„Minden gonoszság gyökere a pénz vágya.” Némelyek, akik bár vallják az igazságot, nem állnak helyt a kísértésben e ponton. A világiak közt a mai nemzedékben a legsúlyosabb gaztetteket a pénz vágya miatt követik el. Ha nem tudják becsületes szorgalommal megszerezni maguknak a gazdagságot, akkor csaláshoz, félrevezetéshez és bűntettekhez folyamodnak. A gonoszság pohara csaknem megtelt, s Isten megtorló igazságszolgáltatása már-már lesújt a vétkesre. Özvegyeket fosztanak meg sovány jövedelmüktől az ügyvédek és állítólagos jó barátok. Szegény embereket kényszerítenek életszükségletek híján kínlódni a becstelenség miatt. melyet azért űznek, hogy kielégítsék telhetetlenségüket. A világban elkövetett bűntettek rémítő följegyzése elég, hogy megfagyjon erünkben a vér, s borzadállyal töltse el a lelket; de tény, hogy e gonoszságok belopóznak azok közé is, akik pedig vallják, hogy hisznek az igazságban, s többé vagy kevésbé ezekbe a bűnökbe melynek, ez lelkűnk mély megalázkodására szólít bennünket. {4T 489.2}
Aki őszintén féli Istent, inkább éjjel és nappal verejtékes munkával keresi kenyerét, inkább nélkülözik, inkább eszi a nyomor kenyerét, minthogy megtűrje magában a nyereség szenvedélyes szeretetét, mely elnyomja az özvegyet, az apátlan árvát, vagy kifosztja az idegent. A fitogtatás szeretete és a pénz vágya miatt elkövetett bűntények, tolvajok és rablók barlangjává teszi a földet, s angyalokat késztetnek sírásra. Pedig a keresztények vallomásuk szerint nem e világ lakosai; ők állítólag idegenben élnek, mondhatnák csupán az éjt töltik itt. A mi hazánk azok a lakhelyek, melyek elkészítéséért Jézus távozott. Ez az élet pára csupán, mely szerte fog oszlani. {4T 490.1}
Némelyeknél tébolyult szenvedéllyé válik a vagyonszerzés. Valahányszor megszegik az arany szabályt, annyiszor Krisztust bántják meg szentjei személyében. Minden előnyt, melyhez embertársaink rovására juttatjuk magunkat, legyenek szentek vagy bűnösök, csalásként jegyeznek föl a menny jegyzőkönyvében. Isten azt tervezte, hogy életünk a másokért való jótettek által isteni mintánk életét képviselje, s szent részt vallanunk az ember fölemeléséből. E kötelességteljesítés körül igaz méltóság lebeg, s oly dicsőség, melyet sosem látunk és foghatunk föl ez életben, de melyet teljes egészében a jövő életben becsülünk majd meg. A szeretetteljes cselekedetek, a nemes lelkű tettek följegyzése át fog érni az örökkévalóságba. Amilyen mértékben az ember embertársa rovására előnyhöz juttatja magát, olyan mértékben válik lelke érzéketlenné Isten Lelkének ösztönzései iránt. Az így szerzett előny valójában félelmetes veszteség. {4T 490.2}
Akadnak emberek fontos beosztásban, akik nem ügyelnek mások jólétére. Teljesen a maguk érdeke köti le őket, így nem vigyáznak, hogy megóvják a gyülekezet hírnevét. Önzők és pénzéhesek, nem kizárólag az Isten dicsőségét viselik szívükön. Bizonyos fokig a gyülekezet egésze felelős egyéni tagjai helytelen tetteiért, mert szemet hunynak a gonoszság fölött, mikor nem emelik föl szavukat az ily dolgok ellen. Ezek több ok miatt nem örvendeznek Isten kedvezésének. Az Úr Lelkét megszomorítja a büszkeség, pazarlás, becsületesség hiánya, egymás rászedése, amibe némelyik istenfélelmet valló ember merül. Az ilyen eljárások Isten nemtetszését váltják ki népével szemben. {4T 490.3}
Elém tárták ősi Izráel hitetlenségét és bűneit, s hogy Isten mai népe közt is hasonló helytelenségek és gonoszságok élnek. Az ihletés tolla az utolsó időkben élők tanulságára jegyezte föl bűntetteket, hogy így el tudjuk kerülni gonosz példájukat. Ákán megkívánta és elrejtette az aranyrudat, és a szép sineári köntöst, melyet zsákmányként vettek el az ellenségtő! Pedig az Úr átkozottnak mondta ki Jerikót, s meghagyta, hogy a nép semmit se vegyen el a zsákmányból. „Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izráel egész táborát kiteszitek az átoknak, s nagy szerencsétlenséget hoztok rá. Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába.” {4T 491.1}
Mégis Ákán eltulajdonította az átkozott tárgyakat. s Isten haragja föltámadt Izráel gyermekei ellen. Mikor Izráel seregei kivonultak az ellenség ellen, az ellenség visszaverte, és megkergette őket, sőt néhányukat le is vágta. Ez a vereség súlyos csüggedést hozott a népre. Józsua, a vezetőjük, nem tudta, mire gondoljon; döbbenet töltötte el. A legmélyebb alázattal borult arcra és könyörgött: „Jaj Uram, Uram, miért engedted, hogy a nép átkeljen a Jordánon? Hogy most az emoreusok kezére adj, és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattunk volna a Jordánon túl! Bocsáss meg, Uram! Mit mondjak, mikor Izráel meghátrált ellenségei előtt? A kananeusok meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földről. Mit teszel akkor nagy nevedért?” {4T 491.2}
Az Úr így felelt Józsuénak: „Kelj föl! Miért fekszel így arcra borulva? Izráel vétkezett, megszegte a szövetséget, melyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták, és holmijuk közé tették.” Ákán azt lopta el, amit Istennek kellett volna fönntartani, az ő kincstárába helyezni. Takargatta bűnét, mikor látta, hogy Izráel táborára szerencsétlenséget hozott, mégsem vallotta be, mert tudta, – hiszen Józsué elismételte az Úr szavait a népnek, – hogy ha valamit maguknak tartanak meg abból, amit az Úr magának tartott fönn, szerencsétlenség éri Izráel táborát. {4T 492.1}
Még örül a becstelenül nyert szerzeménynek, mégis megrendül a biztonságérzete. Hallja, hogy indul a nyomozás, s nyugtalanság fogja el. Egyre azt hajtagaija magában: Mi közük hozzá? Én vagyok felelős tetteimért. Külsőleg bátorságot tettet, s ő ítéli el leghangosabban a bűnöst. Ha ekkor bevallotta volna vétkét, talán életben maradt volna; de a bűn megkeményíti a szívet, s ő tovább tetteti az ártatlant. Ekkora tömegben, azt gondolja, nem fognak rátalálni. Ekkor sorsot húznak; a választás Júda törzsére esik. Ákán szíve bűntudatos félelemmel kezd verni. hiszen ez az ő törzse; de még mindig azzal áltatja magát, hogy elkerüli a leleplezést. Másodszor is sorsot húznak, s az ő családfájára esik a választás. Sápadt arcáról Józsué leolvassa bűntudatát. A sorshúzás végül elkülöníti a boldogtalan férfit. S most ott áll, Isten ujja mutat rá, hogy ő a vétkes, aki miatt a baj rájuk szakadt. {4T 492.2}
Ha mikor engedett a kísértésnek, megkérdezték volna Ákántól, hogy vereséget és halált kíván-e hozni Izráel táborára, így felelt volna: „Jaj, dehogy! Eb a te szolgád, hogy ilyen súlyos gonoszságot kövessen el?” Ő mégis elidőzik a kísértésen, hogy kielégítse nyereségvágyát Mikor alkalom kínálkozott, tovább ment, mint szívében szándékolt volt. Ez az út, melyen egyes gyülekezeti tagok észrevétlenül vezetve vannak, hogy megszomorítsák Isten Lelkét, megcsalják felebarátaikat, így Isten nemtetszését zúdítsák a gyülekezetre, Senki sem él magának. Egy ember bűne szégyent, vereséget és halált zúdított Izráelre. Isten visszavonta a védelmet, mely fejüket óvta a harc idején. Különféle bűnök, melyeket hitvalló keresztények melengetnek és gyakorolnak, Isten helytelenítését hárítják a gyülekezetre, Ama napon, melyen megnyitják a menny jegyzőkönyvét, a Bíró nem fogja szavakban kifejezni valaki bűnét, ha¬nem egyetlen átható, megítélő pillantást fog vetni rá, amitől az élet Minden cselekedete, minden ügylete élénken eszébe jut a bűnösnek. Nem kell majd kutatni utána, hanem maga fogja bevallani szégyenét, önzését. másé kívánását becstelenségét, színlelését, csalását. Bűneit, melyek rejtve voltak az emberek elől, akkor, mintegy a háztetőről fogják kikiáltani. {4T 492.3}
A gyülekezetnek nem a nyílt ellenszegülők, hitetlenek, istenkáromlók hatásától kell leginkább rettegni hanem a következetlen Krisztust vallóktól. Ezek tartják vissza Izráel Istenének áldását, ők hoznak gyöngeséget a gyülekezetre, s olyan gyalázatot, melyet nem lehet egykönnyen letörülni. Míg Józsué arcra borulva feküdt, lelkének gyötrelmével, könnyekkel töltve ki lelkét Isten előtt, Isten parancsa megrovás is volt: „Kelj föl! Miért fekszel arcra borulva?” {4T 493.1}
A népszerű egyházak tele vannak Istent szolgálását tettükkel, valójában tolvajok, gyilkosok, paráznák s házasságtörők. Hanem a mi alázatos hitünket vallók magasabb mértéket vallanak. Legyenek biblia-kutatók, s tanulmányozzák szorgosan az élet térképét. Gondosan, imádkozva vizsgálják cselekvésre késztető indítékaikat. Akik Krisztusba akarják helyezni bizalmukat, azok kezdjék tanulmányozni a kereszt szépségeit. Ha akarják, megmenthetik lelküket a romlástól, és sikerre vihetik az örök élet elnyerésének ügyét. {4T 493.2}
A világban dívó egymás rászedése ne legyen példa a kereszténynek. Jelentéktelen ügyekben se tántorodjanak el a tökéletes becsületességtől. Csalás, ha valamit értéke fölül adunk el, kihasználva a vevő tudatlanságát. Törvénytelen nyereségek, a kereskedés kicsinyes kijátszásai, túlzás, versengés, olcsóbban adni el, mint testvéred, aki becsületesen próbál megélni valamiből – megrontják a közösség tisztaságát, végzetesek a gyülekezet lelkiségére. {4T 494.1}
Az anyagi ügyek nem fekszenek Isten kormánya hatáskörén kívül. Ne csak szombaton fitogtassuk, tegyük közszemlére a kereszténységet; hiszen ez a hét minden napjára, mindenhol érvényes. El kell ismernünk, és gyakorolnunk kell követelményeit a műhelyben, odahaza, s testvérekkel vagy világgal kötött ügyleteinknél. Sokaknál a mindent elnyelő világiasság eltakarja a keresztény kötelezettség valódi érzetét. Krisztus vallása olyan hatással lesz szívünkre, hogy uralkodni fog életünkön. A valódi vallással rendelkezők miden ügyletelésüknél olyan világosan fölismerik, ami helyes, mint mikor a kegyelem trónjánál ajánlják föl könyörgéseiket. Az élet minden képességeivel egyetemben, Istené, s arra kell használnunk, hogy az ő dicsőségét öregbítsük, ahelyett, hogy embertársaink falhoz állításával Sátán szolgálatára silányítanánk azokat. {4T 494.2}
Egyeseknek Sátán a tanácsadója. Azt mondja, hogy ha föl akarnak virágozni, az ő tanácsára kell hallgatniuk. „Ne légy túl lelkiismeretes a tisztesség és becsület terén, hanem érdekeid fölött őrködj sasszemmel. Ne hagyd, hogy az irgalom, lágyszívűség s nemes lelkűség ragadjon magával. Ne törődj az özveggyel, apátlan árvával. Ne biztasd őket, hogy tőled várjanak támogatást; hadd gondoskodjanak magukról. Ne kérdezősködj, van-e betevő falatjuk, s figyelmes, szerető gondoskodással áldásukra lehetnél-e. Törődj csak magaddal. Amit bírsz, markolj el magadnak. Lopd meg az özvegyet, az apátlan árvát, forgasd ki a jövevényt javaiból, akkor módodban lesz ellátni szükségleteidet." Némelyek megfogadták a tanácsát. Azt vetették meg, aki ezt mondta: „Isten, a mi Atyánk szemében ez a tiszta és igazi vallásosság: Viseld gondját a nyomorgó árvának és özvegynek, s őrizd meg magad tisztán e világtól” {4T 494.3}
Sátán a világ országait ajánlja föl az embereknek, ha neki engedik át az elsőbbséget. Sokan hallgatnak rá, így elveszítve a mennyet. Holott jobb meghalni, mint bűnt követni el; jobb nélkülözni, mint csalni, jobb éhezni, mint hazudni. Akit Sátán megkísért, e szavakkal szegüljön szembe vele: „Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni.” Itt a föltétel, s az ígéret is, mely kétségtelenül valóra válik. Az Úr szolgálásának gyümölcse boldogság és bőség lesz. {4T 495.1}