AZ ÖNHITTSÉG VESZEDELME

F. testvér! {1T 621}   

1865. december 25-én az Úr közölte velem, hogy jó munka kezdődött el Maine államban. Különösen arra a mezőre mutatott, ahol a te, és Andrews testvér munkásságával hívő csoport lett felnevelve, s imaház építésével bizonyították igazság iránti szeretetüket. Még jókora belső lelki munkát kell elvégezni e csoportért. Jelentős számmal megtértek az igazság elméletéhez; némelyek bizonyítékaid alapján döntöttek; látták az igazság láncolatának szépségét, az összes összecsendülő, tökéletes egészet alkotva – mégsem értve meg annak megszentelő hatalmát. Ezek a lelkek ki vannak téve az utolsó napok veszedelmeinek. Sátán elkészítette ámításait és csapdáit a járatlanok számára. Eszközein át mesterkedik, még olyan lelkészeken át is, akik megvetik az igazságot, lábbal tiporják Isten törvényét, s erre tanítanak mindenkit, aki hallgat rájuk, hogy maguk ezt tegyék. {1T 621.1}   

Ez a népszerűtlen igazságot elfogadó csoport csak úgy lehet biztonságban, ha Istent teszik meg bizodalmukká, és megszentelődnek az igazság által, melyet vallanak. Fontos lépést tettek, és most lelki tapasztalatra van szükségük, mely a magasságos Isten fiaivá és lányaivá, s a halhatatlan örökség örököseivé teszi őket, melyet Isten drága Fia szerzett meg számukra. Akik eszközök voltak az igazság előttük feltárásához, azoknak nem szabad elvonni tőlük fáradozásukat ebben a fontos időszakban, hanem továbbra is iparkodniuk kell, míg csak be nem gyűjtik e lelkeket Krisztus nyájába. Elég tanítással kell szolgálni nekik, míg értelmesen el nem nyerik a bizonyítékot, hogy az igazság üdvösséget jelent számukra. {1T 621.2}   

Láttam, hogy Isten még nagyobb munkát tervez elvégezni Maine államban, hogy ügye összes munkása neki szenteli magát, s nem a maga erejében bízik, hanem az Úr Istenben. Közölte velem, hogy Andrews testvérrel keményen dolgoztatok, és nem pihentetek meg, ami pedig szükséges lenne egészségetek fenntartásához. Megfontoltan kell fáradoznotok, és pihenés időszakait beiktatnotok. Így megőrzitek testi és szellemi érzékenységeteket, és sokkal eredményesebb munkát tudtok végezni. F. testvér, idegeskedő vagy, és ötletszerűen lépsz. A szellemi levertség nagyon kihat munkádra. Időnként úgy érzed, szabadnak kell lenned, s azt hiszed, hogy mivel mások a sötétségben varrnak, vagy nincs igazuk, vagy valami baj van, alig tudnád megmondani, hogy mi, ekkor elmész valahová, vagy nekiesel valakinek, ami súlyos kárt okoz. Ha lecsillapítanád magadat, mikor ilyen nyugtalan, ideges állapotban vagy, hogyha megpihennél és nyugodtan várnál Istenre, s megkérdenéd, hogy a hiba nem benned van-e, elkerülnéd lelked megsebzését, s Isten drága ügyének ártalmát. {1T 622.1}   

Láttam, hogy F. testvért az önhittség veszélye fenyegeti, ha annyira fel tudja korbácsolni az összegyűltek érzéseit. Gyakran a legeredményesebb igehirdetőnek képzeli magát e miatt. Ezzel olykor magát áltatja. Noha egy időre a legkedvesebb lelkész lehet, mégis elmulaszthatja a legtöbb jó elérését. A lelkész, aki a legnagyobb mértékben fel tudja kavarni a hallgatóság érzelmeit, ezzel még nem bizonyítja, hogy ő a legeredményesebb. {1T 622.2}   

Mikor F. testvér alázatos és szerény, mikor Istent teszi bizodalmává, sok jót elvégezhet. Angyalok sietnek segítségére, s a világos beszéd és felszabadultság áldásának örvend. Ám a rendkívüli győzelem után gyakran felfuvalkodik, mindenre alkalmasnak képzeli magát, noha akkor volt valami, mikor eszköz volt csupán Isten kezében. Ilyen időszakok után Isten angyalai magára hagyják, hogy a maga erejével fáradozzék, s akkor, noha ő volt a hibás, gyakran testvéreit és a népet hibáztatja sötétséggel és gyöngeséggel, melyet ő érez. E boldogtalan állapotban gyakran rátámad erre vagy arra, s még ha félig sem végezte el ott a feladatát, úgy érzi, fáradoznia kell, s máshol kezd dolgozni. {1T 623.1}   

Láttam F. testvért veszély fenyegeti, hogy egyedül, a maga erejével robog a viadalra, jóllehet azt találja, hogy ereje gyöngeség csupán a harcban. Míg Istent tartotta bizodalmának, gyakran eredményes volt a hitünk ellenségeivel vívott csatákban. De olykor fejébe szállt a győzelem, melyben Isten részesítette az igazságot a tévelygés felett, s magának tulajdonította a dicsőséget ezekben a viadalokban. Maga nőtt nagyra a szemében. {1T 623.2}   

Láttam, hogy az utóbbi két vitában nem a helyes lelkület élt benne. Az első előtt felfuvalkodott olyan emberek dicséretétől, akik nem szívlelik az igazságot. Amint hallgatta, és részt vett a vitában, melyet két nem hitűnkön lévő folytatott, felfuvalkodott s alkalmasnak érezte magát, hogy bárkivel megvívjon. Míg ilyen magabiztos volt, elvesztette az erejét. Isten neheztelt rá, amiért semmibe vette Andrews testvér tanácsát. Önhitt szelleme csaknem teljes veszteséggé tette azt a vitát. Az ilyen összecsapásoknál, hacsak nincs határozott nyereség, akkor mindig veszteséget jelent. Sose lenne szabad megfontolatlanul bele rohanni, hanem minden lépést óvatosan, a legnagyobb bölcsességgel tenni, hiszen sokkal több fordul ezen, mint az országok közti csatákon. Sátán és serege felbolydul az ilyen igazság és tévtanok közti összecsapásnál, és ha az igazság védői nem Isten erejével vonulnak a viadalra, Sátán minden esetben jobb hadvezérnek bizonyul. {1T 623.3}   

A második összecsapással sok, nagyon sok fordult a kockán. F. testvér még is elbukott. Nem gyöngesége érzetével, alázatosan, buzgó, őszinte szívvel, Istenre támaszkodva bocsátkozott harcba. Ismét elég rátermettnek érezte magát egyedül is. Múlt sikerei kevéllyé tették. Úgy vélte, hogy előző győzelmei nagyon is az ő okosságának eredménye volt, amint az Isten szavában szolgáltatott hatalmas érveket felhasználta. {1T 624.1}   

Láttam, hogy az igazság védelmezői ne keressék a vita alkalmait. S ha az igazság előresegítésére, s Isten dicsőségéhez mégis szükség mutatkozik, hogy szembeszálljanak az ellenféllel, mily alázattal, mily óvatosan kell harcba bocsátkozniuk. Szívvizsgálattal, bűnvallomással, buzgó imával, s egy ideig gyakran böjtölve, Istenhez esedezve, hogy részesítse őket rendkívüli segítségben, s adjon a megmentő igazságnak dicső győzelmet, hogy a tévelygés valódi nyomorékságában tűnhessen elő, s védelmezői teljesen szégyenüljenek meg. Akik az igazságért csatáznak az ellenzőkkel szemben, értsék meg, hogy nem pusztán emberrel állnak szemben, hanem a Sátánnal és angyalaival viaskodnak, akik eltökélték, hogy a tévtanok és a sötétség ragadja el a győzelmet, s az igazságot a tévelygés alá temessék. A tévedés jobban egyezik a bűnös szívvel, azért természetesnek tartja, hogy az világos, az kézenfekvő. A kényelmes emberek szeretik a tévedést és sötétséget, s nem hajlandók megváltozni, megújulni az igazság által. Nem szeretnek a fényre jönni, nehogy megróják tetteiket. {1T 624.2}   

Ha az igazság igazolása mellett állók az érvek súlyában bizakodnak, s csak kevéssé Istenre támaszkodva szállnak szembe az ellenféllel, az igazság oldala mit sem fog nyerni, hanem határozott vereséget szenved. Hacsak az igazság nyilvánvalón nem győzedelmeskedik, akkor rosszabbul áll, mint a csata előtt. Akik előzőleg meggyőződtek az igazság felől, megnyugtatják magukat, s a tévedés mellett döntenek. Mert besötétedett állapotukban nem tudják felismerni az igazság fölényét. Az utóbbi két vita alig ért el valamit Isten ügyének előmeneteléért. Jobb lett volna, ha meg sem történtek volna. F. testvér nem bocsátkozott beléjük alázattal és szilárd Istenre támaszkodással. Az ellenség felfuvalkodottá tette őt, s önhitten, magában bízva ment, ami nem illik Isten alázatos szolgájához. A maga fegyverzetét vette fel, nem Istenét. {1T 624.3}   

F. testvér, Isten mély tapasztalattal bíró munkással látott el, a legeredményesebbel a mezőben, aki az élete során megtapasztalta Sátán körmönfont csalárdságát, s a legsúlyosabb szellemi kínokon esett át. Isten legbölcsebb gondviselése megengedte, hogy érezze a tisztító kemence tüzét, ahol megtanulta, hogy Istent kivéve, minden menedék csődöt mond, s minden támasz repedt nádszálnak bizonyul. Meg kellett volna értened, hogy Andrews testvér ugyanúgy szívén viseli a vita jó kimenetelét, mint te, s alázatos lelkülettel kellett volna hallgatnod tanácsaira. Tanítása javadra vált volna. Ám Sátánnak célja volt itt, hogy meghiúsítsa Isten szándékát. Betört, hogy birtokba vegye, s ezzel megrontsa Isten munkáját. A magad erejével robogtál a csatába, s az angyalok hagyták, hogy tegyed. De Isten, műve iránti irgalmasságában, nem hagyta az igazság ellenségeinek, hogy döntő győzelmet arassanak. Szolgája buzgó, gyötrődő könyörgésére angyalok jöttek mentésre. A teljes vereség helyett rész győzelem lett, hogy az igazság ellenségei ne ülhessenek diadalt. Mégis mit sem nyertünk az erőfeszítéssel, holott az igazságnak dicső győzelmet lehetett volna aratni a tévedés felett. A legrátermettebb tanácsosok közül kettő is melletted volt; három férfi, igazság erejével kiállva egyetlen egy ellen, aki tévedéssel akarta elfedni az igazságot. Istennel egész sereg lehettetek volna, ha helyesen vonultatok volna a csatába. De önhittséged csaknem teljes vereséggé silányította azt. {1T 625.1}   

Sosem szabadna vitába szállnod, ahol oly sok fordul kockán, a magad ügyességére támaszkodva az erős érvek felsorakoztatásánál. Ha nem lehet veszteség nélkül elkerülni, szállj vitába, szilárdan Istenben bízva, s az alázat lelkületével. Jézus lelkületével, aki felszólít, hogy tanulj tőle, aki szelíd és alázatos szívű. S akkor, hogy megdicsőítsd Istent, s példát nyújts Krisztus jelleméről, sose kerekedj ellenséged fölé törvénytelen úton. Tedd félre a gúnyt és a szavakkal játszást. Ne feledd, hogy Sátánnal és angyalaival viaskodsz, nem pusztán emberrel. Aki a mennyben legyőzte Sátánt, győzelmet aratva a vert ellenségen, aki kiűzte őt a mennyből, s aki életét adta, hogy kimenekítse a bukott embert az ellenség hatalmából, mégis Mózes sírjánál Mózes teste fölött vitázva, Krisztus nem szögezett Sátánnal szemben gúnyolódó, kihívó, sértegető vádat, hanem ezt mondta: „Dorgáljon meg téged az Úr.” {1T 626.1}   

Két utolsó vitádban megvetetted a tanácsot, s nem voltál kész hallgatni Isten szolgájára, aki teljes lélekkel a munkának szentelte magát. Isten gondviselése tanácsadóval látott el, akinek képességei és tekintélye tiszteletedre és bizalmadra méltatta volna őt, s a legkevésbé sem kevesbítette volna méltóságodat, ha hagytad volna, hogy tapasztalt ítélőképessége vezessen. Isten angyalai megjegyezték önhittségedet, s fájó szívvel elfordultak tőled. Az Úr nem tudta biztonságban kinyilvánítani hatalmát, mivel magadnak tulajdonítottad volna a dicsőséget, s jövő munkásságod keveset ért volna. F. testvér, láttam, hogy szolgálatodban nem kellene a magad belátására támaszkodnod, mely már gyakran félrevezetett. Engedelmeskedned kellene a tapasztaltak ítéletének. Ne ragaszkodj méltóságodhoz, ne tartsd magad annyira mindenre alkalmasnak, hogy ne fogadhass el tanácsot tapasztalt munkatársaidtól. {1T 626.2}   

Feleséged nem jelent különösebb segítséget számodra, hanem inkább akadályt. Ha elfogadta volna a neki adott bizonyságtételeket, és ha több mint két éve engedelmeskedett volna azoknak, erős segítőd lehetne az örömüzenetben. De nem fogadta el, és nem tartotta magát igazán azokhoz. Ha megtette volna, teljesen más lenne a viselkedése. Nem szentelte magát Istennek. Szereti a kényelmet, kibújik a terhek alól, s nem tagadja meg magát. Megtűri magában a tétlenséget, s példája nem követésre méltó, hanem ártalom Isten ügyére. Időnként nagyon hat rád, különösen, ha honvágya van és elégedetlenkedik. A gyülekezeti ügyekben is nagyon befolyásol. Véleményt alkot erről vagy arról a testvérről, testvérnőről, kifejezésre juttatja ellenszenvét vagy erős vonzalmát, noha sok esetben a kedvencei jelentenek súlyos próbát a gyülekezetnek. Megszenteletlen állapota vezeti, hogy nagyon ragaszkodjék azokhoz, akik nagy bizalmat és szeretetet tanúsítanak iránta, míg drága lelkeket, akiket Isten szeret, hidegen elmellőz, mivel nem vonzódnak hozzá és F. testvérhez. Holott e drága lelkek igazán szeretnek, s ez többre becsülendő, mint akik oly hangosan lármáznak szeretetükről. Feleséged véleménye erősen kihat rád. Gyakran magától értetődőnek tartod, hogy feleségednek igaza van, s úgy gondolkodsz mint Ő, és aszerint intézed a gyülekezet ügyeit. {1T 627.1}   

Példamutatásoddal Jézus életét kell követned, hiszen ünnepélyes, komoly felelősségek nyugszanak rajtad. Feleséged Istennek tartozik számadással viselkedéséért. Ha akadályt jelent számodra, Istennel kell elszámolnia ezzel. Néha megalázza magát Isten előtt, s igazi segítség, de hamarosan visszaesik régi tétlenségébe, kibújik a felelősségekből, kimenti magát a szellemi és testi fáradozás alól. Ha tevékenyebb lenne, ha jobb kedvvel fogna a testi és szellemi munkához, sokkal egészségesebb lenne. Van tehetsége a cselekvésre, de hiányzik a készség. Nem kitartó a tevékeny élet szeretetében. Isten mit sem tehet érte jelen állapotában. Ő tegyen valamit, hogy felrázza magát. Istennek kell szentelnie testi és szellemi erőit. Isten elvárja ezt tőle, s hacsak alapos javulás nem áll be nála, hacsak az adott világosság szerint nem él, Isten napján haszontalan szolgának fogják találni. Míg ez a jobbulás be nem köszönt, a legkevésbé sem lenne szabad beleszólni a férje tevékenységébe. {1T 627.2}   

Isten megáldja és támogatja F. testvért, ha alázatosan előrehalad, tapasztalt munkatársai belátására támaszkodva. {1T 628.1}   

***** {1T 628}