A LÁTOMÁSOK HELYTELEN HASZNÁLATA

Láttam, hogy némelyek – különösen Iowa államban – a látomásokkal mérnek le mindent. Olyan úton járnak, amelyet sem férjem, sem én nem követtünk. Némelyek nem ismemek sem engem, sem munkámat, és nem hisznek semmiben, amit látomásnak neveznek. Mindez természetes, és csak tapasztalattal lehet legyőzni. Ha valaki nem alakított véleményt a látomásokról, ne üldözzük ki őket. Úgy kell bánnunk velük, mint a nyolcas számú bizonyságtétel 328. és 329. oldala írja (Észak-Wiscounsin c. fejezet, az utolsó battle creeki látomás), melyet remélem, mindenki elolvas. Igehirdetőink legyenek türelmesek, és ne bánjanak egyformán a más-más helyzetű emberekkel. Másokat félelemmel mentsenek meg, ragadják ki őket a tűzből. Isten lelkipásztorai legyenek bölcsek, adják meg mindenkinek a maga táplálékát, s bánjanak más-más módon a különböző emberekkel, amint esetük megkívánja. Iowában némelyekkel – akik ismernek – nem jártak el gondosan és következetesen. Úgy bántak azokkal, akik viszonylag újak voltak a látomásokhoz, mint akik sok világosságot és tapasztalatot nyertek a látomások felől. Némelyektől elvárták, hogy jóváhagyják a látomásokat, amikor nem tehették meggyőződésből. Ezzel sok becsületes embert arra kényszerítettek, hogy a látomások és a testület ellen foglaljanak állást, amit sosem tettek volna, ha tapintatosan és könyörületesen bántak volna velük. {1T 382.1}   

Némely régi hívő évek óta ismer engem, és a látomások hatását. Megvizsgálták a bizonyságtételek igazmondását, és megerősítették beléjük vetett hitüket. Egyszer-másszor érezték magukon nyugodni Isten Lelkének hatalmas befolyását, hogy tanúskodjanak a látomások igazáról. Ha ezek, mikor a látomásokon át megrovást kapnak fellázadnak ellenük, és titkon a látomások tekintélyének aláásására törekednek, azoknak alaposan meg kell mondanunk a magunkét, mivel befolyásuk veszélyezteti az új hívőket. {1T 382.2}   

Bár a jelenvaló igazság lelkészei, noha hirdetniük kell a félreérthetetlen, metsző bizonyságtételt, megróva egyéni helytelenségeket, s törekedve kiirtani a bálványt Isten népének táborából, tanúsítsanak türelmet. Hirdessék az igazságot annak komolyságával és fontosságával, s ha ez megleli az utat a szívhez, elvégzi befogadójában amit semmi más el nem végezhet. De ha a Lélek megnyilvánulásával szólt igazság nem irtja ki a bálványt, nem lesz eredményes megtámadni és megróni az egyént. Úgy látszhat, hogy egyesek hozzánőttek bálványaikhoz, mégis – láttam – nagyon vonakodjunk lemondani a szegény elámítottakról. Sose feledjük, hogy valamennyien tévelygő halandók vagyunk, s hogy Krisztus mély sajnálattal viseltetik gyöngeségeink iránt; eltévelyedésünk dacára szeret minket. Ha Isten úgy bánna velünk, mint mi bánunk egymással, elpusztulnánk. Noha a lelkészeink a világos, metsző igazságot hirdetik, mégis hagyják az igazságra, hogy az vágjon és metsszen, ne ők. Fektessék a fejszét – Isten szavának igazságait – a fa gyökerére, és valamilyen eredménye biztosan lesz. Tárjuk ki a bizonyságtételt oly leplezetlenül, mint Isten szavában áll, a Lélek melegítő, éltető befolyásától teli szívvel, teljes gyöngédséggel, vágyva az üdvösségük után. Akkor az Isten népe közt végzett munka eredményes lesz. Azért nyilvánul meg oly kevéssé Isten Lelke, mert az igehirdetők megtanulnak meglenni nélküle. Hiányzik belőlük Isten kegyelme, hiányzik a türelem és elnézés, hiányzik a megszentelődés és az áldozathozatal szelleme. Sokan csakis ez miatt kételkednek Isten szavának bizonyítékaiban. A hiba egyáltalán nem Isten igéjében található, hanem bennük. Hiányzik belőlük Isten kegyessége, kegyelme, hiányzik az odaadás, a személyes istenfélelem és megszentelődés. Ez ingadozásra visz, és gyakran Sátán csataterére vezeti őket. Láttam, hogy bármilyen erőteljesen is javasolja valaki az igazságot, bármily istenfélőnek látszanak is, mikor hitetlenkedve kezdenek szólni némelyik igeszövegről, mikor azt mondják, hogy ezek miatt kételkednek a Biblia ihletettségében, akkor félnünk kell tőlük, mert Isten messze van tőlük. {1T 383.1}   

***** {1T 384}