ELSŐSZÜLÖTTSÉG ÁRÚBA BOCSÁTÁSA

Kedves D. testvér! {2T 37}   

Jó ideje írni akarok neked, de annyira lekötött, s annyira kifárasztott minket a munkánk, hogy nem volt időm, se erőm az írásra. A legutóbbi látomásban az Úr feltárta előttem ügyedet. Válságos volt ott az állapotod. Ismerted ugyan az igazságot, megértetted kötelességedet, s boldog voltál az igazság fényében. De mert akadályozott világi céljaid elérésében, már-már feláldoztad kényelmednek mind az igazságot, mind kötelességedet. Jelen anyagi előnyödre rögzítetted tekintetedet, a dicsőség örök mértékét meg szem elől veszítetted. Készen álltál kimondhatatlan áldozatot hozni a világi haszon kilátásáért. Azon a ponton voltál, hogy tálnyi lencséért eladd elsőszülöttségi jogodat. Ha a világi nyereség kedvéért fordítottál volna hátat az igazságnak, akkor ezt nem tudatlanságból tetted volna, hanem szántszándékkal bűnöztél volna. {2T 37.3}   

Ézsau ellenállhatatlanul megkívánta kedvenc ételét, s étvágya ki-elégítésének lökte áldozatul elsőszülöttségi jogát. Lecsillapítva szertelen étvágyát, belátta dőreségét, mégsem volt szívében elég hely bűnbánatra, bár buzgón és sírva kereste. Sokan járnak az ő nyomában. Ézsau azokat képviseli, akiknek rendkívüli, értékes áldás lenne elérhető – halhatatlan örökség, oly soha véget nem érő élet, mely a teremtő Isten életéhez fogható; mérhetetlen boldogság s a dicsőség örök mértéke – de akik annyi ideje dédelgetik étvágyaikat, szenvedélyeiket és hajlamaikat, hogy elgyöngül bennük a képesség, felismerni és megbecsülni az örökkévaló dolgok értékét. {2T 38.1}   

Ézsau nagyon kedvelt bizonyos ételt, s annyi ideje mindig kielégítette étvágyát, hogy szükségesnek sem tartotta lemondani e csábító, ínycsiklandozó eledelről. Annyit gondolt e csemegéjére, anélkül, hogy határt szabott volna étvágyának, amíg az étvágy hatalma elsöpört minden más szempontot, amíg teljesen el nem uralkodott rajta; míg azt nem képzelte, hogy elviselhetetlen ínséget szenvedne, sőt meg is halna, ha nem engedné át magát kedvenc csemegéje élvezetének. Minél többet forgatta fejében, annál ellenállhatatlanabb lett az étvágya, míg elsőszülöttségi joga, mely, noha szent volt, el nem veszítette értékét és szentségét. Azt gondolta, hogy ha most el is adja, később könnyűszerrel visszavásárolhatja. Elcserélte hát kedvenc ételéért, azzal nyugtatva meg magát, hogy ha akarja, eladhatja, ha meg úgy tetszik, visszaválthatja. De amikor vissza akarta vásárolni, sokkal magasabb áron sem kapta vissza. Akkor már keserűen megbánta elhamarkodott lépését, dőreségét, esztelenségét. Most már minden oldalról fontolóra vette az ügyet. Gondterhelten és könnyek között vágyott a bűnbánatra, de mindhiába. Előzőleg megvetette az áldást, s később az Úr örökre visszavonta tőle. Te is azt képzeled, hogy ha most fel is áldozod az igazságot, és a nyílt bűn és engedetlenség pályájára lépsz, akkor sem vetnél félre minden korlátozást, akkor sem válnál vakmerővé. S ha csalódsz a világi nyereség reményeiben, akkor mindig újra az igazsághoz fordulhatsz, újra az örök élet várományosa lehetsz. Ezzel azonban magadat csalod. Ha feláldoznád az igazságot világi haszonért, az az örök életed árán lenne. {2T 38.2}   

A lakoma példázatában Üdvözítőnk arra mutat, hogy sokan választják majd helyette a világot, s ezért elvesztik a mennyet. A példázatban szereplők megvetették az Üdvözítő meghívását. Noha ő vállalta a vesződséget és a kötelességet, hogy hallatlan áldozattal mindent előkészítsen. Azután szétküldte a meghívásokat. „Mindnyájan egyenlőképpen kezdték magukat mentegetni. Az első mondta neki: Szántóföldet vettem és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam: kérlek téged, ments ki! A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek.” Az Úr ekkor elfordult a gazdag, világszerelmese emberektől, kiknek a föld, az iga ökör, a feleség annyira becses volt, hogy többet ért nekik, mintha elfogadták volna a kegyelmes – jóságos – meghívást, melyet ő küldött nekik, hogy vennének részt lakomáján. A gazda megharagudott, s elfordult azoktól, akik így megbántották, akik ennyire lebecsülték felajánlott ajándékát. Majd azokat hívta meg, akik nem oly tehetősek, akiknek se földjük, se házuk, hanem nincstelenek s éhesek; a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat, akik nagyra becsülik a nyújtott lakomát, s akik szívből, színlelés-mentes szeretettel és odaadással hálásak lesznek a Mesternek. {2T 39.1}   

De még mindig van férőhely. „Akkor monda az úr az ő szolgájának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.” Isten elvetette e csoportot, mert lekicsinyelték a meghívást. Az Úr kijelentette Élinek: „Akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, de akik engem megutálnak, megutáltatnak.” Krisztus mondja: „Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” Isten nem hagy gúnyt űzni magából. Ha a világossággal rendelkezők elvetik, vagy nem követik azt, akkor az sötétségnek bizonyul számukra. {2T 40.1}   

Isten szeretett Fia irdatlan áldozatot hozott, hogy hatalmában álljon megmenteni a bukott embert, sőt, jobbjára emelni, a világ örökösévé tenni, megadni neki a dicsőség örök mértékét. Nyelv ki nem fejezheti a halhatatlan örökség értékét. Az Isten Fia által felajánlott dicsőség, gazdagság megtiszteltetés annyira végtelenül értékes, hogy sem az emberek, de még az angyalok sem tudnak fogalmat alkotni értékéről, kitűnőségéről és dicsőségéről. Ha az ember, aki bűnbe süllyedt, és züllött volta dacára, elutasítja e mennyei javakat, ha nem hajlandó engedelmes életet élni, ha lábbal tapossa a könyörület kegyelmes hívását, s helyette a föld semmitmondó dolgait választja, csak mert kézzelfoghatók, mert pillanatnyi kielégülést nyújtanak, ha azt választja, hogy a bűn útját járja, Jézus valóra váltja a példázat fenyegetését. Az ilyenek nem ízlelik meg dicsőségét, hanem másokra ruházza át a meghívást. {2T 40.2}   

Akik kifogásokkal hozakodnak elő, csak hogy folytatni tudják bűnös életüket; akik a világhoz szabják magukat, azokat bálványaikra hagyja. Eljön a nap, mikor már nem akarják kimenteni magukat, mikor senki sem keres kibúvót a meghívás alól. Amikor Krisztus eljön a maga és az Atya dicsőségében, s vele mind a mennyei angyalok, amikor a menny serege diadal-kiáltásokkal kísérik őt, s a legelragadóbb zene üti meg az emberek fülét, akkor mindenki teljes figyelmével az eseményeken csügg. Akkor egyetlen közönyös szemlélő sem lesz. Akkor már nem merülnek számítgatásokba. A zsugori aranykupacai, amin a szemét hizlalta, nem lesznek többé vonzók. A föld rátarti emberei undorodva fordulnak el palotáiktól, melyek bálványaik voltak. Senki se hivatkozik földjére, ökrére, menyecske feleségére, mentegetve magát az alól, hogy neki is része legyen a dicsőségben, mely akkor a megdöbbent világra robban. Akkor már mindenki részesülni szeretne belőle; mégis tudni fogják, hogy nem részesülhetnek. {2T 41.1}   

Buzgó, gyötrődő imában kérik majd Istent, hogy ne mellőzze el őket. Az uralkodók, a világ hatalmasai, a főemberek, a kevélyek, a zsugoriak, együtt hajtanak térdet a kimondhatatlan szomorúság, kilátástalanság és bánat súlya alatt. Szívet tépő könyörgés szakad majd ajkukról: kegyelem, kegyelem! Ments meg bennünket a megbántott Isten haragjától. Borzalmasan jól érthető, szigorú, fenséges hang felel majd nekik: „Amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, mikor kezemet nyújtottam; semmibe vettétek minden tanácsomat, s feddésemmel mit sem törődtetek. Ezért most én is nevetek bajotokon; gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés.” {2T 41.2}   

A királyok, nemesek, hatalmasok és szegények, s a pénz szerelmesei együtt zokognak majd nagy keservesen. Akik jólétük idején megvetették Krisztust és a nyomdokaiban járó szegényeket, – akik nem szálltak volna le magas paripájukról, hogy meghajoljanak Krisztus előtt – akik gyűlölték megvetett keresztjét, azok most mind arcra borulnak a föld porában. Nagyságuk szertefoszlott, s most habozás nélkül borulnak a földre, a szentek lábához. Akkor értik meg rémült keserűséggel, hogy tetteik gyümölcsét eszik, hogy azzal laknak jól, amit ők terveltek. Hisz eddig a mellüket verték, hogy ők a nagy okosok; hátat fordítottak a magasztos, örök jutalomnak; földi nyereség kedvéért félrelökték a menny hívásait. A világ csillogása bűvölte el őket, holott nagy, hirdetett okosságuk csupán bolonddá tette őket. Nagyra voltak világi gazdagságukkal, mintha csak földi előnyeik oly értékesek lennének, hogy beajánlhatnák őket Isten kegyeibe, hogy biztosítsák nekik a mennyet {2T 41.3}   

A föld bolondjai között hatalomnak számított a pénz. Pénz volt az istenük. Mégis épp gazdagságuk pusztítja el őket. Bolonddá lettek Isten és angyalai szemében, még ha a világi gondolkodású ember okosnak tartotta is őket. Híres okosságuk most csupa dőreség, vagyonuk pedig végveszedelmük okozója. Majd újra felharsan a félelmetes, szívet tépő gyötrelem sikolya: „Mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mireánk, és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi széken ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” Barlangokban keresnének búvóhelyet, de nincs hova elrejtőzniük. {2T 42.1}   

Szeretett testvérem, előtted az élet, előtted a halál. Jól tudod, miért tétova a lépésed; mért nem tartasz ki bátran, szilárdan? Mert erőszakot követtél el lelkiismereteden. Nem mindig vagy becsületes az üzleti életben. E ponton kötelesség vár rád. Már apád helytelen megvilágításban látta az üzletkötés elveit. Te is olyan szemmel nézed ezt, mint a világiak, nem, ahogy Isten látja. „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Így teszel-e? „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ha ennek engedelmeskedünk, előkészítjük szívünket, hogy engedelmeskedjünk a második parancsnak, mely hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Ez a két szeretetszöveg felöleli a teljes tízparancsolatot. Az első szeretet-szöveg magába foglalja az első négyet, ami az ember Teremtője iránti kötelességét ecseteli. A másikban benne rejlik az utolsó hat parancs, ami az embernek ember iránti kötelességét határozza meg. E két parancson függ az egész törvény és a próféták. Ez a két kar tartja fenn mind a tíz parancsot, az előbbi a négyet, s a második a hatot. Mindkettőnek, mind a tíznek szigorúan engedelmeskednünk kell. {2T 42.2}   

„Ha be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” Nagyon sokan, bár Krisztus tanítványainak vallják magukat, látszólag békésen élnek, sőt, becsületes, istenfélő embereknek tartják őket. Holott pestisfekély rejtőzik bennük, ami beszennyezi egész jellemüket, s aláássa vallásos életüket. „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E parancs megtiltja, hogy kihasználjuk embertársainkat, hogy haszonra tegyünk szert. Tilos bármiben ártani embertársunknak. Nem szabad a világiak szempontját vennünk alapul. Mindenben bánjunk úgy embertársainkkal, amint szeretnénk, hogy velük bánjanak. Olyan szabály ez, melyhez a gyakorlati életben feltétlenül tartanunk kell magunkat. Szó szerint kell engedelmeskednünk az Isten törvényének. Az embertársainkhoz fűző minden kapcsolatban, akár hívők, akar hitetlenek, tartsuk magunkat ehhez a szabályhoz: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” {2T 43.1}   

Sokan, noha kereszténynek vallják magukat, e ponton mégsem ütik meg Isten mértékét. Mikor lemérik őket a szenthely mérlegén, híjával találják őket. Kedves fivérem! „Menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr. És tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, és lesztek fiaimmá és lányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” Mily csodás ígéret ez! Mégis feledjük, hogy a parancs iránti engedelmességünktől függ. Isten most felszólít téged, hogy válj ki a világból! Ne kövesd tetteiket; semmiben se szabd magad viselkedésükhöz. „Hanem változzatok el elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” {2T 43.2}   

Az Úr felszólít, hogy különüljünk el a világtól. Engedelmeskedsz-e? Eltávozol-e közülük, elválsz-e tőlük, s más leszel-e, mint ők? „Mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?” Lehetetlenség, hogy a világiak közé keveredj, hogy átvedd a szellemüket, kövesd a példájukat, s ugyanakkor Isten gyermeke maradj. A mindenség Alkotója szól hozzád szerető atyaként. Ha visszavonod szeretetedet a világtól, ha mentes maradsz a szennyezésüktől, ha elmenekülsz a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon, akkor Isten lesz atyád. Befogad családjába, te meg örököse leszel. A világ helyett – engedelmes életért cserébe – neked adja az országot az egész ég alatt. A dicsőség örök mértékében részesít, és oly életben, mely az örökkévalóságig tart. {2T 44.1}   

Mennyei Atyád a királyi család tagjává akar tenni, hogy legszebb és legnagyobb horderejű ígéretei révén az isteni természet részesévé legyél, és elmenekülj a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. Minél inkább magadra öltöd a tiszta, bűntelen angyalok, és Krisztusnak, Üdvözítődnek természetét, annál szembeszökőbben viseled majd az Isten pecsétjét, s annál inkább elhalványul benned a világhoz való hasonlóság. A világ és Krisztus két ellentét, mivel a világ nem is akar egységre lépni Krisztussal. Ezért a világ Krisztus követőivel is szemben áll. Üdvözítőnk azt mondta imájában: „Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.” {2T 44.2}   

Magasztos hivatás a tied. Dicsőítsd hát meg Istent mind testedben, mind lelkedben, mert mindkettő az övé. Ne szabd magadat másokhoz. Isten szava csalhatatlan mértéket, hibátlan mintát állít eléd. Húzódozol, borzadsz a kereszttől. Kényelmetlen alkalmatosság is az, hogy hordozzuk. Sőt, mivel szégyen és gyalázat árnyékolja, messzire elkerülöd. Valósítsd meg az egészségügyi megújulást is az életedben. Tagadd meg magad, s úgy egyél és igyál, hogy Istent dicsőítsd vele. Tartózkodj a test kívánságaitól, melyek a lélek ellen küzdenek. Légy mindenben mértékletes. Ez az egyik kereszt, amelytől húzódozol. Korlátozd magad az egyszerű étrendre, mely a lehető legegészségesebben tart. Ez egyik kötelességed. Ha olyan magasztosan éltél volna, mint amilyen világosságot a menny kegyesen utadra vetített, sok szenvedést megelőztél volna a családodban. A te viselkedésed zúdította rátok az elkerülhetetlen következményt. Míg tovább haladsz utadon, Isten nem teszi be lábát családodba, nem hoz rendkívüli áldást hozzátok, nem tesz csodát, hogy megmentse családodat a szenvedéstől. A hústalan, bors-, zsír- és olajmentes étrend áldásnak bizonyulna számotokra, s feleségedet is sok szenvedéstől, bánattól, csüggedéstől óvná meg. {2T 45.1}   

Nem azt az utat járod, mely biztosítaná Isten áldását. Ha áldására vágysz, s hogy az Úr jelen legyen a családi körödben, akkor engedelmeskedned kell neki, akaratát cselekedned, tekintet nélkül a veszteségekre, nyereségekre, vagy élvezeteidre. Ne kívánságaidra hallgass, se a világiakra, akik nem ismerik Istent, és nem is törekednek dicsőíteni őt. Ha Isten ellen szegülsz, ő is ellened szegül majd. Ha más isteneid vannak, melyeket az Úr fölé helyezel, akkor szíved elfordul az egy igaz, élő Isten szolgálatától, aki elvárja, hogy teljes szívvel, osztatlan szeretettel szolgáid. Isten a teljes szívet követeli, teljes lelket, teljes elmédet és minden erődet. Semmit sem fogad el, ami ennél kevesebb. Nem ad engedélyt, hogy kétfelé oszd magad. Nem fogad el félszívvel végzett megtérést. {2T 45.2}   

Az Istennek tetsző szolgálat végzéséhez pontosan tudnod kell, mit vár el tőled az Úr. Élj a legegyszerűbb és legegyszerűbben elkészített ételekkel, hogy agyad érzékeny idegei el ne gyöngüljenek, el ne fásuljanak, meg ne bénuljanak, lehetetlenné téve, hogy felismerd, ami szent, hogy felfogd az elfedezés értékét, Krisztus tisztító vérét pedig, mint felbecsülhetetlen értéket. „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos. Hanem megsanyargatom testemet, és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.” {2T 46.1}   

Ha akadnak, akik babérkoszorúért, vagy hervadó koronáért megtartóztató életet élnek minden tekintetben, mennyivel inkább lemondónak kell lennie annak, aki vallja, hogy nemcsak a hervadhatatlan dicsőség koronájára tör, hanem olyan életre, amely addig tart, amíg az Úr trónja fennáll; olyan gazdagságra, mely örökkévaló, olyan megtiszteltetésre, mely elpusztíthatatlan – a dicsőség örök mértékére. E serkentő előnyök, melyeket az Úr a keresztény futásban résztvevők elé tár, vezessék őket a lemondásra, és a minden tekintetben megtartóztató életre, hogy kordában tudják tartani állati vonásaikat, fegyelmezzék testüket, uralkodjanak étvágyukon, érzéki szenvedélyeiken, indulataikon. Akkor az isteni természet részesei lehetnek, s elmenekülhetnek a romlottságtól, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világban. {2T 46.2}   

Ha a megígért, túláradón értékes és dicső jutalom nem késztet, hogy ne vállaljunk jókedvvel súlyosabb nélkülözéseket, s ne viseljünk el terhesebb lemondásokat, mint amit világi emberek zokszó nélkül vállalnak, holott ők csupán a föld jelentéktelen dolgaira vágynak, hervadó babérfa, ami néhány világi tiszteletét vívja ki, de sokkal többnek csak gyűlöletét, akkor nem vagyunk méltók az örök életre. Nekünk annyival túl kell szárnyalnunk a buzgalom, szívósság, bátorság, erőfeszítés, lemondás és áldozathozatal területen megnyilvánuló lelkiismeretességünkben és komolyságunkban a más vállalkozásban résztvevőket, mint amennyivel az övéknél magasztosabb érték elnyerésére törekszünk. A kincs, mely után futunk, hervadhatatlan, örök, halhatatlan, és mindenképpen dicső. Amely után a világiak futnak, az egyetlen napig marad meg. Olyan halványuló, hervadó, tovasurranó, akár a hajnal köde. {2T 46.3}   

Vedd, ó vedd magadra a keresztet, D. testvér. Mikor felemeled, ámulva veszed észre, hogy az emel és támogat téged. A bajban, nélkülözésben és bánatban az lesz erőd és támaszod. Meglátod, hogy könyörülettel, szánakozással, együttérzéssel és kimondhatatlan szeretettel van tele. A halhatatlanság ígéretének fog bizonyulni számodra. Bárcsak elmondhatnád Pál apostollal: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszítetett a világ, s én is a világnak.” {2T 47.1}   

Az Úr Lelke jó ideje küzd feleségeddel. Ha mindent Istennek adnál át, feleségednek is lenne ereje, hogy igaz életet törekedjék élni. De ha az igazságtól elfordulást választod, akkor nem egyedül fogsz elbukni. Nemcsak a magad üdvösségét veszíted el, hanem másokat is letérítesz az útról, és emberek vére tapad a ruhádhoz. Ha ragaszkodtál volna becsületességedhez, anyád, E. fivéred, s valaki, aki most a sir szélén áll, mind örvendezhetnének Isten Lelke vigasztalásának, és mélyen gyökereznének az igazságban. Sose feledd, hogy felelősek vagyunk a környezetükre tett benyomásokért. Hatásunkkal vagy Krisztussal gyűjtünk, vagy szétszórunk. Vagy előbbre segítjük az embereket a megszentelődés keskeny ösvényén, vagy hátráltatjuk őket, botlás kövei vagyunk számukra, eltérítve őket az útról. Neked, tisztelt testvérem, nincs vesztegetni való időd. Igyekezz lelkiismeretesen jóvátenni az elmulasztottakat, hisz gonosz időket élünk. Választott barátaid csak akadályoznak. Ezért távozz közülük, és válj el tőlük. Közeledj Istenhez, közeledj népéhez. Gondolatod és szereteted összpontosuljon Krisztusra és követőire. Azokat szeresd legjobban, akik mindenek felett Krisztust szeretik. Szakíts azokkal, akik nem szeretik Istent és az igazságot. Mert hogyan is férhetne össze a világosság a sötétséggel? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? {2T 47.2}   

Veszély fenyeget, hogy hajótörést szenved a hited. Mind arra az erőre szükséged van, melyet Isten népétől nyerhetsz; akiknek van reménye, bátorsága, hite. Nehogy elhanyagold az imát, a titkos imádságot. Légy állhatatos a könyörgésben, ápold magadban az igaz odaadás lelkületét. Anyagi ügyeidben is kötelesség vár rád. Nem tudom, hogy mi, de valami nincs rendjén. Vedd ezeket gondosan szemügyre. Tetteinkkel az örökkévalóság számára építünk. A szenthely mérlegén fogják lemérni minden cselekedetünket, minden szavunkat. Jóságos és részre nem hajló Isten dönt ügyünkben, életünk minden dolga felett. Aki kicsinyben megbízható, megbízható a nagyban is. Aki pedig hűtlen a kicsiben, a nagyban is hűtlen. {2T 48.1}   

Semminek se hagyd, hogy akadályozza előhaladásodat az örök élet útján. Örök javad forog kockán. Alapos változást kell elérned magadban. Teljesen meg kell térned, máskülönben elveszíted a mennyet. Jézus most még felszólít, hogy őt tedd erőddé, támaszoddá. Jelen segítség lesz ő minden szükségedben. Az lesz neked, ami a magas szikla árnyéka a szomjas földön. Ne arra törj minden áron, hogy a világon érvényesülj, hanem az aggasszon, miként biztosítsd a jobb világot; az, hogy mit kell tenned, hogy üdvözülj. Ha magadat megmented, másokat is megmentesz. Ha szilárdan megragadod az igazságot és Isten trónját, másoknak is segítesz, hogy Isten ígéreteire és örök trónjára rögzítsék reszketeg hitüket. El kell jutnod a pontra, ahonnan többre becsülöd az üdvösséget, mint a világi nyereséget. Ahonnan Krisztus megnyerésén kívül mindent veszteségnek tartasz. Teljesen oda kell szentelődnöd, Isten nem tűr meg fenntartásokat, nem fogad el félszívvel hozott áldozatot. Egyetlen bálványt sem tarthatsz meg. Feltétlenül halj meg az önzésnek és a világnak. Naponta újonnan szenteld magadat Istennek. Az örök élet nagyon megéri az élethosszig tartó, szívós, fáradhatatlan igyekezetet. {2T 48.2}   

Isten tudtomra adta, hogy fivéred jó ideje meggyőződött az igazságról, de egyes benyomások visszatartották. Eddig felesége akadályozta őt, hogy kövesse meggyőződését. Most, lesújtottságában felesége is keresni kezdte, és meg is találta az Urat. Azóta aggódik férjéért; hogy ő is fogadná el az igazságot. Megbánta már, hogy ellene volt, hogy büszkesége és világ iránti szeretete annyi időn át visszatartotta férjét, hogy elfogadja az igazságot. Felesége, mint nyugalmat kereső, de nem találó, fáradt gyermek, végül eleget tett a meghívásnak: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket.” Megfáradtan, megterhelten keresni kezdte az Urat. Bűnbánattal, megalázkodással és komoly imával a terhek mindenható hordozójára hárította terhét, s benne nyugalmat talált. Meggyőződött, hogy megalázkodása és őszinte bűnbánata elfogadásra talált Istennél, s hogy Krisztus kedvéért megbocsátotta neki bűneit. {2T 49.1}   

D. testvér, az Úr közölte, hogy kevés időd maradt a tevékenykedésre. Végezz hát lelkiismeretes munkát, hozd be az elveszett időt. Üzleti ügyeidben egyetlen folt se éktelenkedjék keresztény jellemeden. Őrizd meg magadat tisztán a világtól, Virrassz és imádkozzál, hogy kísértésbe ne ess. Lehet, hogy a kísértés vesz körül, mégsem elkerülhetetlen, hogy eless. Krisztus erőt tud adni, hogy tisztán helytállj a romlott kor szennye közepette. „Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a bűnös kívánság által uralkodik a világon.” Rögzítsd hát tekintetedet Krisztusra, isteni példaképünkre. Kövesd kifogástalan életét, akkor részed lesz dicsőségében; vele öröklöd a világ megalapítása óta számodra készített országot. {2T 49.2}   

***** {2T 50}