× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

TÚLZOTT KÖZPONTOSÍTÁS BATTLE CREEKEN

South Lancaster, Massachusetts, {8T 133}   

1890. október 18. {8T 133}   

A Battle Creek-i kórház igazgatóihoz {8T 133}   

Kedves testvérek, {8T 133}   

míg Petoskeyben jártam, arról beszélgettem a főorvosokkal, hogy árvaházat kellene létesítenünk Battle Creeken. Azt mondtam, hogy népünknek pontosan erre van szüksége, s hogy az effajta vállalkozásokban messze a többi felekezet mögött maradtunk. {8T 133.1}   

Beszélgetésünkben kifejeztem, hogy attól tartok, túl sok felelősséget összpontosítunk Battle Creekre. Véleményem azóta sem változott. Veszedelmes annyi mindent egy helyre halmoznunk. Komoly összeget költünk el itt, ugyanakkor városokat hanyagolunk el, melyek egyre nehezebben lesznek megmunkálhatók. {8T 133.2}   

Átnéztem némely írásomat, s látom, hogy erről már évekkel ezelőtt kaptatok figyelmeztetéseket. Ezek az írások világosan megállapítják, hogy nem kellene bővítenetek a Battle Creek-i épületeket, s nem lenne szabad épülethez épületet adnotok, hogy szaporítsátok a berendezéseket. Az Úr arra utasított minket, hogy ne halmozzunk sok érdekeltséget egyetlen helyre, hanem terjesszük ki tevékenységünk területét. Fönnáll a veszély, hogy Battle Creek azzá lesz, ami az ősi Jeruzsálem volt – hatalmas központtá. Ha nem engedelmeskedünk a figyelmeztetéseknek, ránk is bekövetkeznek a Jeruzsálemet tönkretevő gonoszságok. Büszkeség, önmagasztalás, szegények elhanyagolása, gazdagok kedvelése voltak Jeruzsálem vétkei. Ha túl sokat építünk egyetlen helyre, a munkásoknak fejébe száll az önzés és kevélység. Ha azután behódolnak ennek a kísértésnek, nem Isten munkatársai többé. Ahelyett, hogy ott növelnénk felelősségünket, bátran és önként föl kellene osztanunk, és számos helyre széttelepítenünk, ami már ott van. {8T 133.3}   

„Látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (1Korintus 4:9) Küldetésünk ugyanaz, amit szolgálata elején Jézus a maga küldetésének jelentett ki. „Az Úrnak Lelke van énrajtam – mondta – mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az örömhírt hirdessem. Elküldött engem, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam; hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakok szemeinek megnyílását; hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat; hogy hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lukács 4:18,19) {8T 134.1}   

Fejlesztenünk kell a Mesterünk ránk bízta a művet. Ő mondja: „Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: föltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaid megerősíti; és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy.” „Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én paran-csolom neked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.” „Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” (Ésaiás 58:10,11; 5Mózes 15:11; Máté 7:12) {8T 134.2}   

Abba a kísértésbe esünk, hogy irigyek, másét kívánók leszünk, és kielégítetlen kívánságot melengetünk. Ha behódolunk e kísértésnek, azokat a veszedelmeket zúdítják ránk, mint amit az ősi Jeruzsálemre zúdítottak: Nem ismerjük meg Istent, és nem képviseljük jellemét. Nagyon vigyázzunk, nehogy – mint a régi zsidók – elbukjunk a hitetlenség miatt. Legyetek önzetlenek. Viseljük szívünkön más intézmények alapítását és fejlesztését; nem csupán azokét, melyeket mi igazgatunk. Őszintén kívánom, bárcsak kórházunk jó messze lenne Battle Creektől. Az Istentől kapott világosságból tudom, hogy ez jót tenne lelkiségének, vala-mint hasznosságának. A Nebraszka állambeli Lincoln közelében levő iskolánk nagyszámú tanulót vonz majd el Battle Creektől; s ez így is van rendjén. A világosságnak nemcsak Battle Creekről, de más helyekről is ragyognia kell, Isten terve szerint fénylenie kell annak a különböző városokból és vidékekről is. {8T 134.3}   

Hiba volt annyi mindent egyetlen helyre összpontosítanunk. Önzés ízű a dolog. Battle Creek több előnyben részesül, mint méltányos lenne. Ha elosztanánk, majd még kisebb részekre osztanánk a fontos érdekeltségeket, más gyülekezeteket is megerősítenénk. Munkálkodjunk önzetlenül Isten nagykiterjedésű szőlőjében. Úgy osszuk meg az időt, pénzt, tanítást és lelkészképzést, hogy a lehető legtöbben lássák hasznát. Korlátozzuk a nagyravágyást, ami arra vezeti az embereket, hogy sok érdekeltséget összpontosítsanak Battle Creekre. Így majd más helyek is örvendezhetnek az áldásnak, melyet néhányan kizárólag ide kívánnak összevonni. Annyi minden egy helyre zsúfolásával helytelen nevelésben részesítjük népünket. {8T 135.1}   

Nem bölcs nagyvonalúan tervezni Battle Creeken. Munkaterületünk széles e világ, és a pénz eddig ide összpontosított költése nagyon akadályozza, hogy más helyeken folytassunk eredményes támadó munkát. Számos városban égető szükség van az evangélium örömhírére. Ahelyett, hogy Battle Creekre toboroznánk össze sok tehetséges munkást, más vidéken kellene kijelölnünk a megszentelt képességűek tevékenységi körét. Ezek tevékeny érdekképviseleteink lennének sokfelé, és kutatnák a mű fejlesztésének módjait. Nem szabad a maguk feje után menniük, hanem a nagy mű keretén belül kell összehangolniuk tevékenységüket. Mikor a munka megerősödik, ott helyben, év-év után neveljenek és képezzenek ki munkásokat, és küldjenek segítséget más területekre. {8T 135.2}   

Önzetlenség a szolgálatban

Battle Creeken szabjunk határt intézményeink növekedésének. Mezőnk az egész világ. Isten szívén viseli szőlőjének más vidékeit is. Akadnak gyülekezetek és intézmények, melyek minden idegszálukat megfeszítik, hogy talpalatnyi földet biztosítsanak maguknak; hogy élhessenek. Intézményeink gondoskodjanak róla, hogy megerősítsék azt, aki halálán van. A Battle Creek-i népes gyülekezet megerőltetés nélkül küldhetne anyagi segítséget a szegényebb, adósságok terhe alatt csaknem leroskadó gyülekezeteknek! Miért hagyják szegénységgel és adósságokkal küzdeni a testvérgyülekezeteket? Az önzés lelki halált okoz. Jólétben úszó gyülekezeteink mily nagy sok jót érhetnének el, ha segítenék testvérgyülekezeteiket, ha nekik teremtenének jólétet! {8T 135.3}   

Segítsük a segítségre szorulókat

Nekünk, Isten eszközeinek hússzívűnek kell lennünk, csordultig a jóakarattal, mely azok segítésére késztet, akik jobban támogatásra szorulnak, mint mi. Ha nyomor, szegénység és adóság alatt látjuk görnyedni testvéreinket, ha pénzre szoruló gyülekezetet látunk, essen meg rajtuk a szívünk, és azzal arányban segítsünk nekik, amint Isten megáldott minket. Ha intézmény vezetője vagy, és intézményeket látsz bátran élet-halál harcot vívni, hogy intézményedhez hasonló munkát végezhessenek, ne féltékenykedjél! {8T 136.1}   

Ne törj más munkacsoport víz alá szorítására, és tudatos fensőbbséggel a magad dicsőítésére. Inkább nyesd vissza terebélyes terveid némelyikét, a küzdőket viszont segítsd, hogy legalább egy-két tervüket tető alá hozhassák. Ne használj minden fillért a magad berendezésének bővítésére, magad fontosságának növelésére. Javaid egy részét fordítsd kórház- és iskolaalapításra más területeken. Nagy bölcsességre lesz szükségetek, hogy oda helyezzétek ezeket, ahol leginkább az emberek javát szolgálák. Mindezt jól fontoljátok meg. {8T 136.2}   

A felelős testvéreknek fölülről jövő bölcsességre lesz szükségük, hogy igazságosan cselekedjenek, szeressék a könyörületet és irgalmasak legyenek nemcsak néhány emberhez, hanem mindazok iránt, akivel érintkeznek. Krisztus azonosítja magát népének érdekeivel, bármilyen szegények és ínségesek is. Hozzunk létre hittérítő állomásokat a színesek számára. Mindenki igyekezzék tenni valamit, s most tenni. {8T 137.1}   

Intézetekre van szükség sokfelé, hogy férfiakat és nőket állíthassunk munkába, akik Isten félelmében minden tőlük telhetőt megtesznek. Senki se veszítse szem elől küldetését és feladatát. Mindenki törekedjék sikerre vinni a gondjaira bízott megbízást. Intézményeink tartsák ezt szem előtt, és törekedjenek a sikerre. Ugyanakkor ne feledjék el, hogy sikerük bőkezűségükkel lesz arányos, vagyis ha megosztják bőségüket a talpalatnyi földért küzdő intézményekkel. Gazdagabb intézményeink segítsék azokat az intézményeket, amelyekről Isten azt mondta, hogy élniük és virágozniuk kell, de melyek még mindig létükért küzdenek. Nagyon kevés bennünk az igazi, önzetlen szeretet. Az Úr mondja: „Mindaz, aki szeret, Istentől van, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet.” „Ha szeretjük egymást, Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lesz bennünk.” (1János 4:7,8,12) Nem Istennek tetsző, ha az ember csak a maga ügyeire van tekintettel, mások jólétére pedig vak. {8T 137.2}   

Amit egyik intézmény a másikért tehet

Isten gondviselése folytán a Battle Creek-i kórház szépen fölvirágzott, s a most következő évben nagyon szűkre kellene szabni igényeit. Ahelyett, hogy mindent a maguk növekedésére fordítanának, arra, amit ők szeretnének, inkább Istenért végezhetnének önzetlen munkát. Segítő kezet nyújthatnának más helységek gócpontjainak. Hatalmasat lendíthetnének a Szent Helena-i Vidéki Gyógymenedéken, ha néhány ezer dollárt átadnának nekik! Ilyen adomány bátorítaná az ottani vezetőket. Arra ihletné őket, hogy előre és fölfelé haladjanak. {8T 137.3}   

Fiatalabb korában a Battle Creek-i kórházunk is részesült adományokban. Most nekik kellene megfontolniuk, mit tehetnének a Csendes Óceán partján a testvérintézményükért. Battle Creek-i testvéreim, ugye Isten rendje szerintinek tűnik előttetek, ha rövidebbre szabjátok építkezéseteket, ha nem bővítjük tovább intézményeinket ezen a gócponton? Miért nem tartjátok kiváltságnak és kötelességnek, hogy segítsétek a segítségre szorulókat? {8T 138.1}   

Jóra változásra van szükség

Utasítottak, hogy ezen a téren változnunk, javulnunk kell. Nagyobb bőkezűségnek kell uralkodnia körünkben. Állandó a veszély, hogy a szombatünneplő adventistákat is legyőzi az önző nagyravágyás, s hogy némelyek azokba az érdekeltségekbe kívánják összpontosítani az összes anyagiakat és hatalmat, amelyeket ők igazgatnak. Fönnáll a veszély, hogy testvéreink gyökeret engednek verni szívükben az irigységnek, s megkívánják azt, ami a másé, pedig azok is ugyanolyan értékes érdekeltségek, mint amelyeket ők igazgatnak. Akik ápolják magukban a színtiszta keresztény kegyességet, azok az Úr szőlőjének egyetlen részére sem tekintenek közömbösen. Akik igazán megtértek, azok ugyan-úgy szívükön fogják viselni a szőlőskert összes táját, s készek lesznek segíteni bárhol, ahol erre szükség mutatkozik. {8T 138.2}   

Önzés tartja vissza az embereket, hogy segítséget küldjenek oda, ahol Isten munkája nem virágzik annyira, mint az általuk igazgatott intézmények. A vezetők törekedjenek Isten ügye és munkája összes ágának jólétére. Úgy ápolják s támogassák a többi ágazat jólétét, mint a magukét. Ezzel szorosabbra fognák a testvériség kötelékeit Isten földi családjának tagjai között, s bezárnák az ajtót a kicsinyes féltékenykedések, szívfájdalmak előtt, melyet a tisztség és jólét kétségkívül fölkelt, ha nem Isten kegyelme uralkodik a szíveken. {8T 138.3}   

Pál írja: „Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árrassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.” „Hogy mindenben meggazdagodjatok teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez az Is-tennek. Mert e tisztnek szolgálata nemcsak a szentek szük-ségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az Isten előtt. Amennyiben e szolgálatnak próbája által dicsőítik az Istent a ti Krisztus evangéliumát valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és mindenekhez való adakozó jószívűségetekért. Mikor érettetek könyörögve ők is vágyakoznak utánatok az Istennek rajtatok való bőséges kegyelme miatt. Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.” (2Korinthus 9:6–8; 11–15) {8T 139.1}   

A testvériség élő elve

Az ember csak akkor tölti be Isten törvényét, ha teljes szívével, gondolkodásával, lelkével és erejével szereti az Urat, felebarátját pedig, mint önmagát. Eme szeretet látványa szerez dicsőséget a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békességet a jóakaratú embereknek. Az dicsőíti meg az Urat, ha törvénye eléri nagyszerű célját. A Szentlélek feladata, hogy korról korra szeretettel töltse meg az emberek szívét, mert a testvériség élő elve a szeretet. {8T 139.2}   

Lelkünk egyetlen zuga vagy sarka se legyen az önzés rej-tekhelye. Isten azt kívánja, hogy megvalósítsuk a menny tervét, s a menny isteni rendje és összhangja uralkodjék minden családban, minden gyülekezetben, minden intézményben. Ha ez a szeretet hatná át a társadalmakat, a valóságban meglátnánk a nemes elveket, a keresztény kifinomultságot és előzékenységet, a keresztény szeretetet Krisztus vérének megvásároltjai iránt. Minden családban, intézményben, gyülekezetben lelki átalakulásnak lennénk tanúi. Majd ha ez az átalakulás megtörténik, Isten fölhasználja az eszközöket, hogy a menny világosságát küldje a világba, s így az isteni fegyelem és tanítás által férfiak és nők válnak alkalmassá a mennyei társadalomra. {8T 139.3}   

Jézus elment, hogy helyet készítsen azoknak, akik szeretet és kegyesség által fölkészülnek az áldás és boldogság mennyei otthonaira. Isten mennyei családjában egyetlen önző lényt sem találunk majd. A mennyei udvarok békéjét és összhangját nem fogja megzavarni senki, aki durva vagy rideg. Aki most a rábízott munkában magát magasztalja, soha meg nem látja Isten országát, hacsak meg nem változik, ha nem lesz szelíd és alázatos szívű, s ha nem lesz szerény, mint a kisgyermek. {8T 140.1}   

Az egyedül biztos út

Intézményeink felelős vezetői naponta keressék az Úr útját. Ne tartsák magukat minősítettnek, hogy a maguk útját válasszák, mert akkor maguk csiholta szikrák fényében járnak. Isten legyen egyedüli vezetőjük. Akik szélesebb munkakört, vagy nagyobb szabadságot keresnek annál, amit Isten kijelölt, azok nem őt teszik tanácsadójukká, bölcsességükké, megszentelődésükké, igazságos tetteikké, és soha el nem nyerik az élet koronáját. A lelkeknek napról napra Krisztus vallására van szüksége. Akik mélyen merí-tenek Isten lelkületéből, nem vállnak nagyravágyóvá. Megértik, hogy nem léphetnek túl Isten birodalmán, mert mindenhol Isten uralkodik. {8T 140.2}   

Isten ígéretei fölvidítják azokat, akiket teljesen kielégít Isten felülró1 jövő megbízása. Ezek jogot és igazságot gyakorolnak. Megingathatatlanul bíznak Istenben, szavának cselekvői lesznek – ez az egyetlen biztonságos út. Isten tanácsa egyszerűvé teszi az üzleti élet és a családi kötelességek zavarba ejtő oldalait. Ha Krisztus követői kizárólag Isten dicsőségére törekednek, mennyei bölcsességben részesülnek. Fájdalmas tény, hogy gyülekezeteinkből és intézményeinkből nagyon hiányzik az igaz kereszténység. Segítse meg az Úr felelős vezetőinket, hogy munkájukban egy akaraton legyenek, s hogy együttesen Isten munkatársaivá váljanak. {8T 141.1}   

Krisztus mondta tanítványainak: „Ti vagytok a világ vi-lágossága.”" Mily fontos tehát, hogy mindegyikünk megigazítsa és égve tartsa lámpását, hogy világíthasson mindannak, akivel érintkezik. Isten az ő szent igazságának őrzőjévé tette népét. Bölcs tökéletesítés céljából bízta rájuk tehetségeiket, mert az a kívánsága, hogy szüntelen használattal megsokszorozzák azokat. {8T 141.2}   

A növekedés veszélye

Testvéreim, berendezéseitek és alkalmazottaitok számának nagyra duzzasztása nem az Úr rendje szerinti. A terjedelmes épületek terjedelmes vevőkört kívánnak. Terjedelmes vevőkör kifinomult, rátermett és mélyen vallásos embereket követel meg, hogy Isten útjain vezessék az intézményt. A rátermett és hozzáértő vezetés megköveteli a lelki élet általános mélyülését, hogy Isten félelme járja be a kórházat, nehogy a népes lábadozó csapatok formálják és alakítsák a lelki életet, s így meg ne szűnjön a szegények és elnyomottak menedéke lenni. A világiak kedvéért nem szabad félretolnunk igazsághoz ragaszkodó testvéreinket. Nem szabad olyan magasra szabnunk az árakat, hogy ezzel jóformán kizárjuk a szegényeket a kórház előnyeiből, áldásaiból. {8T 141.3}   

A jelenlegi képességekkel és berendezéssel a főorvosnak lehetetlen felügyelnie a munka valamennyi részére, még ha mégannyira szeretné is. {8T 142.1}   

Az Úr ismételten feltárta előttem az ügyet. Míg az intézmény szüntelenül növekszik, míg bővítik az épületeket és növelik a felelősségeket, nincs meg a kellő növekedés a rátermettség és képesség terén, mely elengedhetetlen. Az ilyen nagy intézmény vezetéséhez. A főorvos és az igazgatóság tagjai vegyék fontolóra a dolgokat. Testvéreim, nem vagytok halhatatlanok. Hálás vagyok az Úrnak, hogy bölcsen bántok egészségetekkel. Mégsem folytathatjátok vég nélkül, amit most végeztek. Egészségetek megromolhat. Életetek bizonytalan. S az Úr közölte velem, hogy a kórházban háromszor akkora munkaerőre lenne szükség, mint amivel rendelkeztek. Ha háromszor annyian és rendjén végeznék kötelességüket, akkor is bőven lenne tennivalójuk. {8T 142.2}   

Fizetések kérdése

Az intézmény fölvirágzott, a vezetők ne ragaszkodjanak hát továbbra is az alacsony fizetésekhez, amire a korábbi években szükség volt. A méltó, eredményes munkásoknak megfelelő fizetést kell kapniuk, s nekik kell eldönteniük, mire fordítják fizetésüket. Semmi esetre se terheljük túl őket. Magának a főorvosnak is magasabb fizetést kell kapnia. {8T 142.3}   

A főorvosnak azt kívánom mondani: Bár a fizetések ügye nincs közvetlen ellenőrzésed alatt, mégis legjobb lesz, ha gondosan megvizsgálod a dolgot, mert felelős vagy érte, mivel te vagy az intézmény feje. Ne várd el az alkalmazottaktól, hogy súlyos áldozatokat hozzanak. Korlátozd nagyravágyásodat az intézmény bővítése és felelősséged halmozása terén. Az intézményedbe befolyó összegekből juttass a támogatásra szoruló intézményeknek. Ez különösen helyén való. Megegyezik Isten akaratával és Isten áldását hozza kórházadra. {8T 142.4}   

Különösen arra kívánom felhívni az igazgatók figyelmét, hogy megbízhatóságukhoz mérten fizessék az alkalmazottakat. Isten elvárja, hogy a lehető legigazságosabban, legméltányosabban bánjunk egymással. Némelyeket túlterhelnek a gondok és felelősségek. Az Úr megmondta nekem, hogy az a veszély fenyeget benneteket, hogy önzővé váltok, és megkárosítjátok alkalmazottaitokat. {8T 143.1}   

Akár a legfelelősségteljesebb állású, akár a legalacsonyabb beosztású alkalmazottról van szó, úgy intézzétek ügyeiteket, hogy Isten jóváhagyhassa. Járjatok a világosságban, amíg elérhető, nehogy elborítson a sötétség. Sokkal jobb lenne, ha kevesebbet építkeznétek, s inkább munkájuk értéke szerint fizetnétek az alkalmazottakat – ha könyörületesek és irgalmasak lennétek hozzájuk. {8T 143.2}   

A világosságból tudnom, melyet az Úr jónak látott közölni velem, hogy sok minden nem tetsző előtte, amit a munkásokkal tettetek. Isten nem tárta föl előttem a részleteket, csupán figyelmeztetett, hogy sok mindenen javítanotok kell. Megmondta, hogy hívő apákat és anyákat kell behoznunk az intézményekbe. Odaadó férfiakat és nőket kell alkalmaznunk, akik, mivel nem terheli őket állandó aggodalom és felelősség, őrködni tudnak az alkalmazottak lelki jóléte fölött. Szükséges, hogy ekkora intézményben ilyen férfiak és nők szakadatlanul lélekmentő tevékenységet fejtsenek ki. Felét se tesszük meg e téren, amit tennünk kellene. Egyik feladatuk az alkalmazottak lelki gondozása lenne. Tanítsák meg őket lelkeket megnyerni; értessék meg velük, hogy ezt nem annyira sok beszéddel, hanem következetes krisztusi élettel érhetik el. A munkások világi hatásoknak vannak kitéve, de ahelyett, hogy azok alakítanák őket, nekik kell megszentelt hittérítővé válniuk, akiken felemelő és nemesítő hatások uralkodnak. Így megtanulják, miként bánjanak a hitetlenekkel, és áldásos légkörükkel Krisztus számára nyerjék meg őket. {8T 143.3}   

***** {8T 144}   

Részlet az egyik Cooranborgban írt levélből New South Wales, 1895. augusztus 28.— Isten minden kórházban alkalmazott hívőre feladatot bízott. Ápolóink legyenek a világosság közvetítői. Nyerjenek fényt fölülről, s engedjék azt másokra ragyogni. Az alkalmazottak ne szabják magukat a kórházba kezelésre jövők magakelletéséhez, hanem szenteljék magukat Istennek. Az őket körülvevő légkör legyen életre éltető illat. Mindenfelől kísértések ostromolják majd őket, de kérjék Isten jelenlétét és irányítását. Az Úr mondta Mózesnek: „Veled leszek”, s erről biztosít minden hű, megszentelt munkást. {8T 144.1}