BUZDULJ FEL ÉS TARTS BŰNBÁNATOT

Kedves fivéreim, nővéreim! {1T 141}   

Az Úr látomásban megmutatott néhány dolgot a gyülekezet jelenlegi langymeleg állapotáról, és ezt most elmondom nektek. Az angyal így szólt a gyülekezethez: „Jézus szól hozzátok. Buzdulj fel és tarts bűnbánatot.” Amint láttam, komolyan neki kell gyürkőzniük ennek a feladatuknak. Van miért bűnbánatot tartani. A világias gondolkodás, az önzés és az irigység elemésztették Isten népében a lelkiséget és az életet. {1T 141.1}   

Isten népének veszedelme az elmúlt néhány évben a világ szeretete volt. Ebből fakad az önzés és irigység bűne. Minél többet markolnak a világból, annál inkább megszeretik; s még több után nyújtják kezüket. Az angyal így szólt: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Mégis sokan, noha vallják, hogy hiszik, hogy náluk a világhoz szóló utolsó figyelmeztetés hangja, mégis minden erejüket megfeszítve olyan helyzetet törekszenek teremteni maguknak, amikor könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint nekik bejutni a mennybe. {1T 141.2}   

A földi kincsek, ha helyesen használjuk fel – áldások. A tulajdonosaiknak tudniuk kellene, hogy Istentől kapták kölcsön, és jókedvűen kellene költeniük javaikat az ügy elősegítésére. Jutalmuk nem marad el idelenn. Isten angyalai jó véleménnyel lesznek róluk, és kincseket is gyűjtenek a mennyben. {1T 141.3}   

Láttam, hogy az igazságot vallók közül Sátán szemmel tart néhány különös, önző, irigy természetű embert, és azzal fogja kísérteni őket, hogy jólétet helyez eléjük, felajánlva nekik a föld gazdaságát. Tudja, hogy ha felül nem kerekednek bűnös hajlamaikon, megbotlanak a pénz szeretetében – bálványuk imádásában. Gyakran el is éri célját. A világ szeretete legyőzi, elnyeli az igazság szeretetét. A világ országait ajánlja nekik, s ők mohón magukhoz ragadják kincsüket, és azt hiszik, hogy csodálatosan boldogulnak. Sátán diadalt ül, mert terve sikerült. A világ szeretetéért feladták Isten szeretetét. {1T 142.1}   

Láttam, hogy az így boldogulók keresztezni tudják Sátán tervét, ha legyőzik önző irigységüket, ha Isten oltárára helyezik összes tulajdonukat. Mikor látják, hogy valahol anyagiakra van szükség az igazság ügyének fejlesztésére, az özvegyek, árvák, és lesújtottak segítésére, akkor adakozzanak jókedvűen, így gyűjtve kincseket a mennyben. {1T 142.2}   

Engedelmeskedjetek az igaz tanú tanácsának. Vegyetek tűzben tisztult színaranyat, hogy meggazdagodjatok, fehér ruhát, hogy felöltözködjetek és szemgyógyító írt, hogy megkenjétek szemeteket és lássatok. Tegyetek valami erőfeszítést. Ezek a becses kincsek nem hullnak ölünkbe igyekezetünk nélkül. Vegyünk, vagyis „buzduljunk fel, és tartsunk bűnbánatot” langymeleg állapotunk fölött. Riadjunk fel, hogy észrevegyük hibáinkat, kutassuk fel bűneinket és buzgó bűnbánatot tartsunk felettük. {1T 142.3}   

Láttam, hogy feladat vár jómódú testvéreinkre. Szakadjanak el a földi kincsektől, és kerekedjenek felül a világ szeretetén. Sokan közülük szeretik a világot, kincseiket, de nem készek ezt észrevenni. Buzduljanak fel, s önző irigységük miatt tartsanak bűnbánatot, hogy az igazság szeretete nyeljen el minden mást. Láttam, hogy a gazdagok közül sokan elmulasztják megvenni az aranyat, a fehér ruhát és a szemkenetet. Buzgalmukból hiányzik a tűz, és kitűzött céljuk értékével arányos lelkiismeretesség. {1T 142.4}   

Láttam őket, amint földi tulajdonokért tülekedtek. Micsoda lelkesedést mily buzgalmat, mekkora erőkifejtést tanúsítottak, megkaparintani a föld múló kincsét! Milyen bűnös számításokat végeztek! Látástól vakulásig terveztek és fáradoztak. Feláldozták kényelmüket a földi kincsért. Ha ily buzgón törekszenek megszerezni az aranyat, fehér ruhát és szemkenetet, el is érik e kívánatos kincseket, sőt, életet, örök életet Isten országában. Láttam, hogy ha valakik, a jómódúak rászorulnak a szemkenőcsre. Sokan közülük vakok az állapotuk felől, nincs fogalmuk a merev világhoz ragaszkodásukról. Ó bárcsak megnyílna a szemük! {1T 143.1}   

„Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.” Láttam, hogy soknak akkora rakás szemét állja el a szívéhez vezető utat, hogy nem tudják kinyitni az ajtót. Egyeseknek testvéreikkel vannak nehézségeik. Mások e világot gördítették szívük ajtaja elé, ez állja el az utat. El kell távolítaniuk minden szemetet. Akkor majd ki tudják tárni az ajtót, és szívesen fogadni Üdvözítőjüket. {1T 143.2}   

Ó, mily becses volt az ígéret, mikor látomásban elém tárták! „Ahhoz bemegyek és vele vacsorálok, és ő énvelem.” Ó a szeretet, Isten csodálatos szeretete! Összes langyosságunk és bűnünk után így szól: „Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok, és meggyógyítom minden álnokságotokat.” Az angyal ezt ismételte el néhányszor: „Térjetek hozzám vissza, és én is visszatérek hozzátok és meggyógyítom minden álnokságotokat.” {1T 143.3}   

Néhányan – láttam – szívesen visszatérnének. Mások nem engedik, hogy ez a laodiceai gyülekezethez intézett üzenet megtegye rájuk a hatást. Folytatják lecsúszásukat, mint eddig, és az Úr ki fogja vetni őket a szájából. Csak azok találnak tetszésre Istennél, akik buzgó bűnbánatot tartanak. {1T 144.1}   

„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyi székében.” Győztesek lehetünk. Igen, teljesen és tökéletesen. Jézus meghalt, hogy megnyissa előttünk a menekülés útját, hogy legyőzhessük indulatos természetünket, minden bűnünket, minden kísértésünket, és végül vele ülhessünk asztalhoz. {1T 144.2}   

Kiváltságunk, hogy hitet és üdvöt nyerjünk. Isten hatalma nem csökkent. Erejét – láttam – ingyen adományozza, mint a régi időkben. Isten gyülekezete vesztette el hitét, hogy erőt igényeljen, hogy küzdjön, mint Jákob, kiáltva: „Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem.” Kihalófélben az állhatatos Isten áldását igénylés. A hit, az életerős hit mindig felfelé emel, Istenhez, a dicsőséghez. A hitetlenség viszont lehúz a sötétségbe és halálba. {1T 144.3}   

Láttam, hogy a gyülekezetben néhánynak az esze nem a kellő úton jár. Néhány furcsa természetű ember a maga elgondolása szerint mérlegeli testvéreit. Aki nem teljesen ért egyet velük, máris baj támad a táborban. Néhányan megszűrik a szúnyogot, a tevét meg lenyelik. {1T 144.4}   

Túl sokig tartottuk tiszteletben, és tűrtük meg e merev elképzeléseket. Szőrszálakat hasogattunk. Mikor nem volt tényleges nehézség a gyülekezetben, mesterségesen tenyésztettek próbákat. A gyülekezet és Isten szolgái gondolatait elvonják Istentől, az igazságtól és mennytől, hogy sötétben időzzenek. Sátán örvend ilyen eseményeken, lakomázik rajtuk. Holott nem ilyen próbák tisztogatják a gyülekezetet, és edzik Isten népének erejét. {1T 144.5}   

Láttam, hogy néhányan lelkileg sorvadoznak. Jó ideje szemmel tartják testvéreiket, hogy az egyenes úton tartsák őket – figyelik minden hibáikat, hogy beléjük köthessenek. Míg ezt teszik, eszük nem Istenen vagy a mennyen, de az igazságon sem, hanem ott jár, ahol a Sátán szeretné – valaki máson. Lelküket elhanyagolják, ritkán látják meg, vagy veszik észre a maguk hibáit, mert tele a szemük mások hibáinak figyelésével. Arra sem marad idejük, hogy saját lelkükbe pillantsanak, vagy megvizsgálják szívüket. Valamely testvérnő ruhája, vagy kalapja köti le figyelmüket. Ennek vagy annak meg kell említeniük, és ezen hetekig elcsámcsognak. Láttam, hogy némely szegény lélek vallása csak annyiból áll, hogy mások ruháit, tetteit figyelik, és hibákat találnak bennük. Ha meg nem térnek, nem lesz számukra hely a mennyben, mert az Úrban is hibát találnának. {1T 145.1}   

Az angyal így szólt: „Egyéni kötelesség összhangba jönni Istennel.” A feladat Isten és lelkünk között vár elvégzésre. De aki sokat gondol mások hibáira, az nem vigyáz magára. Ezek a gyanúsító, hibakereső emberek gyakran ki tudnák gyógyítani magukat a szokásukból, ha egyenesen ahhoz fordulnának, akiben hibát fedeznek fel. Ez annyira nehezükre esne, hogy inkább lemondanának gyanújukról, mint az illető elé álljanak vele. Azonban könnyű a nyelvet szabadjára engedni erről vagy arról a testvérről, ha a vádlott nincs jelen. {1T 145.2}   

Néhányan helytelennek vélik, ha az istentiszteleten rendet próbálnak tartani. Láttam azonban, hogy semmi veszélye, ha Isten templomában rendet tartunk. Láttam, hogy a zűrzavar nem tetszik Istennek; rendet kell tartanunk az imában és éneklésben is. Nem kellene az Isten házába jönnünk családunkért imádkozni, csak ha mély érzetek vezetnek, míg Isten Lelke meggyőzi őket. Általában a családi oltár a megfelelő hely, ahol családunkért imádkozhatunk. Mikor imánk tárgyai távol vannak, a belső szoba az alkalmas, ahol könyöröghetünk értük Istenhez. Isten házában imádkozzunk jelen áldásáért, és várjuk el, hogy Isten meghallja, s válaszol imánkra. Az ilyen összejövetelek élénkek, és figyelmet lekötők lesznek. {1T 145.3}   

Láttam, hogy mindnyájunknak együtt kell énekelnünk a Lélekkel, mégpedig értelmesen. Isten nem kedveli a nyafogó beszédet és hamis hangot. A helyes mindig jobban tetszik neki, mint a helytelen. Minél jobban megközelíti Isten népe a hibátlan, kellemes hangzású éneklést, annál inkább dicsőíti Istent, szolgálja a gyülekezet javát, és hat kedvezőn a hitetlenekre. {1T 146.1}   

Megmutatták nekem a menny rendjét, a tökéletes rendet, s elragadtatva hallgattam a tökéletes zenét. Látomásom után, a földi éneklés harsogónak és hamisnak tűnt. Négyszögű völgyben angyalcsoportokat láttam, mindegyiküket arany hárfával. A hárfák végén állító csavar volt a hárfák hangolására és a dallam változtatására. Ujjuk nem söpört hanyagul végig a húrokon, hanem külön-külön érintették meg a húrokat, megadva a hangot, majd mindnyájan csatlakoznak a gazdag, tökéletes mennyei zenéhez. Lehetetlen leírni a zengzetet. Dallamos, mennyei, isteni az. Minden arcról Jézus képmása sugárzik, és kimondhatatlan dicsőséggel ragyog. {1T 146.2}   

***** {1T 146}