× A kiadvány nem a Hetednapi Adventista Egyház által elfogadott fordítás, és hibákat tartalmazhat!

1. fejezet

1-5. (Lukács 1:1-4) Szerzője - Lukács, a cselekedetek írója és Theofilus, akinek írta, szép barátságnak örvendeztek. Theofilus sok tanítást és nagy világosságot kapott Lukácstól. Lukács azelőtt Theofilus tanítója volt s később is felelősnek tartotta magát, hogy irányítsa és oktassa tanítványát, támogassa és védje munkásságában. {6BC 1051.2}   

Abban az időben szokásos volt elküldeni valakinek a kéziratot megvizsgálásra és megbírálásra. Lukács Teofilust választotta, akiben megbízott, hogy jól végzi el a fontos föladatot. Először Krisztus életének följegyzésére irányítja a figyelmet, amint azt Lukács könyve leírja, melyet Lukács ugyancsak Teofilusnak írt. (1:1-5 vers) Krisztus tanításait kéziratokban és tekercsekben kellett, megőrizniük. (1903, 40. kézirat) {6BC 1051.3}   

7, 8. Hirdessétek az egyszerű örömüzenetet, ne meglepő találgatásokat - A tanítványok nagyon szerették volna tudni Isten országa megjelenésének pontos idejét. Jézus azonban megmondja nekik, hogy nem ismerhetik az időket és az alkalmakat, mivel az Atya nem jelentette ki. Nem az volt fontos számukra, hogy mikor lesz visszaállítva Isten országa, hanem a Mestert kellett követniük. Őrködniük, vigyázniuk, imádkozniuk és fáradozniuk kellett. Jézus jellemét kellett képviselniük a világon. Ami a tanítványok napjaihoz elengedhetetlen volt az eredményes keresztény élethez, az elengedhetetlen ma is „Nem a ti dolgotok tudni az időket és az alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Hanem minekutána a Szentlélek eljő reátok, vesztek erőt és lesztek nekem tanúim, úgy Jeruzsálemben, mint egész Júdeában, Samáriában és a földnek végső határáig." {6BC 1051.4}   

Az izgalom valamely alkalmának a várása helyett nekünk is ezt kell folytatnunk. Használjuk ki bölcsen jelen lehetőségeinket, végezzük a végezni valókat a lélekmentésért. Ahelyett, hogy az idők és alkalmak kifürkészésével terhelnénk agyunkat, melyeket az Úr a maga hatalma alá helyezett, s nem közölt emberekkel, adjuk át magunkat a Szentlélek ellenőrzése alá, hogy eleget tegyünk jelen kötelességeinknek. Osszuk az élet kenyerét emberi vélekedéstől mentesen az igazság hiánya miatt pusztulóknak. {6BC 1051.5}   

A Sátán mindig is készen áll elméletekkel és számítgatásokkal tölteni meg az agyat, hogy eltereljen a jelen igazságtól s alkalmatlanná tegyen a harmadik angyal üzenetének hirdetésére. Ez mindig is így történt. Mesterünk több ízben volt kénytelen megdorgálni a találgatásokba merülőket, és ha az Úr által ki nem jelentett kérdéseket feszegették. Jézus a fontos igazságok hirdetése végett jött a földre s azt szerette volna elménkbe vésni, hogy fogadjuk be tanításait és engedelmeskedjünk azoknak, vagyis jelen kötelességünket teljesítsük. Amit közvetlen mindennapos használatra közölt. {6BC 1052.1}   

Ő mondta: „Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit elküldtél, a fölkent szabadítót." Amit tett, amit mondott, azzal az egyedüli céllal tette, hogy gondolkodásunkba vésse az örök élet elnyeréséhez szükséges dolgokat. Nem azért jött, hogy fontos események időpontjával kápráztassa el az embereket, hanem hogy tanítson és mentse az elveszettet. Nem azért jött, hogy kíváncsiságot ébresszen és elégítsen ki, mert tudta, hogy ez csupán növelné az vágyat a meglepő és megdöbbentő után. Azt akarta hirdetni, amivel az ember növelhetné a lelki erőnlétét, növekedhetne a megszentelődésben és engedelmesség útján. Csak olyat tanított, amit föl tudtak használni mindennapi életükben, csak olyan igazságokat, melyeket ilyen céllal tovább lehetett adni. Nem új kinyilatkoztatásokat közölt, hanem olyan igazságokat, melyeket a papok és tanítók hamis oktatása régóta eltakart vagy elveszített Jézus kellő keretbe helyezte az isteni igazság ékköveit, azzal a céllal, amellyel az ősatyákkal és látnokokkal közölte ezeket. S miután átadta az értékes utasításokat, megígérte, hogy Szendétekben részesíti őket, aki majd eszükbe juttatja, amit mondott nekik. {6BC 1052.2}   

Szüntelenül veszélyben forgunk, hogy az örömüzenet egyszerűsége fölé emelkedünk. Egyesekben olthatatlan vágy ég, hogy meghökkentő, kíváncsiságot fölcsigázó, eredetieskedő dolgokkal lepjék meg a világot, melyek a lelki, mámor állapotába emelnék az embereket és megváltoztatná a jelen tapasztalatok rendjét. Valóban nagy szükség van a jelen tapasztalatok rendjének megváltoztatására, mert a jelen igazság szentségét nem gyakoroljuk kellően, de a változás, melyre szükségünk van, a szívünk megváltozása s ezt csak Isten egyénileg, áldásért való keresésével, erejéért való esedezéssel kegyelmének ránk szállásáért, valamint jellemünk átalakulásáért való buzgó könyörgéssel érhető el. Erre a változásra van szükségünk s ennek eléréséért vessünk be szívós igyekezetet és szívbeli buzgalmat. Igaz őszinteséggel vessük föl a kérdést: „Mit tegyek, hogy üdvözüljek?" Pontosan tudnunk kellene, milyen lépéseket teszünk a menny felé. {6BC 1052.3}   

Krisztus olyan igazságokat közölt tanítványaival, melyek széltét, mélységét és értékét alig becsülték, sőt, alig értették meg. Ma is ezek az állapotok uralkodnak Isten népe között. Mi is elmulasztottuk, hogy befogadjuk a ránk bízott igazságok fontosságát és szépségét. Ha fejlődnénk a lelki jellegű ismeretekben, olyan vonalakon látnánk fejlődni és növekedni az igazságot, melyekről nem is álmodtunk. Mégsem fog soha abban az irányban haladni, hogy azt képzelhessük, hogy megismerhetjük az időket és alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Az Úr ismételten figyelmeztetett engem az időpont-rögzítések ellen. Időponton alapuló üzenet sohasem fog többet Isten népéhez érkezni. Nem a mi dolgunk akár a Szentlélek kitöltésének, akár Krisztus eljövetelének időpontját tudnunk. (Szemle 1892 március 22) {6BC 1052.4}   

8. (János 15: 26, 27) Fölülmúlhatatlan ajándék - Krisztus elhatározta, hogy távozásakor ajándékot ad a benne hívőknek, és akik majd később hisznek benne. Mit adjon, ami elég áldásos, hogy jelezze s dicsövé tegye közbenjárói királyi székére való felszállását? Az ajándéknak méltónak kell lenni Urunk nagyságához és királyi voltához. Úgy döntött tehát, hogy az istenség harmadik személyét küldi el képviselőjéül. Túlszárnyalhatatlan ajándék ez. Minden más ajándékot magában foglal, ezért az isteni Lélek - annak megtérítő, fölvilágosító, megszentelő hatalmával - ez lesz adománya... {6BC 1052.5}   

Krisztus olyan helyzetet kívánt, ahol kevés és egyszerű eszközzel is el tudja végezni a legfontosabb munkát. A megváltás terve igen átfogó, alkatrésze viszont kevés s minden rész a másiktól függ, míg valamennyi a legegyszerűbben s teljes összhangban együttműködik. A Szentlélek képviseli Krisztust, s mikor nagyra becsülik Lelkét, mikor a Lélek által ellenőrzöttek továbbadják az őket átitató erőt, ezzel az egészet életre ébresztő, láthatatlan húrt pendítenek meg. Bárcsak megértenénk, milyen határtalanok az isteni erőforrások. (Szombatiskola munkás 1905 november 28) {6BC 1053.1}   

A Szentlélek az isteni fölhatalmazó - Jézus mondja: „Minekutána a Szentlélek eljő reátok, vesztek erőt; és lesztek nekem tanúim." A Szentlélek és az élő tanú bizonyságtétele hivatott figyelmeztetni a világot. Isten munkása az eszköz, ő hirdeti a mennyei figyelmeztetést, a Szentlélek pedig erőt kölcsönöz az igazság szavának. (Szemle és hírnök 1893 április 4) {6BC 1053.2}   

8,9. Lásd 2:1-4 kiegészítő megjegyzéseit. {6BC 1053.3}   

9. (Zsoltár 24: 7-10; 47:5,6; 67:17,18; Efézus 4:8) Királyként ment a mennybe - (Zsoltár 47:5, 6; 68:17, 18) Krisztus emberi voltába rejtett Istenként jött a földre. Majd mint a szentek uralkodója szállt föl a mennybe. Menybemenetele méltó volt magasztos helyzetéhez Mint harcban hatalmas hódító, a fogságot foglyul ejtve távozott. Mennyei seregek járultak elébe a magasztalás és mennyei zengzetek kíséretében... {6BC 1053.4}   

A tanítványok csak pillanatokig hallhatták az angyalok énekét, mikor Urunk áldón kitárva karját, fölemelkedett. A köszöntéseket már nem hallották. Az egész menny összesereglett fogadására. Nem kellett bebocsátásért könyörögnie. Jelenléte megtisztelte a mennyet... {6BC 1053.5}   

A menny a jóváhagyás pecsétjét ütötte Krisztus engesztelésére. (1897, 134. kézirat) {6BC 1053.6}   

9-11. (Lukács 24:50, 51) A mennybemenetel teljes dicsősége rejtve volt - Jézus mennybemeneteléből az volt a tanítványok számára a legértékesebb, hogy isteni tanítójuk látható alakjában ment a mennybe... {6BC 1053.7}   

Nem csupán látták Uruk mennybemenetelét, hanem angyalok tanúskodtak, hogy a menybe ment elfoglalni Atyja trónját. A tanítványok utolsó emlékezete Urukról az volt, hogy szerető jó barát és megdicsőült üdvözítő. Mózes elfödte arcát, hogy elrejtse a törvény őrajta tükröződő dicsőségét. Krisztus mennybemenetelének dicsősége rejtve maradt az emberi tekintetek elől. A mennyei kíséret és Isten dicső kapui megnyílásának dicsőségét halandó szem nem láthatta. Ha Krisztus mennybe menetele kimondhatatlan dicsőségével láthatóvá vált volna, nem bírták volna elviselni a látványt. {6BC 1053.8}   

Ha látták volna az angyalok millióit, ha hallották volna a menny bástyáiról hangzó üdvrivalgást, amint az örökkévaló kapuk föltárultak, a dicsőség és e próbák világában folyó életük közti különbség olyan nagy lett volna, hogy nem tudták volna ismét fölvenni földi életük terhét, hogy bátran és hűségesen eleget tegyenek a Megváltó megbízatásának. A vigasztaló Szentlelket sem tudták volna kellőképpen értékelni. Nem erősítette volna meg eléggé szívüket elviselni a gyalázatot, bebörtönzést, és ha kell, a halált! {6BC 1053.9}   

Érzékeiknek nem volt szabad a menny dicsőségétől megittasulni, nehogy szem elől veszítsék Jézus földi jellemét, melyet nekik is ki kellett fejleszteni. Élesen szemük előtt kellett tartani életének szépségét, fenségét, tulajdonságainak tökéletes összhangját, és természete isteni és emberi voltának titokzatos egységét. Jobb volt így, hogy az Üdvözítővel való földi ismeretségük ilyen komoly, fönséges és csöndes módon végződjék. Látható mennybemenetele összhangban áll szelíd és csöndes életével. (3Jövendőmondás lelke 254) {6BC 1053.10}   

11. Mennybe vitte szent emberi voltát - Krisztus a mennybe ment s magával vitte megszentelt emberi voltát a mennyei udvarokba. Viselni fogja ezt az örök korokon át, mint aki az Isten városában élő összes embert megváltotta. (Szemle és hírnök 1905 március 9.) {6BC 1054.1}   

(János 12:45; Kolossé 1:15; Zsidók 1:3) Személyes megváltó - Krisztus személyes megváltóként, a személyes Isten képviselőjeként jött. Személyes üdvözítőként ment a mennybe és úgy is jön el újra, ahogyan felszállt - személyes üdvözítőként. (1898, 86. kézirat) {6BC 1054.2}   

(Máté 28:20; János 14:2,3; 16:24; Zsidók 9:24) A menny új képe - Mily boldogság volt a tanítványoknak, hogy ilyen barátjuk van a mennyben; hogy ő képviseli ügyüket! Krisztus látható mennybemenetele megváltoztatta mennyről formált nézeteiket és gondolataikat. Ezelőtt test nélküli lelkek népesítette határtalan űrnek képzelték. Mostantól fogva a menny Jézus gondolatával függött össze, akit mindenek fölött szerettek és tiszteltek, akivel beszélgettek és utaztak, akit még föltámadt testében is érintettek, aki reményt és megnyugvást szólt szívükhöz, s aki mikor még a szó ajkán volt, szemük előtt ment a mennybe. Hangjának foszlányai fülükbe ért, amint az angyalok felhő szekere befogadta őt: „íme én veletek vagyok mindenkor a világ végezetéig." {6BC 1054.3}   

A menny már nem tűnt bizonytalan, fölfoghatatlan helynek, melyet meg nem érinthető, testetlen szellemek töltenek be. Most már mint jövő otthonukra tekintettek a mennyre, ahol szerető Megváltójuk hajlékot készített számukra. Az ima új jelentőséget nyert, hiszen megváltójukkal érintkeztek. Új és örömteli érzéssel, s imájuk meghallgatásába vetett szilárd meggyőződéssel gyűltek a fölső szobába s igényelték az Üdvözítő ígéretét. Hiszen ő mondta: „Kérjetek és adatik nektek, hogy örömetek teljes legyen." Jézus nevében imádkoztak tehát. {6BC 1054.4}   

Örömüzenetet kellett hirdetniük, - Krisztust emberi voltában, a fájdalmak férfiaként; Krisztust megaláztatásában, amint a gonosz kezek megragadják és megfeszítik Krisztust a föltámadottat és mennybementet, aki az Atya jelenlétében az embert képviseli; Krisztust, aki eljövendő hatalommal és nagy dicsőséggel az ég felhőiben. (3 Jövendőmondás lelke 262) {6BC 1054.5}   

14. Jézus fivéreinek hite - ( 9-14 vers) „És az ő atyafiaival együtt." Jézus testvérei sokat veszítettek hi-tetlenségük miatt. Mikor Krisztus megjelent Galileában testvérei a hitetlenek között voltak. Most viszont már szilárdan hitték, hogy Jézus az Isten Fia, a megígért megváltó volt. Hitük megalapozódott. (19,04, 115, levél) {6BC 1054.6}   

26. (Jósué 7:16-18) Nem hisz a sorshúzásban - Senki se távolodjék el a megbízható, ésszerű elvektől, melyeket Isten lefektetett népe irányítására, hogy tanácsért olyasmitől függjenek, mint a pénzföldobás. Az ilyen cselekedet nagyon tetszik az üdvösség ellenségének, mert ő akar uralkodni a pénzdarabon és ügynökein át is munkálkodik. Senki se ámítsa el magát, hogy ilyen próbákban bizakodjék. Senki se kicsinyelje le tapasztalatát az ilyen olcsó eszközökhöz való fordulással, hogy így nyerjenek utasítást Isten munkájának fontos kérdéseiben. {6BC 1054.7}   

Az Úr nem munkálkodik ilyen kiszámíthatatlan utakon. Keressük őt a legkomolyabban imában. Ő majd benyomást tesz ránk, nyelvet és szólást ad. Arra neveli népét, hogy ne bízzék emberi kitalálásokban, sem bizonytalan próbákban, hogy megtudják Isten akaratát. Sátán és eszközei mindig készek belépni bármi nyílásba, hogy elvezessenek Isten igéjének tiszta elveitől. Azok az emberek, akiket Isten tanít és vezet, nem adnak helyet a kitalálásoknak, melyekre nincs bibliai utasítás! (Rendkívüli bizonyságtételek B sorozat 17. szám, 28. oldal) {6BC 1054.8}   

Nem hiszek a sorshúzásban. Ott találjuk a Bibliában az így szól az Úr-t összes egyházi kötelességünkre... Olvassátok Bibliátokat sok imával. Ne másokat próbáljatok megalázni, hanem magatokat alázzátok meg Isten előtt, egymással pedig gyöngéden bánjatok. Nem Isten rendje szerint való, ha egyházi tisztségek betöltésére sorsot, húzunk. (1900, 37. levél) {6BC 1054.9}