MEGÚJULÁS AZ ÖLTÖZKÖDÉS TERÉN

Függelék {1T 456}   

Kedves testvérek, testvérnők! {1T 456}   

Azzal mentem magam, amiért újra felhívom figyelmeteket a ruházkodás kérdésére, mert némelyek mintha nem értették volna meg, amit régebben írtam. Mások pedig, akik nem óhajtják elhinni az írottakat, zavart törekednek támasztani a gyülekezetekben a fontos tárgy körül. Nehézségekről beszámoló leveleket kaptam. Ezekre nem volt időm válaszolni. Most feleletül a kérdésekre, a következő kijelentést teszem, mely remélem, örökre világot vet a kérdésre, legalábbis bizonyságtételeim részéről. {1T 456.1}   

Némelyek vitatják, hogy amit a tízes bizonyságtétel füzetben írtam, nem egyezik meg a „Hogyan éljünk?” című munkámban tett bizonyságtételemmel. Mindkettőt egyazon szempont szerint írtam, tehát nem két ellentmondó nézetről van szó, mint némelyek vélik. Különbség csak a kifejezésekben lehet. A tízes bizonyságtételben ezeket írtam: {1T 456.2}   

„Nem szabad a hitetleneknek alkalmat adnunk hitünk gyalázásra. Bogarasoknak és különcöknek tartanak minket, és nem lenne szabad olyan úton járnunk, amely azt a véleményt kelti e hitetlenekben, hogy bogarasabbnak tartsanak, mint megkívánja hitünk. Némely igazságban hívő azt gondolhatja, hogy egészségesebb lenne, ha átvennék az amerikai viseletet, de a ruházkodásnak ez a módja megnyomorítaná a hitetlenekre tett befolyásunkat, s így nem tudnánk oly könnyen hozzájuk férkőzni, akkor semmi esetre sem szabad átvennünk, még ha sokat szenvedünk is emiatt. Egyesek mégis azzal áltatják magukat, hogy sok jó származna abból, ha elfogadnák a viseletet. Lehet, hogy némelyeknek javára válna, másoknak viszont ártana. {1T 456.3}   

Láttam, hogy akik elfogadták az amerikai viseletet, feje tetejére állították Isten rendeletét, és semmibe vették határozott utasítását. Felhívták figyelmemet 5Mózes 22:5-re. »Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába, mert mind utálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, aki ezt műveli.« Isten nem akarja, hogy népe átvegye az új viseletet. Szemérmetlen ruházat ez, egyáltalán nem felel meg Krisztus szerény, alázatos követőinek. {1T 457.1}   

Egyre növekszik az az irányzat, hogy a nők ruházata és megjelenése a lehető legjobban hasonlítson a másik nemhez; hogy a férfiakéhoz igen hasonlóan alakítsák ruháikat, de Isten ezt utálatosságnak jelenti ki: »Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat.« 1Timóteus 2:9. {1T 457.2}   

Akik úgy érzik, hogy hívatásuk csatlakozni a nők jogainak kivívásához és az úgynevezett új viselethez, jobban tennék, ha megszakítanák összes kapcsolatukat a harmadik angyal üzenetével. Az egyikkel járó lelkület nem egyezhet a másikkal. A Szentírás világosan szól a férfiak és nők kapcsolatáról és jogairól. A spiritiszták már jó előre haladtak a különböző ruházkodás elfogadásában. Gyakran spiritisztáknak tartják azokat a hetednapi adventistákat, akik hisznek az ajándékok visszaállításában. Csak fogadják el ezt a viseletet, és jó hatásuk halott lesz. Az emberek egy szintre helyeznék őket a spiritisztákkal, és nem lennének készen hallgatni rájuk. {1T 457.3}   

Az úgynevezett öltözködési megújulással együtt jár a léhaság és szemérmetlenség, csakhogy a ruhával összhangban legyenek. Sokakból, mintha eltűnne a szemérmesség és tartózkodás, amikor átveszik a ruházkodás e módját. Közölték velem Isten akaratát. Utunk legyen következetes és magyarázható. A testvérnők, ha elfogadják az amerikai viseletet, elpusztítják a maguk és férjük jó hatását. Szállóigévé és nevetség tárgyává lennének. Üdvözítőnk mondja: »Ti vagytok a világ világossága .... Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.« {1T 457.4}   

Nagy munka vár ránk a világban, és Isten nem akarja, hogy olyan utat válasszunk, amely csökkenti vagy elpusztítja ott jó hatásunkat.” A következőket kaptam intésként azoknak, akik hajlamosak átvenni férfiruhákhoz hasonló öltözködésmódokat. Az Úr megmutatta nekem a női ruházkodás helytelenségét, és ezek helyesbítésére a következőket találjuk a tízes számú bizonyságtételben: {1T 458.1}   

„Nem hitünk szerint gondolkodunk, ha az amerikai viseletben járunk, ha abroncsos szoknyát hordunk, vagy szélsőségig megyünk a járdát s utcát söprő hosszú ruhákkal. Ha a nők olyan ruhát viselnének, amelyek négy-öt centivel az utca piszka fölött végződne, ruháik szemérmesek, sokkal könnyebben tisztán tarthatóak, és tartósabbak is lennének. Az ilyen ruha megfelelne hitünknek.” {1T 458.2}   

Most kivonatokat közlök veletek abból, amit más helyen szóltam a tárgyról: {1T 458.3}   

„A keresztények ne törekedjenek megbámultatni magukat, mivel másképp öltözködnek, mint a többi ember. De ha a szemérmes és egészséges ruházkodásról felfogott kötelességérzetük követése miatt észreveszik, hogy nem divatosak, ne változtassák meg öltözködésüket, hogy a világhoz váljanak hasonlóvá. Tanúsítsanak nemes függetlenséget és erkölcsi bátorságot a helyes iránt, még ha az egész világ mást visel is. Ha a világiak szemérmes, kényelmes és egészségen öltözködést vezetnek be, mely egyezik a bibliai elvekkel, akkor nem változtatjuk meg Istenhez és a világhoz való viszonyunkat, ha elfogadják a viseletet. A keresztényeknek Krisztust kell követniük, és ruházatuknak összhangban kell állnia Isten Igéjével. Kerüljék a végleteket. Alázatosan kövessék az egyenes utat, tekintet nélkül a tapsra és bírálatra, ragaszkodva ahhoz, ami helyes, pusztán, mert helyes. {1T 458.4}   

A nők öltözködjenek egészségesen és kényelmesen. Öltöztessék tagjaikat és lábuk fejét olyan melegen, mint a férfiak. A divatos ruházat több ok miatt kifogásolható: {1T 459.1}   

1. Pazarló és felesleges oly hosszú ruhát hordani, amely söpri a járdát. {1T 459.2}   

2. Az ilyen ruha felszedi a harmatot a fűről, a sarat az utcáról, ezért ez a viselet piszkos. {1T 459.3}   

3. A sáros szoknya hozzáér az érzékeny, nem jól védett bokához, gyakran lehűti, így veszélyezteti az egészséget és életet. Ez a hurut és a görvényes daganatok legfőbb okozója. {1T 459.4}   

4. A felesleges hossz többletsúly a csípőn és gyomron. {1T 459.5}   

5. Akadályozza a járást, s gyakran másoknak is útjában van. {1T 459.6}   

Akad még egy ruházkodási mód, amelyet az úgynevezett ruházkodásújítók átvettek. Amennyire csak lehetséges, a másik nemet utánozzák. Sapkát, nadrágot, inget, mellényt, zubbonyt és csizmát hordanak, melyek közül legártalmasabb a csizma viselete. Akik átveszik és védelmezik ezt a ruházkodás módot, nagyon kifogásolható végletekig viszik a ruházkodás újítását. A következmény zűrzavar lesz. Némelyeknek, akik elfogadják e ruházkodást, igazuk lehet általános nézeteikben az egészség szempontjából, de sokkal többet érhetnének el, ha nem vinnék túlzásba. {1T 459.7}   

A ruházkodás e módjában megfordították Isten rendjét, s figyelmen kívül hagyták kifejezett utasításait. 5Mózes 22:5.: »Asszony ne viseljen férfiruhát, se férfi ne öltözzék asszonyruhába: mert mind utálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, aki ezt műveli.« Isten nem akarja, hogy népe átvegye a ruházkodás e módját. Nem szemérmes ruházkodás ez, s egyáltalán nem illik a szemérmes és szerény nőkhöz, akik Krisztus követőinek vallják magukat. Aki azt javasolja, hogy szűntessék be a különbséget a férfi és női ruha között, könnyen veszi Isten tilalmait. A ruházkodás újítóinak e téren elfoglalt szélsőséges álláspontja megrokkantja jó hatásukat. {1T 459.8}   

Isten terve az, hogy a férfi és női ruhaviselet könnyen megkülönböztethető legyen. S elég fontosnak tartotta a kérdést, hogy pontos utasításokat adjon erről, mert ha ugyanazt a viseletet hordanák mind két nem tagjai, ez zavart és a bűn nagy növekedését okozná. Ha Pál apostol élne, és látná az istenfélelmet valló nők e viseletét, megróná őket. »Hasonlatos képen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel. Hanem, amint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.« {1T 460.1}   

A hitvalló keresztények tömege teljesen semmibe veszi az apostolok tanácsait, s aranyat, gyöngyöket és drága ruhát hordanak. Isten hű népe a világ világossága és a föld sója. Sose feledjék, hogy jó hatásuk értékes. Ha igen hosszú ruháikat igen rövidre cserélik, hatásuk javát elpusztítják. A hitetlenek undorral fordulnának el, holott kötelességünk javukra válnunk, s igyekeznünk kell Isten Bárányához vezetni őket. Sokféle javulást vezethetünk be a női ruhák egészségesebbé tételére oly módon, hogy a túlzott változás ne undorítsa azt, aki látja. {1T 460.2}   

Az alakot egyáltalán ne torzítsuk fűzőkkel és bálnacsontokkal. A ruha legyen egészen laza, hogy a szív és tüdő rendesen működhessék. Érjen a magas szárú cipő fölső pereme alá, de legyen elég rövid, hogy ne söpörje a járdák szennyét, és ne kelljen kézzel emelni. Még ennél is rövidebb ruha helyes, kényelmes és egészséges viselet lenne a nőknek házi teendőik végzésére. Különösen, akiknek többé-kevésbé a szabadban kell dolgozniuk. Ezzel a viselettel egy, vagy legfeljebb két könnyű szoknya mindaz, ami szükséges, és ezt a derékra kellene gombolniuk vagy vállpánttal fenntartaniuk. A csípőt nem arra alkották, hogy súlyos terheket viseljen. A nehéz szoknyák, amelyeket némelyek hordanak, lehúzzák a csípőt, s olyan betegségeket okoznak, melyet nem könnyű gyógyítani. A betegek talán nem is tudják szenvedésük okát, s továbbra is megsértik testük törvényeit – fűzőket és nehéz szoknyákat viselnek, míg életfogytig rokkantak nem lesznek. Ha rámutatunk hibáikra, sokan azonnal fölkiáltanak: »Oh, ilyen ruha nagyon régimódi lenne.« Mit számít, ha az? Bárcsak sok tekintetben régimódiak lennénk. Nagyon kívánatos lenne régi módra erősnek lennünk, mint a múlt nemzedékek régimódi asszonyai. Nem meggondolatlanul szólok, mikor azt mondom, hogy a nők öltözködési módja, és bűnös étvágyaik kielégítése a legfőbb oka, hogy most ilyen gyöngék és betegesek. Ezer közül alig akad egy nő, aki úgy ruházza tagjait, mint kellene. Bármilyen is ruhájuk hossza, oly melegen kellene öltözködniük, mint a férfiak. Ezt úgy érhetjük el, ha bélelt alsó bugyit hordunk, melyet zsinórral kötünk meg a bokánál, vagy buggyosat, és az aljánál szűkítettet. Legyen elég hosszú, érjen a cipőig. Az így öltöztetett lábszár és boka védve lesz a légáramlattól. Ha a lábfej és lábszár elég meleg a meleg ruházattól, a vérkeringés kiegyensúlyozott, a vér tiszta és egészséges marad, mivel nem hül le, és semmi sem akadályozza természetes útját a szervezeten át.” {1T 460.3}   

Sokak számára a fő kérdés a ruha hossza. Némelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy a magas szárú cipő felső pereme az olyan csizmákra vonatkozik (eredetiben a két szó azonos), amit a férfiak hordanak, és csaknem térdig érnek. Ha a nők ilyen csizmákat hordanak, nem kárhoztathatnánk őket, mert állítólag azt értik rajta, amit értenek. De mivel a nők általában nem viselnek csizmát, ezeknek a nőknek nincs joguk úgy értelmezni engem, amint értelmeznek. {1T 462.1}   

Kivonatot közlök egyik, két évvel ezelőtt írt kéziratból, hogy rámutassak, mire gondoltam; és hogy bizonyságtételeim összhangban állnak a kérdésről. {1T 462.2}   

„Mióta megjelent a ruhákról irt tanulmány a Hogyan éljünkben, némelyek félreértették, amit közölni szándékoztam. Szélsőségesen fogták fel, amit a ruhák hosszáról írtam, s nyilván sok fejtörést okozott nekik. Kancsal felfogással addig tárgyaltak a ruha rövidítéséről, míg lelki látásuk annyira meg nem zavarodott, hogy sétáló fáknak nézték az embereket. Azt hitték, hogy ellentmondást fedeznek fel a ruházatról a nemrégiben megjelent Hogyan éljünk cikke, és a tízes számú bizonyságtétel idevágó cikkei között. Ragaszkodnom kell ahhoz, hogy én tudom a legjobban megítélni, amit látomásban megmutattak nekem, és senki se tartson attól, hogy életemmel meghazudtolom bizonyságtételemet, úgy hogy nem venném észre, ha bármely igazi ellentmondás lenne az elém tárt nézetekben. {1T 462.3}   

A Hogyan éljünk ruházkodásról szóló cikkben ecsetelni próbáltam az egészségen, gazdaságos, mégis szemérmes és csinos öltözködésmódot a keresztény nők előtt, ha ezt választanák. Megkíséreltem, talán tökéletlenül leírni az ilyen ruhát. A ruha érjen valamivel a magas szárú cipő felső pereme alá, de anélkül, hogy emelni kellene, legyen elég rövid, hogy ne érintse a járdák és utcák szemetjét. Némelyek azt vitatják, hogy a cipő szárán csizmát értek. De a cipők tetején azt szerettem volna, ha a bokavédő tetejét értik, melyet általában a nők hordanak. Ha gondoltam volna arra, hogy félreértenek, pontosabban írtam volna. Ha az lenne a bevett szokás, hogy a nők hosszú szárú csizmát hordanak, mint a férfiak, elég okot látnék a félreértésre. Szerintem elég világos, amit írtam, senkinek nem kell félreérteni. Kérlek, olvasnátok el újra: »A ruhának valamivel a magas szárú cipő felső pereme alá kell érni.« Most figyeljétek meg a közelebbi meghatározást: »De elég rövid legyen, hogy ne éljen a járda és utca szennyébe, anélkül, hogy kézzel kellene felemelnetek. Még ennél is rövidebb ruha helyes, kényelmes és egészségesebb viselet lenne az asszonyok számára házi teendőik végzésére, különösen, akiknek többé kevésbé a szabadban kell dolgozniuk.« {1T 462.4}   

Nem látok kifogást arra, hogy értelmes nők félreértsék vagy kiforgassák szavaim értelmét. Mikor a ruhákról szóltam, ha a magas szárú, csaknem térdig érő csízmára utaltam volna, miért kellett volna hozzáfűznöm: de legyen elég rövid, hogy ne érjen a járda és utca szennyébe anélkül, hogy kézzel kellene felemelni. Ha magas szárú csizmát értettem volna, a ruha kétségkívül elég rövid lett volna mindenféle munkához. Olyan hírek járnak, hogy White testvérnő amerikai viseletben jár, és hogy ruházkodás módját a legtöbb battle creeki testvérnő átvette. Erről jut eszembe a szólásmondás: mire az igazság felölti cipőjét, a hazugság körbefutott a világon. Az egyik testvérnő nagy komolyan azt mondta nekem, hogy úgy értette a dolgokat, hogy a szombattartó testvérnők átvették az amerikai viseletet, és ha az öltözködés e módját kényszerítik rá, nem hagyná magát, mert sosem venné rá magát az efféle ruha viselésére. {1T 463.1}   

Arról, hogy rövid ruhát hordok, azt mondom, hogy egyetlen rövid ruhám van, és az is csak ujjhosszal rövidebb, mint amilyet rendszerint hordok. Néha hordom ezt a ruhát. Télen korán kelek, felveszem rövid ruhámat, amelyet nem kell emelgetnem, hogy ne érjen a hóba, és sietve legyalogolok 2-3 kilométert reggeli előtt. Néhányszor, mikor havazott, vagy nagyon esett és nagy sár volt, a kiadóba is viseltem. Négy vagy öt battle creeki testvérnő rövid ruhát varrt magának, hogy mosáskor és takarításkor azt hordják. Senki sem hord rövid ruhát Battle Creek utcáin, és az összejöveteleken sem. Nézeteim célja a mai divat megrovása volt, a túl hosszú ruháé, mely a földet söpri, és a túl rövidé, mely térdig ér, s melyet bizonyos csoport visel. Az Úr közölte, hogy kerüljük mindkét végletet. Ha olyan ruhát viselünk, amely a bokavédős női cipő tetejéig ér, akkor elkerüljük a túl hosszú ruha veszedelmeit, és a túl rövid ruha veszedelmeit és rosszhírűségét is. {1T 464.1}   

Akik munkájukhoz rövid ruhát vesznek, azt tanácsolom, hogy legyenek ízlésesek és rendesek. Szabják ki takarosan, hogy szépen fedje testüket. Még ha munkaruha is, legyen csínos, rendes mintáról szabott. Nővéreink, ha dolgoznak, ne vegyenek fel olyan ruhákat, melyek elijesztenék a hollókat a búzáról. Jobban esik férjüknek és gyermekeiknek, ha csinos, jól szabott öltözékben látják őket, mint aki csak látogat vagy idegen. Némely feleség és anya, mintha azt hinné; hogy nem számit, hogyan néz ki, mikor dolgozik, vagy csak férjük és gyermekeik látják őket. De igen kényesek, hogy ízlésesen öltözködjenek azok számára, akik nem tarthatnak rájuk különösebb igényt. Nem többre kellene-e becsülniük férjük és gyermekeik elismerését és szeretetét, mint az idegenekét és felületes barátokét? A feleség és anya szemében legyen férje és gyermekei boldogsága szentebb, mint bárki másé. Keresztény nővéreink sose öltözzenek pazarul, hanem mindig olyan takarosan, szemérmesen és egészségesen, amint munkájuk megengedi.” {1T 464.2}   

A fent leírt ruha véleményünk szerint megérdemli az újított rövid ruha nevet. Most fogadta ezt el a Nyugati Egészség Megújulás Intézete, néhány Battle Creekben és más olyan helységben élő testvérnő, ahol helyesen tárták a gyülekezet elé a dolgot. A szemérmes ruhával éles ellentétben áll az úgynevezett amerikai viselet, amely igen hasonlít a férfiak öltözködésére. E ruházat ingből, nadrágból, és kabátszerű fél combig érő ruhákból áll. Abból kiindulva ellenzem ezt a viseletet, amit Isten szavával összhangban levőnek mutattak be nekem. A másikat viszont ajánlottam és ajánlom, mert szemérmes, kényelmes, megfelelő és egészséges. {1T 465.1}   

A másik ok, amelyet mentségül hozok fel, amiért újra a ruházkodás kérdésére hívom fel a figyelmet az, hogy a testvérek közül – akik állítják, hogy hisznek a bizonyságtételekben, húsz közül egy, ha akad, aki megtette az első lépést a ruházkodás tökéletesítése terén. El lehet mondani, hogy White testvérnő általában hosszabb ruhában megy az emberek elé, mint amilyet másoknak ajánl. Erre azt felelem, hogy mikor olyan helyre megyek beszélni a gyülekezethez, ahol ez a téma új és előítélet él, a legcélszerűbbnek tartom az óvatosságot, nehogy bezárjam az emberek fülét, ha olyan ruhát viselek, amely visszataszító előttük. De miután eléjük tártam a kérdést és alaposan megmagyaráztam álláspontomat, felveszem az újított ruhát, hogy szemléltessem, amit tanítok. {1T 465.2}   

Ami az abroncsok viselését illeti, az új ruházkodás messze maga mögött hagyta ezt, s hasznavehetetlen neki. Túl késő ahhoz, hogy az abroncs viseléséről beszéljünk, akár kicsiny, akár nagy. Álláspontom e kérdésről pontosan az, ami mindig is volt, és remélem, nem fogtok felelősnek tartani azért, amit mások mondanak e tárgyról, vagy az abroncsot hordók viselkedéséért. Tiltakozom az ellen, hogy elcsavarják, amit magánbeszélgetés során mondtam, és kérem, azt tekintsétek végleges álláspontomnak, amit kiadtam. {1T 465.3}   

***** {1T 466}