KERESZTÉNY ÜDÜLÉS

Láttam, hogy a szombattartók túl keményen dolgoznak anélkül, hogy megengednék maguknak a kikapcsolódást, vagy a pihenést. Szükséges a felüdülés a testi munkásoknak, s még fontosabb a főleg szellemi foglalkozásúaknak. Nem elengedhetetlen az üdvösséghez, sem Isten dicsőségéhez, hogy szünet nélkül s túl sokat dolgozzunk, akár vallásos ügyekben is. Vannak szórakozások, mint például a tánc, kártyázás, sakkjátékok, dámajáték, satöbbi, amit nem helyeselhetünk, mert a menny elítéli őket. Ezek a szórakozások nagy gonoszságok előtt nyitják meg az ajtót. Nem jó a hatásuk, hanem izgató, és némelyekben olyan szenvedélyt kelt, mely szerencsejátékokra és fecsérlésre vezet. A keresztényeknek el kell marasztalniuk, s ártalmatlan kikapcsolódással helyettesíteniük az efféle játékokat. {1T 514.1}   

Láttam, hogy nem kell szabadságunkat világiasan töltenünk. Mégsem szabad észrevétlenül elmúlnia, mert ez elégedetlenséget kelt gyermekeinkben. Manapság, mikor az a veszély fenyeget, hogy kitesszük gyermekeinket a világ rossz hatásának, és hogy megrontják őket a világ élvezetei s izgalmai, a szülők gondoskodjanak róla, hogy a veszélyes időtöltéseket mással helyettesítsék. Értesd meg gyerekeiddel, hogy javukat és boldogságukat tartod szem előtt. {1T 514.2}   

Néhány család fogjon össze, tegye félre foglalkozását, mely testileg, szellemileg kifárasztotta őket, és kiránduljanak a szabadba, szép tópartra vagy erdőbe, a természet szépséges ölébe. Gondoskodjanak egyszerű, egészséges ételekről, a lehető legjobb gyümölcsről s gabonafélékről, és terítsenek asztalt fa árnyékában, vagy a szabad ég alatt. A csónakázás, a testmozgás és a szép kilátás növeli az étvágyat; olyan lakomát rendezhetnek, melyet a királyok is megirigyelhetnek. {1T 514.3}   

Ilyen alkalmakkor a szülők és gyerekek tegyék félre a gondokat, a fáradságot. A szülők váljanak gyermekeikkel gyerekké, tegyenek mindent oly kellemessé nekik, amennyire csak tudják. Szenteljék az egész napot a felüdülésre. A szabad levegőn foglalkozás jót fog tenni azok egészségének, akiket a négy fal között, vagy széken tart a munkájuk. Aki csak tudja, tekintse ezt kötelességének. Mit sem veszítenek, de sokat nyerhetnek vele. Új élettel, új bátorsággal térhetnek vissza foglalkozásukhoz, hogy buzgón folytassák dolgukat. Így a betegségeknek is könnyebben ellenállnak. {1T 515.1}   

Láttam, hogy csak kevesen tudják, mennyire szüntelen őrlő munka azok élete, akik központunkban a felelősséget hordozzák. Nap-nap után, hét-hét után négy fal közé szorulnak. Szellemi képességeik szüntelen erőltetése aláássa egészségüket, és veszélyezteti életüket. Ezeket a testvéreket az a veszély fenyegeti, hogy hirtelen összeomlanak. Ők sem halhatatlanok. Ha meg nem pihennek, fel kell őrlődniük, és elvesznek a munka számára. {1T 515.2}   

Becses ajándékaink vannak A, és B, és C. testvérekben. Nem engedhetik meg maguknak, hogy a négy fal között éléssel és szüntelen munkával tönkretegyék egészségüket. Hol találunk olyan tapasztalt férfiakat, akik helyettesíteni tudnák őket? Közülük ketten tizennégy éve buzgón, lelkiismeretesen és önzetlenül dolgoznak kiadónkban Isten ügyének fellendítésén. Alig vannak szabadságon, csak ha láz vagy betegség veri le lábukról őket. Gyakran kellene szabadnapot kivenniük. Gyakran kellene családjuk körében való felfrissülésre szentelniük egy-egy napot, mert hiszen csaknem teljesen meg vannak fosztva családi körük örömeitől. Talán nem hagyhatják ott egyszerre a kiadót, de úgy kell rendezniük a dolgokat, hogy egy vagy kettő elmehessen, míg a többiek helyettesítik őket, majd a többiek örvendezhetnek ennek a lehetőségnek, ha rájuk kerül a sor. {1T 515.3}   

Láttam, hogy A. B. és C. testvérnek vallásos kötelességként kellene vigyázniuk Istentől kapott erejükre és egészségükre. Az Úr nem várja el most tőlük, hogy ügyének vértanúi legyenek. Nem részesülnek jutalomban ezért az áldozatért, mert Isten azt akarja, hogy éljenek. Sokkal jobban szolgálhatják a jelen igazság ügyét életükkel, mint halálukkal. Ha a testvérek közül bármelyiket hirtelen lesújtaná a betegség, senki nem tekintené azt Isten közvetlen ítéletének. Ez csakis a természet törvényei megsértésének elkerülhetetlen következménye lenne. Fogadják meg a figyelmeztetést, nehogy bűnt kövessenek el, s el kelljen viselniük a súlyos büntetést. {1T 515.4}   

Láttam, hogy eme testvérek Isten ügyének javát szolgálnák, ha amikor csak lehetséges, munkahelyüktől távol területi értekezleteken vennének részt. Fontos feladatot bíztak rájuk, melyhez erős idegekre és agyra van szükség. Ámde lehetetlen felüdülniük és felfrissülniük, amint azt Isten elvárja tőlük, ha szüntelen a kiadóhoz vannak kötve. Láttam, hogy az ügy egészének javára válna, ha Battle Creekben a mű élén állók, mikor értekezleteken vesznek részt, megismerkednének a területeken munkálkodó testvéreikkel. Ez megnövelné a területeken dolgozóknak a mű felelősségeit viselőibe vetett bizalmát, enyhítené a testvérek szellemi feszültségét is, jobban ismernék a munka haladását és az ügy szükségleteit. Serkentené reményüket, megújítaná hitüket, és növelné bátorságukat. Ez nem lenne kárba veszett idő. Sőt, a lehető legnagyobb haszonnal járna. Ezek a testvérek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek képesítik őket, hogy a legnagyobb mértékben örüljenek a társas életnek. Szívesen lennének a területen dolgozó testvérek vendégei. A gondolatok és nézetek kicserélése nekik is javukra válna, és a többieket is segítené. {1T 516.1}   

Különösen kérlelem C. testvért, hogy változtasson életmódján. Nem tudja edzeni magát, mint a többi központi testvér. A négy fal között az ülő foglalkozás hirtelen összeroppanásra készíti őt elő. Nem folytathatja továbbra is, mint eddig. Többet kell a szabad levegőn tartózkodnia, egy-egy időszakot könnyű munkával töltenie, vagy kellemes, üdítő testmozgást végeznie. Az a négy fal közötti élet, melyet magára kényszerít, a legerősebb állat szervezetét is megtörné. Ez az életmód kegyetlen is, rossz is, maga ellen elkövetett bűn is. Felemelem szavamat, C. testvér! Több időt kell töltened a szabad levegőn, lovaglással vagy kellemes testedzéssel, vagy meg kell halnod, feleséged elözvegyül, s akiket annyira szeretsz, gyermekeid árván maradnak. C. testvér rátermett szentírás-magyarázataival örvendeztetheti az embereket. Isten ügyét szolgálhatja, és magának is használ vele, ha eljár a szombattartók nagyobb összejöveteleire, és bizonyságot tesz azok épülésére, akiknek az a szerencse jut osztályrészül, hogy hallhatják. Ez a változás gyakrabban kitépné őt a négy fal közül a szabad levegőre. A menny éltető levegője híján vére lanyhán folyik ereiben. Jól végzi feladatát a kiadóban, mégis rászorul a tiszta levegő, a napfény éltető hatására, hogy még lelkibb és éltetőbb legyen a munka. {1T 516.2}   

1863. június 5-én az Úr közölte velem, hogy férjemnek vigyáznia kell erejére és egészségére, mert Isten nagy feladatot tartogat számára. Mivel gondviselése folytán az ügy hajnalhasadása óta tapasztalatra tettünk szert, ezért munkánk számottevőbb. Láttam, hogy férjem szüntelen, s túlhajszolt tevékenysége kimeríti erő tartalékát. Isten azt kívánja, hogy kímélje magát, mert ha továbbra is túlerőlteti testi és szellemi erőit, mint eddig tette, elhasználja a jövő erőforrását, kimeríti tőkéjét. Időnap előtt összeroppan, megfosztja Isten ügyét a szolgálatától. Sokszor végez olyan munkát a központban, amit mások is elvégezhetnének, vagy üzleti ügyeket bonyolít, amit el kellene kerülnie. Isten azt kívánja, hogy mindketten vigyázzunk erőinkre, tartsuk meg olyan különleges munkákra, amit mások nem tudnak elvégezni, és amire nevelt, amiért megőrizte életünket, amiért értékes tapasztalatokat adott, hogy népének ezzel javára lehessünk. {1T 517.1}   

Nem hoztam ezt nyilvánosságra, mert ez az utasítás külön nekünk szólt. Ha teljesen megfogadtuk volna az intést, elkerülhettük volna a betegséget, amely miatt férjem oly sokat szenvedett. Isten munkája sürgős volt, és úgy látszott, nem ad időt a pihenésre, vagy a kikapcsolódásra. Férjem mintha szüntelen, fárasztó munkára kényszerült volna. A katonaköteles testvérek feletti aggodalma, és az Iowa államba átcsapó lázadás szüntelen feszültségben tartották gondolatait, s testileg is kimerítették. Ahelyett, hogy könnyebbsége lett volna, a terhek sohasem látszottak nehezebbnek. Gondja ahelyett, hogy csökkent volna, megháromszorozódott. Mégis volt kiút, máskülönben Isten nem intette volna, s nem engedte volna meg, hogy leroskadjon a teher alatt. Láttam, hogy ha Isten nem tartotta volna fenn rendkívüli módon, testi és szellemi erőinek kimerülése sokkal hamarabb utolérte volna. {1T 518.1}   

Amikor Isten mond valamit, komolyan gondolja. Ha figyelmeztet, engedelmeskedni kell a figyelmeztetettnek. Azért szólok most nyilvánosan, mert a férjemnek adott figyelmeztetés másoknak is szól a központban. Láttam, hogy ha nem változtatnak életmódjukon, ugyanígy kiteszik magukat az összeroppanásnak, mint Ő. Nem szeretném, ha mások is úgy szenvednének, mint férjem. Attól kell leginkább tartaniuk, hogy egy időre elvesznének Isten ügye és munkája számára, amikor mindnyájuk segítségére s áldásos hatására oly igen nagy a szükség. {1T 518.2}   

A központban dolgozók nem bírnak annyi gondot és munkát hordozni, amennyit férjem éveken át hordozott. Nincs olyan szervezetük, nincs olyan tartalék erejük, mint férjemnek volt. Sosem tudnák elviselni a gondokat és a szüntelen fárasztó munkát, mely ráhárult, és amit húsz éven át hordott. Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy a központban bárki feláldozza erejét és egészségét túlmunkával, hogy hasznavehetőségük időnap előtt véget érjen, és ne dolgozhassanak az Úr szőlőjében. Nemcsak a szüretelők a nélkülözhetetlen munkások. Aki segít körülásni a szőlőket, öntöz, metsz és felköti a lehajló vesszőket, ráviszi a kocsányokat, hogy az igaz támasztékra kapaszkodjanak, mindnyájan olyan munkások, akiket nem nélkülözhetünk. {1T 518.3}   

A központ munkásai azt gondolják, hogy nem hagyhatják néhány napra maguk mögött a munkát megpihenni és felüdülni, de tévednek. Megtehetik, és meg is kell tenniük. Még ha nem is végeznek oly sokat, jobb lenne néhány nappal elhalasztani a munkát, minthogy hónapokig ágyhoz kösse őket a betegség s talán soha vissza sem térhetnek. {1T 519.1}   

Férjem helytelennek tartotta, hogy társas örömökkel töltse idejét. Nem engedhette meg magának a pihenést. Azt gondolta, hogy a központ munkája megsínylené, ha pihenne. De mikor a csapás érte, mikor testileg és szellemileg összeroppant, a munkának nélküle kellett tovább folynia. Láttam, hogy a központban dolgozó testvéreknek más munkamódszert kell találniuk, pihenőkkel megszakítani a munkát. Ha több segítőre van szükség, fogadjanak fel. Könnyítsenek azokon, akik megszenvedik a szüntelen négy fal között élést és agymunkát. Járjanak el a területek gyűléseire. Vessék le gondjaik egy részét, osztozzanak testvéreik vendégszeretetében, örüljenek társaságuknak és a gyülekezések áldásainak. Így friss gondolatokat nyernek, kimerült erőik új életre élednek. Úgy térhetnek vissza feladatukhoz, hogy sokkal jobban el tudják végezni a rájuk eső részt, és sokkal jobban megértik az ügy szükségleteit. {1T 519.2}   

Szerteszét élő testvéreink! Alusztok-e a kérdés felett? Szívetek riadjon meg, nehogy Isten más munkása is kidőljön, akit szerettek. Ezek a férfiak a gyülekezet kincsei. Eltűritek-e, hogy terhük alatt haljanak meg? Kérlellek, javasoljatok másféle beosztást. Kérem Istent, központunkban ne bocsássa senkire a keserű tapasztalatot, amely ránk tört. Különösen javasolom C. testvérnek, hogy vigyázzon magára. Valóban meg kell halnia a levegő, az egek éltető levegőjének hiányában? Életmódja kétségkívül megrövidíti napjait. Négy fal közé zárva, vére megromlik és ellanyhul, májműködése zavarokat szenved, és szíve sem működik rendesen. Ha nem igyekszik változtatni életmódján, a természet fog beavatkozni. Hatalmasan próbálkozik majd enyhíteni szervezetén azzal, hogy kiveti a vérből a szennyeződést. Segítségül fogja hívni az összes életerőt, és egész szervezete zavartan fog működni. Mindez bénulással vagy szélhűdéssel végeződhet. Ha egyáltalán kiheveri a válságot, idővesztesége óriási lesz, a gyógyulás lehetősége pedig igen kicsi. Ha C. testvér nem ébred rá a helyzetre, tanácsolom nektek, testvéreim, akik szíveteken viselitek a jelen igazság ügyét, ragadjátok meg, mint Luthert megragadták a barátai, és vigyétek el őt munkájától. {1T 520.1}   

Mióta a fentieket írtam, hallottam, hogy a Gondolatok a Jelenésekrőlt esténként írta, miután szerzői munkanapja véget ért. Férjem ezt az életmódot folytatta. Tiltakozom az ilyen öngyilkosság ellen. A testvérek, akiket említettem, akik szoros kapcsolatban állnak a kiadóval, Isten ügyét szolgálnák, ha részt vennének a gyűléseken, és időről időre szabadságolnák magukat. Ezzel a munka számára lehető legjobb állapotban őriznék meg egészségüket és szellemi erejüket. Ne hagyjuk, hogy nyomoréknak tartsák magukat, mivel nem keresik meg fizetésüket. Folyósítsuk fizetésüket, és ők szabad kezet kapnak. Nagyszerű munkát végeznek. {1T 520.2}