BEVEZETÉS

Ismét kötelességemnek érzem igen világosan szólni az Úr népéhez. Megalázó rámutatnom azok tévedésére és lázadására, akik régóta ismernek bennünket és szolgálatunkat. Helyesbítésül teszem a férjemről és rólam azzal a céllal terjesztett valótlan megállapításokról, hogy ártsanak az ügynek, s figyelmeztetésül másoknak. Ha csupán mi szenvednénk meg ezeket, hallgatnák. De mikor Isten művét veszélyezteti szégyen és szenvedés, szólnom kell, bármily megalázó legyen is. Kevély álszentek ülnek diadalt testvéreink felett, mivel elég alázatosak bevallani bűneiket. Isten szereti népét, mert megtartja parancsolatait, nem, mert a legrosszabb, hanem mert a legjobb nép a világon. „Akiket szeretek” – mondja Jézus, – „megfeddem és megfenyítem.” {1T 569.1}   

Külön felhívom a figyelmet e kis füzetben közölt álmokra, melyek mindegyike egyetértőn és jól érthetőn szemléltet. Álmok sokasága támad az élet közönséges dolgaiból, melyekhez Isten Lelkének semmi köze. Vannak hamis álmok is, melyeket Sátán szelleme ihlet. Ám Isten szava egy szintre helyezi az Úrtól jövő álmokat a látomásokkal, és oly igazán a jövendőmondás lelkének gyümölcsei, mint a látomások. Ilyen álmok, figyelembe véve azokat, akik részesülnek benne, s az adott körülményeket, magukban hordják valódiságuk bizonyítékait. {1T 569.2}   

Kísérje Isten áldása ezt a kis művet. {1T 570.1}   

***** {1T 570}