NAGY NYOMORÚSÁG KÖZELEDIK

Nagyobb nyomorúságot láttam a földön, mint aminek valaha is tanúi voltunk. Hallottam a szomorúság nyögéseit, sikoltásait, s nagy tömegeket láttam hadakozni. Hallottam az ágyúk dörgését, a fegyverek, a kézi tusák zaját, és a haldoklók nyöszörgését s imáit. Sebesültek és halottak borították a földet. Láttam a feldúlt, kétségbeesett családokat, és a fojtogató nyomort sok családban. Most is sok család nyomorog, de ez növekedni fog. Sok ember arca meggyötört, sápadt és éhségtől lesoványodott volt. {1T 260.1}   

Láttam, hogy Isten népének keresztény közösségben és szeretetben kell szorosan összefognia. Nemzeti szerencsétlenségeinknek ebben az idejében csakis Isten lehet pajzsunk és erőnk. Isten népének fel kellene ébrednie. Ki kell használniuk az örömhír terjesztésének alkalmait, mert hamarosan véget érnek. Szorongást, zavart és éhínséget láttam a földön. Sátán most arra tör, hogy tétlenül lássa Isten népét, és megakadályozza, hogy az igazság terjesztése terén megtegyék kötelességüket, hogy végül – amikor megmérik őket a mérlegen – híjával találják őket. {1T 260.2}   

Isten népe szívlelje meg a figyelmeztetést, és ismerje fel az idők jeleit. Krisztus jövetelének jelei túl világosak ahhoz, hogy kételkedjünk bennünk. Ezek fényénél az igazság hitvalói legyenek erőteljes igehirdetők. Isten mindenkit felhív – a lelkészeket és a gyülekezet tagjait, hogy ébredjenek. Az egész mennyben lázas tevékenység folyik. A történelem hatalmas léptekkel közeleg végéhez. Az utolsó idők veszedelmei között élünk. Nagy veszedelmek küszöbén állunk, s mi mégis alszunk. Ijesztő ez a tétlenség, a buzgalomnak ez a hiánya Isten ügyében. Ez a halál szerű álom Sátántól ered. Ő uralkodik a meg nem szentelt életű szombattartókon, és veszi rá őket egymás irigylésére, a vádaskodásra és bírálgatásra. Fő célja, hogy a megszenteletlen szombattartók lekössék Isten szolgáinak erejét, munkáját, s azzal kelljen tölteniük drága idejüket, hogy jelentéktelen civódásokat rendezzenek, ahelyett, hogy a hitetleneknek hirdetnék az igazságot. {1T 260.3}   

Láttam, hogy Isten népe valamilyen változásra vár – valamely kényszerítő hatalomra, hogy megragadja őket. De csalódni fognak, mert tévednek. Nekik kell a cselekvés mezejére lépniük, nekik kell megragadniuk a munkát, és buzgón kiáltani Istenhez, hogy igazán megismerjék magukat. Az előttünk lejátszódó jelenetek elég hatalmasak ahhoz, hogy felrázzanak minket. Sürgetni mindenkit, aki kész meghallgatni, hogy fogadják be az igazságot. A föld aratása már csaknem érett. {1T 261.1}   

Az Úr megmutatta nekem, mily fontos, hogy a harmadik angyal üzenete hirdetésének ünnepélyes és felelősségteljes munkáját végző lelkészek megszenteltek legyenek. Az Úr nincs szűkével a javaknak és eszközöknek, melyekkel munkáját végezze. Bármikor szólni tud azon keresztül, akin akar. Szava hatalmas, és eléri vele azt, amiért küldte. De ha az igazság nem szentelte meg, nem tette szeplőtlenné és tisztává a templomban szolgáló kezét és szívét, akkor hajlamos a maga tökéletlen tapasztalata szerint szólni, s mikor a magáét mondja, megszenteletlen elgondolása szerint, tanácsa nem Istentől, hanem csak tőle jön. Mert akit Isten elhívott, szentnek hívott el, hogy akit jóváhagyott, s magának különített el, bizonyítsa be szent hivatását, s mennyei beszéddel és viselkedéssel tanúsítsa, hogy hű ahhoz, aki elhívta. {1T 261.2}   

Félelmetes bajok jönnek azokra, akik hirdetik az igazságot, de az igazság nem szenteli meg őket. Azokra is, akik elfogadják és támogatják a meg nem szentelt embert, hogy igével és tanítással szolgáljon nekik. Rettegek Isten népéért, akik vallják a komoly, fontos igazságot, mert tudom, hogy sokakat nem térített és nem szentelt meg az igazság. Az ember hallhatja és elismerheti a teljes igazságot, ugyanakkor mit sem tudhat az istenfélelem erejéről. Az igazság hirdetői közül nem mindenkit ment meg az igazság. Az angyal így szólt: „Tisztuljatok meg, akik az Úr edényeit hordozzátok.” {1T 261.3}   

Eljött az idő, mikor, akik az Urat választják jelen és jövő sorsukul, egyedül benne kell bízniuk. Minden istenfélelmet valló embernek tapasztalattal kell rendelkeznie. A jegyző angyalok pontosan felírják Isten népének szavait és tetteit. Angyalok figyelik jellemük fejlődését, és mérik le erkölcsi értéküket. Az igazság hitvallói legyenek igazak és szolgálják minden erejükkel mások felvilágosítását és igazsághoz térítését. Szavaik és tetteik az eszközök amelyen át az igazság és szentség tiszta elveinek el kell jutnia a világhoz. Ők a föld sója, és a világ világossága. Láttam, hogy ha a mennyre fordítjuk tekintetünket, világosságot és békét találunk. De ha a világra nézünk, rájövünk, hogy rövid időn belül minden menedék cserben hagy, és minden jó hamar elmúlik. Nincs menedékünk, csak Istenben. A földnek ebben a zavarodott állapotában biztonságban, higgadtak, erősek csak az élő hit ereje által lehetünk. Béke is csak akkor lehet a mienk, ha Istenben nyugszunk, s várjuk szabadítását. Nagyobb fény ragyog ránk, mint apáinkra ragyogott. Isten nem fogadhat el, nem tisztelhet meg, ha azt a szolgálatot végezzük, vagy azokkal a tettekkel élünk, mint apáink éltek. Hogy Isten elfogadjon és megáldjon minket, amint apáinkat megáldotta, követnünk kell hűségüket és buzgalmukat – ki kell használnunk világosságunkat, amint ők kihasználják az övéket – és úgy tennünk, ahogy ők tennének, ha a mi időnkben élnének. Járnunk kell a ránk áradó világosságban, mert ha nem járunk, világosságunk sötétséggé válik. Isten elvárja, hogy jellemünkkel és tetteinkkel az egyetértés és egység lelkületének azt a mértékét mutassuk be a világnak, amely összhangban áll az általunk vallott szent igazságokkal, és ama jövendölések lelkületével, melyek ezekben az utolsó napokban teljesednek be. Az igazság, amit megértettünk, és a fény, mely lelkünkre ragyog, ha elfordulunk tőlük, és nem hagyjuk, hogy vezessenek bennünket, megítélnek, és kárhoztatnak minket. {1T 262.1}   

Mit is mondhatnék hogy felrázzam Isten maradék népét? Isten értésemre adta az előttünk álló rémes eseményeket; Sátán és angyalai teljes erejüket Isten népe ellen fordítják. Tudja, hogy ha még kissé tovább alszanak, biztosan az ő áldozatai lesznek, mert pusztulásuk bizonyossá válik. Figyelmeztetek minden Krisztus nevét vallót, vegyék közelről szemügyre magukat, és vallják be fenntartás nélkül és alaposan minden helytelenségüket, hogy előttük menjenek az ítéletre, és az angyalok bűnbocsánatot írhassanak nevük mellé. Testvéreim, ha nem használjátok ki a kegyelem e becses perceit, mentség nélkül maradtok. Ha nem tesztek rendkívüli erőfeszítést, hogy lerázzátok az álmot, ha nem bánjátok meg komolyan bűneiteket, az értékes percek hamar tovatűnnek. S megmérnek, és híjával találnak titeket. Azután már hiába fog hangzani gyötrődő kiáltástok. Akkor már nektek is szól az Úr szava: „Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette. És elhagytátok minden én tanácsomat és az én feddésemmel nem gondoltatok: Én is a ti nyomorúságotokon nevetek, mikor eljő az, amitől féltek. Mikor eljő, mint a vihar, az, amitől féltek, és a ti nyomorúságotok, mint a forgószél elközelget; mikor eljő tireátok a nyomorgatás és szorongatás. Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. Azért hogy gyűlölték a bölcsességet, és az Úrnak félelmét nem választották. Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. Esznek azért az ő útjuknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.” Példa 1:24–33. {1T 263.1}   

***** {1T 264}