× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, vagy nincs lektorálva.

A testvéri szeretet hiánya

Kedves s.-beli testvéreim! {5T 341}   

Állapototok igen-igen nyugtalanít engem. Nem tudtam elaludni, éjfélkor felkeltem, hogy írjak K.-nak és a gyülekezetnek. Nem tudom, milyen lenne ma K. lelkiállapota, ha igazságos, keresztény módon bántatok volna vele, úgy, ahogyan Isten gyermekeinek kellene viselkedniük ilyen esetben. Némelyek közületek nem tudják felfogni szavaim értelmét, mert olyan távolra kerültek, ahol már nincs tisztánlátás. Hagytátok, hogy erőszakos, rideg érzések lopják be magukat a szívetekbe. Igazoltnak láttátok, hogy közönyösen, sőt megvetően bántok vele. Azzal érveltetek, hogy hitetlensége és helytelen útja biztosan kárt okoz a gyülekezetnek, veszélybe sodorja a hívőket, ezért nem szabad közösséget vállalnotok vele. Vizsgáljátok meg hát szavaitokat és tetteiteket, amelyekre emlékeztek, az igazságos tettek Istentől kapott, változhatatlan mértékének világosságában! Ha Isten akaratát cselekedtétek, akkor az Ige világossága és jóváhagyása támogatja törekvéseteket és jólét köszönt rátok. Bárcsak e valamikor virágzó gyülekezet minden tagja egyenként hozzáfogna, hogy a saját ajtaja előtt söprögessen! Ha majd igaz megvilágításban látják útjukat, ráébrednek, hogy súlyos hibát követtek el, amikor megengedték, hogy szőrszálhasogató farizeusi lelkület uralkodjék a beszédükben és a testvéreikkel való bánásmódjukban is. Ez a ridegség kirekesztette Jézust a gyülekezetből, és a viszálykodás szellemének nyitott ajtót. A vádaskodás lelkületét táplálta, s azok kárhoztatását és gyűlöletét, akik más szemmel nézik a dogokat, mint ti. Még ha testvéretek sok mindent tesz és mond is ártalmatokra, akkor sem lökhetitek félre, így szólva: „Szentebb vagyok nálad.” {5T 341.3}   

„Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt. 7:16) Nem Krisztus lelkülete mutatkozik meg abban, ahogyan a testvéretekkel bántatok, aki sokkal közelebb volt Isten országához, mint ti. Az Úr feltárta előttetek, hogy rosszat tettetek az Ő gyermekeivel: hiányzik belőletek a könyörület és a szeretet; megmutatta makacs erőlködéseteket, amivel kényszerítitek őket, hogy ők is úgy lássák a helyzetet, mint ti. És mit tettetek, amikor felismertétek eljárásotokat? Csupán beismertétek, hogy helytelenül viselkedtetek, vagy pedig őszintén bevallottátok tévedéseteket és megaláztátok büszke szíveteket Isten előtt? Hátat fordítottatok-e eljárásotoknak, s elfogadtátok-e Isten tanításait? Elmentetek-e azokhoz, akiket megbántottatok és megsebeztetek, s kérleltétek-e őket: „Nem volt igazam. Vétkeztem ellened. Bocsáss meg! Rosszat tettem, a magam lelkülete szerint viselkedtem. Buzgólkodtam, de hiányzott belőlem a meggondolás. Jéhu lelkülete élt bennem Krisztus szelídsége és alázatos szívűsége helyett. Isten szava erre utasít: »Valljátok meg egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok, hogy meggyógyuljatok.« (Jak. 5:16) Imádkozz hát értem, hogy Isten megbocsásson nekem, mert bánatot és szenvedést okoztam neked.” {5T 342.1}   

Ha részt vettetek mások megsebzésében és kárhoztatásában, és nem tartotok őszintén bűnbánatot, akkor nem érkezik meg lelketekbe a világosság, béke és öröm. Legyetek ugyanolyan figyelmesek, kedvesek és gyengédek testvéreitek iránt, mint amilyen kemények, engesztelhetetlenek és zsarnokoskodók most vagytok, s amennyire csak tudjátok, tegyétek jóvá hibáitokat – s akkor kérhetitek az Urat, hogy tegye meg, amire ti képtelenek vagytok: gyógyítsa be a sebeket, amelyeket okoztatok, bocsásson meg nektek, s törölje el vétkeiteket. Amikor a bűnösök annyira vonakodnak bevallani a napvilágra hozott és letagadhatatlan vétket, akkor csak azt bizonyítják, hogy Krisztus evangéliumának lelkülete helyett megszenteletlen, zabolátlan természet uralkodik bennük. {5T 343.1}   

Most a legszükségesebb számotokra, hogy megszívleljétek, amit általam szól Isten: a legkomolyabb kötelességetek őszinte bűnbánatot tartani, amiért jellemetek ördögi arculatát mutattátok ki a tévelygő iránt, nemcsak hidegség és közöny, hanem mellőzés és megvetés által is. Ha valaki valóban a sötétben botorkál és olyat tesz, ami veszedelembe sodorja lelkét, akkor annál inkább viseljétek szíveteken a sorsát. Mutassátok meg neki, hogy bár szilárdan ragaszkodtok az elvekhez, s nem tántorodtok el az igaz úttól, mégis szereitek őt. Hadd lássa meg szavaitokból és tetteitekből, hogy nem a bosszúállás lelke él bennetek, hanem az ő érdekében feláldozzátok érzéseiteket és legyőzitek éneteket. Tiszteljétek Jézust, a példaképünket. Mutassátok be mindenkor, minden körülmények között az Ő jellemvonásait, és az a lelkület éljen bennetek, amely Jézus Krisztusban élt. Útjaitok nem Isten útjai, akaratotok nem Isten akarata. Nem ápoltátok a szeretet drága növényét, nem öntöztétek azt a kegyesség harmatával. Önszeretet, önigazultság, önelégültség uralkodtak rajtatok. {5T 343.2}   

Gondoljátok meg, hogy mit tett értetek Jézus, s mit tesz értünk szüntelenül? Mitek van, amit nem Őtőle kaptatok? Jézus ezt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők… Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam (az Atya), a gyümölcshozót pedig megtisztítja, hogy még többet teremjen.” (Jn. 15:5, 2) Nem a vesszők éltetik a tőkét, hanem a tőke tartja fenn és táplálja a vesszőket. Nem a gyülekezet támogatja Krisztust, hanem Ő támogatja a gyülekezetet éltető erejével. Nem elég, ha vesszők vagyunk, gyümölcshozó vesszőkké kell válnunk. „Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz.” (Jn. 15:5) De ha ez a gyümölcs egy tüskebokoré, akkor nyilvánvaló, hogy nem az igazi szőlőtő ágai vagyunk. {5T 344.1}   

Az élet fegyelmez. A keresztények a világban káros hatásokkal találkoznak, Nyugtalanító körülmények teszik próbára természetünket. Ha helyesen viszonyulunk a próbákhoz, megedzik keresztény jellemvonásainkat. Ha szelíden hordozzuk a sérelmeket és sértéseket, ha szeretettel válaszolunk a sértő szavakra, és kedvességgel az erőszakos tettekre, ezzel azt bizonyítjuk, hogy Krisztus lelkülete lakik a szívünkben – hogy az élő szőlőtőkéből életerő árad a vesszőkbe. Ez az élet Krisztus iskolája, ahol megtanulhatjuk, hogy szelídek és alázatos szívűek legyünk. S a végső elszámolás napján meglátjuk majd, hogy a nehézségek, kellemetlenségek és akadályok, amelyeket el kellett viselnünk, a kereszténység elvei alkalmazásának gyakorlati leckéi voltak. Ha ezeket megfelelően hordozzuk, keresztény jellemet fejlesztenek bennünk és megkülönböztetik Krisztus tanítványait a világ fiaitól. {5T 344.2}   

Magas szintet kell elérnünk, ha mint Isten gyermekei nemesek, tiszták, szentek és szeplőtlenek kívánunk lenni. Ha ezt el akarjuk érni, szükségünk van arra, hogy az Úr lemetssze vadhajtásainkat. Hogyan beszélhetnénk metszésről, ha nem kellene nehézségekkel szembeszállnunk, akadályokat leküzdenünk, ha semmi sem tenné próbára türelmünket és állhatatosságunkat? E próbák nem jelentéktelen áldások, fontos tapasztalatok az életünkben. Céljuk az, hogy minden erőnkkel a sikerre összpontosítsunk. Ne törődjünk bele, hogy hátráltassanak, elkeserítsenek és elpusztítsanak, hanem használjuk ezeket Isten eszközeiként a magunk felett aratott döntő győzelmek kivívására. {5T 344.3}   

Jellemünk próbára kerül. Ha valóban az élő szőlőtőke vesszői vagyunk, Krisztus nyilvánul majd meg bennünk. Kellemetlenségek és feszültségek közepette is türelmesek, szeretetteljesek, elnézőek és vidámak leszünk. Napról napra, évről évre meg kell hódítanunk magunkat és nemes hősökké kell fejlődnünk. Ez a kijelölt feladatunk, de nem végezhetjük el Jézus állandó segítsége, kemény elhatározás, szilárd szándék, szüntelen éberség és szüntelen ima nélkül. Mindenkinek meg kell harcolnia a saját harcát. Mindenkinek a maga módján kell diadalmaskodnia küzdelmei és csüggedései közepette. Akik kitérnek a harc elől, elveszítik edzettségüket és a győzelem örömét. Senki, még Isten sem vihet minket ölében a mennybe, ha mi magunk nem tesszük meg a szükséges erőfeszítéseket. Fogadjuk életünkbe a szépséget! Vessük ki magunkból visszataszító vonásainkat, amelyek ellentétesek Jézus jellemével. Isten fáradozik bennünk, dolgozzunk együtt Ővele! Krisztus vallása átalakítja a szívünket, világi gondolatainkat mennyeiekre cseréli, általa az önző ember önzetlenné válik, mert ilyen Krisztus jelleme is. A számító és becstelen ember becsületes lesz, második természetévé válik azt tenni, amit szeretne, hogy mások tegyenek vele. A kicsapongó tisztává lesz, mert Krisztus evangéliuma életre keltő illat számára. {5T 345.1}   

Most, amíg a próbaidő tart, nem helyes ítéletet mondani másokról, sem példaképnek tekinteni magunkat. Krisztus a példaképünk, kövessük Őt, lépjünk a lábnyomába! Vallhatjuk ugyan a korunknak szóló igazság valamennyi pontját, de ha nem valósítjuk meg ezeket az igazságokat, semmi hasznunk belőlük. Ne kárhoztassunk másokat, ez nem a mi dolgunk, hanem szeressük egymást, imádkozzunk egymásért. Ha látjuk, hogy valamelyikünk eltévelyedik az igazságtól, sirassuk, ahogyan Krisztus is sírt Jeruzsálem felett. Nézzük meg, mit mond mennyei Atyánk a tévelygőkről: „Testvérek, ha botláson érnek valakit, ti, akik lelkiek vagytok, intsétek (gyógyítsátok meg) a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél.” (Gal. 6:1) „Testvéreim, aki visszatéríti a bűnöst téves útjáról, a halálból menti meg a lelkét és számos bűnt fedez el.” (Jak. 5:19–20) Milyen nagyszerű missziómunka ez! Mennyivel jobban tanúskodik a krisztusi lelkületről annál, mint amikor szánalomra méltó, esendő halandók folyton csak vádolják és kárhoztatják azokat, akik nem pontosan az ő elgondolásaik szerint cselekszenek. Ne feledjük, hogy Jézus személy szerint ismer minket, s gyengeségeink szánakozást keltenek benne. Ismeri teremtményei valamennyi szükségletét, látja minden szív rejtett bánatát. Ha a legkisebbek közül, akikért meghalt, valakit megsebeznek, nem kerüli el a figyelmét, hanem felelősségre vonja a bántalmazót. Jézus, a jó pásztor, gondozza erőtlen, beteg, eltévedt juhait. Névről ismeri mindegyiküket. Nyája minden juhának és bárányának nyomorúsága meghatja szívét, és együttérző szeretetét váltja ki. Segélykiáltásunk eljut fülébe. A próféta ezekkel a szavakkal mutat rá Izrael pásztorainak egyik legsúlyosabb bűnére: „A gyengéket nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a megtöröttet nem kötözgettétek, az elűzöttet vissza nem hoztátok, az elveszettet meg nem kerestétek. Hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajta. Szétszóródtak pásztor nélkül, és lettek mindenféle mezei vadak eledelévé, mikor szétszóródtak. Tévelygett nyájam minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, aki keresné, sem aki tudakozódnék iránta.” (Ezék. 34:4–6) {5T 345.2}   

Jézus úgy gondoskodik mindenkiről, mintha egyedül az az ember élne a Földön. Istenként hatalmas erőfeszítéseket tesz értünk. Idősebb fivérünkként együttérez minden bánatunkkal. A menny fensége nem zárkózik el a lealacsonyodott, bűnös emberiségtől. Főpapunk nem olyan büszke, hogy ne venne észre minket és ne érezne rokonszenvet irántunk, hanem olyan valaki, aki megkísértetett mindenekben, mégis ártatlan maradt. {5T 346.1}   

Mennyire különbözik e lelkülettől az a közöny és megvetés, amely a gyülekezetben nyilvánul meg K. és azok iránt, akiket az ő hatása érintett. Ha valaha szükség volt Isten átalakító kegyelmére, ebben a gyülekezetben szükség van rá. Azzal, hogy ezt az testvért megítélték és kárhoztatták, olyat tettek, amit Isten nem bízott rájuk. Keményszívűséget, rosszindulatot, elmarasztaló lelkületet vegyítettek hitéletükbe, kiveszett szívükből Jézus szeretete. Testvéreim, sürgősen vessétek ki mindezt szívetekből, mielőtt elhangzik a mennyben: „Aki gonoszt tesz, tegye továbbra is, aki tisztátalan, maradjon tisztátalan ezután is, de aki igaz, legyen még igazabb, és aki szent, legyen még szentebb.” (Jel. 22:11) {5T 347.1}   

Keresztény életetek során sok megdöbbentő dologgal kell szembenéznetek a gyülekezetben, de ne igyekezzetek átalakítani testvéreiteket. Ha látjátok, hogy nem töltik be Isten kívánalmait, ne ítéljétek meg őket, ha bántanak, ne vágjatok vissza. Ha bosszantó dolgokat beszélnek, csöndben tartsátok vissza magatokat a nyugtalanságtól. Sok mindent láttok másokban, ami helytelennek tűnik, és helyesbíteni szeretnétek azokat. A magatok erejével fogtok a megújítás munkájához, de helytelenül kezditek el. Munkálkodjatok a tévelygőkért a Szentlélek által lecsendesített, meglágyított szívvel, s hagyjátok, hogy az Úr dolgozzék általatok, akinek a megbízottai vagytok. Terheteket vessétek Jézusra. Úgy vélitek, hogy az Úrnak kellene közbelépnie, amikor Sátán megkaparintani igyekszik valakit. Tegyetek meg minden tőletek telhetőt alázatosan és szelíden, a kusza, bonyolult ügyeket pedig helyezzétek Isten kezébe. Kövessétek a Szentírás utasításait, s bízzátok az Úr bölcsességére az ügy kimenetelét. Ha már megtettetek minden tőletek telhetőt társatok megmentéséért, hagyjátok abba az aggódást, folytassátok nyugodtan sürgős munkátokat. Ez többé nem a ti ügyetek, hanem Istené! {5T 347.2}   

Ne vágjátok ketté türelmetlenül a nehézség csomóját, mert ez reménytelenné teheti a helyzetet. Hagyjátok Istenre a csomó kibogozását, Ő elég bölcs ahhoz, hogy eligazítsa az élet bonyodalmait. Isten tapintatos és végtelen tudású, s bár tervét nem mindig értjük, várjunk türelmesen a kibontakozásra, ne veszélyeztessük, ne tegyük tönkre azt. A maga idejében majd tudtunkra adja elgondolását. Törekedjünk egységre, ápoljuk a szeretetet, és minden dolgunkban a Krisztushoz való igazodást. Ő az egység és erő forrása. Ti mégsem törekedtetek keresztény egységre, hogy szíveteket a szeretettel kapcsoljátok össze. {5T 348.1}   

Munka vár rátok a gyülekezetben és a gyülekezeten kívül. „Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok.” (Jn. 15:8) Az tesz bizonyságot jellemünkről a világ előtt, hogy milyen gyümölcsöt hozunk. Ez bizonyítja, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Ha az élő szőlőtő vesszőiként az értékes gyümölcs dús fürtjeit teremjük, akkor Isten jegyét hordozzuk a világ előtt, mint fiai és leányai. Akkor élő levelek leszünk, amelyeket ismer és olvas minden ember. {5T 348.2}   

Félek, hogy nem fogtok azonnal e munkához, amely jóvá tenné a múltat. Nem váltok életképes, gyümölcstermő hajtásokká. Ha azt tennétek, amit Isten kíván, áldása szállna gyülekezetetekre. Nem eléggé alázzátok meg magatokat ahhoz, hogy alapos munkát végezhessetek és összhangba kerüljetek Isten Lelkének gondolataival. Az alázat, bűnbánat és töredelem helyét mentegetőzés, önszeretet és kimagyarázkodás bitorolja. Tegyetek félre az útból minden botránykövet. „Járjatok egyenesen, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon.” (Zsid. 12:13) Még nem túl késő helyrehozni a rosszat. Ne tartsátok magatokat egészségesnek, ne gondoljátok, hogy nincs szükségetek orvosra, mert nagyon is segítségre szorultok. Ha töredelmes szívvel jöttök Jézushoz, segíteni fog és megáld titeket. Akkor majd bátran és lendülettel végzitek a Mester munkáját. Gyümölcsötök a legkézzelfoghatóbb bizonyíték arra, hogy Krisztusban éltek. Ha nem váltok igazán eggyé Ővele, a nagy világosság és a sok kiváltság megítél titeket, sőt romlásotokat okozza. {5T 348.3}