Mikor S. atyafi azt gondolja, hogy tévedett valaki, gyakran túlságosan is szigorúan bánik vele. Nem gyakorolja azt a szánakozást és tapintatot, ahogyan magával bánna hasonló körülmények között. Az a súlyos veszély fenyegeti, hogy rosszul méri fel a helyzetet és melléfog, amikor az emberekkel bánik. Ez a legszebb és legnehezebb kötelesség, melyet valaha is halandókra bíztak, hogy az emberek gondolkodásával foglalkozzanak. Akik ilyen munkába fognak, legyen világos felismerő készségük és éleslátásuk. Az igazán független gondolkodás nagyon különbözik az elhamarkodástól. Nem szabad egykönnyen feladni azt a függetlenséget, ami az óvatos, imádkozó szívvel megfontolt véleményhez vezet. Mindaddig, amíg a bizonyíték elég kézzelfogható nem lesz, ahhoz, hogy bizonyossá tegye, hogy valóban tévedünk. Ez a függetlenség megfontolt és kiegyensúlyozott gondolkodásra vezet az uralkodó, sokrétű tévelygés közepette. Arra készteti a felelős állást betöltő embereket, hogy minden szemszögből szemügyre vegyék a bizonyítékot, a mások véleményétől, vagy a környezetüktől ne hagyják megingatni magukat, hogy az összes körülmény értelmes, alapos ismerete alakítsa ki a véleményt. {3T 104.3}
Battle Creekben az ügyek kivizsgálása úgy ment, ahogyan a közvádló gáncsolja a tanúkat, s az Isten Lelke is teljességgel hiányzott. Voltak ugyan néhányan, akik készségesen és őszintén vették ki részüket. Némelyek azonban önigazultak és elbizakodottak voltak, mégis az ő tanúskodásukra hallgattak, az ő véleményük alakította R. és S. atyafi nézetét. Jelentéktelen hiányosság miatt nem vették fel tagnak T. és K. testvérnőt. R. és S. atyafiaknak elég éles látásuknak kellett volna lennie, hogy belássák: ezek a tiltakozások nem elég súlyosak ahhoz, hogy a két testvérnőt kívül tartsuk a gyülekezeten. Mindketten régen a hitben élnek s már tizennyolc vagy húsz éve hűségesen megtartják a szombatot. {3T 105.1}
V. testvérnőnek, aki megemlítette ezeket a dolgokat, súlyosabb okokat kellett volna felhozni maga ellen, miért is nem lenne szabad a gyülekezet tagjának lennie. Ő bűn nélkül való? Neki talán minden útja tökéletes az Isten előtt? Tökéletes-e a türelemben, lemondásban, gyöngédségben, hosszútűrésben és a nyugodt vérmérsékletben? Ha a közönséges asszonyok gyöngeségei nem maradtak meg benne, akkor ő vetheti másra az első követ. Ez a két testvérnőnk, akiket kihagytatok a gyülekezetből, méltók arra, hogy a tagságon belül foglalják el a helyüket, hiszen mindketten Isten drága gyermekei. Kellő ok nélkül mégis botor módra bántak velük. Más eset is előfordult, azokat is a mennyei bölcsesség híjával intézték, de még a józan mérlegelés mellőzésével is. Feleségének hatására, aki az ellenfél leghatásosabb eszköze, B. atyafi gondolkodása, tisztán látó képessége már hosszú évek óta megromlott. Ha az atyafiban valódi függetlenség élne, akkor kellő önbecsülése lenne és megnyerő tekintéllyel építette volna meg a maga házát. Mikor arra törekedett, hogy tiszteletet parancsoló legyen családjában, akkor rendszerint túlzásba vitte a dolgokat, akkor túl szigorú volt, nyersen és ellentmondást nem tűrő hangon szólt. Idő múltával maga is észrevette ezt, akkor a másik végletbe esett és lemondott önállóságáról. {3T 105.2}
Ilyen elmeállapotban hallott mende-mondákat a feleségétől. Mivel lemondott a maga véleményéről, azért a felesége cselszövései könnyűszerrel orránál fogva vezették. Az asszony olykor tetette, hogy súlyos bántalom érte, elpanaszolta férjének, hogy átnéznek rajta, a testvérek mellőzik, ha nincs vele a férje. Koholmányait és ravasz mesterkedéseit, hogy megmérgezze férje gondolkodását, tökélyre vitte. S. atyafi nem teljesen fogadta el a múltban a világosságot, amit az Úr nyújtott neki felesége felől, máskülönben az asszony nem tudná még mindig az orránál fogva vezetni. Az asszony szelleme sokszor megkötötte férje kezét, mert a férj szíve, élete sem teljesen Istennek szentelt. Testvérei ellen berzenkedik és elnyomja őket. Nem feszítette meg magát. Komolyan igyekeznie kell hát, hogy Krisztus iránti engedelmességre szorítsa gondolatait és érzéseit. A hit és az önmegtagadás hathatós segítői lettek volna S. atyafinak. Ha magára öltötte volna a teljes fegyverzetet és nem választott volna más védelmet, mint amit az Isten Lelke és az igazság hatalma nyújt neki, akkor Isten ereje által erős lett volna. {3T 106.1}
S. atyafi azonban mindenben gyönge. Ha Isten azt várná el tőle, hogy leleplezze és elítélje felebarátját, korholja és intse testvérét, vagy, hogy szembeszegüljön és elpusztítsa ellenségeit, akkor ez aránylag természetesen és könnyen menne neki. De ha maga ellen kell tusakodnia, tulajdon szívének kívánságait és hajlamait legyőzni, ha szívének titkos mozgatórugóit kell megtalálnia s uralkodnia magán, az már súlyosabb harcot jelent neki. Jaj, mennyire vonakodik attól, hogy ebben a tusában állhatatos legyen! A magunk ellen vívott harc a legsúlyosabb tusa, amit valaha is meg kell vívnunk. A magunk átadása, mindenünk Isten akaratának való alárendelése, az alázatosságba öltözés, annak a szeretetnek az ápolása, amely ártatlan, békeszerető, engedékeny, irgalommal és jótékonysággal teljes – ez már nem könnyű. Pedig ez az előjoga, de kötelessége is, hogy itt arasson döntő győzelmet. Alá kell vetnie lelkületét Istennek, mielőtt meg tudna újulni az ismeretben és valódi megszentelődésben. Krisztus szent élete és jelleme megbízható példa. Az Úr feltétlenül megbízott mennyei Atyjában. Feltétlenül és tökéletesen engedelmeskedett, feltétlenül és tökéletesen alávetette neki az akaratát. Nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon. Nem azért jött, hogy a maga akaratát cselekedje, hanem azét, aki elküldte. Mindenben annak vetette alá magát, aki igazságosan ítél. Az Üdvözítő ajkáról hallotta a világ ezeket a szavakat: "Magamtól mit sem tehetek." {3T 106.2}
Krisztus szegénnyé lett és szolgai alakot öltött magára. Gyakran megéhezett, megszomjazott és sokszor kimerült a munkájától, mégsem volt hova lehajtania a fejét. Mikor az éj hideg, nyirkos árnyai sűrűsödtek körülötte, sok esetben a föld volt az ágya. Mégis áldotta azokat, akik gyűlölték őt. Milyen élet, milyen tapasztalat is ez! Mi, Krisztus hitvalló követői, el tudjuk-e viselni jókedvvel a nélkülözéseket és szenvedéseket, mint Urunk? Készek vagyunk-e, hogy igyunk a kehelyből és az ő keresztségével keresztelkedjünk meg? Ha igen, akkor kivehetjük majd részünket a dicsőségből is a mennyei országban. Ha nem, akkor semmi közünk sincs őhozzá. {3T 107.1}
S. atyafinak lelki tapasztalatra kellett volna szert tennie, amely nélkül a munkássága kifejezetten ártalmas. Túlságosan hallgat arra, amit fülébe duruzsolnak a tévelygők felől. Sok esetben aszerint ítél, amilyen benyomást tesznek rá. Szigorú, amikor az enyhébb eljárás sokkal helyénvalóbb lenne. Nem tartja szem előtt a maga gyöngeségeit, s azt, hogy neki milyen rosszul esik, ha megszólják viselkedését, még ha helytelenül is tett. Mikor úgy véli, hogy valaki rossz fát tett a tűzre, hajlamos arra, hogy tapintatlanul hangoztassa rosszallását, bár ezzel a maga lelki életének árt és mások lelki életét is veszélybe sodorja. {3T 107.2}
S. atyafi kerülje a gyülekezeti fegyelmi eljárásokat, és ha teheti hozzá se nyúljon a nehézségek elsimításához. Az atyafi értékes ajándékokkal rendelkezik, amire szükség van Isten munkájában. Előbb azonban függetlenítse magát az olyan hatásoktól, amelyek könnyen hatalmukba kerítik, könnyen megzavarják ítélőképességét és helytelen lépésekre vezetik. Ennek nem lenne szabad és nem is kellene előfordulnia. Testvérünk túl kevéssé gyakorolja az Istenbe vetett hitét. Túl sokat foglalkozik testi bajaival és növeli magában a kételkedést, mivel kellemetlen érzéseivel foglalkozik. Isten erőt és bölcsességet tartogat azok számára, akik őszintén keresik azt, azonfelül hitet azoknak, akik benne bíznak. {3T 107.3}
Közölték velem, hogy S. atyafi erős férfi némely dologban, más pontokon azonban gyönge, mint egy gyermek. Csak ártott azzal, ahogyan a tévelygőkkel bánt. Magabiztosan próbálja elintézni a dolgokat, melyek szerinte elintézésre várnak, de nem a helyes szemszögből nézi az ügyeket. Beleszövi munkájába a maga lelkületét, nem körültekintő és gyakran kíméletlen. Túlzásokba esik, amikor szigorúan vett kötelességét teljesíti egyénekkel szemben. „Másokat mentsetek meg és ragadjátok ki őket a tűzből. A többieken könyörüljetek szent félelemmel, de utáljátok még a testük által megfertőzött ruhát is.” {3T 108.1}
A szigorú kötelességnek ikertestvére is van, ez a szeretetteljesség. Ha a kötelességteljesítést nyájassággal elegyítjük, így kifejezett előnyre teszünk szert. De ha a kötelességet elválasztjuk a szeretetteljességtől, ha a kötelességteljesítéssel nem párosítunk gyöngédséget, akkor csődöt mondunk, és súlyos károkat okozunk. Az embereket nem lehet kényszerrel kormányozni, de sokukat meg lehet nyerni szívélyességgel és szeretettel. S. atyafi magasra emelte az örömhír ostorát, s a tulajdon szavai voltak azon a csattanó. Ez nem serkentett senkit buzgóbb életre, sem pedig jótettekre, hanem csak szembeszegülést keltett fel bennük a szigorúság ellen. {3T 108.2}
Ha S. atyafi a világosságban járt volna, nem követett volna el annyi súlyos hibát. "Aki nappal jár, nem botlik meg, mert e világ világosságában jár. De aki éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága... Az engedelmesség ösvénye – az a biztonságos ösvény. Biztos úton jár, aki tisztességesen él.” Járj a világosságban s akkor: „Biztos léptekkel jársz utadon, és nem botlik meg soha a lábad." Aki nem jár a világosságban, annak beteges, gyenge lesz a vallása. S. atyafi érezze át, mennyire fontos, hogy a világosságban járjon, bármennyire is keresztre feszíti őt. Az a komoly igyekezet erősíti meg a szívet, amelyet az emberek iránti szeretet sarkall – az fejleszti a kegyességet. {3T 108.3}
Fivérem, te természettől fogva függetlenedő és önfejű vagy. Magasabbra becsülöd képességedet, mint amennyit elbír. Könyörögsz az Úrnak, hogy alázzon meg és tegyen alkalmassá e munkára, de amikor meghallgatja imádat és a szükséges fegyelmezésnek vet alá, hogy elérje célját, akkor gyakran kétségeknek és levertségnek adsz helyet, s azt képzeled, hogy van okod a csüggedésre. Mikor W. atyafi intett és visszatartott, hogy gyülekezeti nehézségekbe ártsd magad, akkor gyakran úgy érezted, hogy sorompóba szorít. {3T 109.1}
Elém tárták Towa-i munkásságodat. Kifejezett hiányosság állt fenn, hogy Krisztussal gyűjtsetek. Elterelted az emberek figyelmét, megzavartad őket és elszélesztetted a szegény juhokat. Volt ugyan benned buzgóság, de hiányzott a helyes megértés. Nem szeretettel, hanen szigorral és ridegen fáradoztál. Követelőző voltál és basáskodó. Nem erősítetted, aki beteg volt, nem kötözted be, aki megsebesült. Oktalan durvaságod olyanokat is kiűzött a nyájából, akiket soha többé vissza nem tudtunk téríteni. Mint az arany almák ezüst tányéron, olyan a helyén mondott szó. De a rosszkor kiejtett szó, éppen az ellenkezője. Hatása olyan, mint a pusztító jégesőé. {3T 109.2}
Mikor W. atyafi intett, tanácsolt és megrótt téged, akkor nyugtalanul toporzékoltál a korlátozás alatt. Azt képzelted, hogyha szabad lennél, ha magad cselekedhetnél, akkor jó és nagyszerű munkát tudnál elvégezni. De feleséged súlyos rést üt hasznavehetőségeden. Nem jól kormányzod a házad népét. Azt képzelted, hogy tudod, hogyan kell irányítani családodat. Ebben azonban hagytad félrevezetni magadat. Gyakran tulajdon lelkületed serkentéseit követted, ami csak összekuszált helyzeteket, levertséget szült, majd ezek vetettek árnyékot belátásodra és gyöngítettek meg lelkileg olyannyira, hogy súlyos hibák nyomták rá pecsétjüket munkádra. {3T 109.3}
R. és S. atyafi túl korán fogtak munkához ...-ben. Ez a két atyafi magával hozta tapasztalatát. Hibás tapasztalatuk előttük lebegett s ennek elégnek kellett volna lenni ahhoz, hogy visszatartsa őket, nehogy olyan munkába vágjanak, amire képtelenek. Volt itt bőven elvégzésre váró munka. Nehéz hely volt ez, hogy gyülekezetet alapítsanak. Ellenséges hatások vették őket körül. Minden lépést csak kellő óvatosság és imádkozó szívvel végzett megfontolás után kellett volna megtenniük. {3T 110.1}
Ez a két atyafi már többször kapott intést arra nézve, hogy hogyan is viselkedjen bölcsen. Nem lett volna szabad vállalniuk ezt a felelősségeket. Jaj, mennyivel jobb lett volna Isten ...-i ügyére nézve, ha a két atyafi szűz területeken dolgozik. Az ördög trónja ...-ban van. Csakúgy mint a többi gonosz nagyvárosban, az pedig erőszakos ellenfél. ...-ban izgága elemek is akadtak a szombattartók között, akik megkötötték az ügy kerekét. A kellő időben kell hát szólni és cselekedni, kitűnő alkalom adtán, amikor a kifejtett igyekezet a lehető legkitűnőbb gyümölcsöket termi. {3T 110.2}
Ha hagyták volna, hogy a dolgok jobban kifejlődjenek, mielőtt bárki hozzányúlt volna, az izgágák, a megszenteletlenek kiváltak volna, s akkor nem maradt volna ellenzék. Mindig is óvakodnunk kell az elhamarkodottságtól. Jobb, ha a gyülekezet több kellemetlenséget visel el és több türelemmel él, minthogy kapkodva belenyúljunk, erőltessük a dolgokat és szembeszegülő szellemet szítsunk fel. Akik valóban az igazság kedvéért szeretik az igazságot, azok Isten dicsőségét szem előtt tartva folytatták volna útjukat és hagyták volna, hogy az igazság fénye ragyogjon mindenek elé. {3T 110.3}
Nem is várhatunk el mást, mint hogy a zűrzavar és elégedetlenség elemei bajt keverjenek köztünk. Az ördög nem marad nyugton, ha azt látja, hogy gyülekezet alakul ...-ben, mely az igazság mellett foglal állást, hogy így eloszlassa az álokoskodást és a tévelygést. Feltámad haragja, háborút indít azok ellen, akik megtartják Isten parancsait és ragaszkodnak a Jézus bizonyságtételéhez. Ez mégse tegye türelmetlenné és csüggedtté a hűséges hívőket. Az ilyen dolgoknak úgy kell hatniuk, hogy az igazi hívők még éberebbek, még óvatosabbak, még buzgóbban imádkozók legyenek – gyöngédebbek, szánakozóbbak, szeretetteljesebbek azok iránt, akik súlyos hibába esnek az örökkévaló dolgokkal kapcsolatban. Amint Krisztus is elviselte és továbbra is viseli tévedéseinket, hálátlanságunkat, erőtlen szeretetünket, úgy kell nekünk is elviselnünk azokat, akik próbára teszik türelmünket. A lemondó és önfeláldozó Jézus követői legyenek olyanok, mint Urunk. Aki keresztény, az legyen szeretetteljes és türelmes. {3T 110.4}
Az örömhír magvetőjének példázata, melyet Krisztus mondott el hallgatóinak, olyan tanítást tartalmaz, amelyen mindnyájunknak el kell gondolkodnunk. Akik a jelen igazságot hirdetik, akik vetik a jó magot, azok érjenek el ugyanolyan eredményt, mint az örömhír magvetője. Az igazság félreérthetetlen és meggyőző hirdetése többé-kevésbé minden emberre hatni fog. Némelyek útszéli hallgatók lesznek. Megérinti ugyan őket az igazság szava, de nem ápolták, nem ápolják magukban az erkölcsi késztetéseket, mivel inkább hallgatnak testies hajlamaikra, mintsem a kötelességre. Mindaddig gonosz szokások keményítették meg szívüket, míg csak olyanná nem váltak, mint a kemény, letaposott út. Talán vallják is, hogy hisznek az igazságban, még sincs kellő fogalmuk annak szent, felemelő jellegéről. Nem különültek el az élvezetek szerelmeseitől, sem a romlott társaságtól. Hanem oda mennek, ahol szakadatlan csábítás környékezi őket. Az ilyeneket jelképezi a kerítetlen kert. Ezek kihívják az ellenség kísértéseit, végül teljesen elvesztik azt a tiszteletet, amellyel látszat szerint akkor rendelkeztek, mikor a jó mag a szívükbe hullt. {3T 111.1}
Némelyek "köves talaj" hallgatók. Örömmel fogadnak bármit, ami újszerű és izgalmas. Boldogan magukévá teszik az igazság igéit. Buzgón, lelkesen, rajongva beszélnek hitükről és reménységükről, sőt intik is azokat, akik mögött valamilyen látszólagos hiányosság vagy lelkesedés, lanyhaság áll. De amikor a próba és kísértés kereszttüzébe, Isten nyesegető kése alá kerülnek, hogy megteremjék a tökéletesség gyümölcseit, akkor alaposan megcsappan lelkesedésük, akkor elnémul a hangjuk. Akkor már nem dicsekednek az igazság erejével és hatalmával. {3T 111.2}
Az ilyen embereket az érzések uralják, jellemük sekélyes és ingatag. Elvhűségük nem nyúlik le mélyen a tettek rejtett rugóihoz. Szavaikkal ugyan magasztalják az igazságot, mégsem valósítják meg azt az életükben. Az igazság magja nem gyökerezett mélyen a felszín alatt. Nem újította meg szívüket Isten Lelkének átalakító hatalma. S mikor az igazság tevékeny férfiakat és nőket szólít, mikor áldozatokat kell hozni az igazságért, akkor ők máshol járnak. S mikor elérkeznek a próbák és zaklatások, akkor elhullnak az út mellett, mert nincs alattuk termőföld. A félreérthetetlen, éles és húsukig vágó igazság a szívükre nehezedik és leleplezi a jellemük torzultságát. Némelyek nem állnak helyt ezekben a próbákban, hanem többnyire szemet hunynak jellemük hibái felett. Bár lelkiismeretük tudtukra adja, hogy Isten küldötteinek keresztény jellemükkel kapcsolatos szavai, mégsem szívlelik meg azokat. Megsértődnek az ige miatt és inkább feladják az igazságot, mintsem megszentelődjenek általa. Azzal áltatják magukat, hogy könnyebben járható utat is találnak a mennybe. {3T 112.1}
Más csoportot is bemutat a példázat. Vannak, akik úgy győződnek meg az igazságról, hogy hallják, elfogadják, felismerik szívük bűnös voltát. A világ szeretetének hatalmas terület jut a szívükben. üzleti dolgaikban ellopják a hasznot a mások orra elől. Félrevezetnek, csalással és tettető ámítással tesznek szert javakra, pedig amit megszereztek, örök tüskének bizonyul az oldalukban, mert kisiklatja jó szándékaikat. Elfojtja a szívükbe vetett jó magot. Gyakran annyira tele vannak gondokkal és aggodalmakkal, hogy nem lesz elég pénzük, elveszítik amit összekuporgattak, hogy az anyagi dolgokat léptetik a legfőbb helyre. Nem ápolják magukban a jó magot. Nem járnak az istentiszteletekre, ahol a vallásos előjogok segítségével megerősödhetne a szívük. Attól rettegnek, hogy közben valami anyagi kár érheti őket. A csalóka gazdagság arra az önáltatásra veszi rá őket, hogy kötelességük örökké dolgozni, hogy így szert tegyenek mindenre, amire csak tudnak, hogy támogassák Isten ügyét. Pedig minél inkább növelik földi kincseiket, annál kevésbé akarnak megválni tőle, míg csak odáig nem jutnak, hogy teljesen hátat fordítanak az igazságnak, melyet valamikor pedig szerettek. A jó mag elhal, mert túlnőttek rajta a felesleges földi gondok és szükségtelen földi aggodalmak – földi élvezetek és megtiszteltetés szeretete, amit a gazdagság nyújt. {3T 112.2}
Jézus másik példázatot is mondott tanítványainak. Olyan emberhez hasonlította a mennyek országát, aki jó magot vetett földjébe. Hanem amíg aludt, az ellenség konkolyt hintett a búza közé. Megkérdezték a gazdát: Ugye jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan került bele a konkoly? Mire ő azt felelte: Ellenséges ember műve ez. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy kimenjünk és kigyomláljuk? Nem – válaszolta -, nehogy a konkollyal együtt a búzát is kitépjétek. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak, hogy előbb a konkolyt szedjék össze és kössék kévébe, hogy tűzre kerüljön, a búzát pedig gyűjtsék a csűrömbe. Ha fenntartották volna az éberséget és a hűséget, ha senki sem aludt volna el, ha senki sem lett volna hanyag, az ellenségnek nem nyílt volna lehetősége, hogy konkolyt hintsen a búza közé. Az ördög soha le nem hunyja a szemét, hanem folyvást virraszt, és kiaknáz minden alkalmat, hogy ügynökei tévelygéseket vessenek, ami azután sok megszenteletlen szívben jó talajra talál. {3T 113.1}
Az ilyenek megszomorítják az igazság őszinte híveit. Az őszinték próbái és bajai tetemesen megnövekednek a köztük levők miatt, akik bosszantják, csüggesztik, igyekezetükben bátortalanítják őket. Az Úr mégis nagy óvatosságra int. "Hadd nőjön fel mindkettő az aratásig." Ne húzzátok ki a konkolyt, nehogy az értékes gabona is kijöjjön. Mind a lelkészek, mind a gyülekezet tagjai legyenek nagyon óvatosak. Az a veszély fenyeget, hogy túl sokat tesznek, hogy kiküszöböljék a gyülekezetben a nehézségeket, amelyeket, ha békében hagynának, gyakran maguktól is helyre jönnének. Rossz vezetés az, ha a gyülekezetben időnap előtt beleavatkoznak a dolgokba. Legyünk a lehető leggondosabbak, türelmesebbek és uralkodjunk magunkon, hogy elviseljük ezeket a dolgokat, és ne a magunk lelkületével nyúljunk az ügyekhez. {3T 113.2}
Az ...-i beavatkozás idő előtt történt és kettéválasztotta ezt a kis gyülekezetet. Ha Isten szolgái érezték volna Üdvözítőnk búzáról és konkolyról szóló példázatának erejét, akkor nem fogtak volna bele ilyesmibe. Mielőtt olyan lépésekre szánnánk magunkat, amelyek akár a méltatlanoknak is a legkisebb okot adnák a panaszra, hogy miért zárják ki őket a gyülekezetből, előbb a lehető leggondosabban és buzgó imával mérlegeljük a dolgokat. ...-ben olyan lépéseket tettek, amelyek ellenzéket támasztottak. Némelyek "útszélre esett," mások meg "köves helyre hullott magok" voltak. Megint mások úgy fogadták el az igazságot, hogy a szívük tele volt tüskékkel, ami megfojtotta a jó magot. Ezek sohasem alakítanak ki tökéletes keresztény jellemet. Mégis voltak néhányan, akiket ápolni és erősíteni lehetett volna, ezek lassanként megállapodtak és meggyökeresedtek volna az igazságban. Hanem az R. és S. atyafiak által elfoglalt álláspont idő előtti válságot idézett elő, s később is dőrén és balgán bántak a pártoskodó csoporttal. {3T 114.1}
Ha valaki annyira megérdemli, hogy kizárják a gyülekezetből, mint amennyire a volt angyalfejedelem megérdemelte, hogy kiűzzék a mennyből, akkor is lesz, aki sajnálkozik rajtuk. Mindig akadnak olyanok, akikre jobban hatnak az emberek, mint az Isten Lelke és a megbízható elvek. Mivel megszenteletlenek, készek kardot rántani a helytelen mellett, s pontosan azok fölött sajnálkozni, akik a legkevésbé érdemlik meg. Ezek a sajnálkozók hatnak a többiekre. Hamis megvilágításban látják a dolgokat, ezért az egész eljárásuk súlyos károkat okoz, és sok lelket pusztít el. Az ellenség, mikor fellázadt, az angyalok harmadát ragadta magával. Elfordultak az Atyától és Fiától, s a lázadás kezdeményezőjéhez csatlakoztak. Tartsuk hát szemünk előtt ezeket a tényeket és legyünk nagyon óvatosak. Mi mást várhatunk el helytelen gondolkodású férfiaktól és nőktől, mint bonyodalmakat és próbákat? El kell ezt viselnünk és el kell kerülnünk, hogy kitépjük a konkolyt, nehogy a búzát is kipusztítsuk. {3T 114.2}
A világban üldözést szenvedtek – mondja Krisztus, de bennem békességetek lesz. A próbák, melyeknek a keresztények ki vannak téve, a szomorúság, a balszerencse, a nyomorúság, a gyalázkodás, ezek azok az eszközök, amelyeket Isten arra rendelt, hogy elválassza a polyvát a búzától. Büszkeségünk, önzésünk, gonosz szenvedélyeink és a világi gyönyörök szeretete azok a bűneink, melyeket le kell győznünk. Isten szenvedéseket enged meg, hogy próbára tegyen, megvizsgáljon és kimutassa előttünk, hogy milyen gonoszságok rejlenek jellemünkben. Az ő erejével és kegyelméből mégis győznünk kell, hogy részesülhessünk az isteni természetben és megmeneküljünk a romlottságtól, amely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. "Pillanatnyi, könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számunkra. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis ideig való, a láthatatlan viszont örök." A szenvedések, keresztek, kísértések és különféle próbáink Isten munkaeszközei, hogy finomítsanak, megszenteljenek és felkészítsenek minket a mennyei csűrök számára. {3T 115.1}
Soha nem hozhatjuk helyre teljesen azt a kárt, amit az idő előtt tett lépések az igazság ügye ellen tesznek. Isten ügye ...-ban nem fejlődött, amint fejlődhetett volna, és nem fog olyan jó színben kitűnni az emberek előtt, mint ahogy korábban. Gyakran akadnak köztünk olyan emberek, akiknek semmi hatása sincs a jó oldalán. Az életük haszontalannak tűnik. De ha lázongóvá és harciassá válnak, akkor bizony buzgón a romlott emberi természet szerint cselekednek. Égető szükségünk van hát az önvizsgálatra és a titkos imára. Isten bölcsességet ígért annak, aki kéri. Gyakran olyanok lépnek a hittérítés mezejére, akik alkalmatlanok erre a feladatra. Bár ápolják a külső buzgalmat, mégis elhanyagolják a titkos imát. Súlyos kárt okoznak, mert ezek a munkások a maguk mértéke szerint törekednek szabályozni a mások lelkiismeretét. Komoly szükség van az önuralomra. A meggondolatlan szó perpatvart támaszt. S. atyafit az a veszély fenyegeti, hogy a metsző gáncsoskodás lelkületébe merül. Az ilyesmi nem illik az igazság szolgáihoz. {3T 115.2}
S. atyafi sokat kell még tanulnod! Az a szokásod, hogy W. atya-fit hibáztatod eredménytelenséged és csüggedéseid miatt. De ha alaposan szemügyre vennéd indítékaidat és viselkedésedet, akkor a csüggedésekre más okokat találnál magadban. Ha megtéretlen szíved hajlamait követed, az csak szolgaságba dönt. A szigorú, gyötrő lelkület, melyet olykor megtűrsz magadban, megsemmisíti jó hatásodat. Fivérem, olyan belső lelki munkát kell elvégezned magadért, amit senki más el nem végezhet helyetted. Minden embernek magáért kell elszámolnia Istennél. Az Úr törvényét adta tükörül, melyben megláthatjuk jellemhibáinkat. Ne azért tekintsünk a tükörbe, hogy embertársunk hibáit fedezzük fel benne, ne azt figyeljük, hogy mások megütik-e a mértéket, hanem a magunk torzultságát fedezzük fel, hogy azokat tudjuk eltávolítani. Nem kizárólag ismeretekre van szükségünk, hanem feltétlenül követnünk kell a világosságot. Nem bízták ránk, hogy válogassunk az ismeretekben és csak annak engedelmeskedjünk, ami nekünk kellemes, és ha kényelmetlen, engedetlenek legyünk. Hiszen jobb az engedelmesség a véres áldozatnál. {3T 116.1}
