20.(2:16; Róma 3:19-28) A törvény Krisztusra mutat - A törvénynek nem áll hatalmában megbocsátani a törvényszegőnek, hanem Jézushoz irányítja, aki így szól hozzá: „Ha elfogadsz helyettesednek és kezesednek, elveszem, én hordozom bűneidet. Térj vissza hűségedhez, akkor igazságosságomat tudom be neked." (Szemle és hírnök 1901 május 7) {6BC 1109.8}
Krisztus volt a zsidó üdvrend alapja. Ábel azért halt meg, mert Kain nem fogadta el az Isten tervét az engedelmesség iskolájában, hogy a Jézus vére mentse meg öt, amit a Krisztusra mutató áldozat jelképezett. Kain elutasította a vér kiontását, ami Krisztus vérének a világ bűnéért való kiontását jelképezte. Isten készítette az egész szertartásrendet, s Krisztus vált az egész rend alapjává. A szertartásrendnek az a föladata, hogy iskolamesterként (mai nyelven tanítóként) Krisztus megbecsüléséhez vezesse a bűnös embert. {6BC 1109.10}
Aki részt vett a szenthely szolgálatában, a szolgálat folyton arra tanította öt, hogy Krisztus fog közbenjárni az emberért. Ez a szolgálat az Isten törvényének szeretetére volt hívatott késztetni az embert, hiszen az az Isten országának a törvénye. Az áldozati szertartás szemléltető oktatás volt Istennek Krisztusban megnyilatkozó szeretetére. Ő lett a szenvedő, meghaló áldozat, aki magára vette az ember bűnét, az ártatlant téve bűnné érettünk. {6BC 1109.11}
A megváltás fontos tárgyáról elmélkedve fölismerjük Krisztus munkásságát. Nem csupán Szemléikének ígérete, hanem áldozatának és közbenjárásának természete is olyan tárgykör, melynek emelkedett, szent és magasztos fogalmat kell alkotnia Isten törvénye felől, és mely minden embertől engedelmességet vár el. A törvény megsértése, a tiltott gyümölcs letépésének kicsiny tette által az Isten szent törvénye iránti engedetlenség következményeit zúdította a földre és emberre. A következmény jellegének örökre meg kellene félemlítenie az embert az Isten követelményei elleni legkisebb vetéstől. {6BC 1109.12}
Különösen az erkölcsi törvény - „A törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg." Pálon át itt a Szentlélek az erkölcstelenségről szól. A törvény leplezi bűneinket, érteti meg velünk, hogy Krisztusra van szükségünk, hogy hozzá meneküljünk bocsánatért és békességért az Isten iránti bűnbánat és a Jézus Krisztus iránti hit gyakorlása által... {6BC 1110.3}
A tízparancs törvényre ne annyira tiltó oldaláról, hanem az irgalmasság felől tekintsük. Tilalmai szavatolják az engedelmességben rejlő boldogságot. Amint Krisztusban befogadjuk a tilalmakat, ez munkálja bennünk a jellemtisztaságot, ami boldogságot hoz számunkra az örökkévaló korszakokon át. Az engedelmes számára a tízparancs védőfalat jelent. Isten jóságát látjuk meg benne, aki az igaz élet változhatatlan elvei által igyekszik megvédeni az embereket a törvényszegő gonoszkodás következményeitől. {6BC 1110.4}
Ne tekintsük úgy Istent, mintha alig várná, hogy megbüntesse bűnéért a bűnöst. A büntetést maga a bűnös hozza magára. Tettei indítják el a körülménysort, mely elkerülhetetlen következményeket von maga után. A törvényszegés minden tette visszahat a bűnösre, jelleme megváltozását idézi elő, s egyengeti az utat az újabb vétség előtt. A bűnt választva az ember elszakítja magát Istentől, elvágja magát az áldás forrásától, aminek biztos következménye a romlás és a halál. {6BC 1110.5}
24-26. (6:14; 1 János 3:4) Krisztus az egyedüli gyógyír - Mikor gondolatainkat a Kálvária keresztje vonzza, tökéletlen látásunk Krisztust látja függeni a szégyenteljes kereszten. Mért halt meg? A bűn következtében. Mi a bűn? A törvény áthágása. Akkor a szemünk megnyílik, fölismeri a bűn természetét. A törvény így megszegett lett, de nincs módja bocsánatban részesíteni a bűnöst. Iskolamesterünk lett, büntetésre ítélve bennünket. Hol találunk gyógyírt? A törvény Krisztushoz űz minket, aki a kereszten függött, hogy igaz életét az elesett, bűnös embernek adhassa, s így az ő igaz jellemében állítsa az embereket az Atya elé. (1900, 50. kézirat) {6BC 1110.8}