ÉLETBIZTOSÍTÁS

Az. Úr közölte, hogy a szombattartó adventistáknak nem kellene életbiztosítással foglalkozniuk. Ez olyan üzletelés a világgal, melyet Isten helytelenít. Az ilyen vállalkozásban részt vevők csatlakoznak a világhoz, holott Isten arra szólítja népét, hogy jöjjenek ki közülük, váljanak el tőlük. Az angyal így szólt: „Krisztus élete feláldozásával vásárolt, váltott meg benneteket. Hát nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi? Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben és lelketekben. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve. Amikor Krisztus – a mi életünk – megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben.” Ez az egyetlen olyan életbiztosítás, melyet a menny jóváhagy. {1T 549.2}   

Az életbiztosítás világi gondolkodás, amely arra vezeti az azzal foglalkozó testvéreket, hogy eltávozzanak az örömhír egyszerűségétől és tisztaságától. Az efféle eltávozás gyöngíti hitünket és csökkenti lelkiségünket. Az angyal így szólt: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tu-lajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott titeket.” Népünk különleges értelemben az Úré. Krisztus megvásárolt minket. Erős angyalok vesznek körül bennünket. Mennyei Atyánk tudta nélkül egyetlen veréb sem hull a földre – számon tartja fejünk hajszálait. Isten gondoskodik népéről. Különösen gondol rájuk, és nem kellene világi gondolkodással kételkedniük gondviselésében. {1T 550.1}   

Isten terve, hogy őrizzük meg népünk őszinte odaadását és szentségét. A kötvényekkel foglalkozók Isten pénzét ruházzák azokba, pedig azért bízta rájuk, hogy az ő ügyére fordítsák, és fejlesszék művét. Az életbiztosítás csak kevés embernek hajt hasznot, s Isten áldása nélkül, ahelyett, hogy hasznukra válna, kárt okoz nekik. Akiket Isten intézőivé tett, nincs joguk az ellenség táborába juttatni a javakat, melyet azért bízott rájuk, hogy az Úr ügyére fordítsák. {1T 550.2}   

Sátán szüntelen kifogásokat kínál Isten választott népének, hogy elvonja figyelmüket a komoly felkészüléstől a közvetlen előttünk álló eseményekre. Csaló ő, a szó valamennyi értelmében, s gyakorlott bájoló. Mennyből kölcsön vett fénnyel álcázza terveit és csapdáit. Azzal kísértette meg Évát, hogy egyék a tiltott gyümölcsből, hogy rábeszélte a meggyőződésre, hogy haszna lesz abból. Sátán vezeti ügynökeit, hogy bemutassák a különböző találmányok és szabadalmak jogait, hogy a szombattartó adventisták, akik gyorsan meg akarnak gazdagodni, kísértésbe essenek, az ördög kelepcéjébe, mely romlásba dönti az embert. Az ördög ugyanis éber, fáradhatatlanul vezeti fogságba a világot, és a világiak közreműködésével szüntelen kellemes izgalmat támaszt, hogy magához vonzza a gyanútlan, állítólag igazságban hívő embereket, és e lépéssel csatlakozzanak a világiakhoz. A szem kívánsága, az izgalom és kellemes szórakozás kívánása Isten népének kísértése és csapdája. Sátánnak sok olyan finoman szőtt veszélyes hálója van, melyek ártatlannak látszanak, de melyeket ügyesen felállít hogy elcsábítsa Isten népét. Ott vannak a kellemes mutatványok, szórakozások, koponyatannal foglalkozó előadások, s a szórakozás végtelen változatai bukkannak elő szüntelen, azzal a hátsó gondolattal, hogy a világ és a világ dolgainak szeretetére vezessék Isten népét. A világhoz csatlakozva hitük meggyöngül, s az ellenség táborába viszik a javakat, melyeket a jelenvaló igazság ügyébe kellene beruházniuk. Ezeken a módokon át Sátán sikeresen kiüríti Isten népének erszényét, és ezért Isten helytelenítése nyugszik rajtuk. {1T 550.3}   

***** {1T 551}