× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

AZ EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNY

A megújulás nagyszerű munkájának feltétlenül előre kell törnie. Azért alapítottunk kórházat Battle Creekben, hogy enyhítsünk a szenvedőkön, hogy terjesszük a világosságot, hogy felkeltsük az érdeklődést és fellendítsük a megújulást. Ezt az intézményt más elvek szerint igazgatjuk, mint az ország többi kórházát, nem a pénz a célkitűzés a kórházunk barátai és vezetői előtt. Hanem lelkiismereti, vallásos szempontból igazgatják, a Biblia egészségre vonatkozó elveit igyekeznek megvalósítani. A legtöbb hasonló intézmény más elveken alapult, a céljuk az, hogy feleúton találkozzanak a népes csoportokkal, s úgy alakítják viselkedésüket, hogy a széleskörűbb látogatást, a lehető legtöbb pénzt nyerjék vele. {3T 165.2}   

A Battle Creek-i kórházat azonban szilárd vallásos elvekre építettük. A vezetői Istent ismerik el tényleges tulajdonosnak. Az orvosok, a segítők Istentől várják az irányítást, és Isten félelmében lelkiismeretesen igyekeznek dolgozni. Ezért biztos alapon nyugszik. Mikor gyönge, szenvedő betegek megismerik az igazgatók, a vezetők, az orvosok és segítők elveit, hogy az Isten félelme lebeg szemük előtt, akkor nagyobb biztonságban érzik magukat, mint a népszerű kórházakban. {3T 166.1}   

Ha a Battle Creek-i kórház alkalmazottai eltérnek a Biblia igazságának tiszta, magasztos elveitől, hogy azok elméleteit és szokásait utánozzák, akik más kórházakat vezetnek – ahol a betegeknek csak a testi bajait orvosolják s azt is kizárólag a pénz kedvéért, ahol az igazgatók nem magasztos, vallásos szempontból tevékenykednek -, akkor Isten különleges áldása nem nyugszik meg a kórházon. Istennek az a célja az intézménnyel, hogy az egyik fő eszköz legyen arra, hogy Isten szemében tökéletes népet készítsen elő. A tökéletesség eléréséhez a férfiaknak és nőknek feltétlenül testi és szellemi erőre van szükségük, hogy értékelni tudják Isten szavának magasztos igazságait, s olyan helyzetbe kerüljenek, ahol fel tudják ismerni erkölcsi jellemük hiányosságait. Komolyan törekedjünk megújulni, hogy baráti kapcsolatunk legyen Istennel. Ne szorítsuk a háttérbe Krisztus vallását és annak szent elveit, hogy kivívjuk bármilyen embercsoport helyeslését, akármilyen népszerű legyen is az. Ha leszállítjuk az igazság és szentség mértékét, akkor nem valósítjuk meg Istennek a kórházzal kapcsolatos célját. {3T 166.2}   

Mégse vitassuk meg a betegekkel hitünk sajátos vonásait. Nem szabad feleslegesen lázba hoznunk gondolkodásukat ezekkel az eszmékkel, amelyekben a többi egyháztól különbözünk, csak ha ők maguk kívánják. S akkor is legyünk nagyon elővigyázatosak, hogy ne nyugtalanítsuk őket hitünk különleges vonásainak rájuk erőszakolásával. Kórházunkban ne helyezzük előtérbe, megvitatásra azokat a pontokat, amelyekben a többi egyházaktól különbözünk. Kórházunkban imaórákat tartanak, amelyeken az vesz részt, aki akar. Mégis sok mindent kifejthetünk a Biblia vallásából anélkül, hogy rátérnénk különbözőségünk kifogásolható pontjaira. A csöndes, nyugodt légkör többet ér el, mint a nyílt vitába szállás. {3T 166.3}   

Az imaórákon némelyik szombattartó azt gondolja, hogy feltétlenül meg kell említeni a szombatot és a harmadik angyal üzenetét, mert az fojtogatja a torkukat. Ez korlátolt gondolkodásra utal. Azok a betegek, akik nem ismerik hitünket, nem tudják, mi az a harmadik angyal üzenete. Az ilyen kifejezések bevezetése, anélkül, hogy pontosan megmondanánk, miről is van szó, csak árt. Bár ott kell találkoznunk az emberekkel, ahol vannak, mégsem kell feláldoznunk az igazság egyetlen pontját sem. Az imaórák áldásosak lesznek mind a betegek, mind a segítők, mind pedig az orvosok számára. Az imaórák rövid, meghitt légköre és a közös istentisztelet növelni fogják a betegek bizalmát orvosaik és ápolóik iránt. Az ápolókat – munkát adva nekik – csakis akkor fosszuk meg az istentiszteletektől, ha elkerülhetetlen. Az ápolóknak szükségük van rá, és örömet is jelent számukra. {3T 167.1}   

Ha így rendszeres istentiszteleteket tartunk, a betegek bizalma megnő a kórház iránt. S ezzel előkészítjük az utat, hogy az igazság magja gyökeret verjen némelyek szívében. Ezek az összejövetelek különösen megragadhatják azok figyelmét, akik vallják, hogy keresztények. De kedvező benyomást tehetnek azokra is, akik nem tartják magukat kereszténynek. A kölcsönös bizalom így megnövekedik, az előítélet elhalványul, sok esetben pedig teljesen el is tűnik. Arra is vágyni fognak, hogy a szombati istentiszteleteken is részt vegyenek. Az Isten házában azután eléjük tárhatjuk felekezetünk szempontjait. Az igehirdető világosan kifejtheti a jelen igazság fontos pontjait és Krisztus lelkületével, szeretetével, gyöngéden mindenki elé tárhatja, hogy nekik is engedelmeskedniük kell az Isten törvényének, s aztán hadd győzze meg a szíveket az igazság. {3T 167.2}   

Elém tárták, hogy eredményesebb munkát végezhetnénk el, ha az orvosaink megfelelő gondolkodású, nemes emberek lennének, akik kellő műveltséggel rendelkeznek, és alaposan ismerik az orvosra háruló kötelesség valamennyi oldalát. Az orvosnak legyen kitartó türelmű, nyájas és szánakozó, mert minderre szüksége lesz, mikor a szenvedő betegekkel foglalkozik, akiknek gyenge a teste, s akik közül sokan nemcsak testileg, de lelkileg is betegek. Nem könnyű megfelelő férfiakat és nőket találnunk, olyanokat, akik elég képzettek s akik összhangban, buzgón és önzetlenül fáradoznak a szenvedő betegekért. Olyan férfiakra van szükség a kórházban, akik az Isten félelmét tartják szemük előtt, akik ápolni tudják a beteges gondolkodású embereket s akik vallásos szempontból fontosnak tartják az egészségügyi megújulást. {3T 167.3}   

Akik vállalkoznak erre, szenteljék magukat Istennek s ne tartsák egyetlen céljuknak a beteg test meggyógyítását, hanem legyenek lelki atyák, akik a beteges gondolkodást is gyógyítják és a bűntől beteg embereket a soha hibát nem vétő gyógyítóhoz, az Üdvözítőhöz vezetik, aki életét adta oda értük. Akiket a betegség terített le, azok nemcsak egyetlen értelemben szenvednek. Sokkal jobban el tudják viselni a testi fájdalmat, mint gyötrelmes gondolataikat. Sokan erőszakot követtek el lelkiismeretükön és csak a Biblia vallásának elveivel lehet őket elérni. {3T 168.1}   

Mikor a szegény, szenvedő bénát a Megváltóhoz hozták, nem volt percnyi vesztegetni való idő sem, mert a bomlás már bevette magát a testébe. Mikor azok, akik ágyastól hozták őt, látták, hogy nem férnek közel Krisztushoz, halogatás nélkül kibontották a tetőt és ágyastól lebocsátották a bénát. Üdvözítőnk azonnal tökéletesen átlátta a helyzetet. Tudta, hogy a nyomorultnak sokkal súlyosabb volt a lelki, mint a testi gyötrelme. Tudta, hogy már hónapok óta bűnei miatt lelkiismeret furdalás nehezedett rá. A tömeg visszafojtott lélegzettel várta, mit tesz majd Krisztus ezzel az esettel, mely reménytelennek látszott, s megkövülten hallották ajkáról a szavakat: Ember, bocsánatot nyertek bűneid. {3T 168.2}   

Ezek voltak a lehető legbecsesebb szavak, melyek a beteg szenvedő fülébe juthattak. Már annyira ránehezedett a bűntudat, hogy semmiben sem talált enyhülést. Krisztus levette róla a terhet, mely olyan súlyosan nehezedett rá: Bízzál, fiam, mert én, Üdvözítőd, azért jöttem, hogy megbocsássam a bűnöket. S milyen gyorsan megváltozik a szenvedő férfi sápadtsága! Remény veszi át a sötét kétségbeesés helyét. Béke és öröm szorítja ki a gyötrelmes kétséget és vigasztalan szomorúságot. Miután a beteg gondolkodása visszanyerte békéjét és boldogságát, akkor már el lehetett érni a szenvedő testet is. Ezt halljuk az isteni ajakról: Bocsánatot nyertek bűneid. Kelj föl és járj. Mikor a beteg engedelmeskedni akar, akkor az élettelen, vértelen karok új erőre élednek, egészséges vér lüktet át erein, eltűnik húsának ólmos színe s az egészség pirospozsgás árnyalata veszi át a helyét. Tagjai, melyek már hosszú évek óta nem engedelmeskedtek az akaratnak, most életre kelnek, és a meggyógyult béna felveszi ágyát és Istent magasztalva átvág a tömegen. {3T 168.3}   

A mi tanulságunkra jegyezték fel ezt az esetet. Annak az orvosnak, aki eredményesen akarja gyógyítani a betegségeket, tudnia kell, hogy hogyan gyógyítsa a beteges gondolkodást. Ha Istenbe veti bizalmat, akkor hatalmas jóra ható erővé válhatnak. Némelyik betegnél előbb a fájdalmat kell enyhíteni, mielőtt gondolataihoz férnénk. Miután a test gyötrelme alábbhagyott, az orvos gyakran eredményesebben hathat a beteg lelkiismeretére és a beteg szíve is könnyebben hajlik az igazság befogadására. A kórház alkalmazottait az a veszély fenyegeti, hogy szem elől tévesztik a célt, amelyért a szombattartó adventisták a kórházat megalapították, és hogy a világiak szempontja szerint dolgoznak, más kórházakat utánoznak. {3T 169.1}   

Nem a pénzszerzés céljára alapítottunk kórházat, bár nagy szükség van a pénzre is, hogy eredményesen vezessük a kórházat. Amikor költekezésre kerül sor, mindnyájan takarékoskodjanak, és ne pazaroljanak feleslegesen. Mégis legyen elég pénz ahhoz, hogy beszerezzünk minden szükséges segítőeszközt, ami a legtöbbet könnyít az ápolók és főleg az orvosok munkáján. A kórház vezetői szerezzenek be minden olyan segédeszközt, ami elősegíti a betegek eredményes kezelését. {3T 169.2}   

Bánjunk a betegekkel a lehető legkedvesebben és gyöngéden. Orvosaink mégis legyenek határozottak, ne hagyják, hogy a betegek írják elő maguknak a kezelést. Az orvosnak a betegek javáért kell határozottnak lennie. Mégis elegyítsük a határozottságot tiszteletteljes előzékenységgel. Ne szálljon vitába a beteggel se orvos, se ápoló. Ne használjanak kemény, ingerült szavakat, de nyájas szavakat sem, akármilyen türelmetlen is a beteg. {3T 170.1}   

Kórházunk egyik legfőbb célja, hogy a mindenható Orvoshoz, a gyógyulás egyedüli forrásához irányítsuk a bűntől beteg lelkeket, hogy felhívjuk figyelmüket, hogy lelki megújulásra van szükségük, arra, hogy ne sértsék meg többé az Isten törvényét bűnös kívánságaik kielégítésével. Ha fel tudjuk kelteni a betegek erkölcsi érzékét, ha belátják azt, hogy bűnt követnek el Teremtőjük ellen, amikor betegséget zúdítanak magukra bűnös étvágyuk és elaljasító szenvedélyeik kielégítésével – akkor, miután hazamentek a kórházból -, nem hagyják el elveiket, hanem magukkal viszik, és egészségügyi újítók maradnak otthon is. Ha felélednek erkölcsi érzékeik, a betegek eltökélten fognak ragaszkodni lelkiismereti meggyőződésükhöz, és ha felismerik az igazságokat, követni is fogják azokat. Igaz, nemes függetlenséggel gyakorolják is majd azokat az igazságokat, melyek felől meggyőződtek. S ha a gondolkodásuk békességben él Istennel, testi állapotuk is kedvezőbb lesz. {3T 170.2}   

A legsúlyosabb felelősség nyugszik a Battle Creek-i gyülekezeten, hogy a világosságban éljenek és járjanak, hogy megtartsák őszinte odaadásukat, világtól való elkülönülésüket, hogy a légkörük meggyőző erővel hasson azokra, akik bár nem ismerik az igazságot, mégis eljárnak összejöveteleinkre. Ha a Battle Creek-i gyülekezet élettelen közösség, ha büszkeséggel teltek, ha felhagyta az igaz istenfélelmet, az őszinte odaadást, ha a világ felé hajlik, akkor csak tékozolni fog Krisztustól, s erőtlenné teszi a Biblia akár legkomolyabb és legfontosabb igazságait. A Battle Creek-i gyülekezet tagjainak alkalmuk nyílik, hogy meghallgassák a kórház orvosainak előadásait. Ha akarják, megismerhetik az egészségügy megújulásának nagy horderejű tárgyköreit. De ez a gyülekezet, bár nagy hangon vallja az igazságot, mégis messze lemarad a többi gyülekezettől, bár azoknak nem jutott annyi áldásos lehetőség, mint nekik. A kórház orvosainak és barátainak kedvét szegi a gyülekezet hanyagsága, hogy nem él az egészségügyi megújulás fényében. Ha a gyülekezetet jobban érdekelnék azok az újítások melyeket Isten vezetett be, hogy előkészítse őket az eljövetelére, akkor tízszer annyi jót tehettek volna, mint amennyit tesznek. {3T 170.3}   

Sokan, bár vallják, hogy hisznek a bizonyságtételekben, mégis mellőzik a kapott világosságot. Sokan nagyon félvállról veszik a ruházkodás megújítását, mások pedig meg is vetik, mert keresztviseléssel jár. A magam részéről hálás vagyok Istennek ezért a keresztért. Pontosan erre van szükségünk, hogy megkülönböztessük és elválasszuk Isten parancstartó népét a világtól. A ruházkodás megújulása ugyanazt jelenti nekünk, mint amit a kék szalag jelentett Izráelnek. Akik hiúk, büszkék, s akik nem szeretik a szent igazságot, mivel elkülöníti őket a világtól, azok cselekedeteikkel fogják kimutatni azt. Isten gondviselése fényt ragyogtatott ránk az egészségügy megújulásáról is, hogy megértsük sokoldalú követelményeit, kövessük a fényt, és az élethez való helyes hozzáállással egészségesek legyünk, hogy Istent dicsőítsük meg és mások számára is áldássá váljunk. {3T 171.1}   

A Battle Creek-i hívők javarésze nem támogatja példamutatásával a kórházat. Nem tartják tiszteletben az egészségügy megújulásának világosságát, hogy megvalósítanák azt családjuk körében. A Battle Creek-i, sok családot meglátogató betegségeknek nem kellet volna beköszönteniük, ha követték volna az Istentől kapott fényt. Akár az ősi Izráel, ők is semmibe vették a világosságot, nem látták be – amint az izráeliták sem – miért kell határt szabni étvágyuknak, látták be. Izráel gyermekei húst akartak enni, ők is azt mondták, amit ma is sokan: Meghalunk, ha nem ehetünk húst. Isten adott ugyan húst a lázongó Izráelnek, mégis átka kísérte azt. Ezerszám haltak meg, még mikor az annyira óhajtott hús a szájukban volt. Előttünk van az ősi Izráel riasztó példája, de a figyelmeztetés is, hogy ne kövessük őket. Azért maradt fenn hitetlenségük és lázongásuk története, hogy külön figyelmeztessen minket, nehogy nyomdokaikba lépjünk, nehogy zúgolódjunk az Isten követelményei ellen. Hogyan is tudunk közönyösek lenni a magunk útját választva, a magunk belátását követve, egyre messzebb távolodva el Istentől, akárcsak a héberek tették? Isten azért nem tehet hatalmas dolgokat népéért, mert a szívük kemény és bűnös hitetlenséget melengetnek. {3T 171.2}   

Az Úr nem személyválogató. Minden nemzedékből azokat fogadja el, akik félik az Urat és jót cselekszenek. De akik zúgolódnak, elégedetlenkednek, hitetlenkednek és lázonganak, azok nem nyerik el tetszését, sem áldásait, melyeket azoknak ígért, akik szeretik az igazságot és aszerint is járnak. Akik azonban – bár ismerik az igazságot – mégsem követik, hanem semmibe veszik Isten követelményeit, észreveszik majd, hogy az áldás átokká, a kegyelem pedig ítéletté torzul el. Isten azt akarja, hogy amikor az ősi Izráel történetét olvassuk, tanuljunk belőle. Izráel Isten választott, különleges népe volt, mégis maguk hozták magukra a pusztulást, mert a saját kívánságaik után mentek. {3T 172.1}   

A Biblia vallása nem hátrányos sem a test, sem a szellem egészségére. Isten Lelkének jó hatása a lehető legkitűnőbb orvosság a beteg embernek. A mennyben minden csupa egészség. Ezért minél inkább átültetjük életünkbe a menny jó hatásait, annál bizonyosabb a hívő beteg felépülése. Más rehabilitációs kórházakban a szórakoztató műsorokat, színjátékokat, táncestéket szorgalmazzák, hogy élénkséget keltsenek, de a vallásos légkörtől elzárkóznak. Dr. Jackson elmélete ezen a téren nem csak téves, de veszélyes is. Mégis úgy ír erről, hogyha betartanák javaslatait, a betegek azt képzelnék, hogy attól függ gyógyulásuk, minél kevesebbet gondolnak Istenre és a mennyre. Igaz, hogy vannak kiegyensúlyozatlan elméjű emberek, akik roppant vallásosnak képzelik magukat s akik egészségük rovására is böjtöt és imát erőltetnek magukra. Ezek az emberek eltűrik, hogy félrevezessék őket. Isten nem vár el tőlük ilyesmit. A farizeusok igaz élete az övék, ami nem Krisztustól, hanem tőlük maguktól származik. A saját jótetteiben bíznak, hogy azok üdvözítik őket és a maguk érdemeikkel akarnak helyet szerezni a mennyben, ahelyett, hogy a megfeszített és feltámadt Üdvözítő érdemeire támaszkodnának, mint minden bűnösnek kellene. Krisztus és a valódi istenfélelem most és mindörökké csakis egészséget jelent a testnek és erőt a léleknek. {3T 172.2}   

A kórházunkon megtelepedett felhő eloszló félben van és Isten áldása járult ahhoz az igyekezethez, hogy helyes alapokra fektessük és kiküszöböljük azok hibáit, akik súlyos zavarokat keltettek, a kórház barátai körében pedig mindenfelé csak csüggedést hintettek. {3T 173.1}   

Akik jótékony célra szánták részvényeik kamatját vagy osztalékát, azok nemesen cselekedtek és elnyerik jutalmukat. Akik fel tudnák ajánlani részvényüket, de még nem tették meg, azok a lehető leggyorsabban szánják oda mindet vagy egy részét, amint a többi részvényes is megtette. S ahogy növekszik az érdeklődés és az intézet hasznossága, mindnyájan, különösen pedig azok, akik eddig még nem tették, vegyenek részvényeket belőle. {3T 173.2}   

Láttam, hogy jókora nélkülözhető vagyontömeg található népünk között, s ennek egy részét a kórházba kellene beruháznunk. Azt is láttam, hogy sok közöttünk a rászoruló szegény, akik bár betegek és szenvedők, mégsem tudják megfizetni a teljes díjat a kezelésért és az ellátásért. Az elmúlt három évben a kórház súlyos adósságokkal küzdött és nem állt módjában, hogy teljesen díjon alul is gyógykezeljen. Istennek tetsző lenne, ha népünk közül mindenki, aki tud, bőkezűen részvényeket vásárolna a kórháztól, hogy így olyan anyagi helyzetbe segítsük, melyben segíteni tudná Isten elesett, rászoruló szegényeit. Ezzel kapcsolatban láttam, hogy Krisztus azonosítja magát a szenvedő emberekkel s azt, hogy amit kiváltságukban áll megcselekedni akár a legkisebb gyermekével, akiket testvéreinek nevez, azt Isten Fiával tesszük meg. {3T 173.3}   

Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjúhoztam és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok. Mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál és befogadtunk volna? Vagy mezítelen voltál és felruháztunk volna? És felelt a király ezt mondván nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg. Azután így szól a balján állókhoz: Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Éheztem, de ennem nem adtatok. Szomjaztam, de innom nem adtatok. Vándor voltam, de be nem fogadtatok. Mezítelen voltam, de fel nem ruháztatok. Beteg voltam és fogságban voltam, de fel nem kerestetek. Akkor azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked: "Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre." {3T 174.1}   

Az, hogy a kórházat az 1869. őszi mélypontjáról a jelenlegi virágzó, reményteljes állapotába emeljük ki, áldozathozatalt és erőfeszítést követelt, melyről a szétszórtan élő pártfogói keveset tudtak. Akkoriban tizenháromezer dollár adóssága volt és csak nyolc fizető betege. S ami még rosszabb, a volt igazgatók eljárása annyira kedvét szegte a kórház barátainak, hogy nem volt szívük pénzt juttatni hozzá, hogy törlesszék az adósságot, sem ahhoz, hogy betegeknek javasolják a kórházat. Ebben a szomorú helyzetben határozta el férjem, hogy adjuk el a kórház részvényeit, hogy kifizessük az adósságot, a különbözetet pedig visszajuttatjuk a részvényeseknek részvényeik számával arányban. Egyik reggel azonban, amikor a családi oltárnál imádkozott, és isteni irányításért esdekelt a kórházzal kapcsolatban, Isten Lelke szállt rá, s miközben térdre borult, felkiáltott: "Az Úr igazolni fog minden egyes szót, melyet a kórházról szóló látomásban mondott. A kórház kiemelkedik lesújtott helyzetéből és dicső virágzásnak indul." {3T 174.2}   

Ettől az órától kezdve buzgón nekiláttunk a munkának, s vállvetve fáradoztunk a kórházért, hogy ellensúlyozzuk az önző emberek rombolását, akik szorult helyzetbe hozták. Juttattunk a javainkból, ezzel mutattunk példát másoknak. A kórház alkalmazottai körében serkentettük a takarékosságot és a szorgalmat, unszoltuk az orvosokat és ápolókat, hogy mindaddig keményen dolgozzanak alacsony fizetésért, míg csak a kórház teljesen meg nem nyeri népünk bizalmát. Szigorú bizonyságot tettünk az alkalmazottak körében az önzés ellen, tanácsokat adtunk és megróttuk a helytelenségeket. Tudtuk, hogy a kórház csakis akkor virágzik fel, csak ha az Úr áldása nyugszik meg rajta. De ha ez az áldás kísérné, az ügy barátai bizonyosak lennének, hogy ez az Isten munkája, és biztonságban éreznék magukat, hogy hozzájáruljanak a kórház életképességéhez, hogy eleget tudjon tenni Isten célkitűzéseinek. {3T 175.1}   

Az orvosok és néhány kisegítő derekasan munkához is látott. Keményen dolgoztak a csüggesztő körülmények között. Dr. Ginley, Dr. Chemberlain és Dr. Lomson lelkiismeretesen és lelkesen dolgoztak alacsony fizetésért, hogy felépítsék a romladozó kórházat. S hála Istennek, megszűnt az adósság, bővítettek, hogy több beteget tudjanak ápolni, sőt ki is fizették a bővítést. Az egészségügyi Újító folyóirat, ami a kórház sikerének az alapja, megkétszerezte példányszámát és életrevaló lap lett. Népünk zömének szemében teljesen helyreállt a kórházba vetett bizalom, s annyi beteg volt egész évben a kórházban, ahányat rendesen be tudtak fogadni és helyesen kezelni az orvosok. {3T 175.2}   

Nagyon szomorú, hogy a kórház első igazgatói olyan utat választottak, amely csaknem az adósságok és a csüggedés tömkelege alá temette a kórházat. De az anyagi veszteség, melyet a részvényesek megéreztek és rossz néven vettek, jelentéktelen volt, ha összevetjük azzal a munkával, tanácstalansággal és gonddal, amit férjemmel ketten viseltünk el fillérnyi fizetés nélkül, s amit az orvosok és ápolók hordoztak alacsony fizetésért. Bár végül részvényeket kaptunk a kórháztól ezerötszáz dollár értékben kiutalva, ez mégis jelentéktelen azért a túlmunkáért, amelyet az előző felelőtlen igazgatók miatt szenvedtünk el. De mivel a kórháznak most jobb a hírneve és látogatottsága, mint valaha volt, mivel az értéke magasabb, mint a befektetett összegek s mivel kiküszöböltük az előző hibákat, akik még mindig bizalmatlanok, azoknak most már nincs ürügyük, hogy tovább melengessék az előítéletet. S ha még mindig bűnösek maradnak, az csak azért van, mert jobban kedvelik az előítéletet, mint a józan ész hangját. {3T 176.1}   

Isten gondviselése által A. atyafi beleadta szívét és erejét a kórházba. Önzetlenül felkarolta a kórház ügyeinek fellendítését, nem kímélte magát. Ha az atyafi Istenre támaszkodik s őt teszi erejévé, akkor áldássá válhat mind az orvosoknak, mind az ápolóknak és a betegeknek. Az atyafi a maga szívügyévé tett mindent, ami csak a kórházzal kapcsolatos, és áldás volt másokra, mivel jókedvvel viselte a sok terhet, pedig azok súlyosak voltak. A mások áldására való élet s ezek az áldások még majd visszaáradnak rá. {3T 176.2}   

A. atyafit mégis az a veszély fenyegeti, hogy olyan terheket is magára vállal, melyeket mások is tudnának és másoknak is kellene viselni. Ne őrölje fel magát majd olyan dolgok végzésével, amit mások is elvégezhetnek, akiknek kevésbé értékes az idejük. Az atya-fi csak végezze az igazgató és felügyelő dolgát. Vigyázzon az erejére, hogy tapasztalt belátásával tudjon másokat irányítani a feladatok elvégzésében. Ez azért is szükséges, hogy az egészség-ügyi intézményben ne járassa le a tekintélyét. Komoly érték, hogy okosan és takarékosan tudja vezetni a kórházat. Az a veszély is fenyegeti, hogy nagyon elidegenedik a családjától, hogy teljesen a kórház köti le, és túl sok terhet vállal magára. Akárcsak a férjem. Férjem annyira szívén viselte a kórház, a kiadó és az egész mű ügyeit, hogy összeroppant és egy időre kénytelen volt visszavonulni a munkától. Pedig ha kevesebbet tett volna ezekért az intézményekért, ha több időt töltött volna családjával, akkor nem erőltette volna túl magát egyik irányban és megőrizte volna az erejét, hogy megszakítás nélkül folytathassa munkásságát. A. atyafi a megfelelő ember erre a helyre. Mégse kövesse férjemet, még ha nem is annyira virágzók is az állapotok, mint akkor lenne, ha teljes erejével dolgozna. Isten nem várja el sem férjemtől, sem A. atyafitól, hogy megfossza magát a családi élet örömeitől, hogy elidegenedjék otthonától, még ezeknek a fontos intézményeknek a kedvéért sem. {3T 176.3}   

Az elmúlt három-négy év folyamán többen szívükön viselték a kórházat és többen tettek erőfeszítéseket, hogy jobb helyzetet teremtsenek. Némelyekből azonban hiányzik a tisztánlátás és a tapasztalat. Ameddig A. atyafi önzetlen részt vállal, ameddig Istenhez ragaszkodik, az Úr lesz a segítője és tanácsadója. {3T 177.1}   

A kórház orvosai ne tartsák kötelességüknek, hogy olyan munkát végezzenek, amit a kisegítők is elvégezhetnek. Ne segédkezzenek a fürdőszobában vagy a tornateremben, olyasmivel fárasztva ki magukat, amit más is el tud végezni. Legyen elég kisegítő a betegápoláshoz és azok felügyeletéhez, akik megkívánják azt. Az orvosok őrizzék meg erejüket orvosi kötelességeik sikeres elvégzéséhez. Mondják meg a kisegítőknek, hogy mi a teendőjük. Ha kevés olyan ember van, akire ezeket rábízhatják, akkor alkalmazzanak megfelelően képzett és kellően fizetett embereket. {3T 177.2}   

Csak olyanokat alkalmazzunk, akik önzetlenül szolgálják a kórházat. Ezeket pedig jól fizessük meg. Legyen elég munkaerő, különösen az egészségtelen nyári hónapokban, hogy senkinek se kelljen agyondolgoznia magát. A kórház ma már kiheverte adósságait, ezért ne kényszerítsük az orvosokat és a kisegítőket, hogy olyan keményen és potom fizetésért dolgozzanak, mint amikor anyagi nehézségekkel küzdött a hűtlen emberek miatt, akik csaknem teljesen tönkretették. {3T 178.1}   

Isten kívánalma, hogy kórházunk orvosai legyenek a hit és lelkiség emberei. Tegyék Istent támaszukká. Sokan úgy jönnek a kórházba, hogy bűnös kívánságaik kielégítésével csaknem mindenfajta betegséget magukra zúdítottak. Ezek nem érdemlik meg azt a sajnálatot, amit gyakran elvárnak. Az orvosoknak is szomorú ilyenekkel tölteni az idejét, akik testileg, szellemileg, erkölcsileg is elaljasodtak. De vannak olyanok, akik tudatlanságból szegték meg a természet törvényeit. Nyakló nélkül dolgoztak, mértéktelenül étkeztek, mert náluk az a szokás. Sokan sok mindent elszenvedtek sok orvostól, mégsem javult az egészségük, hanem csak még rosszabb lett. Végül is elszakadtak a munkás élettől, barátaiktól, de még családjuktól is. S utolsó reményük, hogy a mi kórházunkhoz fordulnak azzal a halvány reménységgel, hogy ott talán enyhülést találnak. Ezek sajnálatra méltó emberek. Bánjunk velük a leggyöngédebben, feltétlenül tanítsuk meg őket lényük törvényszerűségeire, hogy elkerülhessék a szenvedést és betegséget, s a természet megszegett törvényeinek büntetését azáltal, hogy nem szegik meg azokat többé, hanem vigyáznak magukra és uralkodnak magukon. {3T 178.2}   

Dr. B. nem a legalkalmasabb arra, hogy a mi kórházunkban legyen orvos. Tönkrement szervezetű férfiakat és nőket lát, akiknek gyönge a szellemi és erkölcsi ereje, s azt gondolja, hogy kár az időért, hogy ilyen eseteket kezeljünk. Lehet, hogy sok esetben igaza is van. Mégse csüggedjen el a beteg és szenvedő emberek láttán. Ne veszítse el szánakozását, sajnálatát és türelmét, ne képzelje, hogy hiába tölti el életét, mikor azokért fárad, akik nem tudják megbecsülni a rájuk fordított figyelmet s akik, ha visszanyerik egészségüket, nem használják azt a társadalom áldására, hanem a bűnös kielégülésüknek ugyanazt az útját követik, amelyen elveszítették az egészségüket. Dr. B. ne fáradjon bele és ne csüggedjen el. Jusson eszébe Krisztus, aki közelről érintkezett a szenvedéssel. Bár sokszor maguk hozták magukra a betegséget, mert bűnös életükkel megszegték a természet törvényét, Jézus mégis szánta gyöngeségüket, s mikor hozzá fordultak, akár a legvisszataszítóbb betegséggel, nem húzódott el tőlük a fertőzéstől rettegve, hanem megérintette őket és visszavonulásra kényszerítette a betegséget. {3T 178.3}   

Mikor betért egy faluba, jött elébe tíz bélpoklos férfi, kik távol megálltak. És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk És mikor őket látta, mondta nékik: Elmenvén, mutassátok meg magatokat a papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. Egy pedig közülük, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatér, dicsőítvén az Istent nagy szóval. És arccal leborult az ő lábainál, hálákat adván néki: és az Samariabeli volt. Felelvén pedig Jézus Mondta: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilence pedig hol van? Nem találkoztak, akik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen? És mondta néki: Kelj fel, és menj el, a te hited téged megtartott. {3T 179.1}   

Valamennyiünk számára tanítás rejlik ebben. A leprásokat annyira megrontotta a betegség, hogy kirekesztették őket a közösségből, nehogy másokat is megfertőzzenek. A hatóságok kijelölték nekik a területüket. Jézus olyan közel jön, hogy már látja őket, s a leprások súlyos szenvedésüktől sarkallva ahhoz kiáltanak, akinek egyedül van hatalma, hogy enyhítsen rajtuk. Jézus elküldi őket a papokhoz. Van annyi hitük, hogy elinduljanak, hiszik, hogy Jézusnak hatalma van meggyógyítani őket. Amint útjukon haladnak, észreveszik, hogy a borzalmas betegség eltávozott tőlük. Mégis csak egyikük érez hálát, csak egyikük tartja magát mélyen lekötelezettnek Krisztus iránt az érte tett hallatlan csodáért. Ez az egy visszatér Istent magasztalva s a legmélyebb alázattal borul Krisztus lábához, hálásan ismerve el, amit Jézus érte tett. S ez a férfi még csak zsidó sem volt, mint a másik kilenc. {3T 179.2}   

Ennek az egynek a kedvéért, aki majd jól használja fel az egészség ajándékát, Jézus meggyógyította mind a tízet. A kilenc egyenesen útjára ment, anélkül, hogy értékelte volna, amit Jézus értük tett és nem voltak hálásak Jézusnak fáradozásáért. {3T 180.1}   

Így bánnak majd kórházunk orvosainak az igyekezetével is. De ha az emberek szenvedésének enyhítése következtében húsz közül egy helyesen használja fel az elnyert áldásokat, ha minden huszadik értékeli az érte tett erőfeszítést, akkor az orvos legyen hálás és elégedett. Ha tíz közül egy életet megment, és száz közül egynek az örök üdvösségét az Isten országa számára, akkor a kórház összes alkalmazottját bőségesen megfizették a fáradozásukért. Akkor nem eredménytelen az aggodalmuk és gondoskodásuk. Ha a dicsőség királya, a menny fenségesen fáradozott a szenvedő emberekért, és csak ilyen kevesen becsülték meg az isteni segítséget, akkor szégyelljék magukat a kórház orvosai és ápolói, ha azért panaszkodnak, hogy nem mindig értékelik gyönge igyekezetüket és némelyeken mintha csak kárba veszne. {3T 180.2}   

Láttam, hogy a kilenc, akik nem tértek vissza, hogy magasztalják Istent, pontosan azokat a szombattartókat jelképezik, akik betegekként jönnek a kórházunkba. Sok gondot fordítanak rájuk, és tudniuk kellene, hogy mennyi aggodalmat és fáradtságot jelentenek az orvosoknak, ezért nem lenne szabad külön gondot és terhet okoznunk a számukra. Sajnálkozva mondom ki, hogy gyakran azok okozzák kórházunkban a legtöbb gondot, akik a mi hitünket vallják. Könnyebben nyílik panaszra a szájuk, mint bárki másnak. A világiak és más vallásúak jobban megbecsülik a gyógyulásukért tett erőfeszítéseket, mint sok szombattartó. Majd mikor hazatérnek, ezek jobb híreket terjesztenek kórházunkról, mint a szombattartók. S azok panaszkodnak olyan könnyen a kórház igazgatására, akiket kedvezményes áron kezeltek. {3T 180.3}   

Ez nagyon elvette az orvosok és ápolók kedvét, mégse feledjék Krisztust, Isten-példaképünket, és a jótettekbe se fáradjanak bele. Ha a sok közül egyik-másik hálás és a megfelelő légkört terjeszti, köszönjék meg Istennek és ebből merítsenek bátorítást. Lehet, hogy az az egy is idegen s felvetődik a kérdés: hát a másik kilenc hová lett? Miért is nem viselik a szombattartók a szívükön és miért nem támogatják a kórházunkat? Némelyik annyira nem törődik vele, bár ingyen kezelést kap, hogy a többi beteg előtt is leszólja a gyógymódunkat. Szeretném, ha az ilyenek meggondolnák a dolgot. Az Úr úgy tekinti őket, mint azt a kilencet, aki nem tért vissza, hogy dicsőítse őt. Az idegenek eleget tesznek a kötelességüknek és megbecsülik a gyógyulásukért tett erőfeszítéseket. Ezek azonban azok ellen panaszkodnak, akik segíteni akarnak rajtuk. {3T 181.1}   

B. atyafi művelje magában az előzékenységet és a nyájasságot, nehogy ok nélkül megbántsa a betegeket. Az atyafi becsületes, nyíltszívű, lelkiismeretes, őszinte és lelkes. Jól ismeri a betegségeket, de tanulja meg azt is, hogy hogyan bánjék a betegekkel. Művelnie kell magát, kifinomítania modorát, jobban megválogatni a szavait és a baráti beszélgetések során felhozott eseteket. {3T 181.2}   

Dr. B. nagyon érzékeny és lobbanékony, ösztönösen cselekvő férfi. Nagyon a pillanat hatása alatt cselekszik. Bár igyekszik úrrá lenni elhamarkodó lelkületén, bár törekszik leküzdeni hiányosságait, mégis még komolyabban kell igyekeznie. Ha azt látja, hogy rossz irányban haladnak az ügyek, nagyon hamar megmondja a véleményét azoknak, akik hibát követtek el, és nem mindig használ a helyzethez leginkább illő szavakat. Néha annyira megsérti a betegeket, hogy meggyűlölik érte és rossz érzésekkel távoznak egészségügyi intézményünkből, mind a maguk, mind az intézmény kárára. Alig akad alkalom, amikor jót tenne az, ha keményen szólnak rá a testükben és gondolkozásukban is kóros betegekre. Még arra is csak igen kevesen vannak felkészülve azok közül, akik világi társaságokban forognak, és világi szempontból nézik a dolgokat, hogy a valódi tényállást ráolvassák a fejükre. Még az igazat sem lehet mindig az emberek szemébe mondani. Van erre megfelelő idő, alkalmas pillanat, amikor a szavak nem fognak bántani. Az orvosok ne dolgozzák agyon magukat, ne merítsék ki az idegrendszerüket, mert az ilyen állapot nem kedvező a nyugodt gondolkodásra, az idegekre és a derűs, boldog lelkületre. D.B. túl hosszú ideig befalazta magát a kórházba. Kikapcsolódásra van szüksége. Alkalomadtán távozzék el Battle Creekből, pihenjen, látogassa meg ismerőseit, nemcsak mindig orvosi szerepében, hanem ahol felszabadult lehet, s ahol nem kell folyvást a betegekért aggódnia. {3T 181.3}   

Időről-időre adják meg minden orvosnak különösen a terhek és felelősségek viselőinek azt a lehetőséget, hogy távol maradjanak a kórháztól,. Ha annyira kevesen vannak, hogy nincs erre lehetőség, akkor több segítségről kell gondoskodnunk. Rettegjünk attól, hogy az orvosok kimerülten dolgozzanak, és ezzel alkalmatlanná váljanak hivatásuk teljesítésére. Ha csak egy mód van rá, akadályozzuk meg az ilyesmit, mert árt a kórháznak. Az orvosok tartsák fontosnak egészségük megőrzését. Ne betegedjenek bele a túlmunkába, s egyéb meggondolatlanságot se kövessenek el egészségük kárára. {3T 182.1}   

Láttam, hogy Dr. B. könnyen elcsügged. Pedig mindig is lesznek olyan dolgok, melyek felkavarják, zavarják őket és próbára teszik az orvosok és ápolók türelmét. Legyenek felkészülve erre és ne idegeskedjenek, ne veszítsék el hidegvérüket, bármi történjék is. Mert ezzel olyan benyomást tesznek a betegekre, amit a betegek más államokban is továbbadhatnak a kórház javára vagy kárára. Sohase felejtsék, hogy beteges gondolkodású férfiakkal és nőkkel bánnak, akik gyakran torz megvilágításban látják a dolgokat s mégis azt képzelik, hogy tökéletesen értenek mindent. Az orvosok tanulják meg, hogy a szelíd felelet lecsillapítja a haragot. Legyünk bölcsek, hogy eredményesen irányítsuk a beteges gondolkodást és így szolgáljuk a betegek javát. Ha az orvos nyugodt tud maradni a meggondolatlan, kíméletlen, szenvedélyes szavak özönében, ha uralkodni tud magán, mikor ok nélkül sértegetik, akkor valóban eredményes lehet. "Jobb a hosszútűrő az erősnél, és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz meg." A legvilágraszólóbb hódítás, amit férfiak és nők valaha elérhetnek, ha magukat győzik le, ha az akarat uralma alá rendelik szenvedélyeiket. {3T 182.2}   

Dr. B. maga is tudja, hogy lobbanékony természetű. Látja hibáit s amikor magán érzi a nyomást, hajlamos arra, hogy visszavonuljon és hátat fordítson a csatatérnek. Ezzel azonban mit sem nyer. A gondviselés olyan helyre állította, ahol a környezete és körülményei nyomására fejleszthetik jellemének erős pontjait, azokat a pontokat, ahonnét le kell csiszolni a durvaságokat, hogy kifinomult és emelkedett legyen. Ha elmenekül a harcból, azzal még nem győzte le hibáit. Belső lelki kötelesség vár rá, hogy legyőzze ezeket a hibákat, ha azok között szeretne lenni, akik szeplő nélkül állnak majd Isten trónja előtt, akik a nagy nyomorúságból jöttek és megmosták ruháikat és megfehérítették a Bárány vérében. Az Úr gondoskodott a lehetőségről. Ő teremtett végtelen áron forrást, de a "fehérre mosás" feladata ránk hárul, akik tökéletlenül állunk az Isten előtt. Az Úrnak nincs szándékában, hogy eltávolítsa ezeket a foltokat anélkül, hogy mi is meg ne tennénk a magunkét. Nekünk magunknak kell megmosnunk ruhánkat a Bárány vérében. Hitünkkel megragadhatjuk Krisztus vérének érdemeit, és az Úr kegyelme és hatalma által erőt nyerhetünk, hogy legyőzzük tévedéseinket, bűneinket és jellemhibáinkat, és győztesként kerüljünk ki a tusából, – így meg tudjuk mosni ruhánkat a Bárány vérében. {3T 183.1}   

Dr. B. igyekezzék naponta növelni tudását. Művelje magában az előzékenységet és a kifinomult modort. A mindennapos beszélgetéseiben arra törekszik, hogy alacsony szinten társalogjon betegeivel. Pedig az ilyen társalgások nem hatnak felemelően. Ne feledje, hogy mindenféle gondolkodású emberrel érintkezik, s hogy a betegekre tett benyomások híre eljut majd már államokba és visszahat a kórházra is. Szép munka olyan férfiakat és nőket ápolni, akiknek a gondolkodásuk és a testük is beteg. Nagy bölcsesség kell az orvosnak a kórházban, hogy a gondolkodáson keresztül gyógyítsa meg a testet. Kevesen értik meg, mennyire kihat a gondolkodás a testre. Az emberiséget érintő betegségek javarésze a gondolkodásból ered és csakis úgy lehet meggyógyítani, ha előbb visszaállítjuk az egészséges gondolkodást. Sokkal több embernek beteges a gondolkodása, mint képzelnénk. A szív gyötrelmei okozzák sokszor az emésztési zavarokat, mert a szellemi bajok bénítóan hatnak az emésztőszervekre. {3T 183.2}   

Ahhoz, hogy elérjük az ilyen betegeket, az orvosnak éleslátásra, türelemre, nyugodtságra és szeretetre van szüksége. A fájó, beteg szív, a csüggedt elme szelíd bánásmódot követel meg, ezért az ilyenek gondolkodását gyöngéd szánakozással lehet meggyógyítani. Az orvos előbb nyerje meg bizalmukat, majd irányítsa őket a mindent gyógyító Isten-orvoshoz. Ha a terhek mindenható hordozójára tudjuk terelni gondolataikat, ha hitet tudunk önteni beléjük, hogy az Úr szívén viseli sorsukat, akkor megromlott testük, megromlott elméjük gyógyulása bizonyos lesz. {3T 184.1}   

Más kórházak irigy szemmel néznek Battle Creek-i kórházunkra. Mert míg azok a világi szempontok szerint gyógyítanak, a mi kórházunk vallásos álláspontból indul ki, Istent ismeri el tulajdonosnak. Nem önzően pénzért dolgoznak itt, hanem Krisztus és az emberiség kedvéért. Igyekezzenek hát a szenvedő emberiség javára élni, hogy azzal könnyítsenek a beteges gondolkodáson, nemcsak a beteges testen, hogy Krisztushoz, a bűnösök barátjához irányítsák a betegeket. Kórházunkban nem hagyják számításon kívül a vallást, hanem Istent választják bizalmuknak és támaszuknak. A betegeket Jézushoz irányítják. Miután az orvosok megtették a betegekért, amit tudtak, Istenhez könyörögnek, hogy támogassa igyekezetüket, állítsa helyre a szenvedők egészségét. Az Úr néhányszor meg is tette ezt, feleletül a hittel elmondott imákra. S máskor is ugyanúgy számíthatnak rá, ha hűségesek és belé helyezik bizalmukat. Így sikeres lesz kórházunk munkája, mert Isten a támasza. S ha az Ő áldása kíséri, akkor virágozni fog és eszközül szolgál majd sok jó elvégzéséhez. A többi kórházak tudják, hogy minálunk magasztos erkölcsi és vallási mérték uralkodik. Látják, hogy az igazgatókat nem az önzés, a világi elvek mozgatják, és hogy féltve őrzik legfőbb vezérlő erejüket. {3T 184.2}   

***** {3T 185}