VALÓSÁGOS MEGTÉRÉS

Kedves P. testvér! {2T 291}   

Mikor az elmúlt évben …-ben jártunk, érted is fáradoztunk. Az Úr előzőleg tudtomra adta fenyegető veszélyedet, s mi szerettünk volna megmenteni. Most látjuk, hogy nem volt elég erőd megvalósítani akkori elhatározásaidat. Nyugtalanít az ügyed, s attól tartok, hogy nem közöltem elég világosan, amit az esetedről tudtam. Némely dolgot nem említettem akkor. Júniusban, míg Battle Creekben tartózkodtam, az Úr újra közölte, hogy nem fejlődsz lelkiekben, mert nem hagytál tiszta nyomokat magad után. Természettől nem kedveled a vallásos dolgokat. Eltávolodtál Istentől s az igaz élettől. Rossz helyen keresed a boldogságot, tiltott gyönyörökben, s nincs erkölcsi bátorságod bevallani és elhagyni bűneidet, hogy így kegyelmet találj. {2T 291.1}   

Nem tartod a bűnt Isten szemében undorítónak, és nem tetted félre azokat. Nem végeztél alapos vizsgálódást, s mikor az ellenfél betört kísértéseivel, nem szegültél ellene. Ha megértenéd, hogy Isten szemében mennyire visszataszító a vétek, nem engedtél volna oly készségesen a kísértésnek. Nem tértél meg annyira, hogy megborzadj bűnös életedtől és balgaságaidtól. A bűn még mindig kellemesnek tűnt előtted, s az sem volt soha ínyedre, hogy lemondj csalóka gyönyöreiről. Nem tértél meg lelked legmélyén, ezért rövidesen azt is elvesztetted, amit addig nyertél. {2T 291.2}   

A te esetedben, de sok más esetben is, a hiúság bizonyult rendkívüli kerékkötőnek. Mindig nagyon szeretted, ha dicsértek, s ez csapdának bizonyult számodra. Hitvalló barátaid szemlátomást kedvelték társaságodat, ami jól esett neked. Gyönge felfogású, szerelem sóvár asszonyok dicsértek agyba-főbe. Szerettek társaságodban lenni, s téged mintha csak megbűvöltek volna figyelmeskedéseik. Nem vetted észre, hogy míg a magad örömére velük töltötted az értékes órákat, melyeket a családoddal kellett volna töltened, addig az ellenfél lábad elé fonta hálóját; {2T 291.3}   

kísértéseket csempész eléd életed minden óráján. Nem takarékoskodtál az anyagiakkal sem. Igaz, hogy gyűlölöd a filléreskedést, ami rendjén is lenne. De te az ellenkező végletbe esel – tékozlás jelzi ösvényedet. Krisztus, mikor ötezret megvendégelt, tanítást nyújtott követőinek. Jókora csodát tett öt cipóval és két apró hallal: nyüzsgő sokaságot lakatott jól. Miután mindnyájan elteltek, nem vette semmibe a maradékot, mintha méltóságán aluli lenne, hogy észrevegye. Akinek akkora csodatevő hatalma volt, hogy ily sokaságnak ételt adjon, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi el ne vesszen.” Tanítás ez nekünk, melyet nem szabad elengednünk a fülünk mellett. {2T 292.1}   

Komoly feladat vár rád, ne pazarolj hát el kihasználatlanul egyetlen percet sem. P. testvér, hallatlanul aggódom érted. De tudom, hogy Isten még mindig szeret, bármily csökönyös voltál. Ha nem szeretne nagyon, nem. tárta volna elém jelen veszedelmedet. Olyan férfiakkal és nőkkel töltöd el bolondozva és játszadozva idődet, akikben nem él Isten félelme. Gyöngefejű és elvtelen asszonyok marasztalnak társaságukban, te meg úgy viselkedsz, mint a megbűvölt madár. Mintha elbájoltak volna e felületes személyek. Pedig Isten angyalai nyomodban jártak; s lejegyeztek minden helytelen tettet, az erény ösvényéről való minden eltévelyedést. {2T 292.2}   

Bármennyire is azt képzeled, hogy titokban követted el, mégis minden tetted nyilvánvaló Isten, Krisztus és a szent angyalok előtt. Könyvet vezetnek az ember gyermekének minden tevékenységéről; egy tételét sem lehet eltitkolni. A vétkes számára egy kiútról gondoskodott az Úr. Csak az őszinte megtérés, bűnvallomás, és Krisztus tisztító vérébe vetett hit hoz csak bűnbocsánatot. Ez után írnak megkegyelmezettet a neve mellé. {2T 292.3}   

Jaj, kedves testvérem, ha a múlt évben alaposan megváltoztál, megtértél volna, az év nem lett volna a semminél is rosszabb számodra. Noha ismered, mégsem cselekszed Mestered akaratát. Veszedelmes helyzetben vagy. Elveszítetted a lelkiek iránti érzékedet; erőszakot követtél el lelkiismereteden. Hírneved, légköröd nem Krisztussal gyűjt, hanem csak szétszór. Nem kedveled szíved mélyéből a vallásgyakorlatokat. Boldogtalan vagy. Ha nem állnád el feleséged útját, Isten népéhez szeretne csatlakozni. A te segítségedre van szüksége. Hozzáláttok-e most kettesben e kötelességetekhez? {2T 293.1}   

Múlt júniusban az Úr közölte, hogy az egyedüli reménység, hogy széttépd szolgaságod láncát, ha elszakadsz barátaidtól. Addig hajlottál az ellenfél kísértéseire, míg el nem gyöngültél. Jobban kedveled az élvezeteket, mint Istent, és sebesen rohansz lefelé a lejtőn. Mélyen elszomorított, hogy előző éveid közönyében vesztegelsz. Holott ismered, s meg is tapasztaltad Isten szeretetét; örömet leltél benne, ha teljesítetted az akaratát. Egy időben boldogan kutattad Isten szavát. Pontosan eljártál az imaórákra. Régebben olyan szívből fakadtak tanúságtételeid, mely tapasztalta magán Krisztus szeretetének éltető erejét. Később mégis elvesztetted első szeretetedet. {2T 293.2}   

Isten most felszólít, hogy tarts bűnbánatot, és buzdulj fel. Jelenlegi utad örök boldogságodat dönti el. Nehogy elutasítsd a kegyelem hívását! Ne a magad útját válaszd! Ne melengess magadban büszkeséget és hiúságot, nehogy végül eljátsszad örök üdvösségedet! Isten szava világosan kijelenti, hogy csak kevesen üdvözülnek, hogy az elhívottak közül is sokan bizonyulnak méltatlannak az örök életre. Nem kapnak osztályrészt a mennyben, hanem Sátán sorsában részesülnek, – el kell szenvedniük a második halált. {2T 293.3}   

Férfiak és nők, ha akarnak, megmenekülhetnek e gyászos végzettől. Igaz ugyan, hogy Sátán a bűn fő oka; ez mégsem ürügy, hogy az ember egyre vétkezzék, mert az ellenfél kit sem kényszeríthet gonosz tettekre. Bár megkísérti őket, bár csábosnak, vonzónak festi előttük a bűnt; mégis kénytelen akaratukra hagyni a döntést, hogy elkövetik-e vagy sem. Nem kényszeríti az embereket, hogy leigyák magukat, sem, hogy elmaradjanak a vallásos összejövetelekről; hanem úgy tálalja eléjük a kísértéseket, hogy gonoszra csábítson, s az ember, a szabad erkölcsi lény, vagy elfogadja, vagy elutasítja. {2T 294.1}   

Csak keveseknek van fogalmuk a megtérés folyamatáról. Nem gyerekjáték átalakítani a földies, bűnt kedvelő gondolkodást. A földies észjárással nem könnyű megértetni Krisztus kimondhatatlan szeretetét, kegyelmének szépséges oldalait, s Isten kitűnőségét, hogy így az ő szeretete itassa át lelküket, hogy a mennyei titkok magukkal ragadják azt. Mikor az ember végre megérti ezeket, eddigi élete undorítónak és gyűlöletesnek tűnik majd előtte. Megutálja a bűnt, és összetörve szívét az Isten előtt, úgy öleli magához Krisztust, mint a lélek életét és örömét. Hátat fordít előző élvezeteinek is. Más lesz a gondolkodása, új alapokra helyezkedik szeretete, érdeklődési köre, akarata. Mind új lesz: bánatai, kívánságai, szeretete. Hátat fordít a test kívánságának, az élet kérkedésének, melyet eddig többre becsült Krisztusnál; Krisztus lesz életének szépsége, örömének koronája. A menny, mely eddig nem tűnt vonzónak, most gazdagon és dicsőn tárul elé. Úgy gondol rá, mint jövő otthonára, ahol majd látni, szeretni és magasztalni fogja azt, aki drága vérével váltotta meg őt. {2T 294.2}   

A megszentelődés lépései, melyek azelőtt nyűgösnek tűntek, most boldogságot jelentenek számára. Isten szavát, mely valamikor unalmas és fárasztó volt, most azt választja vizsgálódása tárgyának, tanácsadójának. Isten hozzá intézett levele ez, melyen ott az örökkévaló Isten aláírása. Ezzel veti össze, méri le gondolatait, szavait s tetteit. Reszket a bennük foglalt parancsok és fenyegetések előtt, másrészt szilárdan megragadja ígéreteit, s azok segítségével erősíti meg magát. A legistenfélőbbek társaságát választja, s a gonoszokét, noha valamikor kedvelte, nem élvezi többé. Most sír a bennük levő bűnök miatt, noha valamikor csak nevetett rajtuk. Elveti az önszeretetet és a hiúságot, Istennek él, és gazdag a jócselekedetekben. Isten ilyen megszentelődést vár el. Ami ennél kevesebb, azt semmiképpen sem fogadja el. {2T 294.3}   

Fivérem, könyörögve kérlek, komolyan vizsgáld meg szívedet, s tedd fel a kérdést: Hova tartok, s mi lesz az utam vége? Van okod örvendezni, amiért nem veszítetted el életedet, míg nincs biztos reményed az örök életére. Isten őrizzen, hogy továbbra is elhanyagold üdvösségedet; hogy bűneidben pusztulj el. Ne ámítsd magad csalfa reményekkel. Nem látsz kiutat, hogy újra megragadd a reményt, csak olyan alázatosat, melyet sehogy sincs ínyedre igénybe venni. Krisztus a kegyelem üzenetét tárja elénk, igen, eléd is, tévelygő fivérem: Jöjj el, minden készen vár. Isten készségesen elfogad, megbocsátja minden vétkedet, ha hozzá fordulsz. Bár tékozló voltál, bár eltávolodtál, bár sokáig távol maradtál tőle, mégis, még most is; szívesen visszavár. Igen, a menny felségese hív meg, jöjj hozzá, hogy életed legyen. Krisztus készségesen megtisztít a bűntől, ha megragadtad őt. Milyen hasznot láttál a bűn szolgálatából? Mit használ neked, hogy testi kívánságaidat és az ördögöt szolgáltad? Hát nem szomorú a fizetés, amit ezért kapsz? Jaj, térj vissza, térj vissza, miért akarnál meghalni? {2T 295.1}   

Sokszor meggyőződtél már az igazságról, sokszor furdalt a lelkiismeret! Hány célt tűztél már magad elé, hány fogadást tettél! Miért halogatod hát, miért nem jössz Krisztushoz, hogy életed legyen! Jaj, bárcsak észre térnél most, bárcsak visszafordulnál, és élnél! Hát nem ismered fel az igaz pásztor hangját ez üzenetben? Hogyan is tudsz elégedetlen lenni? Ne űzz gúnyt Istenből, nehogy görbe útjaidra hagyjon. Élet és halál kérdése ez számodra. Melyiket választod? Félelmetes dolog ujjat húzni Istennel, szembeszegülni kérleléseivel. Most újra Isten szeretete éghet szíved oltárán, mint valamikor régen. Érintkezhetsz Istennel, mint valaha. Ha tiszta ösvényt hagysz magad után, újra tapasztalhatod kegyelmének gazdagságát, arcod újra az ő szeretetét fejezheti ki. {2T 296.1}   

Senki sem várja el, hogy bevalld bűneidet és tévedéseidet azoknak, akik nem tudnak róluk. Nem kötelességed világgá kürtölni bűnvallomásodat, hogy hitetlenek üljenek diadalt felettük, hanem, csak akinek helyénvaló, akik nem kovácsolnak tőkét ballépéseidből. Azoknak valld be Isten szava szerint, hadd imádkozzanak érted, Isten pedig elfogadja majd lépéseidet, és meggyógyít. Üdvösséged kedvéért kérlek, végezz alaposan munkát az örökkévalóságra. Rázd le büszkeségedet, hiúságodat, és végezz becsületes munkát. Térj vissza a nyájhoz. A pásztor várva vár, hogy visszafogadjon. Tarts bűnbánatot, tégy úgy, mint előbb; térj vissza Isten kegyeibe. {2T 296.2}   

***** {2T 296}