ENGEDELMESKEDJÜNK AZ IGAZSÁGNAK

Kedves D. testvér! {1T 543}   

Emlékezetembe idézem arcodat, másokéval együtt, akiket 1865. december 25-én, Rochesterben látomásban láttam. Láttam, hogy a háttérbe húzódtál. Meggyőződtél, hogy nálunk az igazság, de még nem tapasztaltad megszentelő hatását. Nem követted szorosan Megváltónk lábnyomát, így nem állsz készen, hogy úgy járj, amint ő járt. Mikor hallod az igazság szavait, értelmed rámondja, hogy igaz, lehetetlen megcáfolni. Megszenteletlen szíved mégis rávágja: „Kemény beszéd ez! Ki fogadhatja el?” Jobb lenne, ha feladnád igyekezetedet, hogy Isten népével tarts, mert mindig új, szokatlan, nehéz dolgok bukkannak elő. Valamikor meg kell állnod, ezért akár már most megállhatsz, és jobb, ha nem mész tovább. {1T 543.1}   

Nem érthetsz egyet az igazsággal, ha egyúttal nem aszerint élsz. Mindig csodáltad a hitvallással egyező életet. Könyvet mutattak nekem, melyben, sok máséval együtt, a te neved is benne volt. Neved mellett fekete folt éktelenkedett. A foltot nézted, és így szóltál: soha ki nem tudom törölni. Jézus a folt fölé tartotta sebhelyes kezét, és így szólt: „Csakis vérem törölheti el. Ha mától kezdve az alázatos engedelmesség útját választod, s bűneid elfedezésére egyedül vérem érdemeire támaszkodsz, elfordítom arcom bűneidtől, és eltörlöm minden álnokságodat, De ha a gonoszok útját választod, le kell aratnod a gonoszok jutalmát. A bűn fizetése a halál.” {1T 543.2}   

Láttam, hogy gonosz angyalok vesznek körül, el akarják terelni gondolataidat Krisztusról. Rávesznek, hogy mint az igazságszolgáltatás Istenére tekints az Úrra, és szem elől veszítsd a megfeszített Üdvözítő szeretetét, könyörületét s kegyelmét, aki mindörökre üdvözíti azokat, akik hozzá fordulnak. Az angyal így szólt: „Ha valaki vétkezett, van szószólónk az Atyánál, felkent szabadítónk, az igaz.” {1T 543.3}   

Mikor gondolataid az aggodalom nyomása alatt állnak, mikor Sátán sugallataira, zúgolódásaira és panaszaira figyelsz, szolgáló angyalt bíznak meg, elhívni számodra a megmentő seregeket, akikre szükséged van, és hogy szégyent hozzanak a hitetlen gondolkodásra. Nem bízol Istenben. Nem hiszed, hogy hatalma van mindörökre üdvözíteni. Ezzel a kegyetlen hitetlenséggel szégyent hozol Istenre, és sok felesleges szenvedést zúdítasz magadra. Láttam, hogy mennyei angyalok vesznek körül, elűzik a gonosz angyalokat és szánakozva, szomorúan néznek rád. A mennyre irányítják figyelmedet, a halhatatlanság koronájára így szólva: „Aki győzni akar, küzdenie kell.” {1T 544.1}   

Noha kétségek és aggodalmak közt hánykolódsz, mégsem mered teljesen megszakítani a kapcsolatot Isten parancsolattartó népével. Mégsem mondasz le mindenről az igazságért. Nem adod át magadat és akaratodat. Félsz Isten oltárára fektetni magadat, és mindenedet, nehogy vissza kelljen adnod abból, amit kölcsön kaptál. A mennyei angyalok ismerik szavaidat és tetteidet, sőt, gondolataidat és szíved szándékait is. Attól tartasz, kedves testvérem, hogy túl sokba fog kerülni az igazság, holott amit cserébe kapsz, ha helyesen ítéled meg a helyzetet, az a dicsőség örök mértéke. Mily keveset várnak el tőlünk. Mily kicsiny az áldozat, melyet hozhatunk, ahhoz képest, amit isteni Urunk hozott értünk! Mégis a zúgolódás lelkülete kerít hatalmába, az örökélet ára miatt. Te, és más testvérek …-ban kegyetlen küzdelmet vívtatok az ember ellenségével. Néhányszor csaknem feladtad a küzdelmet, de feleséged s legidősebb lányod befolyása győzött. Családod e két tagja teljes szívből engedelmeskedne az igazságnak, ha támogatnád őket. {1T 544.2}   

Lányaid tőled várják a példamutatást, mert az gondolják, hogy apjuknak igaza van. Üdvösségük jórészt attól függ, amint te viselkedsz. Ha nem törekszel továbbra is az örök életre, tekintélyed magával rántja gyermekeidet, megtöröd hű feleséged lelkét, összezúzod reményeit, s elveszed életkedvét. Hogyan tudsz majd szemükbe nézni az ítéleten, mikor tanúsítják, hogy a te hűtlenséged okozta romlásukat? {1T 545.1}   

Láttam, hogy néhányszor engedtél Sátán sugallatainak, hogy add fel törekvésedet az igazság elérésére, mert a kísértő szerint legjobb igyekezeted mellett sem ütöd meg a mértéket, hogy összes hibáddal és gyöngeségeddel lehetetlen fenntartanod az istenfélő életet. Láttam, hogy feleséged s idősebb lányod voltak jó angyalaid, gyászoltak miattad, bátorítottak, hogy állj ellen Sátán erős sugallatainak. Mivel szereted őket, újra igyekeztél Isten ígéreteire rögzíteni roskatag hitedet. Sátán várja, hogy győzhessen. Diadalt akar ülni bukásodon. Akik lábbal tapossák Isten törvényét, azokat megerősíted lázadásukban. Lehetetlen erősnek lenned, amíg határozottan az igazság mellé nem állsz. {1T 545.2}   

Szükségtelennek tartottad a rendszeres adakozást. Nem veszed figyelembe, hogy Isten vezette be a rendet, akinek bölcsessége képtelen tévedni. Azért rendelte el, hogy elejét vegye a zűrzavarnak, kiküszöbölje a szűkkeblűséget, irigységet, önzést és bálványimádást. Bevezeti, hogy a teher könnyű legyen, mégis kellő súllyal nehezedjék mindenkire. Az ember megváltása nagy árat követelt, a dicsőség Urának életét, amit szívesen adott, hogy felemelje az embert a züllésből, a világ örökösévé tegye. Isten rendelte el, hogy az ember segítse embertársát a megváltás csodálatos munkájában. Aki kivonja magát, aki nem kész megtagadni magát, hogy mások is részesüljenek a menny üdvében, az méltatlannak nyilvánítja magát a jövő életre, méltatlannak a mennyei kincsre, mely oly hatalmas áldozatba került. Isten nem fogad el kelletlen áldozatot, a kipréselt adakozást. Az alaposan megtértek, az Isten áldozatát megbecsülők jókedvűen adják a keveset, amit elvár tőlük. Sőt, előjognak tartják az adakozást. {1T 545.3}   

Az angyal így szólt: „Tartózkodjatok a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen küzdenek.” Belebotlottál az egészségügyi megújulásba, az igazság felesleges függelékének tűnik előtted. Holott nem az, hanem az igazság része. Ez a feladat, ez a kötelesség mélyebben vág húsodba, és jobban megpróbál majd, mint eddig bánni, ami rád következett. Míg habozol és visszahúzódsz, elmulasztod megragadni az áldást, amely előjogod, addig veszteség ér. Épp abban az áldásban botlasz meg, melyet az ég azért helyezett ösvényedre, hogy könnyítse haladásodat. Sátán a legrosszabb megvilágításban állítja ezt eléd, hogy szembeszállj azzal, ami a legnagyobb áldásodra lenne – testi és lelki egészségedre. Az egészségügyi megújulás mindenki közül neked válna leginkább javadra. Ha elfogadod a megújulás valamennyi pontját, a legnagyobb előnyökhöz juttat. Te vagy az, akinek a legkönnyebb étel hasznára lesz. Igen. Az a veszély fenyegetett, hogy egy pillanat alatt lesújt a bénulás, és fél oldalad elhal. Az étvágy megtagadása menekülés lenne számodra, te mégis súlyos nyomorúságnak tekinted. {1T 546.1}   

A mai fiatalok azért nem vallásosabb hajlamúak, mert hibás a nevelésük. Nem igazi szeretet az, mely megengedi a gyerekeknek, kicsinyeknek, hogy indulatoskodjanak, makrancosak legyenek, vagy a szülő törvénye iránti engedetlenséget fenyíték nélkül hagyja. „Amint az ágat hajlítják, úgy növekszik a fa.” Az anya mindenkor szerezze meg az apa együttműködését igyekezetéhez, hogy gyermekeikben jó keresztény jellemet törekszik megalapozni. A majomszeretettel szerető apa ne hunyjon szemet gyermekei hibái felett, csak mert nem kellemes megfenyíteni őket. Mindketten ébredjetek fel, s nem nyersen, de mégis eltökélt szándékkal adjátok gyermekeitek tudtára, hogy nem tűritek meg az engedetlenséget. {1T 546.2}   

Az apa ne legyen olyan, mint a gyerek, akit csak ösztönök igazgatnak. Szent kötelékek fűzik őt családjához. A család összes tagja az apában összpontosul. A neve, családfő, mérvadó, a férj igazi jelentése. Ő a család törvényadója, a maga férfias viselkedésével szemléltesse a szigorúbb erényeket, erőt, becsületességet, megvesztegethetetlenséget, és gyakorlati hasznosságot. Az apa bizonyos értelemben a család papja, áldozatot fektetve reggel és este az Isten oltárára, míg a feleség és gyermekek imában és Isten dicsőítésében egyesülnek. Az ilyen családnál Jézus fog időzni éltető légkörével, s hallani fogjuk még a szülők örömteli kiáltását, magasztosabb jelenetek közepette, amint ezt mondják: „Íme, én, és a gyermekeim, akiket az Úr nekem adott.” Megmentve, megváltva, örökre üdvözülten! Megszabadítva a romlottságtól, mely a bűnös kívánság által uralkodott a világon, és Krisztus érdemei által a halhatatlanság örököseivé váltan! Láttam, hogy alig akad apa, aki tudatában él felelősségének. Nem tanultak meg uralkodni magukon, s míg ezt meg nem tanulják, addig silány munkát végeznek gyermekeik igazgatása terén. A tökéletes önuralom bűvölésként fog hatni a családra. Mikor ezt elérik, döntő győzelmet arattak. Akkor majd gyermekeiket is önuralomra tudják tanítani. {1T 547.1}   

Fáj a szívem a …-i gyülekezet miatt, mert komoly munkát kell még ott elvégezni. Isten terve, hogy népe alakuljon ki ott. Van ott anyag jó gyülekezet számára, de előbb jelentős munkát kell elvégezni, hogy eltávolítsák a durva éleket, s munkarendbe hozzák őket, hogy együttesen fáradozzanak, és egyenletesen húzzák az igát. Eddig az volt a szokás, hogy mikor egy vagy kettő szükségesnek vélte, hogy felrázzák magukat, egységbe tömörüljenek, s szilárdabban álljanak az igazság biztos talapzatán, mások nem tettek erőfeszítést, hogy felkeljenek. Sátán beléjük helyezi a lázadás lelkületét, hogy elcsüggesszék azokat, akik előre kívánnak haladni. Megmakacsolják magukat, mikor sürgetik őket, hogy ragadják meg a munkát. Csökönyös szellem szállja meg őket, s visszatartanak, hátráltatnak, mikor segíteniük kellene. Egyesek nem akarják alávetni magukat Isten vésőjének. Amint a kés elvonul felettük, érinti a durva felületeket, panaszkodnak a túl közeli és szigorú munkára. Ki akarnak jutni Isten műhelyéből, ahol hibáik, gyarlóságaik nyugton maradhatnak. Mintha vakok lennének állapotuk felől, holott egyedüli reménységük ott maradniuk, ahol keresztény jellemük hibái láthatók lesznek, s kigyógyíttatnak. {1T 547.2}   

Némelyek engednek érzéki kívánságaiknak, melyek a lélek ellen küzdenek, s állandó akadályt képeznek lelki fejlődésük előtt. Szüntelen vádol a lelkiismeretük, s ha körtönfalazás nélküli igazságról hallanak igét, készek megsértődni. Önvád alatt állnak, s úgy vélik hogy szándékosan az ő esetükre választottak tárgykört. Megbántva érzik magukat, s visszahúzódnak a szentek gyülekezéseitől. Nem járnak többet az összejövetelekre, mert akkor nyugodtabb a lelkiismeretük. Rövidesen elvesztik a gyülekezések iránti érdeklődést, igazságszeretetüket, visszavonulnak s állást foglalnak a lázadó sokaságokkal, akik a Sátán fekete lobogója alatt állnak. Ha ezek megfeszítik a testi kívánságokat, melyek a lélek ellen küzdenek, akkor rövidesen kikerülnek az útból, ahol az igazság nyilai ártalmatlanul elmennek mellettük. De míg kielégítik testi kívánságaikat, s így melengetik bálványaikat, célponttá teszik magukat az igazság nyilainak, hogy megsebezze őket. S ha egyáltalán szólnak az igazságról, feltétlenül megsebzi őket. Egyesek úgy vélik, hogy nem javulhatnak meg, hogy egészségük megsínylené, ha megkísérelnék elhagyni a teát, dohányt és húsételeket. Holott az a Sátán sugallata. Pedig ezek az ártalmas serkentők kétségkívül súlyos betegségeknek teszik ki szervezetüket, mivel tönkreteszik a természet finom gépezetét, ledöntik a betegség és idő előtti hanyatlás ellen emelt erődítéseket. {1T 548.1}   

Akik megváltoznak, és elhagyják e természetellenes élénkítőket, azok rövid ideig érezni fogják veszteségüket, szenvedni fognak nélkülük, akár a korhely, aki összenőtt részegítő italával. Vedd el tőle kábító italát, és borzalmasan szenved. De ha nem adja be derekát, rövidesen legyőzi rettentő hibáját. A természet segítségére siet, és helyén marad addig, míg helyettesről nem gondoskodik a hamis támaszték pótlására. Némelyek annyira eltompították a természet finom érzékenységeit, hogy időbe kerülhet, míg kiheverik azt a visszaélést, melyet a bűnös szokásoktól kellett elszenvedniük, amelyek elnyomták és gyöngítették erejüket. Nyújtsatok lehetőséget a természetnek, s megerősödik; újra nemesen és jól végezni feladatát. A természetellenes élénkítők pusztítják az egészséget, tompítják az agyat, lehetetlenné téve, hogy megbecsüljék az örökkévaló dolgokat. Akik melengetik ezeket a bálványokat, képtelenek helyesen értékelni az üdvösséget, melyet Krisztus tett lehetővé számukra az igénytelenség, szüntelen szenvedés és kárhoztatás életével, s azzal, hogy végül lemondott ártatlan életéről, hogy megmentse a haláltól a halálán levő embert. {1T 549.1}   

***** {1T 549}