A FÉRJ ÉS FELESÉG KÖTELESSÉGEI

R. testvér. {2T 296}   

Múlt júniusban, az Úr látomásban tárta elém esetedet. De sokrétű munkám annyira lekötött, hogy nem maradt időm egyéneknek írni, akik ügyét tudtomra adta. Most végre meg szeretném írni, amit írnom kell, még mielőtt bármi fülembe jutna felőletek, mert akkor az ellenfél kétségeket sugallhatna. {2T 296.3}   

Felhívta figyelmemet életed előbbi szakaszára. Közölte, hogy Isten igen könyörületes volt hozzád, amikor megismertetett az igazsággal, mikor kimentett a kétkedés és bizonytalanság veszélyes állapotából; mikor megalapozta hitedet, és igéjének örök igazságaira rögzítette figyelmedet. Ráhelyezte lábadat a sziklára. Egy ideig hálás és alázatos voltál; de később kezdtél elkülönülni Istentől. Pedig mikor kicsiny voltál a magad szemében, akkor voltál Isten kedveltje. {2T 297.1}   

A zene csapdát jelent számodra. Az a bajod, hogy nagyra tartod magadat. Természetesnek tartod, hogy fellengzős nézeteid legyenek tehetségedről. A zenetanárság ártalmadra van. Sok nő füledbe rebegi családi nehézségeit, ami ártott neked. Fejedbe szállt a dicsőség, s még vérmesebb önbecsülésre serkentett. {2T 297.2}   

A családodban tekintélyes, meglehetősen uralkodó helyzetet töltesz be. Feleségednek olyan hibái vannak, melyekről magad is tudsz. Ezeknek szomorú következményei is lettek. Bár valamelyest javult már, tovább kell igyekeznie, hogy jobb legyen. Nem rendszerető, csapnivaló az ízlése, nem takaros sem a háztartásban, sem a ruházkodásban. Istennek tetsző lenne, ha megemberelné magát azokban a dolgokban, amelyben tökéletlen. Családját sem igazgatja jól. Túl engedékeny, és nem valósítja meg, amit elhatározott. Gyermekei kívánságainak és követeléseinek a szélkakasa, és a belátását is a gyermekek belátása alá veti. Ahelyett, hogy javulni próbálna ezekben, mint kötelessége lenne, kapva kap rajta, alkalmat vagy ürügyet talál, hogy másra hárítsa gondjait és felelősségeit. Hagyja, hogy más végezze el kötelességeit a családban, holott magát kellene nevelnie, hogy jókedvvel teljesítse azokat. Mindaddig képtelen lesz eleget tenni női és anyai kötelességeinek, míg meg nem neveli magát ezen irányba. Hiányzik belőle az önbizalom. Félénk és visszahúzódó, nem bízik magában. Rossz megvilágításban látja tetteit, ezért csügged el, hogy többet tegyen. Bátorításra van szüksége – gyöngéd szavakra és szeretetre. Hisz jólelkű asszony, szelíd és csöndes teremtés; az Úr szereti őt. Mégis alaposan fel kell kötnie kötényét, kiküszöbölni e rossz vonásokat, melyek boldogtalanság felé taszítják családját. Ha gyakorolni fogja a jó lépéseket, önbizalma is megjön, hogy kielégítőn el tudja látni kötelességeit. {2T 297.3}   

A te természeted épp az ellenkezője. Szereted a rendet és a takarosságot, jó az ízlésed, s ügyesen rendezed dolgaidat. Férjnek elég szigorú és merev vagy. Nem növeled feleséged önbizalmát, sem a meghitt légkört. Hibái miatt ma már alsóbbrendűnek tartod őt, amit értésére is adsz. Pedig Isten többre becsüli, mint téged, mert szemében görbék az útjaid. Feleségednek gyermekei, férje, és egyéb okok miatt törekednie kell megszabadulni hibáitól, hogy megjavuljon azon a ponton, ahol gyöngén áll. Meg is tudja tenni, ha elég eltökélten fog iparkodni erre. {2T 298.1}   

Istennek senkiben sem tetszik a rendetlenség, hanyagság és felületesség. Ezek súlyos rossz vonások, s ha a férj szereti a rendet és a tisztaságot, a jól nevelt gyermekeket és a jól vezetett háztartást, akkor legtöbbször elidegenítik a feleségtől. A feleség és anya nem tudja vonzóvá és boldoggá tenni a családi otthont, ha nem szereti a rendet, ha nem tartja fenn tekintélyét, s a jó házvezetést. Tehát aki elbukik e pontokon, azonnal kezdje rendszeretetre nevelni magát. Épp azon vonásokon változtasson jobbra, amelyekben a legtökéletlenebb. A fegyelem komoly segítségükre lesz azoknak, akikből hiányoznak e nélkülözhetetlen vonások. R. testvérnő átengedi magát hibáknak, s bebeszéli magának, hogy nem tud másképp cselekedni. Amikor rendesebb próbál lenni, s mégsem észlel magán határozott javulást, nyomban elcsügged. Ennek nem kellene így lennie. Öltsön magára önbizalmat és határozottságot; legyen asszonya házának. Természettől visszariad attól, amit még nem próbált. Noha senki sem lelkesebb és készségesebb, mint Ő, ahol azt gondolja, hogy sikerrel tud járni. Ha nem sikerül valami, próbálja meg újra és újra. Ezzel ki tudja vívni magának a férje és gyermekei tiszteletét. {2T 298.2}   

Az Úr közölte, hogy R. testvér, mivel olyan nagyra tartja magát, megbotlott. Mereven gyakorol bizonyos ridegségig menő szigorúságot a családjában és feleségével szemben. Ez elidegeníti tőle feleségét, aki azt gondolta, hogy mivel nem beszélhet férjével bizalmasan, a házasságban inkább olyan lett, mint az a gyerek, nem pedig feleség, aki retteg a rideg és szigorú apától. Szerette, tisztelte, nagyra becsülte férjét, noha férje nem vonta be a bizalmába. Fivérem, viselkedj bátorítón félénk feleséged iránt, hadd támaszkodjék nagy, erős szeretetedre. Azzal adnál alkalmat neki, ha tapintatosan, nyájasan kijavítanád hibáit, amennyire ő képes erre, s hogy magabiztosságot ihless benne. {2T 299.1}   

Az Úr közölte, hogy nem szereted eléggé feleségedet. Az ellenség kihasználta hibáit s melléfogásait, hogy elpusztítsa családotokat. Eltűröd, hogy szégyenkezz feleséged miatt. Egyre kevésbé tiszteled őt, noha esküt tettél, hogy mindhalálig szeretni és istápolni fogod. {2T 299.2}   

NE FECSEGJÜK KI CSALÁDI BAJAINKAT

1868. október 25-én az Úr elém tárta esetedet. Megmondta, hogy bűnös gondolataid és törvényszegő kívánságaid bűnös tettekre, s Isten törvényének megszegésére vezettek. Megbecstelenítetted magadat, feleségedet és Isten ügyét. Pedig jóra használhattad volna fel tekintélyedet Isten ügyében. Mégis, mivel már előzőleg helytelen utat követtél olyan dolgokban, melyeket jelentékteleneknek tartottál, ez súlyosabb bűnökre vezetett. {2T 300.1}   

S most az a veszély fenyeget, R. testvér, hogy teljesen zátonyra futtatod hitedet. Igaz, súlyos bűnt követtél el. Mégis tízszer annyit vétkezel, mikor leplezni igyekezel bűnödet, és szemellenzőt próbálsz húzni azok szemére, akik gyanítják, hogy mit követtél el. Igaz, nem mindenki viselkedett körültekintőn, s olyan szeretettel és gondoskodással, mint az Úr szerette volna, hogy megmentsenek. Hanem mikor megjátszod a sértett ártatlanságot, azt képzeled talán, hogy Isten nem látja bűnös útadat? Azt hiszed, hogy aki a föld porából teremtette az embert, s az élet leheletét lehelte orrába, ne ismerné fel szíved szándékát és célját? Azt gondoltad, hogy ha bevallod bűnödet, elveszíted becsületedet – mondhatnánk életedet? Azt hitted, hogy akkor testvéreid nem bíznak többé meg benned. Nem a helyes megvilágításban nézed a dolgokat. Szégyenteljes, ha valaki bűnt követ el, mégis mindig tisztességes, ha bevallja vétkét. {2T 300.2}   

Isten angyalai feljegyzik tetteinket, ha mégannyira azt képzeljük is, hogy titokban követtük el. Isten ismeri az ember szándékát és tetteit. Mindenki a szerint kap jutalmat, amint életében viselkedett – akár jól, akár rosszul. Ki mint vet, azt is kell learatnia. A termés sosem marad el. Az aratás bizonyos is, bőséges is. Port akartál hinteni testvéreid szemébe, eljárásod felől. Hogyan tehettél ilyet, mikor jól tudtad, hogy Isten szemében bűnös vagy? Ha nagyra becsülöd üdvösségedet, viselkedj tökéletesen, az örökkévalóság számára. {2T 300.3}   

Hagyj sima ösvényt magad után, éspedig őszinte bűnvallomással. Alaposan térj meg, változz el gondolkodásod megújulásával. Küzdd le beképzeltségedet. Tanulj meg másokat tartani többre magadnál. Mondj le sikerességed felőli fellengzős véleményedről. Ehelyett feltétlenül tégy szert szelídségre és lelki nyugalomra, mert az értékes az Isten előtt. {2T 301.1}   

Olyan lelkület uralkodik rajtad, mely messze elvezetett az egyenességtől, ezért nyugtalan vagy. Kétségek, félelmek, kétségbeesés gyötör. Egyetlen kiút áll előtted, s ez a bűnvallomáson át vezet. Egyedüli reményed, ha a sziklára zuhansz, s összezúzod magad. Ha nem teszed meg, bizonyos, hogy az zuhan majd rád, és zúz pozdorjává. Most még helyrehozhatod helytelen tetteidet. Ma még jóváteheted a múltat. Jó és alázatos élettel Istennek tetszőn járhatnál családodban. Segítsen az Úr, hogy, az ítéletet tartva szemed előtt, mentsd életedet. Kedves testvérem, nagyon szívemen viselem sorsodat. Jó ideje, hogy a sötétben jársz. Nem egy csapásra jutottál e helyzetbe. Fokozatosan húzódtál el a fénytől. Először a dicsőség szállt a fejedbe, majd, mivel elég erősnek tartottad magad, az Úr elvette erődet. {2T 301.2}   

Nagyon odáig vagy a zenéért. Ez nyújtott alkalmat meggondolatlan, buta nőknek, hogy elmondják bajaikat, ami egyrészt legyezgette hiúságodat, másrészt csapdának bizonyult számodra. Szélesre tárta az ajtót az ellenfél javaslatai előtt. Nem viselkedtél úgy, mint kellett volna. Nem volt jogod meghallgatni mások családjában, amit elbeszéltek neked. E bizalmas vallomások megzavarták gondolkodásodat, növelték beképzeltségedet, gonosz gondolatokat sugalltak. Hagytad, hogy szánalmat kolduló, másokra támaszkodni vágyó, érzelgős nők gyóntatójává válj. Ha józanul gondolkodtak volna, ha megálltak volna a maguk lábán, ha az lett volna céljuk az életben, hogy jót tegyenek, nem lettek volna olyan állapotban, hogy bárki együttérzésére szoruljanak. {2T 301.3}   

Fogalmad sincs, mennyire csalárd a szív. El sem tudtad képzelni az ellenfél ügyeskedéseit. Azok közül, akik erősen sajnálkozásodra támaszkodtak, többnek beteges és romlott a képzelete, szerelemsóvárak, érzelgősek, mindig készek feltűnést kelteni, szívesen csapnak nagy hűhót. Némelyik nincs megelégedve házaséletével, mert nincs benne elég regényesség. A regényolvasás megzavarta maradék józan eszüket. Álomvilágban élnek. Képzeletükben oly férjet álmodnak maguknak, amilyenek kizárólag a szerelmes regényekben élnek. Viszonzatlan szerelemről fecsegnek. Sosem elégedettek vagy boldogok, mert képzeletük valótlan világot varázsol eléjük. Majd ha szembe néznek a valósággal, ha leszállnak a való élet józan szintjére, ha családjuk terhe nehezedik rájuk, ami a nők sorsa, akkor megtalálják az elégedettséget és boldogságot. {2T 302.1}   

Te meg helytelen gondolatokat melengetsz magadban. Ezek már meg is teremték gyümölcsüket. „A szív teljességéből szól a száj.” Nem mindig tiszták, ártatlanok és emelkedettek a szavaid. „Semmi rothadt beszéd szátokból ki ne származzék.” Gyakran álnok szavak peregnek ajkadról. Alantas vágyak szavakba öntése, mely romlott gondolatokat és kívánságokat melengető szívből fakadnak. {2T 302.2}   

Lábad egy ideje letért a becsület és tisztaság ösvényéről. Noha jól tudtad, hogy viselkedésed nem Istennek tetsző; hogy megrontod szent törvényét; tudod, hogy lehetetlen fejtegetni e dolgokat. Isten nem hagyja, hogy félrevezesd népét. Az súlyos bűnöd, hogy azok sajnálatát koldultad, akik nem ismerik görbe utadat, és ezzel meghasonlást támasztottál az igazságot vallók között. Sajnálunk téged, vérzik érted a szívünk. Nem látok mást előtted, mint kárhozatot; csak azt, hogy teljes hajótörésre sodrod hitedet. {2T 302.3}   

El akarod tán leplezni bűneidet, s vállalni a következményeket? Isten azt mondja, hogy nem lesz jó sorsod. De aki bevallja és elhagyja bűnét, kegyelmet talál. Ne válaszd a halált! Ne zárd be magad előtt a menny kapuját, csak, mert nincs ínyedre porig alázni hiúságodat. Egyedüli reményed, ha bevallod bűnödet. Isten fényt ragyogtatott ösvényedre. Nehogy a magad romlott útját válaszd. Ne vesd el az igazságot, csak, mert nem helyesli gonosz ösvényedet Ó, hagyd, hogy lelkedre beszéljek: szívedet szaggasd meg, ne a ruhádat. Végezz alapos munkát, az örökkévalóság számára. Isten könyörületes lesz hozzád. Lesz, aki kérlelni fogja őt érted. A megtört és alázatos szívet sosem veti meg. Fordulj vissza! Élj! Nagyon-nagyon érdemes megmenteni üdvösségedet, – becses az. Mi is segíteni szeretnénk neked. {2T 303.1}   

Láttam, hogy nem vagy elégedett! Nyugtalanság gyötör. Boldogtalan vagy, mégsem vagy hajlandó egyenes útra lépni, mely enyhülést és reményt nyújtana. Aki bevallja és elhagyja bűneit, kegyelmet talál. Siralmas állapotban leledzel, és súlyos kárt okoztál Isten ügyének. Példád nem csak magadat, másokat is romlásba dönt. {2T 303.2}   

Ha nem akarsz Istenhez térni, s bevallani vétkeidet, hogy meggyógyíthasson, semmi remény hozzád és szegény családodhoz a jövőben. A bűn nyomán utolér majd a keserűség. Isten keze ellened lesz, hagyni fogja, hogy Sátán uralkodjék rajtatok, hurcoljon tetszése szerint fogságba. Nem tudod, milyen messze sodorhat az élet. Olyan leszel, mint aki horgony nélkül jár a tengeren. Isten igazsága a horgony. Most elszakadsz ettől. Örök üdvösségedet veted oda a test kívánságáért, a szem kívánságáért, és az élet kérkedéséért. Azon a ponton vagy, hogy eltépd a kötelékeket, melyek megóvnának a végső pusztulástól. Mivel úgy akarod menteni életedet, hogy rejtegeted bűnödet, ezért el fogod azt veszíteni. De ha megalázod magad Isten előtt, ha bevallod vétkeidet, s teljes szívvel visszatérsz hozzá, akkor boldog lehet a családod. De ha nem hallgatsz a jó szóra, hanem a magad feje után mész, akkor befellegzett boldogságotoknak. {2T 303.3}   

Súlyos kötelesség vár rád. Eddig félvállról vetted a dolgokat. Nem pereg ajkadról ártatlan, tiszta és emelkedett szó. Egyre távolodsz attól, ami Istentől származik, ahelyett alantasabb szenvedélyeknek hódoltál. Állati ösztönöknek veted alá értelmed ésszerű és nemes erőit. Jó ideje taposod már a helytelen ösvényt. Nem tartózkodsz a gonosznak még a látszatától is. Ha tovább mész ez úton, semmivé foszlik biztonságod. {2T 304.1}   

Nem szereted eléggé feleségedet. Pedig jó asszony. Bizonyos fokig felismerte veszedelmedet. De te bezárod füledet intése előtt. Azt hitted, hogy csak féltékenykedik, pedig nem féltékenykedő a természete. Feleséged szeret, kitart melletted, s ha most a világosságba nyomulsz, és szakítasz a múlttal, akkor megbocsát és szeretni fog a súlyos bűn ellenére is, melyet ellene elkövettél. Szíved mélyéből meg kell térned. Ha meg nem térsz, a múlt igyekezete, az igazság iránti régi engedelmességed nem ment meg, nem fedezi el elkövetett bűneidet. Jézus elvárja, hogy mindenestől változz meg. Akkor segíteni fog, megáld, szeretettel vesz körül, és drága vérével eltörli bűneidet. Ma még jóváteheted a múltat. Megjavulhatsz, és tisztességet szerezhetsz Isten ügyének. Ha megragadod Isten erejét, s az ő nevében tevékenykedsz, akkor jó munkát végezhetsz – művelheted üdvösségedet, s másoknak is javára lehetsz. {2T 304.2}   

Boldog családi életet is élhetsz. Feleségednek szüksége van támogatásodra. Olyan ő, mint a futó szőlő – erődre szeretne támaszkodni. Segítségére lehetnél, hogy megőrizze méltóságát és önbizalmát. Sose dicsérd előtte mások tettét, csak hogy éreztesd vele hiányosságait. Eddig nyers és tapintatlan voltál hozzá. Előzékenyebb voltál a cseléddel, mint vele, magasabb polcra helyezted őket, mint a feleségedet tulajdon házában. {2T 305.1}   

Isten nagyon szereti feleségedet. Sokat szenvedett ő, s az Úr mindent észrevett, megjegyzett, s nem tart ártatlannak a sebekért, melyeket ütöttél rajta. Sem a nagy ész, sem a gazdagság nem hozza meg a boldogságot; hanem az erkölcsi érték. A menny szemében a valódi jóság számít nagyságnak. Az erkölcsi erő határozza meg az értéket. Lehet valaki gazdag és művelt, szíve mégis értéktelen lehet, mert a jóság parázsló tüze sose izzott szíve oltárán; mert lelkiismerete kiégett, megfeketedett, tönkrepörkölődött az önzéstől és bűntől. Mikor a test kívánsága uralkodik az emberen, ha hagyja, hogy érzéki természetével bűnös szenvedélyei kormányozzák, akkor kételyt melenget magában a keresztény vallás valóságai iránt, s úgy pengeti kétségeit, mintha a kételkedés erény lenne. {2T 305.2}   

Salamon élete mindhalálig kimagasló lehetett volna, ha megőrizte volna az erényt. Az érzéki szenvedélyek kedvéért mégis elhagyta e rendkívüli kegyelmet. Ifjúkorában Istentől várta a vezetést, benne bízott, Isten választott helyette, ezért az Úr olyan bölcsességgel ruházta fel, mely ámulatba ejtette a világot. Az egész föld Salamon hatalmát és bölcsességét magasztalta. Mégis, mivel túlságosan szerette a nőket, bűnbe esett. Férfikorában szabad folyást engedett érzéki szenvedélyének, ami csapdának bizonyult számára. Feleségei rávették a bálványimádásra, és mikor lefelé kezdett haladni az élet lejtőjén, Isten vissza vonta tőle a bölcsességet. Salamon elvesztette jellemszilárdságát, s olyan lett, mint valami kerge gyerkőc, aki egyre ingadozik a helyes és helytelen közt. Mivel feladta elveit, a gonoszság áramába kapcsolta be magát, amivel elszigetelte magát Istentől, erejének alapjától és forrásától. Ifjabb korában az elv irányította. Többre becsülte a bölcsességet, mint Ofir aranyát. De jaj, később legyőzték őt az érzéki szenvedélyek. A nők elterelték a helyes útról, tönkretették. Mily fontos intés ez a virrasztásra! Mily bizonyíték arra, hogy mindvégig rászorulunk az Istentől származó erőre! {2T 305.3}   

A bölcs és hatalmas Salamon is csatát vesztett a belső romlottsággal s külső csábítással vívott harcban. Veszélyes hát hajszálnyit is eltérnünk a legszigorúbb becsületességtől. „Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek.” Mikor egy nő más férfinak panaszolja el családi bajait, vagy más férfi előtt szellőzteti férje viselkedését, akkor megszegi házassági fogadalmát, meggyalázza férjét, és ledönti a házasság szentségének fenntartására emelt falat. Kitárja az ajtót, meghívja ellenségünket, hogy lépjen be alattomos kísértéseivel. Épp úgy történik, amint az ellenfél szeretné. Ha egy nő hívő testvérhez fordul keserűségének, csalódásainak és próbáinak meséjével, testvérünk tanácsolja azt, hogy ha mindenáron másra akarja bízni bajait, testvérnőt válasszon bizalmasául, s akkor nem kelt gonosz látszatot, mely miatt gyalázat érheti Isten ügyét. {2T 306.1}   

Testvérem, jusson eszedbe Salamon. A föld számos nemzete között egyetlen hozzá fogható király sem akadt. Isten kedveltje volt. Mégis elbukott. Feleségei elvezették őt Istentől. Romlottá vált, mert érzéki szenvedélyekbe merült. Ez korunk uralkodó bűne, s ijesztő, hogy mennyire teret nyer. A hitvalló szombattartók közt is akadnak tisztátalanok. Állítják ugyan, hogy hisznek az igazságban, mégis romlott a szívük. Isten próbára fogja tenni őket, s napvilágra jön meggondolatlanságuk és bűnük. Csakis az alázatos és tiszta ember tartózkodhat Isten jelenlétében. „Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak. A megbélyegzett utálatos az ő szemében, de az Urat félőket tiszteli: aki kárára esküszik, és meg nem változtatja. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. Aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.” {2T 306.2}   

***** {2T 307}