3. fejezet

6-9. Lásd Róma 8:15 észrevételeit. {6BC 1109.3}   

8. Lásd 1 Mózes 12:2,3; Cselekedet 15;11 meglátásait. {6BC 1109.4}   

10-13. Lásd 2:16; Róma 3:19-28 megjegyzéseit. {6BC 1109.5}   

13. Lásd 2Korintus 3.7-18; Zsidók 13.11-13 fejtegetését. {6BC 1109.6}   

19. Lásd 2Korintus 3:7-11 megvilágítását. {6BC 1109.7}   

20.(2:16; Róma 3:19-28) A törvény Krisztusra mutat - A törvénynek nem áll hatalmában megbocsátani a törvényszegőnek, hanem Jézushoz irányítja, aki így szól hozzá: „Ha elfogadsz helyettesednek és kezesednek, elveszem, én hordozom bűneidet. Térj vissza hűségedhez, akkor igazságosságomat tudom be neked." (Szemle és hírnök 1901 május 7) {6BC 1109.8}   

Melyik törvény az iskolamester? - A galatai levél törvényét kérdezik tőlem. Melyik törvény a Krisztushoz vezető házitanító? Ezt felelem: Mind a szertartás, mind pedig a tízparancs erkölcsi előírása. {6BC 1109.9}   

Krisztus volt a zsidó üdvrend alapja. Ábel azért halt meg, mert Kain nem fogadta el az Isten tervét az engedelmesség iskolájában, hogy a Jézus vére mentse meg öt, amit a Krisztusra mutató áldozat jelképezett. Kain elutasította a vér kiontását, ami Krisztus vérének a világ bűnéért való kiontását jelképezte. Isten készítette az egész szertartásrendet, s Krisztus vált az egész rend alapjává. A szertartásrendnek az a föladata, hogy iskolamesterként (mai nyelven tanítóként) Krisztus megbecsüléséhez vezesse a bűnös embert. {6BC 1109.10}   

Aki részt vett a szenthely szolgálatában, a szolgálat folyton arra tanította öt, hogy Krisztus fog közbenjárni az emberért. Ez a szolgálat az Isten törvényének szeretetére volt hívatott késztetni az embert, hiszen az az Isten országának a törvénye. Az áldozati szertartás szemléltető oktatás volt Istennek Krisztusban megnyilatkozó szeretetére. Ő lett a szenvedő, meghaló áldozat, aki magára vette az ember bűnét, az ártatlant téve bűnné érettünk. {6BC 1109.11}   

A megváltás fontos tárgyáról elmélkedve fölismerjük Krisztus munkásságát. Nem csupán Szemléikének ígérete, hanem áldozatának és közbenjárásának természete is olyan tárgykör, melynek emelkedett, szent és magasztos fogalmat kell alkotnia Isten törvénye felől, és mely minden embertől engedelmességet vár el. A törvény megsértése, a tiltott gyümölcs letépésének kicsiny tette által az Isten szent törvénye iránti engedetlenség következményeit zúdította a földre és emberre. A következmény jellegének örökre meg kellene félemlítenie az embert az Isten követelményei elleni legkisebb vetéstől. {6BC 1109.12}   

Világosan meg kell értenünk, mi képez bűnt, s elkerülnünk a legkisebb közeledést, nehogy átlépjük az engedelmesség határát az engedetlenségbe. {6BC 1109.13}   

Isten szeretné, hogy minden teremtménye megértse, milyen fontos vívmányt ért el Isten Fia, mikor életét adta a világ megváltásáért. „Lássátok, milyen szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk; a világ nem ismer minket, mert nem ismerte meg öt." {6BC 1110.1}   

Mikor a bűnös látja Krisztusban a kimondhatatlan, önzetlen szeret és jóindulat megtestesülését, szívében hálás hajlandóság támad, hogy kövesse Krisztust, amerre vonzza őt. (1900, 87. kézirat.) {6BC 1110.2}   

Különösen az erkölcsi törvény - „A törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg." Pálon át itt a Szentlélek az erkölcstelenségről szól. A törvény leplezi bűneinket, érteti meg velünk, hogy Krisztusra van szükségünk, hogy hozzá meneküljünk bocsánatért és békességért az Isten iránti bűnbánat és a Jézus Krisztus iránti hit gyakorlása által... {6BC 1110.3}   

A tízparancs törvényre ne annyira tiltó oldaláról, hanem az irgalmasság felől tekintsük. Tilalmai szavatolják az engedelmességben rejlő boldogságot. Amint Krisztusban befogadjuk a tilalmakat, ez munkálja bennünk a jellemtisztaságot, ami boldogságot hoz számunkra az örökkévaló korszakokon át. Az engedelmes számára a tízparancs védőfalat jelent. Isten jóságát látjuk meg benne, aki az igaz élet változhatatlan elvei által igyekszik megvédeni az embereket a törvényszegő gonoszkodás következményeitől. {6BC 1110.4}   

Ne tekintsük úgy Istent, mintha alig várná, hogy megbüntesse bűnéért a bűnöst. A büntetést maga a bűnös hozza magára. Tettei indítják el a körülménysort, mely elkerülhetetlen következményeket von maga után. A törvényszegés minden tette visszahat a bűnösre, jelleme megváltozását idézi elő, s egyengeti az utat az újabb vétség előtt. A bűnt választva az ember elszakítja magát Istentől, elvágja magát az áldás forrásától, aminek biztos következménye a romlás és a halál. {6BC 1110.5}   

A törvény Isten elgondolásának kifejezése. Mikor Krisztusban befogadjuk a törvényt, akkor a mi elgondolásunkká válik. Fölülemel minket a bűnös kívánságok és hajlamok hatalmán, fölül a bűmé vezérlő kísértéseken. (1896, 23/a. kézirat) {6BC 1110.6}   

A két törvény kapcsolata - Nem oly fontos megértenünk a két törvény kapcsolatának pontos részleteit Sokkal jelentősebb tudnunk, vajon áthágjuk-e Isten törvényét, vajon engedelmesen vagy engedetlenül viselkedünk a szent elvek iránt. (1901,165. levél) {6BC 1110.7}   

24-26. (6:14; 1 János 3:4) Krisztus az egyedüli gyógyír - Mikor gondolatainkat a Kálvária keresztje vonzza, tökéletlen látásunk Krisztust látja függeni a szégyenteljes kereszten. Mért halt meg? A bűn következtében. Mi a bűn? A törvény áthágása. Akkor a szemünk megnyílik, fölismeri a bűn természetét. A törvény így megszegett lett, de nincs módja bocsánatban részesíteni a bűnöst. Iskolamesterünk lett, büntetésre ítélve bennünket. Hol találunk gyógyírt? A törvény Krisztushoz űz minket, aki a kereszten függött, hogy igaz életét az elesett, bűnös embernek adhassa, s így az ő igaz jellemében állítsa az embereket az Atya elé. (1900, 50. kézirat) {6BC 1110.8}