× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

A MŰ HELYZETE TEXASBAN

Az Úr sok mindent elém tárt Sátán texasi ügyködéséről, s egyes Michiganról odaköltözöttek keresztényietlen viselkedéséről. Elém tárta, hogy a B. fivérek nem fogadták el szívből a számukra nyújtott bizonyságtételt. Jobban bizakodnak magukban, mint a jövendőmondás Lelkében. Véleményük szerint az adott világosság nem mennyei eredetű, hanem a fülembe jutó mendemondák terméke. E nézetük nem állja meg a helyét. Megkérdezem: Volt-e alapja a kosza híreknek? Hiszen az élettörténetük ítéli el a viselkedésüket. {4T 330.3}   

E család egyetlen tagja sem él olyan lelki életet, mely minősítené, hogy az igazság tanításában bármi vezető helyet vállaljon. „Tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok.” Ezt közölte velem Isten angyala. „Ti nem vagytok Isten választott edényei, hogy legszentebb munkájának bármi részét végezzétek. Ti csak rongáltok és szétmartok, de nem tisztítotok, és nem áldotok.” Ti, B. testvérek, mindig is a kereszténység alacsony mértékét tartottátok. Egy időre, ahol nem ismernek elég jól, tekintélyetek lehet. Mikor azután kivívtátok a tekintélyt, akkor kevésbé óvatossá váltok, s szívetek rossz tulajdonságai szerint viselkedtek, mígcsak az igazságot szeretők azt nem érzik, hogy az Isten munkája fejlődésének súlyos kerékkötői vagytok. Ez nem aljas gyanúsítás, hanem esetetek való tényei. {4T 330.4}   

Ha mindig nyájasságot, tiszteletet, nemes szeretetet és bőkezűséget tanúsítanátok még a gonoszok iránt is, akkor hathatós szolgálatot végezhetnétek Krisztusnak. Ha Krisztus lelkülete élne bennetek, őt tisztelnétek szavaitokkal, tetteitekkel, de még arckifejezésetekkel is. Viselkedésetek szelídséget fejezne ki, nem kevélységet, nem dicsekvést. Akkor nem a magatok dicsőségére tö-rekednétek. Járatlanok vagytok az alázat erényében. Felsőbbségre pályáztok, s arra törtök, hogy hatalmatokat és fölényeteket fitogtassátok, másokon uralkodva, másoknak parancsolgatva. Különösen érvényes ez A B esetére. Ö és felesége képtelen légkörével lendíteni Isten ügyének erkölcsi és lelki állapotán. Minél korlátoltabb a területük Isten ügyével kapcsolatban, annál előnyösebb lesz az ügy számára. Anyagi ügyekben megbízhatatlan a szavuk, a tettük . Ez érvényes A B-re, de fivéreire is. A világ és a gyülekezet méltán állapítja meg, hogy mit sem ér vallásosságuk. Világiasak és minden hájjal megkentek, sasszemmel figyelik, hogyan jutatnának előnyhöz. Erőszakosak és zsarnokiak környezetükkel. Másét irigylők, féltékenyek, fölfuvalkodottak. {4T 331.1}   

Az igazság ilyen képviselői roppant akadályt gördítenek mások üdvössége elé. Ha meg nem változnak, jobb lett volna sosem elfogadniuk az igazságot. Értelmükön inkább Sátán uralkodik, mint az Isten Lelke. A B testvér feleségének természettől jó a szíve, de őt is a férje alakítja. Meggondolatlan fecsegő a testvérnő. Nyelve gyakran fékezhetetlenül lángra szítja a pokol tüzét. „Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn,” – írja Salamon. Ez kétségtelenül helytálló az ő esetében. Fölfújja a dolgokat, hamis tanúságot tesz, s így egyre áthágja Isten parancsát, bár azt vallja, hogy parancstartó. Noha nem akar igazán gonoszat cselekedni, mégsem szentelte meg szívét az igazság, {4T 331.2}   

míg ti, B. testvérek, nagyon siettetek vitába ereszkedni hitünk pontjai felöl, mégis kivétel nélkül elszunnyadtatok a kereszténységet jelentő dolgokon. Nem is álmodjátok, mennyire veszedelmes helyzetben leledzetek. Ez a szunnyadás kiterjed a gyülekezetre s mindenkire, aki bár Krisztust vallja, mint ti, de megtagadja őt viselkedésével. így másokat is arra a veszedelmes ösvényre vezettek , amelyet ti tapostok. Az Ige kijelenti, hogy szentség nélkül senki sem láthatja meg Istent. Jézus meghalt, hogy megváltson minden gonoszságtól, s jócselekedetben buzgó, különleges népet tisztogasson meg magának. {4T 332.1}   

„Megjelent ugyanis Istennek minden emberre üdvöt árasztó kegyelme, mely arra tanít, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal, s éljünk mértéktartón, szentül és buzgón a világon.” Krisztus mondta: „Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok is tökéletes. „Mennyit is érhetnek imáitok, míg gonoszságra néztek szívetekben? Ha meg nem változtok bele fogtok fáradni az intésekbe, mint Izráel gyermekei; s akár ők, ti is el fogtok pártolni Istentől. Egyesetek szavaival ugyan elismeri az intést, de szívében mégis elutasítja. Azt folytatjátok, mint addig, csak épp kevésbé hajlotok Isten Lelkének ösztökélésére, egyre jobban elvakultok, kevesebb a bölcsességetek, önuralmatok, erkölcsi erőtök, egyre kevésbé vágytok rá, s örvendeztek a vallásos gyakorlatoknak; s ha meg nem tértek, végül teljesen föl adjátok Istenhez fűző kapcsolatotokat. Nem értetek el határozott változást életetekben. Mikor feddések érkeztek, mert nem ismertétek föl, nem értették meg jellemhibáitokat, s az óriás különbséget a ti és Krisztus élete között. Eddig úgy viselkedtetek, olyan álláspontra helyezkedtek, hogy ne veszítsétek el testvéreitek bizalmát. {4T 332.2}   

Az Úr közölte, hogy az -i gyülekezet állapota siralmas. Magaviseleted, A B testvér, és feleségedé, amint azt ti, s mindenki más is láthatja, viszályt és széthúzást idézett elő, s teljes romlásnak bizonyul a gyülekezet számára, ha el nem költöztök, vagy meg nem tértek. Ti ketten megtámadjátok, tönkre is teszitek környezeteteket. Többen szeretnek titeket; hiszen: nem mindenki lát, Isten szemével. Fölfogásukat megrontotta szózuhatagotok, szép beszédetek. Szomorú, leverő a dolgok ilyetén állapota. {4T 332.3}   

Az Úr közölte, hogy ami a beszédet illeti, A B megfelelő lenne az összejövetel vezetésére; de ha az erkölcsi alkalmatossággal még híjával találjuk. Szíve nem rendezett Istennel. Mikor másokat emelnek vezető polcra, számolniuk kell a testvér és felesége ellenkező szellemével. E megszenteletlen szellem nem lép nyíltan a színre, hanem titokban mesterkedik, hogy akadályozza, megzavarja és csüggessze azokat, akik a tőlük lehető legjobbat igyekeznek tenni. Isten látja ezt, s kellő időben el is nyeri majd igazságos jutalmát. Uralkodj rajta, vagy ha nem, tedd tönkre, – ez e testvér elve, s ma már a felesége sincs jobb állapotban. A testvérnő értelme is megromlott. Nem áll rendezett összhangban Istennel. {4T 333.1}   

A B testvér, a szomorú történet, melyet elkövetsz, föl marad jegyezve a mennyben. Szíved hadban áll az intés bizonyságtételeivel. Az E. család még mindig félre van vezetve általad. Mások többé vagy kevésbé bizonytalanok, mert ügyesen tudsz szólni a jelen igazságról. Az -i gyülekezetben nincs összhang, sem egység. Nem fogadtad el a nyújtott világosságot, s nem is tartod ahhoz magadat. Ha megfogadtad volna Salamon szavait, ma nem állnál oly sikamlós ösvényen. Ezt mondja: „Bízzál az Úrban teljes szívedből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.” Ha teljesen alávetetted volna magad Isten akaratának és útjainak, s ha mély bizalmatlansággal fogadnád a magad bölcsességét, ez biztosabb ösvényre vezetett volna téged. {4T 333.2}   

Túlméretezett az önbizalmad. Amint másik testvért javasolnak, hogy az vezesse az összejövetelt, vagy helyetted jelölnek bizalmi tisztségre, máris eltökéled, hogy ha meg bírod akadályozni, megakadályozod, s romlott lelked erejével szembeszegülsz. {4T 333.3}   

Minősíthetetlenül viselkedtél D. testvérrel szemben. Szíve a legmélyebb szeretetre buzdult irántad. Azelőtt barátod volt, de az elszakadása elég volt, irigy szellemet támasztani benned, mely könyörtelen volt, mint a sír. Ezt vak emberrel szemben tanúsítottad. Olyan ellen, akit mindenkinek a legszívélyesebb gondoskodással és legmélyebb szeretettel kellett volna körülvenni. A te romlott, álnok lelkületed másokat is rávitt, hogy inkább veled értsenek egyet, mint vele. Mikor vak testvérünk látta, hogy nem lehet világosan megmagyarázni az ügyet a testvéreknek, mikor minden kétséget kizárva meggyőződött, hogy a helytelen diadalmaskodik a helyes fölött, akkor annyira megsebesült a lelke, hogy nem tudta, hova forduljon. Ekkor történt, hogy elengedte Isten kezét. Részleges bénulás sújtotta őt. Csaknem teljesen tönkrement szellemileg és testileg. A gyülekezet összejövetelein jelentéktelen dolgokat tárgyaltak, azon csámcsogtak, ezeket fújták föl, s helytelen, kegyetlenül helytelen benyomást tettek a jelenlevők gondolkodására. {4T 333.4}   

Súlyos bűn, ha valaki ily eltökélten tör épkézláb ember ártalmára. Hanem így viselkedni olyannal szemben, aki vak, s akivel úgy kellene bánni, hogy a legkevésbé érezze szeme világának hiányát, ez még sokkal súlyosabb vétek. Ha jó érzésű ember lettél volna, vagy teljesen keresztény, aminek vallod magadat, lehetetlen lett volna számodra így ártalmára lenned. D. testvérnek barátja van a mennyben, Krisztus, aki védelmébe vette, s megerősítette őt, hogy ismét ragadja meg Isten ígéreteit. Mikor D. testvérnek csaknem eszét vette a súlyos bánat és gonosz bánásmód, akkor már eszeveszettül viselkedett. Ezt használták aztán bizonyítékként, hogy helytelen lelkület él benne. De a mindent látó bíró az indítékot mérlegeli, s a cselekedetek szerint fog jutalmazni. {4T 334.1}   

Te, A B testvér, hiábavaló kevélységgel fölfuvalkodtál, s bármi föladatra alkalmasnak képzelted magad. Megtagadtad Isten Lelkének bizonyságtételeit, s ha tehetted volna, mindent újjá alakítottál volna. Mily nehéz igaz megvilágításban látni a dolgokat, mikor a kötelesség ez irányban vezet, a hajlam meg az ellenkezőbe. Szűklátókörű, korlátolt és torzult a nézeted Krisztus jelleméről, s az eljövendő életre szükséges fölkészülésről. {4T 334.2}   

Az Úr elém tárta, hogy a B. fivérek és családjaik egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek. „Széltől idestova kergetett esőtlen felhők, terméketlen fák, melyek gyümölcse összeaszott.” s ha tovább haladnak ösvényükön, melyet követtek, akkor itt kétszer kiveszett, gyökerestől kitépett fák lesznek.” Mivel a maguk értelmére támaszkodtak, így oly pontra süllyedtek, ahol nincs gyakorlati istenfélelem, nincs menny, nincs olyan Isten, mint az övék. {4T 335.1}   

Ha Isten népe összeköttetésben állna az Úrral, a fölismernék e férfiak korlátolt képességeit, előítéletét, irigységét, féltékenységét és beképzeltségét. Isten gondviselése nem fogja eltávolítani a kifogásokat, melyeket gonosz szívük fölhoz Isten Lelkének bizonyságtételei ellen; bár ők megbotolhatnak és eleshetnek fejükből kipattant kérdéseiken. De Isten népének föl kellene ismerni, hogy e fivérek szíve soha meg nem alázkodott, elméjük fennhéjázása soha alább nem hagyott. A Biblia közérthető a keresztény kötelesség összes pontján. Az Isten akaratát cselekvő ráismer a tanításra. De ezek az igazságosság napja helyett a maguk mécsesénél keresnek világosságot. {4T 335.2}   

Senkit se nevezhetünk igazmondónak, aki nem szíve tényleges érzéseit szólja. A hazugság lényegében a csalás szándékából áll; s ez megmutatkozhat egyetlen tekintetben, egyetlen szóban. A tényeket is össze lehet állítani és elmondani, hogy hazugság jöjjön ki belőle. Némelyek ügyesen végzik ezt, majd igyekeznek igazolni magukat, amiért eltértek a szigorúan vett igazmondástól. Van, aki azért, hogy más jó hírnevét rontsa, vagy sebezze meg, puszta rosszindulatból hazugságokat fog gyártani róluk. Vevésnél, eladásnál önérdekű hazugságok hangzanak el, akármit adnak, vagy vesznek. A hiúság hazugságait szólják azok, akik másnak szeretnének látszani, amik. Képtelenek szépítés-csúnyítás nélkül továbbadni történetet. Jaj, mennyi minden történik a világon, amit a cselekvője majd szeretne meg nem történtté tenni! De a szavak és cselekedetek följegyzései a menny könyveiben a hazug szavak és hazug tettek szomorú történetét mondják el. {4T 335.3}   

A hazugság, a félrevezetés összes válfaja bűn az igazság és igazmondás Istene ellen. Isten szava világos e pontokon. „Ne lopjátok meg egymást, és ne hazudjatok egymásnak.” „A hazug mind a kénkövei égő tüzes tóba kerül, ami a második halál” Isten az őszinteség és igazság Istene. Isten igéje az igazság könyve. Jézus a hű és igaz tanú. A gyülekezet az igazság tanúja és alapja. A Magasságos minden elve, szabálya igaz és mindenestől fogva igazságos. Milyennek is tűnik tehát a hamis beszéd, a túlzás vagy félrevezetés az Ur szemébe?” A hazugságért, melyet Elizeus szolgája mondott, mert magának irigyelte az ajándékokat, melyet a látnok visszautasított, bélpoklosság sújtotta, aminek csak a halál vetett véget. {4T 336.1}   

Még életünket se mentsük meg hazugság árán. A vértanúk egyetlen szóval vagy fejbólintással megtagadhatták volna az igazságot, s megmenthették volna életüket. Ha hozzájárultak volna, hogy valaki szemernyi illatszert helyezzen helyettük a bálvány vagy császároltárra, az kerékbetöréstől, vérpadtól vagy keresztre-feszítéstől mentette volna meg őket. De ők nem voltak hajlandók hamisat cselekedni szóban vagy tettben, bár az élet lett volna jutalmuk, ha megteszik. Bebörtönzést, kínzást és halált, de tiszta lelkiismerettel, szívesebben vettek, minthogy félrevezetés, hazugság vagy hitehagyás arán megmeneküljenek. Tántoríthatatlansággal és Krisztusba vetett hittel szennyfolt nélküli ruhát és drágaköves koronát nyertek. Isten szemében pedig nemesedett és emelkedett volt az életük, mivel a legkíméletlenebb körülmények közt is, de szilárdan kiálltak az igazság mellett. {4T 336.2}   

Az emberek halandók. Lehet, hogy őszintén istenfélők, mégis sok mindent rosszul értelmezhetnek, és számos jellemhibájuk lehet. Ám nem lehetnek Krisztus követői, ha egybe tartoznak azzal, aki szereti és űzi a hazugságot. Az ilyen élet csalás, örökös hazugság. végzetes szédelgés. Szigorú a vizsga ma férfiak és nők bátorsága számára, ha szembesítik őket a bűneikkel, kendőzés nélkül beismerni azokat. így szólni: „Ezt a hibát az én számlámra kell elkönyvelni,” a belső elv olyan erejére van szükség, mellyel a világ csak korlátolt mennyiségben rendelkezik. De akinek van bátorsága, hogy őszintén, köntörfalazás nélkül kimondja, döntő győzelmet arat maga fölött, s egyúttal hathatósan bezárja az ajtót az ellenség előtt. {4T 336.3}   

Az igazság legszigorúbban vett elvéhez való ragaszkodás gyakran jelent kellemetlenséget, sőt evilági vesztesége!, hanem az eljövendő életben megnöveli a jutalmat. A vallás nem csupán száraz hittételek rendszeréből áll, hanem gyakorolt hitből, mely megszenteli az életet, helyesbíti az egymás közti kapcsolatot a családi körben, s a gyülekezetben. Sokan tizedet fizetnek a mentából, rutából, mégis elhanyagolják a jelentősebb ügyeket: a könyörületet és az Isten szeretetét. A keresztény jellem tökéletesítéséhez elengedhetetlen alázatosan Istennel járnunk. Isten az élet ügyeinek legapróbb részleteinél is elvárja a tántoríthatatlan elvet. Krisztus mondja: „Aki a kicsinyben hű, hű lesz a nagyban is.” {4T 337.1}   

Sem az anyagi ügy nagysága, sem pedig látszólagos jelentéktelensége teszi igazságossá vagy igazságtalanná, becsületessé vagy becstelenné. Hanem a helyestől való legparányibb eltéréssel is már az ellenség területére tesszük lábunkat. S onnét tovább haladhatunk, lépésről-lépésre az igazságtalanság, a gazság bármi mértékére. A keresztény világ jelentős hányada elkülöníti vallását a pénzügyektől. Ezernyi apró fogást, kicsinyes becstelenségeket követnek el embertársaikkal való ügyleteikben, s ezek leleplezik a szív tényleges állapotát, kimutatják, bizonyítják a romlottságot. {4T 337.2}   

Te, A B. testvér, nem hozol tisztességet az igazság ügyére. Neked, testvérem, a forrást kell megtisztítanod, hogy a csermelyek tisztává váljanak. Feleséged abba merült túlságosan, hogy foltot és ráncot találjon testvérei jellemén. Míg szomszédjai kertjét igyekezett gyomlálni, elhanyagolta a magáét. Szorgalmasan, szívósan őrködnie kell, hogy hibátlan jellemet építsen. Az a legfélelmetesebb veszély fenyegeti őt, hogy nem fog sikerülni neki. Ha elveszíti a mennyet, azzal mindent elveszít. Mindkettőtök tisztítsa meg lelke templomát, hiszen borzalmasain beszennyeződött. Gondolkodástok is szomorú módon megromlott. „Az Úr félelme a bölcsesség kezdete.” Nagyon vigyázzatok magatokra, semmi téren se bízzatok meg magatokban, de sose tűrjétek meg, hogy hangot adjatok mással szembeni irigységetek kifejezésére. Roppant munka vár még mindkettőtökre, hogy annyira megalázkodjatok Isten előtt, hogy elfogadja megtéréseteket. Eddig csupán hallgatói, s nem állhatatos megtartói voltatok az igének. Többször elismertétek, hogy nem volt igazatok, érzéki gondolkodástok mégis változatlan maradt. Valamelyest ugyan változtatok az érzelmek hatására, de elveitek terén nem történt javulás. Láttam, hogy eljött az idő, mikor, hacsak alapos változást nem küzdöttetek ki, kézbe kell venni eseteteket. Isten gyülekezetének semmiképpen sem szabad megalkudnia nyers útjaitokkal és alantas, keresztényietlen mértéketekkel. {4T 337.3}   

Családotokból egyetlen fivér elég egy-egy helységbe. Hiszen folyvást marakodtok egymás között, gyűlöletesen viselkedtek, s egymást is gyűlölitek. Hiszen szállóige vagytok a világiaknak, mert annyira távol álltok Istentől, hogy vakon azt képzelitek, hogy nagyjából rendjén a szénátok Istennél. Közelebbről kell szemlélnetek a Krisztus jellemét, hogy jobban fölismerjétek, mit jelent olyannak lenni, mint Ő. Ha meg nem változtatjátok viselkedéseteket, ha le nem győzitek beképzelt, úrhatnám, neveletlen magaviseleteteket, akkor bárhol vagytok, szégyent fogtok hozni az ügyre; s akkor jobb lett volna, ha soha meg nem születtek. Megérett az idő, hogy vagy jobbra, vagy balra forduljatok. „Ha az Úr az Isten, kövessétek őt. Ha pedig a Baál, azt kövessétek.” Torz jel-lemetek gyalázat a keresztény névre. Egy gyülekezet sem fog fölvirágozni vezetésetek alatt, hisz nem álltok kapcsolatban Istennel. Dicsekvők, kevélyek, önhittek vagytok, s másokat is erre a mintára szeretnétek alakítani. {4T 338.1}   

Isten gyülekezetét régóta terheli keresztényietlen viselkedésetek. Segítsen Isten, hogy fölismerjétek és átérezzétek, hogy örök jólétetek követeli teljes átalakulásotokat. Hiszen példátok másokat is félrevezet a megszentelődés tiszta, magasztos ösvényétől. A valóban nagy emberek mindig szerények. Az emberiesség oly kegyesség, mely testhez szabott ruhaként áll rajtuk. Akik hasznos ismeretekkel töltik meg agyukat, s valódi eredményekkel és kifinomultsággal rendelkeznek, azok ismerik el a legkészségesebben gyöngeségüket. Nem önhittek és nem hivalkodók; de a magasabb színvonalhoz viszonyítva, melyet elérhetnek a szellemi nagyság terén, úgy tűnik előttük, hogy alig kezdtek még emelkedni. Hanem a felületes gondolkodó, akinek csak valamelyes, vagy szórványos az ismerete, az tartja magát bölcsnek, az játssza meg az undorító fontoskodás szerepét. {4T 338.2}   

Talán mára már köztiszteletnek és bizalomnak örvendezhetnétek, de annyira meg voltatok magatokkal elégedve, hogy nem használtátok ki a világosságot és előnyöket, melyet kegyelmesen elnyertetek. Értelmeteket nem bővítették ki a keresztény képességek, szereteteteket sem szentelte meg – az élet adományozójával való közösség. Kicsinyesség jellemez és földiesség, ez üti pecsétjét külső jellemetekre, s kétséget kizáróan bizonyítja, hogy szívetek útját járjátok, belátástok szerint, s hogy elképzeléseitekkel vagytok tele. {4T 339.1}   

Mikor az ember Istenhez kapcsolódik, mikor őszintén keresi Isten jóváhagyását, emelkedett, megnemesedett és megszentelt lesz. A fölemelkedés kötelessége ez, melyet az embernek magának kell elvégeznie magáért a Jézus Krisztus által. A menny megadhat neki minden előnyt, ami az ideiglenes és lelki dolgokat illeti, de mindez hiába, ha nem hajlandó magáévá tenni az áldásokat és segíteni magán. Tulajdon erőit kell igénybe vennie, máskülönben végül mérlegre kerül, és híjával találtakat mondanak ki rá; sikertelen lesz, ami ezt az éltet illeti, s elveszíti jövő életét is. {4T 339.2}   

Aki eltökélt igyekezettel akar erőt kérni fölülről, és lecsillapítani s keresztre feszíteni magát, az eredményes lehet eme életben és elnyerheti az eljövendő, halhatatlan életet. Ez a világ az ember munkaterülete. Az eljövendő világra való fölkészülése attól függ, hogyan tesz eleget e világban kötelességeinek. Isten terve szerint legyen a társadalom áldására, s nem tud, még ha szeretne is, magának élni, magának halni. Isten összekapcsol bennünket, mint egyetlen család tagjait, s ezt a kapcsolatot mindenkinek ápolnia kell. Szolgálnunk kell egymást, s ezt nem vehetjük semmibe, csak ha megszegjük Isten paran¬csait. Ha valaki magának él, magával gondol és törődik, akkor, mint Isten szolgája, hasznavehetetlen lesz. Nincs szükség fennen hangzó címekre és csodás tehetségekre, hogy jó polgárok és példás keresztények legyünk. {4T 339.3}   

Sokan vannak sorainkban a nyugtalan, beszédes, magukat előtérbe toló emberek, akik veszik a bátorságot, hogy magukat javasolják, a kor, a tapasztalat vagy tisztség tisztelete nélkül. A gyülekezet egészen más segítség híján szenved – szerény, csöndes, istenfélő férfiak híjával, akik készek kellemetlen terheket hordozni, ha rájuk hárítják, nem a jó hírnév kedvéért, hanem, hogy szolgálják Mesterüket, aki életét adta értük. Az ilyenek nem tartják méltóságon alulinak, hogy átadják a helyüket az élemedett korúnak, s hogy tisztelettel viseltessenek az ősz fej iránt. Gyülekezeteinknek gyomlálásra van szükségük. Tagjai körében sok az önmagasztalás és önhittség. {4T 340.1}   

Aki féli és tiszteli Istent, azoknak az Úr szívesen 'szerez tisztességet. Az ember annyira emelkedett lehet, hogy összekötő kapoccsá válhat menny és föld között. Az ember kiegyensúlyozott, arányos jellemmel került ki teremtője kezéből, a fejlődés olyan képességeivel megáldottan, hogy ha az isteni befolyást az ember igyekezetével kapcsolja össze, akkor csaknem az angyalok színvonalára emelheti magát. Mégis, mikor így fölkerült, nem lesz tudatában jóságának és nagyságának. {4T 340.2}   

Isten olyan szellemi képességeket adott az embernek, mely a legmagasabb kiművelésre alkalmas. Ha a B. fivérek fölismerték volna jellemük durvaságát és nyersességét, ha serény, kitartó gonddal művelték volna értelmüket, megerősítve jellemük gyönge pontjait, leküzdve szembeszökő hibáikat, egyeseket elfogadtak volna Krisztus hírnökeiként. De jelen állapotukban Isten egyiküket sem fogadhatja el képviselőjének. Nem vették eléggé eszükbe a javulásuk szükségességét ahhoz, hogy törekedjenek rá. Nem nevelték gondolkodásukat tudással, megfigyeléssel, elmélyedéssel és szüntelen erőfeszítéssel, hogy fegyelmezzék magukat kötelességeikre. A javulás eszközei mindenki rendelkezésére állnak. Senki sincs oly szegény vagy elfoglalt, hogy Jézus segítségével ne tudnának javítani életükön és jellemükön, {4T 340.3}