A PÉNZISTEN SZOLGÁI

Elrémítő I. testvér esete. Ez a világ az istene; testvérünk a pénzt imádja. Nem fogadta meg az évekkel ezelőtt adott tanácsot, hogy addig győzze le a világ szeretetét, amíg esze birtokában van. Az azóta összegyűjtött dollárok mindmegannyi kötélnek bizonyultak, hogy a világhoz rögzítsék, és behálózzák lelkét. Amint gazdagodott, úgy lett még pénzsóvárabb. Lényének összes erejét, képességét csakis e célnak szenteli. Ez köti le gondolatait, ez élete főgondja. Teljes erejét ez irányban kötötte le, míg csak lényegében véve a pénzistent imádja. E ponton lett háborodott. Példája családja előtt arra a gondolatra vezeti őket, hogy értékesebb a birtok, mint a menny és a halhatatlanság. Évek óta kizárólag a vagyon szerzés köti le gondolatát. A földi kincsek kedvéért feláldozza örök javát. Hisz ugyan az igazságban, szereti az igazság elveit, s jólesik neki, ha látja, hogy valaki szépen fejlődik az igazságban. De annyira a mammon szolgájává tette magát, hogy kötelességének tartja élete végéig szolgálni e mesterét. Minél tovább él, annál inkább szeretni fogja a hasznot, hacsak el nem taszítja a borzalmas istent, a pénzt. Olyan lenne ez neki, mintha belsejét tépnék ki, de meg kell tennie, ha nagyra becsüli a mennyet. {2T 237.2}   

Nincs szüksége senki gáncsoskodására, hanem mindnyájatok szánakozására. Borzalmas tévedés az élete. Képzeletbeli ínségtől szenved, noha bőség veszi körül. Az ellenfél szállta meg értelmét s korbácsolja fel pénzszerző vonását, ezzel beszámíthatatlanná téve őt e téren. Lényének magasztosabb, nemesebb erőit alárendelte e szűkkeblű, önző tulajdonságnak. Egyedüli reménye, ha szétzúzza Sátán bilincseit, s győzelmet arat jelleme gonosz vonásán. Törekedett is már erre, mikor valaki hatott a lelkiismeretére, de ez nem elég. Ha erőteljes nekilendüléssel, nagy nehezen lemond pénzistenének kicsiny töredékéről, s közben úgy érzi, mintha a lelkéről mondana le, az nem a valódi vallás gyümölcse. Rá kell szoktatnia gondolkodását a jótettekre. Szegüljön szembe a pénzszerzés vágyának. Szőjön egész életébe jócselekedeteket. Ápolja magában az adakozás szeretetét, s emelkedjék az eddig melengetett kicsinyes, kapzsi szellem fölé. {2T 238.1}   

Az …-i kereskedőkkel kötött üzleteikkel I. testvér és testvérnő nem jártak el Istennek tetszőn. Alkudoznak, hogy a lehető legolcsóbban jussanak dolgokhoz, hosszan kicsinyeskednek pár fillérért, mintha a pénz lenne mindenük – istenük. Ha láthatatlanul visszatérhetnének, hogy hallják a távozásuk utáni megjegyzéseket, megértenék, mily benyomást tesz pénzéhségük. Gyalázatot hoznak hitükre. Némelyek Istent káromolják e garasoskodó szűkkeblűség miatt. Az angyalok undorodva fordulnak el. A mennyben minden nemes és magasztos. Mindenki a többiek javára és boldogságára vigyáz. Senki sem szenteli magát, senki sem őrzője a maga jólétének. A szent lények legteljesebb öröme, ha a körülöttük levők boldogságában gyönyörködhetnek. {2T 238.2}   

Mikor angyalok jönnek szolgálni az üdvösség örököseit, s ha látják az önzés, a más kívánása, mások falhoz állítása, s mások maguk javára való megkárosításának kiáltó megnyilvánulásait, szomorúan elfordulnak. Mikor látják, hogy akik hervadhatatlan örökség örököseinek tartják magukat, mégis annyira filléreskedők azokkal szemben, akik nem vallanak magasztosabb célt, mint hogy kincset gyűjtsenek a földön, szégyenkezve rejtik el arcukat; mert gyalázat érte a szent igazságot. {2T 239.1}   

Annyi dicsőséget sehogyan se szerezhetünk az Úrnak, sem nagyobb megbecsülést az igazságnak, mint ha a hitetlenek látják, hogy az igazság magasztos és jó átalakulást ért el olyanok életében, akik természettől fogva másét kívánók és garasoskodók voltak. Ha nyilvánvalóvá válna, hogy az ilyenek hitének van hatalma, hogy szűkkeblű, önző, maguknak való, pénzszerelmese emberekből jótékonyságot szeretőre változtatta át őket, akik csak az alkalmat keresik, hogy azok áldására fordítsák javaikat, akik áldásra szorulnak; akik felkeresik az apátlan árvát, ez bizonyítékul szolgálna, hogy valódi a vallásuk. Világosságuk úgy világítana az emberek előtt, hogy látnák jótetteiket, és magasztalnák mennyei Atyjukat. Ez a megszentelődés gyümölcse lenne, ők pedig Krisztus életerős képviselői lennének a földön. A bűnösök meggyőződnének, hogy olyan erő rejlik az igazságban, melyet ők nem ismernek. Akik állítják, hogy szeretik és várják Uruk megjelenését, ne hozzanak gyalázatot hitvallásukra a krajcároskodásukkal. Ilyen gyümölcs nem nő a keresztény fán. {2T 239.2}   

I. testvér, az Úr nem akarja, hogy elzárkózz, hanem, hogy oltalmát keresd, és békét köss vele – szabad akaratodat kösd Isten akaratához. Ha pontosan eléd tudnám tárni pénzéhes viselkedésedet, bizony megrémülnél. Megundorodnál zsugoriságodtól, anyagiasságodtól, pénzszeretetedtől. Életed főcéljának tűznéd ki, hogy elnyerd Isten átalakító kegyelmét, mely új emberré tenne. A rokonaidtól örökölt vagyon átoknak bizonyult számodra. Csak kicsattanásig hizlalta pénzszerelmes vonásaidat, csak többletsúlyt jelent, hogy kárhozatba húzzon le. {2T 240.1}   

„Minden rossznak gyökere a pénz vágya.” Ha valaki teljes erejét a gazdagság megszerzésére fordítja, ha megelégszik az olyan kincs gyűjtésével, melyet soha fel nem élhet, s még gyerekeinek is állani fog, az rútul visszaél Istentől nyert erejével. Azt bizonyítja, hogy jelleme piszkos módon anyagias lett a nyereség lenyűgöző hajszolása által. S ahelyett, hogy elérné a boldogságot, nyomorult és boldogtalan. Begombolkozott az ínségesek szükségletei előtt, s azt bizonyítja, hogy nem kelt benne szánakozást a szenvedés. {2T 240.2}   

Fivérem, hisz nem kérges a szíved a mások ínségei iránt. Vannak nagylelkű pillanataid, szeretsz szíves és készséges is lenni. Gyakran örömmel teszel szívességet testvérednek vagy felebarátodnak. Ennek ellenére a pénzt lépteted elő isteneddé, s az a veszély fenyeget, hogy többre értékeld vagyonodat, mint a mennyet. A pénzszerzésben mindig veszély rejlik, hacsak Isten kegyelme nem uralkodik lelkünkön. Mikor a menny elvei kormányozzák a keresztényeket, egyik kézzel nyereségre tesznek szert, a másikkal adakozni fognak. Ez az egyetlen ésszerű és egészséges álláspont, melyet a keresztény helyeselhet, amíg van pénze, sőt keresete is. Most felvetjük I. testvérnek a kérdést: Mit kezd a pénzével? Isten intézője vagy. Kezedben a vagyon talentuma; sok jót tehetnél vele. Átutalhatod a mennyei kincstárba, gazdagodhatsz a jócselekedetekben. Légy mások áldására. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol moly és rozsda megemészti, és ahol tolvajok kiássák és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem rozsda meg nem emészti, és ahol ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” {2T 240.3}   

Ne feledd, hogy a mennyben gyűjtött kincsed soha el nem vész. Úgy tehetsz szert erre, ha bölcsen használod fel a menny által rád bízott javakat. Az apostol mondja: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a mi táplálásunkra, megélhetésünkre. Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekbe, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.” {2T 241.1}   

Az a veszély fenyeget, I. testvér, hogy elveszíted életedet – hogy az Istentől rád ruházott ajándékot, lassan átengeded az ördögnek, hogy tetszése szerint hurcoljon fogságba. Tényleg el tudod viselni e gondolatot? Valóban képes lennél a magad szolgálatát, a pénz szerelmét választani e röpke életre? Hisz végül úgyis el kell válnod tőle, de így semmi jogcímed a mennyhez, semmi jogod az örök élethez. Elkeseredett tusa vár rád, hogy lefejtsd szeretetedet a világi kincsekről. Hiszen ahol a kincsed, ott a szíved is. Legyen a keresztény jelszava: őrködjél, imádkozzál, dolgozzál! Kérve-kérlek, rázd fel magad. Törekedj maradandó dolgokra. A földiek úgyis hamar elmúlnak. Készen állsz-e másik világra felcserélni a világot? Az örök életre alakítod-e jellemedet? Ha végül elkárhozol, tudod, mi okozta romlásodat – a pénz szerelme! Akkor keserű kínok közt kiáltjátok: „Jaj, a csalárd gazdagság; elvesztettem üdvösségemet! Pénzért adtam el magamat; elcseréltem nyereségért. Feláldoztam a mennyet, mert féltem, hogy fel kell áldoznom érte pénzemet.” Ezt hallod majd a Mestertől: Fogjátok ezt a haszontalan szolgát, kötözzétek meg kezét, lábát és vessétek ki a külső sötétségre. Reméljük, nem ez lesz a sorsod. Reméljük, előre küldöd kincsedet a mennybe. Reméljük, szeretetedet is átruházod Istenre, és a hervadhatatlan örökségre. {2T 241.2}   

Láttam, hogy bizonyos fokig egész családodat ez a veszély fenyegeti. I. testvérnő, téged már el is sodort. Segítsen Isten felismerned helyzetedet, és teljesen megváltoznod. Ápold magadban a jótettek szeretetét. Arra törekedjél, hogy a jótettekben gazdagodj. Sok mindenben többet tehetnél, mint teszel. Egyénileg vagy felelős Istennek. Belső munka vár rád, mely alól senki fel nem menthet. Járj mindig szorosan Isten mellett, imádkozzál szüntelenül. Ha meg kívánod menteni örök életedet, kemény munka vár rád. Törekedj az ellenkező irányban vetni latba tekintélyedet családodban. Állj ki nemesen Isten mellett. Más a természeted, mint férjednek, ezért Isten rosszallását váltod ki, ha nem azt teszed, amit tenned kell. Fáradhatatlanul törekedj megmenteni lelki üdvösségedet. A családban pedig hass oda, hogy őket is megmentsd. Példáddal bizonyítsd, hogy a mennyben a kincsed; hogy mindenedet a jobb hazába ruházod be, a jobb, az örök életbe. Neveld magadat, hogy a mennyei dolgokat tartsd nagyra, hogy emelkedett légy, szeresd Istenedet, és szíves-örömest engedelmeskedj akaratának. {2T 242.1}   

Lehet, hogy próbák állnak előtted, lehet, hogy vizsgára kerülsz, hogy kiderüljön, mennyire szereted a világ dolgait. Lehet, hogy Isten megérteti veled szíved egyik oldalát, az oldalt, amelyet nem ismersz. Isten ismeri próbáidat, ha férjed és gyermekeid állapotát látod, akikből hiányzik a megmentő hit. Sokkal több múlik rajtad, mint gondolod! Öltsd magadra fegyverzetedet! Ne őröld fel értékes erődet olyan kimerítő munkával, melyet más is elvégezhet. Serkentsd inkább lányodat, hogy ő is tegyen valami hasznosat, segítsen hordoznod az élet terheit. Hiszen fegyelmezésre szorul. Hiszen hiú a gondolkodása. Neki is teljesen át kell adnia magát Istennek, akkor hasznavehető lesz, s Megváltójának is öröme telik benne. {2T 242.2}   

Nővérem, dolgozz kevesebbet, imádkozz, elmélkedj többet! Tekintsd legfőbbnek az örök szempontokat. Ne hagyd, hogy gyermekeid a pénz szerelmesévé váljanak. A családi körben, ahol önzés uralkodik, nem uralkodhat sem igazi kifinomultság, sem gyöngéd viselkedés. A valóban kifinomult ember mással is gondol, mással is törődik, figyelmes a többiek iránt. Az igazi kifinomultság nem talál kielégülést a test cicomázgatásában és fitogtatásában. A kifinomultság és nemes lelkület abban nyilvánul meg, ha igyekszünk mások áldására és felemelésére élni. Gyermekeid nagyon félvállról veszik az örökkévaló dolgokat. Bárcsak Isten felrázná őket, mielőtt késő lenne, mielőtt gyászolva kellene felkiáltaniuk: „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg.” {2T 243.1}   

J. testvér, az Úr elém tárta esetedet. Felelős állást töltesz be. Az Úr a pénz és a tekintély tehetségeit bízta rád. Mindenkire szabott kötelességet, hogy tegyen valamit, ne pusztán köznapi ügyekkel kösse le eszét, erejét. Ez a kötelesség többet jelent a mindennapi ügyeknél. Ezekben vagy jártas világi szempontokból, de kevés tapasztalattal bírsz vallásos téren. Az elmúlt években időt veszítettél, azért most gyorsan kell cselekedned, hogy jóvá tedd a múltat. Nem elég képességekkel rendelkeznünk. Fel is kell használnunk, nemcsak a magunk, hanem az adományozó javára is. Amid csak van, kölcsön csupán az Úrtól. Vissza fogja kérni tőled, kamatostól. {2T 243.2}   

Krisztus joggal vár el szolgálatot tőled. Kegyelemből az ő szolgája lettél. Ne érdekeidet szolgáld hát, hanem azét, aki szolgálatába fogadott. Hitvalló keresztény vagy, tehát Isten elkötelezettje. Nem a tied, amit rád bízott, hogy, beruházd. Ha úgy lenne, a magad kedvtelésére költhetnéd. De tőkéd az Úré, s te vagy felelős a felhasználásáért, vagy az azzal elkövetett visszaélésért. Van elég alkalom, hogy tőkénket kiadjuk beruházásra a pénzváltóknak, – hogy kamatozzon valamit az Úrnak. Ha elnézzük magunknak, hogy a földbe ássuk talentumunkat, akkor nem veszi hasznát sem az Úr, sem mi. Segítsen az Úr, fivérem, hogy megértsd tényleges helyzeted: Az Úr szolgája vagy. Jézus szenvedésével és halálával fizette meg az árat, hogy magának biztosítsa készséges szolgálatodat, és önkéntes engedelmességedet {2T 244.1}   

Az elmúlt évek próbái alatt sokat szenvedtél értelmedben, s enyhítésnek tartottad, hogy teljesebben a világ dolgaira, a vagyonszerzésre fordítsd figyelmedet A kimondhatatlanul szerető és kegyelmes Isten újra nyájába fogadott tégedet. Ezzel új kötelességek és felelősségek hárulnak rád. Erős szeretettel szereted a világot. A földön gyűjtesz kincset. Jézus most felszólít, hogy utald át kincsedet a mennybe; mert ahol a kincsed, ott a szíved is. Mikor szerződéseket kötsz testvéreiddel és hitetlenekkel, ügyelj magadra. Légy hű hitvallásodhoz, tarts ki az igaz nemes-lelkűség mellett, mert ez hitelt vív ki az igazságnak, melyet vallasz. {2T 244.2}   

Te, testvérem, olyan helyzetet foglalsz el, ahol sokan felnéznek rád. Átlagon felüli szellemi képességekkel rendelkezel. Gyors a felfogóképességed, és mélyen gondolkodsz. Némely testvérünk nem cselekszik bölcsen. Szemmel tartottak-tartanak, s szerintük bőkezűbb lehetnél a javaiddal. Keserűség buzog belőlük miattad. Holott feleslegesen izgatják magukat. Épp nekik van számos hiányosságuk; s ha hűen végzik a szerény szolgálatot, melyet a Mester elvár tőlük, tele lesz azzal a kezük. Nem pazarolhatják efféle aggodalomra az időt, félve, hogy felebarátjuk, akire komolyabb feladatot bíztak, nem elég jól teljesíti kötelességét. Míg ennyire kotnyeleskednek a más dolgával, addig elhanyagolják kötelességüket, s igazán haszontalan szolgák lesznek. Az övék helyett felebarátjuk kötelességét szeretnék végezni. {2T 244.3}   

Azt képzelik, hogy ha rájuk bíztak volna öt talentumot, ők bezzeg sokkal jobban tudnának bánni vele, mint akire bízták. A Mester azonban jobban tudja ezt, mint ők. Senki se fájdítsa fejét, ha nem olyan képességekkel dicsőíti Istent, amilyet nem rájuk bízott. Semmi szükség, hogy így szóljanak: „Ha más helyében volnék, nagy sok jót tennék tőkémmel.” Isten nem vár el tőlük többet, mint azt használni ki kegyelme intézőiként, amit rájuk bízott. {2T 245.1}   

Az egyetlen talentum, a legszerényebb szolgálat, ha teljes odaadással, és Isten dicsőségére végzik, olyan Istennek tetsző lesz, mint a legsúlyosabb talentum jóra fordítása. Az Úr változatos képességeinkhez szabja a megbízatásokat. Mindenkire képessége szerint bíz felelősséget. Senki a feladatát meg ne vesse, ne tartsa annyira jelentéktelennek, hogy nem kell jól elvégeznie. Mert ezzel gúnyt űz erkölcsi felelősségéből, s megveti a kisebb dolgokkal töltött napokat. A menny mindenkinek megszabja a kötelességét, azért legyen nagyravágyásuk jól, képességeikhez mérten végezni e munkát. Isten elvárja, hogy a gyönge is csakúgy megtegye a rá bízottakat, mint az erős. Az Úr annyi kamatot vár el, amennyi összeget kire-kire bízott. {2T 245.2}   

Ki-ki foglalkozzék szorgosan, teljes szívvel a maga feladatával. A többieket bízza a Mesterre, hogy az ő szemében álljanak helyt, vagy bukjanak. …-ban sok a minden lében kanál, kik testvéreiket szeretik szemmel tartani, s emiatt egyre gyöngélkednek. Bizonyságot tesznek az összejöveteleken, s mivel nem Jézus él a szívükben, hogy róla tegyenek hitet, testvéreik kötelességét próbálják előírni. Eme szegények a maguk kötelességét sem ismerik, mégis másokat szeretnének kioktatni kötelességük felől. Ha a maguk dolgával törődnének, ha elnyernék szívükbe Isten kegyelmét, olyan erő születne a gyülekezetben, mely most hiányzik. {2T 245.3}   

J. testvér, jó képességed van a jóra. Jó a belátásod, ezért Isten most a sötétből a világosságra vezet ki téged. Használd képességeidet Isten dicsőségére. Add ki a pénzváltóknak, hogy mikor a Mester visszatér, kamatostól kapja vissza, ami az övé. Tépd le lelked csápjait a föld semmitmondó dolgairól, s emeld magasba, hogy Isten köré fonódjanak. Az egész világnál fontosabb a lélekmentés. Egyetlen megmentett ember, aki eljut az örökkévalóságba, hogy magasztalja az Istent és a Bárányt, értékesebb, mint a pénzmilliók. A gazdagság jelentéktelenné zsugorodik, ha azok értékéhez mérjük, akikért Krisztus meghalt. Megfontolt ember vagy, semmit sem fogsz hát elhamarkodni. Áldozz az igazságra, akkor gazdag leszel Isten szemében. Bár megsegítene az Úr, hogy olyan gyorsan haladj, amint elvárja tőled, és helyesen értékeld az örökkévaló dolgokat. {2T 246.1}   

Gyermekeidnek a kegyelem mélyebb szántására van szüksége. Serkenteniük kell magukban a jóságot és a szilárd jellemet. Ha Istennek szentelik magukat, jó munkát végezhetnek, s megmentő hatással lehetnek társaikra. {2T 246.2}   

A szegények se véljék, hogy mit sem tehetnek, mert nem rendelkeznek testvéreik vagyonával. Sokféleképp hozhatnak áldozatot ők is. Mondjanak le valamiről. Éljenek adakozó életet, akkor szavukkal, tettükkel megtiszteltetést szerezhetnek Üdvözítőjüknek. Nővéreink különösen jó hatással lehetnek környezetükre, ha abbahagyják a pletykálást, s vigyázásra és imára szentelik idejüket. Ők is tisztességet szerezhetnek Istennek. Úgy világíthat világosságuk az emberek előtt, hogy látva jótetteiket, örömmel dicsőítsék mennyei Atyánkat. {2T 246.3}   

Annak szemléltetésére, hogy nem végzitek elég jól Isten munkáját, amint az kiváltságotok, e szavakra hívták fel figyelmemet: „Átkozzátok Mérozt, mondja az Úr követe. Átkozva átkozzátok, mert nem jöttek az Úrnak segítségére, az Úrnak segélyére, a hatalmasok ellen.” (Bírák 5:23) Mit tett Méroz? A világon semmit. Ez volt a bűnük. Nem siettek az Úr segítségére, az Úr segítségére a hatalmasok ellen. {2T 247.1}   

***** {2T 247}