× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

BEL ÉS KÜLFÖLDI LÉLEKMENTÉS

Granville, New South Wales, {8T 56}   

1895. júl. 24. {8T 56}   

Isten mezője széles e világ. Jézus mondta tanítványainak: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában, Samáriában, és a földnek mind végső határáig.” „Prédikáltatni az Ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.” (Cselekedetek l:8; Lukács 24:47) Péter mondta a hívőknek: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Cselekedetek 2:39) {8T 56.3}   

Isten kijelenti: „Elültetem az országban, nincs irgalomnak megirgalmazok, nem népemhez meg így szólok: »népem vagy!« Ő meg azt mondja majd: »Én Istenem!«” (Hóseás 2:22) „Így szól az Úr: kevés az, hogy nekem szolgám légy, Jákób nemzetségeinek megépítésére és Izráel meg szabadultjainak visszahozására; sőt a pogányoknak is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen.” (Ésaiás 49:6) {8T 57.1}   

Isten gazdagon kitöltötte Szentlelkét a Battle Creek-i hívőkre. Mire használjátok föl az áldásokat? Ugyanazt tettétek, mint akikhez pünkösdkor jött a Szentlélek? Akkor „amazok eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az igét.” (Cselekedetek 8:4) Ez a gyümölcs látható-e Battle Creeken? Tanítottuk-e a gyülekezetet Isten ismeretére, hogy ismerjék kötelességüket és szertetükrözzék a nyert világosságot? {8T 57.2}   

Végzendő munkánk szemléltetése

„Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten igéjét, elküldte azokhoz Pétert és Jánost.” (Cselekedetek 8:14) Isten Lelke várva várta, hogy felvilágosítsa az embereket és megnyerje őket az igazságnak. {8T 57.3}   

Figyeljünk föl arra, mit tett Fülöp egyelten etiópiaiért. „Az Úr angyala pedig így szólt Fülöpnek, mondván: kelj föl, és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan az. És felkelvén, elméne. És íme, egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője volt, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe. És visszatérőben volt, és az ő szekerén ült, és olvasá Ésaiás prófétát. {8T 57.4}   

Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda, és csatlakozzál ehhez a szekérhez. Filep pedig odafutamodván, hallá amint az Ésaiás prófétát olvassa. És monda: Vajon érted-é, amit olvasol? Ő pedig monda: Mi módon érthetném, hacsak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé… {8T 58.1}   

Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté neki a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz; mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. {8T 58.2}   

És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízhez, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt. {8T 58.3}   

Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert továbbment az ő útján örömmel. Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva, hirdette az evangéliumot minden városnak, míglen Cézáreába jutott.” (Cselekedetek 8:26–40) {8T 58.4}   

Fülöp és az etiópiai esetéből láthatjuk, milyen munkára szólítja föl Isten az ő népét. Az etiópiai népes csoportot képvisel, akik Fülöphöz hasonló hittérítőkre szorulnak, lélekmentőkre, akik meghallják Isten hangját, s mennek, ahová küldi őket. Vannak ma is, akik olvassák a Szentírást, de nem értik fontosságát. Isten ismeretében jártas férfiak és nők kellenek ide, hogy megmagyarázzák nekik az Igét. {8T 58.5}   

Elhanyagolt kötelesség

Az irgalmas samaritánus példázatáhan a pap és a lévita látta ugyan a kirabolt és sebesült szerencsétlent, de nem tartotta kívánatosnak, hogy segítsen rajta, aki, mivel tehetetlen és elhagyatott volt, leginkább segítségre szorult. A pap és a lévita sokat, nagyon sokat képvisel Battle Creek hívő lakosai közül. {8T 59.1}   

Számos lelket megmentene, ha a déli mező akár parányi részét is megkapná annak, amit a nagyobb kényelem kedvéért oly pazarlón költenek Battle Creekre. {8T 59.2}   

Érthetetlen módon elhanyagoljátok az Úr örökségét. Isten meg fogja ezért ítéli népét. A felhalmozott előnyökkel büszkeségeteket és kérkedő vágyatokat elégítitek ki, ugyanakkor érintetlenül hagytok új területeket. Isten megrovása éri a vezetőket a részrehajlásért és önzésért, amellyel elsajátítják mind a be1-, mind a külföld javait. {8T 59.3}   

Tettünk ugyan valamit a hittérítés ügyében, de nagyon sok területet érintetlenül hagytunk. Túlzásba vittük a központosítást. Battle Creeket túlméreteztük, megrabolva a mező más részeit az őket megillető résztől. A nagyobb és nagyobb építkezések, ami egy helyre toborozott, egy csoportban tart oly sok hívőt Battle Creeken, nem egyezik Isten tervével, sőt teljesen szemben áll vele. {8T 59.4}   

Vitatták, hogy előnyös egymás közelében tartanunk számos intézményt, s hogy kölcsönösen erősítik egymást és a tanulni és dolgozni kívánókat. De ez emberi érvelés. Igaz, hogy emberi szemmel nézve számos előnyre tettünk szert, mikor Battle Creekre zsúfoltunk össze sok felelősséget. Magasabbra kell emelnünk tekintetünket. {8T 59.5}   

Számos részre kellene fölosztanunk az érdekeltségeket, hogy elkezdhessük a munkát a városokban, ahol központokra lesz szükség. Építenünk kell, és központot létrehoznunk számos helységben, melyek mindmáig meg lettek rabolva a létfontosságú lelki előnyöktől, csak hogy tovább duzzasszák a túlméretezést Battle Creeken. Vezetőink ilyen igazgatása nem dicsőíti az Urat. „Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, amiképpen a folyamok megtöltik a tengert.” „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Habakuk 2:14; János 17: 3) {8T 60.1}   

A pogányok megmentését régóta olyan ügynek tekintjük, amelynek a keresztény érdeklődés homlokterében kell állnia, holott nem több igazságos eljárásnál, ha fényt viszünk sötét területekre. De a hazai hittérítés is ugyanolyan elengedhetetlen. A pogányok ma ajtónk küszöbéig terjednek. A bálványimádó tudatlanság házunk árnyékáig ér. Teszünk ugyan már valamit a színes bőrűekért, de ez viszonylag semmi ahhoz képest, amiben olyanok részesülnek, akik már ismerik az igazságot, sok a lehetőségük, de félig sem értékelik előnyeiket. Azoknak hirdessük Jézus szeretetét, akik még nem ismerik az igazságot, s ez majd kovászként hat jellemük átalakulására. {8T 60.2}   

Mit teszünk a déli területekért? Aggódva vártam valami terv megvalósítására, hogy helyrehozzuk e terület bűnös elhanyagolását, de se javaslatról, se határozatról nem tudok. Lehetséges, hogy testvéreink tervbe vettek valamit, csak még nem hallottam róla. Remélem, hogy így van, s dicsérem az Urat, ha ez történik. Bár az Úr évek óta leghatározottabban elénk tárta kötelességünket, alig érintettük a déli területeket. Most ismét a legkomolyabban fölhívom figyelmeteket az Úr szőlőjének erre az elhanyagolt részére. Az Úr ismételten megemlíti nekem az ügyet. Éjjelenként felkelt, s rám parancsol: „Írj arról, amit mondtam, akár hallgatnak rád, akár nem.” {8T 60.3}