzenet hirdetésének kezdetén kerültem ilyen helyzetbe. Európában és Ausztráliában folytatott munkáim folyamán, legutóbb pedig 1905-ben a San Jose-i táborgyűlésen bizonyságot tettem, figyelmeztettem erre a hibára testvéreimet, mert lelkeket arra tanítottak, hogy emberekhez forduljanak bölcsességért, Isten helyett. Aki a mi bölcsességünk, szentségünk és igazságunk. Immár ismételten ugyanezt az üzenetet kaptam, sőt határozottabbat, döntőbbet, mert hiszen mélyebben érintették Istennek Lelkét. {TM 478.1}   

MAGASZTOS KIVÁLTSÁG

Isten a Tanítója népének. Akik megalázzák szívüket Előtte, azokat tanítja. "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, Aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik néki." Az Úr akarata, hogy minden gyülekezeti tag komolyan imádkozzék bölcsességért, azért, hogy megtudja Isten akaratát. Minden egyes hívőnek kiváltsága, hogy egyénileg tapasztalatot szerezzen, hogy gondját és bajait Isten elé tárja. Meg van írva: "Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok." {TM 478.2}   

Az Úr szolgája, Ésaiás által felhívja egyházát, hogy értékelje magasztos kiváltságát, nevezetesen, hogy az Örökkévalónak a bölcsessége áll rendelkezésére: "Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld fel szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem, emeld fel, ne félj! Mondjad Juda városainak: Ímhol Istenetek! Íme az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma Vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósakat szelíden vezeti." {TM 478.3}   

"Ki mérte meg markával a vizeket, és ki méré az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mércébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? Kicsoda igazgatta az Úr Lelkét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Őt az értelem útjára? Íme a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek. Íme a szigeteket, mint kis port emeli fel, és a Libánon nem elég a tűzre, és vada nem elég az áldozatra. Minden népek semmik Ő előtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja." {TM 479.1}   

"Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, Aki teremti a földet, határait? Nem fárad, és nem lankad el, végére mehetetlen bölcsessége! Erőt ad a megfáradtaknak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!" {TM 479.2}   

Ésaiás 41. Fejezetétől a negyvenötödik fejezetig Isten teljesen feltárja tervét népével. Tanulmányozzuk ezeket a fejezeteket gondosan, imádkozó lélekkel. Isten nem arra tanítja népét, hogy az Ő bölcsességétől elforduljon, s halandó emberekhez forduljon bölcsességért. "Oh, emlékezzél meg Jákob ezekről és Izrael" mondja az Úr "mert az én szolgám vagy te Izrael, nem feledlek el. Eltöröltem álnokságaidat, mint a felleget, és mint felhőt, bűneidet, térj énhozzám., mert megváltottalak. Örüljetek egek, mert az Úr végbevitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa, mert megváltá az Úr Jákobot, és Izraelben megdicsőíti magát." {TM 480.1}   

"Jelentsétek meg és hozzátok elő, sőt egyetemben tanácskozzanak: ki mondta meg ezt régtől fogva és jelenté meg előre? Vajon nem én az Úr, és nincs több Isten. Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten én nincsen több. Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nekem hajol meg, rám esküszik minden nyelv! Csak az Úrban van, így szólnak felőlem minden igazság és erő, Őhozzá mennek és megszégyenülnek mindazok, akik reá haragszanak. Az Úrban igazul meg és dicsekszik Izraelnek egész magva!" {TM 480.2}   

MINDEN IGÁT ELTÖRÖLJETEK.

Teljesen megírom, mert Isten megmutatta nekem, hogy lelkészek, és nép mindinkább enged a kísértésnek, hogy halandó ember bölcsességében bízzék, testbe vesse bizalmát. Területi elnökökkel és felelős tisztségeket betöltő férfiakkal közlöm ezt az üzenetet: tépjétek szét e kötelékeket és láncokat, amelyeket Isten népére vetettek. Nektek szól az ige: "Minden igát megoldjatok!". Ha fel nem hagytok azzal, hogy ember embernek adjon számot, ha szíveteket meg nem alázzátok, s ha magatok meg nem tanuljátok az Úr utjait, mint kis gyermekek, akkor az Úr eltávolít titeket művéből. Bánjunk egymással, mint hittestvérekkel, munkatársakkal, akik velünk együtt keresik a világosságot, s azt, hogy megértsék az Úrnak utjait, mint akik az Ő dicsőségéért buzgólkodnak. {TM 480.3}   

Isten kijelenti: "Népemben dicsőíttettem meg": de emberek magabízó eljárása eredményezte azt, hogy Istent mellőzzék, helyette pedig emberek elgondolásait fogadták el. Ha ez az állapot folytatódik, hitetek nemsokára kihal. Isten mindenütt jelen van, szemléli annak a népnek magatartását, amely hitvallása szerint az Ő igéjének elveit képviseli. Isten változtatást vár, és kér. Azt akarja, hogy népe átalakuljon és nem emberek eszméi szerint, hanem Isten képmására. Kérlek titeket, kutassátok az írásokat jobban, mint valaha, hogy megismerjétek Isten útjait és akaratát. Óh, vajha mindenkit befolyásolna ez az üzenet, s eltávolítanák a gonoszt. {TM 481.1}   

PÁL TAPASZTALATA

Jól tennénk, ha gondosan tanulmányoznánk a korinthusi első levél első és második fejezetét. "Mi pedig Krisztust prédikáljuk a megfeszítettet," - mondotta az apostol - a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot. Ámde maguknak, a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatásotokat atyámfiai, hogy nem sokan hivattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek: hanem a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse, hogy ne dicsekedjék őelőtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul, hogy amint meg van írva." "Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék". Aki arra vállalkozik, hogy embertársa számára bölcsesség legyen, vereséget szenved. {TM 481.2}   

Pál így folytatja: "És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg tiköztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédében állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában. Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék. Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk, ámde nem e világnak sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét, hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt Isten a mi dicsőségünkre. Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát". {TM 482.1}   

A LÉLEK TANÍTÁSA

Következő szavaiban az apostol elénk tárja a bölcsesség forrását a hivő számára: "Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, ha nem az embernek lelke, amely őbenne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanem ha az Istennek Lelke, ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Lélek tanít: lelkiekhez lelkieket szabván". {TM 482.2}   

Akik az evangéliumban kijelölt pályafutásra vállalkoznak, számukra ezek a szavak igen sokat jelentenek. "Az érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok neki, meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná Őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van." {TM 483.1}   

Olvasd e könyvnek harmadik fejezetét is, tanulmányozd, imádkozz szavai felett. Szükségünk van arra, mint népnek, hogy hitünket és életmódunkat a Szentlélek erősítse. Ne legyen közöttünk uralkodó hatalom, amely embert arra kényszerít, hogy halandó emberek parancsának engedelmeskedjék. "Szűnjetek meg hát emberben bízni, akinek egy lehelet van orrában" hangzik az Úr parancsa. Ha az emberek gondolatait emberek bölcsességére tereljük, akkor leplet vetünk Isten és ember közé, és nem látható Ő, a Láthatatlan. {TM 483.2}   

Egyéni életünkben Isten legyen tanítónk. Ha őszintén keressük Őt, bevalljuk Előtte jellemhibáinkat, - Ő megígérte, hogy Magához fogadja mindazokat, akik alázatosan járulnak Elé. Akik engedelmeskednek Isten követelményeinek, azok Krisztus állandó jelenlétét élvezik, s ez a társaság igen értékes lesz számukra. Minthogy megragadják a mennyei bölcsességet, megmenekülhetnek a romlottságtól, amely a kívánságban van e világon. Napról napra jobban megértik, hogyan tegyék le gyengeségeiket az Ő lábaihoz, Aki megígérte, hogy minden ínségben készséges segítőjük lesz. {TM 483.3}   

Ezt az üzenetet hirdessük gyülekezeteinkben mindenütt. A tett rossz tapasztalatok mutatták, hogy az uralkodó befolyás az embernek magasztalását célozta, nevezetesen, hogy sokan emberek megítélésére hagyatkoznak, emberek irányítását kövessék. Ez a befolyás eltereli az emberek figyelmét Istenről. Isten mentsen meg ettől, hogy ez a gyakorlat berögződjék, és soraink között meghonosodjék. Kéréseinknek feljebb kell hatolniuk tévedő embereknél, - fel Istenhez. Isten nincs kötve helyhez vagy személyhez. Az égből letekint az emberek fiaira, látja bajaikat, ismeri minden Lélek életét és körülményeit. Ő érti tulajdon művét az ember szívén, nincs szüksége arra, hogy Lelkének munkáját bárki is irányítsa." {TM 484.1}   

És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket. És ha tudjuk, hogy meghallgat minket, akármit kértünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kérünk Tőle." Isten megbízta angyalait, akik az Ő akaratát teljesítik, hogy válaszoljanak a föld szelídjeinek imáira, s, hogy szolgáit tanácsaikkal vezessék, ítélkezéseikben segítsék. Mennyei ügyvivők állandóan kegyelmet, erőt, tanácsot közvetítenek Isten hűséges gyermekei számára, hogy elvégezhessék részüket. A világosság terjesztését a világon. Krisztus csodálatos áldozata tette lehetővé minden embernek, hogy különleges munkát végezhessen. Ha a munkás bölcsességet merít az egyedüli igaz Forrásból, akkor a világosság és áldás tiszta szócsövévé válik. Mert képességét a szolgálatra az Isten trónjától áradó kegyelem és világosság gazdag folyamából nyeri. {TM 484.2}   

EGYÉNI FELELŐSSÉG ÉS KERESZTÉNY EGYSÉG

{TM 485}   

California, Szanatórium, {TM 485}   

1907. Január 16. {TM 485}   

Időszerű, hogy minden őszinte keresztény élő összeköttetésben álljon Istennel. A világot az ellenség elárasztja bölcseletekkel, s csak akkor vagyunk biztonságban, ha a Nagy Tanítótól tanuljuk meg az igazság leckéit. Az ünnepélyes, komoly mű, amellyel foglalkozunk, erős egyesített igyekezetet kíván, mennyei vezetés alatt. {TM 485.1}   

Az Úr azt kívánja, hogy munkásai együttesen tanácskozzanak, ne járjanak el egymástól függetlenül. A nép lelkészei és vezetői, ha összegyűlnek, sokat imádkozzanak. Ez lesz segítségük, buzdítójuk, bátorítójuk. Összeköti szívüket-lelküket, egységet és békességet teremt, s egyénenként erősíti igyekezetüket. {TM 485.2}   

Erőnk abban rejlik, hogy terheinket a Nagy Teherhordozó elé visszük. Akik Hozzá járulnak, Isten tiszteli őket, s Tőle hitben segítséget kérnek, tudván, hogy megkapják. {TM 485.3}   

Az emberi segítség gyenge. Ám egyesülten kérhetünk segítséget Tőle, Aki mondotta: "Kérjetek és megadatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek." Isten hatalma végtelen. Tehát járuljunk Istenhez, esedezzünk Szentlelkének vezetéséért. Egyesült imáink szálljanak fel a kegyelem trónjához. Kérelmeinket dicsőítéssel és hálaadással tárjuk Eléje. {TM 485.4}   

VALLÁSOS NEVELÉS SZÜKSÉGES

Krisztus, Szószólónk az Atyánál, együtt érez velünk, minden lélekkel. Akik Őt, mint Üdvözítőjüket befogadják, hatalmat ad nekik, hogy Isten fiaivá, leányaivá legyenek. Az Ő bűntelen élete készített utat számunkra. Általa léphetünk be a szentek szentjébe." {TM 485.5}   

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, valaki hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." "Aki az Ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és az Ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta." {TM 486.1}   

Mindenkinek szüksége van vallásos nevelésre, aki Jézus Krisztus művében részt vállal. Legyenek Istennek munkatársai, akik szent, ünnepélyes feladatot teljesítenek. Mindenkinek egyéni tapasztalatot kell szereznie, nevezetesen, hogy a Nagy Tanító a tanítója és személyes kapcsolatban áll Istennel. Új életet él, s ezt az életet a Szentlélek táplálja, tartja fenn. Ha az Úr Jézussal lelki közösség létesült, Ő készteti és befolyásolja a szívet. Ő vezet, az élet folyamán pedig a Krisztussal való közösség mindinkább elmélyül. {TM 486.2}   

Krisztus a mi egyedüli reménységünk. Feltekinthetünk Hozzá, mert Ő a mi Üdvözítőnk. Szaván foghatjuk Őt, bizalmunkat Belé helyezhetjük. Ő tudja, hogy mire van szükségünk, mi pedig nyugodtan Rá bízhatjuk magunkat. Ha csupán emberi bölcsességben bízunk, hogy irányítson, akkor csak vereség érhet. Ám közvetlenül az Úr Jézushoz fordulhatunk, mert Ő mondotta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terhelve vagytok. Én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, s találtok nyugodalmat a ti lelketeknek." Kiváltságunk, hogy Ő tanítson bennünket, Aki mondotta: "Ha nem eszitek az ember Fiának testét, és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek." {TM 486.3}   

Mennyei hallgatóság elé terjeszthetjük kéréseinket. Ne tartson vissza, tehát semmi sem attól, hogy Jézus nevében vigyük kérelmeinket az Atya elé, rendíthetetlen hittel, hogy hallja imáinkat és meghallgatja. Vigyük Istenhez nehézségeinket, alázzuk meg magunkat Előtte. Nagy munkát kell végeznünk, ugyan kiváltságunk, hogy tanácskozzunk egymással, de elsősorban minden dolgunkban Istennel tanácskozzunk, mert Ő sosem vezet félre. Ne emberben bízzunk, ne ember legyen erősségünk. Ha mégis és főként emberi segítségben bízunk, ember vezetésére bízzuk magunkat, akkor hitetlenség lopózik be és hitünk elhal. {TM 487.1}   

Gyakran kapok leveleket egyénektől, akik elmondják bajaikat, gondjaikat, s arra kérnek, hogy Istentől tudakozzam meg, mit tegyenek, mi a kötelességük. Akik felől Isten nem világosított fel, nekik gyakran ezt válaszoltam: Isten nem bízott meg engem azzal, hogy ilyen feladatra vállalkozzam, amire felkért. Az Úr Jézus meghívása Önnek is szól, hogy gondjait tárja Eléje, Aki életének minden körülményét ismeri." {TM 487.2}   

Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. És mikor imádkozva megálltok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket." {TM 487.3}   

Nem hozhatok az Úrra szégyent azzal, hogy arra bátorítom az embereket, hogy hozzám forduljanak tanácsért, amikor állandóan érvényes a meghívás, hogy Őhozzá forduljanak, Aki képes mindannyiunkat, terheinkkel együtt elhordozni." {TM 487.4}   

Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott és tanult, én hozzám jő. Én vagyok amaz élő Kenyér, amely a mennyből szállott alá. Ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért." {TM 487.5}   

Isten egyénenként bánik velünk, kiszabja mindenkinek munkáját. Tanuljon mindenki Istentől kegyelme által, minden lélek munkálja életszentségét, tartson élő kapcsolatot az Atyával és a Fiúval. Ez a valóban értékes élettapasztalat. {TM 488.1}   

ÖSSZHANGZÓAN CSELEKEDJÜNK

Noha tény, hogy az Úr egyénenként vezet, ám az is igaz, hogy egy népet vezet ki, és pedig nem egy néhány elkülönült egyént itt és ott, akik közül az egyik ezt, a másik pedig azt hiszi. Isten angyalai végzik a rájuk bízott feladatot. A harmadik angyal kivezet és megtisztít egy népet, s ez a nép vele egyesülten cselekszik. {TM 488.2}   

Akik a kezdetben velünk együtt dolgoztak, elhunytak. A mű úttörői közül csak néhányan vannak még közöttünk. Azok a súlyos terhek, amelyeket azelőtt nagy tapasztalattal bíró férfiak hordoztak, immár a fiatalabbak vállaira nehezednek. {TM 488.3}   

A felelőségeknek ez az áthárulása a kevesebb és korlátoltabb tapasztalatokkal rendelkezők vállaira, olyan veszélyt jelent, amely ellen védekeznünk kell. Az egész világon a hatalomért folyik a harc. A széthúzás lelkülete, a bomlasztás szelleme a levegőben van, belélegezzük. Vannak néhányan, akik minden szervezett rendet veszélyesnek tartanak, - személyes szabadságuk korlátozásának, tehát félnek tőle, mint a pápaságtól. Kijelentik, hogy senkitől sem fogadnak el utasítást, embernek nem tartoznak felelőséggel. Isten kioktatott arra nézve, hogy Sátán különleges igyekezete oda irányul, hogy elhitesse, miszerint Istennek tetsző, ha saját útjaikat választják, függetlenül hittestvéreik tanácsától. {TM 488.4}   

Ez komoly veszélye művünk fejlődésének. Óvatosan, értelmesen kell haladnunk, összhangban istenfélő tanácsosaink megítélésével, mert egyedül ez az eljárás helyes és biztonságos. Egyébként Isten nem dolgozhat velünk, általunk és érettünk. {TM 489.1}   

Mennyire örülne Sátán, ha sikerülne e nép közé lopóznia és bomlasztani a művet, éppen akkor, amikor lényeges az alapos szervezettség. Ez a szervezettség a legnagyobb erősségünk, hogy álmozgalmakat, lázadásokat távol tarthassunk. Visszavethessünk olyan állításokat, amelyeket Isten szava nem hagy jóvá! Tartsuk vonalainkat egyenletesen, nehogy megbomoljon szervezett rendszerünk, amelyet bölcs, gondos munkával kiépítettünk. Rendetlen elemeknek, melyek jelenleg a művet irányítani kívánják, ne adjunk szabadságot, lehetőséget. {TM 489.2}   

EGYSÉGES TÖREKVÉS

Néhányan azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy mialatt az idők végéhez közeledünk, Istennek minden egyes gyermeke, minden vallási szervezettől függetlenül járjon el. Ám engem kioktatott az Úr, hogy művünkben ilyesmi nem létezhet. Nem lehet minden ember független. Az ég csillagait törvények uralják, Isten akarata szerinti törvények, amelyek mozgásukat szabályozzák. És annak érdekében, hogy az Úr műve egészségesen és biztosan haladhasson, népének szorosan össze kell tartania. {TM 489.3}   

Többen, akik magukat keresztényeknek tartják, eljárásuk mégis olyan szeszélyes, olyan görcsös, hogy csak az erős, de idomítatlan lovakhoz hasonlíthatjuk. Ha az egyik előre húz, a másik hátrafelé, a lovászmester szavára az egyik előre tart, a másik megcsökönyösödik. Ha a korunknak szóló nagy és magasztos műben férfiak nem haladnak egyöntetűen, akkor csak zavarra számíthatunk. Nem jó jel, ha a testvérek nem egyeznek meg, nem egyesülnek, hanem egyedülállóan kívánnak dolgozni. Ahelyett, hogy elszigetelnék magukat, egyesüljenek egyetértésben munkatársaikkal. Ha nem így tesznek, akkor tevékenységük rossz irányt vesz, rossz időszakban. Gyakran éppen ellene dolgoznak annak, amit Isten elvár tőlük, s így munkájuk kárba veszett. {TM 489.4}   

TANÁCSADÓK, NEM URALKODÓK

"Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved és várjad az Urat." Mindannyian várjuk az Urat, Ő pedig megtanít, hogy dolgozzunk. Megmutatja nekünk, hogy milyen munkára vagyunk a legalkalmasabbak. Ez pedig nem arra buzdít, hogy független szellemben induljunk el, új elméleteket terjesszünk. Éppen korunkban, amikor Sátán Isten törvényének eltörlésére törekszik, az áltudomány felmagasztalása által, ügyeljünk gondosan arra, hogy elkerüljük mindazt, ami gyengítheti hitünket és szétforgácsolja erőinket. Mi mint Istennek munkatársai legyünk összhangban az igazsággal és hittestvéreinkkel. Tanácskozzunk és működjünk együtt. {TM 490.1}   

Éppen az utolsó napok nagy csalásai közepette, amikor emberek szeme láttára sátáni elméletek érdekében megtévesztő csodák történnek, kiváltságunk, hogy Krisztus Jézusban elrejtőzzünk. Lehetséges, hogy keressük és elérjük az üdvösséget. {TM 490.2}   

És éppen e rendkívüli veszedelmek idején, álljunk meg erősen, mozdíthatatlanul, hitünk gyökerezzék Isten biztos ígéreteiben és nem emberek szavában. {TM 491.1}   

Isten munkatársai között az egység, az összhang szelleme uralkodjék. Az Úr különösen megáldotta néhány testvérünket olyan tapasztalatokkal, amelyek bölcs tanácsadókká teszik őket. Különböző elhivatásukban egymásra szorulnak, segítségért. Erről Péter apostol így ír:"Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek, mindnyájan pedig egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ad." {TM 491.2}   

Ez tehát nem hatalmaz fel senkit sem arra, hogy önkényesen rendelkezzék hittestvérei felett, hogy úgy tegyenek, ahogyan ő látja jónak, - a kötelességről alkotott személyes meggyőződésük ellenére. Viszont Isten választott munkásai se érezzék minden lépésnél, hogy felelős tisztséget betöltő testvért kell megkérdezniük, megtehetik-e ezt vagy amazt. Őszintén, örömmel működjenek együtt hittestvéreikkel a mű előbb vitelét szolgáló általános tervek megvalósításában, ámde állandóan tekintsenek fel Izrael Istenéhez személyes vezetésért. {TM 491.3}   

Előfordul, hogy ha valakit kineveznek felelős vezetőnek, azt képzeli, hogy tekintélyes állásánál fogva, hittestvéreinek kötelességük, mielőtt valamit is tennének, először is engedélyt kérjenek tőle. Ez az állapot veszedelmes. Ugyanis szemük elől tévesztették az Isten népe közötti igazi vezetőnek szerepét. Ahelyett, hogy bölcs tanácsadóként állna mellettük, a szigorú uralkodó felségjogaival él. Istenre hoz szégyent a tekintélytartásnak és az önmagasztalásnak minden ilyen megnyilatkozása. Ember, a saját erejében sohasem lehet felebarátjának lelkiismerete és ítélője, akit az Úr, művében felhasznál. Senki se szögezzen le embercsinálta szabályokat és rendeleteket, hogy önkényesen uralkodjék munkatársai felett, akik az igazságban tapasztalatokat tettek. {TM 491.4}   

Akik Isten munkásai felett, őket meg nem illető hatalmat gyakoroltak, Isten felszólítja, hogy ettől tartózkodjanak. Törekedjék mindenki, akit szent felelőségekkel bíztak meg, felismerni egyéni kötelességeit Isten előtt, s végezze feladatát alázatosan és híven. Senki se tekintse magát mesternek, aki irányító hatalmat gyakorolhat hittestvérei felett. Isten igéjének elveit tanítsuk és gyakoroljuk. {TM 492.1}   

ISTENNEK ADUNK SZÁMOT

Noha tiszteljük a tekintélyt, s működjünk együtt munkatársainkkal a bölcsen lefektetett tervek alapján, ámde minden egyes munkás a Nagy Tanítónak számol be Isten-adta ítélőképessége helyes felhasználásáért, jogáért, hogy a menny Istenéhez tekintsen fel bölcsességért és vezetésért. Isten az Uralkodó és Parancsnok mindenekfelett. Személyes Üdvözítőnk van, s szavát ne cseréljük fel emberek szavával. Az Írásokban az Úr, utasítást, oktatást, adott minden munkásnak. Minden egyes munkás tanulmányozza szorgalmasan a Mester szavát, mert szava lélek és élet. Ezzel az oktatással összhangban dolgozó munkások a Szentlélek vezetése és irányítása alatt állnak. Nincs szükségük arra, hogy mielőtt előbbre törnének, először is valakinek az engedélyét kérjék. Pontos előírások nem adhatók. Irányítsa a munkást a Szentlélek. Mialatt feltekintenek Jézushoz, hitük Szerzőjéhez és Bevégzőjéhez, kegyelmi ajándékaik, bölcs használat által gyarapodnak. {TM 492.2}   

Isten azt kívánja, hogy Vele helyes viszonyban legyünk. Kívánsága, hogy minden hangot megszenteljen. Isten egész lényünket akarja, lelkünket, testünket, szellemünket, - hogy teljesen megszentelődve az Ő akaratát teljesítse. Itt az ideje, hogy felismerjük, megtudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztushoz kötöz bennünket élő, munkálkodó hitünk. Itt az ideje, hogy megragadjuk az Isten Lelke által felajánlott segítséget, s, hogy szavaink igazolják, miszerint Isten irányítása alatt állunk. Higgyünk Istenben és bízzunk Benne. S majd meglátjuk közöttünk munkálkodó hatalmas erejét.- {TM 492.3}   

1895-ben lelkésztestvéreimnek a következőket írtam: {TM 493.1}   

"Beszélnem kell hittestvéreinkhez, közelben és távolban. Nem nyughatok. Hittestvéreim nem helyes elvek szerint munkálkodnak. Akik felelős tisztségeket töltenek be, ne gondolják, hogy bizalmi állásuk egyben ítélkezésüket is tévedhetetlenné teszi." {TM 493.2}   

"Emberek munkái felett az Úr ítélkezik. Embereknek csak az nyújt biztonságot, ha meggondolják, hogy az Úré a tudomány. Akik Istenben és az Ő bölcsességében bíznak, s nem a sajátjukban, azok a biztos utat járják. Sose érzik, hogy felhatalmazást kaptak volna arra, hogy csak a nyomtató ökörre is szájkosarat rakjanak, mennyivel sértőbb az emberre, hogy Isten ügyvivőjét, Isten munkatársát féken tartsa, irányítsa, akiknek az Úr Jézus mondotta: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." "Mert Isten munkatársai vagyunk, Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." {TM 493.3}   

"Az Úr egyetlen eszközét, ügyvivőjét sem helyezte tévedő halandók parancsnoksága, felügyelete alá. Nem adott embereknek hatalmat arra, hogy mondja: Ezt tedd, azt pedig ne tedd." {TM 493.4}   

"Egyetlen ember sem ítélheti meg helyesen embertársa kötelességét, feladatát. Az ember Istennek felelős, s ha halandó, tévedő emberek kezükbe veszik embertársaik számára az igazságszolgáltatást, mintha az Úr bízta volna meg őket azzal, hogy felemeljenek vagy lealázzanak, akkor az egész menny méltatlankodik felette. Furcsa elveket honosítanak meg, azért, hogy emberek lelkét, gondolatait, munkáit irányítsák, mintha halandó emberek istenek volnának." {TM 493.5}   

"Szervezzetek, intézmények, ha Isten hatalma nem őrzi meg őket, akkor Sátán irányítása alatt dolgoznak, azért, hogy emberek ellenőrzése, irányítása alá rendeljenek. Csalás és bűnözés az igazságért való buzgólkodás látszatát kelti, mintha Isten országának építése érdekében történne." {TM 494.1}   

Isten nem hagy jóvá olyan tervet, amely szerint az ember embertársát csak a legcsekélyebb értékben is uralja vagy elnyomja. Az elbukott ember egyedüli reménysége, hogy feltekintsen Jézusra, s fogadja el Őt egyedüli Üdvözítőjének. Mihelyt az ember embertársai számára vasszabályt állít fel, mihelyt saját elgondolása szerint befogja és hajtja őket, szégyent hoz Istenre, veszélyezteti saját lelkét és hittestvéreinek a lelkét. A bűnös ember reménysége és szentsége Isten egyedül. Az ember csak addig szent és igazságos, amíg Istenben hisz és Vele élő kapcsolatot tart fenn. A mezei virág a talajban gyökerezik, szüksége van levegőre, harmatra, záporokra és napfényre. Csak akkor fejlődik, ha ezekben a jótéteményekben részesül, s mindezt Istentől kapja. Vonatkozik ez az emberre is. Istentől kapjuk mindazt, ami a lélek életét fenntartja. Isten óv bennünket, hogy ne emberbe bízzunk, ne ember legyen erősségünk. {TM 494.2}   

/A fent közöltek nyomtatásban megjelentek, mint "Alkalmi Bizonyságtételek Lelkészek és Munkások számára. 9. Szám / {TM 494.3}   

1903-ban írtam az egyik területi elnöknek: {TM 494.4}   

Egyetlen képviselőnk, Krisztus Jézus által Isten csodálatosan egybekapcsolta az emberiséget. Minden embernek kiszabta sajátos szolgálatát, tehát értsük meg mielőbb, őrködjünk felette, nehogy a ránk bízott munkát otthagyjuk, ezért, hogy mások hatáskörébe avatkozzunk, mert nem pontosan ugyanúgy dolgoznak, mint mi. Isten egyetlen embert se bízott meg azzal, hogy munkatársa munkájába avatkozzék, és saját kezébe akarja venni, mert csak ronthat rajta. Isten az egyik munkásnak ilyen, a másiknak amolyan munkát ad. {TM 494.5}   

Gondoljunk arra, hogy nem eszményi emberekkel van dolgunk, hanem valóságos emberekkel, hozzánk pontosan hasonló emberekkel, akik velünk együtt ugyanazokat a hibákat követik el., akiknek hasonló vágyaik és gyengeségeik vannak. Egy embert sem állított oda Isten mesternek, hogy felebarátja elméjét és lelkiismeretét uralja. Legyünk nagyon óvatosak, hogy bánunk Istennek véren vásárolt örökségével. {TM 495.1}   

Isten egyetlen embert sem bízott meg azzal, hogy embertársa felett uralkodjék. Ki-ki hordozza saját terhét. Ugyan a hit és reménység szavaival buzdíthatja, bátoríthatja munkatársait, segítheti, hogy sajátos terheiket hordozzák, azzal, hogy jobb munkamódszereket javasol. Ám egyetlen egyszer se csüggessze el vagy gyengítse őket, nehogy az ellenségnek előnyt biztosítson felettük, - olyan előnyt, amely annak idején visszavág. {TM 495.2}   

Az Úr gyengéd szeretetének és együttérzésének kötelékeivel Magához kapcsolt minden embert. Róluk mondja: Isten munkatársai vagytok, Isten szántóföldje, Isten épülete." Ismerjük fel ezt a viszonyunkat. Ha eggyé váltunk Krisztussal, akkor állandóan krisztusi részvétet és elnézést tanúsítsunk irántuk, akik minden Isten-adta lehetőségükkel igyekszenek terheiket hordozni, mint ahogyan mi is törekszünk a ránk mért terheket elhordozni." {TM 495.3}   

Különböző elhivatásainkban kölcsönösen segítsük egymást. Ne uralkodjék közöttünk a tekintély szelleme, ne gyakorolja még a terület elnöke sem, mert a tisztség nem változtatja át az embert tévedhetetlen lénnyé. Egy terület ügyvitelével megbízott munkás, dolgozzék úgy, ahogyan Krisztus munkálkodott, hordozza igáját és tanuljon Tőle szelídséget és alázatosságot. A területi elnök lelkülete és magatartása szóban és tettben, feltárja, vajon tudatában van-e gyengeségeinek és Istenbe veti-e bizalmát, vagy pedig azt gondolja, hogy befolyásos állása magasabb rendű bölcsességgel ruházta fel. Ha szereti és féli Istent, ha tudatában van Lelkek értékének, ha minden csekély segítséget is értékel, amire az Úr egy-egy munkatársát képesítette, akkor képes lesz arra, hogy a szíveket egybeforrassza, azzal a szeretettel, amelyet Krisztus mutatott földi szolgálata alatt. Megvigasztalja a betegeket és a szomorkodókat. {TM 496.1}   

Ha modora, magatartása nem fölényes, hanem mindenkor arra gondol, hogy egy a Mestere, a Krisztus, akkor tanácsot adhat a tapasztalatlanoknak, bátoríthatja őket, hogy Isten segítőtársai legyenek. {TM 496.2}   

Ne gátoljuk, ne tartsuk vissza a gyenge kezeket sem, hogy a Mesterért valamit tegyenek. Ne engedjük, hogy megbotoljanak, akiknek térdeik gyengék. Isten azt akarja, hogy bátorítsuk a gyenge kezeket, hogy erősebben kapaszkodjanak Krisztus kezébe, a jó reménységben dolgozzanak. Nyújtsuk ki kezünket, hogy segítsünk nekik, akik a Mesterért valamit is tesznek. Jöhet olyan idő, amikor az általunk erősített gyenge kezek viszont nekünk segítenek. Isten úgy rendezte a dolgokat, hogy egyetlen ember sem teljesen független embertársaitól. {TM 496.3}   

TANÁCS A HIVATALOS TISZTSÉGEKBEN LÉVŐKNEK

Isten népe között többen vannak, akik hosszú ideig szolgáltak az Ő művében, férfiak, akik kitartottak hitükben. Nagy megpróbáltatások ellenére is mindvégig hívek maradtak. Tekintsük ezeket a férfiakat kipróbált és választott tanácsadóknak. A fiatalabbak, s akik kevesebb tapasztalattal bírnak, tiszteljék őket, tartsák tiszteletben véleményüket, megítélésüket, még akkor is, ha az ifjabbak hivatalos tisztségeket töltenek be. {TM 497.1}   

Nagy műnek vagyunk munkatársai, s a különböző vonalakon alkalmak kínálkoznak a szolgálatra. Mindannyian imádkozzunk komolyan, hogy Isten a szolgálatban a megfelelő helyre vezéreljen. Isten munkatársai ragadjanak meg minden alkalmat, hogy másoknak mindenképpen segítségére legyenek. Ha önzetlenül fordulnak tanácsért Istenhez, Igéje, amely üdvösséget hoz, vezetni fogja őket. Munkálkodni fognak jobb kéz felől és bal kéz felől, megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy embertársaik lelkében eloszlassanak minden kételyt és minden nehézséget, amely az igazság megértését akadályozhatná. Isten Lelke pedig eredményessé teszi munkásságukat. {TM 497.2}   

Az Úrnak olyan emberekre van szüksége, akik megragadják az alkalmakat, akik készek, hogy az igét szólják, alkalmas vagy alkalmatlan időben, de úgy, hogy lekösse a figyelmet és meggyőzze a szívet. Isten országa nem külsőségekben rejlik. Akik önző terveket követnek, világosság nem áradhat rájuk, hanem csak azokra, akik Jézusra tekintenek fel, az Ő vezetését követik és nem az emberek véleményét, feltevéseit. Az Isten országa, igazság, békesség, és Szentlélek által való öröm. {TM 497.3}   

Gyakran előfordul, hogy a körülmények gyors cselekvést követelnek. Ugyancsak többször drága alkalmakat mulasztanak el késedelem folytán. Akinek gyorsan cselekednie kellett volna, először is tanácskozni akart valakivel, aki azonban távol volt, sőt nem is ismerte a helyzetet. Sok időt vesztettünk el azáltal, hogy tanácsot kértünk emberektől, akik pedig nem voltak abban a helyzetben, hogy bölcs tanácsot adjanak. Istennek minden munkását az igazságnak a szava vezesse, amely kimutatja kötelességüket, kövessék feltétlenül Krisztus utasításait. {TM 497.4}   

1883-ban mondottam a Generál Konferencián ülésező hittestvéreimnek: {TM 498.1}   

"Sátán ujjong, ha emberekhez fordulnak, és emberben bíznak. Akit pedig ebben az Őt meg nem illető bizalomban részesítenek, nagy kísértések környékezik. Sátán, ha csak teheti, magabízóvá teszi, azért, hogy emberi gyengeségek foltot ejtsenek a műre. Az illető abban a veszélyben forog, hogy hittestvéreit erre a függő viszonyra bátorítsa, s úgy érzi, hogy közölniük kell vele a mozgalomhoz tartozó minden ügyet. Így a mű embereinek a pecsétjét hordja, Isten pecsétje helyett. Ám ha mindannyian megtanulnák, hogy Istentől függjenek, akkor sok veszedelmet elháríthatnánk, amely éppen a mű élén álló vezetőket környékezi. Ha tévednek, ha emberek befolyásolják ítélőképességüket, jó érzéküket, vagy engednek a kísértésnek, akkor hittestvéreik segíthetnek, javíthatnak rajtuk. Akik megtanulják, hogy Istenhez forduljanak segítségért és tanácsért, a legértékesebb leckéket sajátítják el. {TM 498.2}   

Annak érdekében, hogy a terület tisztviselői sikeresen hordozzák vállalt terheiket, imádkozniuk kell, hinniük kell! Bízzanak Istenben, hogy mint ügyvivőit felhasználja őket, a terület gyülekezeteinek jó munkája, jó rendje javára. Ők művelik a szántóföldnek ezt a részét. A Mesterért végzett munkába vigyünk be több személyes felelősségérzetet, több gondolatot, több tervezést, sokkal több szellemi erőt. Ez fejlesztené az értelmi képességeket, élesítené a felfogó képességet, hogy mit és hogyan tegyenek. Testvéreim, nektek küzdenetek kell nehézségekkel, terheket kell hordoznotok, tanácsot adnotok, terveznetek és kiviteleznetek, állandóan Istenhez tekintve fel segítségért. Imádkozzatok, dolgozzatok, dolgozzatok és imádkozzatok, mint Krisztus iskolájának tanulói, tanuljatok Jézustól. {TM 498.3}   

Az Úr ígéretet tett: Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, Aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki." Isten rendelkezése, hogy akik felelőségeket hordoznak, gyakran gyűljenek össze, tanácskozzanak egymással, s komolyan imádkozzanak azért a bölcsességért, amelyet az Úr adhat csak. Bajaitokat egyesülten tárjátok Isten elé. Kevesebbet beszéljetek, sok drága idő vesz kárba beszélgetéssel, amelyből nem fakad világosság. Hittestvéreink együttesen böjtöljenek és imádkozzanak azért a bölcsességért, amelyet Isten megígért és bőségesen árasztana rájuk." {TM 499.1}   

Menjetek Isten elé, és mint Mózes tette, mondjátok Neki: Nem vezethetem ezt a népet, ha a Te színed nem jő velünk." Majd pedig még többet kérjetek: imádkozzatok Mózessel együtt: "Kérlek, mutasd meg nekem a te dicsőségedet." Mi ez a dicsőség? - Isten jelleme. Ezt mutatta meg Mózesnek. Lelkünk élő hittel kapaszkodjék Istenbe. Ajkunk az Ő dicséretét zengje. Ha összejöttök, gondolataitok tiszteletteljesen foglalkozzanak az örök valóságokkal. Így segítsetek egymásnak, hogy lelkileg gondolkozzatok. Ha akaratotok összhangban van Isten akaratával, akkor egymással is összhangban lesztek, akkor Krisztus áll mellettetek, hogy tanácsával igazgasson." {TM 499.2}   

MEG NEM SZENTELT FÜGGETLENSÉG

Az Úr közülünk senkit sem képesített arra, hogy a mű terhét egyedül hordozza. Különböző képességű embereket hozott össze, hogy egymással tanácskozzanak, s egymást segítsék. Így az egyik fogyatékosságát, tapasztalatlanságát a másik tapasztalata és képessége kiegészíti. Mindannyian tanulmányozzuk gondosan a Korinthusi és az Efézusi levelekben adott tanításokat egymáshoz, mint Krisztus testének tagjaihoz való viszonyunkról. {TM 499.3}   

Munkánkban tekintettel kell lennünk az Isten művével kapcsolatos munkások egymásközti viszonyára. Gondoljunk arra, hogy mint másoknak, mint magunknak, a művel kapcsolatban feladataink vannak. Ne zárkózzunk el tanácsaik elől. A mű előbbre vitelét szolgáló tervekben olvadjanak egybe gondolataink egymás elgondolásaival. {TM 500.1}   

Ápoljuk magunkban a bizalmat hittestvéreink bölcsességében. Fogadjuk készségesen munkatársaink tanácsait és figyelmeztetéseit. Minthogy Isten szolgálatában állunk, egyénenként tudatosítsuk, hogy a nagy egésznek részei vagyunk. Istentől kérjünk bölcsességet, tanuljuk meg, mit jelent a várakozó, vigyázó lelkület, majd pedig járuljunk Üdvözítőnkhöz, ha fáradtak, ha lehangoltak vagyunk. {TM 500.2}   

Helytelen dolog, ha visszahúzódunk tőlük, akik eszméinkkel, elgondolásainkkal nem értenek egyet. Ez nem lelkesíti testvéreinket, nem műveli ítélőképességünkbe vetett bizalmukat. Kötelességünk tanácskoznunk hittestvéreinkkel, s tanácsaikat szíveljük meg. Kérjük ki tanácsukat, s ha tanácsot adtak, ne dobjuk félre, mintha ellenségeinktől kaptuk volna. Alázzuk meg szívünket Isten előtt, s akkor megtudjuk akaratát. {TM 500.3}   

Tökéljük el, hogy hittestvéreinkkel egységbe forrunk. Erre Isten kötelez bennünket. Örvendeztessük meg őket azzal, hogy tanácsukat megfogadjuk, erősödjünk meg azzal a befolyással, amit ez nyújt nekünk. Sőt, ha úgy érezzük, hogy hittestvéreink tanácsára nincs szükségünk, akkor bezárjuk magunk előtt az ajtót, hogy viszont tanácsainkkal hasznukra lehessünk. {TM 500.4}   

Minden gyülekezettel közlöm azt az üzenetet, hogy ember ne magasztalja saját véleményét, megítélését. Szelídség és alázatosság csak arra indíthat, hogy minden lépésnél tanácsot kérjünk. Az Úr pedig mondja: "Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljatok Tőlem." Kiváltságunk, hogy Jézustól tanulhatunk. Ám ha emberek, magabízóan azt hiszik, hogy tanácsadók, ahelyett, hogy tanácsot kérnének tapasztalt hittestvéreiktől, akkor olyan hangokra hallgatnak, amelyek helytelen ösvényekre vezetik őket. {TM 501.1}   

Isten angyalai itt vannak világunkban, ugyancsak Sátán ügyvivői is. Isten megengedte látnom, hogy néhányan hajlamosak saját erős jellemvonásaik szerint cselekedni. Ha nem akarják a tapasztaltabbakkal együtt a mű igáját hordozni, akkor önbizalmuk elvakítja őket, s nem tudnak különbséget tenni a hamis és az igaz között. Nem helyes, ha vezetői tisztséggel bízzák meg őket, hogy saját véleményüket, megítélésüket és terveiket kövessék. {TM 501.2}   

Akik megszívlelik a figyelmeztetéseket, az óv intelmeket, azok járnak a biztos úton. Emberek ne vágyakozzanak vágyva arra, hogy nagy vezetők legyenek. Arra se vágyakozzanak, hogy függetlenül terveket készítsenek önmaguk és Isten műve számára. Könnyű az ellenségnek, hogy általuk munkálkodjék, akik - bár maguk minden lépésnél tanácsra szorulnak, mégis lelkek vezetésére vállalkoznak, anélkül, hogy alázatosságot tanultak volna Krisztustól. Szükségük van az Ő tanácsára, Aki mondotta: "Jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok és terhelve vagytok." {TM 501.3}   

Lelkészeink és vezetőink legyenek tudatában, hogy tanácskozásra szorulnak hittestvéreikkel, akik a műnek régi munkásai, s akik az Úr utjain mélységes tapasztalatokat tettek. Az a hajlam, hogy magukba zárkózzanak, hogy illetékeseknek érezzék magukat a tervezésre és kivitelezésre, saját megítélésük és hajlamaik szerint, csak bajt, kellemetlenséget okozhat. Az ilyen független eljárás nem helyes, s ne is kövessék. Területeink lelkészei és tanítói működjenek együtt tapasztaltabb testvérekkel, kérjék ki tanácsukat és szíveljék is meg. {TM 501.4}   

Bátran mondhatom alázatos hittestvéreimnek, akik az Úr tanácsát követik: Ha tudjátok, hogy Isten bizonyos munkával bíz meg, lássatok hozzá. Akik világosan tudják, lelkiismeretük szerint, hogy Isten vezeti őket, nem szorulnak emberre, hogy meghatározza feladatukat. A legfőbb Tekintély tanácsa szerint járnak el. Biztonság, béke és nyugalom csak akkor található, ha a világ Legnagyobb Tanítójának tanácsát követjük. El ne forduljunk tehát tévedhetetlen tanácsától. {TM 502.1}   

Benyomásaink nem mindig biztosak vezetőink kötelességeik felől. Emberi indulat elhitetheti velük, hogy Isten vezet, pedig éppen saját utunkat követjük. Ám ha gondosan ügyelünk, ha hittestvéreinkkel tanácskozunk, akkor értelemre jutunk, mert Isten ígérete így hangzik: "Igazságban járatja az alázatosakat, és az Ő útjára tanítja meg az alázatosakat." Nem engedhetjük meg, hogy emberi eszmék és természetes hajlamok felülkerekedjenek. {TM 502.2}   

FELHÍVÁS EGYSÉGRE

Krisztus munkásai törekedjenek egységre. Mi egy családnak gyermekei vagyunk, egy mennyei Atyánk van. Ne engedjünk tehát kételyeinknek, legyen bizalmunk hittestvéreinkben. Ne károsítsuk lelkünket azzal, hogy a tüskéket és a töviseket gyűjtsük, hanem inkább gyűjtsük a rózsákat, a liliomokat és a szegfűket, és tetteink árasszák illatukat. {TM 502.3}   

A következők, az 1883. Tanácstestületi Ülésen lelkészekhez intézett beszédnek részletei: {TM 503.1}   

Továbbá atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. {TM 503.2}   

Isten eljárása népével, gyakran titokzatosnak tűnik fel. Az Ő útjai nem a mi útjaink, s az Ő gondolatai nem a mi gondolataink. Sokszor Isten eljárása annyira ellenkezik terveinkkel és várakozásunkkal, hogy csodálkozunk, és zavarba ejt. Magunk nem értjük saját visszás természetünket, s gyakran, amikor kedvteléseinknek hódolunk, hajlamainkat követjük, azzal álltatjuk magunkat, hogy Isten akaratát teljesítjük. Ezért kutassuk az Írásokat, imádkozzunk sokat, hogy ígérete szerint az Úr bölcsességet adjon nekünk. {TM 503.3}   

Noha egyéni feladatot kaptunk, s egyénileg tartozunk Istennek felelőséggel, ám ne kövessük saját megítélésünket, tekintet nélkül hittestvéreink véleményére és érzelmeire, mert ilyen eljárás zavart okozna a gyülekezetben. A lelkészek kötelessége, hogy tiszteljék testvéreik véleményét, ítéletét, ami pedig egymásközti viszonyukat, s a hittételeket illeti, szabják a törvényhez, és a bizonyságtételekhez. Akkor, ha szívük-lelkük tanítható, nem lesznek széthúzások, szakadások közöttünk. Néhányan hajlamosak a rendetlenségre, elsodródnak a hit nagy határköveitől. Ámde Isten munkálkodik szolgái lelkein, hogy tanban és lélekben egyek legyenek. {TM 503.4}   

Előfordul, hogy testvérek éveken keresztül érintkeznek egymással, azt hiszik, hogy úgy megbízhatnak bennük, akiket jól ismernek, mint saját családtagjaikban. Az érintkezés bizalmas, meghitt, mint emberek között, akik egy hitet vallanak. Ez igen kellemes, mindaddig, amíg a testvéri szeretet art. Ám ha az atyafiak "vádolója" belopakodhat egyiknek vagy a másiknak a szívébe, ha uralja gondolatait és képzeletét, ha féltékenységet, gyanút, irigységet ébreszthet, akkor azt, aki testvérének szeretetében és barátságában megbízott, rájön, hogy többé nem bízhat benne, indítékait rosszul ítélik meg. A hamis barát elfeledkezik saját emberi gyengeségeikről, elfeledkezik kötelezettségéről, hogy ne gondoljon, és ne szóljon gonoszt, mert szégyent hoz Istenre, megsebzi Krisztust, szentjének személyében, majd pedig, minden fogyatékosságot, amire csak gondolhatnak vagy elképzelhetnek, irgalmatlanul felhánynak, s a hittestvér jellemét sötétnek és kétségesnek mutatják be. {TM 503.5}   

Ez árulás szent bizalommal szemben. Testvéri bizalommal közölt dolgokat továbbadják és elferdítik. Minden szót, minden tettet, bármilyen ártatlan, vagy jóindulat volt is, hidegen, féltékenyen megbírálják azok, akikről feltételezték, hogy nemesebbek, tiszteletreméltóbbak, semhogy baráti társalgással vagy testvéri bizalommal visszaéljenek. Szívek elzárkóznak irgalom, helyes ítélkezés és Isten szeretete elől. Hideg, ravasz, megvető lelkület mutatkozik, amelyet Sátán tanúsít áldozatával szemben." {TM 504.1}   

Ha Sátán felhasználhat úgynevezett hívőket, hogy hittestvéreiket vádolják, öröme jogos. Mert akik ezt cselekszik, igazán őt szolgálják, mint Júdás, amikor Krisztust elárulta, noha lehet, hogy tudatlanságukban teszik Sátán ma ugyanolyan tevékeny, mint Krisztus napjaiban volt, s akik átadják magukat neki, műve végzésére, az ő szellemében teszik." {TM 504.2}   

"Keringő hírek gyakran aláássák a hittestvérek egységét. Vannak, akik egész figyelmüket ilyen szállongó pletykáknak szentelik. Összeszedik az apró-cseprő mit sem jelentő összeszólalkozásokat, elismételgetik, eltúlozzák, amíg megítélik az embert egy szóért." Jelszavuk, úgy látszik ez: "Jelentsd, s mi majd továbbadjuk." Ezek a hírhordozók Sátán munkáját végzik, meglepően híven, s aligha tudják, hogy eljárásukkal mennyire megbántják Istent. Zárjuk el elménk ajtaját az "azt mondják" vagy "hallottam" előtt. Miért nem keressük fel inkább testvérünket, s ahelyett, hogy féltékenységnek vagy rágalmazásnak adnánk szívünkben helyet, őszintén és szeretettel tárjuk fel előtte a hallottakat, amelyek ártanak jellemének és befolyásának, majd pedig imádkozzunk vele és érette? Noha nem barátkozhatunk Krisztusnak elkeseredett ellenségeivel, ámde ápoljuk a szelídséggel a szeretet lelkületét, amely Mesterünket jellemezte, - szeretetet, amely nem gerjed haragra, és nem rója fel a gonoszt ." {TM 504.3}   

Ápoljuk szorgalmasan Krisztus evangéliumának tiszta elveit, - nem az önbecsülésnek, hanem a szeretetnek, a szelídségnek, az alázatosságnak a vallását. Akkor majd szeretjük hittestvéreinket s többre becsüljük őket önmagunknál. Gondolataink nem foglalkoznak majd pletykákkal és kósza hírekkel. Hanem "csak amik igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek. Ha van valami erény, és ha van valami dicséret "azokról gondolkodjunk." {TM 505.1}   

Isten megfedd minket, mint népet, mert olyan keveset végzünk. Milyen fontos tehát, hogy óvakodjunk mindattól, ami csak egyetlen olyan lelket elcsüggesztene, vagy befolyását gyengítené, aki Isten akarata szerint tevékenykedik. Győzelmeket arathatunk, ha egységes frontot alkotunk, ha egyénileg erőért és vezetésért imádkozunk az Úrhoz. {TM 505.2}   

IMÁDKOZZATOK A KÉSŐI ESŐÉRT

{TM 506}   

"Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr, villámlást szerez, és záporesőt ad nekik." "Mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és késői esőt hullat nektek." Keleten a korai esőt a vetés idején kapják. Ez a mag csírázása érdekében szükséges. A termékenyítő záporok hatására kikel a gyenge hajtás, a fű. A késői eső az évszak vége felé hull, megérleli a magvat az aratásra. Az Úr a természetnek ezeket a jelenségeit használja fel, hogy a Szentlélek munkáját szemléltesse. Először harmat és eső száll, hogy a mag kicsírázzék, majd pedig beérik a termés, így adja Isten a Szentlelket, hogy a lelki növekedés folyamatát munkálja, fokról fokra. A termés beérése szemlélteti Isten kegyelmének bevégzett művét a lélekben. A Szentlélek ereje által Istennek erkölcsi képe tökéletesedjék a jellemben. Teljesen át kell alakulnunk Krisztus hasonlatosságára. {TM 506.1}   

A föld termését késői eső szemlélteti azt a lelki kegyelmet, amely az egyházat az ember Fiának eljövetelére előkészíti. Ám ha a korai eső nem hullott, akkor nincsen élet, a zöld fű nem kel ki. Ha a korai esők nem végezik el művüket, a késői eső nem érlelheti be a termést. {TM 506.2}   

A folyamat ez: "Terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban." A keresztény erényeknek állandóan fejlődniük kell, úgyszintén keresztény tapasztalatainknak, életmódunknak. Erre pedig minden erőnkkel törekedjünk, ezért, hogy megdicsőítsük Krisztusnak, Üdvözítőnknek tanítását. {TM 506.3}   

Sokan nem részesültek a korai esőben, mert nem fogadták be. Nem részesültek mindabban a jótéteményben, amelyről Isten gondoskodott számunkra. Elvárják, hogy azt a hiányukat majd a késői eső kipótolja. Majd amikor a kegyelem a legnagyobb bőségben árad, akkor szándékoznak szívüket megnyitni, hogy befogadják. Félelmes hibát követnek el. Isten által az ember szívén megkezdett műnek, nevezetesen, hogy világosságát és ismeretét adta, állandóan fejlődnie, haladnia kell. Minden egyénnek tudnia kell saját szükségletét. Üresítsük ki szívünket minden szennytől, s tisztítsuk meg a Lélek templomául. Bűnvallomásuk és bűntelen életük, komoly imaélet és énüknek odaszentelése által készültek el a tanítványok a Szentlélek kiáradására, pünkösd napjára. Ugyanennek kell történnie csak nagyobb terjedelemben, napjainkban. Az ember, mint eszköz, csak kérje az áldást, s várja az Urat, hogy benne művét befejezze. Isten kezdte meg a munkát, Ő végzi is be, teszi tökéletessé az embert Jézus Krisztusban. Ám nem szabad elhanyagolnunk a korai eső által szemléltetett kegyelmet. Csak akik kiélik a kapott világosságot, részesülhetnek nagyobb világosságban. Ha nem növekszünk naponta a cselekvő keresztény erényekben, akkor nem ismerjük fel a Szentlélek megnyilatkozásait a késői eső által. Lehetséges, hogy körülöttünk már hull, de nem vesszük észre, s nem részesülünk benne. {TM 507.1}   

Sohasem nélkülözhetjük azt a segítséget, mellyel megindultunk. A korai eső idején kapott áldásokra mindvégig szükségünk van. Ám ezek egyedül nem elegendők. Egyrészt, mialatt ápoljuk a korai eső áldását, ne tévesszük szem elől azt a tényt, hogy a késői eső áldása tölti meg a kalászokat és érleli a termést. A késői eső nélkül a termés nem érik be, s a magvető munkája hiábavalónak bizonyul. Isteni kegyelem szükséges a kezdetben, majd pedig a haladás minden egyes lépésnél, és csak isteni kegyelem fejezheti be a művet. Gondtalanságnak nincs helye. Sose felejtsük el Krisztus figyelmeztetését: "Vigyázzatok és imádkozzatok." "Vigyázzatok és mindenkor imádkozzatok." Fejlődésünkhöz, haladásunkhoz lényeges, hogy minden pillanatban összeköttetésünk legyen a mennyel. Lehet, hogy Isten Lelkének bizonyos mértékével bírtunk, ám ima és hit által állandóan törekedjünk a Lélek nagyobb mértékére. Törekvéseinkben ne lanyhuljunk. Ha nem haladunk, ha magatartásunkkal nem járulunk hozzá, hogy mind a korai, mind a késői esőben részesüljünk, akkor elvesztjük lelkünket, de a felelősség bennünket terhel." {TM 507.2}   

Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején!" Ne nyugodjatok elégedetten, hogy az idők rendje szerint megjön az eső. Kérjetek! A mag növekedése és beérése nem a földművestől függ. Csak Isten érlelheti meg a termést. Ám az ember együtt működése szükséges. Isten műve megköveteli tőlünk, hogy elménket használjuk, hitünket gyakoroljuk. Keresnünk kell Isten kegyét, teljes szívünkkel, hogy a kegyelem záporai reánk hulljanak. Használjunk fel minden alkalmat, hogy az áldások árjában részesüljünk. Krisztus mondotta: "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük" A gyülekezet tanácsülései, a sátortáborozások olyan alkalmak, amelyeken személyes munkát végezhetünk lelkekért, egyben Isten adta alkalmak, hogy a korai és késői esőt hullassa. {TM 508.1}   

Ám senki se gondolja, hogy a gyülekezések látogatásával minden kötelességét teljesítette. E gyülekezések puszta látogatása önmagában nem hozhat áldást. Nem változhatatlan törvény, hogy akik az általános vagy helyi gyülekezéseket látogatják, a mennyből bőséges ellátást kapnak. A körülmények kedvezőknek látszanak, hogy az ég a kegyelem gazdag záporát hullassa, ám Isten az, aki esőt parancsol. Ezért a könyörgésben meg ne restüljünk. Ne bízzuk magunkat teljesen a gondviselés megszokott rendjére. Imádkozzunk, hogy Isten nyissa meg az élet vizének forrását. Most is töredelmes szívvel, a legkomolyabban imádkozzunk, hogy a késői eső idején a kegyelem záporai hulljanak ránk. Minden gyülekezésünkön, amelyen megjelenünk, szálljanak fel imáink, hogy éppen most adjon Isten lelkünknek napfényt és harmatot. Mialatt Istentől a Szentlelket kérjük, bennünk szelídséget, alázatosságot munkál, s azt a tudatot, hogy Istentől függünk a megérlelő késői eső áldásáért. Ha hittel imádkozunk áldásáért, megkapjuk, Isten ígérete szerint. {TM 508.2}   

Zakariás próféta szemlélteti a Szentléleknek szüntelen áramlását, közlését az egyházzal, olyan jelképpel, mely számunkra bátorító tanulságot tartalmaz. A próféta mondja: "majd visszatére az angyal, aki beszélt vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. És monda nekem: Mit látsz te? És mondám: Látok íme egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, amelyek a tetején vannak, és mellette két olajfa, egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak baloldalán. És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván. Mik ezek, Uram? És felele, és szóla nekem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! Azt mondja a Seregeknek Ura. ... És felelék és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, amelyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? ... És monda nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, akik az egész föld Ura mellett állnak." {TM 509.1}   

A két olajfából az arany olaj átömlik arany csöveken át a gyertyatartó olajtartójába, onnan pedig a szentélyt megvilágító arany lámpásokba. Ehhez hasonlóan, az Isten színe előtt álló két felkenttől, Lelke átárad emberekbe, akik magukat az Ő szolgálatára szentelték. A két felkentnek a hivatása, hogy Isten népének világosságot és erőt közvetítsen. Azért, hogy számunkra áldást nyerjenek, ott állnak Isten színe előtt, ahogyan az olajfák átürítik aranyukat az arany csövekbe, a mennyei küldöttek is közlik mindazt, amit Istentől vettek. A menny egész kincstára arra vár, hogy igényeljük és elnyerjük, s mihelyt az áldást elvettük, a magunk részéről is közölnünk, továbbítanunk kell. Így veszik táplálékukat a szent lámpások, s így válik az egyház a világosság hordozójává e világon. {TM 510.1}   

Napjainkban ennek a feladatnak, munkának végzését várja el az Úr minden lélektől, mialatt a négy angyal a földnek szélét tartja, hogy mindaddig ne fújjanak, amíg Isten elpecsételi szolgáit, homlokukon. Kedvteléseink űzésére nincs idő. A lélek lámpását tartsuk jó karban. Tápláljuk a kegyelem olajával. Minden óvintézkedést tegyünk meg, hogy a lelki hanyatlást meggátoljuk, nehogy az Úrnak nagy napja készületlenül találjon bennünket, mint éjszakai tolvaj. Istennek minden tanúja dolgozzék, az Isten rendelte vonalon. Szerezzünk naponta mélységes, élő tapasztalatokat a tökéletes keresztény jellem kialakítása útján. Részesüljünk naponta a szent olajban, hogy másoknak is juttathassunk. Aki csak akarja, mindenki a világosság hordozója lehet a világ számára. Jézusban tűnjünk el, merüljünk el teljesen. Fogadjuk el az Úr szavát, tanácsként, tanításként és adjuk tovább örömmel. Imádkozzunk sokat, szükségünk van rá. Krisztus parancsa: "Szüntelenül imádkozzatok," nevezetesen emeljük fel lelkünket Istenhez, minden hatalom és eredmény Forrásához. {TM 510.2}   

Lehetséges, hogy már hosszú ideje a keskeny utat járjuk, ám de ezt ne tartsuk biztosítéknak, hogy mindvégig követni is fogjuk. Ha Lélek közösségében Istennel jártunk, ezt azért tehettük, mert naponta hittel kerestük Őt. A két olajfából a csöveken keresztül ömlő olaj hozzánk is eljutott. Ám akik nem élnek imaéletet, nem várhatják el, hogy részesülnek a jóság, türelem, hosszan tűrés, gyengédség, szeretet aranyolajában. {TM 511.1}   

Mindenki szakadjon el a világtól, amely telve gonoszsággal. Ne csupán bizonyos ideig járjunk Istennel, majd azután távozunk Tőle, hogy magunk gyújtotta szikráink fényében járjunk. Szilárd kitartás, állandó hitélet, ez a cél. Dicsőítsük Istent, hirdessük dicsőségét, éspedig szent jellemünkkel. Egyikünk sem arathat győzelmet, kitartó, fáradhatatlan igyekezet nélkül a cél értékéhez mérten, amely az örökélet. {TM 511.2}   

Jelenleg a kegyelem idejét éljük, a Szentlélek kitöltésének idejét. Kérjük áldásait. Ideje, hogy sokkal odaadóbbak legyünk. Reánk bízta Isten a fáradságos, de boldog, dicső művet, nevezetesen, hogy Krisztust kinyilatkoztassuk a sötétségben szenvedőknek. Hivatásunk, hogy a különleges, korszerű igazságokat hirdessük. Mindehhez a Lélek kiárasztására szorulunk. Imádkozzunk érte. Az Úr elvárja, hogy kérjük Tőle. Ez idáig még nem tettük teljes szívvel. {TM 511.3}   

Mit mondhatok hittestvéreimnek az Úr nevében? Igyekezetünk hogyan aránylott ahhoz a világossághoz, amelyet az Úr kegyelméből adott? Formaságokra, vagy külsőségekre nem hagyatkozhatunk. Amire szükségünk van, Isten Szent Lelkének elevenítő befolyása. "Nem erővel és nem hatalommal, hanem az Én Lelkem által, mondja a Seregeknek Ura." Szüntelenül imádkozzatok, munkálkodva vigyázzatok, imáitokkal összhangban. Mialatt imádkoztok, higgyétek, bízzatok az Úrban. Itt a késői eső ideje, amikor az Úr gazdagon árasztja Lelkét. Buzgón imádkozzatok, s a Lélek erejében vigyázzatok. {TM 512.1}   

***** {TM 512}   

Hogyan kövessük Őt, hogy Tőle tanuljunk, a mi Tanítónktól? Kutathatjuk Igéjét, megismerkedhetünk életével és műveivel. Fogadjuk szavait mint lelkünk kenyerét. Bármilyen hatáskörben, ahova léphetünk, az Úr Jézus nyomdokait követhetjük, s jól tesszük, ha lábnyomában járunk. Ápoljuk azt a lelkületet, amellyel Ő beszélt, tárjuk fel az igazságot, ahogyan Jézusban van. Kövessük Őt, különösen abban, hogy legyen szívünk tiszta, szerető szív. Rejtsük el énünket Krisztussal együtt Istenben, s akkor, ha Krisztus, a mi Életünk megjelenik, mi is megjelenünk Vele együtt dicsőségben. — S.T. 9.szám. {TM 512.2}   

ÜDVÖZLET

Az 1913. Generál Konferencián összegyűlt testvéreimnek

{TM 513}   

Kedves Hittestvéreim! {TM 513}   

A Generál Konferencián résztvevő kiküldötteknek kiváltságuk, hogy jó reménységben, s bátrak legyenek. Testvéreim, az Üdvözítő igen sokféleképpen kinyilatkoztatja Magát életetekben. Szíveteket betöltötte jelenlétének napfényével, mialatt távoli területeken vagy itthon dolgoztatok. Megtartott benneteket látható és láthatatlan veszélyek között, s immár, hogy ismét tanácskozhattok egymással, kiváltságotok, hogy örvendjetek az Úrban, s megtartó kegyelmének ismeretében. {TM 513.1}   

Az Ő szeretete uralja lelketeket, szíveteket. Vigyázzatok, nehogy kimerültség, gondteher, lehangoltság vegyen erőt rajtatok. Tegyetek felemelő bizonyságot. Ne azt nézzétek, ami sötét, csüggesztő, hanem szemléljétek Jézust, nagy Vezetőnket, Akinek őrködő felügyelete alatt a korszerű igazság ügye, amelyre életünket és mindenünket feltettük, dicsőséges győzelmet arat. {TM 513.2}   

A kiküldötteknek a konferencia folyamán tanúsított magatartása éreztetni fogja hatását, befolyását az egész területre, s a küldöttekre is. Testvéreim, hadd lássuk, hogy Jézus szívetekben lakozik, támogat, erősít és vígasztal titeket. Kiváltságtok, hogy napról-napra az Ő Szentlelkének gazdag mértékét élvezzétek, s, hogy látókörötök szélesedjen az általunk hirdetett üzenet világraszóló fontosságáról és terjedelméről. Az Úr kész arra, hogy törvényéből csodálatos dolgokat tárjon fel előttetek. Várakozzatok alázatos szívvel. Legkomolyabban imádkozzatok, hogy megértsétek az időket, amelyekben élünk, imádkozzatok Isten terveinek tökéletesebb megértéséért, s fokozott képességért a lélekmentés terén. {TM 513.3}   

Éjszakákon gyakran kapok parancsot, hogy késztessem a felelős tisztségeket betöltő hittestvéreimet, hogy törekedjenek komolyabban az Úrnak tökéletesebb ismeretére. Ha munkásaink tudatára ébrednek időnk, korunk fontosságának, akkor mutatkozik majd eltökélt szándékuk, hogy az Úr oldalán álljanak, s akkor valóban Isten munkatársaivá lesznek az igazságban. Ha szívüket, lelküket Isten szolgálatára szentelik, majd rájönnek, hogy az eddig szerzett tapasztalataiknál sokkal mélyebbre van szükségük, ha győzni akarnak minden bűn felett. {TM 514.1}   

Jól tesszük, ha megfontoljuk mindazt, ami nemsokára e világra következik. Nincs tréfálkozni való időnk, vagy, hogy kedvteléseinket űzzük. Ha az idők, amelyben élünk, nem hatnak ránk a legkomolyabban, akkor mi más hathatna ránk? Vajon az Írások nem késztetnek-e az eddiginél tisztább és szentebb munkálkodásra? {TM 514.2}   

Éles értelemmel bíró férfiakra van szükségünk. Akik készek magukat a Szentlélek irányítása alá rendelni. Isten felhívja őket, hogy álljanak az alapos reformációs munka élére. Válság előtt állunk, az pedig felhívja munkásait, hogy sorakozzanak. Minden lélek odaadása legyen mélyebb és őszintébb, igazabb, mint az elmúlt évek folyamán. {TM 514.3}   

Testvéreim, "örülök annak, hogy minden dologban megbízok bennetek." Egyrészt nagyon aggaszt néhány testvér magatartása, kapcsolatban Isten művének fejlődését célzó fontos intézkedésekkel, másrészt pedig erős a hitem a területeken dolgozó munkásokban, s hiszem, hogy amikor összegyűlnek, megalázzák magukat az Úr előtt, s újólag odaszentelik magukat szolgálatára, s képesek lesznek akaratát teljesíteni. Vannak, akik még most sem látják a dolgokat helyes megvilágításban, de megtanulhatják munkatársaikkal való együttműködés folyamán, s elkerülhetik a súlyos hibákat, ha most komolyan keresik az Urat, s ha akaratukat teljesen alárendelik Isten akaratának. {TM 514.4}   

Legutóbb, éjszakák folyamán mélyreható ébredési jelenetek vonultak el előttem. Mintha nagy mozgalmat láttam volna - megújhodási mozgalmat - több helyen. Népünk felsorakozott, eleget tett Isten felhívásának. Testvéreim, az Úr szól hozzánk. Vajon ne szíveljük-e meg szavát? Ne készítsük-e el lámpáinkat, mint akik Uruk eljövetelét várják? Olyan időket élünk, amely a világosság terjesztését, tettet követel. {TM 515.1}   

***** {TM 515}   

Akik a távoli területeken dolgoznak, vigyék előre a művet Isten félelmében és szeretetében, mint Isten misszionáriusai, ennek érdekében sokat tehetnek, ha Vele kapcsolatban állnak. Közeledjenek Istenhez, teljes hitbiztonsággal, emeljenek szent kezeket Istenhez, harag és kételkedés nélkül. Isten közölni fogja velük elismerését. Ám akik nem egyedül az Isten dicsőségére munkálkodnak, hogy Benne bízzanak, hanem inkább emberi bölcsességre hagyatkoznak, azok hibákat fognak elkövetni. Éppen Isten művének végzése adja a legszentebb élményeket. Itt nyertek bölcsességet, itt válnak valóra számotokra Istennek ígéretei. {TM 515.2}   

A GYŐZELMES ÉLET

{TM 516}   

California, Szanatórium, {TM 516}   

1914. VI. 14. {TM 516}   

Kedves Barátom! {TM 516}   

Isten üzenetet küldött számodra, de nemcsak számodra, hanem a többi hű lélek számára is, akiket kételyek és félelmek szorongatnak, vajon elfogadta-e őket az Úr Jézus Krisztus. Hozzád intézett szava így hangzik: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!" Kívánságod, hogy az Úr tetszésére élj, ezt pedig megteheted, ha ígéreteidben hiszel. Isten arra vár, hogy kegyelmes tapasztalat kikötőjébe vezessen, s így szól hozzátok: "Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!" Nyugtalan időket éltetek át, ám Jézus felszólít titeket: "Jöjjetek énhozzám. ... s én megnyugosztlak titeket." Ha Krisztus öröme él a Lélekben, ez az öröm felülmúlhatatlan. "Akkor örvendenek" mert az a kiváltásuk, hogy az Örökkévaló Szeretet karjaiban megnyugodhatnak. {TM 516.1}   

Félre minden bizalmatlansággal mennyei Atyánkkal szemben. Ahelyett, hogy kétségetekről beszélnétek, Jézus erejében szabaduljatok meg tőlük, engedjétek, hogy világosság hatoljon lelketekbe, azáltal, hogy ajkatokról Istenbe vetett bizalmatok hangzik. Tudom, hogy az Úr igen közel van, hogy győzelemhez segítsen, kiemeljen a hitetlenség sötét tömlöcéből. Kétségek támadnak rátok, mert Sátán kegyetlen hatalmának fogságában akar tartani. Ám szálljatok vele szembe, Jézus erejében, amelyet készségesen ad néktek, legyőzhetitek azt a hajlamotokat, hogy Üdvözítőtökben kételkedjetek. {TM 516.2}   

Ne beszéljetek fogyatékosságaitokról, eredménytelenségetekről. Ha csüggedés lopózna be lelketekbe, tekintsetek fel Jézusra, mondván: Ő él, hogy esedezzék érettem. Felejtsétek el a hátatok mögött hagyott dolgokat, s higgyetek ígéretében: "Eljövök hozzátok" és "Veletek maradok." {TM 516.3}   

Isten arra vár, hogy bűnbocsánatának áldását, az életszentségnek ajándékait árassza mindnyájatokra, akik hisznek és elfogadják az Általa felajánlott üdvösséget. Krisztus készen áll, hogy a bűnbánó bűnöshöz így szóljon: "Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztettelek téged!" Jézus Krisztus vére az ékesen szóló könyörgés, amely a bűnös érdekében beszél, közbenjár. Ez a vér "megtisztít minden bűntől. {TM 517.1}   

Kiváltságotok, hogy Jézus szeretetében bízzatok, üdvösségetekre. A legteljesebb, legbiztosabb, legnemesebb módon, hogy mondjátok, Ő szeret engem, elfogad engem, Benne bízom, mert életét adta érettem. Minden kételyt a legjobban eloszlat, ha kapcsolatunk van Krisztus jellemével. Ő mondja: Aki Énhozzám jő, azt semmiképpen ki nem vetem". Más szóval, nem vethetem ki, mert szavamat adtam, hogy elfogadom. Fogjad Krisztust szaván, ajkad pedig hirdesse, hogy győzelmet arattál. {TM 517.2}   

Vajon Jézus őszinte-e? Komolyan gondolja-e, amit mond? Válaszold határozottam: Igen, hiszem minden egyes szavát. S amikor ezt már rendezted, akkor hittel igényeld minden egyes ígéretét s vedd el az áldást, mert éppen ez az elfogadás, hit által a lélek élete. Akkor is hiheted, hogy Jézus hű hozzád, ha gyermekei között a leggyengébbnek, legérdemtelenebbnek érzed magad. S ha hiszel, akkor minden sötét, képzelt kételyed visszaszáll az őscsalóra, akitől ered. Nagy áldássá lehetsz, ha Istent szaván fogod. Élő hittel bízzál Benne, még akkor is, ha érzésed, indulatod bizalmatlan szavakra késztetne is. {TM 517.3}   

Isten hatalmába vetett bizalomból fakad a béke. Mihelyt a lélek elhatározza, hogy a kapott világosság szerint él, a Szent Lélek több világosságot és erőt ad. A Lélek kegyelme azért árad, hogy együttműködjék a lélek elhatározásával, ámde nem helyettesíti a hit egyéni gyakorlását. A keresztény élet sikere az Isten-adta világosság megfelelő felhasználásától függ. Nem a világosság és bizonyítékok bősége teszi szabaddá, bátorrá a lelket Krisztusban, hanem az erőknek és az akaratnak, a Lélek energiáinak fokozódása folytán kiáltja őszintén: "Hiszek Uram, légy segítségül az én hitetlenségemnek! {TM 518.1}   

Örvendek a jövőben előttünk feltáruló szép kilátásoknak, ti is örvendjetek. Legyetek jó reménységben, dicsérjétek az Urat, szeretetéért, jóságáért. Amit meg nem érthettek, bízzátok Reá. Isten szeret titeket, szánakozik gyengeségeiteken. Megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben, a Krisztusban." Az Örökkévalónak szívét csak az elégíti ki, hogy azokat, akik Fiát szeretik, ugyanolyan áldásban részesítse, mint saját Fiát. {TM 518.2}   

Sátán igyekszik gondolatainkat elterelni hatalmas Segítőnkről, azért, hogy saját lelki elfajultságunkon gondolkozzunk. Noha Jézus látja a múltat, mégis bűnbocsánatot ad, ne hozzunk szégyent Reá azzal, hogy szeretetében kételkedünk. Bűnösségünk érzetét hagyjuk a kereszt lábánál, vagy pedig megmérgezi egész életünket. Ha Sátán fenyegetéseivel közeledik hozzátok, forduljatok el tőle, vigasztaljátok lelketeket Isten ígéreteivel. A felhő sötét lehet, de ha a menny világossága átragyogja, a fényességet aranyszínűre változtatja, mert Isten dicsősége nyugszik rajta. {TM 518.3}   

Isten gyermekei ne legyenek érzelmek, indulatok rabjai. Ha ingadoznak remény és félelem között, megszomorítják Krisztus szívét, hiszen Ő szeretetének félreérthetetlen bizonyítékát adta. Krisztus azt akarja, hogy megalapozódjanak, megerősödjenek s meggyökerezzenek legszentebb hitükben. Akarja, hogy ezt a munkát végezzék, amellyel Ő megbízta őket, akkor szívük az Ő kezében szent hárfákként rezdülnek, mert minden hang, minden húr dicséretet és hálát zeng Neki, Akit Isten küldött, hogy elvegye e világ bűneit. {TM 518.4}   

Krisztus szeretete gyermekei iránt olyan gyengéd, amilyen erős. Erősebb a halálnál, mert Ő meghalt, hogy üdvösségünket megvásárolja, hogy Vele eggyé tegyen, titokzatosan, csodálatosan és örökre eggyé. Szeretete olyan erős, hogy uralja minden hatalmát, Ő megnyitja a menny kimeríthetetlen forrásait és felhasználja, hogy népe javát munkálja. Ebben Nála nincs változás, vagy változásnak árnyéka, - Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Noha a bűn korszakokon át létezett, hogy szeretetét ellensúlyozza és megakadályozza áramlását a föld felé, ám mégis és állandóan, bőségesen árad feléjük, akikért Krisztus meghalt. {TM 519.1}   

Isten szereti a bűntelen, ártatlan angyalokat, akik szolgálatára állnak, akik teljesítik minden parancsolatát, de kegyelmet nem ad nekik, mert sosem szorultak rá, mert sosem vétkeztek. A kegyelem, érdemtelen emberi lényekkel szemben gyakorolt tulajdonsága. Mi nem kerestük, éppen, mert Isten Bennünket keresett, azért küldte. Isten örvend, ha kegyelmet áraszthat mindazokra, akik éhezik és szomjúhozzák, nem azért, mert érdemesek rá, hanem azért, mert érdemtelenek. Éppen szükségünk a jogcímünk s a biztosítékunk, hogy ebben az ajándékban részesülünk. {TM 519.2}   

Nem nehéz megjegyeznünk az Úr kívánságát, azt, hogy bajainkat, kétségeinket rakjuk lábai elé, s hagyjuk is ott. Járuljatok Eléje s mondjátok: "Uram, terheim nehezek, nem tudom elhordozni őket. Hordoznád-e helyettem?" Ő pedig feleli, "magamra veszem, örök irgalmassággal könyörülök rajtad." Elveszem bűneiteket és békességet adok néktek. Önbecsüléseteket ne száműzzétek többé, mert vérem árán vásároltalak meg titeket. Enyéim vagytok. Gyengült akaratotokat megerősítem. Bűneitek miatt érzett önvádjaitokat is eloszlatom." {TM 519.3}   

Én, én vagyok - mondja az Úr - "Aki eltörlöm álnokságaidat, és bűneidről nem emlékezem meg. Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál." "Nem titokban szóltam, a sötétség földjének helyén, nem mondtam Jákob magvának, hiába kerestek engem! Én az Úr, igazságot szólok., és megjelentem, amik igazak." "Térjetek énhozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten és nincsen több!" Válaszoljatok Isten kegyelmi felhívására, mondjátok: "Bízom az Úrban, Ő az én vigasztalóm. Dicsérem az Urat, mert haragja elfordult. Örvendek Istenben, Aki a győzelmet adja!" {TM 520.1}