ÖNÁMÍTÓ FIATALOK

O. testvér! {2T 288}   

Látomásban elém tárták a fiatalokat fenyegető veszélyt. Rámutattak esetedre is. Láttam, hogy nem válsz dicséretére hitvallásodnak. Jót tehetnél, példád áldás lehetne a fiataloknak, akikkel érintkezel, de jaj! Legbelső lényed nem tért meg Istenéhez. Ha követted volna az ösvényt, melyet a következetes kereszténynek követnie kell, istenfélő életeddel odahatottál volna rokonaid és barátaid körében, hogy kövessenek. Fivérem, szíved nem rendezte ügyeit Istennel. Csöppet sem emelkedett a gondolkodásod; tűröd, hogy helytelen vágányokon fussanak. Erkölcsöd sem vette át a tiszta, emelkedett alaphangot. Romlott szokásaid aláássák egészségedet, és lelki életed számára halált jelentenek. Míg meg nem változol, képtelen leszel felvirágozni a vallásos dolgokban. {2T 288.2}   

Ha Isten hatalmának átalakító ereje valósággá válik szívedben, életeden is látható lesz. Bár eddig nem éltél lelki életet, még sincs késő, hogy most őszinte, szívből fakadó kiáltásokkal keresd Istent: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” Addig nem leszel igazi keresztény, míg alaposan meg nem térsz. Eddig inkább a gyönyört kerested, mintsem Istent. A gyönyörök után futkosol, de találtál-e igazi örömet ezúton? Arra törekszel, hogy a fiatal, tapasztalatlan lányoknak tetsszél. Annyira ez köti le gondolataidat, hogy képtelen vagy Istenre, a mennyre gondolni. „Tisztítsátok meg kezeteket, ti bűnösök és szenteljétek meg szíveteket ti kétszívűek.” Ez neked szól. Meg kell ismerned Isten útjait, akaratát és cselekedeteit. Tiszta, romlatlan vallásra van szükséged; műveld hát magadban a hívő gondolkodást. Ne tegyél többé rosszat, hanem tanulj meg jót tenni. Isten áldása nem nyugodhat meg rajtad, amíg Krisztushoz nem leszel hasonlóbbá. {2T 289.1}   

Vérzik a szívem, ha látom, mennyire hiányzik az istenfélelem az ifjúságból. Az ellenfél foglyul ejti, és romlott vágányokon futtatja értelmeteket. Sok fiatalt öncsalás szállt meg. Azt képzelik, hogy keresztények, bár soha meg nem tértek. Holott amíg ez végbe nem megy bennük, addig sehogy sem értik meg az istenfélelem titkát. Nincs békéjük az istenteleneknek. Isten igaz tetteket és őszinte szívet vár el tőlünk. Az Úr lát, és szánakozik rajtad, s az összes fiatalon, akik mohón kapnak a gyerekes játékokon; akik értéktelen dolgokra pazarolják a rövid, aranyat érő időt. Krisztus drága áron vett meg, és kegyelmet, dicsőséget kínál, ha befogadod őt. Te mégis elfordulsz az örök élet becses ajándékának ígéretétől, a világ csekélyke, ki nem elégítő gyönyörei kedvéért. {2T 289.2}   

Az ez irányban kifejtett csörtetésed semmi jót nem szül, hanem csak hallatlan veszteséget. A bűn fizetsége a halál. Előtted az élet és a menny, te mégis, mintha nem fognád fel értéküket. Nem mélyedsz el a menny becses dolgaiba. Ha hátat fordítasz Krisztus felbecsülhetetlen szeretetének, ha lebecsülöd a mennyet, a dicsőséget és az örök életet, mivel lehetne téged felrázni? Mivel hívogathatnánk akkor? Tényleg megengeded magadnak, hogy értelmetlen játékok, izgalmas gyönyörök körforgása kösse le gondolataidat, válasszon el Istentől, s kérgesítse egyre szívedet az istenfélelem ellen? {2T 289.3}   

Ó, könyörögve kérlek benneteket, akiket oly kevéssé érdekelnek a szent dolgok, vizsgáljátok meg alaposan a szíveteket. Milyen kifogással álltok majd Isten elé világi, megszenteletlen életetek mentségére? Azon a rettegett napon semmi mentséget sem találtok. Akkor elakad a nyelvetek. Gondoljátok, s értsétek hát meg gyönyört kereső óráitokon, hogy ezek elmúlnak. Ha helyes megvilágításban látnátok az életet, az Istennel eltöltött örök életet, mily gyorsan hátat fordítanátok a gyönyör és bűn életének. Milyen gyorsan megváltozna életetek, viselkedésetek, baráti körötök! Mily hamar Istenre s mennyeiekre ruháznátok át szereteteket! Mily eltökélten fordulnátok el a kísértésektől, melyek eddig félrevezettek és elbűvöltek. Mily lelkesen törekednétek az áldott életre. Mily komolyan s kitartóan esedeznétek Istenhez, hogy kegyelme maradjon veletek, hogy hatalma tartson meg, és segítsen ellenállnotok az ördögnek. Mily szorgalmasan kapnátok minden vallásos kiváltságon, hogy megismerjétek Isten útjait és akaratát. Mily körültekintőn vennétek szemügyre Isten törvényét, vetnétek össze követelményeivel az életeteket. Mennyire tartanátok attól, hogy szóval vagy tettel vétkezzetek. Akkor jelentéktelen semmiségek helyett a mennyről beszélnétek. Dicső és örök dolgok nyílnának meg előttetek, s nem nyugodnátok, míg megtorpanás nélkül nem növekednétek lelkiekben. Most világi dolgok kötik le gondolataitokat, s Istenről megfeledkeztek. Kérlek, forduljatok vissza és keressétek az Urat, míg megtalálható, hívjátok segítségül, míg közel van. {2T 290.1}   

***** {2T 291}