IGAZ SZERETET A CSALÁDI KÖRBEN

M. testvér, {2T 411}   

Ádám központnál az Úr közölte, hogy míg a kórházban dolgoztál, nagyon hiányzott belőled az önzetlen lelkület; nem oly benyomást tettél környezetedre, mint kellett volna. Bár szerteragyogtathattad volna világosságodat, mégsem tetted. Gyakran elhanyagoltad kötelességedet a kellemes szórakozás kedvéért. Nem vállaltad a felelősséget. Nem fűlik fogad a nehéz munkához. Szereted a kényelmes életet; a fárasztó munka azonban nincs ínyedre. Ez, testvérem, önzés. Hagytad, hogy a kórház tulajdona Csáki szalmája legyen, mikor kötelességed lett volna gondoskodni róla, hogy rendben tartsák, hogy jobban vigyázzanak és törődjenek vele, mintha a ti tulajdonotok lenne. Megbízhatatlan intéző voltál. Valahányszor kellemes szórakozást engedtél meg magadnak, mint például albajátékot, olyan időt pazaroltál el, amiért fizetést kaptál; ami nem volt a tied. Olyan menthető lenne ez, ha fognád a pénzt, amiért nem dolgoztál meg, és egyszerűen eltulajdonítanád. {2T 411.1}   

Loughborough, Andrews, Aldrich testvérek, s a többiek nem ismertek. Túlbecsültek téged. Nem tudtad becsületesen betölteni a helyet, melyre felfogadtak. Tévedtek, mikor annyira megfizettek, mert nem érdemelted meg fizetésedet. Munkádat is nagyon lassan, piszmogva végezted. Nem viselted szíveden a dolgokat, hogy észre vedd és elvégezd, amit kell, ezért rettentően elhanyagoltál mindent. {2T 411.2}   

Fivérem, távol állsz Istentől, mert visszaeső bűnös vagy. Nincs benned nemes erkölcsi bátorság. Ahelyett, hogy megtagadnád magad, a kívánságaidra hallgatsz. Boldogságot keresve olyan szórakozóhelyekre jársz, melyeket Isten nem helyesel, s ezzel is gyöngíted lelki életedet. Fivérem, sokat kell még tanulnod. Többet eszel, mint amiből a szervezeted jó vért tudna képezni. Bűn a túl sok evés, még ha kifogástalan minőségű is. Sokan azt hiszik, hogy ha nem esznek húst és más egészségtelen ételt, annyit ehetnek az egyszerűbb ételekből, amennyi beléjük fér. Ez azonban tévedés. Sok állítólagos egészségújító nem más, mint nagyevő. Akkora terhet rónak emésztőszerveikre, hogy az emésztés kimeríti szervezetüket. S a szellemi képességet is letöri, mivel a gyomor az agy idegerejét hívja segítségül az emésztéshez. A túl sok evés, még ha egyszerű ételekről van is szó, elzsibbasztja az agy érzékeny idegeit és kimeríti a szervezetet. Károsabb, mint a túl sok munka; a lélek erejét könnyebben kimeríti a féktelen evés, mint a túl sok munka. {2T 412.1}   

Sose terheljük le gyomrunkat annyi étellel, amennyinek az emésztése kifárasztja szervezetünket. Ha többet eszünk, mint amennyit a szervezet jó vérré tud átalakítani, azzal eldugítjuk gépezetünket; mert nem tudja sem vérré, sem izommá felszívni a táplálékot, sőt, a jelenléte leterheli a májat, és beteges levertséget okoz. A gyomor kénytelen túlmunkát végezni, hogy szabaduljon az ételtől. Ezt bágyadtság követi, amit éhségnek értelmeznek, ezért – anélkül, hogy pihenni hagynák a gyomrot a fárasztó túlmunka után, – hogy újra erőre kapjanak, további mértéktelen adag étellel terhelik, újra dolgozni kényszerítik a fáradt gyomrot. Szervezetünk kevesebb táplálást nyer a túl sok ételtől, még ha jó minőségű is, mint szerényebb adagtól, melyet rendszeres időközönként veszünk magunkhoz. {2T 412.2}   

Fivérem, neked ezért tompult el az agyad. Amennyit eszel, ahhoz testi munkát kellene végezned. A testmozgás fontos az emésztéshez, s a test és agy jó karban tartásához. Testgyakorlatra van hát szükséged. Úgy mozogsz, úgy dolgozol, mintha fából lennél, mintha hírét sem hallottad volna a ruganyosságnak. Jó egészségre, testgyakorlásra van szükséged. Ez majd serkenti gondolkodásodat is. Tele hassal nem lenne szabad sem tanulni, sem szellemi, sem nehéz testi munkát végezni, mert megsértjük szervezetünk törvényeit. Közvetlen étkezés után az idegerőnknek nagy leterheltséget kell elviselnie. Az emésztés igénybe veszi az agy erőit; ezért mikor evés után megterheljük agyunkat, vagy testünket, akadályozzuk a jó emésztést. Szervezetünk erejét, melyet az egyik irányban végzett munka vesz igénybe, más munkára szorítják. {2T 413.1}   

Légy mindenben mértékletes. Műveld az értelem magasabb képességeit, akkor kevesebb erőd marad az állati vonások hízlalására. Lehetetlen növekedned a lelkiekben, míg nem uralkodsz tökéletesen az étvágyadon és szenvedélyeiden. Ihletett apostol mondja: „Megsanyargatom testemet, és szolgává teszem; hogy míg másoknak hirdetem az igét, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” {2T 413.2}   

Fivérem, nagyon kérlek, rázd fel magadat, és hagyd, hogy Isten Lelkének munkája mélyebben hasson bensődbe; engedd őt behatolni minden tetted legbenső indítékáig. Elvhűség kell ide; tántoríthatatlan elvhűség, és erőteljes lépések mind lelki, mind ideiglenes ügyekben. Munkádból hiányzik a lelkiismeretes buzgalom. Jaj, hányan nem ütik meg a lelkiség mértékét, mert nem tagadják meg étvágyukat! Ha túl sokat eszünk, agyunk idegereje elzsibbad, csaknem megbénul. Mikor az ilyenek szombaton elmennek az Isten hazába, nem bírják nyitva tartani a szemüket. A legünnepélyesebb felhívások sem képesek felrázni ólomlábon járó, érzéketlen szellemi képességüket. Bár a szív legmélyéről hirdetik nekik ez igazságot; mégsem rázza fel erkölcsi érzékenységüket, mégsem világosítja meg értelmüket. Az ilyenek nem törekednek, hogy mindent Isten dicsőségére tegyenek. {2T 414.1}   

Lehetetlen világos fogalmat alkotnunk az örökkévaló dolgokról, hacsak arra nem szoktatjuk gondolatainkat, hogy emelkedett tárgyakkal foglalkozzanak. Szenvedélyeinket tökéletesen alá kell vetnünk az erkölcsi erőnek. Ha férfiak, ha nők erős hitet és komoly lelkiséget vallanak, s mégsem fékezik meg összes szenvedélyüket, tudom, hogy hamis a hitvallásuk. Isten ezt várja el tőlük. Azért uralkodik közöttünk ekkora lelki sötétség, mert értelmünk megelégszik az alacsony szinttel; mert nem irányul felfelé tiszta, szent, mennyei utakra. {2T 414.2}   

M. testvér, láttam, hogy nem boldog a családi életetek. Mind a feleséged, mind te csalódtatok egymásban. Feleséged nemesebb, kifinomultabb életet remélt találni benned. Azóta is nagyon boldogtalan. Benne pedig jókora adag büszkeség lakik. Anyaági rokonsága, noha természettől lelkiismeretes, mégis kevély és lenéző. Feleségednek is bőven kijutott e vonásokból. Zárkózott a természete. Nehezére esne, ha neki kellene megtenni az első lépést; kimutatni szeretetét. Gyerekesnek és gyöngeségnek tartja, ha férj és feleség között a szeretet külső jeleit látja. Azt gondolja, hogy ha bátorítja a szeretet megnyilvánulásait, arra nem finom, emelkedett szeretetet kap válaszul, hanem alantas szenvedélyt; hogy akkor ezek erősödnének, s nem a tiszta, mély, szent szeretet. {2T 414.3}   

Feleségednek nagyon igyekeznie kell, hogy kitörjön visszahúzódó, méltóságos tartózkodásából, s minden tettével művelje a szerénységet. S ha majd gyakorlattal felébrednek benned a magasabb rendű képességek, akkor jobban megérted, hogy a nők milyen szeretetre tartanak igényt. Akkor majd rájössz, hogy a lélek az alantas, állati szenvedélyek helyett, magasabb rendű, tisztább szeretetre vágyik. Benned eddig a serkentés és gyakorlat által egyre ezek erősödtek. Ha most Isten félelmében szolgává teszed testedet, s igyekszel megfelelni feleséged tiszta, emelkedett szeretetének, akkor kielégíted, amire természettől fogva igényt tart, s amire szüksége van. Fogadd őt szívedbe és becsüld nagyra. {2T 415.1}   

Eddig az volt a szokásod, hogy felfújd magadat, s feleséged fölé kerekedjél. Nem ismered magadat. Fellengzős elképzeléseid vannak vallásos életedről, s az istenes életben elért előrehaladásodról. Az említett dolgok, ahelyett, hogy segítették volna, hátráltatták a feleségedet. Féltett téged. Attól félt, hogy nem ismered fel helyzetedet, és elhamarkodva haladsz. Nem boldog a házasságtok. Nem vagytok egymáshoz valók. Feleségednek félénk, visszahúzódó a természete. Egyáltalán nem ismered őt. Habozik és fél megmozdulni, mert attól tart, hogy ő is elhamarkodná a dolgokat. Önbizalomra van szüksége; ezért ápolnia kell magában az önállóságot. {2T 415.2}   

M. testvér, nem törekszel megnyerni feleséged bizalmát. Nem vagy előzékeny hozzá, és nem tanúsítasz szeretetteljes tiszteletet iránta. Néha ugyan kimutatod szeretetedet, de ez csak önző szeretet. A szeretet nem elv benned. Nem mélyre nyúló, mindent mozgató erő. Nem önzetlen. Nem olyan, mely arra ösztönözne, hogy mindig figyelmes legyél, hogy ne rohannál el otthonról, hanem feleségeddel maradj, amennyit tudsz, bebizonyítva neki, hogy jobban kedveled őt bárki más társaságánál. Eddig csak szórakozásoddal törődtél, őt meg otthon hagytad magában, gyakran szomorúan. Már akkor így viselkedtél, mikor ide költöztetek, itt pedig folytattad, bár az alkalom vagy ürügy hiánya miatt kevésbé. {2T 415.3}   

Feleséged el nem árulná, hogy észrevette hiányosságaidat, mert fél tőled. Ha igazán szeretnéd úgy, amint elvárja, akkor szeretetedre visszhangot találtál volna. Nagyon hűvös és merev vagy hozzá. Olykor kimutatod szeretetedet, mégsem támasztasz viszont szeretetet, mert nem vagy hozzá előzékeny és figyelmes. Nem tanúsítottál szeretetet iránta – nem gondoltál boldogságával. Sokszor megengedettnek tartod, hogy szórakozásod után csellengj, tekintet nélkül arra, hogy feleségednek mihez lenne kedve, tekintet nélkül boldogságára. {2T 416.1}   

Komoly érték az igaz, tiszta szeretet, mert mennyei légkört teremt. Mély az, és tartós. Nem egy-egy lobbanásban nyilvánul meg. A szeretet nem önző szenvedély, hanem gyümölcsöt terem. Lankadatlan igyekezetet olt beléd, hogy boldoggá tedd feleségedet. Ha ez a szeretet él benned, magától értetődő lesz, hogy erre törekedj. S akkor nem rí le róla, hogy erőltetett. Ha sétálni mész, ha összejövetelre igyekszel, olyan természetes lesz neked, mint a lélegzetvétel, hogy a feleségedet válaszd útitársadul; sőt, törekedni fogsz, hogy jól érezze magát veled. Azt hiszed, hogy feleséged sekélyesebb lelki életet él, mint te. Mégis azt láttam, hogy Isten elégedettebb volt a lelki haladásával, mint veled. Nem vagy méltó feleségedhez. Túl jó ő neked. Törékeny virág; gyöngéden kellene bánnod vele. Őszintén törekszik teljesíteni Isten akaratát. Mégis büszke a lelkülete, másrészt félénk, fél a szemrehányástól. Az a halála, ha szóbeszéd tárgya lesz. Szeresd, tiszteld és ápold őt, amint menyegződön megígérted. Akkor majd kibújik csigaházából, ami természet szerint a lakhelye. {2T 416.2}   

Csak hozza a férj felesége tudtára, hogy nagyra becsüli, nemcsak mert hasznos és kellemes a házában, hanem mert lényének része, a feleség viszonozni fogja szeretetét, s visszatükrözi a rá árasztott gyöngédséget. Feleséged legyen őszinte figyelmességed rendkívüli tárgya. Mikor úgy gondolkodsz, amint Isten szeretné, elveszettnek érzed magad feleséged nélkül. Bár úgy véled, hogy nem sokat ér a hite, az övé mégis hamarább feleletet nyer, mint a tied. {2T 416.3}   

M. testvér, nem érted meg feleséged szívét. Nem érvelsz az októl az okozatig. Tudod, hogy feleséged nem olyan vidám és boldog, amilyennek látni szeretnéd, mégsem kutatod az okát. Nem teszed nagyító alá viselkedésedet, hogy észrevedd, ha benned a hiba. Szeresd feleségedet, mert éhezi a mély, igaz, felemelő szeretetet. Nyújts neki kézzelfogható bizonyítékot, hogy nagyra becsülöd. Viszonzod gondoskodását, és azt, hogy törődik kényelmeddel. Mindig kérd ki véleményét és jóváhagyását arra, amit teszel. Tartsd tiszteletben véleményét. Ne képzeld, hogy mindent tudsz, amit tudni érdemes. {2T 417.1}   

A ház, ahol szeretet él, szeretet jut kifejezésre szavakban, pillantásokban s tettekben, olyan hely, ahol az angyalok szeretnek tartózkodni, s világosság sugaraival szentelni meg életüket. Az ily helyen a szerény házi kötelességek külön bájt öltenek magukra. Ilyen körülmények között az élet egyetlen kötelessége sem esne feleséged nehezére. Vidáman végezné azokat, s olyan lenne környezetének, mint a napsugár; azon felül dallamot fakasztana az Úr szívéből. Pedig szegény most azt hiszi, hogy nem szívből szereted, mert okot adtál erre. Bár eleget teszel családfői kötelességeidnek, mégis vannak hibáid. Mélységesen hiányzik a szívedből a szeretetnek az a légköre, mely nyájas figyelmességekre vezet. A szeretetnek ott kellene lángolnia a pillantásban és modorban, ki kellene csendülnie a hanghordozásból. {2T 417.2}   

Feleséged nem meri kitárni előtted a szívét; mert amelyik pillanatban más a véleménye, rögtön nekitámadsz. Oly lehengerlőn szólsz, hogy árva szót sem mer felelni rá. Nem egy a szívetek. Felette állónak tartod magadat, s úgy viselkedsz, mintha nem lenne lényeges a nézete, a véleménye. Sokkal fejlettebbnek tekinted lelki haladásodat, mint az övét. Fivérem, nem ismered magadat. Isten a szívet nézi, nem a szavakat, nem a hitvallást. Őnála külső nem esik latba, mint az embereknél. Isten előtt az alázatos szív, és a megtört lélek kedves. Megváltónk jól ismeri valamennyiünk belső csatáit. Nem látszat szerint ítél, hanem igazságosan. {2T 418.1}   

Önfejű vagy. Mikor állást foglalsz, nem mérlegeled eléggé a dolgot, nem fontolod meg, hogy mi lesz nézeteid következménye, s függetlenkedőn beleszövöd ezeket imáidba és beszélgetéseidbe, holott jól, tudod, hogy feleséged nem osztja nézeteidet. Ahelyett, hogy tiszteletben tartanád érzéseit, s férfiasan, tapintatosan elkerülnéd a tárgyakat, melyek felől különbözik a véleményetek, egyre pengeted nézeteidet, tekintet nélkül bárkire. Szerinted senkinek sincs joga más nézetet vallani. Ezek nem a keresztény fa gyümölcsei. {2T 418.2}   

N. testvérnő esetében nem helyes megvilágításban láttad az ügyet. Ha a te és mások imájára gyógyult volna meg, ez több mint kettőtök vagy hármatok romlásának bizonyult volna. Bölcs Istenünk előre látta a kimenetelt, mert olvasni tud a szívek indítékaiban és szándékaiban. {2T 418.3}   

Feleségednek olyan joga van véleményéhez, mint neked a tiedhez. A házasság nem semmisíti meg az egyéniséget. Egyéni felelősség nyugszik rajta is. Nem önthetsz tiszta vizet a pohárba, míg el nem távolítod előle az akadályokat, s a hosszútűrés szeretetteljesebb, krisztusibb lelkületét nem tanúsítod iránta; míg másokat is olyan megvilágításban nem látsz, amilyenben te szeretnél látszani. Nem tanultad meg, hogy „semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségvágyból, hanem alázatosan egymást különbnek tartván ti magatoknál”. „Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” „Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok.” {2T 418.4}   

AZ ÖSSZEJÖVETELEK LEVEZETÉSE

Az Úr közölte, M. testvér, hogy mélyenszántó benső munkát kell érted végezni, mielőtt olyan hatással lennél a gyülekezetben, mely helyesbítené tévedéseiket vagy nevelné őket. Nem rendelkezel azzal az alázatos szellemmel, mely elérné Isten népe szívét. Kevély vagy. Vedd szemügyre hát indítékaidat és tetteidet, hogy meglásd, vajon kizárólag Isten dicsőségére törekszel-e. Sem O. testvér, sem te nem vagytok elég alkalmasak megfelelni az ifjúság és általában a gyülekezet szükségleteinek. Nem alázkodtok meg az őszinte odaadásig, hogy tudjátok, mint segíthetnétek nekik a legjobban. Nem tesz jót nektek, hogy O. testvérrel felmentek a szószékre, a gyülekezet elé. Mikor ezt a helyet foglaljátok el, azt hiszitek, hogy a helyzethez illően kellene szólni vagy tenni valamit. Ahelyett, hogy a helyeteken felállva szólnátok néhány odaillő szót, a dobogóra fellépve gyakran hosszúlére eresztve fejtegettek valamit, ami csak árt az összejövetel szellemének. Sokan alig várják, hogy leüljetek. Ha vidéken lennétek, ahol csak kevesen szólnak hozzá, hosszas hozzászólástok helyénvalóbb lenne. {2T 419.1}   

Nagyszerű munka az Úr műve, és bölcs emberekre van benne szükség. Olyan férfiakra, akik alkalmazkodni tudnak a gyülekezet szükségleteihez. Ha segíteni kívánsz az embereknek, ne ülj magas lóra, hanem le, soraik közé. Ez O. testvér legsúlyosabb hibája. Túl merev. Nem természetes neki, hogy közvetlenül szóljon. Nem érvel az októl az okozatig. Nem nyeri meg az emberek szeretetét. Nem száll le a gyermekek szellemi színvonalára, nem szól hozzájuk megnyerő szeretettel, ami megtalálná az utat a kicsinyek szívéhez. Feláll és nagy okosan papol a gyerekeknek; de nem tesz nekik jót vele. Legtöbbnyire hosszan és fárasztón beszél. Néha, ha a negyedét mondaná, sokkal jobban tudna hatni a gondolkodásra. {2T 419.2}   

A gyermekek tanítói kerüljék az untató beszédet. A rövid és velős szó jó benyomást tesz. Ha sok a mondanivalónk, szóljunk inkább többször, de keveset. Néhány nyomós szó egyszer és másszor, jobb eredményt ér el, mintha mindent egyszerre tálalnánk ki. A hosszas beszéd kifárasztja a gyermekek nyiladozó értelmét. Hosszúra nyúló tésztátok meggyűlölteti velük a lelki tanításokat, amint a túl sok evés is megterheli a gyomrot, elrontja az étvágyat, olykor még az evést is meggyűlölteti. A szószaporítás megöli az emberek agyát. Ha az emberekért, különösen pedig az ifjakért fáradozunk, tegyük azt sort sor után, elvet elv után, itt is kicsit, ott is kicsit. Hagyjatok nekik időt, hogy megemésszék a hallottakat. A gyermekeket a menny felé kell vonnunk, de nem hajókötélen, hanem a gyöngédség selyemszálával. {2T 420.1}   

Battle Creek, Michigan, {2T 420}   

1868. október 2. {2T 420}