× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, vagy nincs lektorálva.

Figyelmeztetések és intések

Olyan jelenség tapasztalható az F.-i gyülekezetben, amely káros a lelki életre. Nagyon hiányzik az élettel teli istenfélelem és a tapasztalaton alapuló vallás. Nem nevezek meg senkit, mindenki vizsgálja meg szívét és ébredjen rá hibás tetteire. Vannak, akik nagyon hajlamosak a világias viselkedésre, s világias beszédükkel lealacsonyítják vallásukat. Nem él a szívükben Isten szeretete. Gyenge a kezük, amikor igazán segítségre lenne szükség a gyülekezetben. Lelki gyengeségük annak következménye, hogy nem akarnak terheket viselni akkor és ott, ahol és amikor a leginkább segíthetnének. De ha a saját terveiket vagy elgondolásaikat akarják megvalósítani, akkor szívesen vállalnak bármilyen felelősséget. Az a céljuk, hogy önmaguk érdekei szerint alakítsák az ügyeket. Ez káros, nem megszentelt út. {5T 114.1}   

Isten ügyében tátongó űr keletkezett az önzetlen, lelkes munkások hiánya miatt. Egyetlen Krisztust szerető, odaadó hívő több jót tehet a gyülekezetben, mint száz félig megtért, meg nem szentelt, önelégült ember. Lehetetlenség, hogy a gyülekezet életerős és tevékeny legyen, ha a tagjai nem hajlandók terheket hordozni és felelősségeket vállalni. F.-ben akad néhány odaadó, istenfélő, megbízható ember, aki sokat imádkozik és hordozza a gyülekezet terheit, s akkor boldog, ha a gyülekezet tagjainak jólétét látja. A lelkek ellensége itt is szüntelenül rombolni és zülleszteni igyekszik. Arra törekszik, hogy meggyengítse és elpusztítsa az olyan szervezeteket, amelyek, ha virágoznának, Istent dicsőítenék. {5T 114.2}   

Vannak fiatalemberek, akik elfogadták az igazságot, és bizonyos ideig jól haladtak életpályájukon. De az Ellenség köréjük szövi a meggondolatlan kapcsolatok és szerencsétlen házasságok hálóját. Tudja, hogy ez a legsikeresebb út ahhoz, hogy elcsábítsa őket a szentség útjáról. Ezek a fiatalok ideig-óráig méltósággal és tisztelettel hordozták az örömhír fegyverzetét. Pontosan addig tartott lelki életük sikere, amíg alávetették szívüket és gondolkodásukat Isten akaratának. Amikor azonban levették szemüket Jézusról, amikor sekélyes nők bűvkörébe kerültek, akkor az önzésük kerekedett felül, s a testies gondolkodás félresöpörte a megfontolt ítélőképességet és becsületességet. Az a vélekedés kapott lábra, hogy a keresztény fegyverzet túlságosan súlyos az ifjak számára, lehet, hogy megfelelt az örömhír régi, harcedzett katonáinak, de a fiataloknak nehéz. A Kísértő sokféle mesterkedéssel áll elő, hogy hitetlenséget és ingadozást okozzon a keresztények életében. {5T 114.3}   

Üdvösségünk királyának ez az utasítása: „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” (Mt. 26:41) Ők mégis túl nagy tehernek tartották, hogy hűségesen őrködjenek üdvösségük felett, ezért Sátán félrevezető hatalma és csalárd szívük elcsalogatta őket Krisztustól. Ha e fiatal férfiak és nők fontolóra vennék az apostol szavait – „nem a magatokéi vagytok, nagy volt a váltságdíjatok” –, akkor nem tartanák megengedhetőnek, hogy megtagadják Istentől, amit Ő végtelen áron vett meg. {5T 115.1}   

Száz közül egyetlen fiatal sincs, aki átérezné Istentől kapott felelősségét. Gondosan őrködniük kellene testi és szellemi képességeik fölött, a lehető legjobb és legmagasztosabb célra fordítva azokat, hogy Isten dicsőségét szolgálják. A fiatalokat, akik megengedik maguknak, hogy megrontsák erőiket, s így visszaéljenek Isten ajándékaival, szigorú elszámolásra vonják majd azért, amit tehettek volna, ha megfelelően használják fel a Jézus Krisztus által nyert világosságot. Isten magának igényli minden képességünket. {5T 115.2}   

Vannak olyan fiatalok az F.-i gyülekezetben, akiknek művelniük kellene a keresztény állhatatosság erényét és a hit embereivé kellene növekedniük. Váljanak szilárddá és tántoríthatatlanná, az igazságban meggyökeresedett és megalapozott férfiakká! A gyülekezetnek pontosan arra a segítségre van szüksége, amelyet Isten terve szerint ők nyújthatnának. Sokan, akik Isten nevét vallják, nem szentelik erejüket teljesen és kizárólag az Úrnak, hanem részben Sátánt szolgálják. Megcsalták, és még mindig csalják Istent. Mint a hűtlen intéző a talentumát, a világban rejtették el Isten ajándékát. {5T 115.3}   

Az F.-i gyülekezetet erjeszti a beáramló új tagok megtéretlensége is. Arra van szükségünk, hogy Isten Lelke formálja át őket. Jellemük érdes, durva vonásai már eltűnhettek volna, ha Krisztustól tanulnak. De nem váltak el teljesen a világ lelkületétől és légkörétől. Naponta megrabolják Istent, mivel világi elemekkel vegyítik az Úrtól kapott idejüket, képességeiket és erejüket. Nem tarthatják vissza mindezeket Istentől anélkül, hogy örök romlásukat ne okoznák. Nagy volt a váltságdíjatok, akkor is, ha nem akartok megmenekülni az Isten által kijelölt úton. {5T 116.1}   

Szent angyalok figyelik mély érdeklődéssel, vajon a gyülekezet tagjai tisztelni fogják-e Üdvözítőjüket, összeköttetésbe lépnek-e a mennyel, és nem csalják-e meg többé az Urat, akit állítólag szeretnek, tisztelnek és szolgálnak. Isten elvárja tőletek azt, ami az övé. Az övéi vagytok a teremtés, és kétszeresen a megváltás jogán. De amikor eltűritek, hogy megszenteletlen szenvedélyek tüze lobogjon bennetek, amikor szavaitok elriasztják közeletekből a szent angyalokat, amikor rosszat gondoltok testvéreitekről, amikor istentelen nyereségekkel szennyezitek be a kezeteket, akkor a gonoszság eszközeinek szolgáltatjátok ki magatokat. {5T 116.2}   

G. testvér, láttam, hogy „híjával találtuk”-ot írtak a neved mellé a menny jegyzőkönyvébe – híjával a türelemnek, a hosszútűrésnek, az önuralomnak, az alázatos szívűségnek és a szelídségnek. Ezeknek a mennyei kegyességeknek a hiánya biztosan bezárják előtted Isten országa kapuit. Isten magáénak követeli a testedet, lelkedet, egész lényedet, összes képességével együtt. Meg kell zaboláznod hirtelenkedő, féktelen természetedet. A lelki betegség annak elkerülhetetlen következménye, hogy szabad folyást engedsz az ingerlékeny, panaszkodó, zúgolódó lelkületnek. S ez a lelki betegség a te hibád. Ne idegeskedj! Ne légy csökönyös! Ne kényeztesd magad! Légy Isten nemes szívű, önfeláldozó embere! Jézus szeret téged. Gondoskodott segítségről, ha nehéz helyzetbe kerülsz. Azt kérdezi: „Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg? Azt vártam, hogy szőlőt teremjen, hát miért hozott csak vadszőlőt?” (Ésa. 5:4) Krisztus elvárja, hogy megteremjük a hit, a türelem, a szeretet, a hosszútűrés, a mennyei gondolkodás, a szelídség gyümölcseit, miután türelmes gondoskodással látta el a gyülekezetet. Olyan gyümölcsök ezek, amelyek a viharban, a felhős és sötét időkben is megérnek, ugyanúgy, mint a napsütésben. {5T 116.3}   

H. testvér csatlakozott ugyan a gyülekezethez, Krisztushoz azonban nem. Nem rendezte ügyét Istennel, csak önmagával foglalkozik. Sokat veszít, amikor olyan emberekkel barátkozik, akikben nem él Krisztus lelkülete. Csaknem minden erény hiányzik belőle. Nem tesz jót önmagával sem, és jókora botránykő a gyülekezetnek is. Kedves testvér! Eddig leginkább Sátán uralt, gondolkodásod nem szentelődött meg, tetteid nem felelnek meg az igaz keresztény lelkületnek. Te magad vagy betegséged oka. Neked kell meggyógyítanod magadat a nagy Orvos segítségével. A lelki táplálék hiánya miatt erkölcsi erőd is elgyengült. Lelki éhhalál környékez a Biblia igazságának – az élet kenyerének – hiánya miatt. Naponta szívd magadba a táplálékot az élő szőlőtőkéből. A gyülekezet sem kap támogatást tőled, ezért jelen állapotod miatt jobban meglennének nélküled, mert ha valami keresztezi az utadat, képtelen vagy uralkodni magadon, csökönyösen ragaszkodsz saját helytelen elképzeléseidhez. Csak kolonc vagy a gyülekezet nyakán, hiszen terhet sem hordozol testvéreid között. Isten sokáig türelemmel várt rád, de az Ő türelmének is van határa, amelyen nem merészkedhetsz túl, oda, ahol Lelke már nem kérlel többé, hanem magadra hagy romlottságodban, önzésed szennyében, bűnöd aljasságában. {5T 117.1}   

J. testvérben nem él helyes lelkület. A vezető szerep utáni vágy csak ártalmára van, mert úgysem alkalmas efféle feladatra. De ha eltemeti önzését, áldásosan részt vehetne a gyülekezet életében. Ha kialakul benne a szelídség és alázatos szívűség, igyekezete teher helyett áldássá lehetne a gyülekezetben. {5T 118.1}   

K. testvér és testvérnő! A mennyei jegyzőkönyvekben „híjával találtuk”-ot láttam a ti nevetek mellett is. Rázzátok le magatokról önzéseteket, s tisztítsátok meg lelketek templomát. Mindkettőtökben van képesség a jóra, de még megszenteletlenek vagytok. Nagyon elégtelen bennetek az istenfélelem őszinte odaadása. Ha a gyülekezet élete a ti vallásos mértéketek szerint alakulna, világi, megszenteletlen külsőséggé züllene. Nagy áldás lehettetek volna a gyülekezetben, de csúfosan megbuktatok. Jézus most felszólít, hogy hagyjátok magatok mögött a világ lelkületét. Testvérnő, nagyon aggódom miattad, s azokért is, akikre befolyással vagy. A mérték, amit megütsz, nagyon alacsony. „Amit az ember vet, azt is aratja.” (Gal. 6:7) Szavaiddal és tetteiddel most veted a magot: vagy a testnek vetsz, vagy a léleknek. A végső elszámolás napján mindenkinek fel kell vennie a sarlót, s learatni, amit vetett. {5T 118.2}   

A férjed is rosszul végzi munkáját. Amikor kisgyermekként megalázza szívét, amikor kevésbé tartja fontosnak önmagát, és többre azt, hogy Isten segítségére szorul, akkor oda kerülhet, ahol az Úr dicsőségét szolgálja. Mostani állapotában azonban nem ismeri fel Isten ügyének szükségleteit. Túl sok bukkan felszínre egyéni szeszélyeiből, s csak nagyon kevés Jézusból. Ez derül ki rengeteg ember életéből és jelleméből, ezért nem fogad el Isten a kezükből semmit. Csak kevesen értik meg, milyen komoly időket élünk – Isten eljövetele előkészületének napját. Ha mindketten megtérnétek, s annak kutatására szentelnétek képességeteket, hogy miként építsétek fel a gyülekezetet, akkor naponta értékes tapasztalatokra tennétek szert, ahelyett, hogy az ellenséget segítenétek. K. atyafi csak akadály a gyülekezet számára. Ne legyen a gyülekezet tagja, ha mindennapi élete nincs összhangban hitvallásával. Isten most nem ismeri el gyermekének. Ma még a sötétség hatalmainak fekete lobogója alatt áll, teljesen Sátán uralja őt. {5T 118.3}   

Ezek az erős, csüggesztő áramlatok olyan erősek, hogy elsodorják a gyülekezetet anélkül, hogy ellenük állhatna. Tíz alázatosan gondolkodó tag sokkal jobb hatást tudna tenni a világra, mint az egész gyülekezet. {5T 119.1}   

Testvéreim, bárcsak félreérthetetlenné tudnám tenni homályos gondolkodásotok előtt, hogy mekkora veszedelemben vagytok! Minden tett, akár jó, akár rossz, egyengeti az utat az előtt, hogy megismétlődjék. Hogyan történt ez a fáraó esetében? Azt olvassuk a Szentírásban, hogy Isten megkeményítette a szívét, s az Úr hatalmának minden egyes megnyilvánulása, a világosság minden egyes megismétlődése után ott találjuk ezt a kijelentést. Ahányszor csak ellenállt Isten akaratának, mindannyiszor keményebb lett a szíve, s a Szentlélek egyre kevésbé tudott hatni rá. Egyre csak vetette a csökönyösség magvát, s Isten megengedte, hogy felnövekedjék a vetése. Az Úr tehetett volna csodát, hogy megakadályozza, de nem ez volt a célja. Engedte, hogy felnőjön, hiszen ki mit vet, azt aratja le. Ha valaki kételyt vet, kételyt is fog aratni. A fáraó elvetette az első világosságot, majd minden egyes következő sugarat, ezért szíve fokról fokra keményedett, mígnem az elsőszülöttek kihűlt tetemei is csak átmenetileg tudták megtorpanásra késztetni hitetlenségét és makacsságát. Azután is eltökélt maradt, hogy nem engedelmeskedik Istennek. Folytatta önfejű útját, amíg el nem nyelték a Vörös-tenger hullámai. {5T 119.2}   

A mi okulásunkra jegyezték fel történetét. Ugyanaz megy végbe mindazok lelkében, akik nem becsülik meg a világosságot, s nem járnak halogatás nélkül a sugaraiban, ami a fáraó szívében történt. Isten nem pusztít el senkit, a bűnös pusztítja el önmagát megátalkodottságával. Aki egyszer nem engedelmeskedik az Isten Lelkétől származó hívásoknak, figyelmeztetéseknek és intéseknek, megbénítja a lelkiismeretét, s amikor újra feddés éri, még nehezebben tud engedelmeskedni, mint azelőtt. S így megy ez tovább, minden egyes ismétlődéskor. A lelkiismeret Isten hangja, amelyet az emberi szenvedélyek csatazaján keresztül hallunk. Ha ellene állunk, megszomorítjuk Isten Lelkét. {5T 120.1}   

Mindnyájan értsük meg, hogyan pusztul el a lélek! Isten sohasem rendeli el, hogy valaki ne üdvözüljön. Nem küld áthatolhatatlan sötétséget a szeme elé. Hanem először az ember áll ellen Isten Lelke ösztönzésének, és ha már egyszer megtette, legközelebb könnyebben, harmadszor még könnyebben, negyedszer pedig sokkal könnyebben ellene tud állni. Azután következik a hitetlenség és az ellenállás magvetéséből az aratás. Micsoda aratás növekszik a sarló alá önmagunk bűnös kényeztetéséből! {5T 120.2}   

Ha ma mellőzzük a titkos imát és a Szentírás olvasását, holnap már kevésbé tiltakozik a lelkiismeretünk. Ezután mulasztások hosszú sora következik, s mindez a szív talajába vetett egyetlen rossz mag miatt. Azonban a világosság minden egyes megbecsült sugara megerősít a jóra való törekvésünkben. Ha egy alkalommal ellenállunk a kísértésnek, ez erőt ad, s másodszor már sokkal határozottabban szegülünk szembe a rosszal. Minden önmagunk felett aratott győzelem egyengeti az utat fölfelé, s minden győzelem magvetés az örök életre. {5T 120.3}   

Minden gyülekezetben nagy szükség van a lelkes, megbízható, egyszerű munkásokra. Aki a szombatiskolában vagy a mértékletességre nevelés területén tevékenykedik, bizonyosan bőséges aratást érlel nemcsak az ítéletkor, hanem már ebben az életben is. Ha valaki mások felvilágosítására és áldására törekszik, a saját gondolatai is egyre világosabbak lesznek. Minél inkább igyekszik – szeretettől sarkallva – érthetővé tenni az igazságot az emberek előtt, annál jobban megérti ő maga is. Az igazság mindig új szépséggel és erővel tárul ki azok előtt, akik másoknak is szólnak róla. {5T 120.4}   

Akad néhány jó munkás a gyülekezetben. Ezek az önmegtagadó emberek nem is tudják, mennyi jót végeznek az evangéliumhirdetés mezején, lankadatlan igyekezetükkel. De az Úr még több férfire és nőre tart igényt a gyülekezetben, mint ahányan most engedelmeskednek követelményeinek. Az Isten szent templomát alkotó tagok között vannak, akik továbbadják a Krisztusról rájuk sugárzó fényt, mások azonban nem, s ezzel kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy nem buzgók a hitben. Imádság nélkül élnek, pletykálkodnak. Az igazi keresztény követni fogja az Üdvözítő példáját, s szelíd, alázatos szívű, hosszútűrő, gyengéd lesz, nem tartja a haragot, nem fontoskodó, nem önfejű. {5T 121.1}   

A fiatalokat fenyegető veszélyek

N. testvérnek olyan a természete, amellyel könnyen elbánik Sátán. Példájából sokat tanulhatnak a fiatalok a házasságot illetően. Felesége megismerkedésükkor a megfontoltság és tisztánlátás helyett érzelmeire és ösztöneire hallgatott. Igaz szeretetből született-e a házasságuk? Egyáltalán nem. Ösztön szüleménye volt, vak, megszenteletlen szenvedélyé. Egyikük sem készült fel előzőleg a házasélet felelősségeire. Amikor lekopott az újdonság máza, s közelebbről megismerték egymást, erősebb lett-e a szeretetük, elmélyült-e a vonzalmuk, s szépséges összhangba olvadt-e az életük? Pontosan az ellenkezője történt. Jellemük legtüskésebb vonásai mélyültek el, mert azokat ápolták. S ahelyett, hogy boldog lett volna a házaséletük, növekvő bajok forrása lett, különösen a feleség számára. Azonban Isten könyörülete próbára tette, megóvta életét, meghosszabbította próbaidejét, hogy felkészülhessen az eljövendő életre. {5T 121.2}   

Férjének jelleme nagyon hibás. Ha Isten kegyelme segítségével át nem alakítja az életét, akkor alkalmatlan a férj szerepére. El van telve magával, csak saját lénye kényeztetésével foglalkozik, könnyelmű és hanyag, ezért előbb önmagát kell megfegyelmeznie, mielőtt bármi köze lehetne gyermekei neveléséhez. Gondolkodása alacsonyrendű. Addig fejlesztette magában a durvaságot és a jellem egyéb kifogásolható tulajdonságait, míg olyan embernek mutatták be nekem, aki csaknem menthetetlen. Egyetlen reménye, ha önmagába néz, s annyira megveti, annyira megundorodik attól, amit lát, hogy új szívet keres, újjászületik, és új emberré lesz Krisztusban. Szorgalomra kell nevelnie magát. Sokat javítana rajta, ha igyekvő emberré válna. Istenre nézve sértő a viselkedése, mert kísértéseket idéz elő. Nyersesége, fenyegetőzései, féktelen, udvariatlan lelkülete önmaga és mások átkává teszik. Anyjával szemben is nyersen, embertelenül viselkedett. Mától kezdve mind a férj, mind a feleség tudakozzák, ismerjék fel, hogyan kerülhetnek el mindent, ami veszekedést kelt, és hogyan őrizzék meg töretlenül házassági esküjüket. {5T 122.1}   

Mindenütt megszenteletlen házasságokat látunk a szombatünneplők soraiban. Pedig Isten azt akarja, hogy gyermekei boldogok legyenek. Ha Tőle tanulnának, megmentené őket a mindennapos bánattól, a boldogtalan házasság következményeitől. Sok házasság csakis bánatot terem, mégis helytelen a fiatalok ezzel kapcsolatos gondolkodása, mert Sátán úgy vezeti őket, hogy azt képzeljék: feltétlenül meg kell házasodniuk ahhoz, hogy boldogok lehessenek – amikor pedig még meg sem tanultak uralkodni magukon, és családjukat sem tudnák eltartani. Akik nem hajlandók egymáshoz idomulni, hogy elkerüljék a kellemetlen nézeteltéréseket és veszekedéseket, azok ne is tegyék meg ezt a lépést. Azonban ez az utolsó napok csábos csapdája, amely miatt ezrek mennek tönkre. Úgy óvakodjunk az ábrándozástól, a szerelemvágy fűtötte érzelgősségtől, mint a leprától! A világ mai korszakában nagyon sok fiatal férfiból és nőből hiányzik az erény, ezért óvatosságra, körültekintő mérlegelésre van szükség. Erényes jellemre lehet építeni – de ha hiányzik ez az alap, mit sem ér majd az épület. Azonban azok, akik megőrizték erényes jellemüket, valódi erkölcsi értéket képviselhetnek, még ha több kívánatos vonás hiányzik is belőlük. {5T 122.2}   

Ahhoz, hogy a gyülekezet virágozzék, a tagoknak szorgalmasan ápolniuk kell a szeretetet. Mindent meg kell tennünk azért, hogy szeretet legyen a szívünkben. Minden igaz keresztény arra törekszik, hogy kialakuljanak életében az isteni szeretet jellemzői: a hosszútűrés, a bőkezűség lelkületét tanúsítja, mentes lesz az irigységtől és a gyanúsítás szellemétől. Ez a jellem, ha szavakban vagy tettekben megnyilvánul, nem lesz visszautasító, megközelíthetetlen, hideg és közönyös mások iránt. Aki táplálja magában a szeretetet, annak szerény és tiszta lesz a lelkülete, és semmilyen körülmények között nem veszíti el az önuralmát. Nem tulajdonít rossz indítékot és gonosz szándékot másoknak, hanem mélyen bántja a bűn, ha Krisztus tanítványaiban fedezi fel azt. {5T 123.1}   

A szeretet nem dicsekszik. Alázatos vonás ez, a szerető szívű ember nem kérkedik, nem dicsőíti önmagát. Az Isten és emberek iránti szeretet nem elhamarkodott tettekben nyilvánul meg, nem zsarnokoskodik, nem önkényeskedik. A szeretet nem fuvalkodik fel. A szív, amelyben szeretet uralkodik, gyengéd, előzékeny, együttérző viselkedésre késztet mások iránt, akár kedvünkre valók, akár nem, akár tisztelnek bennünket, akár rosszul bánnak velünk. Tevékeny elv a szeretet. Szüntelenül mások érdekeit tartja a szemünk előtt, ezzel akadályozva meg, hogy figyelmetlenek legyünk és kudarcot valljunk célunkban: embereket nyerni meg Krisztusnak. A szeretet nem keresi a maga hasznát. Azonban a szeretetlen szív késztetései miatt saját magunk nagyratartása akadályozza bennünk a szeretet növekedését. {5T 123.2}   

Akadnak nyomorúságos körülmények között, visszavonultan élő emberek, akiket Isten hasznossá tehetne, de Sátán fáradhatatlanul törekszik meghiúsítani a szándékát. Azzal akarja a kárhozatba taszítani ezeket a lelkeket, hogy ráveszi őket: olyanokkal kössenek házasságot, akik jellemükkel elállják az élet útját. Nagyon kevesen kerülnek ki győztesen ebből a ravasz csapdából. P. testvér, te kísérletezni akarsz, és azt próbálod bizonyítani, hogy kivétel vagy a szabály alól. József egyike volt azon keveseknek, akik helytálltak e kísértésben. Bebizonyította, hogy csakis Isten dicsősége fontos számára, bebizonyította, hogy Isten akaratát becsüli a legnagyobbra. Magával vitte hitét, bárhová ment, bármilyen körülmények közé került, akár bebörtönözték, akár a trón mellé állították. Az igazi vallásosságnak mindent átható ereje van, befolyással van mindarra, amit az ember tesz. Nem kell félrevonulnotok a világtól, hogy keresztények lehessetek, hanem belevihetitek vallásotok megszentelő erejét mindenbe, amit szóltok, amit tesztek. Akkor tudtok eleget tenni az elhívásotokkal járó kötelességeknek, ha a mennyeiekre figyeltek. Ezzel megtöritek a varázst, amely meggondolatlan kapcsolataitok miatt uralkodik rajtatok. Ha követnétek a világosságot, megmenekülhetnétek a csapdáktól, amelyeket azok állítanak elétek, akik nem fogadják el Isten akaratát, s fogságba akarják hurcolni lelketeket. {5T 124.1}   

József jelleme abból a szempontból is példa a fiatalok számára, hogy ő mélységesen tisztelte atyját. Amikor sok év után újra találkoztak, sírva, szeretettel ölelte át, s tudta, hogy mindent meg kell tennie idős atyja kényelméért, szerető gyöngédséggel őrködve felette. József mindenkor kimutatta tiszteletét és szeretetét, azt példázva, milyenek legyenek a fiatalok. Ha kimutatnád édesanyád iránti szeretetedet, akkor olyan szép jellemvonást alakítanál ki önmagadban, amely Isten előtt kedves. {5T 124.2}   

E romlott kor egyik szembetűnő jele, hogy nem tisztelik az istenfélő szülők tanácsait. Sokak élete azért szerencsétlen, mert a sötétben tettek meg egy lépést: az engedetlenség egyetlen tettével sok-sok fiatal tette tönkre az életét, s terhelte kínnal szerető szülei szívét. Isten nem tart majd ártatlannak, ha továbbra is ezen az úton haladsz. Azzal, hogy megveted Istenfélő anyád tanácsát, aki pedig örömest adná oda akár az életét is gyermekeiért, az ötödik parancsot szeged meg. Nem tudod, hová vezetnek lépteid. {5T 125.1}   

Újra hangoztatom az anya iránti szeretet és kötelességteljesítés fontosságát. Nincs rútabb hálátlanság, mint a keresztény anya iránti engedetlenség bűne. Tehetetlen csecsemőkorodban ő vigyázott rád, a menny a tanúja imáinak és könnyeinek, szerető gondoskodásának. A gyermekeiért fáradozott, tervezett, imádkozott, és mondott le saját igényeiről. Egész életedben igaz szívvel aggódott és munkálkodott a jólétedért. S most mégis a saját fejed után mész. Csökönyös, vak akaratodat követed, tekintet nélkül a keserű aratásra, ami rád vár, és a bánatra, amit édesanyádnak okozol. {5T 125.2}   

Betegségek gyülekeznek anyád körül. Szüksége van rád. A figyelmet, amit neki szentelsz, nagyon meg fogja becsülni. Többi gyermekétől sem várhat semmit, ők sem tartják felelősnek magukat érte. Meg fogod azonban látni, hogy ez a kiváltság, amely most a tiéd, rövidesen elvész. De nehogy azt gondold, hogy ha elhanyagolod fiúi kötelességedet és előjogodat, akkor anyád megszenvedi ezt. Vannak igaz barátai, akik kitüntetésnek tartanák, ha eleget tehetnének a kötelességnek, amely alól most kivonod magadat. Isten szereti anyádat, majd gondoskodik róla. Ha a gyermekei elhanyagolják, másokat támaszt, akik elvégzik, amit ők tehettek volna, és mások nyerik el a megígért áldást is. Gyermekei kiváltsága lenne, hogy a lehető legjobbá és legboldogabbá tegyék utolsó napjait. {5T 125.3}   

Megmondom őszintén: Istennek nem tetszik az utad. Bajok várnak rád, amelyeket nem látsz előre, de amelyeket elkerülhetnél, ha hallgatnál a bölcs tanácsra. Üdvözítőnk fáradhatatlanul munkálkodott érted és gyengéden gondoskodott rólad, hogy bölcs lehess, és ne tedd tönkre magadat. Határtalan szánakozással és szeretettel vágyik utánad, s így szól: „Hányszor akartalak egybegyűjteni, amint a tyúk gyűjti szárnya alá a csibéit, de te nem akartad.” (Mt. 23:37) Balga szíved miatt hátat fordítottál legjobb barátaid tanácsának. {5T 126.1}   

Mivel komolyan és hűségesen figyelmeztetnek, hogy megóvjanak életed nagy tévedésétől, azt képzeled, hogy nagy hasznára vagy a gyülekezetnek. Igaz, Jézus Krisztus által hasznavehető volnál, de az Úr és a gyülekezet meglennének nélküled is. Ha akarsz, csatlakozhatsz Krisztus követőihez, osztozhatsz küzdelmeikben és diadalaikban. De ha nem ezt választod, a hívek önmegtagadó serege akkor is előre fog törni a biztos győzelemre, téged pedig maga mögött hagy. Ha azt választod, hogy az élet háborgó tengerén magad kormányozd törékeny bárkádat, akkor majd felelned kell a vakmerőségért, s te leszel oka a következményeknek. {5T 126.2}   

Ha látnád, hogy eddig is mennyire meggyengültél elveidben, ha tudnád, hogy veszedelem fenyegeti tisztességedet és becsületedet, akkor belátnád, hogy Isten nincs veled. Ezért nem lenne szabad továbbra is felelős pozíciódban maradnod. Méltatlan vagy rá. Nagy szomorúság tölt el, ha arra gondolok, hogy mivé fejlődhetnél, ha teljesen Istennek adnád át magadat, s bánat járja át szívemet, mert látom, hogy az ellenség mekkora hatalmat gyakorol fölötted. {5T 126.3}   

A szombatiskola fontos része a gyülekezeti életnek, s mindazoknak törekedniük kellene a felvirágoztatására, akik szívükön viselik az igazság ügyét. R. atyafi jól szolgálhatott volna ebben a munkában, ha ő és mások is a gyülekezetben a helyes utat követték volna. Azonban túlságosan fölértékelték és elkényeztették, ami csaknem egészen tönkretette. Az Úr meg tud lenni nélküle, de ő nem lehet meg az Úr nélkül. Isten tiszta kezű és szívű emberekre bízza munkáját, ezért megtiszteltetés, ha felelősséget viselünk Őérte. {5T 127.1}   

A mértékletesség ügye is méltó a legjobb igyekezetre. Gondoskodnunk kell azonban arról, hogy a lehető legmagasztosabbá és legnemesítőbbé tegyük a mértékletességi összejöveteleket. Kerüljétek a felszínességet és színpadiasságot. Akik megértik ennek a tevékenységnek a komolyságát, azok magasra emelik majd a lobogót. Akadnak azonban olyanok, akik nem tisztelik igazán a mértékletesség ügyét, s egyetlen céljuk, hogy képzettségüket fitogtassák az emelvényen. Buzdítanunk kell a tiszta, meggondolt, és a feladat fontosságát átérző híveket, hogy vegyenek részt a megújulás e nagyszerű munkájában. Lehet, hogy nem ragyogó szellemi képességű emberek, de ha tiszták és alázatosak, ha istenfélők és igazak, az Úr elfogadja munkájukat. {5T 127.2}   

Elég gyakran szerveznek irodalmi összejöveteleket, de ezek tíz közül kilenc esetben ahelyett, hogy áldásosak lennének, ártalmasnak bizonyulnak az emberek számára. Ez azért van, mert a szervezők szövetségre lépnek a világgal, vagy olyanokkal, akiknek a hatása mindig elvezet a megbízhatóságtól a bizonytalansághoz, a valóságostól a képzeletbelihez. Az irodalmi társulat komoly szolgálatot végezhetne, ha vallásos lelkület uralná őket, de előbb vagy utóbb csaknem bizonyosan a hitetlen szellemiség kerül fölénybe bennük és válik döntő tényezővé. Hasonló a helyzet a mértékletességi csoportjainkkal is. A felületesség teljesen aláásta e vállalkozásunk komolyságát, s állandó kísértést jelent a fiatalok számára, akiket pedig meg kívánunk menteni. {5T 127.3}   

Terheket hordozó testvéreink sorra sírba szállnak, s a gyülekezet tevékeny tagjai, minden igaz megújulás tényleges munkásai is túljutottak már életük delén, mind testi, mind szellemi erejük egyre csökken. Aggódva kellene arra gondolnunk, hogy ki fogja betölteni a helyüket, kire bízzuk majd a gyülekezet számára létfontosságú funkciókat? Nyugtalansággal vethetjük fel a kérdést, kik viselik majd Isten ügyének felelősségét, ha még néhány zászlóvivő elesik? Csak gondterhelten tekinthetünk a fiatalokra, akiknek majd vállalniuk kell a terheket, s akikre a felelősség hárulni fog. Át kell venniük a munkát, amit mások abbahagynak, s az ő viselkedésük dönti el, vajon az erkölcsiség és a feltétlenül szükséges istenfélelem uralkodik-e majd, vagy pedig az erkölcstelenség és hitetlenség ront meg és sorvaszt el mindent, ami becses. Mert az határozza meg a jövőt, ahogyan hordozzák a zászlót. {5T 128.1}   

Szülők, bizonyítsátok most tetteitekkel, hogy az egészséges életmód, a mértékletesség a helyénvaló rend, s akkor összhang és béke uralkodik majd a gyülekezetben! Vagy azok kezébe kerül majd az ellenőrző hatalom, akik felületesen gondolkodnak és könnyelműek? Isten felszólítja hívő népét, hogy csatlakozzék Őhozzá, tisztítsa meg lelkét azzal, hogy alázatosan Jézus lábnyomán jár. Isten felszólít benneteket, hogy vessétek el a büszkeséget, az öndicsőítést, hagyjátok el a fennhéjázást, a hivalkodó öltözködést, s erősítsétek gondolkodásotok jó és nemes oldalait. {5T 128.2}   

Azok a férfiak és nők, akik a legkomolyabb igazságokat vallják, legyenek hűségesek az elvekhez. Ha komoly megfontolásra szeretnénk késztetni a világot, akkor feltétlenül ezt kell tennünk. Ruházatunknak és beszédünknek szigorú összhangban kell állnia különleges küldetésünkkel. Az idősebbek tanítással és példamutatással neveljék a fiatalokat arra, hogyan tegyenek eleget a társadalom és Teremtőjük elvárásainak. Ezekre a fiatalokra komoly felelősség vár. Az a kérdés, vajon tudnak-e uralkodni magukon, ki tudnak-e tűnni Istentől származó emberségük tisztaságával, elborzadva bármitől, ami könnyű erkölcsű vagy romboló. {5T 128.3}   

Bárcsak hatni tudnék a fiatalokra! Még sohasem forgott kockán ekkora tét, a jövő még nem függött ennyire egyetlen nemzedéktől, mint most. Azok, akik az előttük járó generáció nyomába lépnek, egy pillanatra se képzeljék, hogy kiváló jellem híján is el tudják végezni felelősségteljes feladatukat. Ezen az alapon elvárhatnák azt is, hogy szőlőt szüreteljenek a tövisekről, vagy fügét a bogáncsról. A megbízható jellemet apránként, lépésről lépésre kell felépíteni. Épülete naponta, a kifejtett igyekezettel arányosan növekszik. Azokat a jellemvonásokat, amelyeket majd magukkal visznek a mennybe, képességeik szorgalmas felhasználásával kell megszerezniük. Azzal, hogy kihasználják a gondviselés nyújtotta összes lehetőséget, és szorosra fűzik kapcsolatukat a bölcsesség forrásával. Ne szállítsátok le a mércét! A tökéletes minta Jézus Krisztus. {5T 129.1}   

Az S.-i gyülekezetben néhány testvér jó hittérítő munkát végez, azonban nem szabad ellankadniuk. Vannak, akik többet tettek, mint erejükből telik, de ez volt a mindennapi kenyerük. Mindenki részt vehet a munkában, és senki sem húzhatja ki magát alóla. Jézus azt akarja, hogy megbízható munkása legyen az Ő nevét viselő minden ember. Feltétlenül szükséges, hogy minden tag, egyenként, a „sziklára”, Jézus Krisztusra építsen. Olyan vihar van most kitörőben, amely megrengeti és a legvégsőkig próbára teszi mindenek lelki alapját. Ezért kerüljétek alapként a „homokos fövenyt”, kutassatok a szikla után! Ássatok mélyre, építsetek biztos alapot! Építsetek, építsetek az örökkévalóság számára! Építsetek sírva, szívből fakadó imával! Mától kezdve mindegyikőtök jótettekkel tegye szépségessé az életét. Ezekben az utolsó napokban Kálebekre van a legnagyobb szükség. Nem a kapkodás és fellengzősség teszi életerőssé és sikeressé a gyülekezetek igyekezetét, hanem a szerényen, alázattal, türelemmel, imádkozó szívvel végzett, kitartó munka. {5T 129.2}   

„Aki nincs velem, ellenem van” – mondja Krisztus (Mt. 12:30). Teljes szívükből elkötelezett férfiakra és nőkre van most szükség. Krisztus ismételten megrostálta követőit, míg végül csak tizenegyen maradtak és néhány hűséges asszony. Vannak, akik visszahúzódnak, ha teherviselésre kerül sor, azonban ha a gyülekezet izzik, rájuk is átragad a lelkesedés. Énekelnek, kiáltoznak, elragadtatásba esnek, de figyeljük meg jól őket: amikor elül a lelkesedés, csak néhány megbízható Káleb lép az előtérbe, rendíthetetlen elvhűségről téve tanúbizonyságot. Ők a föld sója, amely nem vesztette el ízét. Amikor nehezen halad a munka, a gyülekezetek akkor termik az igazi segítőket. Nem maguktól beszélnek, nem magukat igazolják, hanem személyiségük beleolvad Jézus Krisztusba. Ahhoz, hogy nagyok lehessünk Isten országában, kisgyermekké kell lennünk az alázat, odaadó hitünk és szeretetünk tisztasága által. El kell pusztulnia minden büszkeségnek, le kell győznünk minden gyanakvó féltékenységet, le kell mondanunk a nagyravágyásról, és erősítenünk kell magunkban a szelídséget, a gyermeki bizalmat. Az ilyen emberek Krisztusban találják meg védőbástyájukat, erős tornyukat. Jézusban feltétlenül megbízhatnak, soha nem hagyja el őket. {5T 130.1}   

Bárcsak figyelmeztetni tudnám a jelenvaló igazság valamennyi hívét, hogy keressék az Urat! Ha Isten végtelen kegyelmére és páratlan szeretetére gondolunk, ennek arra kellene késztetnie mindnyájunkat, hogy Őt kövessük. Mégsem ez történik. Vannak, akik megengedik maguknak, hogy túlságosan nagy hangsúlyt fektessenek a ruházkodásra, öltözködésük hivalkodó, s ez egyáltalán sincs összhangban szent hitünkkel. Ez a helyzet T. testvérnővel. Jobb példát kellene mutatnunk a világnak, mint ő teszi. Érezze át felelősségét, s tekintélyének teljes súlyát Krisztus oldalán vesse latba. Igyekezzék, hogy ne világias hatást terjesszen ismerősei körében. Ő és V. testvérnő is sokkal inkább a gyülekezet áldására lehetnének, ha az egyszerű öltözködésre bátorítanának. Varrónő testvéreink, akik állandóan a divat változásait figyelik, gyakran arra biztatnak másokat a gyülekezetben, hogy ruházatuk ne Isten akarata szerinti legyen, hanem a világot utánozza. Nővéreink jótettekre való igyekezete sokkal elfogadhatóbb lenne Isten szemében, ha kevesebb divatos ruhát, kevesebb semmitmondó, világias beszélgetést és szomszédolást látna az életükben, ha kevesebbet panaszkodnának és zúgolódnának a gyülekezetért fáradozó lelkészek ellen, s ha többet olvasnák a Bibliát. {5T 130.2}   

Az Úrnak nem tetszik, ahogyan néhányan viszonyulnak a gyülekezetben szolgáló testvérekhez. Most arra szólít benneteket, hagyjátok abba a szívtelen beszédet, a pletykálkodást, az elégedetlenkedő sopánkodást és az állandó hibakeresést, ezek helyett inkább buzdító szavakat szóljatok. Krisztus szentjein keresztül szól hozzátok, de ti megvetitek a tanácsát és visszautasítjátok intését. Ne tegyétek többé! Z. gyülekezeti vénre kötelesség vár, nemcsak keleten, hanem több más helyen is. Isten vele lesz és felvirágoztatja munkáját, ha Jézusban rejti el magát. Testvérünk nem csalhatatlan, olykor tévesek a nézetei, mégis nagyon vigyázzatok, nehogy hatástalanná tegyétek a szavakat, amelyeket Isten mondat vele. {5T 131.1}   

Amikor tudja, mi az Úr akarata, nem habozik engedelmeskedni, még ha az életébe kerül is. Míg közületek sokan csak azon törik a fejüket, hogyan könnyíthetnének az életükön, és azt teszik, ami nekik tetszik, testvérünk egész életét és érdeklődését leköti az Istenért végzett munka. Miközben az ügyeket intézte, néha ravaszsághoz folyamodott, ami miatt többen elítélték. Nem magának akart előnyöket, hanem az ügynek, amit szeretett. Az Úr egyfelől azt kívánja tőletek, hogy hűségesen támogassátok fáradt szolgáját, ugyanakkor figyelmeztet, hogy ne bízzatok meg fenntartás nélkül az újonnan megtértekben, vagy azokban, akiknek az előéletét nem ismeritek. {5T 131.2}   

Kiváltságotok, hogy boldog, virágzó gyülekezet legyetek. Mindegyikőtök vizsgálja meg a szívét, tisztítsa meg lelkének megszentségtelenített templomát. Virrasszatok és imádkozzatok! Határozzátok el, hogy addig keresitek Jézust, amíg meg nem találjátok, s azután el ne eresszétek, amíg szeretete be nem költözik a szívetekbe, amíg lelkülete át nem hatja életeteket és át nem alakítja jellemeteket. Azután higgyetek, s akkor bátran megközelíthetitek a trónját, tudva, hogy meghallgatja imátokat! {5T 132.1}   

***** {5T 132}