Felhívás igazságra és hűségre

{TM 347}   

"TI PEDIG MINDANNYIAN TESTVÉREK VAGYTOK."

1895. március 8-án {TM 347}   

Beszélni kell hittestvéreimmel közelben és távolban. Nem hallgathatok. Nem dolgoznak helyes, kifogástalan elvek alapján. Akik felelős tisztségeket kaptak, ne gondolják, hogy fontos állásuk tévedhetetlen ítélőképességű emberekké teszi őket. {TM 347.1}   

Emberek minden tevékenysége az Úr igazságszolgáltatása alá tartozik. Jó volna, ha mindenki mérlegelné, hogy a Magasságosé a tudomány. Akik Istenben és az Ő bölcsességében bíznak, s nem a sajátjukban, azok biztos úton járnak. Sose gondolnak arra, hogy joguk volna elkötni a nyomtató ökör száját, mennyire sértő tehát, hogy ember irányítsa embertársát, aki Isten munkatársa, s akit az Úr Jézus meghívott. "Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok és találtok nyugalmat a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű." "Isten munkatársai vagyunk, Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok." {TM 347.2}   

Az Úr nem helyezte emberi ügyvivőit a magukban is csak tévedők parancsa alá és felügyelete alá. Nem adott embereknek hatalmat arra, hogy mondják: ezt tedd és azt ne tedd. Ám Battle Creekben olyan hatalmat gyakorolnak, amit Isten nem adott. Ő ítélkezik majd felettük, akik ilyen hatalmat ragadtak magukhoz. Van bennük valami az Uzza lelkületből, aki Isten ládáját érintette, mintha Isten nem tudna szent frigyládája felett őrködni. Gyakoroljanak Isten ügyvivőivel szemben sokkal kevesebb emberi fölényt és tekintélyt. Testvéreim, az uralom Istené, bízzátok Reá. {TM 347.3}   

IDŐSZERŰ FELADATUNK

Időszerű nagy feladatunk megköveteli, hogy emberek menjenek szerte mindenfelé, közelben és távolban, a főutakra és az ösvényekre, hogy terjesszék a világosságot, tárják fel az életnek Igéjét. Vajon Isten egy emberre vagy tanácsra bízta-e, hogy az ügyét kezébe vegye, mintha a munkások, Isten tulajdonai, az ő felügyeletük, irányításuk alatt állnának? {TM 348.1}   

Isten művével kapcsolatos ügyvitel, bármelyik, vagy összes ágazatában, olyan embereket igényel, akik Istennel összhangban dolgoznak, mert a műben képesség és siker csak az embernek és az isteninek együttműködése által érhető el., Teljes és legjobb bizonyíték szolgáltatása nélkül, nevezetesen, hogy érti a mennyei és örökkévaló dolgokat, senkit se hatalmazzunk fel, hogy szolgálatot teljesítsen a lélekmentéssel kapcsolatos munkákban. Megszenteletlen kezekre és agyra úgyis igen nagyhatalmat ruháztunk, helytelen lépéseket tettünk, amelyek nem egyeznek Isten akaratával és útjaival. {TM 348.2}   

Egyetlen ember sem megfelelő bírája embertársa feladatának, kötelességeinek. Az ember Istenével szemben felelős. Az egész menny méltatlankodva szemléli, hogy halandó tévelygő emberek kezükbe veszik felebarátaik felett az ítélkezést, az igazságszolgáltatást, mintha az Úr bízta volna meg őket, hogy felemelkedjenek vagy lealázzanak. Emberek furcsa, különleges elveket létesítettek, hogy embertársaik gondolatait és munkáit irányítsák, uralják, mintha halandó emberek, istenek volnának. {TM 348.3}   

Mi a helyzet néhány testvérünkkel, akik e szent felelősségek hordozói? Akik nem lelkiek, akik nem szentelték oda magukat Istennek azokat ne bízzuk meg szolgálattal, azok ne gyakoroljanak hatalmat munkatársaik akarata vagy munkája felett. Ha emberek nincsenek naponta összeköttetésben Istennel, ha nem keresik Őt teljes szívükkel, hogy alkalmassá váljanak a munkára, akkor Hatalmat tulajdonítanak maguknak, hogy uralják mások lelkiismeretét. Isten jelenlétének tudata tiszteletet ébresztene és meglágyítaná a lelket, de erre el nem juthatnak. Ha Isten szeretete nem lángol a lélekben, akkor az embertárs iránti szeretet is kihűl. Szívüket nem érinti embertársaik szenvedése. Az önzés szennyes nyomai láthatók életükben és jellemükben. Néhányan mindvégig magukon hordják bélyegeit. {TM 349.1}   

Vajon Isten ügyének vezetését ilyen kezekre bízzuk-e? Vajon lelkeket, akikért Krisztus meghalt, kiszolgáltassunk-e ilyen emberek eljárásának, bánásmódjának, akik a mennyből áradó világosságot visszautasították? Tartózkodjunk ember alkotta törvényektől, tervektől és módszerektől, amelyek ellentétben állnak Isten igéjének elveivel, az ember és embertársa viszonylatában. "Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok." {TM 349.2}   

A JELENLEGI RENDSZEREN VÁLTOZTASSUNK

Változtassunk a dolgok jelenlegi rendjén, mert különben Isten haragja zúdul rájuk, akik nem Krisztus vonalán dolgoznak. Vajon megbízott-e Isten egyet is közületek, hogy öröksége felett uralkodjék? Pedig évek óta így folynak a dolgok. Isten mindezt látja és neheztel miatta. Ha emberek közbelépnek, ha Isten és emberi ügyvivői közé állnak, szégyent hoznak Istenre, ártanak a lelkeknek, akik bátorításra, részvétre és szeretetre szorulnak. Arra kényszerülök, hogy felhívja munkásainkat. Bármilyen tisztséget töltötök is be, ne emberekben bízzatok, ne emberi segítségre támaszkodjatok. {TM 349.3}   

Isten Lelke arra késztet, hogy mondjam nektek, akik az Úr művével kapcsolatban álltok, sose felejtsétek el, hogy teljesen Istentől függtök, s ha csak egy órát, vagy egy percet töltötök el, anélkül, hogy az ő kegyelmében bíznátok, anélkül, hogy szíveteket meg ne nyitnátok a mennyei bölcsesség előtt, tudván, hogy Krisztus nélkül semmit sem cselekedhettek, nem lesztek képesek megkülönböztetni a közönséges tüzet a szent tűztől. A legrosszabb jellemből származó szavak hangzanak majd ajkatokról, hogy kiirtsák a reményt, a bátorságot és a hitet. A menny könyveiben így jegyzik fel: Szavaitokat nem Isten ihlette, hanem az ellenség, aki megsebezte, ütlegelte Krisztust, vérén vásárolt tulajdonainak személyében. Végtelen értékű lelkekkel közönyösen bántak, elfordultak tőlük, magukra hagyták kísértéseik alatt és Sátán harcterére kényszerítették őket. {TM 350.1}   

Jób barátai nyomorult vigasztalók voltak, mert életét csak még jobban elkeserítették, elviselhetetlenebbé tették. Jób pedig nem volt bűnös, mint ahogyan feltételezték. Akik gonosztetteik miatt gyötrődnek és szenvednek, és Sátán a kétségbeesésbe akarja taszítani őket, azok szorulnak leginkább segítségre. A Sátán által legyőzött léleknek mélységes a gyötrelme, a lelki tusája, mert érzi, hogy vesztes és tehetetlen, - mégis milyen kevés megértést tapasztalhat részükről, akiknek gyengéd részvéttel kellene viseltetniük a tévelygőkkel szemben! {TM 350.2}   

Akit az önvád marcangol, állapota a legszánandóbb, olyan, mint a szédült, tántorog, s a porba hull. Sokan, akik magukat igazaknak vélik, nyomorult vigasztalóknak bizonyultak, nyersen, gorombán bánnak ezekkel a lelkekkel. Miközben szívük keménysége megmutatkozik, mert sértenek és elnyomnak, éppen azt művelik, amiben Sátán gyönyörködik. A megkísértett, megpróbált lélek semmit sem lát világosan. Elméje zavart, nem tudja mit tegyen. Ne ejtsünk ki tehát szavakat, amelyek szenvedéseit csak fokozzák. {TM 350.3}   

HOGYAN BÁNJUNK A TÉVELYGŐKKEL

Üdvözítőnk mondotta: "Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik. Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg nem utáljatok, mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját. Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik, vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott, és a helyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett. Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül." {TM 351.1}   

"Nem azért jöttem" - mondotta Jézus -hogy az igazakat /kik nem érzik a megtérés szükségességét/ hanem, hogy bűnösöket hívjak megtérésre. Akik Isten munkatársai, azok Krisztus vonalán dolgoznak majd. Sok szegény lélek él, akit félreértenek, nem értékelnek, aki csüggedt és lelki tusáját vívja, - elveszett, tévelygő juh. Elméje ködös, nem találja meg Istenét, s majdnem reménytelen hitetlenség fogja el. Ámde mélységesen sóvárogva áhítja a bűnbocsánatot, a békességet. {TM 351.2}   

Mialatt ez a kép elétek tárul, felvetődik a kérdés: Hát nincsenek keresztények, akikhez ilyen lelkek fordulhatnak, enyhülést keresve? Erre a kérdésre Isten válaszol: "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért, honnan estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd, ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." Krisztus követői közül sokan hideg, keményszívű farizeuskodásba estek, Jézus szeretete kihalt." {TM 351.3}   

A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag. Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek." Íme, a probléma megoldása. Az itt vázolt személyeknek volt világosságuk, amely egészen más eljárásra késztette volna őket, ha követték volna a világosságot, ha megerősítették volna a többieket, akik haló félben voltak. Az önszívükben izzó világosságot, amikor Jézus szól szívükhöz: "Megbocsáttattak néked a te bűneid," elevenen tarthatták volna, ha segítenek a rászorulókon. {TM 352.1}   

Az elvégzendő feladatot világosan vázolja előttünk: "Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogy vetted és hallottad, és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád." Sokan hallották és befogadták az élet Igéit, az igazság mélyen hatott rájuk, ámde, hogy lelkük kihűljön, hitük elhomályosodjék éspedig önigazultságuk, önteltségük, büszkeségük, s az igazság ismeretének tudata miatt, amelyet azonban meg nem valósítottak. Ha az igazságot nem gyakorolják, elveszti erejét. A szív bezárul mennyei befolyása előtt, s akiknek Krisztusért munkálkodniuk kellene, elrestülnek, s a lelkek, akiken segíthetnének, csüggedtségükben, sötétségben és kétségbeesésben hagyatnak. {TM 352.2}   

SEGÍTS SÜLLYEDŐ LELKEKNEK

Lelkek éheznek rokonszenv, részvét után, éhezik az élet kenyerét, de nincs bizalmuk, hogy nagy ínségüket feltárják. Akik Isten művével kapcsolatban felelősségeket hordoznak, értsék meg, hogy ünnepélyes kötelességük, hogy ilyen lelkeken segítsenek. S tudnának is segíteni rajtuk, ha megőrizték volna Krisztus szeretetének halk, szelíd lágyító befolyását. Vajon ezek a szegény, haló félben lévő lelkek segítségért fordulnak-e hozzájuk? Nem. Csak addig tették, amíg segítséget remélhettek. Egyetlen, segítőkész kezet sem látnak. {TM 353.1}   

Ez az ügy a következőképpen tárult elém. Fuldokló, a hullámokkal viaskodó embert láttam, aki csónakot vett észre. Utolsó erejét összeszedve, eléri a csónakot, oldalába kapaszkodik. Gyengeségében még beszélni sem tud, de az arcán látható aggodalom részvétet ébresztene minden érző ember szívében. Ám nyújtják-e kezüket a csónakban ülők, hogy beemeljék? Nem! Az egész menny szemléli, ahogyan a benn ülők leütik a kapaszkodó, gyenge kezeket, a szenvedő embertárs pedig alámerül a vízbe s többé nem látható. Ezt a jelenetet többször is ismételten láttam. Tanúja volt Ő is, Aki éppen ilyen lelkekért életét adta váltságul. Az Úr lenyújtotta Önkezét, hogy mentsen. Az Úr maga végezte azt a munkát, aminek végzésével embereket bízott meg, nevezetesen, hogy Krisztusnak a bűnösök iránti irgalmát és részvétét kinyilatkoztassák. Jézus mondja: "Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást." Kálvária ennek a szeretetnek a mélységét nyilatkoztatja ki mindannyiunk előtt. {TM 353.2}   

Vannak lelkek, sötétségben, telve önváddal, gyötrelemmel és aggodalommal, de akik érzik, hogy Isten igazságos és jó. Az Úr életben tartja bennük a remény szikráját. A szegény, elsötétedett lélek érzi, hogy ha Isten elé járulhatna, könyörülne rajta Krisztusért. Megkönnyebbülne szörnyű félelmétől és gyötrelmétől. Próbálkozott, hogy emberekkel beszéljen, de állítólagos barátai nyersen visszautasították, megrótták, kigúnyolták. A szemrehányások néha majdnem kioltották a remény utolsó szikráját is. Aki tudatában van saját őszinte és becsületes szándékainak, rájön, hogy Istentől nem kell úgy félnie, mint a keményszívű emberektől. A gyötrődő lélek elfordul olyan emberek téves ítéletétől és kárhoztatásától, akik nem olvasnak a szívben, de vállalkoznak embertársaik megítélésére. Hozzá fordul tehát, akinél nincs a félreértésnek még árnyéka sem. Hozzá, Aki ismeri a szív indulatait, a kísértések erejét. Isten ismeri a múlt minden tényét, ám mindazt mérlegelve a tusakodó lélek Istenre bízza ügyét, mert tudja, hogy Ő az irgalom és részvét Istene. {TM 354.1}   

ESSÜNK INKÁBB ISTEN KEZÉBE

Dávid, amikor választhatott bűnhődése eshetőségeiben, felkiáltott: "Essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az Ő irgalmassága és ne essen ember kezébe." Érezte, hogy Isten ismeri a lélek tusáját, aggodalmát. Ha valaki bepillanthat Isten jellemébe, nem az embereknél tapasztalt szívtelenséget és bosszúálló lelkületet látja, felismeri, hogy a szenvedés és a próba Istennek rendelt eszközei gyermekeinek céljából, hogy útjaira megtanítsa őket, hogy kegyelmét megragadhassák. "Ki féli közületek az Urat? És ki hallgat az ő szolgája szavára? Ő, aki sötétségben jár és nincs fényessége neki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!" Ha a szegény, hanyatló lélek eljut Isten szeretetének folyamához, így kiált fel: "Ha megpróbálna engem, tiszta aranyként jönnék ki kezéből." A szenvedő lélek türelmes, bizakodó, Istenben győzelmet arat, rossz körülmények között is." {TM 354.2}   

Annak okáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő és hív legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, Ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek." "Lévén annak okáért nagy Főpapunk, Aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem olyan Főpapunk van, Aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem Aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül." "Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon." {TM 355.1}   

Ha halandó, tévedő ember fontosabbnak tartja magát Istennél, ha önmagát igaznak, szentnek tartja, de ha élete nem arról a gyengéd lelkületről tanúskodik, mint amely a mi Urunk Jézus életét jellemezte, akkor tudhatjuk, hogy Isten hamar elmozdítja gyertyatartóját helyéből, - ha meg nem tér. Az egész menny meglepetten látja az emberi ügyvivők rettenetes közönyösségét. Emberek, akik maguk is bűnre kísértetnek és bűnbocsánatra szorulnak, mégis önelégültek, érzéketlenek hittestvéreik iránt, akit az ellenség tőrbeejtett, s akinek ínsége és veszedelme részvétet, Krisztuséhoz hasonló igyekezetet igényel, hogy lábát a szilárd Sziklára állíthassa. {TM 355.2}   

VÉGZETES CSALÁS

Emberek gyakran félelmes, végzetes csalás áldozatai. Minthogy Isten művében bizalmi állást töltenek be, saját becslésük szerint igen nagyra tartják magukat. Nem gondolnak arra, hogy mások is éppen olyan értékesek Isten szemében, mégis elhanyagolják, nyersen kezelik, megsebzik, ütlegelik, sorsukra hagyják őket, nyersen kezelik, megsebzik, ütlegelik, sorsukra hagyják őket. {TM 356.1}   

Hassa át Isten meggyőző, átformáló ereje mindazokat, akik szent dolgokkal foglalkoznak, de akik bizonyos s csak Isten által ismert okokból képtelenek különbséget tenni Isten szent tüze s az általuk ajánlott idegen tűz között. Ez az idegen éppen úgy szégyent hoz Istenre, mint amelyet Nádáb és Abihu mutatott be. Isten szeretetének szent tüze az embert gyengéddé, szívessé, együtt érzővé tenné a veszélyben forgókkal szemben. Akik éles, fölényes hangot használnak, s valóságban így szólnak: "Szentebb vagyok nálad, nem látod magas tisztségemet, állásomat?" {TM 356.2}   

Ám nem az állás teszi az embert. Jellemének egyenessége, Krisztus lelkülete teszi az embert hálássá, önzetlenné. Távol tartja a részrehajlást, a képmutatást, Isten pedig ezt értékeli. Akiknek élete Istenben elrejtett élet a Krisztusban, nekik mondja az Úr: "Íme, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen." {TM 356.3}   

Üzenetet közvetítek az Úr szava által a bizalmi tisztségeket betöltő hittestvéreimnek, Ésaiás 55. fejezetét. Tanulmányozzátok ezt a fejezetet. Ne gondolja senki sem, hogy felette áll munkatársainak, mert munkabeosztása több felelőséggel jár. Ha Dánielhez hasonlóan csak életszentsége által, - nem pedig önmagát - tökéletességeiben, önző, csalárd eljárásban akkor majd nyoma sem lesz életében a gőgnek vagy öntelt beképzeltségnek, ám megnyugszik rajta Isten bölcsességének lelke. {TM 357.1}   

A SZENT ÉS AZ IDEGEN TŰZ

A mű szentségét képviseli, magasztalja az igazságot emberek és angyalok előtt. Krisztus jellemének szent jó illatát árasztja. Ez az Isten gyújtotta szent tűz. Ami ezen kívül van, az idegen tűz, utálatos Isten előtt, s annál irtóztatóbb, amennyivel tisztsége a műben több és nagyobb felelősséggel jár. {TM 357.2}   

Istentől üzenetet közvetítek Sion bűnözőinek, nekik, akikhez Krisztus szólott: "Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek." Mindenkor szent tüzet áldozzatok, mert akkor Krisztus cselekedeti, szeretete, irgalma, szentsége száll fel Isten színe elé, szent, jó illatú áldozatként elfogadható áldozatként. {TM 357.3}   

Ámde idegen tüzet mutattak be áldozatul, mert nyersen, keményen beszéltek, beképzeltségükben, önmagasztalásukban, önigazultságukban. önkényeskedtek, Isten népe szabadságát korlátozták, mert megkötözték őket terveikkel és szabályaikkal, amelyeket nem Isten szerzett, sőt még eszébe sem jutott. Mindez: idegen tűz, Isten nem ismeri el, az Ő jellemét pedig állandóan helytelenül szemlélteti. {TM 357.4}   

Üzenetem van számotokra: "Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utjaitok az én utjaim így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utjaim utjaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből és oda vissza nem tért, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem." {TM 358.1}   

"És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszik szemeinek, hogy jogosság nincsen. És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró, ezért karja segít neki, és igazsága gyámolítja őt. És felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás sisakja van fején, felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. És félik napnyugattól fogva az Úrnak nevét, és naptámadattól az ő dicsőségét, mikor eljő, mint egy sebes folyóvíz, amelyet az Úr szele hajt, és eljő Sionnak a Megváltó, és azoknak, akik Jákóbban megtérnek hamisságukból, szól az Úr." {TM 358.2}   

***** {TM 359}   

"NE LEGYENEK NÉKED IDEGEN ISTENEID ELŐTTEM"

{TM 359}   

Granville, Ausztrália, {TM 359}   

1895. Szeptember {TM 359}   

Lelkem nem tud megnyugodni. Jelenetek vonulnak el előttem jelképekben egymásután, s addig nincs nyugalmam, amíg le nem írom. A mű központjában úgy alakítják a dolgokat, hogy minden többi intézményünk szintén ezt az utat járja. Maga a Legfőbb Tanácstestület is megromlik, helytelen érzelmek, elvek járják át. Tervek kivitelezésében ugyancsak az elvek mutatkoznak, amelyek a dolgokat Battle Creekben már hosszú ideje irányítják. {TM 359.1}   

Isten megmutatta nekem, hogy a zsidó nép sem hirtelen, egyszerre jutott el gondolkozásmódjára, életmódjára. Nemzedékről nemzedékre hamis elméletekkel foglalkoztak az igazsággal ellenkező elvek szerint éltek, vallásukba emberi elgondolásokat és terveket szőttek. Végül is az emberi elgondolások diadalmaskodtak. {TM 359.2}   

Az Isten-adta szent elveket a szent tűz ábrázolja, ám közönséges tüzet használtak szent tűz helyett. Az igazsággal és szentséggel ellenkező terveket hoztak be, leplezetten, azzal a kifogással, hogy ezt is meg kell tenni, "mert Isten ügyének előmozdítását szolgálják." Ámde emberek elgondolásai, elnyomáshoz, igazságtalansághoz és gonoszsághoz vezetnek. Isten ügye legyen mentes az igazságtalanság minden pontjától. Semmi előnyt sem jelenthet az, ha Isten családjának tagjait megfosztják egyéniségüktől, vagy jogaiktól. Minden ilyen eljárás irtóztató az Úr előtt. Nem Istentől ered az a módszer, melyet tanácsüléseiteken a könyvkiadással kapcsolatban elfogadtatok. {TM 359.3}   

Az Úr ilyen ügyvitelt nem fogadhat el, ilyen eljárásra nem adhat áldást. Isten művében dolgozó férfiak jogtalanul, igazságtalanul jártak el, ideje, hogy ennek véget vessünk. Emberek egymással szemben a Tízparancsolat szerint járjanak el, érvényesüljenek ezek az elvek üzleti ügyekben is. Álnok javaslatokat igazságnak és szentségnek tartanak, majd pedig mindent úgy irányítanak, hogy a javaslatokat megvalósítsák, pedig ellenkeznek Isten akaratával, jellemére árnyat vetnek. {TM 360.1}   

A nagy, szent és irgalmas Isten nem szövetkezik tisztességtelen eljárással, a legcsekélyebb igazságtalanságot sem tűrheti. Emberek kihasználták társaikat, akikről azt hitték, hogy hatáskörükbe, jogkörük alá tartoznak. Eltökélték, hogy rákényszerítik az egyént, saját feltételeik elfogadására, vagy uralkodhatnak felette, vagy tönkreteszik. Mindaddig nem történik anyagi változás, amíg eltökélten nem változtatnak a dolgok jelen rendjén. {TM 360.2}   

Egyetlen intézményünkben se fogadjanak el olyan terveket vagy módszereket, amelyek a szellemet vagy a tehetséget emberi ítélkezés alá rendelik, mert az Isten akarata ellen való. Isten adott embereknek képességeket, amelyek egyedül Őt illetik, s Istenre a legnagyobb szégyent hozza, ha a halandó ember, embertársa képességeit teljesen saját irányítása alá rendeli, még akkor is, ha előnyeit, hasznát az ügy javára fordítanák. Ilyen rendszer alapján ember uralja embertársa gondolatvilágát, az ember eltávolodik Istentől, a kísértések környékezik. Sátán módszerei egyetlen cél felé törnek, hogy embereket rabszolgává tegyék. Ha ez sikerül, következményei, zavar és bizalmatlanság, féltékenység és rágalmazás. Ilyen eljárás kiírtja, kiöli az Istenbe, és azokba az elvekbe vetett hitet, amelyek célja, hogy irányítsanak, megtisztítsanak a vétkektől, és az önzés, a képmutatás minden foltjától. {TM 360.3}   

ÖNKÉNYURALOM

Úgy kifejlődött az önkényuralom, mintha a magas állás az emberekből Istent formálna, engem megfélemlít, s keltsen is félelmet. Bárhol és bárki gyakorolja is, mindenütt átok. Isten öröksége felett gyakorolt ez uralom, az emberi ítélkezést, igazságszolgáltatást annyira megutáltatja, hogy fegyelemszegéshez, engedetlenséghez vezet. Emberek felismerik, hogy magas, felelős tisztségeket viselő emberekre nem bízhatják mások lelkületének, jellemének formálását. Következménye: a bizalom hiánya, még a hűségesek munkájával szemben is. Ám az Úr támaszt munkásokat, akik érzik, tudatában vannak, hogy az Úr segítsége nélkül semmik csupán. Jézus, minden korszakban javait, jótéteményeit juttatja egyházának. Krisztus első földi adventjének idején a Szanhedrin tagjai tekintélyt gyakoroltak, nevezetesen saját akaratuk szerint uralkodtak emberek felett. Így a lelkek, akikért Krisztus életét adta, hogy Sátán rabszolgaságából kiszabadítsa, ugyancsak rabszolgaságában éltek, csak más formában. {TM 361.1}   

Vajon egyénenként tudatában vagyunk-e világos helyzetünknek, hogy mint Istennek szolgái, ne bocsássuk áruba sáfárságunkat? A mennyei világegyetem színe előtt egyénileg felelőséggel tartozunk, hogyan teljesítjük Istentől kapott megbízatásunkat. Gyúljon fel tehát szívünk. Isten által ránk bízott jövedelmünkből adjunk is valamit. Közöttünk a legszerényebbek is Istennek ügyvivői lehetnek, amennyiben ajándékaikat nevének dicsőségére használják fel. Aki talentumait legjobb képessége szerint értékesíti, áldozatát, mint odaszentelt jó illatú áldozatot mutathatja be Istennek. Egyen-egyenként mindenkinek kötelessége, hogy talentumait legjobb tudása szerint kamatoztassa, mint olyan ajándékot, amelyet vissza kell adnia. {TM 361.2}   

Az uralkodásnak a szelleme a területi elnökökre is kiterjed. Ha az embert hatalma megrészegíti, s hittestvérei felett uralmat gyakorol, mert úgy érzi, hogy tekintéllyel van felruházva, és akarata, uralkodó hatalom, akkor a legjobb és leghelyesebb azonnal eltávolítani, hogy még nagyobb baj ne származzék, nehogy saját lelkét elveszítse, s mások lelkét is veszélybe sodorja. "Ti pedig mindnyájan testvérek vagytok." Ez a hajlam, nevezetesen, hogy uralkodjanak Isten öröksége felett, rossz hatást vált ki, ha az illetők nem változtatnak útjukon, eljárásukon. Akiket tekintéllyel ruháztak fel, mutassák Krisztus lelkületét. Intézendő ügyeikben úgy járjanak el, ahogyan Krisztus tenné. A Szentlélek erejében dolgozzanak. Állása, tisztsége az embert egyetlen jottával vagy pontocskával sem teszi nagyobbá Isten szemében. Isten a jellemet értékeli. {TM 362.1}   

Krisztus kinyilatkoztatta Mózesnek Isten jóságát, irgalmát és szeretetét. Ez Isten jelleme. Ha emberek, akik vallják, hogy Istennek szolgálnak, de nem törődnek atyai jellemével, s embertársaikkal való eljárásukban nem tisztességesek és nem igazságosak, Sátán csak ujjong, mert ő ruházta fel őket jellemvonásaival. Követik Róma nyomdokait. {TM 362.2}   

RÓMA NYOMDOKAIN

Akiktől Isten elvárja, hogy az Úr jellemvonásait szemléltessék, elhagyják a bibliai alapzatot és saját emberi megítélésük szerint alkotnak szabályokat és határozatokat, hogy mások akaratát kényszerítsék. Tervezések, hogy embereket mások előírásainak követésére kényszerítsenek, a dolgok olyan rendjét létesítik, amely megsemmisíti a részvétet, a gyengéd együttérzést s vakká tesz Isten kegyelmével, igazságszolgáltatásával és szeretetével szemben. Lábbal tipor az erkölcsi befolyáson és személyes felelősségérzeten. {TM 363.1}   

A megigazulást, megszentelődést hit által, sokan teljesen mellőzik, mert ellenkezik lelkületükkel s egész életmódjukkal. Uralom és szabály, útjuknak, eljárásuknak alapja. Sátánnak volt alkalma, hogy bemutatkozzék. Ha valaki vallja, hogy Krisztus képviselője, ám mégis ravasz fogásokkal él, elnyom embereket, akkor az így elnyomottak vagy leráznak magukról minden bilincset, vagy pedig Istent tekintik szívtelen Úrnak. Isten ellen lázadnak, a lélek elidegenedik Tőle, - ahogyan Sátán tervezte és akarta. {TM 363.2}   

Embereknek ezt a kemény szívűségét, akik pedig állítják, hogy az igazságot hiszik, Sátán az igazság befolyásának tulajdonítja. Emberek így megutálják és elfordulnak az igazságtól. Ezért intézményeinkben senki se viseljen felelős tisztséget, aki nem tartja fontosnak, hogy hússzíve vagy kőszíve van-e! {TM 363.3}   

Emberek azt hiszik, hogy Isten igazságszolgáltatását szemléltetik, ám nem képviselik gyengédségét, nagy szeretetét, amellyel szeretett minket. Emberi elgondolásuk, amely Sátán tetszetős terveiben gyökerezik, elég jónak tűnik fel emberek elvakult szemeiben, mert hiszen öröklött természetük. Az elhitt és gyakorolt hazugság, részükre igazsággá válik. Így megvalósul a sátáni ügyvivők terve, nevezetesen, hogy emberek saját leleményes agyukkal jussanak erre a következtetésre, eredményre. {TM 363.4}   

Ámde hogyan esnek emberek ilyen tévedésekbe? Téves feltevésekből indulnak ki, majd pedig mindent felhoznak, hogy a tévedést igazságnak bizonyítsák. Némely esetben a kiinduló elvek tartalmaznak valamelyes tévedéssel vegyített igazságot, ám nem vezet igazságos eljárásra, s ez vezeti félre az embereket. Azért, hogy uralkodhassanak, hogy hatalommá legyenek, Sátán módszereit alkalmazzák, hogy saját elveiket igazolják. Mint magasabb rendű ítélőképességgel felruházott embereket, magasztalják magukat. Ők álltak elő, mint Istennek képviselői. Ezek a hamis istenek. {TM 364.1}   

***** {TM 364}   

KINEK A ZÁSZLAJA ALATT?

{TM 364}   

Szeptember 24. {TM 364}   

Világunkban mindenütt nyugtalanság uralkodik. Események előre vetítik árnyékukat. Az idők jelei valóban baljóslatúak. Ami emberi, ami földi, mind-mind bizonytalan. Isten négy angyala tartja a szeleket. Isten kegyelmes pillanatnyi halasztást adott. Istentől kapott minden erőnket, akár testi, szellemi vagy erkölcsi, szentül őrizzük, ápoljuk, hogy elvégezzük kiszabott munkánkat embertársainkért, akik tudatlanságukban elvesznek. A figyelmeztető üzenetnek a világ minden részébe el kell jutnia. Nem szabad késlekednünk. {TM 364.2}   

Emberek rohamosan sorakoznak az általuk kiválasztott zászlók alá, nyugtalanul várják és figyelik vezetőik mozdulatait. Vannak, akik figyelik, várják és munkálják Urunk eljövetelét, amíg másik csoport rohamosan sorakozik az őscsaló, az első hitehagyó vezérlete alá. Embert emelnek Istenné, Sátán pedig megszemélyesíti, akit keresnek. Tömegeket csal meg, mert elvetették az igazságot, tehát elfogadják a hamisítványt. Embert istenítenek. {TM 364.3}   

A mennyből csak Egy szállt alá, hogy emberi mivoltában Istent szemléltesse. Isten Fia emberré lett és lakozott miközöttünk. "Ő Benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. ... Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg Őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadták be Őt. Valakik pedig befogadják Őt hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek." {TM 365.1}   

Csak két csoport van. Sátán dolgozik fortélyos, csalárd erejével, erős csalásaival mindenkit hálójába fog, aki nem marad meg az igazságban, aki elfordul az igazságtól, de a mesékhez odafordul. Sátán sem maradt meg az igazságban, ő a törvényszegés titka. Cselvetései által, lélekölő tévelyítéseit igazságnak tünteti fel. Ebben rejlik megtévelyítő ereje. Éppen mert az igazságnak hamisítványai, azért van a spiritizmusnak s hasonló tévtanoknak olyan hatalma emberek lelke felett. Ebben rejlik Sátán mesterfogása. Kiadja magát emberek üdvözítőjének, az emberiség jótevőjének, így könnyebben csábítja áldozatait vesztükbe. {TM 365.2}   

Isten igéje figyelmeztet, hogy a biztonság ára, állandó éberség! Csak az igazság és életszentség egyenes útján menekülhetünk meg a kísértő hatalmától. Ám a világot csapdájába fogta. Sátán fortélyát számtalan terv és módszer hasznosítja, hogy céljait elérje, megvalósítsa. Művésziesen színlel, a világosság angyalának leplébe burkolózva dolgozik. Módszereit csak Isten ismeri. Jóság színével leplezett hamis és romboló elveivel fertőzi az egész világot. Dolgozik a vallásszabadság korlátozása érdekében, s, hogy a vallási világba rabszolgaságot hozzon. Szervezetek, intézmények, ha nem Istennek hatalma tartja fenn őket, Sátán parancsa szerint fognak dolgozni, hogy embereket emberek uralma alá hajtsák. Az igazságért és Isten országának előmozdításáért égő buzgóság látszata alatt pedig csalás és bűnözés folyik. Eljárásukban mindaz, ami nem olyan fényes, mint a nap, a gonoszság fejedelmének módszereihez tartozik. Módszereit hetednapi adventisták is követik, pedig állítják, hogy több világossággal, igazsággal bírnak. {TM 365.3}   

Ha emberek ellene állnak az Úr által nekik küldött intelmeknek, vezetőkké válnak a gonoszságban. Ezek az emberek Isten felségjogait tulajdonítják maguknak, - elég vakmerők, hogy azt tegyék, amit Isten nem tesz, ugyanis nem uralja, nem korlátozza emberek lelkét, elméjét. Bevezetik saját módszereiket és terveiket, s Istenről alkotott helytelen fogalmaik által gyengítik másoknak az igazságba vetett hitét. Behoznak helytelen elveket, s ezek kovászként hatnak, hogy foltot ejtsenek és megrontsák intézményeinket és gyülekezeteinket. Mindaz, ami alábbszállítja, csökkenti az ember fogalmát az igazságról, az életszentségről, egyenlőségről és pártatlan igazságszolgáltatásról, bármilyen terv vagy szabály, amely Isten ügyvivőit alárendeli embertársa gondolatának, veszélyezteti Istenbe vetett hitüket, a lelket elválasztja Istentől, mert elvezet az egyenesség, becsületesség és életszentség ösvényéről. {TM 366.1}   

Isten nem ismer el semmilyen tervet, amely által ember embertársát akár a legcsekélyebb mértékben is uralja vagy elnyomja. Az elbukott ember egyedüli reménysége, ha feltekint Jézusra, ha elfogadja Őt egyedüli Üdvözítőjének. Mihelyt az ember vasszabályt állít fel embertársai számára, mihelyt féket vet rájuk, és saját esze szerint hajtja őket, szégyent hoz Istenre, veszélyezteti saját hittestvéreinek lelkét. Bűnös ember egyedül csak Istenben lehet igazságos, amíg Istenben hisz és Vele élő összeköttetésben áll. A mező virágának a talajban kell gyökereznie. Szüksége van levegőre, harmatra, záporokra és napfényre. Csak akkor növekszik, ha mindezt megkapja, mindez pedig Istentől jön. Áll ez az emberekre is. Istentől kapjuk, ami a lélek életére szolgál. Isten figyelmeztet, hogy ne emberben bízzunk, ne testi fegyverekben. Akik így tesznek, átok száll rájuk. {TM 366.2}   

JÉZUS ÉS NIKODÉMUS

Nikodémus éjnek idején kereste fel Jézust, mondván: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele." Mindez igaz is volt. Ámde, mit felet Jézus? "És monda néki: Bizony bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." Íme, ott áll a magas rangú, bizalmi tisztséget betöltő férfiú, akire kortársai feltekintettek, mint művelt emberre, s akit igen bölcsnek tartottak. Valóban, átlagon felüli képességekkel rendelkezett. Jézussal nem akart nappal találkozni, mert ez megjegyzésekre adott volna okot. Zsidó főember létére igen lealázó lett volna, ha megtudják róla, hogy rokonszenvez a megvetett Názáretivel. Nikodémus arra gondolt, hogy meggyőződik e Tanító küldetése és állításai felől, vajon tényleg Ő az a Világosság, amely megvilágosítja a pogányokat, s Izraelnek Dicsősége?! {TM 367.1}   

Jézus szószerinti értelemben így válaszolt Nikodémusnak: Velem folytatott vitád mit sem segít, érvelések nem világosítják meg a lelket. Új szívre van szükséged, vagy pedig nem tudod felfogni a mennyek országát. Újból kell születned Amíg ez a változás be nem áll, amíg meg nem újít mindent, addig a legerősebb bizonyíték sem használ semmit. A hiány a te szívedben van. Mindennek meg kell változnia, mert egyébként nem láthatod Istennek országát. {TM 368.1}   

Ez a kijelentés igen megalázó volt Nikodémus számára. Kissé ingerülten ragadta meg Krisztus szavait, mondván: "Mi módon születhetik az ember, ha vén?" Nem volt még eléggé lelki gondolkozású, hogy Krisztus szavainak értelmét felfogja. Ám az Üdvözítő az érvre válaszolt. Ünnepélyes, komoly méltósággal felemelte kezeit s az igazságot még egyszer lelkére kötötte: "Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, Lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő, és hová megy. Így van mindenki, aki Lélektől született." Nikodémus mondá neki: "Mi módon lehetnek ezek?" {TM 368.2}   

Az igazság néhány sugara áthatolt a főember lelkén. Krisztus szavai csodálattal töltötték el, ezért tette fel a kérdést: "Mi módon lehetnek ezek?" Jézus mélységesen, komolyan válaszolta: "Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket?" Szavai tanítást tartalmaztak Nikodémus számára. Ugyanis ahelyett, hogy az igazság bosszantaná, és gúnyt űzne belőle, inkább szerényebben vélekedne önmaga felől, lelki tudatlansága miatt. Ámde Krisztus olyan ünnepélyesen, olyan méltóságteljesen beszélt, tekintete és hangja olyan komoly szeretetet fejezett ki Nikodémus iránt, hogy nem sértődött meg, megszégyenítő helyzete ellenére sem. {TM 368.3}   

Bizonyos, hogy akire a nép vallási érdekeinek képviseletét bízták, tudnia kellene az igazságot, még pedig a fontos igazságot, azt ugyanis, hogy milyen feltételekhez kötött az Isten országának polgárjoga. "Bizony, bizony mondom néked" folytatta Jézus, amit tudunk, azt mondjuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. Ha földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mi módon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?" {TM 369.1}   

EZ A TANÍTÁS NEKÜNK SZÓL, NAPJAINKBAN

Nikodémusnak szóló ezt a tanítást tárom elétek, igen jól alkalmazható mindnyájunkra, akik ma, mint Izrael főemberei, felelős tisztségeket töltenek be, s akiknek szava gyakran hallható a tanácsüléseken, azt bizonyítva, hogy Nikodémus lelkülete él bennük. Vajon Jézus tanítása, amit ennek a főembernek adott hasonló hatást gyakorol-e szívünkre, életünkre? E találkozás eredményeként Nikodémus megtért. Krisztus szavai szólnak a területi elnököknek, gyülekezeti véneknek és intézményeink tisztségeket betöltő férfiainak, ugyanúgy vonatkoznak rájuk is. "Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát." "S adok néktek új szívet." {TM 369.2}   

Ha a Szentlélek formálja, alakítja szívedet mindennap, akkor lelki látásoddal felismered Isten országának jellegét, lényegét. Nikodémus elfogadta Krisztus tanítását s őszinte hívő vált belőle. A Szanhedrin előtt is szót emelt, ellenezte tervüket, hogy Krisztust halálra adják. "Vajon a mi törvényünk kárhoztatja-e az embert, ha előbb ki nem hallgatja és nem tudja, hogy mit cselekszik?" - mondotta. Gúnyosan így feleltek neki: "vajon te is Galileus vagy-e? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadt próféta." {TM 369.3}   

Nikodémus hű tanítványa volt Jézusnak. Jézussal folytatott éjszakai beszélgetése meggyőzte, mialatt ott állt az Üdvözítő előtt, az igazság sugarai hatoltak elméjének kamráiba és áthatották szívét. Jézus mondotta: "Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mi módon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek? És senki sem ment fel a mennybe, hanem ha az, aki a mennyből száll alá, az embernek Fia, aki a mennyben van." Jézus nemcsak azt mondotta Nikodémusnak, hogy új szívet kell kapnia, hogy megláthassa a mennyek országát, de azt is feltárta előtte, hogyan juthat hozzá. Olvas az igazságot kereső ember lelkében s szemléltető oktatást ad Önmagáról: "És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie. Hogy valaki, hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Íme örömhír, örömhír járja be a világot! "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ez a legfontosabb tanítás mindenki számára, aki él, mert az üdvösség feltételeit közli határozott vonalakban. Ha a Bibliában ennél több szöveg nem is volna, ez egymagában elegendő vezérfonal az életben. {TM 370.1}   

Különösen, akik tanácsadói felelősséget vállalnak, de mindenkinek, aki lelkekkel foglalkozik, ez a nagy, gyönyörű igazság, egyben fénylő világosság is. Ámde akinek kezében van Isten Igéje, de mégis így szól: "Nekem nincs tapasztalatom, nem értem ezeket a dolgokat", azoknak nem jelent jó pontot. Nem is lesz bölcsebb, okosabb mindaddig, amíg önbecslése nem csökken. Mint a kisgyermekeknek, meg kell tanulnia leckéjét. Legelső kötelessége, hogy megértse Isten munkáját a Lélek megújításában, újjászületésében. Ennek a változásnak, átalakulásnak mindenkiben végbe kell mennie, mielőtt vezetői, igazgatói tisztséget vállalna Isten szent művében. Ha valakinek nincs élő kapcsolata Istennel, akkor saját lelkülete és érzelmei uralják. Ezt valóban a szent tűz helyett bemutatott idegen tűzzel vázolhatjuk. Az ember saját jellemének fogyatékosságait, hibáit beleszőtte Isten művébe, emberi, földi terveket, megtévesztést, amellyel megcsalta önmagát, s mindazokat, akik elfogadják. {TM 370.2}   

ÍTÉLET AMÁLEK FELETT

Isten legszentebb szavát adja, hogy megáld titeket, ha útjaiban jártok, igazságot cselekszetek és ítéletet. "Ne legyen a te zsákodban kétféle font, nagyobb és kisebb. Ne legyen a házadban kétféle efa, nagyobb és kisebb. Teljes és igaz fontod legyen neked, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad néked. Mert az Úr előtt, a te Istened előtt utálni való mindaz, aki ezeket cselekszi, és mindaz, aki hamisságot művel. Megemlékezzél arról, amit Amálek cselekedett rajtad az úton, amikor Egyiptomból kijöttetek. Hogy reád támadt az úton, és megverte a seregeknek utolsó részét, mind az erőtleneket, akik hátul valának, amikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent." {TM 371.1}   

Annak ellenére, hogy Izrael fiai gyakran megszomorították az Urat, mert tanácsaival nem törődtek. Ő azért mégis gyengéden gondot viselt róluk. Az Úr Jézus Krisztus látta ellenségeiket, akik kihasználták a körülményeket, hogy bajt okozzanak nekik, mert eljárásukkal szenvedést zúdítottak a fáradtakra, akik Isten vezetése alatt meneteltek. Íme Isten ítélete: "Mikor azért megnyugtat majd téged az Úr, a te Istened, minden te körös-körül lévő ellenségeidtől azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad néked örökségül, hogy bírjad azt, töröld el Amálek emlékezetét az ég alól, el ne felejtsd!" {TM 372.1}   

Azért írom le e sorokat, hogy akik magukat Isten gyermekeinek vallják, ne sújtsa őket az Amálekre mondott átok, azért, mert Amálek eljárását követték. Ha a pogányokat így megbélyegezte Isten, eljárásukért, nevezetesen, hogy a fáradtakat, a lankadtakat megtámadták és leverték, milyen ítéletet mond az Úr felettük, akiknek világosságuk volt, remek alkalmaik és kiváltságaik, de nem Krisztus lelkülete szerint bántak saját hittestvéreikkel? {TM 372.2}   

Az Úr mindent lát, látja a hittestvérek egymás közti eljárását, mely a hitet gyengíti, s lerontja önmagukba vetett bizalmukat is, mint olyan emberekbe, akik egyenlően szolgáltatják az igazságot. Isten a leghatározottabb hangon fejezi ki rosszallását a hivatásban elkövetett bűnök, vétkek felett. Így szól: "Vajon jóváhagyom-e a hamis mértéket, és a zsákba rejtett csalárd fontokat?" Az itt említett bűnöket talán nem követték el intézményeinkben, de ehhez hasonló dolgokat elkövettek, és még mindig elkövetnek. {TM 372.3}   

Oldalakat írhatnék ilyen dolgokról. Egész területeket áthat ezeknek a fonák elveknek a kovásza. "Mert a gazdagok megtöltődtek köztük ragadománnyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvük csalárd az ő szájukban." Az Úr rajta lesz, hogy megtisztítsa egyházát. Őszintén mondom néktek, hogy az Úr megforgatja a nevéről nevezett intézményeket. {TM 372.4}   

Azt, hogy ez a tisztítási folyamat mikor, milyen hamarosan megkezdődik, nem tudom, de Isten nem halasztja sokáig. Ő, akinek szórólapátja kezében van, megtisztítja templomát az erkölcsi szennytől. Alaposan megtisztítja padlóját. Istennek pere van mindazokkal, akik a legcsekélyebb igazságtalanságot elkövetik, mert így cselekedvén, Isten tekintélyét tagadják meg, veszélyeztetik az érdekükben folyó engesztelést, a megváltást, amelyre Krisztus vállalkozott, Ádám minden fiáért és leányáért. Vajon érdemes-e az Isten előtt utálatos utat járni? Vajon érdemes-e tömjénezőtökön idegen tüzet áldozni Istennek, s azt mondani, hogy nincs különbség? {TM 373.1}   

Nem volt Isten rendelkezése szerint való, hogy annyi mindent összpontosítottak Battle Creekben. Isten, a dolgok mai állapotát intelmül tárja felém. Szívem fáj a szemlélt dolgok láttán. Az Úr figyelmeztetett, hogy elkerülhessék a dolgoknak ezt az erkölcsromboló állapotát, de nem hallgattak rá. "Ti vagytok a földnek savai, ha pedig a só meg ízetlenül, mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, hanem, hogy kidobják és eltapossák az emberek." {TM 373.2}   

Felszólítom testvéreimet, hogy ébredjenek fel! Ha gyors változás nem történik, akkor a tényeket a nép elé tárom, mert a dolgoknak ezen a rendjén változtatnunk kell. Megtéretlen emberek nem lehetnek továbbra is ilyen fontos és szent mű vezetői és igazgatói. Dáviddal együtt kell mondanunk: "ideje, hogy az Úr cselekedjék, megrontották a te törvényedet." {TM 373.3}   

AZ ÚRNAK PERE VAN NÉPÉVEL

{TM 374}   

Cooranbong, Ausztrália, {TM 374}   

1896. VII. 5. {TM 374}   

Mindenkit gondosan oktassunk, tanítsunk, hogy Istentől függ, Isten a forrása minden bölcsességnek, hatalomnak és eredménynek. Isten megmutatta nekem, miszerint tévedés azt hinni, hogy a Battle Creekben rendkívüli felelősségekkel megbízott férfiak bölcsessége felette áll, túlhaladja a közönséges emberekét. Akik azt gondolják, hogy több a bölcsességük, mert feltételezik, hogy mennyei világosság részesei, azok csak emberi megítélésben bíznak, tanácsukat Isten szavának tartják. Ez nem helyes, nem biztos út, mert ha emberek nem teljesen szentelték oda magukat Istennek, akkor Sátán dolgozik általuk, s olyan ismeretet, tudást közvetít, ami a hallgatóknak sem földi, sem örök javát nem szolgálja. {TM 374.1}   

Sokan hozzászoktak, ha nehéz helyzetbe kerültek, hogy tanácsot kérjenek, tanácsért írjanak. Hibát követnek el intézményeink felelős vezetői, ha azokhoz fordulnak tanácsért, akik szintén terheket és felelősségeket hordoznak. Gyenge, egészségtelen tapasztalatot szereznek, akik ahhoz szoktatták magukat, hogy másoktól függjenek. Akiktől a segítséget várjuk, talán kevésbé félik Istent, mint ők maguk. Sőt szellemileg sem rendelkeznek többlettel és több képességgel, mint amennyivel bírhatnának, ha tudatára ébrednének, hogy nem gyermekek többé, hanem erős, derék férfiak, akik gyakorlat által gyarapítják képességeiket, akik kamatoztatják Istentől nyert talentumaikat. Egyénileg felelősek vagyunk Istentől kapott talentumaink felhasználásáért. Műveljük szellemünket. A nehézségek megoldása érdekében komolyan, megfeszítetten gondolkodjunk. {TM 374.2}   

Az Úr minden embernek kiszabta munkáját, és ha embereket felelős tisztségekkel bíz meg, akkor Szentlelkét közli velük, képesíti őket feladatukra. Ámde azok a férfiak, akik hosszú, költséges útra kelnek, hogy másoknak a tervezésben segítsenek, maguk sincsenek szoros összeköttetésben a bölcsesség Istenével, ha a saját erejükben és bölcsességükben bíznak. Ha készségesen nem vették magukra Krisztus igáját, vagy nem tanultak iskolájában alázatosságot és szelídséget Tőle, ha nem tanulták meg, hogy hordozzák a terheket, amelyeket Isten rakott rájuk, hogy kövessék Őt, bárhova megy is, akkor költséges útjuknak mi a haszna? Mit ér egész bölcsességük? Vajon Isten nem tartja-e balgaságnak? {TM 375.1}   

ERRE TANÍTSÁTOK A NÉPET

Területek a Legfőbb Tanácstestülethez fordulhatnak világosságért, tudásért és bölcsességért, ám ez-e a helyes, a biztos út? Battle Creek ne legyen a központja Isten művének. Egyedül Isten töltheti be ezt a helyet. Ha népünk, különböző helyeken rendkívüli összejöveteleket tart, tanítsátok, hogy Krisztusért, hogy saját magukért, ne emberekben bízzanak. Emberek nem tudnak embertársuk szívében olvasni. Az Úr az egyetlen, Akiben bízhatunk, Őt pedig mindenütt, a világ minden gyülekezetében elérhetjük. Ha embereket állítunk Isten helyére, nem dicsőíti Istent. Vajon a Legfőbb Tanácstestület elnöke legyen-e a nép Istene? Vajon a Battle Creekben székelő férfiakat végtelen bölcsességgel felruházott embereknek tartjuk-e? Ha majd az Úr munkálkodik emberek szívén, lelkén, elméjén, akkor ettől teljesen eltérő elveket és eljárást tárnak majd a nép elé. "Oh, szűnjetek meg hát az emberben bízni!" {TM 375.2}   

Az Úrnak pere van népével e dologban. Miért hagyták el az ő Urukat, Istenüket, Aki úgy szerette őket, "hogy egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki, hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen?" Az Ő szeretete nem bizonytalan, nem hullámzó, hanem annyira felette áll minden más szeretetnek, mint az ég a földnek. Mindenkor őrködik gyermekei felett, felmérhetetlen, örökkévaló szeretettel. "Oh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az Ő útjai!" {TM 376.1}   

"Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, Aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki." Istennél van irgalom, szeretet, és bölcsesség. Ámde sokan, akik vallják, hogy ismerik Őt, elfordultak Tőle, akiben reménységük az örök életre összpontosul, s rászoktatták magukat arra, hogy tévedő és esendő embertársaikban bízzanak, tőle függjenek. Ha így tesznek, lelkileg megbénulnak, mert egyetlen ember sem tévedhetetlen, befolyása pedig félrevezethet. Aki emberben bízik, nemcsak törött nádszálra támaszkodik, hanem alkalmat nyújt Sátánnak, hogy jelentkezzék. Ámde ő megsebzi azt, akibe bizalmat helyeztek. Önbecslésében felfuvalkodik, kihal annak a tudata, hogy Istentől függ. Mihelyt embert helyezünk Isten helyére, az ember elveszti tisztaságát, erejét, bizalmát Isten hatalmában. Eredménye, erkölcsi zűrzavar, mert képességei megszenteletlenné válnak. Illetékesnek tartja magát, hogy embertársait megítélje, s arra törekszik, hogy uralkodjék felettük. {TM 376.2}   

"AZ AZ INDULAT LEGYEN BENNETEK"

Isten művében nincsen helye az önmagasztalásnak. Bármennyit tudjunk is, bármilyen nagy szellemi képességeket kaptunk is, senki sem dicsekedhet, mert mindaz, amivel bírunk ránk bízott, kölcsönadott, próbára tevő ajándék. Ezeknek az adományoknak a hű fejlesztése dönti el örök sorsunkat. Tehát nincs mivel dicsekednünk, magunkat magasztalnunk, mert amink van, nem a sajátunk. {TM 377.1}   

Legyünk mindenki irányában udvariasak, gyengédek és együtt érzők, ilyen volt Jézus jelleme, amikor a földön járt. Minél szorosabban egyesültünk Jézus Krisztussal, annál gyengédebben és szeretetteljesebben viselkedünk egymással szemben. A megváltás terve szerint az ember, noha elbukott, mégis isteni természet részesévé válhat, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. Ha Isten kegyelme által isteni természet részeseivé válunk, akkor környezetünkre gyakorolt befolyásunk nem veszélyes, hanem jótékony. Tekintetünket Jézusra szegezve, hitünknek szerzőjére és bevégzőjére, mindazok áldására lehetünk, akikkel érintkezünk. Mert a Szentléleknek az ember szívére gyakorolt hatása tisztává teheti és tarthatja is. {TM 377.2}   

Akik Krisztust nem fogadják be személyesen Üdvözítőjüknek, akik nem érzik szükségét, hogy kegyelme megnyugodjék szívükön és jellemükön, azok nem gyakorolhatnak jó befolyást környezetükre. Bármilyen helyet töltsenek be az életben, olyan befolyást árasztanak maguk körül, amelyet Sátán felhasználhat a saját javára. Elvesztik maguk is minden reményüket az örök életre, ám rossz példájuk másokat is félrevezet. {TM 377.3}   

TANULMÁNYOZD A KERESZTET

Kálvária keresztje a veszendő lelkek mindensége. Az ember Fiának szenvedése és halála lehetővé tette az ember üdvösségét. Isten a Szentlélek munkája által állítja helyre képmását az emberben, plántál új és élő életelvet emberek elméjébe, lelkébe, amelyet a bűn beszennyezett. Isten szeretete teljesen elegendő arra, hogy megújítson, újra építsen, bátorítson és erősítsen minden hívő lelket, aki elfogadja az igazságot Jézusban. Ám annak érdekében, hogy ez megvalósuljon, Krisztus igáját kell hordoznunk. Tanulmányozzuk Krisztus keresztjét. Kösse le figyelmünket és tartsa, ragadja meg vonzalmunkat. A bűnért kimondott vér megtisztítja a lelket, a szívet az önzés minden foltjától. {TM 377.4}   

AZ IGAZSÁG MEGSZENTEL

Minden igazság szerzője Isten. A kiélt, megvalósított igazság utat készít a magasabb rendű haladottabb igazságnak. Ha Istennek kiküldött szolgái új igazságot hirdetnek, a Szentlélek hat azok lelkére, akik erre előkészültek éspedig azáltal, hogy a világosság szerint éltek. Fogékonnyá teszi lelküket, felfogó képességüket, hogy felismerjék az igazság szépségét és fenségét. {TM 378.1}   

Ám az igazság nem igazság annak, aki nem mutat emelkedettebb lelki jellemet, a világ erejét felülmúló erőt, s nem áraszt az igazság szent, sajátos jellegének megfelelő befolyást. Akit az igazság megszentelt, az mindenkire, akivel érintkezik, megmentő, életet adó befolyást áraszt. Ez a Biblia vallása. {TM 378.2}   

Embereknek, akiket csak Jézus Krisztus engesztelő áldozata mentett meg, nincs joguk, hogy magukat embertársaik fölé emeljék. Üljenek Jézus lábaihoz, tanuljanak Tőle, ne törekedjenek kitűnni. Ha Jézus Krisztus szeretete lakozik bennük, öntudatlanul is világítani fognak, Krisztus dicsőségének fényét árasztják szerte a világon. "Ha felemeltetem e földről" - mondotta Krisztus - "mindeneket magamhoz vonzok." Ha a lelkésznek Krisztus a reménysége, bizodalma, eggyé lett Krisztussal, akkor Isten munkatársa, szolgálata által lelkek térnek meg Krisztushoz. {TM 378.3}   

MINDEN KÉPESSÉG ISTENTŐL SZÁRMAZIK

Vannak, akik nem tanulhattak, akiknek nincsenek nagy képességeik, ám emiatt ne csüggedjenek. Használják fel jól mindazt, amivel bírnak. Ügyeljenek jellemük gyenge pontjaira, törekedjenek Isten kegyelme által megerősödni. Nincs élő ember, aki nem Istentől kapta volna tehetségét vagy képességeit. A forrás pedig, ahonnan eredt, nyitva áll a leggyengébb ember előtt is. Ha közeledik Istenhez, az erő kiapadhatatlan Forrásához, akkor tapasztalni fogja, hogy Isten teljesíti ígéreteit. Ám ennek elérése érdekében szükségtelen ezer mérföld távolságból embereket hívni segítségül, hiszen Krisztus megígérte: Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok. {TM 379.1}   

Isten nem szeszélyesen juttatott tehetségeket embereknek, hanem Istenadta tehetségeik képességeik szerint, a szerint, ahogyan biztosítani tudják. Minél több, nagyobb talentumot kapott, annál több kamatot várnak el tőle. Isten elvárja, hogy emberi ügyvivői az élő igéből merítsenek tanácsot, ismerjék meg jól, alaposan az Ő kinyilatkoztatott akaratát minden dologban, azért, hogy szorgalmasan forgatva a kölcsönzött talentumokat, újabbakat is szerezzenek. {TM 379.2}   

Isten akarata, hogy megértsük, belássuk, miszerint magunk kovácsoljuk sorsunkat. Amilyen jellemet fejlesztünk magunkban ebben az életben, az dönti el, hogy alkalmasak vagyunk e az örök életre. Senki sem lustálkodhat. Lehet, hogy nem sok talentuma van, forgassa tehát a meglevőket, s amilyen becsületesen jár el Istennel és embertársaival szemben, olyan áldásban részesül. {TM 379.3}   

A Szentlélek arra vár, hogy minden hívő lélek segítségére lehessen, Jézus pedig kijelentette: "Íme, én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig." Akik Jézusban hisznek, legyenek erősek, imádkozzanak, bízzanak Krisztus megmentő erejében. "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, és megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem." {TM 380.1}   

AZ ÚR KÉRELME

Kérem a területeket és gyülekezeteinket, hogy ne emberben bizakodjanak. Ne nézzenek másokra, hogy az igazság meggyőző ereje hogyan hat rájuk, viselkednek, s ne kérjetek tőlük segítséget. Ne a magas tisztségeket betöltő emberekre tekintsetek fel erőért, mert éppen ők forognak abban a veszélyben, hogy a felelősségteljes állást Isten rendkívüli ereje bizonyítékának tartsák. Gyülekezeteink gyengék, mert tagjainkat arra neveljük, hogy emberi erőre, földi javakra tekintsenek. Dollárok ezreit költik, hogy halandó embereket feleslegesen ide-oda küldözgessenek, azért, hogy csekély nehézségeket rendezzenek, pedig Jézus mindenkor közelükben van a segítségre szorulóknak, akik ínséget szenvednek és csüggedtek. {TM 380.2}   

Isten igéjében az Izrael fiainak adott figyelmeztetések nem csupán nekik szólnak, hanem minden élőnek a föld színén. Így szól hozzájuk: "Jaj a pártos fiaknak, ... akik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak. Akik Egyiptomba szállnak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a Fáraónak oltalmába, és Egyiptom árnyékában rejtőzködjenek." Ha az Úr megfeddte népét hajdan, mert nem Tőle kért tanácsot a nehéz időkben, vajon ma nem neheztel-e népére, ha ahelyett, hogy az Igazság Napjának fényes sugaraival világítaná be útját, elfordul Tőle? Megpróbáltatásaikban pedig emberek segítségét kérik, akik ugyanolyan tévelygők és hasznavehetetlenek, mint ők maguk?! Hol a mi erőnk? Vajon emberben van-e, akik ugyanolyan tehetetlenek és ugyanúgy Istentől függnek, mint magunk, akiknek éppúgy szükségük van Isten vezetésére, mint nekünk?! {TM 380.3}   

A MINDENKORI SEGÍTSÉG

Krisztus mondja: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." Ő küldte el Szentlelkét, hogy minden szükségükben segítőnk legyen. Ám sokan igen gyenge, gyér tapasztalatot tesznek vallási életükben, mert ahelyett, hogy az Urat keresnék és a Szentlélek segítségét, emberben bíznak. Neveljük Isten népét úgy, hogy bajában Istenhez forduljon, merítsen erőt ígéreteiből, melyek igent és áment jelentenek minden hívő léleknek. {TM 381.1}   

Nekünk szólnak az Úr szavai: "Kérjetek és megadatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ad néki? Avagy ha tojást kér, vajon skorpiót ad-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik tőle kérik." {TM 381.2}   

Isten ígéretei teljesek, bőségesek, nincs szüksége senkinek sem arra, hogy erőért emberhez forduljon. Akik Istenhez fordulnak, közel van hozzájuk, hogy segítse őket. Viszont szégyent hoz Istenre, hogy miután bizalomra szólít fel, mi elfordultunk Tőle, - az Egyetlentől, aki megért minket, az Egyetlentől, aki biztos, jó tanácsot adhat, - emberekhez, akik emberi gyengeségeikben könnyen félre vezethetnek bennünket." {TM 381.3}   

És szólt az Úr: Mivel e nép szájával közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy, hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat lőn, azért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. Jaj azoknak, akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, akik a sötétségben szokták cselekedni, mondván: Ki lát minket, és ki ismer minket?" {TM 382.1}   

Az Úr utat mutatott nekünk, az Ő útját vajon követjük-e? Vagy pedig, ámbár halandók és tévelygők vagyunk, saját tanácsunkat követjük, s olyan elvek szerint élünk, amelyek ellen óva intett bennünket? {TM 382.2}   

FIGYELMEZTETÉS A JELENRE

"Most menj, írd ezt a táblára náluk, és jegyezd fel könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre. Mert pártütő nép ez, apát megtagadó fiúk, fiak, akik nem akarják hallani az Úr törvényét. Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássátok, és a prófétáknak: ne prófétáljatok nekünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat. Hagyjátok el ez utat, térjetek le már ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izraelnek Szentjét! Azért így szól Izraelnek Szentje: Mivel megutáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok, azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, amely már kiáll a magas kőfalon, amelynek azután nagy hirtelen jő el romlása." {TM 382.3}   

Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakat-e és a csecstől elválasztottakat-e? Mivel parancsra új parancsot, szabályra új szabályt, itt egy kicsi, ott egy kicsi. Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez. Ő, aki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradtat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani! És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, szabályra új szabály. Itt egy kicsi, ott egy kicsi, hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak! Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik. Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk. Az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket, mert a hazugságot választók oltalmukul, és csalásban rejtőznek el! {TM 383.1}   

Mert így szól az Úr Isten, Izraelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna, csöndességben és reménységben erősségetek lett volna, de ti nem akartátok. "És meghallják ama napon a süketek az írás beszédeit, és a homályból és sötétségből a vakoknak szemei látni fognak. És nagy örömük lesz a szenvedőknek az Úrban, és a szegény emberek vígadnak Izrael Szentjében. Mert a kegyetlen elveszett, és a csúfoló elpusztult, és kivágattak a hamisságnak minden őrei. Kik az embert elítélik egy szóért, és tőrt vetnek annak, aki őket a kapuban megfedi, és elejtik csalárdul az igazat. Ezért így szól az Úr Jákob házáról. Ő, Aki megváltja Ábrahámot: nem szégyenül meg többé Jákob, és nem sápad meg többé az ő orcája. Ha látni fogják gyermekei kezeim munkáját közöttük, megszentelik nevemet, megszentelik Jákob Szentjét, és félik Izrael Istenét. S megismerik a tévelygő lelkűek az értelmet, és akik zúgolódnak, tanulságot tanulnak." {TM 383.2}   

Vajon ezeket a figyelmeztetéseket is semminek veszik-e? Az Úr felszólít minden tanítót, minden lelkészt, mindenkit, aki az Ő igazságának világosságát elfogadta, hogy jól ügyeljen lelki állapotára. Nagy világosságuk volt és az örök életet el akarják nyerni, akkor többé ne halandó emberekben bízzanak, hanem a szilárd alapzatra építsenek. {TM 384.1}   

ISTEN ELVEIHEZ RAGASZKODJATOK

Emberek tanácsa ne mozdítsa el Isten elveit, hogy helyettük a magukét állítsák fel, mert Isten szava jelenti ki: "A jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket." "Mert mint a Perazim hegyén, felkél az Úr, és mint Gibeon völgyében megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz, és, hogy cselekedje dolgát, amely hallatlan lesz. És most nem csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek! Mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett." {TM 384.2}   

Mindannyiunk számára a legfontosabb időszakban élünk. A világosság állandó sugarakban árad körülöttünk. Ha ezt a világosságot helyesen fogadjuk és értékeljük, áldást áraszt ránk és másokra is. Ám ha a saját bölcsességünkben és erőnkben bízunk, vagy embertársaink bölcsességében és erejében, akkor méreggé válik. Az örök életért folyó küzdelemben nem támaszkodhatunk egymásra. Az életnek kenyerét egyen-egyenként ennünk kell. Egyénileg részesülnünk kell belőle, hogy lelkünk, testünk és egész lényünk megelevenedjék, megerősödjék, átformáló ereje által. Így alakul ki bennünk Jézus Krisztus lelkülete és jelleme. Isten legyen az első, az utolsó és legfőbb mindenben. {TM 385.1}   

Egyenként éheznünk és szomjúhoznunk kell az igazságot, a szentséget, önmagunk számára. A keresztény lelki életére veszélyes, ha emberekre támaszkodik, ha bölcsességükben bízik. Lehet, hogy akikben bízunk, valóban becsületesek és őszinték, és szorgalmasan szolgálnak az Úrnak. Ám ha egyénileg arra törekszünk, hogy Krisztus nyomdokaiban járjunk, ugyanúgy követhetjük Őt, mint azok, akiket csodálunk állhatatos, alázatos életükért. {TM 385.2}   

NE EMBERRE, HANEM AZ ÚRRA TEKINTSÜNK

Igen gyakran előfordul, hogy akikre emberek feltekintenek, nem olyanok, mint aminek tartják őket. Gyakran bűn rejtőzik szívükben, rossz szokások, csalárdság foltjai szennyezik jellemüket. Hogyan tekinti mindezt a mi mennyei Atyánk? Az Ő tanácsa mindig megbízható. Ő bebizonyította az emberiség iránt érzett nagy szeretetét, ám szomorúan látja, ha gyermekeit arra buzdítják, hogy elforduljanak Tőle, bizalmukat halandó emberekbe vessék, akiket nem ismernek, akiknek ítélkezése és tapasztalata nem megbízható. Mégis ez történt, Istent második helyre helyezték. {TM 385.3}   

A Názáreti Jézus Krisztus nevében kérem Isten népét, hogy erőért csak az Úrhoz forduljon. Vigyázzatok, nehogy embert tegyetek Isten helyére. Nem lehetünk biztonságban, ha emberek tekintélyében, vezetésében bízunk, mert biztosan csalódni fogunk bennük. Egyénenként félelemmel és rettegéssel munkáljuk üdvösségünket, "mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." Krisztus Jézusban magasztos elhívatásunk van. Hatalmas és szent művet viszünk előbbre, Isten pedig felhív egyen-egyenként, hogy zászlaját fennen lobogtassuk a világ előtt és a mennyei világegyetem színe előtt, Jehova Istennek ereje által, akiben "Örök Kőszálunk" van. {TM 386.1}   

***** {TM 386}   

Legyünk egyek Krisztusban, amiképpen Ő egy az Atyával, az Atya pedig úgy szeret bennünket, mint ahogyan Fiát szereti. Ugyanazt a segítséget kaphatjuk, mint Krisztus, erőt kaphatunk minden felmerülő szükségben, mert Isten oltalmaz bennünket elől és hátul. Minden oldalról körülzár bennünket, nem kell előre elgondolnunk, hogy mit mondjunk. Isten majd megtanít a szükség napján. Isten segítsen, hogy Jézus lábaihoz járuljunk, Tőle tanuljunk, mielőtt másokat tanítanánk. —RH - 1890. II. 18. {TM 386.2}   

KÖVETŐI SZÁMÁRA KRISZTUS A LEGFŐBB, LEGÉRTÉKESEBB

{TM 387}   

Cooranbong, Ausztrália, {TM 387}   

1896. Május 4. {TM 387}   

Szomorúan olvastam leveledet, mert nyomott lelkiállapotodról beszélt. Olvasd Efézus 2:4-22. verseit. Ezt a szövegrészt kaptam a te részedre. Olvasd gondosan, olyan figyelmesen, mint még soha. Telve oktatással. Krisztusnak szívünkben lakozása hit által, jelenti, hogy szemléljük Krisztust, elmélkedjünk felette, s a drága Üdvözítőt, mint legjobb, legbecsültebb barátunkat öleljük magunkhoz, annyira, hogy Őt semmivel sem akarjuk megszomorítani vagy megbántani. Ígérete mindenkorra szól, hogy vigasztaljon és megsegítsen: "Mert kegyelemből tartattok meg, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez." {TM 387.1}   

Tartsd emlékezetedben, hogy itt e földön Sátán pokoli árnyékát mindenkor utunkra veti, hogy hitünket gátolja, hogy eltakarja előlünk a Jézus színétől, az Igazság Napjának fényétől áradó világosságot. Hitünk sose ingadozzék, hanem törjön keresztül ezen az árnyékon. Olyan tapasztalatot tettünk, amit a kétségek homálya el nem takarhat, temethet. Hitünk nem érzelgés, hanem az igazságban van. Az ihletett apostol mondja, hogy mi az apostolok és a próféták alapkövén építettük fel, Jézus Krisztus lévén a szegletkő. Úgy tárja elénk Krisztus egyházát, mint Istennek lakhelyét a Lélek által. Ha a szeretetben meggyökereztünk és megalapozódtunk, akkor megérthetjük "minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága, és mélysége és magassága az Isten jó voltának. És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülmúló szeretetét." Oh, drága lehetőségek és buzdítások! Az erkölcsi tisztátalanságtól megtisztult ember szívében lakozik a drága Üdvözítő, nemesbíti, megszenteli egészen lényét, s az embert a Szentlélek templomává avatja. {TM 387.2}   

KRISZTUS SZEMÉLYES ÜDVÖZÍTŐ

Vajon Krisztus személyes "Üdvözítőnk"-e? Mi testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát. Számunkra ez életet, üdvösséget és életszentséget jelent. Bárhova megyünk is, mindig Reá gondolunk, Aki olyan drága nekünk. Krisztusban pedig élő hit által maradunk meg. Egyénileg gyakorolt hitünk által Ő szívünkben lakozik. Isteni jelenlétének társaságát élvezzük, s míg jelenlétét tudatosítjuk, Jézus Krisztus foglyul ejti gondolatainkat. Lelki tapasztalataink összhangban állnak társaságának tudatával, tudatunknak erejével, elevenségével. Így járt Énok is Istennel. Krisztus hit által szívünkben lakozik, ha megfontoljuk, ha mérlegeljük, hogy Ő mit jelent számunkra., s mit munkált érettünk a megváltás tervében. Ha Isten e nagy ajándékának tudatát ápoljuk magunkban, akkor boldogok leszünk. {TM 388.1}   

Ezek a gondolatok egész jellemünkre hatnak. Lelkedre kötöm, hogy ha akarod, mindenkor mennyei kísérőd, társad veled lehet. "Vagy mi egysége Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta. Lakozom bennük, és közöttük járok, és leszek nékik Istenük és ők én népem lesznek." Ha Krisztus felett elmélkedünk, jellemünk a mennyei hasonlatosságra alakul át. Gondolatainkat áthatja az Ő jóságának, szeretetének tudata. Elmélkedjünk jellemén. Így minden gondolatunkban csak Vele foglalkozunk. Szeretete körülvesz. Ha a déli verőfényben csak egy pillanatra is a napba tekintünk, de ha utána pillantásunk bárhova terelődik is, mindenen, amire tekintünk, a nap képe látszik. Áll ez arra is, ha Jézust szemléljük. Ahová csak tekintünk, minden az Ő képmását sugározza, az Igazság Napjának képmását. Nem látunk semmi mást, nem tudunk másról beszélni. Képmásának lenyomata ott van a Lélek szemén, hat mindennapi életünk minden részletére, egész természetünket, lényünket meglágyítja, legyőzi. Szemlélés által hasonlóak leszünk Isten képmásához, Krisztushoz. Az Ő igazságának, életszentségének világos, kedves sugarait tükrözik mindazok felé, akikkel érintkezünk. Jellemünk átalakult, mert szívünket, lelkünket, elménket besugározza az Ő fénye, aki szeretett minket és Önmagát adta éretünk. Itt ismét tudatosíthatjuk a személyes, élő befolyást, amely hit által él szívünkben. {TM 388.2}   

JÉZUS ÁLLANDÓ JELENLÉTE

Ha tanításait befogadtuk, ha lényünkké váltak, akkor Jézus bennünk lakozik, irányítja gondolatainkat, eszméinket, tetteinket. Átitat bennünket a világ legnagyobb Tanítójának tanítása. Emberi felelősségünknek és befolyásunknak tudata jelleget ad életszemléletünknek, mindennapi kötelességeinknek. Jézus Krisztus jelent számunkra mindent. Ő az első, az utolsó, a legfőbb mindenekben. Jézus Krisztus, az Ő Lelke, jelleme átszínez mindent, egész lényünkbe beleszövődött. Krisztus szavai: Lélek és élet. Így tehát nem összpontosíthatjuk gondolatainkat önmagunkra, mert hiszen mi nem élünk immár, hanem Krisztus él bennünk és Ő a dicsőségnek reménysége. Önző énünk meghalt, ámde Krisztus az élő Üdvözítő. Ha szüntelenül Jézusra tekintünk, az Ő képmását sugározzuk környezetünkre. Nem foglalkozunk csalódásainkkal, sőt nem is beszélünk róluk, mert sokkal vonzóbb kép ragadja meg tekintetünket, - Jézus drága szeretete. Bennünk lakozik az igazság, igéje által. {TM 389.1}   

Mit mondott Krisztus a samáriai asszonynak, Jákob kútjánál? "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és, hogy ki az, aki ezt mondja néked? Adj innom! - te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet." "Mindaz, aki ebből a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne." Krisztus, igéjében kinyilatkoztatott kegyelmére utalt, ez az a víz. Lelke, tanítása kielégítő forrás minden lélek számára. Minden más forrás, amelyhez fordulnak, elégtelen, ki nem elégíthet. Ám az igazság igéi, hűvös folyamok, olyanok, mint Libánon vizei mindenkor kielégítők. Krisztusban teljes öröm van mindörökre. A világ kívánságai és élvezetei, szórakozásai sosem elégítik, sosem gyógyítják meg a lelket. Ám Jézus mondja: "Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van annak." {TM 390.1}   

Krisztus kegyelmes jelenléte, az Ő igéjében, mindenkor a lélekhez szól, bemutatja Őt, mint az élő víznek kútfejét, hogy felüdítse a szomjazó lelket. Kiváltságunk, hogy élő, bennünk lakozó Üdvözítőnk legyen. Ő a belénk plántált lelki erő forrása, befolyása árad tova szavakban és tettekben, felüdítve mindenkit, befolyásunk körében. Bennünk is fakasztja a vágyat, a törekvést erőért és tisztaságért, szentségért és békességért, örömért, melybe nem vegyül üröm. Az Üdvözítő bennünk lakozásának ez az eredménye. {TM 390.2}   

KRISZTUS KÖZBENJÁRÁSA

Jézus mondja: "Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig." Egykor emberként járt e földön, istenségét emberi mivolta fedte. Szenvedő, megkísértett ember volt, akit Sátán fortélyai környékeztek. Mindenben megkísértetett, hozzánk hasonlóan, tehát tudja, hogyan támogassa, segítse a megkísértetteket. Immár Istennek jobbján ül, ő a mi mennyei Szószólónk, aki közbenjár érettünk. Ha erre gondolunk, legyen mindenkor vigaszunk és reménységünk. Ő gondol azokra, akiket e világban kísértések környékeznek. Személy szerint gondol reánk, minden szükségünket tudja. Ha kísértés vesz körül, mondjad: Ő gondot visel rólam, Ő közbenjár érettem, Ő szeret engem, Ő meghalt érettem. Maradéktalanul átadom magam Neki. Krisztus szívét szomorítjuk, ha sajnálkozunk önmagunkon, mintha üdvözíthetnénk önmagunkat. Nem. Lelkünk megőrzését Istenre kell bíznunk, mint hű Teremtőnkre. Ő mindörökké él, hogy közben járjon a megpróbált, megkísértett lelkekért. Tárd fel szívedet az Igazság Napjának fényes sugarai előtt. Egyetlen kétség, egyetlen kételkedő szó se hagyja el ajkadat, nehogy a kétség magvait vessed. Gazdag áldások várnak ránk. Tehát ragadjuk meg hitben. Kérlek benneteket, legyetek bátrak az Úrban. Mennyei erő a mi tulajdonunk. Beszéljünk tehát bátorságról, erőről, hitről. Olvassátok Efézusi levél 3. Fejezetét. Gyakoroljátok tanításait. Tegyetek élő bizonyságot Istenről, minden körülmény között. {TM 391.1}