NAGYVÁROSI ÁLLAPOTOK

A nagyvárosi lakosság körében csaknem általánosan növekszik az eltökélt gonoszság. Gyorsan és biztosan közeledik a csaknem általános bűnözés. Bűntények járványa közepette élünk, amire a gondolkodó, Istenfélő emberek mindenhol megdöbbenten tekintenek. Ember tolla le nem írhatja az uralkodó romlottságot. Minden nap meghozza a maga leleplezéseit hatalmi küzdelemről, megvesztegetésről, szélhámosságról. Minden nap az erőszakoskodásokról, törvénytelenségről, az emberek szenvedése iránti közönyről, az emberi élet pokolian állati pusztításáról szóló undorító jelentésekkel teljes. Minden múló nap a téboly, gyilkosság és öngyilkosság növekedésének a tanúja. {9T 89.2}   

A mai nagyvárosok gyors léptekkel Szodomához és Gomorához válnak hasonlóvá. Szaporodnak a munkaszüneti napok. Az izgalmak és élvezetek forgataga ezreket von el az élet józan kötelességeitől. Az izgató szórakozások – színház, lóversenyek, fogadások, szeszes italok, dorbézolás – minden érzéket fölkorbácsolnak. {9T 89.3}   

A népszerű áramlat magával sodorja a fiatalokat. Akik a szórakozásnak önmagáért való szeretetére szoktak, a kísértések árja előtt nyitják meg a kapukat. Átadják magukat a társas vidámságnak, a gondtalan, üres nevetgélésnek. Egyik kicsapongás a másikhoz vezet, míg el nem veszítik a hasznos élet utáni vágyat és képességet. Vallásos törekvéseik kihűlnek. Lelki életük sötétségbe borul. Megromlanak a lélek nemesebb hajlamai, és minden vágy az iránt, ami az embert a lelki világhoz köti. {9T 90.1}   

Az ipari és kereskedelmi érdekszövetségekkel s a szakszervezetek és munkabeszüntetések következtében a nagyvárosi állapotok egyre súlyosabbá válnak. {9T 90.2}   

A pénzszerzés határtalan szeretete, a fitogtatás, fényűzés és kérkedés szomja olyan erők, melyek elfordítják a tömegeket az élet igazi céljától. Ezerféle gonoszság előtt nyitják meg az ajtót. Akiket a világi kincsek utáni vágy köt le, érzéketlenné válnak Isten követelményei és embertársaik szenvedései iránt. Gazdagságukat énjük dicsőítésére való eszköznek tekintik. Házat, ház után, földet, föld után vásárolnak össze. Fényűzéssel töltik meg otthonaikat, míg körülöttük emberek élnek gyötrelemben és bűnben, betegségben és halálban. {9T 90.3}   

Az elnyomás és zsarolás minden válfajával óriási vagyonokat halmoznak föl, míg az éhezők kiáltása Isten elé jut. Sokaságok küzdenek a nyomorral, csekélyke fizetésért kénytelenek keményen dolgozni, s képtelenek megszerezni az élet legelengedhetetlenebb kellékeit. A küszködés, a nélkülözés a jobb élet kilátásának hiánya súlyosbítják terhüket. Mikor ráadásul szenvedés és betegség köszönt be, terhük csaknem elviselhetetlenné válik. Elcsigázottak, elnyomottak, nem tudják hová forduljanak enyhülésért. {9T 90.4}   

A Szentírás ecseteli a világ közvetlen Krisztus második eljövetele előtti állapotát. Jakab apostol vázolja az uralkodóvá váló kapzsiságot és elnyomást: „Rajta, ti gazdagok... Még az utolsó napokban is kincseket gyűjtöttetek magatoknak. Lám a munkabér, amelyet a földjeiteket learató munkásoktól visszatartottatok, az égre kiált, s az aratók jajszava a seregek Urának fülébe jut. Ti a földön bőségben éltetek és dőzsöltetek, de a learatás napjára hizlaltátok szíveteket. Elítéltétek és megöltétek az igazat s ő nem állott ellen néktek.” (Jakab 5:1–6.) {9T 91.1}   

A mai állapotokat tükrözi ez a szöveg: „Ki szorul nálunk a jog, s az igazságosságnak is meg kell hátrálnia. Összerogy az őszinteség az utcán, és az egyenesség nem leli a helyét. Feledésbe ment az igazság, és aki kerüli a rosszat, azt kirabolják. Az Úr látta ezt és megneheztelt azért, mert nincs többé jog.” (Ézsaiás 59:14, 15.) {9T 91.2}   

Az egyház is, melynek pedig az igazság oszlopának és területének kellene lennie, az élvezetek önző szeretetére biztat. Sok gyülekezet milyen eszközökhöz folyamodik, mikor vallásos célokra gyűjt pénzt? Jótékony célú kiárusításokhoz, vacsorákhoz, sorsoláshoz és hasonló fortélyokhoz. Az istentiszteletre fönntartott helyeket lakomák, ivászatok, eladások, kiárusítások és mulatozások szentségtelenítik meg. A fiatalok kevésbé tisztelik Isten házát s imádását. Meggyöngülnek az önuralom korlátjai. Serkentik az erős vágyakat, az önzést s mikor ezeknek utat engednek, csak még inkább erőre kapnak bennük. {9T 91.3}   

Az Úr időről időre az emberek tudomására hozta módszerét. Mikor beállt a válság, kinyilatkoztatta magát s közbelépett, hogy meghiúsítsa Sátán terveit. A nemzetek, családok és egyének életében gyakran megengedte a válság bekövetkezését, hogy közbelépése szembeszökő legyen. S akkor nyilvánvalóvá tette, hogy van Isten Izráelben, aki fönntartja törvényét és igazolja népét. {9T 91.4}   

Az özönvíz előtti világban az emberek mindenféle fortélyt és találékony szokást vezettek be, hogy hatálytalanná tegyék az Úr törvényét. Félretették tekintélyét, mert akadályozta terveiket. Akár az özönvíz előtti napokban, ma is sarkunkra hág az idő, amikor az Úr kénytelen lesz kinyilatkoztatni mindenható hatalmát. A bűn uralmának mai korában is tudhatjuk, hogy küszöbön áll az utolsó válság. Mikor az Isten törvényével való dacolás csaknem általánossá válik, amikor Isten népét elnyomják és bántalmazzák, az Úr közbe fog lépni. {9T 92.1}   

Sátán nem alszik. Nagyon is ébren van, hogy hatástalanná tegye a biztos prófétai beszédet. Hozzáértéssel és fortélyos hatalommal igyekszik ellensúlyozni Istennek az ő igéjében világosan kifejezett akaratát. Az emberek értelmében Sátán évek óta lépésről-lépésre tért hódít. Ellenőrzése alá hajtja őket ravasz álokoskodásokkal, melyeket az igazság kiszorítására eszelt ki. A veszélynek ezen idején az erényesek istenfélelmükben dicsőíteni fogják az Úr nevét, elismerve Dávid szavait: „Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották törvényeidet.” (Zsoltár 119:126.) {9T 92.2}   

Isten büntetései nagyvárosainkon

1906 áprilisában Loma Lindán a legcsodálatraméltóbb jelenet vonult el előttem. Éjszakai látásban magaslaton álltam. Házakat láttam rázkódni, mint megannyi szélfútta nádszálat. Nagy és kis épületek zuhantak a földre. Szórakozóhelyek, színházak, szállodák, a gazdagok otthonai rázkódtak meg s dőltek össze. Sokan életüket vesztették. A levegőt a sérültek és rémültek sikolya töltötte be. {9T 92.3}   

Isten pusztító angyalai. tevékenykedtek. Egyetlen érintés, és romhalmazzá váltak az épületek, melyeket oly erőssé építettek, hogy kizártnak tartottak mindennemű veszedelmet. Sehol sem volt biztonság. Nem éreztem veszélynek kitéve magamat, de az előttem lejátszódó jelenet oly rettenetes volt, hogy nem tudom szavakkal kifejezni. Olybá tűnt, mintha Isten türelme véget ért volna, mintha csak az ítélet napja érkezett volna el. {9T 93.1}   

A mellettem álló angyal elmondta, hogy alig akad, akinek világos fogalma lenne a világon burjánzó gonoszságról, különösen a nagyvárosokban. Kijelentette, hogy az Úr időpontot jelölt ki, mikor meglátogatja a vétkezőket, amiért konokul semmibe veszik törvényét. {9T 93.2}   

Borzalmas volt az előttem lejátszódó jelenet, mégis az angyal utasítása vésődött be legélénkebben emlékezetembe. Kijelentette, hogy hirdetnünk kell Isten legfelsőbb kormányzóságát és törvényeinek szentségét azoknak, akik oly következetesen visszautasítják a királyok királya iránti engedelmességet. Akik azt választják, hogy hűtlenek maradnak, azokat kegyelemből csapásokkal kénytelen meglátogatni, hogy ha lehet, bűnös voltuk fölismerésére döbbentse őket. {9T 93.3}   

Másnap eltűnődtem a látott jeleneteken s a hozzájuk fűzött magyarázaton. Délután Glendale-be, Los Angeles közelébe utaztunk, s éjjel az Úr ismét fölhívta figyelmemet Isten törvényének szent és kötelező voltára, s Istennek a világ uralkodói fölötti felsőbbségére. {9T 93.4}   

Mintha összejövetelen lettem volna, a hallgatóság elé tártam Isten törvényének követelményeit. A Szentírásból olvastam föl, a szombat beiktatását az Édenben a teremtés hetének végén, és a törvényadásról a Sínai-hegynél, majd kijelentettem, hogy örök szövetségül kell megtartanunk a szombatot, örök jelként Isten és ember között, hogy megtudják, hogy az Úr, az ő teremtőjük, szenteli meg őket. {9T 94.1}   

Majd azon időztem, hogy az Úr a legfőbb uralkodó. A föld összes uralkodója fölött áll. Az ő törvénye legyen tetteink mértéke. Az embernek nem szabad megrontani érzékeit mértéktelenséggel vagy értelmének Sátán befolyása iránti behódolásával, mert ez lehetetlenné teszi, hogy megtartsa Isten törvényeit. S bár Isten, az uralkodó, hosszan tűri a romlottságot, mégsem lehet félrevezetni, s nem hallgat örökre. Végül el kell ismernünk a mindenség uralkodójának felsőbbségét és tekintélyét, s igazolnunk törvényének jogos követelményeit. {9T 94.2}   

Sokáig beszéltem még Isten hosszútűréséről s annak szükségességéről, hogy a vétkezőket rádöbbentsük Isten szemében veszélyes helyzetükre, amint azt oktatómtól hallottam. {9T 94.3}   

Április tizennyolcadikán, két nappal az után, hogy az összeomló épületek jelenete elvonult előttem, előbbi megállapodásnak eleget téve, elutaztam Los Angelesbe. Amikor utunk céljához, a Carr utcai gyülekezethez közeledtünk, újságárus kiáltását hallottuk: „Földrengés pusztította el San Franciskót!” Nehéz szívvel olvastam a borzalmas szerencsétlenségről kiadott különszámot. {9T 94.4}   

Két héttel később hazafelé utaztunkban, San Franciskón mentünk át. Kocsit béreltünk, s másfél órát töltöttünk a pusztulás megtekintésével. Olyan épületek hevertek romokban, melyeket minden veszedelem ellen biztonságosnak tartottak. Néhány épület részben elsüllyedt. A város az emberi találékonyság csődjének legfélelmetesebb képét mutatta. Nem tudnak tűz és földrengés biztos épületeket emelni. {9T 94.5}   

Az Úr Sofóniás próféta által nevezi meg a büntetéseket, melyeket a gonoszság cselekvőire fog hozni: {9T 95.1}   

„Bizony, elpusztítok mindent a föld színéről – mondja az Úr. Elpusztítok embert, állatot, elpusztítom az ég madarait, a tenger halait, elbuktatom a gonoszokat, eltörlöm az embert a föld színéről – mondja az Úr.” {9T 95.2}   

„Az Úr áldozatának napján meglátogatom a vezetőket, a király háznépét, azokat, akik idegen ruhába öltöznek. Meglátogatom azon a napon mind, akik átlépik a küszöböt, akik Uruk házát erőszakkal és csalással töltik tele.” {9T 95.3}   

„Abban az időben lámpással átkutatom majd Jeruzsálemet, s megbüntetem az embereket, akik poshadnak, mint a bor seprője. Akik azt mondják szívükben: Az Úr nem tehet sem jót, sem rosszat. Akkor majd prédává lesz kincsük, házuk meg pusztasággá. Házat építettek? Nem fogják lakni! Szőlőt ültettek? Nem fogják inni borát! {9T 95.4}   

Közel van már az Úr napja, közel bizony, hamarosan elérkezik. Mily szörnyű kiáltozás az Úr napján! Mintha harcos hallatná csatakiáltását. Az a nap a haragnak napja, a szorongatásnak és a gyötrelemnek napja, a pusztításnak és a fosztogatásnak napja, a sötétségnek és a homálynak napja, a felhőknek és a komor fellegeknek a napja. Olyan nap, melyen harsog a kürt és felhangzik a csatakiáltás a megerősített városok és a magas bástyák ellen. Veszedelmet hozok az emberekre, botorkálnak majd, mint a vakok (mert vétkeztek az Úr ellen). Vérük kiloccsan, mintha por volna – holttestük, mint a szemét. Ezüstjük, aranyuk nem mentheti meg őket. Az Úr haragjának napján, féltékenysége tüzében elpusztul az egész föld, mert megsemmisíti, kiirtja a föld minden lakóját.” (Sofóniás 1:2; 3:8–18.) {9T 95.5}   

Isten nem tűrhet sokkal tovább. Büntetései néhol már sújtani kezdenek, s az emberek rövidesen megérzik kifejezett nemtetszését. {9T 96.1}   

Olyan eseménysor következik, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten a helyzet ura. Az igazság világosan és félreérthetetlenül hirdetve lesz. Népünknek elő kell készítenie az Úr útját. A Szentlélek irányítása mellett színtisztán kell hirdetnünk az örömhírt. Az élő víz patakmedrének mélyülnie és szélesednie kell. Mindenfelé, közel és távol, Isten embereket fog elhívni az eke szarva mellől, az üzleti foglalkozásnak a gondolkozás javarészét lekötő közönségesebb ágaitól, s tapasztalt munkások mellett részesíti őket nevelésben. Miután megtanultak eredményesen munkálkodni, hatalommal hirdetik majd az igazságot. Az isteni gondviselés csodálatos tevékenysége a nehézségek hegyeit mozdítja el, és a tengerbe veti. A föld lakói számára oly értékes üzenet hallatszani fog, és meg is értik. Az emberek megtudják, hogy mi az igazság. A munka előre halad majd, amíg az egész világot be nem tölti a figyelmeztetés. S akkor jő el a vég. {9T 96.2}