A NAPSZÁMOS ELNYOMÁSA

Kedves J. testvér! {2T 156}   

Ünnepélyes komolyság nyugodott meg gondolataimon, mióta 1886. június 12-én, péntek este látomásba ragadtattam el. Az Úr közölte, hogy nincs önismereted. Nem nyugszol bele a neked adott bizonyságtételbe, és nem látsz hozzá, hogy alaposan megtérj. Ézsaiásra terelte figyelmemet: „Hát nem az-é a böjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincselt, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsássad az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?” Ha ehhez tartod magadat, tied lesznek az ígért áldások. {2T 156.1}   

Felvetheted te is a kérdést: „Miért böjtölünk, és te nem nézed, gyötörjük lelkünket, és te nem tudod?” Isten felsorolta az okokat, amiért nem felel imátokra. Azt képzeled, hogy másokban találtad meg a baj gyökerét, s az ő számlájukra írtad ezeket. Velem viszont azt közölte, hogy benned is épp elég ok van erre. Kötelesség vár rád, hogy rendezd szívedet. Értsd meg, hogy magaddal kell kezdened a tisztogatást. Elnyomod az ínségeseket, s a magad malmára hajtod a vizet, mikor kihasználod szorult helyzetüket. Fogadhoz vered a garast, magad felé hajlik a kezed. Nem él benned a szeretetteljes, nemes, bőkezű szellem, melynek mindig jellemeznie kell a Krisztus követőit. Elnyomod a napszámost – hiszen nem fizeted meg. Szegényesen öltözött, keményen dolgozó személyt láttál, akiről tudtad, hogy lelkiismeretes és istenfélő. Mégis kiuzsoráztad, mert módodban állt. Láttam, hogy mivel hanyagságból nem ismerted fel, nem értetted meg a szükségleteit, mivel nevetséges fizetést adtál neki, ezt úgy jegyzik fel a mennyben, mint amit szentjei személyében Jézus ellen követtél el. Mivel Krisztus egyik legkisebb tanítványa ellen vétettél, azért ő ellene vétettél. A menny felfigyelt azokkal szemben művelt filléreskedésedre, akik házadban szolgálnak. Ezek pontosan így állnak feljegyezve ellened – hacsak meg nem térsz, s vissza nem téríted nekik. Egyetlen helytelen lépés többet árt, mint amit évek alatt jóvá tudunk tenni. Ha a gonoszság elkövetője láthatná gonoszsága mértékét, ez gyötrelmes kiáltásokat sajtolna ki lelkéből. Önző vagy anyagiakban. K. testvér felől Isten angyala rád mutatott és így szólt: „Amennyiben Krisztus egy tanítványa ellen tetted, személyesen Jézus ellen követted el.” {2T 156.2}   

E két eseten kívül több is előfordult. Szeretném, ha úgy látnád ezeket, amint a menny elém tárta. Sajnálatos öncsalás telepszik gondolkozásodra. Krisztus vallására van égető szükséged. Az Úr nem a maga kedvtelésére, hanem mások javára élt. Kötelesség vár rád, – ne pazarold hát az időt, mielőtt megalázkodnál Isten előtt, és alázatos bűnvallomással el nem távolítanád a foltokat keresztény jellemedről. Azután láthatsz csak a nagyon komoly feladathoz: fáradozni mások üdvösségéért, számos hiba elkövetése nélkül. {2T 157.1}   

Mire mentél az időddel, miközben azt végezted, amit Isten nem bízott rád? Olyan benyomásokat tettél, olyan tapasztalatokon hurcoltál át embereket, amelyeket csak sok, kemény munkával tudnak majd kitörölni. Emberek fognak bolyongni miattad a sötétben tanácstalanul és hitetlenül. Olyanok is lesznek köztük, akik soha ki nem heverik. Tárd ki lelkedet böjttel és komoly imával, mély önvizsgálattal és szigorú magadba nézéssel. Egy tetted se kerülje el figyelmedet. Miután önzésed meghalt, s életed Krisztus által Istenben lesz elrejtve, akkor ajánld fel alázatos kérésedet. Ha szívedben gonoszság él, nem hallgat meg az Úr. Ha meghallgatott volna, diadalt ültél volna. Az ellenfél résen állt, hogy a lehető legjobban kiaknázza az előnyét, amelyre szert tett. {2T 157.2}   

Jaj, mennyire fontos, hogy az apró dolgokban is hűség jellemezze életünket, hogy valódi becsületesség jellemezze minden tettünket, sose feledve, hogy Isten angyalai minden tettet megjegyeznek! Amilyen mértékkel mérünk, olyannal mérnek majd nekünk is. Soha el ne hagyjon az attól való félelem, hogy igazságtalanul, önzőn bánj az emberekkel. Betegséggel és balszerencsével az Úr sokkal többet el fog venni tőlünk, mint amennyit a szegények kiszipolyozásával magunknak tudnánk markolni. Az igazságos Isten pontosan mérlegeli minden indítékunkat, minden tettünket. {2T 158.1}   

Az Úr megmutatta L. testvér és testvérnő esetét is. A világ szeretete annyira elemésztette belőlük az igaz istenfélelmet, annyira elzsibbasztotta az agyukat, hogy az igazság nem bír átalakítón hatni az életükre és jellemükre. A világ szeretete kiölte szívükből a szánakozást, s a mások szükségleteinek figyelembevételét. Ez a lelkület elszigeteli őket Istentől. Fivérem, nővérem, kötelesség vár rátok, hogy kivergődjetek a világ szennye alól. Erős igyekezettel győzzétek le magatokban a világ szeretetét, az önzést, zsugoriságot. Isten népére jelenleg átokként nehezednek e bűnök. Előző lakhelyetekre terelték figyelmemet, ahol …-ba költözésetek előtt éltetek. Már ott magatok felé hajlott a kezetek; akárhányszor csak lehetett, kihasználtátok a kínálkozó alkalmakat. Nemesen lemondó jócselekedeteteket szerettem volna felfedezni életetekben, de nem találtam, mert oly ritkán tesztek ilyet. Olyan sötétséget terjesztettetek, hogy megundorodtak, mind tőletek, mind a hitetektől. Kapzsisággal, és mások rászedésével szégyent hoztatok az igazságra. Segítsen az Úr, hogy mindent átlássatok, és úgy meggyűlöljétek e gonoszságot, amint ő gyűlöli. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat. Istennek nem tetsző az eljárástok, mert az önzés bélyegét viseli magán. Még most is helyteleníti, most is büntetéssel fog meglátogatni, hacsak meg nem szabadultok garasoskodó lelkületetektől, hacsak nem törekedtek megszentelődni az igazság által. A hit, ha nincsenek cselekedetei, magában holt. A hit csak akkor ment meg, ha tettek bizonyítják létezését. Isten elvárja, hogy gazdagodjatok a jótettekben, hogy szívesen és együttérzéssel adakozzatok. Így biztos alapot gyűjthettek a jövőre, és elnyeritek az örök életet. {2T 158.2}   

Az Úr közölte, hogy elnyomjátok, nem fizetitek meg a napszámosokat. Kihasználjátok szorult helyzetüket, a legalacsonyabbra szorítva fizetésüket, ami gyűlöletes az Isten előtt. Jól meg kellett volna fizetnetek a segítséget, az egész összeget, amit megérdemeltek. Isten látja, és tud róla. A szívek vizsgálója ismeri gondolataitokat, szívetek szándékait és céljait. Minden így nyert összeget, ha magatoknak tartjátok, az Úr szét fog szórni a balszerencse és betegség kezével. A világ, a világ; s harmadszor is a világ lebeg a szemetek előtt. Az emberek mentése másodlagos helyre szorult. Jaj, bárcsak az örökkévalóság fényénél láthatnátok, mint tekint Isten az ilyesmire. Bizony megriadnátok. Akkor nem nyugodnátok, míg jóvá nem teszitek tetteiteket. {2T 159.1}   

Az egészség megújulás terén is világosságot nyertetek, mégsem fogadtátok el, nem éltek a szerint. Kielégítitek mohó étvágyatokat, s szomorú leckére tanítjátok fiatokat is, hogy akkor és azt egyen, amikor és amit akar. A világ iránti szeretetetek arra tüzelt, hogy még mindig teljes erővel dolgozzatok. Isten visszavonta kezét és gyöngeségeitekre hagyott. Akkor mindketten a sír szélén tántorogtatok, mégsem tanultatok meg sok mindent, amire Isten tanítani szeretne. Megőriztétek magatokban a világ szeretetét. Nem tettétek félre önző haszonszereteteket, kicsinyes, csalós üzletkötéseiteket. Nem becsültétek meg annak együttérzését, szerető gondoskodását s vigyázó gyöngédségét, aki betegségetekben ápolt titeket. Ha értékeltétek volna őt, a nemes jótékonyság szellemét nyilvánítottátok volna az iránt, aki igaz volt hozzátok, ahelyett, hogy pár fillérrel szúrtátok volna ki a szemét. Pozdorjává töritek a szegények arcát, és igaztalanul bántok velük. „Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja az ő járandóságot, de ugyan szűkölködik.” {2T 159.2}   

Mikor elém tárták e dolgokat, úgy tűnt előttem, hogy az ellenségnek oly hatalma van a világ szeretetével elvakítani az emberek értelmét, hogy hitvalló keresztények is elfeledik, vagy elvesztették az értelmét, hogy Isten él, s hogy angyalai könyvet vezetnek az emberek gyerekeinek cselekedetéről. Hogy minden alávaló tett, minden filléreskedés bekerül a könyvünkbe. Minden napotok az elhanyagolt kötelességek, önzés, csalás, lopás, mások rászedése feljegyzéseinek terhe alatt nyög. A gonoszságok mily rémítő mennyisége gyülemlik össze az ítélet napjára! Mikor Krisztus eljön, „jutalma vele jő, és megfizetése ő előtte.” Mi minden fog ott kiderülni. Milyen arcpirulás lesz az némelyeknek, amikor a történetük lapjai felfedik cselekedeteiket! {2T 160.1}   

„Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei az országnak, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik? Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, és nem ők hurcolnak-e titeket a törvény elé?” „Mi haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit? Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül. És azt mondja neki valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amikre szükségük van a testnek: mi annak a haszna? Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában?” Hihetitek a teljes igazságot, de ha nem ültetitek át életetekbe az elveit, hitvallástok soha meg nem ment. Az ördög is hisz, és reszket. Sőt lázasan tevékenykedik. Tudja, hogy rövid ideje van. Ezért száll le nagy haraggal, hogy a hite szerint szorgalmazza gonosz munkáját. Ám Isten népe nem támasztja alá tettekkel a hitét. Hiszik, hogy bár rövid az idő, mégis oly mohón kapnak a világ kincsein, mintha a világ ezer évig úgy maradna, amint van. {2T 160.2}   

Sokak ösvényére önzés nyomja rá bélyegét. „Akiknek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy testvére szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogyha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteink, ha szívünk nem vádol minket, bizalmunk van az Istenhez. És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek előtte.” {2T 161.1}   

Hámozzátok le magatokról az önzést, s tetteitekkel készüljetek fel, de alaposan, az örökkévalóságra. Tegyétek jóvá a múltat, s ne úgy képviseljétek az igazságot, ahova most költöztetek, mint ahogy előbbi lakhelyeteken. Úgy fényljék világosságtok, hogy az emberek, ha látják jótetteiteket, dicsőítsék mennyei Atyátokat. Álljatok az örök igazság fennkölt magaslatára. Üzleti ügyeiteket pedig szigorúan az Isten szava szerint rendezzétek. {2T 161.2}