VAKBUZGÓSÁG WISCONSINBAN

Láttam, hogy az Úr a múlt ősszel különös módon irányította férjemet, hogy nyugatra utazzon, és ne keletre, amint tervezte. Wisconsinban helytelenség várt helyesbítésre. Sátán munkája gyökeret kezdett verni, és ha nem utasították volna rendre, lelkeket pusztított volna el. Az Úr jónak látta olyan valakit választani, akinek már volt tapasztalata a vakbuzgóság terén, aki már tanúja volt Sátán erős mesterkedésének. Akik elfogadták ez Isten választotta eszközt, helyrejöttek, s lelkek menekültek ki a Sátán állította csapdából. {1T 228.3}   

Láttam, hogy Sátánnak ez az ámítása nem eredt volna meg oly könnyen Wisconsinban, ha Isten népének értelme és szíve egy akaraton lett volna, ha összhangban álltak volna a művel. Némelyekben még mindig ott élt a féltékenység és gyanú lelkülete. Nem irtották ki teljesen az Igazság Hírnöke csoport által elvetett magot. Bár állították, hogy befogadták a harmadik angyal üzenetét, mégsem adták fel régebbi nézeteiket és előítéleteiket. Hitük nem volt tiszta, és készen álltak Sátán csalására. Akik ittak az Igazság Hírnöke lelkületéből, azoknak alapos munkát kell végezniük, ki kell íratniuk a legutolsó maradványokat, és befogadni a harmadik angyal üzenetét. Ha nem teszik ezt, hozzájuk fog tapadni, mint a lepra, és könnyen elszakadnak a jelen igazságban hívő testvéreiktől. Könnyen azt gondolhatják, hogy – független kis csoport – egyedül mehetnek a mennybe, holott könnyen eshetnek Sátán csapdájába is. Sátán sehogy sem akarja feladni támaszpontját Wisconsinban. Más ámításokat is tartogat azoknak, akik nem forrnak egybe a testülettel. {1T 229.1}   

Láttam, hogy akiket annyira körül özönlött a sötétség és ámítás, hogy Sátán nemcsak eszükön, de testükön is uralkodott, azoknak Isten egyházában a legszerényebb hellyel kell megelégedniük. Isten nem fogja balga pásztorokra bízni nyájának gondjait, akik tévedésből egészséges étel helyett méreggel etetnék őket. Isten olyan férfiakra bízta nyáját, akik jól szelelt tiszta abrakkal etetik őket. Jaj, milyen foltot, mily szégyent hoztak Isten ügyére ezek a vakbuzgó mozgalmak! Akik oly igen ragaszkodtak a sötét vakbuzgóság lelkületéhez, annak ellenére, hogy világos bizonyítékát kapták, hogy az Sátán műve volt, azokra nem szabad támaszkodnunk, s véleményüket is teljesen figyelmen kívül kell hagynunk. Isten elküldte szolgáit G. testvérhez s testvérnőhöz, de megvetették az intést, és a maguk útját választották. G. testvér féltékeny és makacs volt, s a jövőben igen alázatosnak kell lennie, mert bebizonyította, hogy nem méltó Isten népe bizalmára. Szíve nincs összhangban Istennel, mégpedig hosszú idő óta. {1T 229.2}   

Láttam, hogy az a Sátán célja Wisconsinban, hogy mély vakbuzgóságba vezesse az embereket. Ő ellenőrizte értelmüket, és olyan tettekre vette rá őket, melyek egyeznek a csalással, amelyben leledztek. Mikor elérte célját, és végig futották a pályát, amelyet kijelölt nekik, nem bánta, ha elismerik hibájukat. Ekkor a másik végletbe igyekezett taszítani. Tagadni Isten Lelkének ajándékait és tevékenységét. Sátán kihasználta, hogy G. testvér és testvérnő nem egyesültek a testülettel. Független úton akartak járni, s vezetni, ahelyett hogy vezetni hagyták volna magukat. G. testvér féltékeny természetű, ami függetlenségével karöltve félre húzta őt, mert ilyen lelkülettel lehetetlen igét szolgáló testvérei igatársának lennie. G. testvérnő is féltékeny természetű, és igen-igen nyakas. Nincs lelki tapasztalata, nem megalapozott a hitben, és távol tartja magát a testülettől. Föllázadt a gyülekezetben a Lélek ajándékai ellen. A Szemlébe küldött cikkeiből hiányzott a szelídség és alázat. {1T 230.1}   

Minden készen állt Sátán tevékenykedésére. Sokat rávett, hogy elvessék az ésszerűséget és okosságot, s a benyomásaik kormányozzák őket. Az Úr elvárja népétől, hogy használja az eszét, és ne tegye félre azt holmi benyomások kedvéért. Munkája érthető lesz minden gyermeke előtt. Tanítása az ésszerűen gondolkodók figyelmébe ajánlja magát; szándékosan értelmet fejlesztő. Isten hatalma nem nyilvánul meg minden alkalommal. Az ember szüksége Isten lehetősége. {1T 230.2}   

Utat vesztett, helytelen lelkülettől indított csoportokat láttam. Mind hangosan, egyszerre imádkozott. Az egyik erről kiáltott, a másik másról. Lehetetlen volt megmondani, mi a hangzavar értelme. „Mert az Isten nem a visszavonásoknak (viszályoknak), hanem a békességnek Istene.” Sátán tette be a lábát, és tetszése szerint intézi a dolgokat. Kölcsönadták értelmüket s egészségüket ennek a megtévesztésnek. {1T 230.3}   

Isten nem várja el népétől, hogy Baál prófétáit utánozzák, hogy sanyargassák testüket és ordítsanak, és csaknem bármilyen testhelyzetben elterüljenek, tekintet nélkül a rendre, míg erejük el nem fogy. A vallás nem rajongásból áll, hanem mikor szívünk megtelik Isten Lelkével, az édes, szívből fakadó dicséret, ez magasztalja Istent. Többen állították, hogy hitük mély, hogy különleges ajándékokkal rendelkeznek, és külön feleleteket kapnak imáikra, bár a bizonyíték hiányzott. Az elbizakodottságot összetévesztik a hittel. A hívő imára mindig pontosan úgy és pontosan arra kapunk feleletet, amire várunk. {1T 231.1}   

Mikor Isten szolgái ellátogattak …-ba és …-ba, kirostálták ezt a tévelygést. Bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy ez a munka hamis. A vakbuzgóság lelkülete azonban makacs volt, és nem engedett a világosságnak. Bárcsak elfogadták volna e tévelygők Isten kiküldött szolgáinak helyesbítését. Isten elvárta tőlük, hogy ott, azonnal elismerjék, hogy helytelen lelkület vezette őket. Helytelenségeik bevallása akkor erény lett volna. Megmenekültek volna Sátán terveinek további követésétől, és nem fejlődtek volna tovább ebben a félelmetes ámításban. De nem lehetett meggyőzni őket. G. testvér elég világosságban részesült, hogy kiálljon a vakbuzgóság ellen, de nem hajtott fejet a bizonyítékok tekintélye előtt. Csökönyös lelkülete visszautasította, hogy meghajoljon az Isten szolgái által hozott világosság előtt, mert gyanúval tekintett rájuk, és irigy szemmel figyelte őket. {1T 231.2}   

Láttam, hogy minél nagyobb a visszautasított világosság, annál súlyosabb lesz az ámítás és sötétség hatalma, mely birtokba veszi őket. Az igazság elvetése fogollyá, Sátán csalásainak alattvalóivá teszi az embert. Az …-ban és …-ben tartott értekezletek után az ámítás áldozatai nagyobb sötétségben maradtak, hogy még mélyebben süllyedjenek a sötétségbe, ebbe az erős csalódásba, s olyan foltot ejtsenek Isten ügyén, melyet nem lehet egyhamar lemosni. G. testvér vállán félelmetes felelősség nyugszik. Miközben pásztornak vallotta magát, eltűrte, hogy a ragadozó betörjön nyájába; tétlenül tűrte, hogy széttépje és felfalja a bárányokat. Isten neheztel rá. Nem őrködött úgy a lelkek fölött, mint akinek el kell számolnia velük. {1T 232.1}   

Figyelmemet a múltra terelték. Láttam, hogy Isten már jó ideje nem áldotta meg fáradozását, az Úr keze nem dolgozott vele a gyülekezet felépítésén, s az emberek igazságoz térítésén. Szíve nem áll összhangban Istennel. Hiányzik belőle a harmadik angyal üzenetének lelkülete. Még mielőtt ez a tévhit támadt volna, elzárkózott az Isten népével való egység és szeretet elől. Részben ezért marad ekkora sötétségben. Isten nem hagyja a sötétségben hűséges, megszentelt szolgáit az ilyen vakbuzgó lelkület jellege felől, hogy ne emelhessék fel hangjukat figyelmeztetni a gyülekezetet. Mikor Isten szolgái meghozták a világosságot, és felemelték szavukat a tévedés ellen, G. testvér nem ismerte fel, hogy az igaz pásztor szól ajkukról. Féltékenység, csökönyösség arra késztették, hogy idegen hangnak tekintse. Mindenek előtt a nyáj pásztorainak kellene megérteniük a főpásztor hangját. Isten azt akarja, hogy népe szent és életerős legyen. Mikor a szentség lelkülete és a tökéletes szeretet bőségesen található közöttük, akkor munkálkodni fog a Krisztus nevét vallókban. Az Úr tisztító tűzként fogja megemészteni a salakot, űzi el a sötétséget. Minden Sátán lelkületéből fakadó ügy védekező álláspontot foglal majd el, s gyorsan elsorvad. Az igazság viszont diadalmaskodni fog. {1T 232.2}